STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
525
lő— és erdőgazdálkodás, valamint az ipari nyers- anyagtermelésre vonatkozó Lavoisier-féle ada- tokat érdemben és szakirodalom—kritikailag is elemzi és ezzel az eredeti mű adatainak felhasz—
nálását jelentősen könnyíti, A párizsi fogyasz- tásra vonatkozó szakirodalom kommentálása e részben külön is figyelemre méltó összefoglalás, mint irodalmilag legjobban dokumentált fov gyasztási statisztika a nagy francia forradalom korszakából. Ennek a kérdésnek az ad nagy jelentőséget, hogy Lavoisier egész Franciaor—
szág fogyasztásának a becslését a párizsi fo- gyasztási fejkvótákra alapozta.
Lavoisier ötletekben gazdag és jól megválasz- tott hipotéziseken alapuló becslési eljárásainak elemzésébe e helyütt most nem bocsátkozunk bele, csak utalunk Westergaard hivatkozott mű—
vében adott összefoglalásra, valamint a jelen ismertetés szerzőjének e folyóirat hasábjain (1956. évi 4. sz.) megjelent és a nemzetijövede- lem—számítás problémáival foglalkozó tanulmá- nyára, mely ugyan pár évtizede jelent meg, de még mindig az első és egyetlen említése Lavoisier művének a magyar gazdaságstatisztikai szakiro- dalomban.
E nagyszerű ,,konjekturális statisztikai" mű- vel kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy kizárólag reálmértékekkel dolgozik, és pénzmértéket nem használ, valamint azt, hogy Lavoisier becslései eredetileg az 1784, évre vo—
natkoznak, s azokat a Nemzetgyűlés kérésére foglalta össze, és ez utóbbi rendeletére publikál- ták politikai és gazdaságstatisztikai tájékozódás céljából. Lavoisier a népességre vonatkozó becs- léseket is a vizsgált kor népességi adataira ala- pozta, elsősorban a Moheau és de la Michodiére által kidolgozott nagy megbízhatóságú és kellő- en re'szletezett publikációkra, mig mezőgazdasá—
gi téren a lovakkal és ökrökkel megművelt terü- letek elválasztására és azok becsülhető átlagos termelékenységére volt kénytelen támaszkodni, ami a gabonaellátást illeti. A két évszázados távlatból e rövid ismertetés kapcsán is fontos megemlíteni, hogy Lavoisier milyen tudatosan emelte ki szóban forgó műve bevezetésében,
hogy az elméleti fejtegetéseken alapuló megfon- tolások helyett fontos ezeket az ismereteket a tényekre alapozni, ami viszont egy ennek megfe—
lelő ,,nagyszabású intézmény" — egy ,,grand établissement" — életre hívását követeli meg, azaz egy statisztikai hivatalét. Saját fordítá—
sunkban ennek feladatkörét a következőképpen körvonalazta a francia nemzet képviselői, azaz a Nemzetgyűlés előtt: ,,Az ő feladatuk lesz ajövő- ben, hogy életre hívják azt a közintézményt, amelyben összefutnak a mezőgazdaság, a keres—
kedelem és a népesség mérlegeinek eredményei:
ahol a királyság helyzetét, a népességben, a ter- melésben, az iparban és a felhalmozott tőkében mutatkozó gazdagságát lehetséges lesz mintegy tömörített táblázatban kifejezni. Ennek az in—
tézménynek a létrehozása, mely egyelőre egye- ten nemzetnél sem létezik, elsőnek Franciaor- szág feladata."
