'■(UUP-JÁ}
T U D O M .Á N ^ S ^ ^
é s E g y e t e m .
. . . . IRTA . . . .
É S A K A SSA I KIR. JOGAKADÉMIÁNAK 1901 SZEPTE M BER 14-ÉN TARTOTT 1901/2. ISKOLAI É V I MEGNYITÓ Ü N N E PÉ N
' FEL O LV A ST A
D= ESTERHÁZY SÁN DOR
KIR. JOGAK ADÉMIAI NY. R. TANÁR.
m a
k o r o n a.• «V s>-v - J KAS SA
NYOMATOTT VITÉZ A. KÖNYV- ÉS KÖNYOMÓ-INTÉZETÉBEN 1901. •
B 2020b
t u d o m á n y é s
,e g y e t e m
.I.
E,gy jeles, angol iró, Sir F ^ d e r ik Pollock azt mondja, hogy: »Valamint minden becsületes bramin,.
a midőn m unkához lát, legelőbb is Gan.esához, a tudo
m ány védőszentjéhez fordul: azonképpen mi is, m in
den bölcseleti, vagy tudom ányos vizsgálódást,, kezdjünk elspbben is az Aristoteles üdvözlé.séyel..<<
A föltétien hódolat, a mely ezekben a sorokban a stagirai bölcs lángelméje irán t nyilvánul, általánosság
ban vitatható ; de. minden kétségen fölül áll az, hogy a tudom ány-egyetem lényének a vizsgálatát csak az Aristoteles neyével lehet elkezdeni.
Minden, egyetem előcsarnokában ott kellene állania az 6 szobrának, m ert bárk i l e t t . légyen is az egyes egyetemek közvetetten szervezője, Aristoteles a közös nagy alapitó. Ő állította be az épületet tartó kőszála
kat, az ó szellemének a visszfénye az ezredéves alkotás.
Az újabb időben mind több olyan iró találkozik, a. ki szerint megm agyarázhatatla.n az egyetemek ke^
letkezése. Nem lehet általános, okát adni, úgym ondják, annak, hogy a X l-ik századtól kezdve, a szakiskolák helyét egyetemek foglalják el és pedig nem egy-két városban, hanem következetesen mindenütt. íg y aztán eredetével együtt m egoldhatatlan rejtély előttük az egész egyetem. A leglényegesebb dolgok fölött átsik- lanak, ellenben a legnagyobb tüzetességgel tá rg y a ljá k
az intézm ény külső történetét; az olyan aprólékossá
gokat, hogy hol nevezték az újonnan jö tt egyetemi pol
g á rt born y u n ak és hol ró k án ak ; miképpen lett belőle a polgárosulás előhaladtával gólya; kikkel verekedtek a legtöbbet a bolognai vagy a párizsi diákok; hogy ittak, hogy szeretkeztek stb.
Ámde az intézm ények a hogy eszm éket szülnek, éppen úgy eszmékből tám adnak. Az általános ered
m ény általános okra mutat. Ha a középkor ama szá- zadaibán, a melyekben az egyetemek keletkeznek, van oly vezérszellem, a kit a tudom ányban m indenütt követnek: akkor nyilván első sorban annak a tan í
tásában kell keresnünk a tudom ány-egyetem m agya
rázatát.
íg y fordulunk Aristoteleshez, a ki a középkorban példátlan hatalm asság.
R á fá eln ek »Atheni iskola« nevezetű képe a törté
neti hűséggel megegyezően fejezi ki azt, hogy a görö
gök P latót és Aristotelest egyform án nagy m esternek tártották.
A róm aiaknak csekély érzékük volt a m etafizika iránt. T anulták Plútót és Aristotelest becsületből; de sokkal inkább tisztelték, semmint értették. H ajlandó
ságuk az élethez legközelebb álló ethikához vonzotta őket, ebben pedig a stoikusokat, mintegy az ős róm ai erkölcsök és szokások filozófusait, fölibe helyezték mindenkinek.
A kereszténység idején, a szentatyák kora, Plátó m agasztalásával van tele; m ellette-Aristoteles egészen elhalványul. Mig körülbelül a XI-ік századtól kezdve A ristoteles olyan korlátlan hatalom ra jut, hogy u ra lása egyetlen a történetben.
Azok a tudósok, a kik az egyetem eket alapítják, nevére esküsznek és ugyan nem egy-egy tárgyban, hanem mindenben. M agát a theológia tudom ányát is az ő bölcseimén építik föl. Jellemző, hogy sohase idé
zik nevén, hanem csak Philosophus-nak nevezik. Az első egyetem eket vezérlő nagy D oktoroknál m inden lapon
5
ott találjuk, hogy: »Philosophus dicit.« Mintha, azt m ondanák, hogy Aristoteles a Philosophus p er essen- tia m ; az ő bölcselete a valódi filozófia, a tiszta emberi tudás foglalata; míg a többi mind — szokásos mű
nyelvükön szólva — csak participatio.
A tudom ány-egyetem nek három sarkköve van. A z első: a tud om á n y fogalm a; a m á so d ik: a tudom ány m űvelésének a célja; a h a rm a d ik : a tudom ány m ű velésének és közlésének a módszere.
Nyilván, a tudom ány-egyetem nek a végső okát csak abban kereshetjük,, hogy miképpen vélekedtek a tudom ány természetéről, céljáról, m űvelésének és köz
lésének a helyes módjáról az intézm ény megalkotói.
H ogy mily szoros az összefüggés a tudom ány lé
nyegének és céljának a m eghatározása és az egye
tem között: szem betűnően bizonyítja a francia főisko
lák története a XIX-ik században. A francia egyete
meket önálló fakultásokra egy külső és egy belső té-.
nyező bontotta szét. A külső erő N apóleon politikája volt; á belső, a Gomte Ágost alapitotta pozitivizmus, mely az egész századon át uralkodó világnézletük volt a franciáknak. Ez a tudom ányt belsőleg összetartó kapcsokat széttépte; m ozaikszerüen rakosgatván egy egészbe össze a szaktudom ányokat, egyszersm ind az egyetem i-fakultások összefüggését is meglazította.
A tudom ánynak Aristoteles szellemében jó alaki m eghatározása az, hogy: okok és okozatok rendszere.
Képmása a dolgok rendjének, a mely nem egyéb, m int okoknak és okozatoknak a láncolata.
Mindaz által tökéletesebb a tudom ánynak az a másik alaki m eghatározása, a mely csaknem szó szerint A ris- totelestől ered s a mely úgy szól, hogy: a tudom ány bebizonyított következtetések rendszere. Ebben is benn- foglaltatik az, hogy okoknak és okozatoknak a ren d szere, m ert hisz a következtetés nem egyéb, m int az okozat kifejtése az okból vagy m egfordítva az oko
zatból rám utatás az okra. Ezenfölül azonban ez a m eghatározás jelzi azt is, hogy csak a meggyőző
erősségen sarkalló biztos 'tudás tudomány. Á mi egy
általán n'em b iz ö n y ith a tó ; vagy teljességgel nem sző
rü l bizonyításra; vágy a mit még nem sikerült elegen
dően bebiz'onjátani: á hit'; az egyszerű Ítélettel föl
tárható igazság; a "sejtelem, a látsza't, a vélemény, ttem az.
A tudom ány alaki m eghatározása a mily szüksé
ges, 'egym agában épp oly 'elégtelen. Csak azt jelzi, hogy miként tud a tudós, de nem m ondja m'eg, hogy mit'; kifejezi, hogy bebizonyított igazságokból 'áll a valódi tudomány, de hallgat rarról, hogy mi ezeknek az igazságoknak 'a tartalm a, a tudom ánynak a sajá t
képpen való tárgya.
E rre ’á kérdésre felel me'g az 'anyagi m eghatáro
zás, a melyet Aristoteles fölfogása szerint ügy lehet szövegezni, hogy: ú tiCcloritány a vilá g m egism erése addig a határig, a míg emberi sz'em elláthat.
Innen most mái4 összefoglalva áz alaki és az anyagi m eghatározást, a tüd'omány teljes m eghatáro
zása az lesz, h'ogy: bebizonyitott következtetések ren d szere a világról.
Aristoteles szerint a tudom ány volt'ak'éppen csak 'e'gy. A világ 'é’gy összefüggő rendet alkot, teh át csak egy rendszer lehet az azt másoló tudom ány is. O sztá
lyozni léhét, sőt kell is, m ért küíömb'öző ren d ék et alkot
nák a világ 'dolgai is. Csakhogy ez áz osztályozás nem tá'golhátj.á egym ástól független, teljésen különálló részekre a tud'oriíányt, m'ert akkor az ham is képm ása volna a százszo ro sát összefüggő világnak.
