110
szármoz-Legtöbbet pedig német szomszédinknak fogunk előlegcsen is köszönni, kiknek „llürgcr" sza-vokkal a' miénk annyira megegyez.
Athéné 's Róma hajdonta legszebb képét adák a' polgáriságnak, ma azt legszebb kifejté-sében az atlászi oczeán két partján látjuk, innen és onnan, de leginkább az éjszaki szélesség né-melly fokai alatt. Belebb a' szárazon, kivált keletnek, egyre jobban cltiin az, mig végre
nép-pel olvad öszve 's nevériil is alig ösmeretes.
A' polgárság az emberi társaságban a' bol-dog közepet foglalja el a' törvények szent vé-delme alatt, mcllyck nélkül csak népet, csak szolgákat gondolhatni, polgárokat nem. A' pol-gárságnak — a' fölvett kép szerint — befolyás-sal is kell a' törvényhozásra lennie, ha árnyékká olvadni nem akar, sőt a' római 's görög köztár-saságokban ő vala a' törvényhozó test. Ma az amerikai egyesületek lakosai majd csapa pol-gárokbul állanak, egymáshoz a' törvény és igaz-ság előtt egészen hasonlókbul, Jacksont sem véve k i , az elnököt, 's nem a' pinczért, ki Philadelphiában téged mint idegent, egész nyá-jassággal fogad el 's egész készséggel szolgál.
Egy alkotinányilag kifejlett országban nem utolsó dolog polgár lenni; sőt nem csak nem utolsó, hanem dicséretes, első. Az ember biz-tosítva akarja látni személyét, vagyonát 's
mi-1Í2
nés kevésbé kötözve kezeit az olly dolgokban, inellyek személye 's javai előmenet elét (érdeklik.
Az (ideális) polgárnak vannak tehát jogai, nem előjogok, hanem hasonjogok, mellyeknél fogva sérthctlen, vannak kötelességei, de nem kivételiek , hanem minden társéihoz hasonlók, mellyeknél fogva a' közjót előmozdítania kell, inig természetesen, az övé mások által szinte előmozdittatik. — Világos, hogy annál kívána-tosabb , minél többen megösmerik a' polgár jo-gait, 's annál örvendeztetőbb, minél tágosabb körben mozoghat ő jogai használatával 's a' tör-vények védelme alatt. Csak az a' kérdés, kö-telességei nem halmozódnak e annyival öszvébb, 's a' végső végen nem veszt e tág polgárisága által. Most ezt visgáljuk meg.
A' történetek könyve az, mcllybül igazsá-gainkat merítenünk k e l l , melly tanúbizonyságul szolgál a' multakra 's mértéket ajándékoz a' jö-vendőre. Ez azt tanítja hogy a' legnagyobb országok polgárainak sem volt több kötelessége 's nem volt nagyobb terhe mint a' legkisebbéinek,
— a' mi igen természetes. Az ember országos terhei nagy részét kész pénzben teszi le 's a1 nagy birodalomban rendesen nagyobb a' kereset-mód, mivel szabadon van eresztve a' közösködés, 's borzasztó határvámok nem állanak minden lépten az útba. Kötelességeink ugyan többekre
terjednek k i , azaz többeknek élete, vagyona, becsülete, neveltetése 's mindennemű előmene-tele van szívünkre kötve, dc azok kölcsönösen kötelezettek irántunk, a' közjogokat ugy védel-mezők mint m i , a' közkötelességeket olly lclki-ösmerettel teljesítők mint mi.
A' polgári jóllét a' külső 's belső bátorság-á u l igen függ, melly pedig a' nagyobb orszbátorság-ágban
biztosabb alapú mint a' kicsinbcn. A' külső bátorságra nézve igen világos hogy a' mit tlz ember végre nem hajthat, végre bajt száz, a' mit száz nem, elvégez ezer, a' mit ezer nem, megtesz tízezer, a' mit tizezer nem, czélra jut-tat százezer, és igy tovább. De a' belső rend és bátorság is nagyobb a' népes országban, mert elegendő kéz léven, minden szükséges helyot alkalmatos emberekkel megtölthetni, mindenki eleget dolgozik másoknak 's a' szükségeset bő-ségben kapja másoktul (természetes, hogy nem ingyen) inig a' rendre a' megbízottak és kiki szorosan vigyáznak.