Lavoisier e prófétikus véleményét igazolta a történelem, az első hivatalos statisztikai szolgá—
lat valóban Franciaországban alakult meg, mint a napóleoni rezsimnek a forradalom vívmányait megvalósító alkotása, 1800-ban. Lavoisier e he- lyen kifejtett azon véleménye is messzemenően beigazolódott, hogy ,, . .. az ilyen jellegű számi- tások és összevetések, melyekre néhány példát mutattam be, adják az egész politikai gazdaság- tan számára is az alapot." Lavoisier véleményét az ismertetett Perrot-féle mű messzemenően alá- támasztja azzal, hogy négy olyan dokumentu- mot közöl az 1787 és 1792 közötti időszakból, melyek közül az egyik szintén Lavoisier műve, a másik három pedig részben a statisztikailag leg- képzettebb fiziokrata Dupont de Nemours, a bi—
res valószínűség—számítási matematikus Lag—
range és a ,,politikai-aritmetikus" gazdaságsta—
tisztikusként jegyzett Bénard tollából szárma—
zik. Ez a négy ún. ,,dokumentum" tehát ugyan- csak kitűnő kiegészitést ad Lavoisier gazdaság- statisztikai területre eső működésének idevágó korai tudományos kezdeményezéseinck, és ezek fejlettségének megítéléséhez,
(Ism. : Horváth Róbert)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
" AUSZTRIA , ,
KOZVETLEN KULFOLDI BERUHAZASAI
(Österreichische Direktinvestitionen im Ausland.) .Millei-v [ultgen des Direkmriums der ()UXIUI'VC'IF/"liw'hvn Nmiuna/bank l989, 5, sz. 1 20. p.
Az Osztrák Nemzeti Bank kétévente felmé- rést készít az osztrák cégek és magánszemélyek külföldi közvetlen beruházásairól. 1989 őszén az 1987. és 1988. évi zárómérlegek adatai alap—
ján csaknem teljes körű statisztikai megfigyelés készült, Az 1985. és 1986. év végi helyzetet is- mertető elemzés 1100 megkérdezett vállalat ada—
tain alapszik, ebből 1985 végén 703, 1986 végén 767 osztrák cégnek volt külföldi közvetlen be- fektetése. A felmérésben érintett cégek az ország fizetési mérlegében összegzett külföldi közvetlen beruházási összegéből körülbelül 70—80 száza—
lékkal részesedtek. Az 1015 osztrák érdekeltsé- gű külföldi cégből 513 alapvetően gyáripari, 502 pedig gyáriparon kívüli gazdasági tevékenysé- gekkel foglalkozott. Az 1974 óta megfigyelt köz—
vetlen beruházási statisztikában 1979—ben 325 osztrák cég összesen 610 külföldi érdekeltséggel szerepelt, 1982-ben számuk 397, 1984-ben 652
526 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
volt, s gyorsan nőtt (724-re, illetve 898—ra) az osztrák tökerészesedésű külföldi cégek száma, 1985-ben összesen 941, 1986 végén pedig 1015 külföldi vállalathoz kapcsolódott osztrák köz—
vetlen beruházás.
Az l985—ös és l986-os megfigyelésben érin—
tett, külföldi közvetlen beruházást teljesítő (a továbbiakban: a felmért) osztrák cégek összesen 270 000 főt foglalkoztatnak, ebből az iparválla—
latok 212 000 főt. Ez az ország gazdaságában foglalkoztatottak létszámának egyhetede, ezen belül a gyáriparban 40 százalékos, a gyáriparon kívül 4 százalékos a felmért cégek létszámának aránya. Az iparon kívüli felmért cégek több mint fele devizabelföldi vállalkozó magánsze—
mély. Egy csatlakozó vizsgálat szerint az osztrák ipar külföldi vállalkozásaiban elsősorban a nagyvállalatok érdekeltek, a felmért osztrák cé- gek fele a gépgyártásban, járműgyártásban, va—
lamint a vegyiparban, kőolaj-feldolgozásban te- vékenykedik, ahol a nagyvállalati jelleg a meg- határozó.
A felmért osztrák cégek, magánszemélyek 40 százalékának Bécs a székhelye, illetve a lakó- helye, a fennmaradó részben valamennyi szövet- ségi tartomány részesedik (a második helyen álló Felső-Ausztria, a legnagyobb iparvállala- tok székhelye nem egészen 20 százalékos részese- désű).
