P E S T I LEV
ÍHTA
V A J D A r É T E R.
MÁSODIK FÜZET:
Ő S Z I N T E B E S Z E D E K .
K A S S Á N .
NYOMTATTA WKUt'KK KAKU1.Y 1837.
ŐSZINTE BESZÉDEK
ÍUTA
V A J D A P É T E R .
K A S S Á \ .
N Y O M T A T T A W K H F K B K Á K g i . r . 1*37.
Az okosan őszintéknek
igen —
A' neinokosan őszintéknek
hevessé —
Az okosan nemőszintéknek
valamennyire —
'S a' nemokosan nemőszintéknek
épen nem —
ajánlja
i\ szerző.
Tudd,.ha beazéiaz, mit azólaz, — hangért nrm izcnvede né:
Tudj hol (zólni; elő mondta, jogok jogaid.
U z d i.
JMLin a' szép szavak nem fognak, az őszinte beszédek által sem épül, 's ki azokkal beéré, nem szorult ezekre.
Én mégis őszinteskedem, mert szép ki akarna mindig maradni? — és beszé-
lek, mivel a' szót meguntam.
Jobb is volna szóba unni 's beszé- dekhez szokni már; de nem lakunk Hellaszban s ki tagadja, hogy Ilella- saon kiviil volt más beszédhaza i s ? . . Tudjátok mit? — az okos szóbul is ért>
a' ncmokos beszédből sem.
A' beszédeket itt azoknak szán-
tam, kiknek amott a szavakat, — hogy
VIII
egymás kiegészítői legyenek, azaz, hogy egymást segítsék ki a' sárbul, melly rosz őszkor rettenetes nagy szo- kott lenni némelly országutakon, ki- vált hol egész bölcscséggel agyag is bő- ven hordaték föl, hogy a* leeső nyakát ne szegje.
Hogy a' beszéd nagyobb a' szónál, senki sem tagadja, valamint azt sem, hogy a nagyobbat jobb szeretjük a' ki- csinnél, tehát a beszédet a' szónál. Vi- lágításul fölhozhatnám a' szint, - - az- az, hogy világítást hoznék a' színbe, melly sok szó mellett is bcszédtelen maradt.
Vagy tán azt gondoljátok, hogy a' mi nincs, az fön nem maradhat? Kér- lek, legyetek eléggé jók egy kissé en- gedni nékem, mert bizonyítani nem tu- dok, s mégis markon akarnám tartani
az igazat. Lássátok, a' mi nincs az le-
het, a* lévő való, 's a' való maradand- Iiató... Ugy c már bámuljátok a' szép épületet! ?
De kérem : a' remekcléshez nem kontárok kellenek, mert.ezcr, sőt mil- lió kontár sem méltó egy remekelőnek bocskorszijat oldani. He he í hogy ne- vetnek a' kis ozmanlik, mintha Aja So- phiánál szehb mecsetet nem lehetne építeni. Rajta csak; dithyranbust a' ká-
vénak! — Ugy, ugy, fordítsatok egyet a' Pindaroszbul, és bizonyosan szép lesz, ha különben a török nyelv alkal- masabb a görög fordításra, mint török kéz görög mívre.
De kérem Önt és Önöket, ne gon- dolják hogy mi is ozmanlik vagyunk;
— miolta őket kivertük, senki nem ko-
pasztja a'fejét, sót a' kopasztó időre
is haragszik mindenikünk. Mi a' való-
ság fijai vagyunk, kicsinben remekelók
ugyan, 's ezen kicsint sokan ncinreme- kelésnek akarják mondani, de a' kéj>- zelődéshez nem akarunk érteni, 's az- ért — 's azért azt mondjuk: jobb együn'k ébren kenyeret, mint aludva kalácsot.
És ezt okos vetheti e szemünkre ? És, barátaim, az alvónak akármit is csak szembajára vethetni, mellyek.
szemeit takarják. És még jó mikor va- lakinek csak szemhéj takarja szemét, nem pedig valami vastag hályogbőr vagy bályoglencse , melly különbféle anyagbul készülhet, p. o. faragva lehet egy jó darabka előitéletbül, indulatból, szenvedélyből, 's mégollyan mibül is, a' mit bányákban keresnek, folyamok- ban mosnak, — és nehéz őszintén meg- mondani, mellyik ezek közül a' legro- szabb hályog.
Nem, édes barátaim, illy rettene-
tes őszinte nem leszek, azért csak bát- ran induljatok velem. Bakonyi létem- re nem igen értem ugyan mint kell édes hizelgésekbül mézes kalácsokat gyúrni, 's hogy lehet az anyalépet még édesebbé czukrozni; de azért nyaktörő sem va- gyok 's nem vezérkedem olly sziklára, honnan két lábon 's egész Hiedelemmel le nem lehetne jőni. Az én őszinteségem nem fanyarabb a' dércsípte kökénynél, 's a' szájat irtóztató kicsinyre nem húz- za öszve. A' balogokat pedig? Oh azokrul elmondja: ah be szép kis hálo- gocska ez!
¡Mert hogy egyik hiba a' másiknál szebb nem volna, nem tagadható. így, például, ha valaki egyik fülére nem hall csak tűrhető; de ha két szemére nem lát, az már jeles . . . . hálog tudniillik.
És ha kinek vékony a nyaka, megmo-
solyogható, ha kinek öklös golyvája
XIV
sa. Ez pedig uraim 1835-ben történt a
keresztény számlálás szerint. Oh, a
rut Persák! Ne menjetek felejek, Ma-
gyarim, — maradjatok a szebb hazá-
ban , 's 's itt teljes bátorsággal hallgas-
satok az őszinte beszédekre.
Őszinteség.
természet nem mutatja magát kopasz valóságában, ruha gyanánt öltözi magára a' nö- vényvilágot, sziklái, meredekei repkény vei fö- dözvék , vészes mélységeit virágok takarják.
Miért ne utánozná őt az ember? Miért ne föd- né ruhával meztelenségét, miért ne takarná el- mefejlődési hijánynit ?"
„Ki ösmeri a' természet alapját, ki az al- kotó erőt indító okaival a' teremtésre, 's azon elveket mellyeknél fogva ez igy történt, amaz ugy, és nem másképen? Számadást ki olvnsa ezekről ? — Ne utánozzuk e ebben is a' termé- szetet ? — Tegyünk! de okát nem adva; alkos- sunk! — de elvrejtetten."
, „Váljon nem okosabb , nem kellemesebb dolog e fon a' föld színén nézni a' napsugara- kat "s a' napfényben derengő virágmezőket, mint aláhatni a' föld közepe felé 's ottan kutat- ni az ásványok eredetét, visgálni sötétségben a1 középponti erőt , melly otromba hatásával bennünket a' porhoz kötöz, "s féregkint a' föl-
16
dön csúszóvá tesz? Mit ér ott az igazság kút- fejéhez jutni 's éktelen nyelven oktatást adni a' föld, a' létei vázárul?"
„INIit ér az emberi alkotmány mélyére le- halni 's mcgösmerni az utolsó rostokat , mel- lyekbül az agy és csontok alkotvák; megbarát- kozni a' vér elemeivel, mellyekbül az élet sze- di táplálatát, és kitudni mint kötik idegeink öszve a' külvilágot a' belvilággal 's ösmereteink fészkének az agyat határozni meg ? Nem dicsőbb e a' költésnek szabad szárnyakat engedni, melly pillangó czifrán csapkodjon virágrul virágra "s tarka színeivel mélyebben foglalja el figyelmün- ket , mint hogy valaha eszünkbe is juthatna a' mélyebbre gondolás!"
Uraim , ti minden fólszin-tettetés mellett igen mélyen gondolkoztok, azonban állításaito- kat hibásaknak ítélem. Véleménytök arra megy k i , hogy az ember ne ollyannak mutassa ma- gát a' millyen, hanem mindig jobbnak, töké- lycscbbnek. De meggondoltátok e , hogy ha nem vagytok olly jók , mint lenni tudtok, ro- s/.ak vagytok , 's ha tökélyesnek mutatni tud- játok magatokat, mutassátok mindig, oznz le-
gyetek (nem, — voljatok) tökélyesek. Ekkor szükségtelen álarczhoz folyamodnotok.
Hogy a' természet máskép mutatná magát, mint a' hogy van, nem igaz. ó úrágokkal
nem azért takarja bc magát, hogy csupa virág- bul valónak gondoltassék, — cpcn nem, sőt szabadságot adott a' gyomrába juthatásra, min-
denféle fiirkészésre, 's a' vele egészen megös- merkedhetésre. Hogy erőtök gyönge a' nagy válalathoz képest, annak máshol a' kútfeje, az örök rendszerben, mclly szerint a' világ lé- tesült.
A' természet álarczán nem is csudálkozhat- n i , mert ő a' nélkül nem lehet el. Mégis azon csekély észrevételecske van mellette, hogy ezen álarcz nem magának a' természetnek, hanem önszemeinknek tulajdona. A1 kinek szemei gyöngék, pillantásai a' fölkérgen megakadok, egészen másnak látja a' tárgyakat, mint az, ki mélyebbre tud gyakorlott szemeivel hatni. Haj- dan Zeiisz dörgött a' föl legekben , rosz lelkek őrzék a' föld gyomrabeli kincseket, Ceres buj- latá elő a" gabonacsirát , ma villanyvá lön c1
vili ám , a" bányászokat gyúlékony 's szénsavas gáznemek rettentik, 's a' növényvilágot földünk termesztő ereje élteti.