Azon ellenvetést se tegye senki, hogy kön-nyebb tiz embert igazgatni mint százat, 's ezeret mint milliót, — 's ne jőjön elő ti' történetekkel, nzt mondva, hogy Róma épen nevekedéso által vete ágyat megbukásának. En itt nagy meg-különböztetést teszek, 's elíís/.őr is azt, n' szó teljes értelmében emberek e azok, kiket
igaz-114
gafn'i kell, vagy az állatiságbul csak most: fejlőd-nek ki. Ha csak állatok még, akkor erővel kell őket rendnél tartani 's igy megengedem sőt állí-tom , hogy valamint négy lovat könnyebb zabo-lán tartani ugyan annyi embernek, mint tizen-kettőt; szintúgy könnyebben bánhatni négy em-berrel mint tizenkettővel. De hol az ember egészen ember, önkényt simul az elvhez, 's ha azon elv milliók keblében van, mindazon millió-kat ő igazgatja 's a' külső intézkedés csak a1
rendtartási ruházat. Hlyen cselben százmilliók-kal ugy bánhatni, mint százzal.
A' mi Kóma megbukását illeti, az igen is, végtelen nagyságából szármozott, azon kis mel-lékészrevét el lel , hogy a' római birodalom erő-szakon alapult, tehát különböző elvek uralkod-tak benne. Magának Kómának az elve bódítás volt, legostobább elv ha csak az ész szavával nem történik, 's ki csak akkor menthető, ha a' meghóditatás van ellenébe téve. Ha Kóma egy két országgal viaskodott, volna, ezt hihetőleg maga alatt tarthatá; de százakat gyömözvén lábaihoz, hihető volt hogy előbb utóbb ez is amaz is föikelend, 's annál inkább mivel mások is rántották elő. így történt hogy a' rántok és rántottak egyesültek 's eleinte láb és kézujait kezdék nyirbálni a' hajdani győztesnek, majd szakálát baját nyirék, majd togájábul szabtak
el egy darabot, majd hasban majd mellben sebe-sítek meg a' hova kapni nem tudót, inig végre a' gyámoltalannak szivét keresztül sziírák.
Ha Róma szellemileg bódított volna , ha a' jogegyenlőség és polgáriasság elvét jobban
ki-fejté 's elterjeszt é , egészen más sors várakozék reá 's a' föld szinére. Akkor a' barbarok nem dulandák föl, 's a' középkor, sötét tanitinányai-val együtt, nem bortílanda három világrészre.
Ezt nem tevé \s eltűnt. De ellenkező esetben a' világpolgáriasságot gyakorolta volna.
Világpolgárnak mondjuk a z t , ki nemzeti 's osztályzati előítéletekből kivetkezve az emberi jogok általános megösmerését kívánja, maga
részéről pedig gyakorolja. Az illyen tehát az egész világ embere 's a' mit rosznak lát, azt rosznak is vallja, a' nélkül hogy azon nyelv, azon intézmények és vérség által szemeit beköt-tetni hagyná, a' jót pedig 's az igazat jónak 's igaznak ösineri meg akárraelly népnél 's nyel-vüeknél.
Illyen világpolgárok nem kis számmal létez-nek , de arra még nem elegendőn, hogy a'
világporságot a' szó teljes értelmében létre hoz-zák. Mert valamint római, franczia 's amerikai polgár az, kinek jogai a' romai, 's franczia birodalomban 's az egyesületekben elösmertetik, ugy világpolgár valólag az lenne, kinek polgári
116
jogait az egész föld elösmerné. Már Hlyen pol-gár földünkön még nincs, sőt a' hozzá közelítés is ritka. Egy nevezetes férfiú élt, a' kétvilág polgára, túl és innen az oczeánon, de már az is meghalt. A' többi világpolgárok csak kegyes kivánataik miatt ollyanok.
A' világpolgárság képzeletét sokan meg-támadják mint a' honfiusággal ellenkezőt. ,,A' hazafiúság ugyanis inegkivánjn, hogy a' haza ügyét legmélyebben öszvekapcsoljuk a' »ingün-kével 's azt az egész világ ellen védelmezzük vagyonúnkkal vérünkkel. Már pedig a' világ-polgár mindenütt otthon van, az illy elzárkózá-sokra alkalmatlan 's az ellenhatás alul könnyen kivonja magát." Ezen állításokban sok igazság van 's csak azon egy kiveendő, hogy a' világ-polgár mint boni világ-polgár is, kötelességét tcendi 's magát a' közügy védebnébül ki nem vonandja.
