A SZERVEZETI ÉS TULAJDONVISZONYOK VALTOZÁSA ÉS A KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK
DR. PETÖ MÁRTON
A gazdasági társaságokról, az átalakulásról, valamint a külföldiek magyarországi be- fektetéséről szóló törvények és azok módosítása alapvető változást indított el a szervezeti struktúrában és a tulajdonviszonyokban. A kezdeti spontán átalakulás felgyorsult és sok- színűvé vált.
A szervezeti átalakulás, illetve az új gazdasági társaságalapítás robbanásszerű folyamata 1989 második felében indult meg. (1989-ben a csaknem 30000 cégbejegyzési kérelemnek egyharmadát decemberben nyújtották be.) A folyamat 1990 első felében — részben a vagyon—
védelmi törvény életbe lépése miatt, részben a minimális kft-törzstőke 5 millió forintra eme—
lésére vonatkozó híresztelések következtében — valamelyest gyorsult.
Az anyagi ágakban a gazdálkodó szervezetek száma egy év alatt csaknem kétszeresére nőtt, és 1990 végén megközelítette a 24 OOO-et. A növekedés több mint egyharmada a bel—
kereskedelemre, közel 30 százaléka az iparra jutott. A vállalkozások száma a külkereskede- lemben több mint háromszorosára nőtt.
!. tábla
A vállalkozások számának alakulása a fontosabb ágazatokban szervezetnagysa'g szerint
A vállalkozások
száma Ebből kisszervezetek
Ág'mm ált zás 1989 XII 31 től ált zá 1939 XII 31.15,
1990.xn. v ,.o____'___'__'___ 199o.xn. V 0 s ' '
31-én szám szerint iszázalékban 31-én számszerint (százalékban Agi/,a? ágak összesen . 23 650 %— II 286 1 —l—9I,4 18 706 —l— 10 679 l 4- 133 E 6 :
Ipar ... 7 426 l 3 249 Jr77,8 5 819 %— 2 938 —l— 102 Építőipar ... 4 055 ll 809 %— 80,5 3 759 —l— 1 760 4-88 Belkereskedelem . . . 6 555 4—4 219 *180,6 5 551 4" 3 982 4-253 Külkereskedelem . . 1 204 % 828 4— 220,0 ] 078 4- 803 -I— 292
Forrás.- APEH-gyorsjelentés, 1989 és 1990.
A vállalkozások ugrásszerű növekedésében a kisszervezeteknek, azaz az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezetőknek (amelyeknek az éves árbevétele 25 és 250 millió forint közötti) volt meghatározó szerepük, és 1990 végén a vállalkozásoknak több mint háromnegyede kis- szervezet volt. (Az anyagi ágakban egy kisszervezetre átlag 23 fő, 9 millió forint saját vagyon és 28 millió forint árbevétel jutott.) A nagyobb vállalkozásoknál, azaz a kettős könyvvitelt
976 DR. PETÖ MÁRTON
vezetőknél (amelyeknek éves árbevétele 250 millió forint fölött van) az átlagnagyság 510 fő, közel 500 millió forint saját vagyon és mintegy 1 milliárd forint árbevétel. A nemzetgazdaság minden fontosabb ágazatában a kisszervezetek számának növekedése volt a meghatározó.
(Lásd az 1. táblát.)
A kisszervezetek súlyának erőteljes növekedését jellemzi az is, hogy az 1990. év végén az iparban a gazdálkodó szervezetek 45 százalékánál (az építőiparban 55, a belkereskede—
lemben 77, a külkereskedelemben 88 százalékánál) a létszám 20 főnél kisebb volt. (Az ipari szervezetek kétharmadánál a foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt.)
2. tábla
A gazdálkodó szervezetek számának alakulása gazdálkodási forma szerint
A gazdálkodó szervezetek száma
Gazdálkodási forma az anyagi ágakban összesen ebből az iparban
1990. XII. 31-én VÉ'ÉÉÉÉÉ' 1990. xn. 31-én l "?gfááffg'
!
!
Vállalat ... 1 860 l l— 3 981 ——3
Gazdasági társaság . . . . 17 079 4- 11 600 5 091 "l" 3 380
Szövetkezet ... 4 677 ——338 1 350 —-—l48
Egyéni és kisvállalkozás 34 4— 23 6 4— 4
Összesen 23 650 1 Jr 11 288 ; 7 428 I a 3 233
Forrás: lásd az 1. táblát.
A vállalkozások számának növekedése — a már említett tényezők miatt — a gazdasági társaságokra koncentrálódott. A kft.-k száma a nemzetgazdaságban az 1989. évi 4485-ről az 1990. év végére több mint 18 OOO-re (az rt.—k száma 307—ről 646-ra) emelkedett. A kft.-knek körülbelül 30 százaléka a belkereskedelemben, egynegyede az iparban, egyhetede az építő—
iparban, 6 százaléka a külkereskedelemben működött. A részvénytársaságok megoszlása is megközelítően azonos volt. A vállalatok száma az anyagi ágakban (azon belül az iparban is) stagnált, a szövetkezeteké valamelyest csökkent. (Lásd a 2. táblát.)
