T e azt gondolod, csupán magyar szüle-tésű irhát magyarul; — azt én tagadom, — bizonyítására fölhozva a' Brezno - bányáiul eredt
„Vek szerelmes//' mellyben ezen lcirás találta-tik a' 22 's 23 lapon, a' második felvonásban, mint első jelenés. (UtcznJ. Harangszó, kur-jongatás és muzsika. Fegyverneki verbunkjával megjelen. — Kerékben állván tánczolnak éppen a' Nótárius háza előtt. — A' harangszó meg-szűnik. Egy verbunkos: „ez az élet a' gyöngy élet!" Más: „Gyere pajtás katonának!" A' nép gyűl. Közte oskola gyermekek, a' kik tánczolva majmozzák a' verbunkot. Nótárius a' házábul kijővén fejcsóválva beszél a' strázsamesterről 's ugy látszik mintha azon botránkozna (ne'k J , hogy a1 siralomház előtt ¡Ilyeneket visz véghez.
Eisenbart is előjön, és Fegyvcrnekivel beszél-vén Malira mutogat, a' ki Sándorral lopva be-szél. Oldalt két lengyel kaszás kaszájára könyö-kölve bámul; mellettek egy paraszt leány villá-val. Ezeken túl egy zsidó lappang. Más
oldal-8 *
172
rul egy ezifra czigány állott meg. Közelebb egy csikóst látni. Egy verbunkos neki ugrik a' zsidónak, de az elillan. Egy magyar menyecske oda nyúlja kis liját a' verbunkosnak ; ez elveszi 's vele eljárván a' tánczot, anyjának viszsza adja. Más verbunkos, homlokát törülve, a' czigányhoz megy és csábitja, de ez viszszavonul és eltűnik. Neki fordul hát a' csikósnak, be-szélget vele, válát veregeti, csákóját fejére teszi, de ez ellenkezik. Más verbunkos tapsolva hozzá tánczol, a' harmadik bort hoz 's mcgkinálja.
A' csikós ró köszönt és iszik, utána a' három huszár. A ' csikós más nótát parancsol. Rá húzza a' czigány a' Rákóczi nótáját. Villog a' csikós szeme , félre teszi a' kalapját; mozog a' lába.
bajuszát pederi. A' verbunkos itatja 's megkí-nálja tánczal. Neki ugrik tehát a' legény és da-lolva tánczol. Egy verbunkos levetkezik és dol-mányát a1 csikós vállára veti; másik oldalához köti a' kardját; fejébe nyomja csákóját a' har-madik. Körülveszi a' verbunk és középben meg-tánczoltatja. — Fegyverneki kezet nyújt neki;
ez fölcsap, a' muzsika erősebben megzendül, isznak 's tánczolva elmennek."
Tagadbalja kegyed hogy ez olly magyaros leírás, mint csak Kecskeméten vagy Somogy kellő közepében Írhatni?
„Nem én!"
Azt nem is javalnám — mert ha valaki há-rom év alatt valódi szónokká magyarosodhatik, akkor legfölebb két annyi alatt szóvét-tclen magyar iróvá alakulhat.
„Én épen annyi ideig tanultam latinul, — és Ciceróvá semmikép sem lehettem."
Nem e? Csudálom; a' magyarral azt vélik hogy latinul beszélve születik.
„Azaz, görögül nevet? — nemde? — El-hiszem, 's amazt is akarám hinni, és irtam epí-stolas ad familiares, ad Atticum; orationes in et pro Catilina, in et pro Napoleone, in et pro Zöld Marczi, — bölcselkedtem is á la Scnecn, verseltem á la Virgil, Horacz, Ovid, — de se-hol nem akart sűkerülnl, inig végre kénytelen voltam a' magyart venni e l ő . . . De , barátom, itt sem boldogulok. Szép időmet elvesztegetém azon idegen holt nyoinoruságokra, 's késő most már a' honihoz fognom."