Es az emberek közölt ne higyjc ám az ál- arezos, hogy ő takarva van. Az cgyügyüket könnyű megcsalni, do a' szemes hunmr rá ös- mer juhbőrben a' farkasra. Es ez nem ollyan- nuk fogja őtet tudni, mint a' szín mutatja, ha- nem a' millyen valósága szerint.
18
Mi haszna is van az álorczáskodásnak ? Kellemesbvé akarod magadat tenni. Szép tö- rekvés , de ezen út igen rosz hozzá! Mert ha az álarcz alatt rút maradói, annál irtózbva for- dul el mindenki tőled. Jónak , erényesnek , honfinak, jogvédőnek akarsz láttatni? — ' s ha csak színből vagy ollyan, hamar lerántalik az álarcz, sőt a' lerántásra sem lesz szükség, mert niagátul lehull, előbb mint gondolnád 's csúfság 's megvetés tárgya lecndsz. Sőt ha nagy időre sükerőlno is szándokod, az idő mindenható fo- ga lekoptatja rosz rezedről a' rámázolt ara- nyat.
„De hijányaimat csali nem kiáltozom a' köztéren ki!*'
Távol legyen! Tudod e , hogy az álorczás- kodásnak legostobább neme a z , mikor valaki önmaga előtt alakoskodik', önszemci elöl bur- kolja bé magát? Az illyen örökre hijányos, örökre álarezos marad. Első , legmogkivánta- tóbb lépés az őszinteségben pedig az, ha valaki maga előtt megösmeri hijányait. E k k o r , ha ember a' talpán, gyógyítás után látnnd, 's ki- vetkezendik belőlük, maga vagy barátai erejé- vel. Ila mindent mozdítva is, levetkezhctlen a' hijány, nem szükség a' köztérre kiállvn nzt hirdetni; takard el mind az előtt, u' kinek kö- ze nincs hozzá, de födözd fel nyíltan o t t , hol
annak nem ludasa valakinek kárt vagy kellemet- lenséget okozna.
Az őszinteség erényének két ellenerény fe- lel meg: a' nemőszinteség, és a' liazudás. Nem- őszinte a z , ki — annak helyén 's idejében — a' bijányt föl nem födözi, hazug pedig ki az igazsággal ellenkezőt állít. Mind a' keltő pe-
dig álarczoskodás, de hogy mellyik roszabb, könnyen kitalálható.
A' nemőszinteség egychr embereknél olly ártalmas mint többeknél, azaz mint az egész társaságnál. Az őszinteséget ugyan is meg kell különböztetni a' mindent kibeszéléslül, a' csa- csogásful 's ekkor csupán fontosabb, súlyosb dolgoknál van helye, mellyek a' közlekedők sorsára befolyással vannak. Ha valaki p. o.
minden érdek nélkül elhadarja előtted hol és mit eveit ivott tegnap, mennyit vesztett a' biliárdon, mennyit nyert a' kártyaasztalnál, kit köszönte szívcsen, kit bánta meg durván, hol csókola kezet 's rabló méhkint melly köpííhöz tolako- dott, ezért nem mondható egész joggal őszin- tének, mert a' dolgot csekélységnek, minden súly nélkülinek vette *s igy minősege nagyobb joggal csacsogás nevet kaphat. De ha valaki lányodat kéri 's te ezeket kérded tőle: „szere- ted e mértéken túl n' bort, biliárdot, kártyát?
kicsapongás által nem rontád c meg uzon erőt,
20
melly az ép ivadékhoz annyira szükséges? nin- csenek e természeti vagy szerzett hibáid? cl tu- dod e lányomat tartani ? — ő pedig igy felel:
,,a' biliárdot és kártyát nem bántom, de a' bor- bul néha néha illőnél többet ittam, — hanem teljes szándokom magamat egészen megzaboláz- ni ; vagy: az ifjúi tűz néha néha elrántott 's nem tartám magamat olly tisztán meg, mint jö- vendő nőm kívánhatná, de ezután rendbe sze- dem indulatomat, annyival inkább, m i v e l . . . . ; vagy: u r a m , a' természet különben ép testvei ajándékozott m e g , csupán csak a' nagy vértor- lódás miatt néha fejfájásban és szédelgésben szenvedek; — lelkemre nézve pedig egy kissé hirtelen haragú vagyok 's ¡Ilyenkor nem mérsé- kelhetem magamat legjobban; jövedelmein szű- kecskc ugyan, 's egy két évig jól esnék a' se- gedelem , de takarékosság mellett minden esetre kijöhetünk, — az ¡Ily feleleteket adó őszinte irántad. Ezen őszint cségtiil pedig — a' mon- dott esetben — mennyire függhet leányod, ma- gad 's az ivadék boldogsága, nem szükséges magyaráznom.
Köz ügyekben mennyire káros n' nem- őszinteség, tele van példákkal a' világ. És kön- nyű is ált látni, hogy elmaradhatlan a1 kudarcz, ha a1 sánta kcngyclfutóvá , az örökalvó őrré, a' vak színvisgálóvá, a' süket hangakormányzó-
vá, a' hebegő szóvivővé 's i. t. tetteti magát, — mert a' hol a' dolgok tarkasága nagy "s az idő szorít, nem visgálhatni mindig fenékig az em- bert , 's igy az őszinteségre néha nem kévéssé szorulunk.
A' nemőszi nfoséget — mint már némiiké- pen érintők — meg kell különböztél ni az el- hallgatástól, és pedig annak elhallgatásaiul, a' mi máshoz nem tartozik, vagy a' minek ncm- tudatásátul (tprvényt nem sértve) szerencsénk függ. A' nankingi törvénybirónak semmi köze a'hoz, hogy hebegő, tudatlan , néha lerészege- dő, verekedő, czivódó 's taláin itt ott megcson- kított vagy, azért nem is fogsz neki hoszúlevc- lekct irni, niellyekben őket ezen hibáidrul tu- dósítsad, valamint II. szomszédod arrul nem tu- dósítja , hogy pálinkaivó cselédet nem tart. De ha tudós könyvet irál "s barátságos asztaloknál a' közügyet helyesen vitattad , 's ezen okbul követnek választatni, kötelességed hijányaid el- mondásában őszintének lenni, megvallva, p. o.
hogy gyöngébb mellű vagy jnint hogy nagy te- remben elég behatással szólhatnál, hogy a' so- kaságtul vagy a' fölebb valók tekintetétül meg szokván félemleni , n' beszéddel fel kell hagy- nod, "stb.
A' nemőszinteségnél rútabb és ártalmasabb a' tökély hazudós, (llijányt hazudni magára "s az
22
övéire senki sem f o g , a' másokrul illycst ha- zudozás „rágalom" czikkel alá tartozik). Csön- desnek, béke 's jogszeretőnek, igazságpártoló- n a k , szent ügyben halálra késznek esküdnöd magadat, mig czivódó, nyugi alanság-vadászó , jogsujtó 's pénz által mindenre megvásárolható
gyáva vagy: ez és illyenféle azon rút tulajdon- ság , mcllyct én az őszinteségnek ellenébe te- szek.
Es az őszinteség ezen ellenerényétül kíván- nám én legszorosban őrzetni magunkat. Ez az önmegismerésnek clmulhatlan föltétele ; maga jól ösmerése nélkül pedig soha nagyvá senki nem lön.
Minek tagadnók hijányainkat sziveinkben, gon- dolatainkban , minek egymás előtt szóval 1 az által nem hijányokká nem változnak ált. Így csak azt nyerjük, hogy belőlük ki nem vetke- zünk , hogy előre soha nem fogunk haladni.
De mit mondjak még arrul, ha ellenerény cin- ket nem csak bcpalástoljuk , hanem a' világot ellenkezőről akarjuk elhitetni, hogy t. i. eré- nyesek vagyunk 's a' takaró lepel alatt csupa dicső dolgok rejtezkednek. Hasztalan munka!
kígyónál is okosabb már a1 világ, 's nem tet- teiből is megösmerjfdc már a' farkast. És ittelly nevetség mikor valaki szemeinket akarja kita- gadni fejünkből, ma mikor a' látás törvényei olly nagy előhaladást tettek. Dicsérhetni ott
a' szorgalmat, hol a' gyár és kézművek mind külföldiül hozatnak, a' foldinivelést hol csupa ugarakon jársz , a' jogosságot, szabadságot, hol kiraboltatol, a' szellemhaladást. hol a' bör- tönök tömvék: mind ezeket dicsérhetni palást alatt és palást nélkül, de ugyan csak mahometh hit kell hozzá, hogy valaki őrültnek ne kiált- son mint dicsérőt.
Az őszinteség ellenben első kerék a* sze- mélyes és társasági nagysághoz vezető kocsiban;
nála nélkül oda nem juthatni, hol Athéné , a' Capitolium ;s Washington áll.
Legyen, a' mint lenni tud! De minden esetre beszélőtökben ne kárhoztassátok az őszin- teséget, annál inkább mivel tőrrel nem j á r , — 's kiki karczolatlahul megy tovább , — legfö-
lebb csalánviszketeg bőrrel.
ö
24
Aranyhegyek.
U H i n d e n csillogó igen csiklandoz! afja a' szemeket, a' szcmesiklandozás nem kis hatással van az agyra (mivel a' szemek igen közel van- mik az agyhoz). az agy befolyást gyakorol a"
szívre (néhol igen keveset, máshol valamicské- vel többet), a' szív öszveköt tetésbcn van a' ke- zekkel, 's ez okbul természetes dologkint tűn f ö l , hogy a' szemcsiklándoztató iránt a' marok is némi atyafiságban van, 's mivel minden inger nemüképen görcsösitve munkálkodik, a' csillogó közelléten görcsös vonaglásba jőnek a' kezek *s a1 marok kinyithatlanul öszveszoritódik.