Az 1015 osztrák érdekeltségű külföldi vállalat névleges tőkéjében 1986 végén az osztrák felek részesedése 8,4 milliárd osztrák schilling (1985 végén 941 külföldi cégben a részesedés ennél nagyobb, 9,3 milliárd schilling) volt, ebből a fővárosi befektetők 58 százalékkal (1985—ben 55 százalékkal) részesedtek.
A felmért osztrák cégeknek mintegy fele rész- vénytársasági, korlátolt felelősségű társasági formában működött. Ezek a cégek világpiaci pozícióik erősítésének elősegítésére tartják fent külföldi érdekeltségeiket. Az 1015 osztrák érde- keltségű külföldi vállalat közül 752 cég alapítá- sánál is közreműködött az osztrák partner, 263 esetben pedig már működő cégben szereztek érdekeltséget (az 1985 végén működő 941 kül- földi cégből 694-nek alapítása történt osztrák közvetlen beruházással), Az 1015 külföldi cég mintegy kétharmada működött részvénytársa- ságként, valamint korlátolt felelősségű társaság- ként, Az összesen 656 külföldi társaságból 153 a gépgyártásban, járműgyártásban, 91 a kereske- delemben, 62 a pénzintézeti, banki szolgáltatá—
sokban, 60 a vegyiparban, kőolaj—feldolgozás- ban, 44 a feldolgozóiparban, papíriparban, 36 a villamos gépek, készülékek, elektronikai termé- kek gyártásában működött 1986 végén. Ennek megfelelő a cégek számának ágazati megoszlása a magánvállalatok, üók- és leányvállalatok kö- rében. Figyelemre méltó, hogy az osztrák ipar- vállalatok rendszerint csak olyan ágazatokban végeznek külföldön termelőtevékenységet, ame—
lyekben Ausztriában is működnek, nem jellem—
ző külföldi befektetéseikre a diverzifikálás.
Osztrák közvetlen beruházásokkal külföldön 65 000 munkahelyet hoztak létre 1986 végéig, és becslés készült az osztrák befektetők által tény—
legesen befolyásolható létszámra is (ez 1985 vé- gén 22 000 fő, 1986 végén mintegy 23 500 fő
volt, s a nyolcvanas években összesen ötezer fővel, illetve munkahellyel növekedett). A tanul- mány összehasonlításként Svájc külföldi befek—
tetéseit említi: a svájci bruttó hazai termék egy- ötödét elérő az ország külföldi tőkerészesedése, s ezzel mintegy hétszázezer külföldi munkahe—
lyet ellenőriznek svájci cégek (ez Svájc összes foglalkoztatottjai kereken egynegyedének felel meg). Az osztrák bruttó hazai terméknek l,3 százaléka csupán a megfigyelt külföldi részese—
dési tőke, s az osztrák cégek által ellenőrzött külföldi munkahelyek száma Ausztria összes munkavállalójának csupán l százaléka.
A felmérés részletezi Ausztria külfölddel szembeni követeléseit, ezen belül az osztrák tőke (nettó szemléletű) befektetéseinek szerkezetét.
Figyelembe vették az osztrák érdekeltségű kül—
földi vállalatok névleges tőkéjét, tartalékalapja—
it, a következő évekre átvitt nyereségeit és vesz—
teségeit, a külföldi cégek osztrák partnereikkel szemben fennálló hosszú lejáratú hitelkövetelé- seinek és —kötelezettségeinek egyenlegét, vala- mint a valuták árfolyam-különbözetei miatti mérlegelszámolásokat. (Ez utóbbi tétel 1986—
ban különösen jelentős volt, mivel 1985 végén az osztrák valuta az amerikai dollárral szemben még gyenge volt, 1733 schilling/dollár árfo—
lyammal, 1986 végén viszont az árfolyam már l3,7l schilling/dollár volt.) Az 1015 külföldi cég 8,4 milliárd schilling értékű összes névleges tö- kéjéből 4,3 milliárd schillinget iparvállalatokba fektettek, ezen túlmenően a saját tőke egyéb említett összetevőinek értéke 4,8 (az iparban ebből 15) milliárd schilling volt 1986 végén. A hosszúlejáratú hitelkövetelések és -kötelezettse'- gek egyenlege további 35 milliárd schilling (az iparban 2,8 milliárd schilling) értékét is számol- va, az osztrák cégek külföldi közvetlen beruhá—
zásainak összege 1986 végén 16,7 (1985 végén még 18,7) milliárd schilling volt.