A tudom ány, m int a világ megismerése, egyfelől tökéletes sohase lehet, m ert sohase ismérh'eti még az em ber teljesen a világot. Másfelől meg e szerint a tüdás csak akkor kezd tudom ány lenni, ha világnézlétté lesz.
Ez a határvonal á közönséges tudás és a szorosan v'ett tudom ány között; a miből kitetszvén Aristoteles nem közönséges m értéket állítja föl a tudom ánynak.
Bármily magá's ié azonban ez a m érték, hogy epp'en nem elérhetetlen, sőt n'em is túlzott, világosan
7-
pedig mindenben Ш 'Aristoteles ’föííógasa mellett ‘tan ú s
kodnak. .
Tudvalévő, h'ogy az' em beri tudás fejlődésén'ék a tö rvén y eit Cömte Ágost kúW tíá legelőször 'és az *ő vélem ényét ösztjá m ariá'^ág is a fé ltő b b iró, követik különösen a 'fráncia socióTogüsök. Gőrkte /szeriri’t az em beri tudásnak három korszaka v a n : ráz ’éls'ő a t/ieö- lögicd, a másó'dik á m e ta fiz ik a i és a h ’árma'dik '%
tudom ányos. Az ókor 'és a középkor 'tudásá th'éöíógfái, az újkoré m'etafizikái, á legújabb koré túdományös, azaz térm ésíettudöm ányi'; a térméözfeYtüdómanyokra találván 'csak igazábán a tudom ánynak Contfe-iéTe pozitivista m eghatározása. ,
Ez á ’Comte-iéle "fejlődési törvény ;eí'ső hállasnk ákarm ilyén tetszetős is, közelebbről vizsgáivá 'szerfö
lött kezdetleges és valótlan. . \
Igaz áz, hogy az. emberi tudás eddigi fejlődésében haroni korszakot kell me'gkMömböztetnü'nk. Az első a görög civilizáció m egalakulásáig te rje d ; -á második á középkor végéig;. a harm adik befejezetlenül folyik napjainkig. Mindenik korszák hasonló íólyám atot tü n te t föl; a különibség közöttük nem minőségi, hanem
csak mennyiségi. . . .
A mi áz Őskort illeti, Coriité, ügyet se vet árrá, hogy Tegkivált. ebben a korszákban, á hitnek és á tu d á sn a k a. "fejlődésé 'egymástól jól megkülömbpzté- tendő. Az istenségről u gyanazokat az igazságokat lehet hinni és lehet tudni. A zsidó népnek például a hite.
az Istenről igaz volt és fejlett, tudása gyarló. Hitte, hogy áz Isten égy, de nem tudta, hogy csak egy lehét. Ennék . á bebizonyításához évezredek kellet
ték. Más kérdés áz, hogy az ősnépék hité miként ke
letkezett és miként alakult; szembetűnő, hogy term é
szetes tudásúk csálc, tapasztalattal, á hozzájuk legköze
lebb eső tárg y ak n ak a megfigyelésével kezdődhetett.
Mint á hogy á gyérm ék legelőbb a külső tárg y ak at
ügyeli meg, azután ismeri meg önm agát, ébred ön
tu d atra és m ár régen hisz az Istenben akkor, a midőn őt eszével a világrendben látni kezdi.
Valóban, a fejlődő gyerm ek szemlélete ezekben a kérdésekben a legjobb útm utató, a mely halom ra dönt egy csomó ham is okoskodást. A k ét éves gyerm ek nem ta rtja Istennek sem a napot, sem a holdat, sem a tengert. Csak egyenkint ismeri a dolgokat, nem képes fölfogni közöttük az összefüggést, se nein ha
sonlítja őket össze. Már pedig az Istennek a legkez
detlegesebb fogalma is tartalm az legalább annyit, hogy: ő a legerősebb lény. Ennél kevesebbel az Iste n nek a megismerése nem kezdődhetik. Ezért, hogy az ember eszével az Isten fogalmához eljuthasson, előbb több lényt kell ismernie, azután össze kell azokat h a sonlítania egymással. Természetes úton csak így sze
rezheti meg az Istennek b ár gondolható legegysze
rű b b fogalmát.
Balvélemény az, m intha az Isten eszméje az em beri észben először a legrém itőbb lény alak jáb an tűnnék föl: Az erő fogalm a előbbvaló, mint a káré, m elyet esetleg okoz, m ert ezt az erő ismerete nélkül m egérteni nem lehet. Igaz, hogy a gyerm ek könyhullatások kö
zött jön a világra és azután is mindaz, a mi érzékeit a legkevésbbé is fölizgatja, sírásra fakasztja. Csak- i hogy ez nem az ő még meg se nyílt kis elm éjének a rémülete, hanem egyszerűen kellemetlen anyagi érzés vagy állati félelem. Eszével csak az félhet, a ki m ár tapasztalta valam ely erő ártalm as hatását, teh át a ve
szély tudata nem íehet a legelső fogalma az em beri elmének.
M indezekért az ősnépek szegényes gondolatköre m indjárt kezdetben nem lehetett az élettelen tá rg y a k istenítésével telítve, az későbbi fejlemény, hanem tu d á suk csak a következő sorrendben fejlő d h e te tt:
•Előbb fútólagosan vizsgálták a dolgokat, azután felületes tapasztalataik alapján alkottak egy szakadé- kos, kezdetleges bölcseletet. Mert ezeknek a népeknek
nemcsak va llásuk volt, hanem filo zó fiá jiik is. Ez a bölcselet nem a sajá t lelki világuknak a szemlé
letéből keletkezett, mint a Hegel filozófiája, erre a parlagi elme nem képes, hanem a külvilág megfigye
léséből. Fölemelkednek annyira, a m ennyire csekély tapasztalásuk alapján lehetséges, a hol pedig tudásuk megszakad, hittel pótolják. Ez a hit a kinyilatkoztatás a zsidóknál; a képzelet, sejtelmek és természetes ösz
tönök alkotása a többi népnél. Az egész korszak azzal végződik, hogy civilizációjuk betetőzésénél tudásuk g yarlóságát teljes m értékben fölismerik és egész, lel
kűkkel a hit felé fordulva, abban keresnek és találnak m egnyugvást. .Összes intézm ényeiket a hit szelleme lengi át; a századokon át kijegecesedett vallás elvei szerint igazodik főként köz- és magánéletük.
A második korszakban, mely a görögök föllépté
vel kezdődik, ugyanez a folyam at ismétlődik. A görög nép a maga eredeti szellemével kibontakozik az ázsiai népek kúlturájából és újból kezdi vizsgálni a dolgo
kat. Ez a tapaszta'Iati vizsgálódás tüzetesebb, m int az ős népeké, de azért még mindig felszínes. Ám azért több mint ezer éven át az ó megfigyeléseik képezik alapját a tudom ánynak. A középkor végén is még Aristoteles fizikáját tanítják, azon épül föl a bölcselet.
Bármily m agasan szárnyal is a görög filozófia, a szent
atyák Plátó rendszerét tökéletesítik, a skolasztikusok pedig Aristoteles bölcseletének a hézagait aprólékos gonddal pótolják és elveiből levonva mindenféle lehet
séges és lehetetlen következtetést, szőrszálhasogatással a végletekig, fejtegetik. A midőn pedig tapasztalati alap hijján bölcselkedésük kimerül, a keresztény h it igazságait illesztik be a tudomány rendszerébe. E l
végre ismét a hit a tetőzete és csúcsa a tudom ány épületének.
E kkor Baco Nóvum O rganum -ában rám u tat arra, hogy a tudom ány további haladása csak új alapon lehetséges. A tapasztalati vizsgálódást ki kell terjesz
teni a dolgok legapróbb sajátságáig. ,
Az ő p r o g r a m ija 'szerint m egkezdődik 'a testek fölaprózása a parán y o k ig és az élet vizsgálata a bácil- lusokig. Ebben az új korszakban m a is még csak az alapkövek elhelyezése folyik. Igaz, hogy a százados inductio eredm ényeinek 'az összefoglalását mái* meg
kezdte K an t és folytatták ‘mások, dé azért annak a bölcseletnék a m egalkotása, mely á term észettudom á
nyok mai halad ásán ak megfelel, m'ég csak ezután kö
vetkezik. Az újk o r bölcselete csak szülemlőb'en van.