Ez ez nem kiilönködés az emberi nemnél.
Állati Tulajdon ez nálunk, közös többi társaink nérucllyikével. Például fölhozhat ni a' varjukat, szajkókat, de különösen a' csókafnjt, melly a1
csillogó által nem kevesbé látszik húzatni, mint tő az irány vagyis mágnes által. Csak a' ma- jom olly ostoba, hogy a' fényes dolgokat is
ugy hányja veti mint a1 fénytelent.
A' ffalv anismus fölt alálal ára érez és béka- inak adának alkalmat. így jött egy kis világos-
ság azon kérdés fölé: miért van az állati in V az érezek között ellen és öszvehatás. Mikor pedig a' dolog egészen világos lesz, tökéletesen tudandjuk, hogy az érezvágy nem egyéb mint egy kis elektrikai, villanyos tünemény a' szívben.
Ezen időt pedig óhajtva 's százszor óhajt- va várjuk.
A' vasat, az aczélt sokan szeretik, 's előbb, mig rendeimet nem olvasák, beli kevesen tud- lák okát adni, miért? — A' vasat, mint kést, viliányosság húzza a' sült malaczba, a' vasat mint borszéki olvadékot, villanyosság vezeti .a' torok-gyomor mélyére, a' vasat mint kardot, villanyosság mártja az ellenfélbe, a' vasat mint golyói, villanyosság löki, — 's ezt igazi menny- kődörgéssel, Zumalacarreguy e l l e n . . . . Uraim, ez utolsórul épen nem kételkedhettek, — 's ha akarjátok, gyönyörű theoriáját vagy is elméle- tét teremthetitek elő , szerinte, a' had - hábo- rúnak.
A' rozsda a' villany ellenségiuek mondatik, 's ti csudálkoztok, miért hoz a' legrozsdásabb elv legnagyobb vaszsurlódást. Én ellenkezőt is mondok, — a' csint t. i. a' rozsdával ellenke- zőnek, de itt a' phisikai ok még föltalálóra vár. '
— Különben beérhetni azzal, hogy a' nyerendő villanyosság kedvéért köszörülik meg a" malacz- ba mártandó kést.
2
26
A' nemes és nemtelen érezek elnevezése szinte a* villanyosságtul és nemvillanyossógtul.
azaz a' csillogóstul és nemcsillogástul jött. Ne- mes azon érez, melly nem rozsdásodik, hanem egyre csillogó, 's az idegekre villanyos hatását mindig gyakorolja ; nemtelen pedig , mellynck görcsteremtő erejét a' rozsda elveheti. Már most tudhatjátok, miért van a' legnemesebb ér- ezek 's az emberi idegek között a' legnagyobb atyafiság, a' leghatalmasabb vonzódás!
Es ne csodálkozzatok, ha az embereket arany után látjátok futni; akkor csak a' termé- szethez hívek. — A' természetbe oltott vonzó- dást elégítik csak ki. Aranyt szomjúhozni nem kevesbé természetes , mint a' nap sugarai után vágyakodni, mint ohajtanod, hogy szabad leve- gőt. szívhass kebeledbe, menttet a' bezárás do- hos gőzétül.
Arany a" legnemesebb érez, a' platina nem fog vele vetekedhetni; 's arany után leginkább görcsösködik az emberi kéz. Némellyck kévé- sével be sem érik "s többet kívánnak belőle mint a' hizelkedésbül, melly iránt egészen telítetle- nek. Ez csudálkozásra méltó, de valóságos, — tanúja annak, hogy az ember mindenét túl akar- ná tömni, — 's szeretné ha zsákjának feneke nem volna, — kivévén a* böjtölni kénytelené-
k e t , kik gyomrukat ugy kívánnák levetkezhet- ni mint erszényüket.
A r a n y h e g y e t a z e m b e r n e k ! A h , igen! igy segíthetsz r a j t a , egyességbe hozhatod a' természettel, villanyosságát kielégítheted, nyugtalanságának véget vethetsz. Ah aranyval mindent végre hajthatsz, láthatiant láthatóvá, hallhatlant hallhatóvá , végezhetlent végezhető- vé , feketét fehérré , jelent jövendővé 'stb. te- hetsz, 's mind ezt öszsze viszsza forgathatod ké- nyed szerint. Csak hogy kevesével el ne kezd;
mert az emberek semmiben nem haragusznak jobban a' kevésre, mint aranyban; ezért a' töm- jént is oda adják edényestül 's szemeiket: kötve
készek tartani egész nappal 's be nem csukják akár egész éjjel.
Alkossunk egy aranyhegyet, ne nagyobbat az oromnál vagyis az úgynevezett Jánoshegynél lluda szép hegysorában, és meglátandjuk hogy holnap után elpirul a' nap, a' hold nem mer vi- lágítani , 's a' csillagok könnyezni fognak, az emberek pedig nem beszélendenek a' 28-dik Ju- liusrol, nem a' kalisi tábor felől, sőt még az angol parlament sem j u t eszükbe, 's a' spanyol dolgot ugy elfeledik mintha ötödik Káról soha világon nem lett volna. — Mik is azok mind egy aranyhegy mellett ? — ollyan kis tányér ott fön m i n t a ' nap, olly kis sápadt pofa mint
2 "
28
a" holdé, olly kis füstölgő mécsek, mint a' csil- lagok az égnek nevezett kék papirosboltra föl- aggatva 's czérnacsomók által fölebb alább húz- va ; olly csekélységek mint Julius akármellyike, vagy bár a' moszkvai tábor *s az egész világ öszparlamentje? Mik ezek? — 's mi egy egész hegy csupa aranyból?
Ha ezt megalkottuk, nyomban hircsek le- szünk , elérhetleniil, fölülinulhatlanul, híresbek mintha tiz tudós academiát 's száz had-tanodát alapítanánk, mint ha a' vaskaput megtörjük jobban mint vaskapunál Hunyadi megtöré a" tö- rököt, mint ha iszter már nem várában legsze- rencsésb föladmány-problema-oldókká lévén gö- röngyeinket teljes megelégedésre lesimítottuk , ugy hogy senkinek ne verhessék kész akarva kőbe a' lábocskája 's mindenkinek szekere azon nemkövekbe ütközzék ott , hol némi kútszele- menféle alatt kell keresztül szaladni. — Mind ezen hírforrásnak azon pillanatban uraivá let- tünk , a" mint tanácsomat végrehajtók.
Hanem ugyan tudtok c ti, kis képzelődésii- ek , aranyhegyet képzelni magatoknak, vagy gyermeki esudálkozástokban már. a' kimondás- csillámátul odáig vagytok bámítva ? Ha hegye- tök akkora lesz, mint a' Káderek keres- kedési ipara, az Irokézek hazafiúi theoriája, a' Saniojed akaratja "s végrehajtási ereje "s a' bra-
ziliai négerség szabadsága, akkor bizony vala- mivei kisebb lesz a' Bábel tornyánál, inelly újabb tudositások szerint Afrikában állott, nem Asiában , 's talám — ha Afrikai Csornánk is lesz, bebizonyodhatik, hogy rajta a' magyar nyelv jött olly zavargásba mint nálunk nz újabb időkben, azon különbséggel, hogy m o s t c s a k az é r t e n i n e m a k a r ó n e m é r t i .
„Ez már nem igaz I" — N o , alkudjunk!
Tessék odatenni ezen szót: t ö b b n y i r e , 's ha okosak kegyeitek , ugy magyarázhatják mint sok törvényt, c' vagy amaz oldalra, p. o. igy:
„ t ö b b n y i r e c s a k az é r t e n i n e m a k a - r ó n e m é r t i ; " vagy „ a z é r t e n i n e m a k a - r ó t ö b b n y i r e n e m é r t i . " Lássák, én tel- jes szabadságot adok, 's mellette semmi pokol- gépeitől nem félek. Ki is félne az igaz uton, kivált ha aranyhegy vándorol zsebében?
Van egy földlciró, ki fordításáért nagy tiszteletre j u t a , beimámoztafék egy székbe; azt megkérdezhetitek: merre az aranyhegyek ? Ne- kem igen kevés adataim vannak felőle, 's igy nem igon sokkal adhatok több tudósítást róla, mint az elyziumi mezőkrül, hol Kassandra lecz- kéket tart a' Trójaiaknak, milly ostobák vol- tait hogy néki nem hittek. De a' mi kevesem van, azt szívcsen közlöm, — szívesen, inert az ¡Ily közlés miatt a' tulajdon telek nem fogy
30
's annak idejében , annak helyén a' konyhára is hozna valamit, hogy a' házi asszonynak le- gyen kedve, ki a' vendéglőbüli élést nem tartja elég Ízletesnek.
„Az aranyhegyek — így szól Ali Eben Ivussein Avicetta Tamás — meszsze, egy távol tartományban vannak, hová széles folyón 's olly keskeny bűrün kell keresztülmenni, hogy minden tisztátalan és bűnös szédült fejjel zuhan a' mélységbe 's ott apróra ziízatik mintha posz- tókallóba jutott volna. Az igazak pedig, kik a' mekkai Mahomethnek hivők a' szent koporsó- nál életükben legaláb egyszer megjelentek, ált- jútnak a' bűrün az aranyhegyek országába, hol
erszényeiket kényük szerint tölthetik meg 's a' Csillogást láthatják , hasonlót allah arczához, nűdőn a hetedik égbe ragadott Mahomettel be- szélt."
