NÉMET NYELVJÁRÁSBAN
(WORTBILDUNG DER DEUTSCHEN MUNDART IM OFNER BERGLAND)
" IRTA
FOLLÁTH FERENC
BUDAPEST, 1941.
A NÉMET NÉPRAJZTANULMáNYOK EDDIG MEGJELENT SZAMAI:
1. W éger Im re: Regiomontanus és a népnaptárak. Budapest, 1937.
2. Tafferner Antal: Vértesboglár. (Egy hazai ném et település leírása.) Budapest, 1941.
5. Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink. Budapest, 1940.
4. Kögl J. Szeverin: Mosonmegyei ném et kéziratos énekeskönyvek.
Budapest, 1941.
5. Kiss Edit: Stille Nacht, heilige N a c h t. . . Egy karácsonyi ének m agyar változatai. Budapest, 1941.
DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R.-T. PÉCSETT.
A nyomdáért felelős: Mészáros József.
ÉDESANYÁMNAK ÉS NAGYANYÁMNAK !
ARBEITEN ZUR DEUTSCHEN SPRACHW ISSEN SCH AFT
SZERKESZTI
SCHW ARTZ ELEMÉR
VI.
FO LLÁ TH FER EN C
SZÓKÉPZÉS A BUDAKÖRNYÉKI NÉMET NYELVJÁRÁSBAN
(WORTBILDUNG DER DEUTSCHEN MUNDART IM OFNER BERGLAND)
BUDAPEST, 1941
SZÓKÉPZÉS A BUDAKÖRNYÉKI NÉMET NYELVJÁRÁSBAN
(W ORTBILDUNG D ER DEUTSCHEN M UNDART IM O FNER BERGLAND)
IRTA
FOLLÁTH FERENC
BUDAPEST, 1941.
mSBaemm
Felelős kiadó: Folláth Ferene.
DUNÁNTÚL PÉCSI EGYETEMI KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R. T. PÉCSETT.
A nyomdáért felelős: Mészáros József.
TARTALOM JEGYZÉK.
Bevezetés... 7
A szóképzésről általában. Alapfogalmak... 12
Nyelvjárásunk szókészlete. A puszta tő... 17
Belső szóképzés (Umhestaltung). Átmenet... 23
A szóösszetétel...,... 51
A. Névszói összetételek... 32
a. kopulativ összetételek ... 32
b. meghatározó-alárendelt összetételek ... 33
c. ahuvrihi összetételek... 36
B Igei összetételek... 36
C. Ragozhatatlan összetételek... 37
Külső szóképzés... 39
A. Praefixum ok... 39
I. Névszói praefixum ok... 39
II. Igei praefixum ok (igekötők)... 40
1. El nem váló igekötők... 40
2. Elváló igekötők... 42
5. Vegyesen előforduló igekötők... 46
III. Igéből képzett származékszavak, melyeknek első része praefixum ... 48
B. Suffixumok (képzők)... 49
I. Főnévképzés... 49
II. Melléknévképzés... 61
III. Számnévképzés... 68
IV. Igeképzés... 69
[í* g&rvp
BEVEZETÉS
Budaörs (müddias), Budakeszi (wudigés), Nagykovácsi (kouroäts) és Pesthidegkút (hid ikü t) Budapest tőszom széd
ságában, a budai hegyek erdőövezte völgyeiben terülnek el.
Lakosságuk túlnyom ó része ném etajkú. N yelvjárási hovátar- tozásukat Eszterle E dith hangtan i,1 Riedl Ferenc alaktani alapon2 igyekeztek m eghatározni és m indketten a rra a m eg
állap ításra jutottak , hogy a budakörnyéki községek lakói középbajor ua-dialektust beszélnek. A valam ivel távolabb fekvő Törökbálinton azonban m ár ui-dialektust találunk.
E községekben beszélt nyelvjárások egyezése azonban még nem zárja ki az itt-ott m utatkozó kisebb-nagyobb hangtani eltéréseket. A budaörsi és budakeszi nyelvjárások között tap asztalt hangtani eltéréseket ugyancsak Riedl állította össze3 idézett m unkájában.
