52
fiasság? — hány helyen nem tartóik fő isten-erénynek a'himösztön elölése? mig nálunk egyik ugy mint-a' másik nem kiált atik erénynek, ha-nem a' honi intézetekhez képest egy harmadik (közép) ut mondatik szépnek, jónak, dicséretes-nek! A' becsületről melly különböző fogalmak uralkodnak! Egyiknél sértve a' becsület ha sza-kála, bajusza vagy tyúkszeme ellenségesen érin-tetik , 's elegtételt nem kiván 's nemnyerés ese-téhen ollyast pisztollal vagy torokszeléssel nem keres, máshol a' becsület csupa vak engedel-mességben 's ellenhatástalanságban tétetik. A' közjó alatt hányan nem értik egyedül a' magok javát, míg egy kettő érette a' magáéról egészen elfelejtkezik! így van a' többiekkel is a' dolog, és igen keveset találhatni még hozzá, kivált szebb elmetűz nélküli országokban, ki ezek egyikét az életnek elébe tenné.
Legyen a' mint van, én annyit gondolok, hogy az élet másod becsű jónak m o n d a t h a t i k, már annál fogva is, mivel nélküle minden jó hibázik, azaz ő minden egyéb jónak kútfeje, olly föltétel, melly nélkül minden a' nemiétel-ben tesped. Ezen véleménynemiétel-ben pedig annál in-kább megerősödni, minél jobban átgondoljuk a' neméletet annak sötét semmiségivel, mikor az erőt elválva képzeljük nz anyagtól, melly néki
öntudást szerze, hatási irányt ada , 's tagadhat-lan ellentételbe lielyezé a' társerőkkel.
Az éleiről lemondani tudás nagy lelki erőt kivan, innen erénynek méltán nevezhető. Már az igen dicséretes, mikor valaki vagyonával se-gít másokon, mikor a' közjóért önjavábul enged el egy részt, vagy mindenét koczkára teszi, oda áldozza, fáradságot, szükséget, nyomoro-kat szenved. De mind ez csekélység az életkocz-káztatás mellett, és semmi az élet föláldozáshoz képest. Fáradság után kinyughatni, a' szükség bőséggel cserélhető, elveszett vagyonok viszsza szerezhetők, vett sebek meggyógyíthatok, nyo-morok után annál édesebb a' biztos nyugalom, de az elveszett élet pótolhatlan, többé viszsza nem térő. A' ki életét merte, mindenét mo-részlé.
Igen szép tehát mikor valaki a' szolgaság lánczait hozók ellen küzd, életét veszélyezteti 's diadal közben vagy nélkül, hidegült ajnklcal csókolja meg a' honi földet. Kinek nem jutnak itt eszébe a' marat honi küzdők, 's azok kik ThermopylámU áldozatul hullottak el a' hellen szabadságéi'? ki felejtkezék meg Snlamisról ' s a ' plataeai csatárul, hol nem kevesek vérével nyo-maték Hellaszra a' megszabadulás pecsétel Es ki nem fog áldást küldeni sajó mellé azon bát-rak csontaira, kik a' rajzó Mogolok ellen
vé-5G
¿¡delelést általánosan dicsérjed, még akkor is ha valaki fölmegy a' svábhegyre 's ott fejbe durrantja magát. Ugyan ha egyszer ügyvédül veted föl magadat, minő okokat hozsz föl az ön-gyilkolás mellett? Ilogy az élet föláldozás, tehát nagy lelki erőre mutat, 's ennél fogva dicsére-tes. De én mind ezeket tagadom. Az öngyil-kolás előbb élctbitorlás, életorozás, életölés, mint feláldozás; lelki erőre sem mutat, sőt in-kább az ellenkezőre, mert pulyaság a' forrása 's a1 kétségbeesés, mellyek gyávák tulajdonai.
A' b a j t , még a' legnagyobbat is eltűrni tudni, vagy a' bajszerzőt dönteni meg, a' bal szeren-csén diadalmaskodni, föladása a' férfiúnak, — a" gyáváé pedig: magát vonni el önkénytes ha-lállal előle.