Az ember természeti tekintetben első személy maga előtt, 's a' polgári életben is minden in-tézményt magához mint maga előtt legfőbb kér-désben forgó személyhez mér. A' természeti ember minden , akárhonan jövő hasznot elfogad,
\s így képes a' vele öszveütközőknek ártani; a' polgár előtt valamint jogai ugy kötelességei is szentek, ennél fogva személyes hasznot csak akkor fogad el, ha vele másoknak kárt nem okoz, tehát a' maga ügyét társaiénál előbbru
nem teszi, hanem azokéval egybe kapcsolja, magáéban azokét 's azokéban a' magáét védi, \s igy lúí hazafi. Csupán csak az a' bajosabb do-log a' gépelyszeretők szemeiben , hogy a' világ-polgár rosz iigyet védni nem egészen hajlandó, 's igaz iigyet megtámadni kétkedik.
Ilanem a' polgár szó fejtegetésétől igen is magasra 's mélyre ereszkedtem embereink na-gyob részinél ¿ismeretlen ideák országába, hol nagy kérdésbe jő a' jog és igaz 's kötelesség ösmerete vagy csak az ezekre gondolás is. Bi-zonyos körülmények mellett, t. i. ha elegendő nyomtatási költségem lévén, bőven ereszkedhet-ném a' dologba, tovább is szeretnék beszélni;
de igy legyen ez elég 's ereszkedjünk peliely-természetüebb tárgyakba, ide zárván e' jeles befejezést a' romai tanácstér idejéből: dixi.
1 1 8
Közlések. N. Jiez.
(A.' lituratura f e l i i l ) .
3í"cvessek c , vagy boszonkodjam azon kérdéseden: „elérjük c ma vagy holnap litera-túránk tetőpontját?" Nevetni szeretnék r a j t a , inert igen kellemes dolog derült szívvel inosolog-hatni, de borúban talám lehet sürgetősebb dolog a' nevetésnél, \s igy én nem merek hozzá fog-ni; — boszonkodni pedig gyomrombul utálok, és reád, akarva sem tudnék.
L á t o d , barátom, a' ki nem áll vagy alá nem megy, annak fölfelé kell mennie, kivált olly vidéken hol a' sikrul nem is álmodhatni.
Fölfelé pedig haladhatni kicsin és nagy halomra, kicsin és nagy tetőre, sőt még dhavalagiri-féle bérezre is, melly köztudomás szerint legalább háromszor olly magas mint a' lomniczi csúcs, melly hazánkban a' legmagasabb. Már most, teszem én, a' litteratura eulminatio pontja meg-egyez ezen havas bérezek egyik tetőpontjával, 's a' dicsőség temploma ott magasan van, — 's kérdezlek : reménylesz e ma holnap oda följut-hatni , tudó, hogy még halomra is alig kezdél
mászni, nem nagyobbra Kelem-halmánál, melly épen nem szédelgő fejjel nézheti "a' dunában usz-káló balakai, — 's ösmerő hogy a' literatura kocsijába ritkán van négy ló fogva, többször
kettő, még többször egy, legtöbbször pedig egy sem, lianeiu a' szegény literátor maga kénytelen kocsiját húzni, tolni, — természetesen nem a' legnagyobb síikerrel, söt még reményével sem annak, hogy a' lomniczi csúcsra följuthasson, honan bölcs belátásával némi dolgot igazíthatna 's ékesszóló nyelvével tanácsot ároszthatna a' karpathiaknak 's dnna-tisza köztieknek, de cgyro kénytelen a' lapályon maradni; sőt: nem ritkán alá szalasztja a' kocsit, sárba süpped, mocsárba j u t , hol szegény ördögnek vérével szúnyogok hiznak , 's még többen biznának, ha a' vékony táplálat a* vérmennyiségét némüképen nem kor-látozta volna.
Kocsi szerünk ¡Ilyen rósz előfogatií lévén;
távol legyen tőled, okos barátom, a'tetőpont keresése; arrul századok előtt ne is álinadozzál;
hanem vess visga szemeket a' literatura kocsi-j á r a , 's ott nézd meg magát a ' k o c s i t , (mert gyalog menni a' Pindusra szégyen volna magyar-n a k , legalább is lóhát és magyar-nyereg k e l l ) , magyar-nézd meg továbbá a' kocsist, a' lovakat 's végtére, ha ugy tetszik, a' korbácsot i s , mert ez nein Utolsó czikkel, kivált rosz lovaknál.
