96 Hát hogyan?
„Azt nehéz egyszerre megmondani, kivált mikor e' tárgy most villant csak először fel fe-jemben. De mintegy illy módú lehet a' dolog.
A' melléknevek a' főnév tulajdonságát, minősé-gét általában fejezik ki, az igék pedig annak mi-nőségét különös tekintettel a' cselekvésre, szen-vedésre vagy léteire."
N o , majdnem mélyebben ercszkedel a' do-logba , mint mi szokás szerint szereljük.
„Ali gondom nekem a' rosz szokással? — én csak a' vizben nem szeretem a' feneket nyom-n i , különyom-nbenyom-n a' fölszínyom-nüség ellenyom-nsége vagyok;
azért (ovább fejtegetölődöm, nem bánva ha an-nyira féltek is tőlem mint a' háborgó Duna kö-zepétől."
De tudod e , barátom, hogy egyik szoká-sunk a' tudós hangra nem fiigyelni?
„Hogy ne tudnám, 's épen azért öltözöm mindennapi gúnyába, hogy föltetszés nélkül vi-tázhassak, lármázhassak \s hitegetélődzhessem a*
pipázóknál, borderűseknél, \s — hogy éjien ne juthassak a' jiijiereszerető hölgykörökbe..."
A' nagy szemű Zeiiszért, barátom, az eszed megy c , hogy hölgykörökbűi ki akarsz zárko-lódzani ?
„Nem gondolnám hogy az eszemnek kedve volna tovább menni, — mert rosz fogadtatást
reménylene közel távol. De gúnyámnak azaz oka, hogy — közállitás szerint — a' nyelvhez nem illik más. Legyen azonban a' mint van, — az ige kisegíti a' név állapotját fejezni, tehát névsegéd, 's annak jogaival él."
Ugyan, minden ige éle névsegédi jogaival?
„Minden ige egyenlő a' nyelvtanai törvé-nyek előtt. — A' mint mondhatom tehát: az ember é l , gondol, okoskodik, meghal, ver, veretik, tizet, fizettetik, ugy bizonyíthatom hogy az: él, gondol, okoskodik, meghal. 'stb..
megannyi névsegédek, kitevők az ember álla-potját, a' cselekvés és szenvedés különös tekin-teti szerint, nem különben mint a' név minősége fejeztetik ezen mondásokban k i : az ember szép, okos, rut, ostoba , fehér, fekete, 'stb."
Legyen ugy! de — mégis van bökkenőm.
Mint teszed a' főnév elébe ige melléknevedet í ,,A' főnév elébe ? Hát szokás elébe is tenni Épen azt kérdem én is. — Mert mondha-tom p. o. «' szép ember, — de hogy mondod:
gondol ember, él ember!
„Azt már nem tudom, pedig kellene mon-dani tudnom, — különben egész hoszií vitatá-som , annyi izzadás o k a , dugába dűl."
Azért ne siránkozzál; nagyobb dolgok is dugába dőltek m á r , mellyckcn milliók dolgoz-tak , mcllyekért czerek küldtek vérgőzt
áldoza-5
98
tul. Csak menj tovább. Szerencsés föltalálásod van; bizonyosan ki fogsz bontakozni.
„Ennyi bátorításra csakugyan tovább indu-lok. Igen, már diadalt látok. Barátom, az igébül részesülőt, vagyis igenevet csinálok 's a*
dolog rendén van.
Hogy, hogy?
„Látod, az nincs jól mondva: gondul em-ber, törekszik ember ; hanem jól van ez: gon-dold ember, törekvő ember.
Igaz bizony; no te szerencsésen megtörted jeget.
„De barátom, még többet is látok én; én azt állitom hogy az ige azon tulajdonságánál fogva melléknév, mivel benne mindenütt részesülő lappang."
Valami kém vagyis ispion-kínt, nemde?
„Már akármikint! Elég az, hogy benne lappang. P. o. gondolkozom .annyit tesz mint:
gondolkozó vagyok; iparkodol-iparkodó vagy ; szeret - szerető ; hajlunk-huj lók vagyunk; gyd-váskodtok- gyúvúskodók vagytok 'stb."
Barátom, te ezer mester vagy!
„De ezer és egy mester leszek, ha végro hajtom azt, a' mi fejemben fölvillant. Kedves barátom, nyújts segéd kezeket; magam gyönge vagyok országos mozdításra."
Szívesen, kivált ha ingemre való dologban kérsz segédtársúl.