Awlapíto'í vagyon szerkezetének változása
A gazdálkodó szféra szervezetei számának rohamos növekedése, a vállalati szféra de- centralizációja együtt járt a tulajdonviszonyok megváltozásával is.
A vagyon tulajdon szerinti megoszlását és alakulását a gazdálkodó szervezetek mérleg- beszámolóinak adatai alapján törekszünk megbecsülni. Az alapítói vagyon részletezéséből ugyanis külön megállapítható az állami vállalatok, a szövetkezetek, a gazdasági társaságok stb. induló vagyona, illetve tőkéje. (A gazdasági társaságok tőkéjének is jelentős hányada állami tulajdon.)
Az iparban —— a kisszervezeteknél, valamint a kettős könyvvitelt vezetőknél — az alapítói vagyonból az állami vagyon aránya az 1989. évi négyötödről az 1990. év végére körülbelül kétharmadra (13 százalékponttal) csökkent, miközben a részvénytőkének és a törzstőkének a részesedése 12 százalékról 25 százalékra emelkedett.
Az építőiparban az állami vagyon aránya nagyobb mértékben csökkent, és az 1990. év végén már alig haladta meg az 50 százalékot. A korlátolt felelősségű társaságok (amelyek száma, mint láttuk, dinamikusan nőtt) az építőipar vagyonának már több mint egynegyedé- vel (egy évvel korábban egytizedével) rendelkeztek. (Lásd a 1. ábrát.)
TULAJDONVISZONYOK — KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK 977
A szervezeti és tulajdonosi rendszer módosulása az iparban és az építőiparban csak 1990-ben, a kereskedelemben viszont már 1989-ben erőteljes volt, aminek hatására a belke- reskedelemben az állami vagyon aránya 1990 végén 50 százalék alá esett. A szövetkezeti tulajdon megtartotta az előző évi 10 százalék, a részvénytőke pedig a 17 százalék körüli ré- szesedést. A rohamosan növekvő kft.—k az 1990. év végén a belkereskedelmi vagyonnak már csaknem egyötödével rendelkeztek.
A külkereskedelemben különösen erőteljes volt a szervezeti-tulajdonosi változás.
Az alapítói vagyonból az állami vagyon részesedése 40 százalékra esett vissza, miközben a részvénytársaságok aránya megközelíti a 40 százalékot. A részvénytőke és a törzstőke az
1990. év végén az alapítói vagyonnak már több mint a fele volt.
I . ábra. Az alapítói vagyon megoszlása az év végén
!PAR EPíTÖlPAR
Számuk Színük
too! too
l
75
5
50 2
0
;
l
1
!
1089 tm Év tm im Év
Vawontíom
EE! Állni llllll szemu-ml Hmmm—tat _ Tamast. 7////A Enya:
BELKERESKEDELEM KÚLKERESKEMLEM
1990 Év
Vmamlw'
EüM-u m multu." nme-'Mi _ umm- Em
A gazdasági társulások, a leányvállalatok, valamint a részjegy és a vagyonjegy aránya az alapítói vagyonból 4-7 százalék körül ingadozik.
A mérlegbeszámoló készítésére kötelezett vállalkozói körben megközelítő számításaink szerint az alapítói vagyonból a magántulajdon aránya a vizsgált négy ágazatban 1990 végére 10—13 százalékra nőtt. (Ebből 6—8 százalék külföldi befektetés, 3—5 százalék dolgozói rész—
vény, szövetkezeti részjegy stb.) A magánkisipart és -kiskereskedelmet figyelembe véve a ma- gántulajdon aránya 13—16 százalékra becsülhető.
Külföldi befektetések fontosabb ágazatok szerint
Alig vitatható, hogy a privatizáció gyorsításának és ezzel összefüggésben a gazdaság kor—
szerűsítésének, az Európához való kapcsolódásnak egyik kulcskérdése a működőtőke im- portja. Ennek ösztönzésére az elmúlt időszakban számos intézkedés történt.
A külföldi befektetés (az adminisztratív, infrastrukturális stb. problémák ellenére) 1989 végén a mérlegbeszámolók összesített adatai szerint az anyagi ágakban 26 milliárd fo- rint (körülbelül 370 millió dollár) volt, ami az 1990. év folyamán 72,6 milliárd forintra, több mint 1 milliárd dollárra emelkedett. A tőkeimport a kisszervezeteknél jóval átlagot megha- ladóan (körülbelül 340 százalékkal) nőtt, és az 1990. évi növekedés közel 30 százaléka (csak- nem 250 millió dollár) ezekre a szervezetekre jutott.
978 DR. PETÓ MÁRTON A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál a külföldi befektetés 31 milliárd forinttal (körülbelül félmilliárd dollárral) emelkedett, és az 1990. év végén meghaladta a 850 millió dol- lárt. (A gazdasági társaságok az összes befektetésből 1989-ben 87, az ezt követő évben 93 százalékkal részesedtek.)
3. tábla
A külföldi befektetések alakulása és megoszlása szervezetnagyság és fontosabb nemzetgazdasági ágazatok szerint
A külföldi befektetésállomány
eltéréle 1989. XII. Évi-től az anyagi ágak százalékában Szervezet, ág, ágazat 930311.
