128
is kellene? Mert csak néhány Oda tartozó van ínég kimetszve."
Néhány képpel én is birok, ott igen jól használhatóval; ezeket én a' közügynek kész vagyok oda áldozni. Ilancm, ugyan segitend é ez?
„Bizonyosan; a' szinnem lesz üres's taláni némellyeknek eszökbejut, képeiket is megnézni."
Talám! talám! igen sok nálunk a' talán.
Jó hogy azt nem mondjuk: talán délben lesz mit ennünk.
„Enni valóbul testünk ugyan nem fogyott k i , de a' lelki eledel hijányát sokszor pótolni kell testivel. — A' színben kevesen gyönyör-ködnek."
A' szin kellemes éldelet tigyan, de azért nem minden, mint sokan vélik.
„ S ő t , uram, majdnem minden. Nem ter-jeszti é a' nyelvet, az izlést, a' tudományt, 's
igy a' nemzeti előmenetelt ?"
Igaz, édes földim , a' játékszín mind ezt teszi, vagy legalább köteles volna tenni; de azért nem minden.
„Az ur liideg hazafi, engem csak szomorít.
— Toldulni kellene ide a' városnak, 's ugy mennénk valamire."
Hallgass m e g , földim, és pedig csöndesen, hogy kétfelé ne szántsunk. Mi mind a' ketten
138
megegyezni látszunk a' játékszín kívánatos vol-tán ; mind a' ketten óhajtanék , hogy álljon já-tékszínünk , hogy színészeink jelesek voljanak, hogy a' színház mindig megteljen; de ez nem történvén, mindketten búsak vagyunk, annyival inkább mivel nyelvünket nem látjuk teljes jogai használatában. Te már most azt ítéled: nem lesz belőlünk semmi is; kidűlendünk, 's pedig azért, mivel játékszínünk vagyis inkább szin-iigyünk hanyatlik, ingadoz. — Nincs c igazam?
,,Lgy van, mi Magyarok mindig gondat-lanok , egyenetlenek v o l t u n k ! . . . . "
Hallgass cl azzal, az már más okmezőrc csap által; hadd mondjam én el önvéleményemet.
Megvallom én is tehát hogy szinügyünk hanyat-lik , ingadoz...
„Nem mondtam én azt ?"
Ilanem a' többi megfordítva áll, mivel....
„ M i v e l ! . . Csak ki vele."
Mivel nem vagyunk érettek játékszínre.
Látod, barátom, a' hol elegendő közönség van
"h az mulatsági ingerrel és eszközzel bir, az meg is szerzi a' mulatságot; a' mire pedig elegendő ember nincs, az hiákan szoríttatik. Igen csekély a' budapesti magyar közönség, 's ez sem ér reá a' távolabb Pestről, hol a' nagyobb rész tartózkodik, Mátyás várába fölmenni, lin bár
még annyira szerettetik is a' nagy király 's nála fogva . lakhelye is.
„Hisz itt neked is igazságod van, de..'4
Annyit én is mondhatok, hogy sokan igen lomhán veszik a' dolgot, hogy ezen iigyet tettleg igen csekélynek vallják, mig talán szóval
egé-szen mást bizonyítanának. Sokakat Iátok Pest utszáin j á r ó t , nyargalót, kocsizót, erős magya-rokat , de kiket fon ritkán vala látni szerencsém, Hanem ez az általános nyavalához tarzozik; —
nyelvünk lassúsága mellett is elég gyors, de lá-baink sebességük mellett is igen lasúk, lovaink futni tudnak remény fejében, d e . . .
„No de csak barátom, derék az, mikor 9 9 négy szürkén fölvágtat.."
Az már derék! de rosz hogy kevés a' kö-vetője , 's ez is többnyire gyalog, pedig nem tagadhatod, hogy gyalog csak késedelmes az ember ?
„Az igaz, ezért késnek cl olly sokan."
Vagy ezért késünk el mindnyájan, mivel gyaloglunk. Uarátom, ezer év után, egyszer már csak lovagolhatnánk, vagy kocsira ülhet-nénk, úgyis mi találtuk föl a' kocsit.
„Még ezer év után? ugy bár föl se találtuk volna, mert mások igen előre kocsikáznak ad-dig , míg mi csizmáinkat szaggatjuk."