J a j , uraim, ezen váltólevél nem szól ne- künk, máshol kell kereskednünk. — Ugyan, ti hatalmas bűvölök, bájosuk, ki lesz közüle- tek nekünk aranyhegyeket adó, ,<te minden bű- rön áltmenés nélkül \s nem olly távol tarto- mányban, mellybül haza soha nem jöhetünk?
Szóljatok! — Hah és én ezer feleletet hallok.
Hegyet, hegyeket Ígérnek; nagyokat, nagyob- bakat , — egy a' legnagyobbat mclly csak kép- zelhető (de a' mclly nem létez ugy e ?) Ah ura-
int, mellyek a' föltételek? De mclly zúgás, melly orditás? En ebben nem ösmerem ki ma- gamat. Mit? szabadságomat, függetlenségemet kívánjátok? N e m , abból semmi ncin lesz. Ka- bátomat? erszényemet? Ah hogy a' fejemet is vakarni kell! Hát most kopasszá legyek előbb, hogy majd mikor a' jó vaksi sorsnak — vagy, uraim, a' kegyetek jó kedvének tetszik, arany- hajam nőljön. N e m , nem fogunk egyezni.
Hát mit csináljunk ? Már ha olly egyene- sen nem juthatni szent kívánságunk tárgyához, mellékutakon kell keresgelődni. Talám legyünk mind zultánokká , sachokká, chánokká, phara- ókká stb. 's igy, kivált köz akarattal, csak me- hetünk valamire! Vagy ez is ineszsze van ? Igaz bizony! de mit is csavarogtunk olly távol? Mi- ért keresők mcszsze azt, a' mi csak közel lel- hető általános szorgalom által, mellyet a' jog- eligazitás biztosít á. Meg van nevezve az arany- hegy u t j a , és ki indul rajta? „ U r a m , Maho- meth büriijén előbb megpillantom az aranyhe- gyeket mint ()n ösvényén!" Igaz? — Hah! —
de azért ne csikorogj fogam!
32
Szív és agy.
r
J H n ki nem állhatom az olly embert, ki mindig csak fej étül kér tanácsot."
Én pedig igen szeretem azt, kinél a' fej mindenbe bevilágít.
,,A' mindig az észt kérdező ember vesze- delmes ; barátnak, szerelmesnek rosz."
En tagadom; 's még azt is hozzá teszem, hogy a' csupán szíve után induló ember legelőbb veszélyezteti magát és másokat.
„Ezt nem hiszem, de a' magam állítását bebizonyítom. Az észt kérdező ember veszedel- mes , mert kivetkczé a' kebelnek azon szép in- dulatait, melly.ek minden nagyra, szépre, di- csőre tüzelnek, 5s ha valahonnan haszon ígérke- zik neki , a' legszentebb ügyet is képes el- árulni."
Melly szörnyűségeket beszélsz te, beillőket egy vandal kalandor szájába, ki dühödve von kardot, minden előmenetel, minden m ű , min- den tudomány ellen. Nálad tehát a' hideg ész minden rosznak kútfeje, inig n' szívbiil minden j ó csergedez, szerinted az ész olly könnyű por-
léka , mellyel a' haszon kénye szerint igaz- gathat ?
„Igen, én az észt olly könnyű portékának tartom."
Igazad van, köz vélemény szerint az ész olly könnyű portéka, 's azért száműzetek an- nyi felé. Helyébe pedig a' boldogító, a" csal- haflan szív-érzés települt. Szíve szent sugalla- tának engedve mász porban a' kaft'er fatuskója előtt, mellyel magát és a' világot teremteté, szíve szent érzetének engedve áldozza föl első gyermekét az oltáron, 's húsából szív-repkedés között lakik j ó l ; érzelme szentségében megy ki háborúra 's falja föl az elejtetteket. 'S a' szív illy gyönyörű liatalma nem csak Afrikában lia- tárzódik, valami kis részt Asia is bir belőle.
Nem az ész tanácsára zárkóznak Indiában an- nyira el az osztályok egymástul, oh nem, ők ezen vallási intézkedéshez szívből ragaszkodnak;
az özvegyeket nem a' fej emeli égő máglyára, hanem a' szent szokásokhoz híven tapadó szív.
És a' Mohamedánusok, ezek a' mi tőszomszé- daink, az ész világítására kezdtek élethalálhar- ezot a' gaurok ellen, 's nem a" szív homályos de annál hafhntóbb sugalltára ölék e embertár- saikat 's köztök majd egy fél ezredig, a' Ma- gyarokat: is?
36
met. szived által meggyőzöttnek vallandom, mi- helyt lomha leszek mind azt megtenni, a' mi czélodra vezet. De megengedj , a' mennyire rzélunk meg nem egyez, annyira ismét nemba- rátok vagyunk. 'S ebbül következik zsurlódá- sunk. Te a' barátságnál nem látszol egyéb czélt ösmerni, mint magát a' barátságot. Nekem egészen más czélont van, lelkemet nagyobb űgy foglalatoskodtatja, az emberiség 's legközelbriil a' magunk előhaladása.
„Hiszem, én is arra törekszem!"
Ha azon kételkedném , nem mondanálak barátomnak. Csak az a' mellékfordulat van ná- lad , hogy te a' barátságot nem e1 czélhoz mé- red , hanem apróságokkal bibelődöl, mellyek én előttem elvesznek, elenyésznek. Hogy jobban kiösmerd magadat, mutatok még némclly burát- ságfajokat, inellyeknek mindenike azon czélra törekvésből ered. Ha ki mulatságot tesz ki fő czélul, hasonló nmlatságvadászokat választaná barátul, a' rablásra induló, rablókat, a' kény- kerülő kénykerülőket, — 's itt csak az ellen- hatás esete van kivéve, melly a' haszonlesést veszi czélul; a' haszonnál kiki magához van leg- közelebb.
..Ez viszont rosz e l v , csak a' fej által al- kotható. A' szív magáé* elébe helyezteti kedve- sei boldogságát."
Ez gyönyörű mondás, és a' szerinte cse- lekvő dicséretet , bámulást érdemel. Ezen esetben elsőbbséget adok a' szívnek a' fej fö- lött. Nem is akarok mondásodnak azzal árta- n i , hogy p. o. árthat a' közügynek ha valaki becses életét kovesbé becses kedvesiéért fölál- dozza; csak azt mondom hogy hasonló tettre a' fej is vezérelhet.
„Vezérelhet elvalhotás és hoszű fejtegetés után, ugy e 1 De hát ha akkorra a' j ó alkalom elrepült, a' legszebb űgy veszve 's a' szeren- csétlen eltapodva van! Ti fontolgatók többnyire későn jőtök mindenhová, míg a' szép után in- duló öröinkönyűket sír n' hála könyűi mellett."
Az igaz mi nem sirunk olly hamar mint ti, noha a' megindulás nincs egészen életrendünk- ből száműzve. Hanem a' dolgok azért nálunk is fenékre hatnak 's általános elvünkvé lehet a1 nyomban segités másokon.
„Én azt alig hiszem; de megengedve is, nem tarthatok a''fejkövetőkkel. Az egyre igaz marad, hogy az élet legszebb tárgyai: a' haza és nemzet, a' barátság és szerelem a' szívéi, mellyekkel a' fej nem tudott és soha nem tu- dand jól bánni. Csúfolj te hogy nein tudom miért szeretem azon földet, hol először pillan- tani meg a' szép napvilágot, miért azon nemze- tet, mellynek nyelvére anyám tanítn. nzon köz-
40
„Ez inind nem nz malmomra való viz, de nyelnem kell meggyőződésem daczára is."
Igen te örökké daczolsz, azt akaró meg- határozni , a' látás előbb való e a' hallásnál, a' szófestés a' színfestésnél í A' hanga kelleinét az értelemfejlés kellemével hozod némiileg hason- lításba , — és szíved gyönyörét nagyobbnak mondod fejedénél. En kész vagyok a' nagyobb- ságon nem vitatkozni, de a' nagyobb nem min- dig előbbkelő. Mire ment volna az emberiség ha szivében a' (hanga) érzés fejlett volna ki és pedig a' lehető fő fokig; de értelme elnyomott volna ? Az emberi társaság nem létezne, termé- szet széllelszórt íijai volnánk mi intézkedés nél- kül , inig a' teljes értelmi kifejlődéssel a' tö- kély legszebb virágai kötvék öszsze. Es a' mi a' hangaérzésnél igaz, minden más érzésnél igaz marad : a' barátságénál, honliuságénál, 'st.b , mellyek a' fej hozzá járulta nélkül csak törpe fejlődést tettek volna.
„Ugy látszik, mintha némi igazság volna beszédedben."
En a' szívet nénniképen az állatok ösztö- nével hasonlítom egybe, mclly igen gyakran csalhatlanul vezet; de a' tökéllctesedésnek nem ő az u t j a , hanem a' f e j , az ész. Sőt még azt sem tagndhatod hogy a' szívet, az érzést nz ész nemesíti, a' világtalan agyunk érzése is vi-
lágtalan, olly tárgyakkal bíbelődő, mellyeket a" laívelt csekélyeknek vagy méltatlanoknak ál- lit. Innen tehát az az én véleményem : épí- tsünk mi igen sokat a' szívre, de fő őrt minde- nütt az ész álljon.
„(Vonakodva , elhatározottan). Legyen hát, Isten neki, hadd álljon ő ő r t , ngy is igen boszonkodom, líogy annak kifejezésirc, a' mit szivemben érzek, mindig a' fejtül kell tanácsot kérnem."
42
Á h n a k . r
„ É d e s aludni, uram, de nehéz ébrengeni."
Az való; sőt még hozzá teheté O n , hogy könnyű is az alvás, — az ébrengés pedig néha kellemetlen.
