• Nem Talált Eredményt

Szív és agy

In document Pesti levelek (Pldal 30-45)

r

J H n ki nem állhatom az olly embert, ki mindig csak fej étül kér tanácsot."

Én pedig igen szeretem azt, kinél a' fej mindenbe bevilágít.

,,A' mindig az észt kérdező ember vesze-delmes ; barátnak, szerelmesnek rosz."

En tagadom; 's még azt is hozzá teszem, hogy a' csupán szíve után induló ember legelőbb veszélyezteti magát és másokat.

„Ezt nem hiszem, de a' magam állítását bebizonyítom. Az észt kérdező ember veszedel-mes , mert kivetkczé a' kebelnek azon szép in-dulatait, melly.ek minden nagyra, szépre, di-csőre tüzelnek, 5s ha valahonnan haszon ígérke-zik neki , a' legszentebb ügyet is képes el-árulni."

Melly szörnyűségeket beszélsz te, beillőket egy vandal kalandor szájába, ki dühödve von kardot, minden előmenetel, minden m ű , min-den tudomány ellen. Nálad tehát a' hideg ész minden rosznak kútfeje, inig n' szívbiil minden j ó csergedez, szerinted az ész olly könnyű

por-léka , mellyel a' haszon kénye szerint igaz-gathat ?

„Igen, én az észt olly könnyű portékának tartom."

Igazad van, köz vélemény szerint az ész olly könnyű portéka, 's azért száműzetek an-nyi felé. Helyébe pedig a' boldogító, a" csal-haflan szív-érzés települt. Szíve szent sugalla-tának engedve mász porban a' kaft'er fatuskója előtt, mellyel magát és a' világot teremteté, szíve szent érzetének engedve áldozza föl első gyermekét az oltáron, 's húsából szív-repkedés között lakik j ó l ; érzelme szentségében megy ki háborúra 's falja föl az elejtetteket. 'S a' szív illy gyönyörű liatalma nem csak Afrikában lia-tárzódik, valami kis részt Asia is bir belőle.

Nem az ész tanácsára zárkóznak Indiában an-nyira el az osztályok egymástul, oh nem, ők ezen vallási intézkedéshez szívből ragaszkodnak;

az özvegyeket nem a' fej emeli égő máglyára, hanem a' szent szokásokhoz híven tapadó szív.

És a' Mohamedánusok, ezek a' mi tőszomszé-daink, az ész világítására kezdtek élethalálhar-ezot a' gaurok ellen, 's nem a" szív homályos de annál hafhntóbb sugalltára ölék e embertár-saikat 's köztök majd egy fél ezredig, a' Ma-gyarokat: is?

36

met. szived által meggyőzöttnek vallandom, mi-helyt lomha leszek mind azt megtenni, a' mi czélodra vezet. De megengedj , a' mennyire rzélunk meg nem egyez, annyira ismét nemba-rátok vagyunk. 'S ebbül következik zsurlódá-sunk. Te a' barátságnál nem látszol egyéb czélt ösmerni, mint magát a' barátságot. Nekem egészen más czélont van, lelkemet nagyobb űgy foglalatoskodtatja, az emberiség 's legközelbriil a' magunk előhaladása.

„Hiszem, én is arra törekszem!"

Ha azon kételkedném , nem mondanálak barátomnak. Csak az a' mellékfordulat van ná-lad , hogy te a' barátságot nem e1 czélhoz mé-red , hanem apróságokkal bibelődöl, mellyek én előttem elvesznek, elenyésznek. Hogy jobban kiösmerd magadat, mutatok még némclly burát-ságfajokat, inellyeknek mindenike azon czélra törekvésből ered. Ha ki mulatságot tesz ki fő czélul, hasonló nmlatságvadászokat választaná barátul, a' rablásra induló, rablókat, a' kény-kerülő kénykény-kerülőket, — 's itt csak az ellen-hatás esete van kivéve, melly a' haszonlesést veszi czélul; a' haszonnál kiki magához van leg-közelebb.