140
Ne tréfálj 's ne agyságoskodjál! Pesten építtetik szinház; — a' dolgon hamar segítünk.
„Igen j ó , hogy építtetik. Ah most már emberek leszünk!
A' szinház által? Megengedj barátom, hogy ellenmondók. Mi vagy emberek vagyunk már, vagy nem: ha azok vagyunk, e' végett fölös-leges a' szinház; ha azok nem vagyunk, szin által ollyanokká nem leszünk. Mit gondolsz?
„Én azt gondolom hogy hibázik valami."
Együgyű t e , ki a' tengert valaminek neve-zed! Nem tudod e hogy csak szivedben a' ne-messég ? Bár pedig mind a' kilcncz millió hoz-zád hasonlítana! Akkor bátran lehetne épiteni színhazat és szinpalofákat, gyönyörű homlok-zattal, kűn a' hatvani kapunál és ben a' rak-piacz oldalán és bátran lehetne kiki Thalia baj-nokává, bajlódását hála, megösmerés 's azon fölül ollyasmi is koszorúzna, a' mit valódiság-nak nevez a' világ 's rajta igen szereti a' fehér vagy sárga szint.
„Igazad van barátom, nagyon érzem sza-vaid súlyát! De szivem egész érzése, lelkem egész gondolata nem olvadhat egyébbe egy „ah
— nál!"
Nc érzékenyülj el, bajtárs; nz idő 's „az ész mindenható tüze" segítenek.
„ N e m , nem tudom elnyomni érzésemet,
mikor a' szent ügy előttem megpendíttetik. Ah méltó kört kivánna magához az én lelkem , hol a' göröngyök ki volnának cgyenitve 's a' mun-kálkodás mezeje nyilt, — vagy kulcsokat sze-retnék csinálni 's velők megnyitni n' zárokat, mellyck az Istenné templomát elrekesztik."
Igen , barátom, mi kulcskészitők vagyunk,
— miisok köveket hoznak eggy épülethez, mclly a' nagyság temploma nevét kapja.
„És az a' hatvani kapun kivül álland Igen, oda építenek színházat a' Grassalko-vich telekre, azaz valódi a' szándék, őszinte az akarat, de nem láttam jegyzékét: mennyi van a' pénztárban; pedig a' dolgok lelke a' pénz, a' mai morális és physikai erő ebben van öszsze-gyüjtve , ő általa születik minden nagy és min-den alacson.
„Kérlek minden dicső szerelmére, ne alázz le bennünket pénz szolgáivá! Én a' pénzemnek ura akarok lenni."
Iliszcn pénzed ura lehetsz; de nempénzed az urad, az urunk.
„Értelek, 's mondhatom ha végetlenül ele-gendő pénzem volna, a' magyar színészetnek ezennel virágzania kellene."
Nem olly hamar megy az, bajtárs.
„Dehogynem, mennie kellene. Előszer is egy igen pompás játékszínt épitetnék, de
egy-142
szersnúnd ollyant, melly a' hangzás törvényei-nek czélirányosan megfelelne, hogy Devricnt-nck szava-rontásárul ne lehetne panaszkodnia.
Azután öszvegyüjteném minden társaságbul igen jó fizetéssel a' legjobb tagokat, ugy hogy a' legncmjobbik is méltó volna hónaponkint száz-nyolczvnn forintra, 's én kétszázat adnék neki, lm csöndesen viseli magát, nem patvarkodik, nem izgágáskodik 's hetenkínt cgyszernél több-ször nem beteg; a' mi pedig játszása napjára hónaponkint csak egyszer eshetnék. A' liz évig egy húzómban alattam (az az Intézetemben) ma-radt évpénzt kapna , annyira (nyugpénzzé) nyúj-tandó! hogy neinjátszhatása esetében becsületesen élhetne belőle. De míg hasznavehető, cl nem bocsátanám a' szintűi, kivévén ha önöklére akarna élni; mi mellett a' rendes évpénzt még is megkapná, a' nyugpénztul különbözőt. Ven-dégül azásra, néha néha elbocsátanám egyikét másikát; sőt megengedném hogy egy két hetet a' budai hegyek között töltsön. A' színházat in-gyen tartanám n y i t v a . . . . "
IIo , hó ! derék , 110 megadnád neki. Száz féle okbul tönkre dőlnél. Először mert Kroesus tárházát is kiürítenéd, másodszor mert föltételeid kiállbatlanok, harmadszor mert csajvadékkal telne meg szinházod, 's a' tolakodni nem akaró
be nem menne, n e g y e d s z e r . . . . ötödször... 's ugy századszor.