Könnyű nz alvás, mert egyébbe nem ke- rül , mint lefekvésbe 's érdemei: a' jól elkészi- tett á g y , mcllyre a' világon ezer készület van, ugy hogy akár a' félemberiség elaltassék, — 's a' gondtalanság, melly a' j ó alvókat természe-
ténél fogva híven követi. De nehéz az ébren- lét , inert ekkor az embernek néznie is kell, pedig a' néző nem mindig a' legkedvesebb tár- gyaknt látja; kell hallania, pedig a' halló neiu csupa örvendetesei hall, és kell mozdulnia, pe- dig a' mozgás — kivált az aludni szeretőknél — valóságos kin. —
Itt van némikép az o k , miért szeretnek az emberek annyira álmodozni. Kevés van, ki a' vnlóság' komoly képétül viszsza ne bor/adna, ki azt kedvese gyanánt ölelné, ki benne gyö- nyörét találja. —
A1 valósúg igen meztelenül mutatja az éle-
tet, göröngyeivel, hijányaival, szegénységével, nyomoraival 's az életnek ellenében mutatja a' neméletet , az clhnmvadást , midőn az agybul kihalt: az öntudás, midőn a' kebel' érzései ki- enyésztek.
A' gyönge ember megretten e' képektől;
a' félénk nem mer ellenharczolni. —
Göröngyökre akad pályáján 's nyugodt szív- vel hagyja magát zökkentetni, — sima pályá- ról álmodozva, mellyen valaha majd haladhat. —
Ilijányoknt lát itt is ott i s , magában és kivűle, közel és távol, múltban és jelenben, — 's ólomlcpelt bocsát szemeire, hogy ezek be nem érkező jövendőt teremtsenek elő , hijány- talant, noha liijánynélkiiliség nem múlékony időnk' dolga. —
Szegénynek találja a' nemet kebelnynga- loinban, észhaladásban, erőkifejlésbcn, szegény- nek mindenben a' mi után vágyik 's a' mit ren- desen cl sem tud crui, — cs almot javasol, egy olly korra álmadást, midőn minden szegény- ségnek vége szakad. —
A' merre néz nyomort is vesz észre, sokat magánál, nem kevesebbet egyebeknél. Az ott szüléi, ez itt ön liibáji miatt sinylik; azt a' ter- mészet' csapásai, ezt az emberi társaság veri;
a z , melly előtt mindenki' boldogságának szent- nek kellene lenni. Es ő szemeit behunyjn 's
44
álmodik ollyan helyet és időt, hol a' nyomor meszs/.e (ismeretlen. —
Mikor pedig az élet ellentételére gondol 's az elhamvadás azon állapotjára, hol az érzékek' erői kihaltak 's az agyban nincs többé fölfogó 's öszvehasonlító hatalom, akkor megszörnyed- ve temetkezik bé álmaiba 's lázhevében érzék- fölötli dolgokrul beszél , mellycket azonban egyig érzékei által szedett föl.
Ali! ezen tehetetlen emberi faj csupa ál- mokra látszik termettcni, hogy a' valót ölelni ne tudja soha 's csak a' mult és jövendő ór- nyékképeivel bajlódjék. Mi épen nem vagyunk a' jelen' íijai; a' multakat ezerszer fölhányjuk 'g belőlük okosbak mégis nlig leszünk; a' jöven- dőben mindent végre hajtunk, azon egy hiba mellett, hogy holnapunk mára soha sem vál- tozik.
Es ha utóbb kérdeztetünk: mi az élet? — kénytelenek vagyunk felelni: „ólom, mellynek képei az utolsó szívütéssel szétpattannak!" —
„ E l t e m ! — igy szólhatsz agy-erőd' elzsib- badtával, — 's keresem az igazság napját, de nem találtam. —
Kutatóm a' dolgok' belsejét, 's azon idom- zó erőt, melly minőségük bélyegét rájok nyom- j a , de csak a' kéreg' tüneményeinek látásával
kellé beérnem. —
„Ösvényre nkarék találni, mellyen a' szebb elmék' bálványát, a' jogosságot megközelíthet- ném , a' mint az szemeivel éltető sugarakat araszt-el emberei fölé , 's áldást csiráztat-ki az anyafÖldbül: de a' befutott ösvények mind egy idegen templomhoz vezettek, hol az enyémmel ellenkező isten uralkodék, és ránezba szedett homlokárnl sötét árnyék hengergeti előre. —
Akartain örülni embertíirsainunal: de po- haramba mindig üröm keveredett. —
A' barátságnak tiszta tömjént gyújt é k : de tiszta illatot soha sem kaphattam:
Érzék szerelmet is lány, hon 's emberiség iránt, de vele a' lányt htunuvá égefém, érte a' hontul kicsűfoltatám, vele az emberiség' javát elő nem inozdíttam. —
Teremték magamnak erényképet. * boldog- ságforrást , örök mennyországot , de crényké- pem mások kinevették, időforrásombul ezer baj szivárgott 's örök menyországom kérész-szár- nyon épült. —
Nyáron tavasziul 's őszriil okoskodtam, ősz- szel munkáim' gyümölcsét akarám szedni; de okoskodásomat: megszégyenítő a' gyümölcs hi- jány. —
Ah az utolsó pohárhoz nkarék most nyúl- ni , de belőle buborékgolyó emelkedett. — Er-
4G
re ülök f ö l ! Jó éjszakát föld ; én meszsze, ineszszc útra indulok!"
Nem szép álmák é ezek, 's nem ugy va- gyunk e velők mint az éjelünkbeliekkel '{ Ha szépek, örvendünk emlékűken; ha rútak , va- lótlanságukon tapsolunk. —
Es eldődeink e' részben is előjáróink vol- tak : bő példát mutattak az álmadozásra.
Melly szépek lehettek Sanchuniaton' álmai, 's szerinte melly szépeket álmodhatának milliók!!
Kár hogy elvesztek, egészitőül szolgálandók a' többiekéhez. —
Ki nem ösmeri a' kedves Zoroasztert , a' szelidcn álmadót, — álmadót, hogy napunk azon istenség, mellytül termékenyitő erejét kap- ta a' föld, hogy füveket és állatokat teremjen, az emberrel megnézesse a' szép világot , és imádságokat csaljon-ki keblébiil, melegen emel- kedőket a' csillagos ég felé! —
De ki nem tudja , hogy állitásni csak álmok.
Göröghon' égaljával ki ösmeretlen ? Ki nem látá Zciisz' oltárán égni az áldozatot, Pallas- Athéne ajakiról ki nem halla bölcséget ömleni le , Apolló idegzengésére ki nem hallgatott, melly Deuknlion' magzatait egyesíté az Olym- posziakkal; Kíipris cytherea' kebelén ki nem lá- tá játszani Eroszt , pajkosan nevetőt Aphrodi-
tére , kinek kebeljegéről tompán hullottak-lc nyilai ?
De ezek is csak álmok, csalékony álmák, az idő szürkültével elröppenők! — És ki nem kutatkoznék tovább Göröghon' szép ege alatt?
Virágokkal gazdag hon a z , 's minden kő, min- den szikla dicső emlékek maradványa benne!
Itt zendültek meg Homérosz' énekei, az Olimposz' minden lakóinak tiszteletül. Itt iste- nité-meg a' halandóság gyermekeit Pindarosz;
Sophokles lantja itt teremte magának színvilá- got , gyönyörködtetőt hatalmas erényekkel, megrázót a' szomorúságban, elijesztőt a' vét- kekben. Hcspublicáját itt álmadá Plató, 's hajh!
szép álmaiért itt halt-meg Sokratesz. — De ki számlálná mind elő azon álmakat, mellyek Göröghon' fljait erényekre tüzelek. Ki mondaná-el azon nagy tetteket , mellyeknek Hellasz tanúja volt? — Eltűntek ezek könnyű reggeli álmakkint, 's mi áhnudók búsan gondo- lunk reájok.
És kérdezzük magunkban: miért olly gyar- ló az ember , kezeinek minden munkájával együtt? miért jár az idő, melly halhatatlansá- gunk' építményeit leporhaszfja ? —
Felelettel pedig hallgat a' mindenség. — Ugy volt ez mindig, 's ugy marad min- denha. Kezeink' teremtései elenyésznek; álma-
48
inkát az utókor kineveti, mellyekbon az egeret elefántnak néztük, az egyet sokszoroztuk, 's szemeinket fejünkből tagadók.
Es bár az álom mind ártatlan volna! Bár tündéik épéiért az ember csatákra ne kelne-ki 's ne ontana vért, inelly nem a' föld' festésére adaték az erekbe, hanem hogy ott az életnek forrása legyen, 's az élet által nűnden boldog- ság' anyjává.
De az ember árnyat űzve , embertársait is üldözi. Nem elég hogy a' mindennapiért örök küzdésben van a' világgal, hanem véleményeket is állít f ö l , be nem bizonyíthat ókat, mint mel- lyeknek az érzékek nem szolgálhatnak tanúiul, 's ezeket vassal tolja másokra, hiendőket és val- landókat, minden legkisebb átlátás nélkül. — Az illy hadak álomkint hangzottak el a' múltban: Görögországéi a' lenyomó Koma el- len , Brutus ós Cassius' vértusája Octaviussal.
A' keresztes háború szörnyű dolgokat mozgata;
viszsza akará Istennek szerezni íija' szent föl- dót: , Jerusalem falainál ezrei' vérét ontatá ki, — 's a' szent álmok tcljesületlenül repültek el.
Siotű teteje Maur uralkodásnak hódola.