- n
(millió forint) millió forint százalék 19§?;§f,n' %%ÉÉÉ'
Kisszervezetek ... 19 877 %— 15 319 % 336,l 27,4 4- 9,9 Kettős könyvvitelt vezetők . 52 621 4— 31 152 % 145,1 72,6 ———9,9
Anyád? ágak összesen . . . 72 498 -l— 46 471 4- 178,5 100,0 — Eb ő :
Ipar ... 45 981 t31 285 %2129 63,4 4—6,9
Epitőipar ... 6 063 4- 5 240 4— 636,7 8,4 4— 5,2 Belkereskedelcm ... 12 929 4— 3 940 -l— 43,8 17,8 ——-16,7 Külkereskedelem . . . . 3 504 %2 518 %255,4 4,8 %— 1,0
Forrás: az éves mérlegbeszámolók adatai.
A külföldiek 1990 végéig a tőke közel kétharmadát az iparba (szervezeti besorolás sze- rint), csaknem egyötödét a belkereskedelembe fektették be. A befektetések ágazatonkénti allokációja is markánsan tükrözi, hogy a belkereskedelembe már 1989-ben számottevő tőke- bevonás történt, ami —- mint láttuk — jelentős gazdálkodásiforma-változással, privatizációval is párosult. A külföldi befektetés 1990-ben az előző évhez az építőiparban több mint hatszo- rosával, az iparban és a külkereskedelemben két és félszeresével nőtt. Az anyagi ágakban az 1990. évi tőkeimport—növekedésnek (körülbelül 750 millió dollár) több mint kétharmada az iparra, egytizede az építőiparra jutott. Az átlagosnál jóval mérsékeltebb növekedés miatt a belkereskedelem részesedése az összes tőkeimportból 1990-ben 17 százalékponttal csök—
kent. (Lásd a 3. táblát.)
A külföldi befektetések orientációja és szerkezete
Az összes külföldi befektetésből 1990 végén az ipar 63 számlákkal (a belkereskedelem 18 százalékkal) részesedett. Az ipari befektetések egyharmada a gépipari, körülbelül egyötöde a könnyűipari gazdálkodó szervezetekhez került. Az építőanyag-ipar, a vegyipar és az élel—
miszeripar részesedése egyaránt 13—14 százalék.
A befektetésnövekedés 1990-ben átlagot meghaladó volt (az alacsony bázis miatt is) a kohászatban, a könnyűiparban és az élelmiszeriparban. Az ipar többi területén — nagyrészt a korábbi időszakban végrehajtott viszonylag jelentős befektetések következtében — a nö-
vekedés az átlagosnál mérsékeltebb volt. (Lásd a 4. táblát.)
A külföldi tőkebefektetések a nemzetgazdaság ismertetett területeire és általában a ru- galmas, kis kockázatot, de nagy profitot jelentő kisszervezetekben voltak jelentősebbek.
Jellemző, hogy 1990 végén a 72,5 milliárd forint külföldi befektetésből közel 20 milliárd fo- rint (27%) a kisszervezetekre jutott. Az utóbbiak preferálását jelzi az is, hogy 1990-ben a gaz- daság szinte valamennyi területén a kisszervezetek tőkeimportja több mint négyszeresére
(a kettős könyvvitelt vezetőké jóval mérsékeltebben, két és félszeresére) nőtt.
TULAJDONVISZONYOK — KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK 979
4. tábla
A külföldi befektetések alakulása az ipar fontosabb ágazataiban
A külföldi befektetés
eltérés 1989. XII. Zil-től megoszlása (százalék)
Ág, ágazat már!). éXlI.
(millió-fgrint) millió forint százalék 19§?:é)gl' ááá—és; 32
Ipar összesen ... 45 981 t.?! 286 Jr212,9 100,0 ] — Ebből:
Kohászat ... 2 016 4— 1 765 %- 703,2 4,4 % 2,7 Gépipar ... 14 779 —!— 7 729 4— 109,6 32,1 ———1 5,9
Építőanyag-ipar ... 6 576 d'" 4 085 Jr 163,6 14,3 —z,7
Vegyipar ... 6 435 4—3 876 %151,5 14,0 ——3,4
Könnyűipar ... 9 820 'i' 7 995 % 438,0 21,4 %— 9,0 Élelmiszeripar ... 5 762 % 5 389 %— 1445,0 12,5 %— 10,0
Forrás: lásd a 3. táblát.
A külföldi működőtőke beáramlását az is jellemzi, hogy 1990-ben jelentősen nőtt a kül- földi tőkével alakult társaságok száma, és csökkent az egy vállalkozásra jutó bevitt tőke nagysága. Az új gazdasági társaságoknak körülbelül egyharmadában (közel 4000 szervezet, amiből 1800 kereskedelmi, 800 ipari, 300 építőipari) külföldi tőke is részt vett. Az átlagos alapítói vagyon nem érte el a 20 millió forintot, és ennek körülbelül egyharmada volt kül- földi befektetés. Az átlag mögött azonban erőteljes differenciálódás húzódik meg. Az öt leg- nagyobb társaságra az összes tőke 22 százaléka jutott, viszont a kft.-k csaknem háromötödénél a törzstőke csak a minimális (1 millió forint) volt, és további egyharmadánál sem haladta meg a 10 millió forintot.