„Ellenvetéseidre nem volna nehéz meg-felelni , de abban hagyom, mert —• szerencsét-lenségemre — a' pénzetske hibázik hozzá. Ha-nem, barátom, ugyan mond meg, mit csinál-nál t e , ha országosan bízatcsinál-nál meg a' szín
ügyével?"
Ez barátom, igen nagy föladás, mcllyhoz én távol vagyok elegendő erőt tulajdonítani ma-gamnak. De a' dolog lelkéhez nemüképen még-is tudnék nyúlni. Például, a' most fönálló
színeket minél nagyobb virágzásba törekedném hozni belső jól elintézés és a' szinészek j ó fize-tése által, 's rajta lennék hogy Pesten állapíttas-sák meg a' színészet, mint Budánál magyarosabb helyen 's itt intézeteket alapítanék szinészek el-méleti 's gyakorlati képzésére. De e z , ugy szólva, a' mellékes munka lenne; a' dolog lel-kébe mélyebben nyúlnék. A' színészet csak a' polgári élet 's jóllétei egyik virága, amaztui függő, maga után amazt nem húzó. Szinészet nélkül boldog lehet a' társaság, jogos, szabad, hatalmas; — 's az illyen állapot — ha a' nép-nek hajlandósága van rá — földeriti a' szinésze-t e szinésze-t , — de megfordíszinésze-tva nem áll a' dolog. Azszinésze-t tenném én tehát a' boni 's nyelvbeli emelkedés varázshatalmával hogy négy millió helyett nyolez,
144
tíz millió beszéljen magyarul. Ekkor a' nem-zeti színészet körülményei — ugyan mondjátok meg, — hányszor lennének kedvezőbbek a' mos-taniaknál ?
„Barátom, nz már igaz. hogy te hatalma-sabb végénél fogod a' dolgot. Én azt vélem, pénzvei minden mindjárt megy."
No hidd azt! Csak ember kezében hatal-mas eszköz a' pénz; gyáva test nz, mint az emberé, ha a' lélek elfagyott benne, — 's kor-mányoztatni akar, hogy czélhoz vezessen.
„Es én azt sem tudom, czélnál vagyunk e mi m á r ! "
Igen, ott vagyunk, hogy szóltunk m á r , a' rselekvést pedig hallgatóinkra hagyjuk.
„Nem! soha, d e . . . mégis!"
Közlések. N. liez.
O l v a s o d , barátom, a'Rajzolatokat ? Igen-nel felelj, különben száz esztendős pert csapan-dok a' nyakadba, 's téged egyszersmind bizto-sítlak, hogy nem lesz szabad mind addig meg-halnod , inig a' perköltségeket le nem lizetéd.
Örülsz a' hoszú életnek, ugy e? Barátom, mi teljes tömegünkben meghaltunk volna már, ha a' hoszú perek engednek!
Nem kötelesség á m , hogy az ember valója a' nevének megfeleljen, hogy a' Kis nevii kicsin legyen 's az Okos okos, 's még Tamcrlannak sem kell nagynak lenni, mivel a' Tatárok ugy akarjak, mert benne alig volt más nagy, mint haramiaság. De mi, barátom, jól rajzolunk.
Barátom, szomorúan veszem észre, hogy mások nem dicsérnek, — 's igy kényszerítve érezem magamat trombitát vásárlani 's vele szer-teszélt elrccsegtetni, hogy jelesen rajzolok. Fo-gadom, szünetért esedezve, mindenki tapsolni fog, mint színpadon a' megunt műbarátnak, 'a ugv clárasztatandom dicsérettel, hogy soha többé
7
146
rá újonan nem szorulok. De én, büntetésül, ínég dicsérettel sem hagyom bedugni a' számat!
De talám mások hagyják ? Nem kell az embereket nagyon gyöngéknek gondolni! Ugy látszik ugyan mint ha természet fölöttieken csüng-nének: pedig nem igaz; az ő rajtok csüng, ők pedig valóságos földi anyagon, sárga 1s fehér színűn, csüngnek.