Ne aggódjál, barátom; hoszú ám csak cgy év is, ha minden pillanata használtatik. — Kö-vesd csak hiven, a' literaturát egy évig, máso-dik évben vele ballaghatsz már 's harmamáso-dikra, ha eszed olly láng, mint látszik, előtte mehetsz vezérkint. De akkor Pestre kell lakni jőned.
»Ugyan bizony, mintha csak ti pestiek volnátok valakik!"
Védjen Zeusz; — bár inkább mindnyájan
1 7 4
valakik volnánk, — értesz? a' senkit és sem-mit. én gyűlölöm... Csak azt akarom mondani.
Pest a' magyar literatura középpontja, itt min-dent mintegy forrásbul meríthetsz, minmin-dent együtt látsz, a' mit más helyeken keresve is alig találsz. Például nálunk több könyv jő ki mint különben széles Magyarországon 's mi eze-ket mind látjuk részint megszerezve, részint harátinktul, majd a' félnapokig fölhányandó könyves boltokban, részint a' Pestet diszesitő nemzeti Casinóban, mclly minden tudósnak és majdhidósnak ingyen nyitva áll. Ila Pesten lak-nál most sem kértél volna meg, közöljek ezt amazt a' kijött magyar munkákbul, a' mit én egy kissé resten teszek, jobb szeretve súlyosb dolgokat feszegetni. De legyen meg.
1835-ben egy a' legtermékenyebb elmék közül Valkó Béla Lipolté volt, ki munkáit Budán, ¡Í magyar királyi egyetem betűivel an-nak bizonyságára , hogy kéziratai jól öszvesza-porodtak, a' 8-dik kötettel kezdé meg kiadni, inellynck előbeszédc már kiirható nevezetes, — tartalmában erre menő k i : Hízelgés roszubb a' Gúnynál" mert lehet gúnyoló dicséret, igy p. o. a' dicsért szép ruha nem dicsérendő testet, a' dicsért szép test, nem dicsérendő lelket, a' dicsért jártosság a' külföldi dolgokban nem di-csérendő járatlanságot a' honiakban jelel. „
Vol-luképen hu ki kötelességét cselekszi is, nem érdemül még Borostyánt. Arru tehát igen szükség vigyázni, hogy ne mást, hanem azt dicsérjük, (C mit kii 11 és illik. Tsak ki köte-lessége körében kötelességén fölül annyit tön, a' mennyi nem váratott, méltó Tárgya «' Di-cséretnek."
Ennyire terjed az előbeszéd, megtámadhat -lan igazságokat foglaló magában; csak azon óhajtást hagyó hátra: mondta volna meg a' szerző, mennyire kell azt munkájára alkalmaz-tatni, melly a1 Pantheon két kötetében szép testi lelki dicséreteket halmoz — és ezzel telik ineg — igen, igen sokakra; — melly útba igazí-tás nélkül az igen elváltnak látszik a' munkátul 's oda lettnek, mintha ujdonan föltalált igazsá-gokat foglalna magában, inellyeknck közrebo-csátásával késni nem lehet 's ennél fogva a' leg-első kötethez kelle csatoltatniok.
Némcllyek azt gondolnák, hogy az illy némüleg alkalmi versek nem is érdemesek bírá-latra; lumem azoknak nincs igázok. Legszebb dolog, b a k i szemtől — szembe beszél másokkal,
— és úgy tesz emiitett szerzőnk a' Pantheon-ban, melly ma holnap példány könyvül szolgá-lándhat sok utánozónak az alkalmi versek csiná-lására 's kapós lehet, mint akármellyik leve-lező titoknok.
1 7 6
Sok darab megérdemelné a ' kiszedést , h a -nem levelemet igen meg kellene terhel-nem ha minden j ó t egyszerre a k a r n é k k ö z ö l n i ; érd be tehát a z z a l , melly a' költő lelkét leginkább k i tünteti , — 's ez a ' következendő óda a ' P a n -theon negyedik könyvébül az 57 lapon.