„bizonyosan ollyanban, mert látod, te buzgó magyar vagy, szereted nyelvedet, annak tökéletlenségét orvosolni, hijányait pótolni
tö-rekszel , a' mit onnan is tudok, mivel az iszo-nyatos k és nak orvoslása végett a' birtokoseset-bcli jiak fiekct rendesen kihagyod beszédedben, a' többi tiak, nek helyett pedig, mint a' Szép szavukban ajánltatik, kísértést tevéi «««és «en-ne! élni, — első a' többek közölt."
Ez mind igaz.
„Most pedig ollyasmit pendítek meg, melly által nyelvünknek c' tckintetbcli rövidsége 's hajlékonysága példátlan lesz a' keleti 's nyugoti nyelvek között, mellyct, kivált a' nyugofiak csudálandanak, báinulandanak, de meg nem foghatnak.-"
Beszélj tovább ! kíváncsi vagyok.
„Nem akarok semmi egyebet mondani, mint, hogy az igék melléknevek; tehát hason-1 ¡Itassanak is a' többi melléknevek szerint."
Barátom, nem értelek. En az igéknél csak hajtogatást ösmerek.
„(ismerjünk tehát ezentúl hasonlítást is.
Azt csak nem tagadod, hogy a' cselekvést és szenvedést öszvehasonlithatni más cselekvés vagy szenvedéssel ?"
5 •
100 Ki is tagadhatná azt?
„Sőt azt is tudod, hogy a' részesülők (ige-nevek) mind annyiszor szoktak hasonlittatni, valahányszor a' dolog ugy hozza magával."
Igen jól tudom; sőt a' „Magyar Nyelvtudo-mány" 77 lapján meg van irva: „«' ne'vsegédtül hasonlítást kapnak «' részesülők p. o. jénylő, fenylőbb, legfénylőbb
„Annál jobb; — már most én azt javasol-nám tovább, a' részesülőket hasonlítsuk mi az igékben, azaz hasonlítsuk magokat az igéket."
Ez nem rosz javallat, csak végrehajtható legyen.
„Ali volna végrehajtlan, ügyes fejek által, a' mi hajlékony nyelvünkben! En magamban egészen nem fcizván, a' te iigycsségcdtiil várok segedelmet."
Igen, igen szívcsen. Oh én a' nyaktörésig elszánt vagyok, mikor valami nagyot kell moz-ditani!
„ N o , itt ugyan nyakszcgéstiil nem félhetni,
— 's az egész nagymozditás néhány utórag hely-re alkalmaztatásában áll; de azért fényes lépés a1 nyelvpályán. Először is tehát, micsoda rago-kat vegyünk föl ?"
Bizonyosan, könnyen betanulhatókat., 's inellyek legkevesbé tetszenek föl a' haladásiul iszonyodok előtt.
„Ugyan inellyek volhatnak azok ?"
Mcllyek a' névsegédek (melléknevek) ösz-vehasonlitását jegyezik.
„Egészen az én szándékomat találtad el.
No ezen örülök! — 's bárcsak igen sokan egyez-nénk igy meg. — De hogy a' dologhoz fogjunk, mondsza példát igeliasonlitásra."
Hiszen, ha egyszer példát tudok rá mon-dani, akkor diadalt kiáltok.
„Kiálts tehát, mert az igehasonlitás örök idők olta divatozik. Azonban a' diadaléncklés-sel egy kissé lasabban bánj, nem olly ingyen osztatik az, mint a' levegő. U j mintába nem örömest szorul a' világ, sőt a' szavakat sem örömest szorítja.
Igaz, hogy a' minta kellemetlen dolog, de mivel szükséges rosz; okosság minél alkalmasab-bat, kényelmesebbet alkotni. Alkossunk tehát.
„Rajta. A' melléknevek basonlitása p. o.
illyen: (nagy) nagyobb, legnagyobb, mclly igy is tehető ki: inkább nagy, leginkább nagy, tncllyckbez járul még a ' : szintolly nagy he-vesbe nagy, mellyck azonban nem szoktak tekin-tetbe vetetni, mivel csak határozó segedelmével teletnek ki. Igy van nz ige hasonlítással is n' dolog: nem vétetik tekintetbe, mivel határozók segedelmével történik."
Ugyan, mondj reá alkalmatos példát.
102
„Azon senki sem akad f ö l , ha mondjuk:
(nagyit.) szintúgy nagyit, hetesbe nagyit, in-kább nagyit, nagyobbít, leginin-kább nagyit, legnagyobbit, nemde?
Senki sem, valamint azon nem: nagyító, nagyit óbb, legnagyilóbb.
„Mernéd e ezek szerint azt [is mondani-' tanító, tanítóbb, legtanitóbb pil
Hogy ne merném ? — sőt az egész v iliig is meri.