Igen, ha az önföláldozás a' k ö z - j ó r a szük-séges, akkor az öngyilkolást erénynek mondom, nem csak nemvéleknek. Ha a' tört hajó sajkája annyira megtelt emberekkel, hogy vagy mind-nek halála bizonyos, vagy néhánynak föl kell magát áldoznia, illy alkalommal dicső dolog nem vonakodni, hanem magát sorsára bizva töb-bek jnváér a' nyiiongó habok közé rohanni. A/, igy föláldoztakat senki nem fogja gyáváknak mondani, 's nem fogja kinevetni — még akkor sem, ha nem várakoztak inig mások taszítják őket: ki a' csalnokbul, hanem magok veték
ma-gokat a' sötétségszülő árakba. Ezen ügynél pe-dig annál derekabb minél nemesebb okbul szánta valaki magát a' halálra, — mert ha mindnyá-jának körülményei ugyanazok, azaz ha egyik
életéhöz sincs többek boldogsága szorosban köt ve.
mint a' másokéhoz : e k k o r , szigorúan véve, sorsozás volna a' renden, 's az egész erény ab-ban állana, hogy kit a' sors érc, ne késleked-j é k azt kielégíteni.
Illyesféle nemes föláldozásnak többféle pél-dáját mutatja a' történetírás. Sokszor ember-vért kivánt a' zsarló szomja 's lön ki a' többic-kér vérét ontatá. Osinered, barátom, Attilius Regulust, ugye ? Látod, az ő Afrikába mene-tele annyi volt, mint az életre bizonyos keresz-tet vetni, 's ő lclkiösruerete szerint adá javas-latát Romában 's Ígérete szerint fogsága helyére híven megtért. Az azincourti csata után Calaist bekerít é 's kikoplaltatá az angol király; tudod milly iszonyú föltételek mellett bocsáta meg a' városnak. Es voltak polgárok, kik a' kö/jó végett elébe mentek a' gyalázatnak és megöle-tésnek.
Tudom, Brutus, Cassíus 's az uticai Cato, kedves embereid: mivel inkább magok ölek meg (részint szolgájok 's barátjok által öletek meg) magokat, mint hódoltak volna «az ellen-h a t ó m n a k , mint elveiket becserélendék.
Tef-o
58
töknek van fényes oldala is, "s (alám általában többektül magasztaltatik mint nem, azon száma-sokkal együtt, kik elveikér föláldoztattak*, pél-dául Sokratesz; voltak kik mások elvciér men-tek keresztfára, vérpadra, máglyára, 's mind e-zek dicsértetnek, dicsőíttetnek. Ezekrül rövi-deden kimondani a' valót, nehéz; csak annyit állíthatok: az okosság dolga megválasztani: men-nyire vitézkedjünk, egyesek, az elvek mellett, tudók, hogy a' világ alapigazságai igazságok maradnak ha soha senki vért nem ont is mellet-t ö k , a' nemigazságokamellet-t pedig a' mellet-terjedő v ilágos-ság eltörli, — mint a' történetekben szinte lát-juk. En Brutus és Cato magaviseletét nem ha-gyom helyben; halálukkal az ügynek és elve-iknek nem használtak; élve pedig a' vas akarat és hajthatlan elme mindig mozdíthat valamit, azonfölül hogy a' sors is gyakran kezére játszik az embernek némelly alkalmat.
És itt barátom az öngyilkolás szebb nemeit emlitém, millycnek a' mi időnkben igen ritkák;
's most jő azokra a' sor, meliyekkel korunk és Európánk bővelkedik, 's mellyeknok szépségét vala tőled hallani szerencséin. Itt egy fekete vérii angol főbe lövi magát, mivel mindig enni, innia , öltözködnie, vetkeznie kell, és te dicsé-red ő t : nemesen megvető az életet; olt egy a1 német mystica philosopliiútól fölhevült francain
megnyitja maga 's szeretője ereit, hogy a' ro-inantismus gyönyöreiben részesüljön: 's te sajná-lod őt, hogy a' meghalhatásra elegendő mély vágásokat nem tőn; emitt valaki egy két elvesz-tett csata ntiá cholerába ejti magát, és te csudá-lod merészségét; ott valaki a' pénztárt kiürítő, nem tud számolni 's agyával ágyát, falakat fest h e , 's te elragadtatol vitéz merészlete által; ez tolla mellett koplal, 's a' helyett hogy ekéhez, fejszéhez 'stb. fogna, a' hatalmas pisztolt ragadja m e g , vagy még hoszii puskát, — és vitézül....
Barátom, igpn nagy ékes szólásra van szüksé-ged , hogy az illyesek dicső, bámulandó, vitó*
zies voltát clhidjcm, a' majmoló tehetség felül pedig magamban legkisebb nyomot nem érezek, 's hiszem, egyki sem az okosak közül.
„Jól! te tigy, én meg emígy; '» nem igen lesz szemre mit hunynunk /"
00