De én nem csüngök aranyon. Ugyan, ba-rátom , van e az egész magyar iró közönségnek annyi aranya, liogy reá függeszkedhetném?
Azt ¡rád utolján, hogy a' tudós academia cgyedárusságot akar gyakorlani: ez nem igaz.
Mert a' sok rosz munkál nem győzi megvenni;
jót pedig kész pénzen is szűken kap. Illy ulon módon juta végre a' megdicséréshez.
Hanem szégyen \s gyalázat ám meg nem dicsértetni. Barátom, a' melly orozlánnak első kölyke gyáva kutya, nem igen fog az többé szülni derék orozlánl. Fölhagyok még az idén az Írással \s fazokat foltozni tanulok, mivel ér-tapintási kcílvemnek is erét vágták! Meg nem dicsértetni, barátom! ?
Szegény napszakaszok, látom már milly szomorú sors vár rátok. Pedig én milly kevély vnlék bcnnetök: valahányszor czimctöket olva-s á m , mindannyiolva-szor égre meredt a' tarajom,
"s ha még az első reggelt is áltszcmelém,
llo-merosznál hiresebbnek gondoltam magamat, inert ő csak két gyors lábot dicsére 's a' gyors lábú-nak haragját, inig én az örök igazságokat éne-kelém 's az emberiség szent sóhajait.
Ali, barátom, én már felhagyok az Írással!
Szomorú tapasztalásomba! pedig igazságokra tanítalak meg, mellyekrc jól figyelj, 's mellyek-kel némüképen biztosan evezhetsz mások indulat-tengerén.
Először is azt javallanám, író ne légy. írót inni szeretnek az emberek, de az irótul minden iszonyodik, főképen pedig az erszény. Szántani j ó , de nem rendeket, hanem barázdákat; a'
mit a' mi barázdálniuk is érzenek, az azt végre-hajtók , hogy az cső lé beital nélkül leszaladjon földeinkrül. Ab hogy a' télre sok szaladostok legyen!
Másodszor, azt mondom: ha irni akarsz, azt dicsérettel kezd; különben épen nem boldo-gulsz. Az emberek dicséretkórságban szenved-nek , 's lm magok nem dicsértetszenved-nek is, legalább mások dicséretét akarják hallani. Ez vigasztal engem is, különben kétségbeesném, hogy 101) aranyt érő tragoediát nem tudánk teremteni.
Harmadszor, clhidd, hogy minden a ' r e -ményeddel ellenkezőleg fog történni. A' mi ne-ked tetszik, az olvasóidnak viszszatetszik, a"
min te sirsz, azon ők nevetnek, gúnyodban di-7*
' * - 148
cséretet látnak, 's dicséretedtől... nem, nem cttül ínég sem szaladnak el.
Negyedszer olcsón ne adj könyvet sem a' közönségnek sem a' könyvárusnak, mert ekkor mindeniknél hitelt vesztesz, nem pénzbelit ugyan hanem jóságbelit. Az elsőtől megfoszlhatlanok vagyunk, mint gyermek a' szukáitul.
Ötödször: vagy körömszakadtig újíts, vagy nyakszegésig maradj az ónál; a' tálat mindig tele töltsd csurdultig, akár hízelgéssel akár gya-lázással, akár édességgel akár káromlással; kü-lönben az a' kis üreg lesz veszteséged forrása, mint Navarra Cbriszfináé.
H a t o d s z o r . . . . vagy már elég volt? Ne félj , nem olly betölthet lenek ezek mint a' po-kolszabályok Francziaországban!
Pokolszabályok! Barátom, minő mestersé-ges gépelyeket nem szármoztalnak azon ösmerct-len lielyrül. Vagy itt is csak ugy van a' dolog mint sok szavunk származtatásánál?... A ' p o -kol nem magyar szó, de ugy látszik indigena-tusságot kap.
En szebb szavakat is tudnék, mellyekct meg szeretnék hazaliusitani. Illyen volna p. o.
tiszta szerelem, hű barátság, 's oh barátom ez utolsóban mindent ugy kimondtam, hogy akármi is fölösleges mellette.
Hallottad é m á r c szót: fölösleges ? En igen
ritkán hallom; de kisértetet szeretnék vele tenni a' tanulók — mindenféle nem és fajbeliek — hotoztatásában. De hogy is morék illycsmit gon-dolni : semmi sincs nálunk egyéb fölösleges, mint a' tudomány és núíkeresőkct buzditani, se-gélem , ezen rövid sarkigazság szerint: a' lábbal biró ugy is megy, ha a k a r , a' lábatlanbul ken-gyelfutót nem csinálhatni.