Es Salamon templomán ma is a' félhold uralkodik, vérengző álmaknak szörnyű tanúja.
Egy ember — neve Mahometh — földi fülei- vel égi hangokat akara hallani, testi szemeivel
lélekalakot, Gábriel arkangyalt akará látni, — és kiindult, hogy állításait az egész világgal el- hitesse. —
A' nyomorú és csalárd! — Szörnyű épüle- tét millió leöltek' csontjára alkotá, az egyre embercsontokkal foltozandót 's vérrel és kö- nyökkel festendőt be , melly azonban roskadó alapjárul előbb utóbb ledülend, ezereket temet- ve magával a' sirba. —
Vajba minél kevesebben lennének közel romlásánál. —
Mert a' nagy tömegek, álltokban és hull- tokban is veszedelmesek! A' kunyhó 's a' sátor senkit nem ver agyon. Lebontja a' szél , el • dönti a' földrengés: lakói sértetlenül nevetnek.
*S könnyen újra rakható.
Azért, jobb is kicsint álmadni mint nagyot:
apró szerelmeket, kis játékszíni reményt, nyelv- előmenetelt, ész és j o g f e j l é s t ! . .
Oh ezékben lassan kell menni, — u' nagy remény igen ártalmas; tűnőalakja után vágy- kórság és czélszenv maradhatna hátra.
Mert a' végső végnél, mikor a' sír koszo- rúz mindent, mozditványt, tüzet, erényt, nagy- ratörekvést, hűséget 's önfeláldozást, és magát
az életet; mikor látjuk hogy mi porszem aka- ránk iránylökést adni a' földgolyónak, de ka-
3
50
czaj követe bennünket , 's a' pillanat emberei jobb részt választottak: akkor mindegy, akár-
mit álmodánk, nagyot kicsinyt, mára vagy örök évre szántatt; — mindegyike nyugalomra fek- szik velünk.
Öngyilkolás.
r
E d e s biuátom, — ha csak ugyan állítá- sod szerint igy legjobban illik egymást nevez- nünk, mivel elveink igen gyakran nem a' leg- barútságosabbak egymás iránt, — én F I . . . dol- gában semmi vitézséget nem látok, bár milly uagy elmehatalomnak állítsd is az éleiről lemon- dani tudást. Nem vitatom én, hogy az élet leg- főbb becsű dolog, de mindazáltal az elsőbecsüek közé tartozik; sőt majdnem legalább másod be- csüllek t a r t a l i k az egész világon. Vannak legtöbbre becsülők az erényt, az ugy nevezett becsűletet, a' közjót, a' hazát, a' hűséget, iste- nüket , a' barátságot, a' szerelmet, (ezeknek mindegyike tartatbatik fő j ó n a k ) , de második helyet az életnek ad mindegyikük, ha szóval nem is, legalább tettel, mert fő tárgyáér leg- többet akarván adni, életét adja , míg a' többi mondott javaknak igen különböző polc/, rendel- tetik. Az erény, a' becsület pedig különböző tárgyokban helyeztetik, sőt jgen gyakran egy- mással egészen ellenkezőkben, llány helyen üeni fő erény a' minél többekre kiterjesztett fér-
3 °
52
fiasság? — hány helyen nem tartóik fő isten- erénynek a'himösztön elölése? mig nálunk egyik ugy mint-a' másik nem kiált atik erénynek, ha- nem a' honi intézetekhez képest egy harmadik (közép) ut mondatik szépnek, jónak, dicséretes- nek! A' becsületről melly különböző fogalmak uralkodnak! Egyiknél sértve a' becsület ha sza- kála, bajusza vagy tyúkszeme ellenségesen érin- tetik , 's elegtételt nem kiván 's nemnyerés ese- téhen ollyast pisztollal vagy torokszeléssel nem keres, máshol a' becsület csupa vak engedel- mességben 's ellenhatástalanságban tétetik. A' közjó alatt hányan nem értik egyedül a' magok javát, míg egy kettő érette a' magáéról egészen elfelejtkezik! így van a' többiekkel is a' dolog, és igen keveset találhatni még hozzá, kivált szebb elmetűz nélküli országokban, ki ezek egyikét az életnek elébe tenné.
Legyen a' mint van, én annyit gondolok, hogy az élet másod becsű jónak m o n d a t h a t i k, már annál fogva is, mivel nélküle minden jó hibázik, azaz ő minden egyéb jónak kútfeje, olly föltétel, melly nélkül minden a' nemiétel- ben tesped. Ezen véleményben pedig annál in- kább megerősödni, minél jobban átgondoljuk a' neméletet annak sötét semmiségivel, mikor az erőt elválva képzeljük nz anyagtól, melly néki
öntudást szerze, hatási irányt ada , 's tagadhat- lan ellentételbe lielyezé a' társerőkkel.
Az éleiről lemondani tudás nagy lelki erőt kivan, innen erénynek méltán nevezhető. Már az igen dicséretes, mikor valaki vagyonával se- gít másokon, mikor a' közjóért önjavábul enged el egy részt, vagy mindenét koczkára teszi, oda áldozza, fáradságot, szükséget, nyomoro- kat szenved. De mind ez csekélység az életkocz- káztatás mellett, és semmi az élet föláldozáshoz képest. Fáradság után kinyughatni, a' szükség bőséggel cserélhető, elveszett vagyonok viszsza szerezhetők, vett sebek meggyógyíthatok, nyo- morok után annál édesebb a' biztos nyugalom, de az elveszett élet pótolhatlan, többé viszsza nem térő. A' ki életét merte, mindenét mo- részlé.
Igen szép tehát mikor valaki a' szolgaság lánczait hozók ellen küzd, életét veszélyezteti 's diadal közben vagy nélkül, hidegült ajnklcal csókolja meg a' honi földet. Kinek nem jutnak itt eszébe a' marat honi küzdők, 's azok kik ThermopylámU áldozatul hullottak el a' hellen szabadságéi'? ki felejtkezék meg Snlamisról ' s a ' plataeai csatárul, hol nem kevesek vérével nyo- maték Hellaszra a' megszabadulás pecsétel Es ki nem fog áldást küldeni sajó mellé azon bát- rak csontaira, kik a' rajzó Mogolok ellen vé-
5G
¿¡delelést általánosan dicsérjed, még akkor is ha valaki fölmegy a' svábhegyre 's ott fejbe durrantja magát. Ugyan ha egyszer ügyvédül veted föl magadat, minő okokat hozsz föl az ön- gyilkolás mellett? Ilogy az élet föláldozás, tehát nagy lelki erőre mutat, 's ennél fogva dicsére- tes. De én mind ezeket tagadom. Az öngyil- kolás előbb élctbitorlás, életorozás, életölés, mint feláldozás; lelki erőre sem mutat, sőt in- kább az ellenkezőre, mert pulyaság a' forrása 's a1 kétségbeesés, mellyek gyávák tulajdonai.
A' b a j t , még a' legnagyobbat is eltűrni tudni, vagy a' bajszerzőt dönteni meg, a' bal szeren- csén diadalmaskodni, föladása a' férfiúnak, — a" gyáváé pedig: magát vonni el önkénytes ha- lállal előle.
Igen, ha az önföláldozás a' k ö z - j ó r a szük- séges, akkor az öngyilkolást erénynek mondom, nem csak nemvéleknek. Ha a' tört hajó sajkája annyira megtelt emberekkel, hogy vagy mind- nek halála bizonyos, vagy néhánynak föl kell magát áldoznia, illy alkalommal dicső dolog nem vonakodni, hanem magát sorsára bizva töb- bek jnváér a' nyiiongó habok közé rohanni. A/, igy föláldoztakat senki nem fogja gyáváknak mondani, 's nem fogja kinevetni — még akkor sem, ha nem várakoztak inig mások taszítják őket: ki a' csalnokbul, hanem magok veték ma-
gokat a' sötétségszülő árakba. Ezen ügynél pe- dig annál derekabb minél nemesebb okbul szánta valaki magát a' halálra, — mert ha mindnyá- jának körülményei ugyanazok, azaz ha egyik
életéhöz sincs többek boldogsága szorosban köt ve.
mint a' másokéhoz : e k k o r , szigorúan véve, sorsozás volna a' renden, 's az egész erény ab- ban állana, hogy kit a' sors érc, ne késleked- j é k azt kielégíteni.
Illyesféle nemes föláldozásnak többféle pél- dáját mutatja a' történetírás. Sokszor ember- vért kivánt a' zsarló szomja 's lön ki a' többic- kér vérét ontatá. Osinered, barátom, Attilius Regulust, ugye ? Látod, az ő Afrikába mene- tele annyi volt, mint az életre bizonyos keresz- tet vetni, 's ő lclkiösruerete szerint adá javas- latát Romában 's Ígérete szerint fogsága helyére híven megtért. Az azincourti csata után Calaist bekerít é 's kikoplaltatá az angol király; tudod milly iszonyú föltételek mellett bocsáta meg a' városnak. Es voltak polgárok, kik a' kö/jó végett elébe mentek a' gyalázatnak és megöle- tésnek.