..Ez viszont rosz e l v , csak a' fej által al-kotható. A' szív magáé* elébe helyezteti kedve-sei boldogságát."

Ez gyönyörű mondás, és a' szerinte cse-lekvő dicséretet , bámulást érdemel. Ezen esetben elsőbbséget adok a' szívnek a' fej fö-lött. Nem is akarok mondásodnak azzal árta-n i , hogy p. o. árthat a' közügyárta-nek ha valaki becses életét kovesbé becses kedvesiéért fölál-dozza; csak azt mondom hogy hasonló tettre a' fej is vezérelhet.

„Vezérelhet elvalhotás és hoszű fejtegetés után, ugy e 1 De hát ha akkorra a' j ó alkalom elrepült, a' legszebb űgy veszve 's a' szeren-csétlen eltapodva van! Ti fontolgatók többnyire későn jőtök mindenhová, míg a' szép után in-duló öröinkönyűket sír n' hála könyűi mellett."

Az igaz mi nem sirunk olly hamar mint ti, noha a' megindulás nincs egészen életrendünk-ből száműzve. Hanem a' dolgok azért nálunk is fenékre hatnak 's általános elvünkvé lehet a1 nyomban segités másokon.

„Én azt alig hiszem; de megengedve is, nem tarthatok a''fejkövetőkkel. Az egyre igaz marad, hogy az élet legszebb tárgyai: a' haza és nemzet, a' barátság és szerelem a' szívéi, mellyekkel a' fej nem tudott és soha nem tu-dand jól bánni. Csúfolj te hogy nein tudom miért szeretem azon földet, hol először pillan-tani meg a' szép napvilágot, miért azon nemze-tet, mellynek nyelvére anyám tanítn. nzon

köz-40

„Ez inind nem nz malmomra való viz, de nyelnem kell meggyőződésem daczára is."

Igen te örökké daczolsz, azt akaró meg-határozni , a' látás előbb való e a' hallásnál, a' szófestés a' színfestésnél í A' hanga kelleinét az értelemfejlés kellemével hozod némiileg hason-lításba , — és szíved gyönyörét nagyobbnak mondod fejedénél. En kész vagyok a' nagyobb-ságon nem vitatkozni, de a' nagyobb nem min-dig előbbkelő. Mire ment volna az emberiség ha szivében a' (hanga) érzés fejlett volna ki és pedig a' lehető fő fokig; de értelme elnyomott volna ? Az emberi társaság nem létezne, termé-szet széllelszórt íijai volnánk mi intézkedés nél-kül , inig a' teljes értelmi kifejlődéssel a' tö-kély legszebb virágai kötvék öszsze. Es a' mi a' hangaérzésnél igaz, minden más érzésnél igaz marad : a' barátságénál, honliuságénál, 'st.b , mellyek a' fej hozzá járulta nélkül csak törpe fejlődést tettek volna.

„Ugy látszik, mintha némi igazság volna beszédedben."

En a' szívet nénniképen az állatok ösztö-nével hasonlítom egybe, mclly igen gyakran csalhatlanul vezet; de a' tökéllctesedésnek nem ő az u t j a , hanem a' f e j , az ész. Sőt még azt sem tagndhatod hogy a' szívet, az érzést nz ész nemesíti, a' világtalan agyunk érzése is

vi-lágtalan, olly tárgyakkal bíbelődő, mellyeket a" laívelt csekélyeknek vagy méltatlanoknak ál-lit. Innen tehát az az én véleményem : épí-tsünk mi igen sokat a' szívre, de fő őrt minde-nütt az ész álljon.

„(Vonakodva , elhatározottan). Legyen hát, Isten neki, hadd álljon ő ő r t , ngy is igen boszonkodom, líogy annak kifejezésirc, a' mit szivemben érzek, mindig a' fejtül kell tanácsot kérnem."

42

Á h n a k . r

„ É d e s aludni, uram, de nehéz ébrengeni."