152
kisekbmi, kismi, semmi. Ugyan hol állanak a' mi anyáink e' lépcsőzeten?
A' menni szeretőnek legjobb a' lépcsőzct alsó fokán állani, — van hova emelkedjék; a' ki pedig nagyot akar esni, az vigyázatlánnl áll-jon a' lépcsőzct tetején, honan a' föltolakodók ugrásra szorítják, ha csak a' diófára föl nem knpaszkodhatik. De néha ott is kemény diót kell roppantania, mint Kant tanítványainak.
Mit gondolsz, barátom, járók vannak e köztünk többen, vagy kapaszkodók ? Első te-kintetre a' járóknak adnál diadalborostyánt, mi-vel ezercn látszanak kőtiprást vetni czélul ut-száinkon, de mélyebbre nézve nem is kételked-hetel a' kapaszkodók többségén, kikből rende-sen kapkodó vál ki minden csillogó után, azon kis bajjal hogy rendesen csak utána kapkod 's rá még sem kapaszkodik.
Pedig az u t á n is sokunkat bánt. Már történeteink azt tanítják, hogy érette, miatta 's általa jött legtöbb baj reánk , mivel t. i. min-denikünk elől akar lenni az olly helyen, inelly fénnyel és kényvei szövetkezik, utói pedig ott, hol fáradság kívántatik 's általa a' mozdítás, így pedig igen természetes, hogy rettenetesen után maradánk, azaz szomszédaink után.
Maradás a' „sohamozdik" jelszava, \s igen
dicséretes jols/.ó. Maradni a' pamlagon inig más vértizzadva kapál, maradni liintakocsin mig más szekeret hurezol a' sárban, maradni telt erszény-nél mig más nyögésig 's majdnem bőrrel fizet, m a r a d n i . . . . m i g . . . 's m a r a d n i . . . . m i g . . . oh ez dicső dolog! Ugyan marasztaljatok engem is az írásnál, mert az élő szó lármás!
Barátom, mikor a' verebek lármáznak, jele hogy jól laktak; de mikor a' varjak kiáltnak \s csapkolódva cscregnek magasrul alá 's alulról föl, akkor zivatar és hideg álland be. A' veréb-csi-ribelésre, ha élő szó is; ne adj semmit; mikor pedig varjak mutatkoznak, huzd orrodat bun-dába 's látogasd inog a' tele pinczét kiin a' sző-' lőhegyen. Borban bátorság és barátság van.
Bátorság és barátság a' két legszebb férfin erény, öszve illők mint szép gondolatokhoz a' szép nyomtatás 's nem úgy mint I I . . y szüle-ményeihez J5 1 rosz festéke 's betúi.
„ K é r e m , kérem, illyesmit ne állítson!"
Jól v a n , én vlszszaveszem szavamat, de azért a' dolog elhallgatva is áll. Honfiak, jól meg-jegyezzétek: a' dolog elhallgatva is áll; az igaz némán is igaz.
Ollyanjó izú gondolni! 's ha benne az em-ber nyelve töredezik, jó izú panaszkodni is, miért nincs az embernek angyali szólóereje, hang
«
I á i
nélkül is hallatszó "s zajlalunul fejbe szívbe fu-rakodó. . Ni, hogy félnek azok f Ne remegjetek
szegények, ezen nagy erő nem házi dolgokat fogna illetni, ti nőiteknél süketek fognátok lenni, — ezeknek, itt ott, tahim nagy kinjára.
E l ő r e .
cm kell azt hinni, barátaim, hogy u világ mindegyre köteles előre haladni, hogy taláin hátra nem is mehet. Azt volnánk ngyan gondolni hajlandók, hogy a' rnult tapasztalásai-hoz mindig ríjak adatván, az ösmcreteknek ne-vekedniek kell és nem lehet nem nene-vekedniek:
de fájdalom! nem ugy van. Az előrehaladás igen öszvetett gépely 's ennél fogva alapjaiban, kerekeiben igen hamar baj történhetik, akadást, hátramaradást okozó.