Jelen dolgozat az em lített falvakban (Budaörs, B uda
keszi, Pesthidegkút, Nagykovácsi) beszélt nyelvjárások szó
képzésének vizsgálatát tűzte ki feladatául. M inthogy az egyes nyelvjárások közti hangtani eltérések nem nagym ér
vűek s a szóképzés m ódjának teljes egyezése folytán h á t
térbe szorulnak, úgy vélem, nem vétettem a tudom ányosság szempontjai ellen, midőn a dolgozatomban felhozott p éld á
k a t szülőfalum nak, Budakeszinek nyelvjárási hangtana a la p ján állítottam össze.
* Megjegyzés. A nyelvjárási sza%ak fonetikai átírására dr. Schwartz Elemér, A német köznyelv és helyes kiejtése, Budapest, 1940. m unkájában használt írásjeleket vettem alapul.
1 Eszterle Edith. A budakeszi német nyelvjárás hangtana, Buda
pest, Í929. NPhD XLVI.
2 Riedl Ferenc. A budaörsi német (középbajor) nyelvjárás alaktana, Budapest, 1933. NPhD LVI.
3 Riedl, i. m.
Mielőtt dolgozatom tulajdonképeni tárg y á ra rátérnék, rövid történeti képet szeretnék n y ú jta n i e községekről, és am ennyiben lehetséges, telepítésük időpontjára vonatkozó eddigi k u tatáso k eredm ényeit összefoglalni.
D élről észak felé haladva, a kelenföldi síkság n y ú lv á nyán a Budai és Csiki hegyek lábánál terül el Budaörs. L a
kóinak száma az 1930. évi népszám lálás adatai szerint 9091 lélek; anyanyelvűk túlnyom ó részben német. Budaörs tö r
ténetét igen kim erítően és tudom ányos alapossággal tá r gyalja Riedl i. m .-jában. K utatásai ala p ján a község tö rté
netét a következőkben foglalhatjuk össze. A községet először 1282-ben villa Kechkevoers néven, a telki apátsággal kapcso
latb an em lítik. II. Pius p á p á n ak 1464-ben kelt okm ányában a kiváltságolt plébániák között szerepel. 1506-ban a G aram m elletti bencések és a pálosrendi szerzetesek osztoznak b ir
tokán. A török hódoltság idején lakossága teljesen kipusztult.
1690-ben az elpusztult helyek között em lítik az összeírások.
Az 1699-ben m egjelent „Im populationspatent‘'-tal n a g y a rá ny ú telepítés indul meg. A Aidék földesurai a Zichvek, akik igen tevékenyen kiveszik részüket a telepítés m egindult m un
kájáb an. Egym ás u tán érkeznek a német telepesek az el
árvult. feldúlt vidékre, s szorgos kezük m un kája nyom án csakham ar ú j élet indul meg a töröktől kifosztott területen.
Riedl Czoernigg u tán 1738-at jelöli meg a telepítés évéül.
A n a g y arán y ú fellendülést azonban az 1738-i kolera v á ra t
lanul m egakasztotta. A község elöljáróságának kim utatása szerint a halálesetek száma 259. A m érhetetlen veszteséget az 1734- és 40-iki telepítések igyekeztek pótolni. A község lakossága 1757-ben 785, 1765 tájá n a Zichyek óbudai birto
kát, ahová Budaörs is tartozott, a Koronához csatolták vissza.
A község lakossága 1837-ben 2223, 1877-ben 3775. — A lakos
ság főfoglalkozása szőlőmívelés és gyümölcstermesztés, a fő
város közelsége folytán azonban az ipari m unkásság száma is növekvőben v a n .4
A Csiki és Budai hegyek m ásik oldalán, Budaörstől északra, a Jánoshegy tövében fekszik Budakeszi. A község történetére vonatkozólag Eszterle Edith, A budakeszi német