Az való; sőt még hozzá teheté O n , hogy könnyű is az alvás, — az ébrengés pedig néha kellemetlen.

Könnyű nz alvás, mert egyébbe nem ke-rül , mint lefekvésbe 's érdemei: a' jól elkészi-tett á g y , mcllyre a' világon ezer készület van, ugy hogy akár a' félemberiség elaltassék, — 's a' gondtalanság, melly a' j ó alvókat

természe-ténél fogva híven követi. De nehéz az ébren-lét , inert ekkor az embernek néznie is kell, pedig a' néző nem mindig a' legkedvesebb tár-gyaknt látja; kell hallania, pedig a' halló neiu csupa örvendetesei hall, és kell mozdulnia, pe-dig a' mozgás — kivált az aludni szeretőknél — valóságos kin. —

Itt van némikép az o k , miért szeretnek az emberek annyira álmodozni. Kevés van, ki a' vnlóság' komoly képétül viszsza ne bor/adna, ki azt kedvese gyanánt ölelné, ki benne gyö-nyörét találja. —

A1 valósúg igen meztelenül mutatja az

éle-tet, göröngyeivel, hijányaival, szegénységével, nyomoraival 's az életnek ellenében mutatja a' neméletet , az clhnmvadást , midőn az agybul kihalt: az öntudás, midőn a' kebel' érzései ki-enyésztek.

A' gyönge ember megretten e' képektől;

a' félénk nem mer ellenharczolni. —

Göröngyökre akad pályáján 's nyugodt szív-vel hagyja magát zökkentetni, — sima pályá-ról álmodozva, mellyen valaha majd haladhat. —

Ilijányoknt lát itt is ott i s , magában és kivűle, közel és távol, múltban és jelenben, — 's ólomlcpelt bocsát szemeire, hogy ezek be nem érkező jövendőt teremtsenek elő , hijány-talant, noha liijánynélkiiliség nem múlékony időnk' dolga. —

Szegénynek találja a' nemet kebelnynga-loinban, észhaladásban, erőkifejlésbcn, szegény-nek mindenben a' mi után vágyik 's a' mit ren-desen cl sem tud crui, — cs almot javasol, egy olly korra álmadást, midőn minden szegény-ségnek vége szakad. —

A' merre néz nyomort is vesz észre, sokat magánál, nem kevesebbet egyebeknél. Az ott szüléi, ez itt ön liibáji miatt sinylik; azt a' ter-mészet' csapásai, ezt az emberi társaság veri;

a z , melly előtt mindenki' boldogságának szent-nek kellene lenni. Es ő szemeit behunyjn 's

44

álmodik ollyan helyet és időt, hol a' nyomor meszs/.e (ismeretlen. —

Mikor pedig az élet ellentételére gondol 's az elhamvadás azon állapotjára, hol az érzékek' erői kihaltak 's az agyban nincs többé fölfogó 's öszvehasonlító hatalom, akkor megszörnyed-ve temetkezik bé álmaiba 's lázhevében érzék-fölötli dolgokrul beszél , mellycket azonban egyig érzékei által szedett föl.

Ali! ezen tehetetlen emberi faj csupa ál-mokra látszik termettcni, hogy a' valót ölelni ne tudja soha 's csak a' mult és jövendő ór-nyékképeivel bajlódjék. Mi épen nem vagyunk a' jelen' íijai; a' multakat ezerszer fölhányjuk 'g belőlük okosbak mégis nlig leszünk; a' jöven-dőben mindent végre hajtunk, azon egy hiba mellett, hogy holnapunk mára soha sem vál-tozik.

