Világ. Világosság

1G2

nemjózan ember a' világ dolgát föl nem foghatja, 's igy annak barátja vagy ellensége nem lehet.

A' világgátlás utolsó okclve ez: zavaros vízben könnyű halászni, mellyet a' hajdan és jelenkor története nyíltabban tanít, mint hogy bebizonyítására legkisebb szükség volna. Ezen halászatot űzik — a' hol halak gyanánt vehetni az embereket — Afrika délen és Ázsia éjszak-keletén; — a' hol az emberek egész tömege ember, ott szeretnének zavarni némelly egye-sek , de szemét beköttetni nem örömest hagyja akárki, nem hagyja az öszveség.

„De ha bekötött szemmel nagyobb haszon veri markomat, mint kinyiltval!"

Oli akkor mit kétclkedel? A' szembekÖ-tősdi nagyon szép j á t é k : az ember füle után tanul járni. Azon fölül haszon a' dolgok utolsó rugója, — a' rugóság pedig nagyon illik a5 jó fülekhez.

„ H á t lm az emberiség hasznot Iát a' szen-bekötésbül?"

Gyomrával ugy e? Azzal nem utolsó dolog látni, — 's bizonyosan többet é r , mint szemmel azt szemlélni, hogy a' világosaknak gyónna is világos.

A' világnak az egész élő természet barátja, sőt barátja a' természet azon része i s , mellyet élőnek nem igen szoktunk nevezni. Fény

lö-88

velli keresztül ezen mindenséget, fényben úsz-nak napjaik kürül a' csillagok 's fényárt bocsá-tanak magokbnl a' napok. A' növényvilág sugár után eped 's egész pompájában csak ott diszlik, hol napvilággal eléggé eltelhetik. Nagy részint ezen okbul birja a' heves égal a' legbujább nö-vényzetet; tömlöczben és naptalan barlangokban pedig elfonnyad, elhervad, elbai az oda vitt növény, el még a' moh is, mcllynck élete olly kevés föltételt látszik kívánni.

Az állatok nem kevesebbé szeretik a' vilá-got , mellynek érzésire a' jó természet tulajdon műszert ada nekik, a' szemet. A' szem teliát azon műszer, mellynek élve, munkálata, gyö-nyörűsége a' világ felfogásában áll, 's mellyct minden állat a' legnagyobb készséggel gyakorol.

A'jsas gyönyörködve látszik úszkálni a' fényáru levegőben, a' pacsirta éneket zengve emelkedik a' nap alá, 's alig van állat, melly szeme gyön-gesége miatt a' napvilág elől elbújnék. Ez utolsókhoz tartozik a' bagoly, a' denevér 's a' földalatt lakozó vakondok.

Az embereknél nem csak gyönyörüségi czik-kcl a' világosság, hanem egéssegi i s , és an-nyira kedvelt, hogy ha kereskedési czikkcllé tetethetnék, az egyedárosnak végetlen sok hasz-not hajtana be, annyival inkább mivel nappal mibe sem kerülne a' szolgáltatása, éjszaka ugy is

sokak az aludni szeretők, különben pedig többet kevesebbet mindenki kénytelen volna venni, még akkor is ha sóra nincs pénze. Csudálom is, hogy ott meszsze, Utópia ellenfelén, valakinek eszébe nem jutott az ezt kibérlcni akarás, ki bizonyos lehete hogy az iigy sikerülésre jutan-dott, mint a' loipersil.

Csudálatra méltó a z , mennyire kedvelői az emberek a' világnak! Azt egészén ugyan nem mondhatnám, hogy gyomrokügyét szemükével fölcserélnék, — mert igen gyakran megmarad allah mecsetekint azon hely, hol a' táplálati ál-dozatok történnek, — de szükség esetében my-lord uram igen sokat engedne cl jogábul, csak hogy a' szemnek is legyen valamije; sőt sokak-nál , talám a' mindennapi kenyéren kivül minden oda menne napfény váltásért.

„Ez igen természetes! — mondja Toro-kápi u r a m , különben nem tudná az ember, mit visz a' szájába!"

Az való, édes Torokápiin, szép tünemény az, ha édes terhek alatt hajlongó asztalokat lót az ember, 's azért én is azt mondom, legyen az ember szemének is és szájának is mit enni!

's kivált azt megkívánom, hogy a' terhelt asztal tüncményvé ne váljék , 's mi se legyünk előle tüneményekké.

D e , édes Torokápim, kérdezze csak meg

90

azon végetlen nagy egyesületet, mellynek Ön olly érdemes tagja, jutott e belőle valakinek eszébe, hogy lehet még más világ i s , melly a' szemre nem hat.

„Kérem, mi amarra nem gondolunk, ki-vált ha enni nem lehet benne!"

Sőt inkább igen sokat!

„Valóban? ! Oh adjon tudósitást, 's én gőzsajtóval tetetem közhírré!

Édes Torokápi uram, csináltasson csak gőz-sajtót, azzal igen fogja táplálhatni azon más vi-lágot. Látja Ö n , ez nem testi dolog, nem ezen naptul kér fényt, melly ott a' magason sugárzik, 's a' szamár szemeibe ugy hat mint a'

legtudó-sabb« kiköszörült elefántéba, hanem szellemi tárgy, a' lélek munkálkodásának síikére. Ezt szellemi világnak, lelki világosságnak is nevez-hetni. Nem tagadható ugyan, hogy ennek is

van köze a' testi világgal 's következőleg a' szakingerlőkkel is; de azért tulajdon szellemi életet él. Fő parancsoló itt az agy, basái, agái, kadiái az idegek 's az érzékek, birodalma az egész testi világ, mellytől adót szed és pedig annál többet , minél hatalmasabb a' parancsoló 's ügyesebbek az adószedők.