A működőtőke kisvállalkozói vonzása következtében a kisszervezetek részesedése az összes külföldi befektetésből az anyagi ágakban az 1989. évi 18 százalékról 1990 végére 27 százalékra nőtt.
A külföldi befektetések nagyság szerinti megoszlásából is kitűnik, hogy 1990 végén a külföldi tőkével működő 1440 ipari (élelmiszeripar nélkül) gazdálkodó szervezet 93 szá- zalékánál (az építőiparban 97 százalékánál) a befektetés nem érte el az 1 millió dollárt, és ezekre az összes befektetésnek körülbelül egyötöde jutott.
5. tábla
A külföldi tőkével működő vállalkozások számának és a befektetéseknek megoszlása az egy gazdálkodóra jutó importtó'ke nagysága szerint, 1990
(százalék)
Az egy gazdálkodói-a jutó Ipari vállalkozások Építőipari vállalkozások befektetés
(millió dollár) száma ! befektetése száma ] befektetése
1,o alatt ... ! 92,6 , 20,4 96,5 18,5
1,1—5,o ... 5,7 30,4 2,2 23,o
5,1—10,0 . . . . . ... 1,0 17,8 O,6 20,9
1 ,o felett ... o,7 31,4 o,7 37,6
Összesen ... 100,0 100,o 100,o 100,o
Vállalkozások száma ... 1436 455
Összes befektetés (milliárd forint) 39,0 6,0
Forrás: A külföldi működőtőke részvétele a vállalkozásokban. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. 1991. április.
980 DR. maró MÁRTON
Néhány gazdálkodó szervezet (az iparban 10, az építőiparban 3) az összes befektetésből mintegy egyharmaddal részesedett.
A külföldi befektetések iránya (hova vonzódik) mellett indokolt azt is vizsgálni, hogy az egyes területeken a tőkeimport a vagyon milyen hányadát képviseli. A kisszervezeteknél az alapítói vagyonnak 1989-ben 6—8 százaléka, 1990-ben már 14—16 százaléka (a külkereske—
delemben egyharmada) a külföldi befektetők kezében volt. (Az aránynövekedés az iparban, az építőiparban és a belkereskedelemben egyaránt körülbelül 8 százalékpont.) A kettős könyvvitelt vezető gazdasági szervezeteknél a külföldi befektetés aránya jóval mérsékeltebb (5—6%), és az arány főként az építőiparban és a külkereskedelemben nőtt.
2. ábra. A külföldi befektetések aránya az alapítói vagyonból az 1990. év végén
IFAH EPITÖIPAR
sux-m: Szu-lok
30 30
26 26
20 26
Is , 15
10- 10
s s
0 0
MM: hanymun Klux-munk Kom Wink Kl-uurvllmk
nm WHI: m uuvrmsk
um _ tm
BELKERESKEDELEM KOLKERESKEDELEM
Súulík Szil-lik
30 !
25 M
IS 15
10 10
k
kk kk
///C
Kl'm Mmm!! Kmmuk KIM Wmi! Kmmluhk
mm non-unk mus nun-zunk
A külföldi befektetés több mint 90 százalékával rendelkező gazdasági társaságoknál a kisszervezetek és a kettős könyvvitelt vezetők pozíciója eltérő. A kisszervezeteknél az egy társaságra jutó külföldi befektetés 1990 végén a fontosabb ágazatokban 1 millió forint körül volt, és az előző évhez képest az egy szervezetre jutó összeg alig változott, ami azt is jelenti, hogy a kisszervezetek külföldi tőkeimportjának növekedését (körülbelül 15 milliárd forint) döntően a kisszervezetek számának ugrásszerű bővülése befolyásolta. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó szervezeteknél viszont a többlettőkeimportban az egy vállalkozásra ju- tó, átlag 10 millió forint körüli befektetésnövekedésnek volt számottevő szerepe.
A vegyes vállalatok kedvezményrendszere 1990 végéig alapvetően új társaság alapítására ösztönzött, és a fejlesztést kevésbé honorálta. Az adókedvezmények igénybevétele miatt jelentős érdek fűződött például a társaság megszüntetéséhez és újak alapításához, esetleg a deviza kivitele árán a tőkeimport növeléséhez is. (A működőtőke háromötöde egyébként Ausztriából, Németországból, az Egyesült Államokból és Svájcból származik.) Nem véletlen tehát, hogy a vegyes vállalatok számának rohamos gyarapodásával a töredékére (egyhatodá- ra—egytizedére) esett vissza az egy vállalkozásra jutó külföldi tőke nagysága; hogy a vegyes
TULAJDONVISZONYOK — KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK 981
vállalatok legnagyobb része ,,törpe" vállalkozás. Ezektől pedig aligha lehet elvárni a működő- tőke—import kívánatos (korszerű technika, exportoífenzíva stb.) szerepét.
Az importtőke ,,hasznosításáró "
A külföldi tőke felhasználásában bizonyos sajátosságok már markánsan kirajzolódnak.
Az 1987—1989. években például az ipari befektetések jelentős része növelte a termelés mű- szaki szinvonalát, szervezettségét, a termékek versenyképességét(főként a gépipar, az építő—
anyag—ipar és a könnyűipar egyes területein) annak ellenére, hogy a befektetők gyakran használt gépeket, berendezéseket s ennek megfelelő technológiát hoztak a vállalkozásba.