.Ezek szerint m in d en korszak in d u ctió va l kezdő dik és deduetio a folytatása. A cleductio h a la d á sá t a meg-
‘előző inductio m értéke 'szabja még. Végül az 'emberi szellem a hitből p ó to tja tu d á sa 'h iá n y a it. Azaz min
den korszakban van term észettudom ányi, m etafizikái és theológiai időszak. E zekét az alkorszákokat 'Comte nem látja vágy nem akarja látni és abban a hiszem- ben van, hogy áz újk o r á haladás végpontja, az idők teljessége, pedig a tudom ány előtt nyilván még m ér
hetetlen u tak 'állának.
A mi az egyes szaktudom 'ánydkat illeti, ezeknek 'a fejlődésében három időszakot találunk.
Az elsőben az emberi elme válam ély tárg y ró l több szétszórt igazságot ismer, a mélyekét azonban nem k'ép’és csoportosítani. Példaül tud valam it egyéhkibt a fejről, törzsről, és ;á végtagokról, dé az égész emberi 'szervezet égyüv étarto zását még nem érti.
A második időszak a vizsgált dolog rendszerének a fölismerésé és a m egism ert igazságoknak, á szerint való csoportosítása. Fölismerése a réndszernek és ném kitalálása azért, m ert valam ely tudom ánynak a re n d szere lényegében nem önkényes, költött dolog, hanem egyszerűen a tárg y természete. Á midőn például az émb'eri ész megismeri az emberi test egész szerveze
tét, rendezi a test egyes részeiről való tudását, az igaz
ságoknak ez 'á csoportosítása csak akkor helyés, ha u tán zata az emberi test rendjének. Maga az emberi szérvézet adja meg 'az anatóm ia tudom ány áh ák az égész rendszerét. Miért is, há valam ely tudom ányt többféle
11
tén'd'szér szerint ‘műveinek, ez mindig a' fejletlenség
nek, bizónyt’aianságn'ak.'á jele. Mert mindén szak tu d o m ánynak csak égy i'gazi rén'dszéré van, az a mely a tételeket á tárgy 'természeté szerint csopórtósítj'a. A tu d o m á n yb a n rendszereket fö lta lá ln i riein leh'et, csak
'fölfedezni. .
Végre á harm adik időszak a szaktudom ányok féj:
lődésébén az, a midőn az emberi elme egy fokkal fö- i'ebb emelkedve immáron azt vizsgálja, hogy mihő helyet foglal el a szaktudom ánynak a tárg y a á világ, rendjében, milyen á többi dolgókhöz való viszonya.
Nyilván, ez a beillesztése a tárg y nak a nagy égészbe, csak az 'összéség mégitélésevel lehetséges, tehát minden száktudom ány a m aga teljességét elérve viiágnézlet. Azzá lesz, nem keresett, m esterséges esz
közökkel, hanem 'a 'természetes fejlődés utján.
É k k én t a szaktudom ány, jőllehét csak bizonyos m eghatározott dolgot vizsgál is tüzéteseh, de arról azután lépcsőzetét érnél az egész áttekintésére. Mint hogyha valaki egy ponton m agas torhyö't emel, hogy Onnan messze szé'ttekinthessén. M indén szaktudom ány
nak két része v a n : az egyik beható k u tatása bizonyos dolognak; á 'másik ’béiíle^z'tése a tárg y n ak á nagy egészbe és ezzel megítélésé az összeségnék, fez á léii- ,'dület a bölcselet felé, a szaktudom ánynak éppen érté
kesebb felé; á nélkül közel já r á mesterséghez. Mind- áddig á mig valam ely tárg y nem fejlődik vilagnézlétté, nem lehet teljes tudom ánynak tekinteni.
Mindezeket beigazolva iá tjük a m inket légköze-, lébbrői érdeklő jogtudom ány történetében is. É n nek á fejlődésében a glossátorok m agyarázatai alkotják áz első időszakot. A m ásodik időszak azokkal á francia jogászokkal kezdődik, á kik legelőbb fejtik ki a m a
gánjog rendszerét. Á harm adik időszakot H ugó Gro- tiiis• kezdi meg. Á jogtudom ány szerkezete teljes lész azzal, hogy G fotius m égál’apítjá á jögbölcseletet és u tán a á nágyszéllem ék egész sora k u tatja a jog he
lyét á világrendben.
Avagy nézzük az anyagi büntetőjog tudom ányát.
A XVIII-ik században a fejlődésnek még csak első idő
szakában van, m ert akkoron még a büntető törvények m agyarázatánál tovább nem jutottak. A XIX-ik szá
zad elején a fejlődésnek második időszaka következik;
a jogbölcselők útm utatása szerint kialakul a tételes büntetőjog rendszere. A XIX-ik század végén pedig teljes tudom ánynyá lesz, m ert a tételes büntetőjogot többé nem elszigetelten, hanem a társadalm i élet többi tényezőihez való viszonyában tárgyalják.
Talán azt vethetné ellen valaki, hogy a csekélyebb tárgyú, úgynevezett segédtudom ányok, a fönnebbiek szerint nem tekinthetők igazi tudom ányoknak, m ert nem végződhetnek világnézettel. E zú ttal nem bocsát
kozhatunk annak a taglalásába, hogy egyáltalán van-e segédtudom ány vagy sem és ha van, milyen értelem ben van. Bizonyos az, hogy a legparányibb dologról is lehetséges igazi tudomány, mert az em beri tu d ás
nak itt is el lehet és el is kell ju tn ia a fejlődésnek legfelsőbb fokáig.
Vegyük például az éremtant. M egállapítja az ér
mek ered etét; osztályozza, rendszerbe gyűjti őket;
eddig a pontig inkább mesterség, mint tudom ány. Ám ha innen fölemelkedve úgy tárg yalja az egyes érm e
ket, mint valam ely kor Ízlésének, m űvészetének és tudom ányának a termékeit, akkor az érmek alapján a néplélek ra jz á t adja és ekként az érem tár világnézlet alakulására vezet.
Az érmek eredetének a m egállapítása és osztályo
zásuk is a tudásnak csak ezen a fokán biztos, m ert ekkor m ár a kor Ízlésével ellenkező legkissebb vonás is fölfedi a ham isítást és az elmosódott darab o n a leg
csekélyebb jel is biztos útmutató.
A hogy a szaktudom ánynak három fejlődési foka van, ennek megfelelően a tudom ánynyal foglalkozó ember előhaladásában is három fokozatot kell megkü- löm böztetni: kezdetben laikus, később szakem ber, vé
gül tudós. A csillagászatban például laikus addig, a
13
mig csak egyes igazságokat tud a csillagokról; szak
ember, ha ismeri az égitestek egész rendszerét; tudós, ha m int Secchi és F la m m a rio n a csillagászat alapján világnézletet alkot.
E k k én t tudós csak az, a kinek tudományos, azaz a hétköznapinál mélyebb és kiterjedtebb világnézlete van. Éppen ez a m agasabbra törő szakem bernek a próbaköve, hogy tárg y án ak a bú v árlata alapján ké- pes-e az egész szélesebb körű megítéléséig emelkedni.
Mert a világ csodás term észete szerint, a ki bárm ily p a rá n y i dolognak igazán a lényegébe hatol, tekintetet v ethet a m indenségre. É s pedig annál is inkább, m ert csak széleskörű tanulm ányok alapján lehet valam ely dolgot teljesen fölfogni, mélyebben megítélni. A munka- m egosztás nem olyan a tudom ányban, mint a gyári termelésben. A tudom ányos búvárkodásban nem azt jelenti, hogy valaki a saját tárg y án kivül semmit se lát, hanem hogy tárg y a szempontjából vizsgál min
d e n t; az emberi tudás egész körén azt keresi, a mi tá rg y á ra nézve jelentőséggel bír.
A polihisztorok kora lejárt, m ert nekik egyform án tárg y u k volt minden; m inden szempontból vizsgáltak minden dolgot, erre pedig a tudom ány mai állásában egy emberélet elégtelen. A modern tudósnak csak egy tárg y a van, ennek a szem pontjából tekinti a világot és minél szélesebb a látóköre, annál inkább, érdemli meg ,ezt a nevet.
Ha tehát a szakem bernek a hétköznapinál nincs külömb világnézlete, ez csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy nem b írt mélyebben behatolni a tárgyába, tehát nem tudós.