Es ha utóbb kérdeztetünk: mi az élet? — kénytelenek vagyunk felelni: „ólom, mellynek képei az utolsó szívütéssel szétpattannak!" —

„ E l t e m ! — igy szólhatsz agy-erőd' elzsib-badtával, — 's keresem az igazság napját, de nem találtam. —

Kutatóm a' dolgok' belsejét, 's azon idom-zó erőt, melly minőségük bélyegét rájok nyom-j a , de csak a' kéreg' tüneményeinek látásával

kellé beérnem. —

„Ösvényre nkarék találni, mellyen a' szebb elmék' bálványát, a' jogosságot megközelíthet-ném , a' mint az szemeivel éltető sugarakat araszt-el emberei fölé , 's áldást csiráztat-ki az anyafÖldbül: de a' befutott ösvények mind egy idegen templomhoz vezettek, hol az enyémmel ellenkező isten uralkodék, és ránezba szedett homlokárnl sötét árnyék hengergeti előre. —

Akartain örülni embertíirsainunal: de po-haramba mindig üröm keveredett. —

A' barátságnak tiszta tömjént gyújt é k : de tiszta illatot soha sem kaphattam:

Érzék szerelmet is lány, hon 's emberiség iránt, de vele a' lányt htunuvá égefém, érte a' hontul kicsűfoltatám, vele az emberiség' javát elő nem inozdíttam. —

Teremték magamnak erényképet. * boldog-ságforrást , örök mennyországot , de crényké-pem mások kinevették, időforrásombul ezer baj szivárgott 's örök menyországom kérész-szár-nyon épült. —

Nyáron tavasziul 's őszriil okoskodtam, ősz-szel munkáim' gyümölcsét akarám szedni; de okoskodásomat: megszégyenítő a' gyümölcs hi-jány. —

Ah az utolsó pohárhoz nkarék most nyúl-ni , de belőle buborékgolyó emelkedett. —

Er-4G

re ülök f ö l ! Jó éjszakát föld ; én meszsze, ineszszc útra indulok!"

Nem szép álmák é ezek, 's nem ugy va-gyunk e velők mint az éjelünkbeliekkel '{ Ha szépek, örvendünk emlékűken; ha rútak , va-lótlanságukon tapsolunk. —

Es eldődeink e' részben is előjáróink vol-tak : bő példát mutatvol-tak az álmadozásra.

Melly szépek lehettek Sanchuniaton' álmai, 's szerinte melly szépeket álmodhatának milliók!!

Kár hogy elvesztek, egészitőül szolgálandók a' többiekéhez. —

Ki nem ösmeri a' kedves Zoroasztert , a' szelidcn álmadót, — álmadót, hogy napunk azon istenség, mellytül termékenyitő erejét kap-ta a' föld, hogy füveket és állatokat teremjen, az emberrel megnézesse a' szép világot , és imádságokat csaljon-ki keblébiil, melegen emel-kedőket a' csillagos ég felé! —

De ki nem tudja , hogy állitásni csak álmok.

Göröghon' égaljával ki ösmeretlen ? Ki nem látá Zciisz' oltárán égni az áldozatot, Pallas-Athéne ajakiról ki nem halla bölcséget ömleni le , Apolló idegzengésére ki nem hallgatott, melly Deuknlion' magzatait egyesíté az Olym-posziakkal; Kíipris cytherea' kebelén ki nem lá-tá játszani Eroszt , pajkosan nevetőt

Aphrodi-tére , kinek kebeljegéről tompán hullottak-lc nyilai ?

De ezek is csak álmok, csalékony álmák, az idő szürkültével elröppenők! — És ki nem kutatkoznék tovább Göröghon' szép ege alatt?

Virágokkal gazdag hon a z , 's minden kő, min-den szikla dicső emlékek maradványa benne!

Itt zendültek meg Homérosz' énekei, az Olimposz' minden lakóinak tiszteletül. Itt iste-nité-meg a' halandóság gyermekeit Pindarosz;

Sophokles lantja itt teremte magának színvilá-got , gyönyörködtetőt hatalmas erényekkel, megrázót a' szomorúságban, elijesztőt a' vét-kekben. Hcspublicáját itt álmadá Plató, 's hajh!

szép álmaiért itt halt-meg Sokratesz. — De ki számlálná mind elő azon álmakat, mellyek Göröghon' fljait erényekre tüzelek. Ki mondaná-el azon nagy tetteket , mellyeknek Hellasz tanúja volt? — Eltűntek ezek könnyű reggeli álmakkint, 's mi áhnudók búsan gondo-lunk reájok.