Külön kell szólni a napjainkban is egyre fokozódó és jelentős, esetenként kormányga—
ranciával párosuló, többségi tulajdonú transznacionális (például amerikai, japán, német, francia) vállalatok befektetéseiről, többek között a híradás- és vákuumtechnikai, a közleke- désieszköz-iparban, a gyógyszeriparban stb. Ezek a korszerű technikával és technológiával nagymértékben segitik (bár még csak kis területen) a műszaki felzárkózást, a világpiaci áram- latokba, termelési együttműködésbe való aktív bekapcsolódást, A külföldi befektetés ez esetben tehát korszerű gépekben, technológiákban, szervezettségben stb. válik hatékony termelőtőkévé.
Az alapítói vagyonból a külföldi befektetés gyakran a készletekben — főként a kereske- delmi vállalkozásoknál — jelenik meg. Ez esetben nem egyszer az import liberalizálását, a ,,nyugati" termékek iránti átmeneti éhséget kihasználva termékeiket a vegyes vállalati ke- reskedelmi hálózaton keresztül igen magas profittal értékesítik a hazai piacokon. A külföldi tőke hasznosításában —— az elaprózódottság mellett — 1990—ben és 1991-ben bizonyos tenden- ciaváltozás kezd kialakulni. A kereslet évek óta tartó csökkenése, a kelet—európai piac össze—
omlása, a belföldi fogyasztás mérséklődése, a fokozódó infláció és a növekvő költségek, de nem utolsósorban az ezzel egyidejű monetáris restrikció hatására is a gazdálkodó szerve—
zetek pénzügyi helyzete (főként az iparban és az építőiparban) megrendült, erősödött és ál—
landósult a sorbanállás. A romló gazdálkodás csökkenő hitellel és (a kamatlábak emelkedése következtében is) növekvő bankköltséggel párosult.
A fizetőképesség romlása, az állandó pénzhiány és a csődveszély hatására felerősödött a külfölditőke-bevonásra való törekvés, illetve a külföldi befektetéseknek a likviditási gon- dok enyhítésére pénzeszközként történő felhasználása. A külfölditőke-bevonásnak tehát egyre inkább a likviditás biztosítása a mozgatórugója.
A nehéz pénzügyi helyzetű vállalatok többsége egyre inkább csak a külfölditőke—bevo- mással párosuló szervezeti átalakulásban lát valamilyen kiutat. így például a Gazdaságku- tató Intézet 1990 eleji, több mint 600 ipari szervezetre kiterjedő véleménykutatása szerint az 1990. év folyamán a vállalatoknak csaknem fele valamilyen gazdasági társasággá történő átalakulását jelezte, és ezek nagy része (főként a gépiparban és a könnyűiparban) külföldi- tőke—bevonással is számolt. Az átalakulást prognosztizáló és tőkebevonást jelző szervezetek- nek több mint kétharmadánál a hitelek és a tartozások körülbelül 50 százalékkal haladták meg a saját vagyont. Az 1991 eleji véleménykutatás szerint a vállalatok kétötöde (a piacvál—
tásra kényszerülő volt nagy rubelexportőrök háromötöde) számolt külfölditőke-befektetéssel.
A külföldi tőkének devizabetétként való felhasználása mindkét tulajdonos érdeke.
Az infláció kivédése, a vagyon reálértékének megőrzése mellett a devizakamat (esetleg nö- vekvő) árfolyammal jelentős átváltható profitot is termel. (Nem egy társaság 1990. évi nye- reségének 15—30 százaléka — főként a belkereskedelemben — ebből a forrásból táplálkozott.) A mérlegbeszámolók adatai szerint a külföldi fizetési eszközök (a házi pénztárban levő va—
luták, valamint a devizabetét—számlán levő devizaforintra átszámított értéke, a továbbiakban devizabetét) az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben az 1990. január l-jei 10 mil- liárd forintról az év végére 37 milliárd forintra, aránya az összes pénzeszközből 6,5 száza—
982 DR. mó MÁRTON
lékról 17 százalékra emelkedett. Az összes külföldi befektetésnek az év végén több mint fele (az év elején körülbelül egyharmada) devizabetét-számlán volt. A külföldi befektetők nö- vekvő szerepét a likviditási gondok enyhítésében jelzi az is, hogy az év folyamán az import- tőke növekedésének több mint kétharmadát betétként használták fel, amiaz összes pénzesz- köz-növekedésnek csaknem a felét tette ki. (Ez a banki érdekeltség is, mert bővíti a refinan- szírozási lehetőséget .)
A kisszervezetek és a kettős könyvvitelt vezetők pozíciója e tekintetben is eltérő. A kis- szervezeteknél a devizabetét aránya a pénzeszközöknek csak 7—8 százaléka, és alig változik.
Mérséklődik a külföldi tőke pénzeszközként történő hasznosítása is. A kettős könyvvitelt vezető szervezetek viszont a külföldi befektetések növekvő hányadát betétként kezelik, és az év folyamán a pénzeszköznövekmény kétharmada ebből a forrásból származott.