H asztalan ismeri például a filologus a görög nyelv
nek minden gyökét, még nem tudós, ha azokon át nem hatol be a görög nép szellemébe; nem veti azt egybe a m odern néplélekkel és m indezeknek az alapján nem alkot m agának önálló világnézletet. Ez a világnézlet, szerezve a filológiai kutatások, megokolva a filológiai igazságok által, teszi a nyelvészt tudóssá. É s igy van
ez a maga, sajátos módja szerint m inden szaktudo
m ányban. K orúnk nag y term észettudósai-szem ünk előtt a parán y o k ró l és a bacil^usokról a nagy egész szer
kezetének, a mindenség életének a m egítéléséig emel
kedtek.
Azon; az alapon, b,ogy a teljes szerkezetű sza k tud om á ny egy bizonyos szempontból való rendszeres, világnézle.t,. többé nem lehet vitás. az, hogy az igazáu.
nagy költő,, m űvész és á lla m fé r fi: tudósnak, tekintendő.
A költők és a regényírók nem mint a nyelv m esterei foglalnak:, helyet a. tud.ós társaságokban, hanem m int n&gy szellemek. É s a nagy államférfi is, ne irt legyen b.ár egy betű t s e ,. oda illik.
Hálunk ez a kérdés, akkor volt napirenden, a mi
dőn Tisza K álm ánt és gróf A n d rá ssy G yulát beválasz
tották az akadém iába. A választást, ha jól emlékezem, akkor úgy okolták meg, hogy noha egyikük sem irt történetet, de, történetet csinált. Tehát m integy tö rtén et
tudósok jutottak a megtiszteltetéshez, holott, voltakép
pen mint állam tudósokat kellett volna őket m egvá
lasztani.
A lakiság és felszínesség volt ez az akadékosko.- dás. A tudóst egyszerűen á tudás m értéke teszi, min
den egyéb mellékes. Az, hogy vájjon közvetetten szem
lélet útján az, életből vag y a mások ú tm u tatása sze
rin t könyvekből szerezte-e. a maga tudását, közömbös.
Sőt mindig kiváló nagy tehetség jele, ha valakinek nincs szüksége a mások szemüvegére, hogy a legfőbb igazságokat fölfedezze. A legnagyobb szellemek szám talanszor beismerték, hogy sokkal többet tan u ltak az élet megfigyeléséből, m int a foliánsok forgatásából.
H asonlóképpen mindegy az, hogy m iképpen bizo
n y ítja be valaki a tudását. A szó, a tett, a kép, a szobor, alakítás a színpadon épp oly alkalm as erre, mint az irás. Az o rsz ág h á zb a n . elmondott beszédben, az államférfi cselekedeteiben, politikai terveiben, a költő regényében, egy képen, szobron, a Shakespere-színész Hamle.tjében : mélységes tudomány lehet. Csak a tu d a t
15
lanság, szám íthatja a betűvetést a tudós minősítő, sa-.
j^ts.ágai közé.
A R icheli^ii ajtapi^oíta, negyven halhatatlanból, álló, francia akadémia, m intaképe a, többi tudőstárs^ságnak-.
Azon a bölcs, gondolaton nyugszik, l?,ogy a n$gy.költő, regényíró, theológus, jogász, bölcselő, történész, term é
szettudós s.t.b-. fölfelé haladván,,. egy, bizonyos pontot)., m in d találkozik. Csak a lépcsőzet más, a melyen föl
érkeznek,. kilátásoknak a köre ugyanaz. A tudás, csúcs
p o n tján m indegyiknek ugyanazokra at végső k érd é
sekbe. kell válaszolni.
E kkén t a z egész tudom ány, és, az: egyes, szqktudo- щ апуок történetének és természetének a vizsgálata egyként, azt b izo n yítja , hogy a szorosan vett tudor, m á n y : világnézlet. Az emberi szellem természetes tö
rekvése: világnézlet alkotása. Oly mélyen gyökerező szenvedélye ez az emberi léleknek, hogy a tudás vég- h a tárain kész segíts,égül venni a hitet, csakhogy a vi
lágról alkotott, képe yal amely est egész- legyen.
Az emberiség életének legreálisabb, korszakaiban is csak látszólag szakad el a bölcselettől; tényleg a.
szaktudom ányok m inden legkissebb, haladása, egy-egy- l.épcsőzet a világot rajzoló bölcselet felé,
A tudom ány egységének a főképviselője a görög és. róm ai bölcselők között Aristoteles. Szerinte az ösz- szes tudom ányok középpontja a, metafizika. Ez. olyan elvekből indul ki, a melyek önm agukban világosak, bizonyításra nem szorulnak. Az összes többi tudom á
nyok pedig közvetve vagy közvetetlenül, készen k ap r jak az alapelveiket a metafizikától. Ez az értelme, annak az axiómának, hogy nulla scientia p ró b át sua principia. Tehát az összes, szaktudom ányok alapelveik által összefüggnek a metafizikával, onnan indulnak k i és a csúcspontra, elérve, oda ú jra visszahajlanak. Az egész tudom ány alapja és tetőzete, a bölcselet.
A szaktudom ányoknak, végcéljuk felé haladván, az egyoldalúság, korlátoltság, a m unkam egosztás ter
mészetes gyarlóságainak a levetkőzésében. folyvást ser N
giteniök kell egymást. A kölcsönös tám ogatás szerfö
lött m egkönnyíti az elóhaladást; a kölcsönös ellenőr
zés kiigazítja a hibákat. Az elzárkozottság m egbénítja, megtéveszti a szaktudom ányt. Csak egy biztos útja van előttük az ig a z s á g n a k : ha karöltve haladnak.
Arisiotelesnek ez a tanítása á tudom ány egységé
ről és szétbonthatatlanságáról: az első kőszál, a me
lyen az egyetem nyugszik.
Ez a meggyőződés hozta össze az első egyetem e
ken a külömböző tá rg y a k at tanító doktorokat és a kii- lömböző p ály ák ra sereglő ifjúságot. íg y lett az eg ye
tem föladata a tudom ánynak a maga egészében való művelése; a tudom ány épségének a fö n tartása az által, hogy egyes ágai szünetlen érintkezésben van n ak egy
mással.
II.
A második, Aristotelestől beállított sarkköve az eg y etem n ek : a tu d o m á n y m űvelésének a célja.
Semmi legkissebb kétség se lehet az iránt, hogy az egyetem, eredeti tipusza szerint, középhelyen á ll a tudóstársaság és a sza kisko la között.
Hogy keletkezésekor teljességgel nem volt egy
szerű tudóstársaság, csalhatatlanul bizonyítja először az egyetemnek ősi S tu d iu m Generale elnevezései. Stu
dium Generale a főiskola azért, mert a szorosan vett scientiákon kivül tan ítják az ars-okat is és a g y ak o r
lati kiképzés is folyik, azaz a Studium Generale min
den tudom ányos életpályára képesít. A később előtérbe lépő Universitas Scientiarum elnevezés, az egyetem színvonalának az emelkedését jelzi.
Másodszor: az egyetem egész szervezete azt bizo
nyítja, hogy nem egyszerű tudóstársaságnak alakult.
Az első időben az egyetem nemzetek szerint tagozó
dott, de hogy ez az alakzat nem felelt meg az intéz
mény alapgondolatának, m utatja az, hogy csakham ar fakultásokra vált. A százados tipusz a fakultásokból -álló egyetem lett.
17
N agyjelentőségű it t .m indjárt ‘a fa k u ltá s ■alneviezés.
E n nek ia szénáik a «magyar ka r szóval való. fordítása egyrészről, a középkori latin ság szellemében b a rb á r
ság, másfelől m egham asítása az ;egyetem fogataán/alk.
A n sío teles szerint =az értelem és:az a k arat.a n n y ira .egy, -hogy a mint >ő m o n d ja :' »Az atoarat az iértelem- ben van.« É rten i és ak arn i csak két 'kfflömböző .tévé-,
•kenysége ugyananna'k a léleknek. H asonlóan fogj a föl. a' lélek .többi ;téketségeit ;is. U gyanaz 'a lélek emlékezik, képzelődik, ért., (és okoskodik. Az egye
temi fakultás szó tehát arra mutat,- hogy az egyetem a kkén t egy, minit az- em beri lélek. A . külöm böző fakultá so k csak külömb'öz.6 tevékenységei Ugyan
a n n a k 'az egyetem nek. A ■ hittu d o m á n yt, joghido- m á n y t, ibölcseletet és orvostudom ányt voltaképpen nem egyik -része az <egyetem nek, h an em m aga: az egész egyetem m űveli.