Tudom, Brutus, Cassíus 's az uticai Cato, kedves embereid: mivel inkább magok ölek meg (részint szolgájok 's barátjok által öletek meg) magokat, mint hódoltak volna «az ellen- h a t ó m n a k , mint elveiket becserélendék. Tef-
o
58
töknek van fényes oldala is, "s (alám általában többektül magasztaltatik mint nem, azon száma- sokkal együtt, kik elveikér föláldoztattak*, pél- dául Sokratesz; voltak kik mások elvciér men- tek keresztfára, vérpadra, máglyára, 's mind e-zek dicsértetnek, dicsőíttetnek. Ezekrül rövi- deden kimondani a' valót, nehéz; csak annyit állíthatok: az okosság dolga megválasztani: men- nyire vitézkedjünk, egyesek, az elvek mellett, tudók, hogy a' világ alapigazságai igazságok maradnak ha soha senki vért nem ont is mellet- t ö k , a' nemigazságokat pedig a' terjedő v ilágos- ság eltörli, — mint a' történetekben szinte lát- juk. En Brutus és Cato magaviseletét nem ha- gyom helyben; halálukkal az ügynek és elve- iknek nem használtak; élve pedig a' vas akarat és hajthatlan elme mindig mozdíthat valamit, azonfölül hogy a' sors is gyakran kezére játszik az embernek némelly alkalmat.
És itt barátom az öngyilkolás szebb nemeit emlitém, millycnek a' mi időnkben igen ritkák;
's most jő azokra a' sor, meliyekkel korunk és Európánk bővelkedik, 's mellyeknok szépségét vala tőled hallani szerencséin. Itt egy fekete vérii angol főbe lövi magát, mivel mindig enni, innia , öltözködnie, vetkeznie kell, és te dicsé- red ő t : nemesen megvető az életet; olt egy a1 német mystica philosopliiútól fölhevült francain
megnyitja maga 's szeretője ereit, hogy a' ro- inantismus gyönyöreiben részesüljön: 's te sajná- lod őt, hogy a' meghalhatásra elegendő mély vágásokat nem tőn; emitt valaki egy két elvesz- tett csata ntiá cholerába ejti magát, és te csudá- lod merészségét; ott valaki a' pénztárt kiürítő, nem tud számolni 's agyával ágyát, falakat fest h e , 's te elragadtatol vitéz merészlete által; ez tolla mellett koplal, 's a' helyett hogy ekéhez, fejszéhez 'stb. fogna, a' hatalmas pisztolt ragadja m e g , vagy még hoszii puskát, — és vitézül....
Barátom, igpn nagy ékes szólásra van szüksé- ged , hogy az illyesek dicső, bámulandó, vitó*
zies voltát clhidjcm, a' majmoló tehetség felül pedig magamban legkisebb nyomot nem érezek, 's hiszem, egyki sem az okosak közül.
„Jól! te tigy, én meg emígy; '» nem igen lesz szemre mit hunynunk /"
00
Ékes-beszéd.
A' vég. mellett.
zokatlan füleknek nemde szokatlan do- loggal jövök elő, ékes beszéddel a' hallgatás korában 's egyolly dolog mellett, melly mások- tnl örömest elhallgattatik, mint valami nem ki- vonatos , nem örvendetes. Igen, valahány az ember, annyi érdeke lévén, különbféle szem- pontokból nézik a' világ lényeit 's igy tűn egyik elébe borzasztónak a z , a' mi bájoló a' másik előtt, igy óhajtja néinollyki a' véget, a' másik borzad tőle. 1
Én a ' v é g e t olly deréknek olly dicséretes- nek gondolom, mint. a' kezdetet. Ne véljétek ti is, hogy a' természetben oktalanul volna va- lami rendelve, hogy a' természet végereje nem legbölcsebben alakitá világát. O rendelte, hogy a" kezdetnek vég feleljen meg, hogy mindennek eredete, fejlődése, tökélypontja, hanyatlása \s vége legyen, hogy a' világ igy örökös változá- sokon menjen keresztül, szinét mindegyre vál- toztassa, új idomokba öltözködjék, 's igy az
untató azonságot kikerülje. Ha ez nem volna, az eredeti tárgyak léteznének csak a' világon, minden időkön keresztül, azon ásványok, nö- vények, állatok, szaporodási törvényüket be nem tölthetők, mivel újaknak nem volna helyök a' hamar betelendő földön.
Van ugyan a' végnek kellemetlen oldala is, ez tagadhatlan, de mit ösmerünk, a' mi hason- ló természetet nem mutatna. Kincsed van? — a' nyugtalanság mellette honol; tudományod? — a' bizonytalanság mégis faggat; szép nőd? a ' gond vele házodba szált; hazád? annak hátra- níaradozása álmotlanokká teszi éjelid. Es hol van vége az illy rosz oldalú jó dolgoknak ? Ide tartozó a' vas, meliy az élet kellemeihez elmul- hatlanul megkívántatik, de a' hadak szinte néki köszönhetik szörnyűségüket, ide az arany, melly jóra 's roszra tüzelhet, ide a' tudomány, mellyel csábíthatsz vagy jó ufra vezethetsz, ide a' hata- lom, mellyel menyországot vagy poklot oszt- hatsz.
A' végnek néhány kellemetlen oldalát meg- nevezni nem tartom fölöslegesnek. Első helyet foglal itt (mivel mindenütt kiki maga az első) az , hogy magunknak is végünk lesz. Nem vi-
tatom én a' lcleknevezetú életerő kihalását, mert a' tcriuészetbiil egészen kihalni semmi sem tud, hanem csak azt mondom kellemetlennek, hogy
62
az,idő sulyja alatt tetemeink roskadnak, érzé- keink gyöngülnek,' mig végre a' szem látó erejo megtörik, a' fül hallása megszűn, az idegek érzése kihal, és az ember ellenkező ponton áll kezdetével, viszszadatva az anyatermészet ölébe, porrá hamvadó, léggé fejlődő, mig a' benne volt éltető erő ösmerction szárnyakon ösmeret- len irányt vesz.
Az sem a' leghizelkedőbb nekünk, 's követ- kezőleg nem legkívánatosabb előttünk, hogy kezeink és agymik munkáit is vég fenyegeti.
Fárodhatlan állat az ember, fárodhátlan állatok az emberek, mindig tevők , mindig rákosok, mindig épitők, és nézzük meg földünket, mi si- kere van annyi milliók örök tevésének, rakodá- sának, építésének-annyi ezer éveken által. Min- den év megemészti a' maga terméseit, minden század eltemeti a' mit évei meghagytak, 's az ezredeknek alig marad, inin rágódjanak. Mik az ó városok? — U j építmények amannak he- lyén; mik az lij lakhelyek? ezek ó temetőkbül sarjadzottak ki. IIol vannak az emberi hatalom legdicsőbb szüleményei ? hol az ó világ csudái ? Nagyobb részint az anyaföld gyomrában. Hol a' nagy birodalmak, 's a' tenger fövenyekint el- szaporodott nemzetek? Hullámkint váltogaták egymást az idő tengerében 's később korább part- ra jutva enyészniük kellett. — Hasztalanul ál-
lunak a' temetők sirkövei, — ha az alkotó el nem kerüllíeté végét, el nem keriilendi uz al- kotmány is.
De hogy a' vég rajzolásával cl ne ijeszsze- lek benneteket, általmegyek annak kellemes oldalára. Igen annyi kellem van a' végben, hogy nz ember örvendve emeli föl fejét 's ugy tekint feléje; mint a' legkedvesebb barát felé. Ah, nézzetek magatok körül, sőt visgáljátok meg tenmagatokat, mennyi tárgyat látandotok, a' mi testetöket vagy lelket őket nyomja 's a' mi ember társaitok testét vagy lelkét nyomja. És kérdezzétek meg, mi után sóvárognak, mellyik azon általános orvosság, melly mindenütt egy- iránt segít, mindenütt cgyiránt ohajtatik, — *s bámulva fogjátok tapasztalni, hogy az a' vég.
Nagy ez a' kicsin föld a' parányi ember- n e k , milliók elférnek rajta, milliók táplálhatják magokat bő terméseibül, 's örömvirágokon hat- nak. De kicsin a' nagy föld némelly hirvadá- szok , kényohajtók, kevélyek szenvedélyeinek 's a' gyermek emberiség némelly világrészben sopánkodik, nyög, sir czérnakötések alatt. Ilajh a' gályákon raboskodók, a' lelkiüsmeret szavait elfojtani kénytelenek , szabadító gyanánt tekin- tik a' véget 's imádságokat gyakran észfelejtve intézik hozzá.
Tudjátok e pedig, mellyik a' végnek leg-
64
kosabb kézfogó barátja? Az akarat, — és pe- dig hol egyes akarat nein elég, ott többek aka- ratja , hol a' többeké is kevés, ott mindnyájáé.
Hogy a' rendetlenségnek vége legyen, akaija- t o k : hogy a' bátortalanság véget érjen, akar- j a t o k ; hogy valami nagyot hajtsatok végre, akarjatok; hogy kiki örvendhessen lételének, akarjatok; högy a' napfény mindenkié legyen, és minden, mi a' napfényhöz tartozó, akarjatok.
Oh az akarat mindent végre hajthat, — sivata- gokat virányokká tehet, a' legellenkezőbb ele- meket legbarátságosabbá forraszhafja öszve, árnyemberekből egész embereket teremthet elő, meg annyi gögjeit a' természetnek; országokat virágoztathat, világrészeket kapcsolhat öszve, és — de mért nincs elég levegője a' szónoknak, hogy lélekzetből ki nem fogyna, mig kebelét minden súlytól minden feszitőtől ki nem ürí- tené. . . .
Növény-, állat-, ember- N e v e l é s .
eniinit sem könnyebb elmondani, mint:
ennek van nevelése, annak nincs nevelése; de valóban nein könnyű megítélni: van e valakinek nevelése vagy nincs, — és egy a' legnehezebb dolgok közül: valakinek nevelést adni.
Az emberek nagy részinél közdivatu hiba a' hirtelenkedés, más résznél igen kifejlett a' hirre vágyás, a' gőgösködés, — 's ezek vajmi könnyen elmondják másokrul: nincs nevelése.