120
A' mi a' kocsit illeti, ez barátom, igen hatalmas szerű, a' legegyenesebb számlálás sze-rint ma holnap ezer esztendős, vannak kerekei, j ó rúdja, tengclei, szekrényei, ülése közepett és elől-hátul 's hely rajta elég hova mindenféle bútort, podgyászt, javakat, miveket \s mi csak a' világon terem, rakhatni, 's ezekhez képest igen alkalmazható, bővitéssel, szőri'ássál, irány-adással', rendelkezéssel. De vannak hibáji is, például, igen sokat hagyaték heverni a' színben 's leginkább csak a' csordások, füldmivelők, ritkaféle mesteremberek 's közvitézek használ-t á k , a' használ-tudósak, mivészek , hegykék, majmok és több el alig mondhatók, mindig idegen kocsi után kapkodlak, 's bár milly roszul illettek is kivált a' latinra, mégis addig kapaszkodtak rá, inig a' boldogító halál őket a' teher alul föl nem szabaddá. — Ezekbül pedig látható, hogy lite-raturakocsink néniűképen elmaradt az időiül 's a' legújabb divat és kényelem szerint némi igazí-tást, csinosbiigazí-tást, tágitást és itt ott talám kur-títást is kiván , — a' miket igen könnyen meg-nyerni reményi, de csak u g y , ha a' szinbül elővetetik 's az országutak ő alája rendelteinek;
— különben, nzt mondja, viszont rozsdásodni Jesz kénytelen, a' mi nem az ő hibája.
Kocsisaink, barátom, mindig voltak, — 's ezekrül élé örömestebb szólok, mint a' kocsirul,
mert legalább a' még létezők ellenszólhatnak, mig a' szegény kocsi mindent el kénytelen tűrni.
Szólok pedig a' volt és való kocsisokrul, sőt még prófétai lélekkel talám a' jövőkre is ki-oreszkedem, megmondva róluk, a' mit minden világos szemű nem tud nem látni. A' magyar literatura-kocsinak voltak vezetői ugyan, mint.
mondám, de nem légszámosabbak, azon csekély-ségből , mivel idegen (latin) kocsin jobb szeret-tek üldögélni a' Magyarok , mint a' honin. A' hires Mátyás király is igen diákos volt. Orven-deztetőbbek Petrovics ezen szavai „magyaror-szág történetei" czimü könyvében: „Az anjoui házbul való királyoknak bölcs kormányzása alatt a' nemzeti nyelvre nézve örvendetesebb ki-látások nyiltak meg. A' magyar nyelv udvari nyelvvé lett, 's még az aszszonyi udvar is leg-nagyobb részint magyar aszszonyokbul és kis-aszszonyokbul állott. Károly ltobert az ő lijá-nak jegyesét, valamint Nagy Lajos is mind a' két választott vejét a' maga udvarában neveltette, hogy a' magyar nyelvet megtanulnák, és a' ma-gyar szokásokkal megösmerkednének. Levelek és diplomák (oklevelek) magyar nyelven írat-t a k : azon esküvés formulaja, molly írat- törvény-könyvünkben találtatik, ezen időbiil való; a* bé-csi könyvtárban találtatik egy 1382 esztendőből
6
való Codex, melly a' szent írást magyarra for dítva foglalja magában."
De még szebbek ugyanazon írónak ezen so-rai : „Az anyanyelv ebben a' (17-dik) században kivévén az utolsó tizedet, mellybcn ismét a' ro-mainak kezdtek hódolni, legnagyobb előmenete-leket tett; ez volt igazán virágzásának 's hatha-tós növekedésének ideje. Mert nem csak a' tu-dományos komoly írásmódra pallérozódott, ha-nem az erdélyi fejedelmek udvaránál, 's a' leg-nemesebb társaságokban azon elevenséget, azon hajlékonyságot, csinosságot, ékességet és azon szeretetre méltó ártatlan gunyolást (?) nyerte meg, mellyek minden felsőbb társalkodásbeli nyelvnek olly igen vonzó tulajdonságai. Min-den osztályában a' tudományoknak mutathat ezen illőszakasz elég számos kijelelt munkákat, egy rakás alkalomirasokat ide sem számlálván. Ide tartozandók a' t. k.Pethő (avagy Zrínyi) 1660-b a n , Bartha 1664-1660-ben, Lisznai 1692-1660-ben köz-rebocsátott történetírásai; Molnár Albert 1608-ban, Káldi 1625-ben, Nagyváradi tbcologusok társasága 1661-ben, Komáromi Csipkés 1685-ben, Tótfalusi 1685-ben 's mások által ma-gyarra fordított szent-irás. Zrínyi, Lisztbi, P a s k ó , Kohári István, Gyöngyösi, Iliniai, Ba-lassa, Bcniczkí "stb. költeményes munkáji; Páz-mán Péter, Kszterliázi Tamás, Kőszegi,
Del-cscnics, Kassai, Alvinczi, Molnár Albert, Csúzi, Cseh, Véesei, Toroczkai, Lórándíi Susánna'stb.