Világos, ;hogy' :a 'kar szó 'távolról se fejezi ka ezt az egységet. Ezenföliíl 'barbárság ez a fordítás azért, m ert a brachm m , a kar, a középkori latin ság s z e rin t;
a fizikai 'erőszak képességét jelenti. Ezzel pedig 'egyik egyetemi fakultás se b írt. A k a r szónak a használata itt é p p e n "Olyan felületesség, mint a status szónak: a k a r szóval való forditása. A Status et Ordines -egé
szen mást fejez ki, m int a K arok és Rendek. -
Semmi se világíthatja meg inkább az egyetem lé
nyegét, m int az, hogy a fa ku ltáso k nem a tu d o m á n y . elm életi felosztása szerint keletkeztek. Hisz a b ittu d o
mány, jogtudom ány, bölcselet és orvostudom ány, mint a tudom ány négy f ő á g a : ‘képtelenség. Semmiféle, ala
pon se le h e t' ilykép osztályozni a tudom ányt és azok, a kiknek' a fölfogása a tipusz alakulása és később ki
egészülése idején döntő v o lt,. nem • is osztályozták azt igy.
Az egyetem a tudom ányos életpályák szerint tago
zódott, szervezkedett, a miből ‘tisztán kitűnik az, 'hogy kezdettől fogva célja nem a «tudomány akárihilyen mű
velése, hanem az életpályákra való képesítés volt. ■ .
2
H arm adszor: ezt bizonyítja az is, hogy noha dok
torai fennen, hirdették Aristotelesnek azt az elvét, hogy: »Többet ér a nagy dolgokról csekélységeket tudni, m int a csekélységekről nagy dolgokat*, azért mégis az eredethez közel, a X III-ik században, több egyetemen a g ya ko rla ti kiképzés háttérb e szorította a tiszta tudományt.
Végre negyedszer: az egyetemek m ellett később m indenütt m egalakultak a tudó stár sas ág ok, a melyek m ár csakugyan a tudom ánynak valam ely elméleti fel
osztása szerint tagozódtak.
Ezek szerint az egyetem alapgondolata kezdettől fogva: a tudom ányos életpályák elméletét adni, egye
temes szellemben, egyetemes műveltség hátterével.
Végcélja az, hogy a tudom ányos p á ly á k r a lépő ifjú nem zedék á lta l a tudo m án y legújabb igazságait, v ív m á n y a it bevigye az életbe és ezzel azt jobbá, szebbé, tökéletesebbé tegye. Kicsinyességtől, egyoldalú- ' ságtól m ent széleskörű tudással fegyverezze föl azo
kat, a kik a nép vezetésére, gondozására liivatvák.
ÉpjDen ezért az egyetemen a ta n á r nem m űvelheti korlátlanul a saját kénye szerint a tudom ányt, nem ad h atja m agát nehány kedvelt kérdésre, mellőzvén a többit. Nem ta rth a t tudósokhoz, hanem csak kezdők
höz m ért előadást.
Az egyetemi ta n ár tudós is kell legyen, de ez még nem eleg end ő ; tan árn ak is kell lennie. Tudós, a ki képes művelni, előbbre vinni a tu d o m án y t; tan ár, a ki képes közölni, terjeszteni a fölfedezett igazságokat.
A tudom ány művelésének az a h atáro zo tt célja, hogy az életet tökéletesítse, élesen elválasztja az egye
tem et a tudóstársaságtól. Az egyetem ennél a rendel
tetésénél fogva nem kalandozhatik folyvást a fellegek
ben, nem bolyonghat céltalanúl, nem vizsgálódhatik tisztán kedvtelésből, hanem haladnia kell a kötelesség
nek pontosan m egszabott útján.
É s ez az ú t m athem atikailag kim ért középút. A z a sarkalatos elve az egyetemnek, hogy a tudom ány
19
világnézlct, nem engedi az egyetem et túlságosan köze
ledni az élethez. Az a másik sarktétel pedig, hogy a tudom ány célja az- ember és ezzel az élet tökéletesítése, nem h ag y ja túlságosan eltávolodni attól. íg y lesz az egyetem igazi iskolája Aristotelesnek, annak az Aristo- telesnek, a ki mindig a földön já r és az égre tekint.
Ő a középhelyen áll Plátó és E p iku r, az ideáliz
mus és az anyagéiviség között; főképviselője annak az iránynak, a melyet újabban reál-ideálizm usnak ne
veznek. A végletek között a középú tón való biztos haladásában p áratlan .1) Csodálatosan józan. Nem száll a felhők fölé, sejtelmes gondolatai nincsenek. Szelleme olyan, m int a tavaszi nap d erű je; nem kábít, nem szé
dít, nem perzsel, hanem életet fakasztó világosságot áraszt. Mindig a legközönségesebb, mindenki előtt nyilvánvaló igazságokból indul ki és következtetéseit Csak addig építgeti, a mig elhajlás nélkül m egbírja az alap.
Viszont épp oly távol áll attól is, hogy anyagnak tartson mindent. Bölcseletének alaptétele az, h o g y :
»Forma d at esse rei«. A világ se nem tiszta idea, a m int P látó állítja, se n em 'm erő anyag, a m in t E p iku r mondja, hanem m atéria és forma. Csak egy tiszta forma van, az Isten, a ki annyira tökéletes, hogy nem fogad
h at m agába többé semmit és éppen ezért anyagtalan.
A mit Plátó mond, hogy a bölcselet célja nyomo
rúságaitól m egszabadítani az emberiséget, ugyanezt vallja még sokkal inkább, egész ren d szerév elAristoteles.
Hogy N agy Sándor mellé őt rendelték nevelőnek és hogy növendékét a nagy melléknévvel tisztelte meg a történelem, innen is kitűnik, hogy m ennyire nem hasonlított ő azokhoz a modern filozófusokhoz, a kik szobájukba zárkóznak, gondosan elredőzik az ablako
kat, azután egy karosszékben ülve, a saját gondolatuk és ak aratu k term észetét vizsgálják és onnan ak arják megfejteni a világot. Ilyen ködös elméletekkel a tet
*) V. ö. Ethika, YI. 1.
2*
tek .em b erét, egjr nagy birodalom jövendő u ralk o d ó ját nem lehetett volna nevelni.
Később is az Aristoteles iskolája nem szobatudó
sok, hanem m ár a görög viszonyok szerint is, állam férfiak iskolája volt. Mester és tanítványok együttesen azzal a célzattal m űvelték a tudom ányt, hogy az áltál az em ber tökéletesedjék, ekként a hon fölviruljon és az em beriség nagy szenvedései enyhüljenek.
Aristoteles szerint a tudás a legfőbb gyönyörűség, de mindabból, a mit a boldogságról, m int az élet v ég
céljáról tanít, kiviláglik, hogy ez a gyönyörűség >csak kísérője, de nem célja a tudom ánynak.
Ő minden dolognak .legelőbb .is a célját kiutasa, a cél szerinte a legelső ok. É s nála éppen nem terem nek szaporán az öncélú dolgok. .A tudományit :pedig >leg- kevésbbé tekinti annak. Tanulni, tudni, .tanítani az állam ért, azaz az emberi társaságért, általános görög gondolat, a melyből Aristoteles sem enged.
Hogy az egyetemeket vezérlő középkori doktorok a tudom ány célját illetően m ennyire egyek voltak Aristoteles-szel, azt szám talan idézettel lehet bizonyítani.
'Egy sereg följegyzés márad.t reánk a 'hiú, hivalkodó, öntelt és műkedvelő tudományról.
Az am erikaiakról mondják, hogy százm illiókat áldozván a tudom ányokért, mindig an n ak a .tudata 'és rem énye vezérli őket, hogy e befektetések által a föld
művelés, ip ar és kereskedelem újabb termelő eszközök b irto k áb a jut.
Nyilván ez az egyoldalú anyagi haszonra való szám ítás oly távol áll az Aristoteles gondolatától, mint az ég a földtől. Mert ő szerinte a tudom ány célja az egész emberi élet összhangzatos tökéletesítése.1)
Az ő realizm usa m ellett csak látszat az, mintha pillan atra b á r háttérbe szorúlhatna a legtisztább elmé
let is. .
Az újabb időben sokat vitatkoztak :azon, hogy
. *) V. ö. E thika, VI. 13.
21
vajj-ош m ire j:ói a>. sarki' tengernek annyi -wes-zéiylyel járó» kutatása. Tegyük, hogy semmi kézzelfogható anyagi haszna sincs, azért ez a vizsgálódás nem cél
talan.. A fiöMaiek a. pontosabb' ismerete kiszélesíti tudá
sunkat,. m ár pedig minden, fok,, a melylyel a tudom ány előrehalad!,; többé-ke.vésbM‘ visszatükröződik egész éle
tünkön!.