Pedig nagyon sokszor épen ezzel árulják el ne- veletlenségüket, vagy inkább kimutatják hijá- nyaikat.
A' neveléstül megvárjuk hogy épen tartsa, épen fejlődtesse az ép lelket 's az ép testet, a' hibásat pedig törekedjék éppé tenni, 's a' liijá- nyokat gyomlálja ki. Ez a' nevelés tökélyének jnértéke.
A' nevelés a' női, nevekszik szóiul szárma- zott, 's ezen származtatási értelemben mindent lehet nevelni, a' minek nőlő, nevekedő ereje
6
van. Van tehát ki fin eket, virágokat, fákat ne- vel , van — nom gúnyból vagy kaczajüttetés vé- gett mondom — ki ludakat, kacsákat, barmo- k a t , "sth. nevel, 's vannak végre embernevelés- sel is bajlódók.
A' jó természet igen nagy, igen hatalmas nevelő, bizonnyal gondoskodik általában növé- nyeiről , állatairól 's az emberről is; — minden- nel a' maga nemében a' tökélyt keresteti, 's a' fajjal meg is szokta a' tökélypontot érintetni.
Az egyénekben, az egyeseknél azonban nem ritkán láttat hijányokat, mintegy öszvehasonli- tás által akarva kimutatni, mit tud az ellenkező oldalon.
Az ember nem ritkán avalko/.ik a' termé- szet dolgába, 's magát a' földmindenség e' vagy ama' részének urává szánó, ott teremteni, ron- tani, éltetni, bontani iparkodik. Ilogy nem cse- kély dologba avatta magát, már az előképzelct- ből kitetszik.
Ne szóljunk az ásványországbeli emberi dol- gokrul, — noha aranyat és gyémántot örömes- tebb nevelnének az emberek mint akármelly vi- rágot, akármilly állatot, sokan örömöstebb mint fait, önvérbül eredtet, — ez nem tartozik ide,
— de tekintsük meg milly sok munkába kerül a' növény-országbeli nevelés, mihelyt a' természet jogaiba bényulunk. Ösmerni kell itt minden
növényről, milly éghajlatot, milly földöt, milly tájékot, mennyi nedvet, mennyi napfényt sze- r e t , ¡Ily és illy köriilményckbül milly hibái erednek, mint vehetni azoknak elejét, mint or- vosolhatók m e g , mennyire honosítható meg ez ós eme' növény, — egy szóval annyi elméleti 's gyakorlati ügyesség kívántatik meg, hogy országokat eljárhatni, mig egy valóságos nagy ttövény termesztőre akadunk.
Mit mondhatunk kedvezőbbet az állatneve- lósriil? Nem tarlatili c nagy mesternek, a' ki egyes állatfajokkal jól tud bánni, — a' kinek juhai szaporodók, épek, 's a' belőlök húzandó haszon kedvéért, minél finomabb gyapjuak;
a' kinek lovai hibátlanok, tüzesek, a' kinek marhái székre 's járomban legelsők. De hol van az, ki — szinte a' természetjogaiba nyúlva
— különböző éghajlatok állatait jól tudná együtt nevelni, szaporítani? — Ha ki erre erőt érez magában, az állatpbysiologia első emberévé le- h e t , 's több pénzt gyűjthet London-Páris állat- kertjeiben, mind az első embernevelő. — En- nek ajánlhatnék, hogy bizonyitmányokkal el- látva, minél előbb jelentse magát az illető helyekén.
Végre, a' rendnél fogva, szerencsésen az ember neveléshez kell emelkednünk. O h , rz embernevelés könnyű dolog, mihelyt csak a' jó
6,8
természetre hagyjuk azt. Az anyai ösztön sze- rez a' csecsemőnek tapintatot, 's — mivel az ember a' j ó természetnél fogva csupán boldogabb éghajlatok, téj-mézes kanaánok állata — mi- helyt mozogni tud , szájába is viendi azt, a1 mit a' jó ég alalt a' jó földön bőségben kapandó foga, gyomra megtcendi a* bű szolgálatot 's a' csecsemő gyermekké nevekszik, a' gyermek ifjúvá női, az ifjú nevekedésének férjfiu-kor lesz siikere, 's ha a' körülményeknek ugy tet- szik a' férfiú öreggé női a' sir számára viszsza.
De annyival nehezebb az embernevelés, mihelyt a' természet dolgába belé avatkozunk.
Az ember, mint állat ugyanazon életczélt ösmer a' többi állatokkal, ugyanazon czélt minden élő lény vei, inelly az élet fönt arfiisában 's hasonló egyén előteremtésiben áll. Csupán ennek meg-
felelni a' természeti ösztön szerint nem mester- ség, annál inkább mivel a' természet a' maga czéljaiboz mindig a' legalkalmasabb eszközöket választja , 's nyújtja. De e' czél mellett mást, ugy szólhatva, idegent is tűzni k i , kétes dolog 'b fenyegető, hogy héjat költünk tojás helyett, hogy árnyékot vásárlunk fiija nélkül.
Ilogy az állatok táplálaton és nemzésen kí- vül más czélt néni ösmernek, világosabb mint valaki rajta kételkednék. Az itteni kifogások csak álkivételek, mint p. o. hogy dolgozás és
mások tápláláta végett volnának itt. Az állatok önkénytes dolgozása' csupán magokért 's ivadó- knkért történik , a' mit az emberek velők dol- goztatnak , az természetelleni, kényszeritett, fő állításunkon mit sem változtató. Az állatmeg- evés pedig szinte táplalat kedvéér történik 's hihető azon okos t ermészet-rcndelésbül, hogy végetlenül ne szaporodjanak el a' f a j o k , inert
különben elegendő növényt nem teremhetne szá- mokra a' föld, *s ekkor szinte egymás ölésére szorulnának; annyival inkább; mivel a' másik törvény, a' nemzés, nálok, oktalanoknál eltilt- hatlnn.
Állitá némellyki, hogy az állatfaj egyénei békességesebbek egymás között az embereknél, a' kölcsönös jogokat meg nein sértik, az ele- delen nem marakodnak, 'stb. En ezt nem aka- rom ellenvitntni, csak az állítás általánosságát tagadom. Az állatfajok egyénei (ugyanazon fajé t. i.) rendesen , általában, de nem kivételte- leniil (mert p. o. sok ¡állat van ön kölkeit föl- faló, társát agyon maró 'stb.) békességesek egymás között, de jőjön csak arra a' dolog, hogy választani kelljen az erőszak vagy éhel- halás, a' nőszés és nenmőszhetés között, akkor majd meglátjuk mint marakodnak az ebek, vag-
dalkoznak a' sasok, ütköznek meg a' kosok 's dühöngni fognak a' szelid elefántok, egymás
70
között; nem az ellenkező fajjal. Könnyű mon- dani : farkas nem támadja meg a' farkast, tigris a' tigrist, — nem, a' mig máskép megmenthe- ti életét; de szükség esetében társának a' vére is jó-izű. Hogy minden állatfaj a' maga faja- belicket legutóbb támadja meg, öszvefiiggésben látszik a' faj megtartásának törvényivel lenni.
„ D e az ember megtámadja az embert, a' nélkül hogy az élet két fő czélja szolgálna tet- tének alapul."
igen, mert az ember nem csupa természeti állat többé, mert fejlődése közben — igen gyakran — indulatai rohantak a' legnagyobb előmenetelnek. Az indulat pedig hány állatnál nem veszedelmes! — Azonban ideje a' dolgot az első szempontbul folytatni tovább.
Az ember életében megmarad az élet két fő czélja: a' táplálás 's a' nemzés. De e' két czél mellett sok mellékeset is ösmeriink, töb- bé kevesebbé tartozókat a' dolog valóságához , az első két fő czélt többé kevesebbé elősegitő- kct. Sőt még tcremténk magunknak ideálké- peket , magasbakat az élet két fő czéljánál, becsesbeket magánál az életnél, millyen p. o.
a' becsület, a' liaza, az erény. >
És az illyen mellékczélu embert nehéz ne- velni. De mégis nevelteték évezredeken keresz- tül m á r , valamennyire j ó l , inert az ösmeretek-
ben előre haladott 's faját kitudá — természe- te ellenére — a' föld két jégsarkáig terjeszteni, de nem egészen j ó l , mert az élet két fő czéljá- nak betöltése igen kellemetlen viszonyban van egyénei között.
A' nevelés dolga tehát az embert minél ügyesebbé tenni az élet czéljainak elérésire, 's a' mellékes czélokat a' két fővel minél jobban megegyeztetni. Ez a' nevelésnek alapallitása.
Helye van itten a' mellékczélokról szólani.
Az élet mellékczélai — alczéloknak is nevezhe- tők — részint ama' kettőt üsmerik forrásoknak, részint egy harmadik forrásbul erednek, — a' kel- lemébiil vagy gyönyörűségéből. Az élet-eltar- tás (táplálat) mint egyik főczél mellékczél gya-
nánt megkívánja az élelemkeresés módot, az ugy nevezett élet nemet, a' faj-szaporitáson a' házasság alapodik, mint mellékczél, maga után vonó a' gyermekek fölnevelését,.melly az élet- beli czélok legszebbikének egyike.
Nagyon nevezetes mellékczél még a' gyö- nyörködés s melly több más czélnak szolgál forrásul, például a' társalkoddsnak 's mind azon ügyességnek, inellyek a' társalkodást kellemes- sé, vonzóvá teszik. Ez azonban egészen bevág az ember társasági nevelésébe, mellyrül ezen- nel szólandunk.
Az emberek száma nagyobb lévén, hogy