6. tábla
A devizabetét arányának alakulása a pénzeszközökből és a külföldi befektetésekből az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben
(százalék)
1990.
s m á . .
mmm ms 8 január l-jén december 31-én %%?ng
A devizabetét aránya az összes pénzeszközből
Kisszervezctek ... 7,2 8,1 9,6
Kettős könyvvitelt vezetők 6,3 20,4 67,9
sszesen ... 6,5 17,2 47,1
A devizabetét aránya a külföldi befektetésekből
Kisszervezetek ... 58,7 25,3 15,1
Kettős könyvvitelt vezetők 30,7 63,9 96,9
Összesen ... 34,6 53,9 68,4
Forrás: lásd a 3. táblát.
A kisszervezetek alacsonyabb devizabetét-arányában a kedvezőbb likviditási helyzet- nek, a rugalmasabb alkalmazkodásnak, a csekély külföldi tőke alacsonyabb kockázatának van meghatározó szerepe. A kettős könyvvitelt vezető, azaz a nagyobb gazdálkodó szerve- zetek magasabb devizabetétje nagyobb arányának kialakulásához a likviditási gondok és feszültségek enyhítésének kényszere, a beruházások halogatásával, valamint a készlet- feltöltés elhalasztásával összefüggő pénztartalékolás, a külföldi tőke évközben történő meg- jelenése és nem utolsósorban az infláció elleni védekezés, a reálérték—megőrzésre való törek-
vés járul hozzá.
A kettős könyvvitelt vezető kereskedelmi vállalatoknál a devizabetét aránya már 25—
30 százalékkal meghaladja a külföldi befektetés összegét. Ebben döntő szerepe van annak, hogy az importtőkét betétként hasznosítva a devizakamat, valamint a házi pénztár valuta- (például utaztatási) állománya együtt már jelentős devizatöbbletet jelent. (Lásd a 7. táblát.) Devizabetét-gyűjtésre ösztönöz — az ismertetett tényezőkön kívűl — a kedvező kamatláb is. Például Ausztriában a 6—12 hónapra lekötött schilling—betét után 5 százalék körüli ka- matot fizetnek, míg Magyarországon 8—9 százalékot. 7,5 százalékos kamatot Ausztriában 6 évi, Magyarországon már egy havi lekötés esetén el lehet érni.
A viszonylag magas betéti kamatok, a termelőbefektetések bizonytalan és alacsony ho—
zama, a magas infláció stb. a vállalkozókat a forintbetétek növelésére is ösztönzik. Jellemző például, hogy a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a vállalati szféra betétei — devizabetét nélkül -— január 31. és március 31. között 1990-ben l,6, 1991-ben 25,4 milliárd forinttal nőttek.-
TULAJDONVISZONYOK — KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK 983
1991. március 31-én a forintbetét-állomány 73 milliárd forinttal, 43 számlákkal nagyobb, mint az 1990. év indulásakor. A devizabetét ugyanezen idő alatt 17 milliárd forintról 57 mil- liárd forintra nőtt. Az összes betéten belül a devizabetét aránya az 1990. január 31-i 9 szá- zalékról 1991. január 31-re 19,7 százalékra emelkedett, majd — a forintbetét ismertetett ugrás- szerű növekedésének hatására — 18,9 százalékra mérséklődött.
7. tábla
A devizabetét aránya a pénzeszközőkhőz és a külföldiek befektetéséhez a fontosabb ágazatokban 1990. december 31 -én
Devizabetét aránya (százalék)
a pénzeszközökhöz a külföldiek befektetéséhez
Ágazat ——-— -—
a kisszerve- a kettős könyv- a kisszerve- a kettős könyv- zeteknél vitelt vezetőknél zeteknél vitelt vezetóknél
I ar ... 9,8 26,3 17,7 45,4
pítőipar ... 7,0 19,3 30,0 58,0
Belkereskedelem . . 8,0 25,8 30,5 129,3
Külkereskedelem . 6,8 6,5 51,2 124,7
Forrás: lásd a 3. táblát.
3. ábra. A gazdálkodó szervezetek és a lakosság devizabetéteínek alakulása
GAZDÁLKODÓ MERVEIETEK
Mmmm faint smm
mo
MILGI. márc. 31. . .
rami INL
Mmmm farm bm. bsm malma—n UKOSSAG
Mmmm Vmin: Szu-uk
40 20
o le. itt lapom
a"XX
[On.—'llmlchL [m !. )"!le
WW. lNl.
!
i
i
i
Az említett tényezők a lakossági szférában is markánsan megjelentek, ahol 1990. január óta a betétállomány növekedése a devizabetét-emelkedésre jutott. A forintbetét állománya ugyanis 257—260 milliárd forint körül ,,stabilízálódott", a devizabetét viszont 26 milliárd fo- rintról 91 milliárd forintra, az összes betéthez viszonyított aránya 9,4 százalékról 26,l száza- lékra emelkedett.
984 DR. maró MÁRTON
Néhány összefog/alá következtetés
Általános az egyetértés abban, hogy a gazdaság alapvető átalakításához, a termelési szerkezet korszerűsítéséhez a működőtőke-import bővítése nélkülözhetetlen. A külföldi tőke aránya minden nyugat—európai országban számottevő, az üzleti szférában 15—25 százalék közötti. (Természetesen a tőkeexport is jelentős, de ezzel most nem foglalkozunk.)