A csillagok csak elég távol esnek a földtől,, mégis a jó 'szem a messzelátó fölfedezésének, a h atását meg
ügyelheti minden intézményen, é p p e n ü g y , m int egy újságcikken' vagy a. legdivatosabb regény lapjain.. Mert a. csillagászat az újkori emberiség egész világnézleféb átalakította.. A fizikai végtelenséget szemlélve, sokkal nagyobbszerű! a fogalmunk az Istenről.. A föld többé nem középpontja a mindenségnek, hanem- csak p o r
szem és: mégis az ember az ism ert világban még min
dig a. legföl'ségesebb alkotás.. Szelleme oly csodálatos, hogy a végtelen anyag határtalan, erői mind eltörpül
nek mellette.
É ppen így,, ki nem tudja, hogy a legtisztább ma- ■ them atika m érhetetlen szárnyalása, a föld p o ráb ó l ki
egyenesíti az em bert?! A szám vetés és1 vonalozás. az ember megbecsülését, a dem okratikus eszmék terjedés sét m ozdítja elő.
Mindamellett, hogy Aristoteles: szellemének ;a. vissza
tükröződéseként, az; egyetem nek a középkorban кіаіан kult egy fővonásaiban határozott tipusza, azért mégis bizonyos h u llá m zá s m ajd a reálisabb^ majd meg az, ideálisabb törekvések felé, mindig volt. Néhol az, egyer.
tem kelleténél inkább közeledett az. élethez, m ásutt meg nagyon is eltávolodott, attól.
M indazáltal a. túlzás- egyik irányban se: jíuthatott a végletekig, azért, mert- úgy azok, a. kik az. egyetemi színvonalát emelni' törekedtek, valam int azok is, a kik lejeb b szállították, folyvást- Aristotelesre. hivatkoztak.
Mind. a. két irán y zatn ak a hívei; azzal a rendíthetetlen m eggyőződéssel haladtak,, hogy csak nekik sikerült mélyebben) behatolniofc a, m ester szellemébe.
Úgyde éppen ezért, a kétes pontok folytonos el- m agyarázása és félrem agyarázása között is, A ristote
les rendszerének a vitcitlan elvei a leszállásnak és a fölemelkedésnek egyform án bizonyos v é g h a tá rt szabtak.
A hogy szétrom boltatott azonban az A ristoteles m érséklő tekintélye, a k ét ellentétes legszélsőbb pon
ton m egszületett az angol és a francia rendszerű egyetem.
A végletekig ideális az angol ren d szerű egyetem ; viszont a szakiskoláig száll le a francia. A ném et a középúton az ősi tipusz alapgondolatát képviseli és éppen ezért, a XIX-ik század han y atlásán ak közepette is, a legelői állt. A ném et rendszer m agában A ngliá
ban is kezdi kiszorítani az angolt és a francia szellem feltűnő veszteglése, főiskolai rendszerüknek sajnálatos tévelygését bizonyítja. A legújabb idő u g y an arró l tanúskodik, a miről a múltak, hogy tudniillik mindig az az egyetem virágzik a leginkább, a mely a közép
úton haladva, hű önmagához.
Az angol rendszerű egyetem, tisztán önm agáért műveli a tudom ányt és nem készít elő semmiféle tu dományos pályára. Célja három lehet. Az egy ik : az á ltalán os m űveltség kiegészítése, m é ly íté se ; m integy folytatása és betetőzése a gimnázium .föladatainak. A m ásodik: bevezetés az önálló tudom ányos m u n k á lk o dásba. A h a rm a d ik : tudósok képzése.
A mi az első k ét célt illeti, azokat legalább is épp oly sikerrel szolgálja a német rendszerű egyetem is;
a nélkül, hogy .mellette még nagy költséggel külön szakiskolákat is kellene föntartani. ;
A harm adik cél pedig: a tudósok iskolája, minden egyébtől eltekintve, p ed a g ó gia i képtelenség. Legelőbb is tudós nem lehetvén tetszése szerint akárki, a hall
gatóság nagy zömének nincsen arra való tehetsége.
Másodszor, még a közepest meghaladó tehetség se lehet 18—20—24 éves korában tudóssá. H arm adszor, az egyetemi tanulás eg y p ár éve egyáltalán elégtelen arra, hogy valaki tudóssá legyen. E rre a legtöbb esetben
23
égy élet fáradalm a kívántatik. Negyedszer, a 1 8 -2 4 éves fiatal ember a tárg y ak elemeit, főigazságait meg
bírja, szakem berré képezheti magát, de ha folyvást a a tudom ány csúcspontjain vezetik, csak elszédül és alig lá t valamit.
A hallgatóság életkora és előkészültsége' egym a
g á b a n m á r kizá rja azt, hogy az egyetem, m in t ilyen, teljesen a tudóstársaság szín vo n a lá ra emelkedhessek.
Ha a minket leginkább érdeklő jogtudom ány álla
p o tát nézzük Angliában, a jogi szakiskola és az egyetem meddősége szembetűnő. Az egyetem az ifjúság értelmi erejét túlszárnyalja; a szakiskola pedig a tiszta tudo
m ányt egészen az egyetem re bízva, a gyakorlati' kikép
zésre szorítkozik.
Az angol rendszerű egyetemről hallva, az énlber azt hihetné, hogy ilyen ideális irán y zato k .mellett, feles számmal van a jogtudós • Angliában. Holott éppen ellenkezően, teljességgel nincs jogtudom ány. Ú gyneve
zett tudom ányos m unkáik : döntvénytárak, fejtegetések
kel és jegyzetekkel, bővebben vagy takarékosabban ellátva.. A jogi m onográfiák, az európai szárazföldön dívó értelemben, teljesen ismeretlenek. Az értekezéseken, enyhén szólva, lépten-nyomon felötlik a .ném et' irók
hatása, . .
Nyilvánvaló, hogy ennek a tartalm atlanságnalc nem csupán a főiskolai rendszer az oka, de bizönnyára egyik
legfőbb oka. • ■ r
A mi a francia, névleges egyetem et illeti, az talán még félszegebb, mint az angol. A nagy forradalom óta nincs Franciaországban igazi egyetemi élet, az egyetem nem képes m eggyökeresedni. Az egyetemnek, m int ilyennek a ten g ő d ése; az önálló fakultások leple
zett vágy nyílt rendszere, egyik főoka éppen annak, hogy a német tudom ány a XIX-ik században a francia fölé kerekedett. Mindenki egyetért abban, hogy a XVII-ik és XVIII-ik század irói franciábbak, mint a XIX-ik századbeliek és hogy annak, a ki a francia szelle
met minden sajátosságával teljes ragyogásában akarja
tanulm ányoznia. Ez', a. nyilvánvaló h an y atlás a XIX-ik században, teljességgel nem dicséri a francia főiskolai rend szert.
Az a nagy mondás, h o g y : »Egy birodalom, egy eg.yetem«, .egyike a. szám talan napóleoni álarcnak, a melynek igazi értelme az, h o g y : egy egyetem se. Azt a látszatot kelti, m intha egy képre akarn á alkotni a nem zet egész értelmiségét, hogy annál jo b b a n . össze
tartsanak,. m egértsék egym ást; holott valójában célzata békóba verni a szellemeket.
Az egyetemek,, m int az önálló gondolkodás erős
ségei, veszedelmesek a föltétien- m egadást követelő im- periálizm usra nézve. Neki csak engedelmes hivatalno
k o k at képező' szakiskolák kellenek.- M egrontja teh át az egyetemet,, de> a felm agasztal ás színe- alatt. Itt is érvé
nyesül asz. a napóleoni elv : m egham isítani minden sza
b a d intézményt, de m eghagyni a szabadságnak m inden
■külsőségét, látszatát. Az egyetem ellen se lép' föl nyíltan, hanem: annak az örve alatt, hogy edd ig soha nem b írt m éltóságra akarjia. emelni* minden egyetem et eg y esít és ezzel, m inden egyetem et megsemmisít. H a m ár a túlságos
sá®* nagy egyetem' is m agától önálló fakultásokra, szakisr kólákra esik szét: ez a fölbomlás éppen elkerülhetetlen a k kor, ha egy országnak minden egyetem ét egybefoglalják.