„Ugy igen kicsin neked a' világ'; de tovább:
mernéd o mondani: tanít, inkább tanít, leg-inkább tanít P1'
Ugyan hogy ne merném ? Ennyit mindnyá-jan merünk.
„Az igaz, és senkinek nem törik belo foga. De ugyan mernéd e mondani, tanitó, tanabbiló, legtanabbitó ?
Ezt már nem merném.
„Ugyan miért ?"
Ezt barátom, magam sem tudom; de azt veszem észre, hogy a' nenunerés gyakran maga
« agának elég ok.
„ H u h , niilly szégyen! Illyen állítás ellen törvényt kellene hozni. — 's akkor én is kön-nyebben boldogulnék. Mig azonban illy törvény-javallatra jogot nyernék, csak szélbehangzólag javalom magát a' dolgot: ugyan, minden erény
szerelmiért, merjük mondani a' nagyobbító 't legnagyobbiló példája szerint: tanubbitó, leg-tanabbitó
N o , erény neki! én hát egész bátorsággal mondom: tanító, tanubbitó, legtanabbiló!
„Ugyan, nem szakadt ki a' nyelved ? Sőt, barátom, könnyebnek találtain, mint a' di'sz-ágyufüst szagolását.
„Jó szaglást barátom, mikor nem rosz dolog vislának lenni; — de tovább: nem gör-dülőbb c a ' : tanubbitó mint az: inkább tanító?
Sokkal gördülőbb.
„Nem gondolnám tehát, hogy többé ellen-vetésed lenne; azért mélyebbre lépek. A' része-sülőből hasonlítva is jó lenne, ugy e , igét csi-nálni ?"
Jó lehet, biz az , — 's én épen nem két-kedném a ' : nagyobbít szerint igy szólani: ta-nabbit, az inkább tanit helyett, — mellynek a' (eget. elébe csúsztatni nem volna a' legnagyobb mesterség.
„Az való, nem volna nagyobb mint a' kész gőzbajóra fölülni, — 's annak különösen örülök, hogy ezen nyelvbeli csekélységben is nem kell külföldi tanácsadóhoz folyamodnunk, noha jó pénzért...
Ugy e jó pénzért adnának azok elég
taná-104
esőt, ki olly kévéssé vihetőt, mint a ' m i mos-tani javalatunk?
„ K é r l e k , ne ijeszsz bagolyjóslatoddal! Olly kormányozhatlanoknak véled e olvasóinkat ?"
Hisz, az olvasókkal csak végeznénk, de a' nem olvasókkal!..
„Bajos végezni, az igaz; banem mi ne tö-rődjünk velők, — annál ikább, mivel henyesé-gök miatt legkevésbé tarthatni tőlök."
Boszul itélsz, barátom; a' nemolvasók leg-inkább lármáznak az irók ellen.
„ H a g y j á n , rosznyelv nem nehezebb a' jó tollnál. Elég hogy mi í r j u k : tanít, tanabbü, legtanabbít. Ugyan mint mondanád azt hatá-rozottan ?
,, Tanítja, tanábbítja, legtanabbitja"
„Hogy mondanád az aligmult időt ?"
Ha ez áll: nagyít a, nagyobbít a, leg-nagyolbita, állhat szinte:
„taníta, tanabbíta, legtanab"
bit a, 's határozottan:
„tanítá, tanabbíta, legtanab-lítá."
„Mint van a' föltételes jelen idő ?"
„tanítana, tanabbítana, legtanabbitami
„Dicső felfogásod van, de ugyan föshangu igébiil tudnál e példát adni ?"
Csak dicsérj, én mindent tudandok tenni!
Itt a' példa:
¡.J'eszit, feszbit, legfeszbit.
„hevít, hevebbit , leghevebbit.
's „feszitett, feszbitett, legfesibitett.
,,hevítetni, hevebbiteml, leghevebbilend."
„Menjünk ált beszélyekre; 's fejezd ki ezt az új mód szerint: En a' jogot inkább szerelem az aranynál, te a' békességet leginkább sze-reted."
Ez nehéz, de mégis megkísértem; taláin így jó lenne: En a' jogot szereibem az arany-nál, te a' békességet legszeretbed.
„Fölséges, barátom! Ez olly föllegi vár, mellyel soká , szépen mulatozhatunk."
De a' melly lakhatlan, mivel konyha nincs benne. — En éhezem, barátom.
„Több pajtást is lelünk ott, hol a' hason-lítandó ige helyett rostélyossal lakhatni. Jöszte menjünk."
Harcz reád, föllegvár!
„ H a h a ! inkább hangok a' szélbe.
106