A névleges tőke szerint vizsgálva az osztrák külföldi közvetlen beruházások megoszlását, a szomszédos országokban — a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban — összpontosul a befektetések jelentős része, ez a két ország 1986 végén 4,5 milliárd schillinggel (53 százalékkal) részesedett. Ezt követi az Európai Közösség többi országa (1986-ban l,7 milliárd schilling névleges tőkerészesedéssel), illetve az Egyesült Allamokban működő osztrák érdekeltségű vál—
lalatok ( l,4 milliárd schilling). Az Európai Kö- zösséget és Svájcot nem számítva a többi euró- pai országra mintegy 300 millió schilling, a világ nem említett többi országára pedig 600 millió schilling befektetés jut. (Az ázsiai befektetések értéke mintegy 400 millió schilling, az afrikai osztrák érdekeltség pedig nem haladja meg a 35 millió schillinget.)
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 527
A tanulmány részletesen vizsgálja az osztrák befektetők tőkejövedelmeit, kifejtve az 1985 vé- gén l,7 milliárd schilling, 1986 végén 2,0 milli- árd schilling összegű bruttó nyereség ágazati megoszlását (az iparból 647, illetve 608 millió schilling tőkejövedelem származott a vizsgált két évben). Az előző évről átvitt nyereséggel is számolva, a mérleg szerinti nyereség a vizsgált két év végén 3,2, illetve 3,8 milliárd schilling volt, ebből az újrabefektetett összegek (2,6, illet—
ve 3,2 milliárd schilling) a meghatározók. Az Ausztriába átutalt nyereség (475, illetve 410 míl- liő schilling) és az Ausztriából a veszteségfede- zethez külföldre utalt összeg (62, illetve 43 millió schilling) egyenlege pozitív, Az 1015 külföldi vállalat közül csak néhány működött veszteség—
gel, de az előző évekről 1986—ra átvitt veszteség (3,l milliárd schilling) meghaladja az előző évit (2,8 milliárd schilling), a nyereség és veszteség egyenlege 1985-ben negatív (—409 millió schil- ling), 1986-ban pozitiv (%94 millió schilling) volt. A gyáripari befektetések nagy veszteségeit (évenként — 0,8 milliárd schilling) az iparon kí—
vüli ágazatok tőkejövedelmei (0,4, illetve 09 milliárd schilling) növekvő mértékben ellensú- lyozták. A külföldi partnerek részesedéseit is hozzászámolva: az 1986 végén külföldön osztrák közvetlen beruházással működő 1015 cég névle- ges tőkéje összescn 32,5 milliárd schilling (ebből a külföldi rész 24,1 milliárd schilling) volt, tarta- lékaik értéke megközelítően 29,9 milliárd schil—
lingre nőtt (1985—ben 29,5 milliárd schilling), az előző évről átvitt nyereség stabilizálódott (2,3 milliárd schilling), az átvitt veszteség viszont 6,8 milliárd schillingre ugrott (az 1985. év végén kimutatott 3,5 milliárd schillingről), Az összes említett tényezőt egyesítő saját tőke ennek meg- felelően 57,8 milliárd schillingre csökkent (az
1985. évi 61,5 milliárd schillingről).
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
EULER, M,:
A MAGÁNHÁZTARTÁSOK ELLÁTOTTSÁGA TARTÓS FOGYASZTASI JAVAKKAL
(Ausstattung privater Haushalte mit ausgewáhlten langlebi- gen Gebrauchsgütern im Januar 1988.) Wirtschaft und Statis—
lík. 1989. 5. sz. 307—315. p.