Napóleon tehát-csalhatatlan bizonyosságu eszközt választott célja elérésére. Neki alkalm atlan volt a több egyetem azért is* m ert nehezebb ellenőrizni. Több egye
temen* külöm-böző szellemi irán y zat k a p h at lábra, a h arc fölpezsdíti a lelkeket. Neki- pedig, az kellett, hogy bizonyos eszmék egészen elszenderüljenek; csak olyan .gondolat,, olyan tehetség, öltsön' szárnyat, a mely őt világhódító. íltjáiií elősegítheti. A birodalom valam ennyi főiskoláján csak. egy irán y zat uralko d jék : a császár
ság magasztalába.
. Mint sók más dologban-, azonképpen a főiskolai .oktatást, illetőleg se'rn volt képes Franciaország, az egész XIX-ik századfean'a napoleőni jelszavakból kibon:-
25
.takozni. A szigorúan: egységes szellemi irán y zat ma is m egvan és a franciák m aguk is azt vallják, hogy a gondolkod ásna k ez a központosítása irodalm i életük tartalm atlanságának és senyvedésének egyik- legfőbb oka.. Újabba® éppen ezért az; egész oktatásügyet re form álni akarják, hogy a fölkényszerített egyenruhától elvégre m egszabadíthassák a francia szellemet. Régi dicsőségük föltám adását azonban csak úgy v árhatják, ha. m indenekelőtt valóságos egyetemekké' szervezik névleges egyetemeiket.
III.
A harm adik sarkköve az egyetemnek.: a tud o m á n y m űvelésének és közlésének a módszere.
A ristoteles mind a mai napig a legegyetem esebb lángelme ; egyform án nagy volt a tud'ás^ minden ágá
ban. Az ó iskolája a Lykeion tornacsarnokban, dió
héjban egyetem volt. E gym aga tanított logikát, fizikát, m athem atikát, metafizikát,, ethikát,. politikát, költészet
tant, rh eto rik át stb. és pedig oly sikerrel, hogy m a is a legtöbb tudom ány m egalapítójának őt tekintik.
A tudom ány művelésében és közlésében külön módszere volt, a mely a középkorban, m int áz ő ha
gyatéka, sajátos egyetemi m ódszerré vált.
A m int tudjuk, iskoláját a görögök peripatetikus-
•nak. nevezték, m ert séta közben, tanított. Ez az. elneve
zés. azonban, voltaképpen egész rendszert jelent.
E szerint a ta n á r nemcsak előadó, hanem , mester is. Séta közben nem m ondhat hosszú, formás, kicsi
szolt beszédet, hanem röviden, világosan csak annyit, a mivel meg lehet, indítani a vitatkozást. M egmagya
rázza a. tételt; beszélgetés közben egyenkint fejti ki az érveket, oldja meg a z ' ellenvetéseket..
A tanítvány nem hallgató,, sőt nem is tan ítv án y szoros értelemben, hanem társalgó, vitatkozó; részese a tudom ányos m unkának.
A mester minden tanítványával külön vitatkozik, tehát mindeniklcel külön foglalkozik. A m ilyen oktalan
a tömeg-nevelés, éppen olyan hibás az átlagos tanítás.
Minden elmének más a természete és minden ta n ít
ván y n ak más az előzetes készültsége. Az egyik em ber játszva érti meg a legnehezebb dolgokat, de a csekély
ségeknél fönnakad. A másik könnyen fogja föl a rész
ieket, de nem képes azokat összefoglalni. Aristoteles iskolájában a mester mindegyikkel a m aga m ódja sze
rin t társalog és a leggyakrabban egy-két szóval eléri azt, a mire a hallgatóság ismerete nélkül nem volna képes egy órás szép beszéddel.
És noha oktatás folyik, ez egyidejűleg a tudo
mány előbbrevitele is. A tanítványok űj eszméket, új szem pontokat, új eseteket említvén, a m esterrel eg y ü tt művelik a tudományt. P u sztán az, hogy a hallgatóság köréből valaki nem ért meg egykönnyen valamit, jelzi a m ester előtt, hogy hol kell az elméletet kiegészítenie.
A hallgatóság készültségét túlszárnyaló előadás lehe
tetlen. A m esternek lépésról-lépésre alkalm azkodnia kell tan ítv án y ai lelki világához és ezzel egyszersm ind a ködös sejtelmektől megtisztul a tudom ány is. A ta nítványok a tudom ány művelésében közrem űködnek azzal is, hogy m iattuk a tudósnak egyre világosabban kell szövegeznie a tételeit és nem kalandozliatik a fel
hőkben.
Az egyetem, a közép- és újkorban, azt lehet mon
dani csaknem a XIX-ik századig, fö ntarto tta a tudo
mány művelésének és közlésének m indezeket az alapr
•elveit. Éppen azért fejlődött ki a középkorban a kötött vita tko zá so k rendszere, hogy a tárg y ak nagyobb szám a ,és a m egszaporodott diákság mellett is érvényesülhes
sen az Aristoteles módszere. A tan ár előadása világos, rö v id előterjesztése volt a vitatkozás anyagának. A rendszeres napi, heti, havonkénti kissebb-nagyobb nyil
vános vitatkozások alkalm at szolgáltattak minden egye
temi polg árn ak arra, hogy mint védő, tám adó vagy egyszerű fölszólaló, a tudom ányos m unkában részt- .vehessen.
:: A naponként való lecke-feladás és kikérdezés egy
27
részről fölösleges lett volna, mert minden vitatkozás
nál szóba k erü lh etett az egész előadott a n y a g ; min
denkinek a készültsége, tehetsége kiviláglott. Másfelől a kérdezés a rendszerbe nem is illett volna, m ert itt nem egyszerű tan ítás folyt,'-,hanem együttes tudom ányos m unkálkodás, a mely alatt az ifjúság kiképezte magát.
Ebben külöm bözött az egyetem a gimnáziumtól.
A ta n á r minden vitatkozásnak a végén megtette a m aga észrevételeit, teh át m indenkivel külön-külön foglalkozhatott és végűi a vizsgálatoknál könnyű volt igazságosnak lennie, m ert egy hosszú év alatt jól ki
ism ert mindenkit, a vitatkozások hevében m indenki
nek a leikébe pillanthatott.
K a n t fölléptével a közszellemben elbukott a m eta
fizika, bárm ily nagy elmék művelték is a XlX-ilc században. Az egész újkor, a mint láttuk, természet- tudom ányi időszak lévén, a bölcseletnek előbb-utóbb háttérbe kellett szorulnia. A filozófiának ez az elha- nyatlása, az egyetemen a vitatkozások fokozatos ki
küszöbölését vonta m aga után, m ert ezeknek nélkülöz
hetetlen előföltétele és éltető lelke a bölcselet volt. íg y lassanként az egyetemi tudom ányos m unkálkodás egész módszere megváltozott, a régi alapelveket föladták. A ta n ár elődása, kivéve a term észettudom ányokat, a hol kísérletezni kell, többé nem bevezetése a kérdések tárgyalásának, hanem az egész tárgyalás.
Régebben annak a tudata, hogy az előadás után m indjárt vitatkozás következik, egym agában elég volt arra, hogy lekösse a hallgatóság figyelmét. A vitatko
zások m egszűntével a tan árn ak m ásként kellett gon
doskodnia arról, hogy előadása érdekeljen. Nem m arad
hatott a tételek, érvek és ellenvetések egyszerű, szaba
tos előterjesztésénél, mind nagyobb gondot kellett az élőadás alak jára fordítania és ez az anyag ro v ására tökéletesedett. Szép előadás, ez volt a XIX-ik század jelszava és ebben a franciák já rta k legelői. A Collége de France-on lehetett a legtöbb olyan előadást hallani,
a mely tökéletes volt a főiskolai o k tatásn ak XIX-ik századbeli módszere szerint.
É sr az- előadás minden, szépsége mellett mégis mind gyakoribb let-t az az eset-, hogy a hallgatóság egyáltav Ián nem értette meg a ta n á r i; az 6 vélem ényének a b írá la tá tó l meg egészen' elszokott. M egszakadván a folytonos eszmecsere; a ta n ár és .a hallgatóság között, a ta n á r hallgatóinak az eszejárásához a legjobb a k a ra t mellett sem alkalm azkodhatott. A fölött, hogy könnyű, nehéz, világos vagy homályos-e valami, csak a saját eszének és ta n u ls á g á n a k a m értéke szerint h atáro zh a
tott. Csak így oszthatta be tehát az előadását is. Tételei a szónoki form ák között elhom ályosúltak; az érvek egym ásba folytak. Szabatos m egállapításuk, külön
választásuk egym agában is m ár nag y gondot adott a hallgatóságnak, m egvitatásukra pedig az alkalom és az ösztönzés hiányzott. In n en érthető az, hogy a ki
vételektől1 eltekintve; ma egész E u ró p áb an az ifjabb nem zedéket az erős meggyőződés hiánya jellemzi. A jogászok az uralkodó nézetre és -a legfelsőbb bírósá
gok h atáro zataira esküsznek.