Nem vitatható az sem, hogy a külföldi befektetőket nem emberbaráti, illetve rendszer—
pártí célok vezérlik, hanem a protitszerzés, a hosszú távú piaci stratégia, a kelet-európai le—
hetőségek közép- és hosszú távú kihasználása. A magas ,,átmeneti" proütnak számtalan le- hetősége van, ami legtöbbször a piacgazdaságba való átmenetlehetőségeinek kihasználásából ered. (Például a külföldi fogyasztásicikk—import magas profitját nemcsak a dömping vagy a leértékelt áron történő vásárlás, hanem a világpiaci színvonalat megközelítő — monopol — értékesítési ár is biztosítja. A nagy tőkebefektetéseket — a kockázat ellen -— állami garancia védi.)
A külfölditőkeaimportot azonban több tényező korlátozza. Többek között a tisztázatlan jogi (például tulajdoni) keretek, a gazdaság egyre csökkenő teljesítménye, a növekvő infiáció és a munkanélküliség, a magas eladósodottság, a fejletlen infrastruktúra, a még nem teljesen kialakult pénzügyi, hitelezési, tőkepiaci feltételek, a forint konvertibilitásának a gyakorlat—
ban részlegesnek tekinthető hiánya, a laza és kiszámíthatatlan munka-, technológiai, szerző- dési, morális és általános fegyelem, a viszonylag alacsony vezetési és munkakultúra, a meg- bízható teljesítmény- (érték-) mérés gyengeségei (például költség, nyereség). A legfontosabb elriasztó jelenség jelenleg a kelet-európai országok átalakuló és bizonytalan gazdasági-tár- sadalmi helyzete.
A tőkeimportot vonzó, illetve korlátozó fenti tényezők együttesen alakították a több mint egymilliárd dolláros külföldi befektetést is. Mint láttuk: a szétaprózott és gyors megté- rülésre számító, mobilizálható befektetések elsősorban nem a termelési szerkezet korszerű- sítését, nem a hosszú távú piacpolitika megalapozását szolgálják, hanem az adó- és egyéb kedvezmények kihasználását, a likviditási gondok enyhítését.
Az 1990. év végi 26 országra kiterjedő véleménykutatás (amelyben 117 magyar mene- dzser is részt vett) eredményéből is kitűnik, hogy az elmúlt két évben a hazai tőkeátcsoportost- tás gyakorisága eléri vagy meghaladja más országokét, viszont a szervezetek alapvető átala- kításának gyakorisága és nemzetközi terjeszkedése jóval kisebb, mint a megkérdezett orszá- gok többségében. A magyar gazdálkodó szervezeteknél nemzetközi mércével mérve is élénk szervezeti és tőketulajdonosi változás megy végbe, ám ez nem párosul a termelési szerkezet korszerűsítésével. A hazai gazdálkodók sok esetben (a lehetőségek hiánya miatt is) defenzív lépések sorozatával, a kivárás és a leépülés taktikáját alkalmazva reagálnak az egyre erősödő környezeti kényszerre. Nem véletlen, hogy a Vállalati sikert befolyásoló tényezők közül a ma- gyar menedzserek a tőkének és az állami kereskedelempolitikának a szerepét illetően a nem- zetközi mezőny élén helyezkednek el, viszont sereghajtók többek között a minőség, a ter- mék- és a technológiafejlesztés, a fogyasztási szolgáltatás fontosságának a megítélésében.
Nemcsak a tőkeimportra hatnak azonban egyre erőteljesebben az ösztönző (vonzó), illetve az elriasztó — részben ismertetett — tényezők, hanem gyakran ellentmondásos a hazai általános magatartás is.
I. A külföldi tőkebefektetéseknek esetenként egyoldalúan túlságosan nagy jelentőséget, fontosságot tulajdonítunk. A kizárólagosság hangsúlyozásával gyakran úgy tűnik, hogy problémáink megoldásának, az egyre mélyülő válsággal küzdő gazdaságnak ez a ,,csoda- gyógyszere". A mindent kívülről váró pozíció leszereli és gyengíti a belső lehetőségek hasz- nosításának, mobilizálásának kényszerét.
2. Az állandóan hangoztatott, a külföld iránti tőkeéhség ugyanakkor leértékeli a hazai vagyont. A recesszió, illetve a piacvesztés hatására amúgy is nő a veszteséges gazdálkodók
TULAJDONVISZONYOK — KULFÖLDI BEFEKTETÉSÉK 985
száma, és az ily módon c'sőd felé haladó állami vagyon is kedvező feltételeket teremt a kül- földi befektetők számára. Nem véletlen, hogy a kölfüldi tőkével működő ipari, valamint építőipari vállalatoknak 36—38 százaléka, a belkereskedelmieknek 45 százaléka 1990-ben veszteséges volt. A veszteségben természetesen több tényezőnek van szerepe, de az arányok nagy valószínűséggel jelzik, hogy a külföldi tőke eddig éppen a tönkremenő, a leértékelődő vállalatokhoz vonzódott.