A cikk a Német Szövetségi Köztársaság min- tegy 50 000 magánháztartására kiterjedő repre- zentatív jövedelmi és fogyasztási adatfelvétel 1988. évi eredményeit tartalmazza. A kikérdezé- ses módszerrel végrehajtott adatgyűjtés két rész- re tagozódott: először a háztartások tartós fo—
gyasztási javakkal való ellátottságát vizsgálták az év eleji állapotnak megfelelően, másodszor az év folyamán történő új beszerzésekről gyűjtöt- tek információkat, ezek adatait később teszik közzé.
A közgazdasági és társadalomtudományi elemzések keretében már ismételten foglalkoz-
tak azzal a kérdéssel, hogy a tartós javakkal való ellátottság milyen mértékben jellemezheti az adott népesség tényleges életszínvonalát, és mennyire hasznosítható az egyes társadalmi ré- tegek helyzetének összehasonlításánál, illetve a nemzetközi összehasonlító vizsgálatoknál. A szakértők általában nem tagadják, hogy a tartós fogyasztási cikkek beszerzésére irányuló döntést számos tényező motiválhatja. A konjunkturális viszonyok alakulása mindenesetre lényeges sze—
repet játszik, mert a tartós használatra szolgáló, többnyire értékes tárgyak megszerzésében min—
dig alapvető a gazdasági, racionális szempont.
A háztartások viselkedése tehát ebben a tekin- tetben joggal hasonlítható a vállalatok beruhá- zásokkal kapcsolatos magatartásához. Bízo—
nyosra vehető ugyanakkor, hogy itt lélektani és érzelmi motívumok is jelentkezhetnek. A piacon megjelenő tartós fogyasztási javak iránti keres—
let alakulása, illetve e javak birtoklásának mér- te'ke összességében azonban mindenképpen fényt vet a ténylegesen elért életszinvonalra.
A statisztikai megfigyelés e tárgykörben szá—
mos értelmezésbeli és technikai problémával ke—
rült szembe. A tartós fogyasztási javak értékelé—
se szempontjából eleve gondot jelent például, hogy e cikkeknek általában nincs homogén jelle- gű áttekinthető piaca, és az egyes típusokra jel- lemző használati idő tartama sem állapítható meg egzakt módon. A vázolt nehézségek ellené- re a Német Szövetségi Köztársaságban már l962—l963-tól kezdve vizsgálták a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságát.
A megfigyelésre rendszerint ötévenként, a jöve- delmi és fogyasztási adatfelvételek keretében ke- rült sor. A vizsgálat katalógusból kiválasztott tartós fogyasztási javakra irányul, ide értve a közlekedési eszközöket, a hírközléssel kapcsola- tos berendezéseket, háztartási felszereléseket, továbbá a tanulásnál, szórakozásnál használt eszközöket, Kezdettől az interjúmódszert alkal—
mazták, melynek során a különböző típusokba sorolható eszközök számát, az értékesebb be—
rendezéseknél ezenkívül a beszerzés idejét és a vásárlásnál kifizetett összeget is tudakolták. A mintába a háztartásoknak legfeljebb O,3 száza—
léka került, a válaszadás minden esetben önkén- tes volt.
A felvétel programját időnként felülvizsgál—
ják, és a megfigyelt cikkek választékát korszerű—
sítik. (1988—ban például a videokamerát és a mikrohullámú sütőt is felvették a kérdezett cik—
kek jegyzékébe, egyes kevésbé lényeges felszere- lési tárgyakat viszont töröltek.)
A feldolgozás során 1988-ban három fő cso—
portot alkottak:
— közlekedési és hírközlési eszközök (személygépkocsik, mo- torkerékpárok, kerékpárok, telefonkészülékek),
— tanulással és szórakozással kapcsolatos eszközök (televizi—
ókészülékek, videorekorderek, sztereó rádiók, lemezjátszók, magnetofonok, fényképezőgépek, vetitőberendezések stb.)
háztartási felszerelések (hűtőszekrények, fagyasztóberen—
dezések, mosó— és mosogatógépek, villanygrillsütők, mikrohul- lámú készülékek, villanyvarrógépek, vasalógépek),