Az egyetemek egész szelleme m egváltozott; dem o
k ra tiku s intézm ényből a riszto kratikus in té zm é n y n yé lettek. Az' egyetemi polgár, a ki azelőtt több volt a tanítványnál; m unkatárs volt, úgy dolgozott, m int a mester segédje, most m ár’ egyszerű hallgató lett, keve
sebb a tanítványnál. Azelőtt társalgóit, vitatkozott a tanárával,, fölülbírálta annak a. tételeit és az érv eit;
csak az erősségeknek és nem. a tekintélynek hódolt.
A X IX -ik században m iután az- egész' hallgatóság he
lyett a. ta n á r gondolkodott, csalhatatlanság kezdte övezni' ai tanszéket, az ifjúság önérzete lehanyatlott, az egyetem, többé nem jelentette a tan ári kar.t és az ifjúságot egyiittesen,. hanem voltaképpen csak a tan ári kart,, m ert az eszmék termelésének a m unkáját kizáró
lag. ez: végez.te.
A colloq.uiuniok. kezdetben, ugyan’ még vitatkozá
sok voltak: a. ta n ár és a hallgató között* később m ár
29
csak egyszerű kikérdezés, Végűi pedig, a legtöbb egye
temen teljesen megszűntek .vagy legalább is nem vo l
tak kötelezők. Az uralkodó'rendszer fokozatosain .béní
totta meg hatásukat. '
A ta n á r és a hallgató között mind nagyobb ű r tám adt, idegenül állottak egymással szemében. Mester és m u n k atárs im m ár csak a term észettudom ányi sza- ’ kokban volt -az egyetemen.
Magától értetően ezek a bajok -ne.m m utatkoztak m indenütt egyenlő mértékben. Sok jó hagyom ány ta r
totta .m agát a. régi egyetemeken. A német egyetemek jógi fakultásain például csaknem m indenütt fönm áradt az előadás régi módja. A tanárok, lediktálják a tétele
ket és az érveket és ezeknek az egyszerű, világos m agyarázata az előadás. Sok helyütt a tan áro k egyé
niségé sikerrel ellensúlyozta a rendszer hibáit. Ám azért a m últ század hetvenes éveiben m ár általános lön az elégedetlenség! Mind többen h an g o ztatták azt, á mit a mi br. Eötvös Józsefünk m ár Tég megmondott, hogy természetellenes az egyetemen puszta, szemlélő
désre szorítani a hallgatóságot életének éppen abban a korszakában, a midőn legélénkebb benne a tettvágy.
Semmi se tárta azonban föl annyira az új módszer meddőségét, m int a term észettudom ányi szakok nagy sikerei az egyetemeken. Itt a nélkülözhetetlen kísérle
tek, gyakorlatok miatt, lényegében a régi m arad t az előadás, a m unkálkodás módja, a ta n á r és a jelölt viszonya.
A reformmozgalom éppen ezért azzal a jelszóval indult meg, hogy úgy kell oktatni az egyetemen min
den tárgyat, mint a term észettudom ányokat. Ez a szö
vegezés azonban még csak hom ályosán fejezte ki az igazi törekvést. A megindult á ra d at csakham ar meg
találta a m aga természetes m edrét és egyre nyilván-
•valóbb lett, hogy a mozgalom valódi célja: visszatérés az egyetem ősi tipuszához. É rvényesülésé minden eddi
ginél teljesebb alakban azoknak az alapelveknek, a melyeken az egyetem kezdettől fogva nyugszik.
A theológiai, jogi és filozófiai fakultáson Német
országban az egyetemi tanárok, a miilt század nyolc
v anas és kilencvenes éveiben önként behozták a p ra k- tikum okat. A mi különösen a jogi fak ultást illeti, 1897-ben Poroszország a reformmozgalom élére áll és a m agánjogból és a polgári perren d tartásb ó l egy-egy féléven át minden joghallgatóra nézve kötelezővé teszi a praktikum okban való részvételt. A büntetőjogból erre nem volt szükség, m ert a büntetőjogi gyakorlatok a L iszt Ferenc eszméi szerint és a hallgatóság önkén
tes részvételével m ár eddig is a tökéletességnek olyan fokára jutottak, hogy a többi praktikum oknak m inta
képül szolgálnak és hosszú idő kell a mig a többiek utolérhetik.
A vitatkozások rendszere a régi egyetem eken, a mint láttuk, nem volt egyéb, mint a tudom ány m űve
lése és közlése az Aristoteles elvei szerint, de kötött alakban. Meg volt szabva, hogy a teljes vita egy óráig tart. Az első negyedórában a védő m egm agyarázza a m aga tételét és előadja az érveit. A második negyed
órában az elsőnek kijelölt tám adóval vitatkozik, a h a r
madik negyedórában a második tám adóval. A negye
dik negyedórában a hallgatóság köréből b árk i fölszó
lalhatott ős a tan ár m egtette a maga észrevételeit.
A N ém etországban m egkezdett praktikum ok min
denben a régi egyetemi módszer elveit ju tta tjá k érvényre, a vitatkozások régi kötött alak ját is fölélesz
tik (példa erre a L iszt büntetőjogi szem inárium a B er
linben), de e mellett még sok más alakot hoznak be azért, hogy kivétel nélkül minden tárg y és az egyes tárg y ak n ak minden része ezek szerint az elvek szerint műveltessék. Például a róm ai jogból, egyházjogból, közjogból stb. a források olvasása és fo rd ítása alap vető gyalcoi’lat, de nem eshetik meg a vitatkozás kötött alakjában.
Á ltalában ma ezeket a gyakorlatokat se szám ukra, se m ódjukra nézve befejezetteknek tekinteni nem lehet.
A nnak a célnak megfelelően, hogy a hallgatóság minél
31
élénkebb tudom ányos m unkásságot fejtsen ki és men
nél több haszonnal, új alakzatok keletkeznek és a rét giek módosulnak.
A büntetőjogból például ma h a t főalakzatot talá
lunk. Első g yak o rlat: a régi büntető törvények olva
sása, fordítása, m agyarázata. Második gyak o rlat (úgy
nevezett elméleti praktikum ): megbeszélése az alapfo
galm aknak. Pl. mi az okirat, közokirat, m agánokirat, miben áll 'a ham isítás stb. H arm adik g y ak o rlat (úgy
nevezett gyakorlati praktikum , kezdők részére): jogese
tek m egoldása élőszóval. Negyedik gyak o rlat (gyakor
lati praktikum haladók részére): feladott jogesetek meg
oldása otthon Írá s b a n ; a ta n á r az órán a dolgozatok b írálatát adja elő. Ötödik g y ak o rlat: bevezetés az ön
álló tudom ányos munkálkodásba. A. ta n á r bizonyos m egszabott időben a résztvevőknek útm utatást ad a föladat választására, a fölhasználandó fo rráso k ra nézve.
Megoldja a fölmerülő nehézségeket, m egbírálja a kész munkát. H atodik gy ak o rlat: önálló, nagyobb dolgozat bem utatása a büntetőjogi szeminárium előtt, megbirá- lása a tan ár és a hallgatóság által. A vita végén a fölolvasó az ellenvetésekre válaszol.
Valaki eldob egy követ és görgeteg lesz belőle.
A praktikum oknak a behozatala Ném etországban, előrer láthatóan a reform oknak egész sorozatát vonja maga után.
Legelőbb is önm agától lehetetlenné v á lik az olyan óriási fakultás, mint a milyen, például a berlini jogi fakultás is. Nyolcszáz vagy ezer hallgatóval egy tanái’- nak gyakorlatokat tartan i még akkor is' képtelenség, ha a mint tervben van, assistenst adnak is. melléje.
Viszont annak sincs értelme, hogy egy egyetemen tú
lontúl m egszaporítsák a tanszékeket. Noha a berlini egyetem jogi fakultásán jelenleg . több m int harm inc tan ár működik, a m unkát m ár most se győzik, a mikor pedig a hallgatóságnak alig húsz százaléka vesz tény7 lég részt a gyakorlatokon. A korm ány előtt tehát két ú t áll. Vagy elejteni az egész reformot, a mit nem fog