É s , Torokápi uram, igen szép dolog ám, ez a' szellemi világ. Vigyázzon, kérem, és

lássa ált, mert csupa hívesre nem akarom, — az a' „vates-ek lcgsilányabbika—kényszeríteni.

Annyit azonban ígérek magamnak és Önnek, hogy ha Önnel valamire megyek, ngy az egész világgal boldogultam. Tehát a' dologhoz.

Ezen utolsó értelemben, igen szép dolog a' világ; általa igen helyesen átlátni, miért kopasz a' nyírt, miért meztelen kinek a' ruháját lehuzák, 's a' hajdú kezébe is miért kiván inkább kol-bászt a' paraszt, mint botot. De Önnek is van mit látni nála, például: miért jobb két palaczk somlai egy palaczknál, 's a' fagylalt aranykanál-bul miért izlenék jobban mint ezüstből. Edes Torokápi urain, legyen barátja ezen jó vi-lágnak.

És azt ne tessék gondolni, kérem alásan, hogy egyedül leend itt. Többen vannak ugyan az ellenfélnél, hanem azok korán sem olly vi-tézek mint mi. Azt nem tagadhatni, hogy te-nyeres markosok, hanem mi is tudjuk hogy mikor tizenkettőre j á r , már akkor tizenegyet elütött, és — tudja — mi lámpával szoktunk menni, *s az ellent megvakítva könnyen oldal-felezzük. ¡Mikor pedig édes Torokápi uram, azon szellemi világba lép, látni fog ott beavat-takat és avatlanokat, honiakat és idegeneket, kiket nem lesz rosz dolog egymástul

megkülön-»üzletni, hogy beszédeivel izgágát ne szerezzen magának. A' világot ugyan mindenki fogja dicsérni, — ebben (Ín is megegyezhet velők, — de egy rész azt mondandja, a' világot mindenütt mérsékelni kell, ittOn hagyja rá, hogy valóban mérsékelni kell; — más rész azt állitandja, hogy az ő pártjának teljes joga van ugy nyelni a ' világot, mint például hal a' vizet, — itt vi-tassa Ün , hogy igaza van; a' sokaság meges-küszik , hogy mindenki hálogon néz keresztül, de volt ki pápaszem nélkül is látá, hogy kilencz-harmad rész kilenczkilcnczed részben benne fo<r-o laltalik; — ü n ezt esküvel bizonyítsa, — és, ha ezt tevé, az egész új világ polgárainak társa lön , csak — az enyém nem!

Igen, édes Torokápi uram , még mindeddig nem az én társom, noha ezen lij vándorösvényén engem is találand. Ott én korán sem járandok ollyan gőggel, mint a' többiek, mert az én vi-lágmedenczém igen nagy és rostélyozott ^:s ennél fogva tudom hogy lassan telik meg, 's nem minden álsugár pöttyanhatik bele; ennél fogva pedig szegénységem elveri gőgömet. Engem ott szárnyas bocskorban találand, nagy világ gyűjtő tarisznyával oldalamon, kicsin és nagy rostácskával a' kezemben, kézi mesterségemet pe-dig magam és mások számára teszem, ezen má-sok pedig nem hogy megköszönnék

adományo-m a t , haneadományo-m adományo-még adományo-morognak is elleneadományo-m, 's adományo- meg-lehet még böjti-c is kényszerítenek, mellynek jobb magyar neve koplalás. Édes Torofcápi Uram, ngy é , Ön nem lesz olly kegyetlen? —

adand egy kis alamisnát, noha nem tudok olly szépen énekelni érette, mint Homérosz.

„ O h , Önnek jeles dicsérő tehettsége van!

— Igen, igen, majd juttatok valamit! — Lássa Ö n , azt épen nem mondhatja, hogy nekem nincs belső világom: sőt inkább igen nagy van , mellynél a' tele asztal mindig enyém marad 's Uzdi, Padavértci fordításban. On eredetileg, Biístavi és a' Csatárdalíi versekben izzadnak dicséretemre. Oh mi azokat a' lelki világúa-kat testi világűakkal igen könnyen kormányoz-zuk!"

Igazsága van, édes Torokápi uramnak , sőt igazságtok van, édes Torokápi uraimék, kicsi-nyeknek nagyoknak, számatok egész végtelen-ségiben; az emésztő oltár olly tulajdonságú, hogy ha- rajta sötétség van , híjába világit a', gondolkozás fáklyája; — a' farkas - ordiíás ki nem marad. Pedig az éhes farkas igen rutul ordit á m , sőt még olly vakmerő hogy a' fegy-veres embert is megtámadja. O h , édes uram, kinél illyen emésztési sötétség' solia nincs, de szándék szentségbcli annál nagyobb, szeretnék ez utolsóbeli enyémből egy

darabkát

94

kegyed órájában a' rugó (rngony?) nemesebb érczból való lenne , hogy Homéroszt ne morzsa-lék , hanem nagy lelküség által iparkodnék magához kütni. De kegyednél illy csomó-ol-dásra még nincs világ, édes Torokápi uram L