És kérdezzük magunkban: miért olly gyar-ló az ember , kezeinek minden munkájával együtt? miért jár az idő, melly halhatatlansá-gunk' építményeit leporhaszfja ? —

Felelettel pedig hallgat a' mindenség. — Ugy volt ez mindig, 's ugy marad min-denha. Kezeink' teremtései elenyésznek;

álma-48

inkát az utókor kineveti, mellyekbon az egeret elefántnak néztük, az egyet sokszoroztuk, 's szemeinket fejünkből tagadók.

Es bár az álom mind ártatlan volna! Bár tündéik épéiért az ember csatákra ne kelne-ki 's ne ontana vért, inelly nem a' föld' festésére adaték az erekbe, hanem hogy ott az életnek forrása legyen, 's az élet által nűnden boldog-ság' anyjává.

De az ember árnyat űzve , embertársait is üldözi. Nem elég hogy a' mindennapiért örök küzdésben van a' világgal, hanem véleményeket is állít f ö l , be nem bizonyíthat ókat, mint mel-lyeknek az érzékek nem szolgálhatnak tanúiul, 's ezeket vassal tolja másokra, hiendőket és val-landókat, minden legkisebb átlátás nélkül. — Az illy hadak álomkint hangzottak el a' múltban: Görögországéi a' lenyomó Koma el-len , Brutus ós Cassius' vértusája Octaviussal.

A' keresztes háború szörnyű dolgokat mozgata;

viszsza akará Istennek szerezni íija' szent föl-dót: , Jerusalem falainál ezrei' vérét ontatá ki, — 's a' szent álmok tcljesületlenül repültek el.

Siotű teteje Maur uralkodásnak hódola.

Es Salamon templomán ma is a' félhold uralkodik, vérengző álmaknak szörnyű tanúja.

Egy ember — neve Mahometh — földi fülei-vel égi hangokat akara hallani, testi szemeifülei-vel

lélekalakot, Gábriel arkangyalt akará látni, — és kiindult, hogy állításait az egész világgal el-hitesse. —

A' nyomorú és csalárd! — Szörnyű épüle-tét millió leöltek' csontjára alkotá, az egyre embercsontokkal foltozandót 's vérrel és kö-nyökkel festendőt be , melly azonban roskadó alapjárul előbb utóbb ledülend, ezereket temet-ve magával a' sirba. —

Vajba minél kevesebben lennének közel romlásánál. —

Mert a' nagy tömegek, álltokban és hull-tokban is veszedelmesek! A' kunyhó 's a' sátor senkit nem ver agyon. Lebontja a' szél , el • dönti a' földrengés: lakói sértetlenül nevetnek.

*S könnyen újra rakható.

Azért, jobb is kicsint álmadni mint nagyot:

apró szerelmeket, kis játékszíni reményt, nyelv-előmenetelt, ész és j o g f e j l é s t ! . .

Oh ezékben lassan kell menni, — u' nagy remény igen ártalmas; tűnőalakja után vágy-kórság és czélszenv maradhatna hátra.

Mert a' végső végnél, mikor a' sír koszo-rúz mindent, mozditványt, tüzet, erényt, nagy-ratörekvést, hűséget 's önfeláldozást, és magát

az életet; mikor látjuk hogy mi porszem aránk iránylökést adni a' földgolyónak, de

ka-3

50

czaj követe bennünket , 's a' pillanat emberei jobb részt választottak: akkor mindegy,

akár-mit álmodánk, nagyot kicsinyt, mára vagy örök évre szántatt; — mindegyike nyugalomra fek-szik velünk.

In document Pesti levelek (Pldal 30-45)