Az újabb történetek annyira világos okta-tást adnak itt, hogy a' bekötött szeműeknck is látniok kell, de ezek még nem fejlődvén ki, vi-lágosbakai: hozzunk elő, a' Görögökéit, Ko-máinkéit. A' Görögök jó soká mentek hatal-mas léptekkel előre az erőben , tudományokban, mi vészetekben , fölértek a' polgári, tudományos és művészi kifejlődés eddig ösnrert tetőpontjához, mellynél dicsőbbet a' világ még nem láta, az annyira dicsért mai Amerikát sem véve k i . inelly talám csak az igazságosságban, jogszerű-ségben baladott tovább, de a' szellemi
cmelke-146
désben alantabb van, — ezen Göröghon. vagy inkább annak fővárosa Athéné , Sándor és a1 llomaiak idejében hanyatlani kezdett 's a' con-stantinopoli császárok alatt, az Ozmánok idejé-ben , a' Yelenczeiék kormányjukor 's a' basák utóbbi vaspálezái alatt annyira hanyatlék, hogy dicsőségének utolsó sugarai is egyes romiadéko-kon siránkoztak 's a' művészet remek városa szenycs faluvá alacsonyodott.
A' llomaiakkal nefh volt különben a' dolog, semmiből a' legnagyobb nép lettek, 's a' leg-nagyobb nemzet ismét semmivé enyésze. Mi magúnkról is tudjuk, — noha semmiféle kifej-lés czéljához nem közcliténk, ha csak az egyc-netlenkedéséhöz nem, melly mindig a' legked-vesebb paripánk volt, — hogy a' török száza-dos háborúk századdal vetettek viszsza, ngy hogy múltokkal nem valánk ott, hol kezdetűkkel vol-tunk, noha Európára azon -közben szebb száza-dok derültek föl, erős sugaraikkal azt igérők, hogy a' teljes aratás ideje közelget. A' fran-czia háborúkról azt nem mondhatnók, mert reánk kisbcfolyásunk voltak; különben is valamen-nyicskét különböztek a' török pusztításoktól.
Ezekbül, ugy vélem, átlátjátok édes bará-taim, hogy nem olly könnyű egész tömegben — in massa — előre baladni, mint p. o. szappan-golyókat ¡fúni, a? mi annyit tesz: a' könnyen
nyert előhaladós szappanbuborék, viszont az első szellővel szétpattanó. Nem utolsó kérdés az tehát, mint haladjunk előre, sőt egy az el-sőbbek közül, megérdemlő hogy gondolkozzunk, értekezzünk róla 's a' jónak találtat — szokás ellenére — munkába is hozzuk.
Az előrehaladás történhetik lassan (hogy ne mondjam, lomhán) gyorsan és rohanva. Min-denik fog találhat védelmezőkre, kiket én nagyon szeretnék hallani; de mivel hallatlanok , maga-mat képzelem helyökbc 's elmondom magam előtt mindenikének dicsérctét.
„Lassan haladj! Minél lassabban növekszik a' növény, annál erősebb gyökeret szok verni;
annál biztosabban tartja állását 's annyival tartó-sabb életű. Nézd meg az erdők tölgyeit 's. a"
felhőhasogató bükfákat, nem egy év gyermekei azok, hanem századokéi, 's még századok lelnek belé, inig az idő viszonyai 's az ellenek törekvő bogárpoiubók erőt vehetnek rajtok. Ezért olly erősek, majd irlhatlanok a1 gyermekbe oltott hiedelmek, mivel idejök vala a' meggyökcrezésre
s elhatalmuzásra, mielőtt a'fontolgatás korlá-tokat szabhata nekik, "s az ész legyőzhető a' tahim hamisakat. Nem kell tehát sietni a* Ki-fejtéssel, nem kell az embert elárasztani ösmc-retekkcl, okossággal, tanakodással, nem kell szivébül iv balulérzet (eket, fejéből a' balul
hit-tehet egyszerre kitépni. hanem idő hagyassák mind ezekre, mert az idő igen hatalmas oktató, gyógyító, javító, magával hordó ezer segedel-met , ezer ösvényt, ezer utal czéljaihoz."