thcologiai niunkáji, Apáczai János 1653-ban adta ki minden tudományok Encyclopaediáját és 1655-ben magyar nyelven irt logicát, a' mit még eddig egy iró sem mert nnyanyelvén próbálni.
A' magyar nyelvnek philologiai tökéletesítését erősen előmozdította Molnár Albert szókönyve (1604) 's az ő grammatikája ( 1 6 1 0 ) , nem kü-lönben Gelei Katona, (1645) Komáromi Csip-kés (1655), Pereszlényi (1685), Kövesdi (1690) grammatikái, Otrokocsi Foris, origines hunga-ricae ( 1 6 9 3 ) , Tótfalusi Ortograpbiája (1697) 's a' t.
Az eddig megnevezett jó urakat bátran merem literatura kocsisoknak bivni, mert ők nem olly haragosak mint az újabbak, nem akad-nak föl minden csekélységen, — sőt még majd-nem bátorságom jő a' legújabbakat is ugy ne-vezni, tudván hogy Pboebus-Apollo sem vala egyéb kocsisnál, ki dicsőségének tarlá napestig négy szürkéjét hajtani, éjjel természetesen ki-nyugodva , mint az olymposzi győzők mikor fe-jőkön a' borostyán, zsebökben a' pénz volt, az
azonban elfogyandó, 's ismét természetesen, a' pályák gyermekét szerencsepróbára kisztető.
Sok csillagunk van az űj literaturában, (ezen kifejezésen tudom senki meg nem
harag-6*
1 2 4
szik) , csak az a' baj hogy azok más nemzetekéi-hez hasonlítva, vagyis az általános literatura egén, nem oly magas rangúak mint itthon. En azt szeretném látni, hogy a' mi ötöd, hatod nagyságú csillagaink a' németeknél, angoloknál és francainknál másod harmad nagyságúak vol-nának, sőt, ezt nem láthatván, beérném azzal, ha rangjokat ott is megtartanák; de nem ugy áll a' dolog, mert nz először emlitctt dolog megfordítva van közlünk 's az emlitelt népek között, — s ő t t . . . De nem megyek tovább, hogy meg ne köveztessem, 's történetbül lier-vadhatlan fényű csillagosainkon igaztalanságot no kövessek cl.
Mert a' mint mondom n' liternturakocsinak lovai gyérek és erőtlenek nálunk; — pegazus-félikre pedig csak álomban gondolhat az ember.
Idetartoznának a ' k e d v , a' serkentés, pártolás, segités, kilátások, dicsőség, és több e' féle, inellyek például a' görög és franczia literatura-kocsit egész intézetté tevék 's annak egyes sze-kerei elé pegazusokat állítottak, — sőt: még ma holnap tűzzel és vizzel ezen két legellensé-gesb dologgal, barátságosan emeltetik Helikonra, ha csak nem meszszcllik oda Parisból az utat.
Mi ezen rosz befogásnak az o k a , Hermesz által megsugándja Zeiisz, Európának ellopója, a' hullámokon is
hatalmasan úszkáló,
— 'sarany-eső képében az 1 8 3 5 - k i legjobb munkásnak zsebébe hullandó.
Mi a' korbácsot illeti, az csak rosz lónak való. „Tehát csak r a j t a ! " Megállj. barátom;
az a'rosznak nem basznál, a ' j ó n a k á r t ; tehát a' mi literaturánknál nem szükséges. Tartsa meg azt Timurlenk magának, 's tüzelje vele költőit, szelídsége, jámborsága 's magamérsék-lete dicséretére. Mi korbács nélkül is csoszo-gunk . . Azaz , m i , uraim, a' nem olly gyorsak, 's villámészszel, lánybelátással nem birók.
„Segítsen az ur Isten bírásra!"
Ti — birókat pedig évenkint legalább száz aranyhoz.
„Ámen!"
126