3. Ugyanakkor az eddigi tőkeimportot esetenként túlbecsüljük. Az igen ,,jelentős ered- ménynek" tekintett befektetéseknek viszont a gazdaság korszerűsítésére, mint láttuk, ez ideig nem volt számottevő hatása. (Itt jegyezzük meg, hogy nem vagy csak alig esik szó a több évtizedes termelési kapcsolattal rendelkező kelet—európai országok vegyesvállalatai- nak — hosszú távú érdekeit is mérlegelő — alakításáról vagy esetleg ennek ösztönzéséről.) 4. A vegyes tulajdonú gazdaság kiépülése természetszerűen ellentmondásokkal párosul.
Ezek közül csak megemlítjük az állami, valamint a magántulajdonosok közötti egyre inkább érzékelhető (például fizetőképesség, piacvesztés) feszültségeket. Már jelentkeznek a külföldi és a nemzeti tulajdonosok közötti problémák is (például az esélyegyenlőség, az adó—, a bér-, a vám- stb. kedvezmények eltérő előjelű hangoztatása, az átalakulással kapcsolatos problé- mák stb.).
Növekszik a vegyes vállalatokon belüli vezetési—tulajdonosi ellentmondás is. E társaságok hazai alapítójának és az öt képviselő vezetőnek az érdekeltsége ugyanis — mivel nem tulajdo- nos — alapvetően rövid távú, azaz a személyi jövedelem maximális növelése. A külföldi tu—
lajdonos követelménye viszont vagy a gyors profitrealizálás, vagy (komoly befektető esetén) a várható piaci helyzet, a versenytársak mozgásának megalapozott prognosztizálása és az alkalmazkodás. A külföldi nagytőke csak kiszámítható környezetben és hozammal kecseg- tető vállalkozásban vesz részt. Ahol ez hiányzik, ott főleg a pillanatnyi profitérdekeket elő- térbe helyező spekulációs töke kerül előtérbe. (Ez gyakran elriasztja a tartós kapcsolatra törekvő, esetenként igen jó nevű befektetőket is.)
5. Vizsgálatunkból kitűnt, hogy a szervezeti és tulajdonosi átalakulás, a külfölditőke—
bevonás — a nem lebecsülendő eredmények mellett —— esetenként kedvezőtlen jelenségekkel is párosul. Az adott hazai feltételek ugyanis a külföldi tőke magatartásának negatív elemeit fel- erősítik, s így ezeknek nem kis része — különösen a kezdeti időszakban — az átalakítás termé- szetes, szükségszerű velejárói. A gazdasági folyamatok erősödésével, a vegyes tulajdonú gaz—
daság kiépítésével (amihez viszont idő szükséges) remélhetően a külföldi tőke magatartásá—
ban is a nemzetgazdaság megújítását szolgáló pozitív tényezők kerülnek túlsúlyba.
IRODALOM
Scheuer Gyula: A vállalatok tartós befektetéseinek a jellemzői. Közgazdasági Szemle. 1991. évi 3. sz. 320—329. old.
Hamar Judit: Hitek és tévhitek. Figyelő. 1991. január 10.
Kantem, Rosabeth Moss: Az üzleti élet határain túl. Figyelő. 1991. május 9.
Pető Márton: Tulajdonos kontra tulajdonostársak. Figyelő. 1990. július 26.
TÁRGYSZÓ: Tőkeáramlás. Vállalat.
PEBIOME
Him nponcxozmmax B naunonanbnoü sxonommce cymecraennbrx nepemen no ceü nem, xa- pam-epnm magnum oőpaaoM őmcrpmü pocr ancna xoaxücraermmx oprannsaunü, namenenne or- nomenmt COÖCTBCH'HOC'I'H n yaenmenne naocrpammx Kamranoanoxcennü.
B CBOCM oaeprce aBTOp ananmnpyer namxenne tincna opranmaunit (c ynenenueM ocoőoro summarum neöonbmnM opranmauuzm a oömecTBaM), a Taxxce nameaenne crpyxrypu yapenmenb- aoro nmymecrisa. B xone nccneuoaanm unocrpannux Kamranonnoxenuü nmer orner aa Bonpoc o TOM, name orpacmt n oprannzamm npnanexarenbnm mm HHOCTpaHHOI'O Kann'rana. Bcnen sa
3
986 DR. PETÖ: TULAJDONVISZONYOK— KÚLFÖLDI BEFEKTETÉSEK
M'KM 110 WGMM orpacmm Il me ()er ycraaaamae'r HOJ'HO mocrparmoro coöcrnennmca B HMYHIGCTBG, a sa'reM ECCJ'IBIIYGT IIOJ'IeGHOCTB mopra xannrana B OCOÖCBHOCTK (:
TO'IKK SW MMSE]!!! BMIOTHHX HOXOIIOB.
SUMMARY
The fundamental changes in the Hungarian economy are being characterized up to now mostly by the rapid increase in the number of economic organizations, by the modification of ownership forms and by widening foreign investment.
The author analyses in his study the development of the number of organizations (with special reference to small organizations and economic partnerships) as well as the structural changes in registered capital. In the analysis of foreign investments the author looks for an answer to the guestion of attractive force of certain areas and organizations for foreign capital. Further on he analyses, by main economic branches and by the size of organizations, the proportion of foreign owners in property, then the utilization of capital inliow, with special reference to the development of currency deposits.