Es e* szavak szerint nagyon hajlandó vol-nék elhinni *s vallani. hogy ugyan csak lassan lássunk az „előre" menéshez, különben alapos-sághoz, gyökerességhez 's igy állandósághoz nem juthatunk, hanem mint pillanat emberei pillangó csilláinunkval hamar oda veszünk a" nyelő torkú időben. Gondolom lesznek velem tartók, sőt vannak a' mondtamakat nálam százszorta liivőb-bek. Nézzük, megtérithetem e ezeket a' gyor-san rohanás magasztalásával.
„Vitézek, vigyázzatok! Soká henyéltünk, so-ká vesztegettük az időt, bátra maradtunk, 's noha vérben nem uszánk is , verve vagyunk. Itt egyéb nem segit, mint a' gyors határozás, és a' gyors cselekvés. Es kérdem, akartok e , örök gyalá-zatunkra, minduntalan hátul maradni, mint meg annyi sereghajtók vagy nyavalás juhok, meliyek adassanak vagy v etessenek bár, de mindenütt csak akadályul vannak. Gondolom, egyitek sem kétel-kedik, hogy meszsze, esztendőkkel előbbre lene v obiunk , hogy a' pályán meszsze elől kel-lene államink , a' helyett hogy most alig látjuk, van e pályánk \s hihetőleg mások még kevesebbé látják. Ezen szégyent még tovább is
szenved-jiik c ? ezen mocskot nem szappanoznék e le magunkról, minekelőtte lemoshatlanul reánk száradna? M i , kik Árpádban annyira dicsek-szünk , kiknek a' mohácsi vész, — ezen meg-romlás kilíinésc előtt — nagy Lajosunk és nagy Mátyásunk is roll, kik ma érdemmel és nemér-demmcl, mint az ur isten és még mások akarják, tudósokká czi'meztethetünk, mi nem tudnók e mint lehet a" dicsőség bérrzét. egy rohanással be-venni. ugy hogy a' sötétség minden fajzatai ösz-vcscreglett pillangók gyanánt sárba tipratnának?
Vitézek, készüljetek a' tetthez; inindenitek gyors Iábu Achillesz legyen, 'a bizonyosan lesz egyesület, melly niindeniteknck egy egy Homé-roszt teremtem! elő 's azt fölhatalmazza ollyan versek írására, mellyek meg is dicsértetbeinek."
„Éljen! Törik vagy szakad, rohanjunk!"
Ilobó! kérem alásan, hova rohanjunk! Hát lia kidül alattunk a' paripa; hu elszakadnak az istrángok P *) Vagy az mit sem tesz? Valahova csak jutunk, nem de? Jói van, ki is méregetné előre a' teendő utat, és a' tüdőket, ha valljon futásra valók e. Jó szerencsét , vitéz; már én nem tartok veled , mert valaki földre bukhatnék előttem, 's kénytelen lennék fajta keresztülesni, a' mi nyakszegésembe kerülhetne , nyakam p'1
-*) A' mimet-mugynr zsrbuzótar s/ava.
160
dig egy lévén, nem örömest adnám oda, annyi-val inkább, mivel, — — Tanrisi Iphigenia-kint, igen gyönyörködöm a' szép napvilágban.
T e s s é k , tessék csak rohanni, majd én felülök a' Kclemhcgy ormára, 's onnét bámulni, csu-dálni , 's még dirsérni is fogom a' rohanást és rohanókat, hogy — mint szokás — elfogadtas-sam hősnek, inig más port nyelt és csizmákat szaggatott borosfyánárnyék helyett elmehet tölgy-fája árnyékába nyugodni, honnan bizonyosan ncin érdeminegösmerés, hanem bizonyos dolgok (mert már maholnap az ember is dolog lesz, annyival inkáb a' sertés) makkropogatása indítja tovább.
„De, epés uram, iniér beszél olly izetleniil, olly keserűn ? Talám sértve van ?"
Igen, ma reggel szőlőt akartam enni 's lap-dacsokat kaptam, olly keserűket, a' mint csak egy allopatha csinálhat, de belőlük megtanulám hogy a' keserűség nem izctlenség, — 's gyom-rom igen jó lett, talám még a' vasat is meg tudná emészteni. Édes, jó földim, a' keserű torkú azér nem keserű ám mindig szive fenekén;
ah ott édes melódiák fészke lappang, melly ked-vező körülmények között harmóniák árjává fej-lődnek ki 's egy egész országot képes volna men-nyei emelkedésre birni. De hibáznak a' körül-mények 's rekedten jőnek elő a' hangok, epét