4 Riedl F., i. m.
9 ny elvjárás h an g tan a5 cím ű értekezésének bevezetése n y ú jt adatokat. Ezek szerint a falu mai neve Keszi Kaza vezér nevére vezethető vissza. A falu h a tá ráb a n talá lt róm ai kor
beli tárgy ak évezredes településre m utatnak. 1332—33-ban a községnek m ár saját plébániája volt, s 35 más plébániával együtt az óbudai főesperességhez tartozott. A középkorban a falu két részből, Felkesző- és Alkeszőből állott. A török hó
doltság kezdetén (1559) 29 adóköteles házról történik em lí
tés. Az 1690-iki összeírásban m ár az elpusztult helységek sorában találjuk. A régi falu kiásott rom jainak neve, Szip- szár török települést tételez fel. A falu első telepesei Eszterle szerint olasz, francia katonák, akik Buda visszafoglalásánál vettek részt. Ezt a feltevést a faluban előforduló Deponte, N atto, M artin, Pinelli, Schrotti stb. nevek is tám ogatni látsza
nak. 1659-ben a község és környéke donatio m ixta révén gróf Zichy István birtokába jut. A községnek német telepesekkel való benépesítése e család nevéhez fűződik, s legvalószí
nűbb dátum a 1698. A második telepítés m inden valószínűség szerint 1 719 körül történt, m inthogy az 1720-as conscriptio m ár 55 telkes gazdáról tesz említést. Az 1739-es pestisnek csupán Budakeszin 536-an estek áldozatul. Az ily módon szenvedett veszteséget gróf Zichy Miklós a negyvenes évek
ben ú j telepítéssel igyekezett pótolni. A telepesek szárm azá
sára vonatkozólag a budakeszi anyakönyvek: (Matr. 1700—
1719) n y ú jta n a k némi felvilágosítást, mivel az egyes nevek m ellett az illető születési helyét is feltüntetik. Ezek szerint 22 család kim ondottan sváb területről, többen A usztriából, Bajor- és Csehországból és a Német birodalom különböző tartom ányaiból (Hessen, Schlesien stb.) vándoroltak be. Még későbbi települések azonban bajor-osztrák után pó tlást téte
leznek fel, s ezek nyelvjárása juto tt uralom ra a korábbi, de kisebbségben lévő sváb telepesek nyelvjárása fölött. Az 1930.
népszám lálás szerint a község lakosainak száma 6755 lélek.
Az őstermelők száma itt is egyre jobban csökken az ipari m unkásság és önálló iparosok számához viszonyítva.
A harm adik helység, Nagykovácsi Budakeszitől észak
nyugatra, a Szénáshegy alatt, az Ördögárok m ellett terül el.
5 Eszterle E., i. ra.
10
Lakóinak száma (1930) 2583. A község m ár a római korban is lakott terület volt. Erről tanúskodnak a helység h a tá ráb a n talált róm ai korbeli pénzek, edények és sírkövek. Az utób
b iak at a plébániatem plom falába építették be. A középkor
ban Felsőkovácsi és Kováchy néven fordul elő.6 1457-ben D om ánházi Miklós szerez itt részeket a Felsőkovácsi család
tól. Nevét valószínűleg e családtól nyerte. 1490-ben Corvin M átyás b irtokában találju k . Már 1499-ben R áskay Balázs a helység földesura.7 A török hódoltság idején Budakeszi és Budaörs községekhez hasonlóan Nagykovácsi is elpusztult, noha az 1690-es összeírásban sem az elpusztult, sem a fen n m arad t helységek között nem szerepel.8 Lakói a hagyom ány és egykorú feljegyzések szerint a 17. század végén jöttek be Hessen és W ürttem berg vidékéről 36 kocsin. A templom 1715- ben ép ü lt.9 Az 1739-ben pusztított pestis Nagykovácsin 600 em beráldozatot követelt. A község földesurai sorrendben a következők voltak: 1754 W attay és Sós család, m ajd gróf Te
leki József (1838). Tőle gróf Teleki Julia, Tisza Lajosné örökölte. 1863-ban Tisza Lajos hasonnevű fiá ra szállott, je
lenleg gróf Tisza K álm ánnak van a község h a tá ráb a n n a gyobb b irto k a.10
E helységek körét a H árshegy és H árm ashatárhegy tövé
ben elterülő Pesthidegkút zárja be. Rövid történetét a követ
kezőkben a d h a tju k meg. A község első említése 1255-re n y ú lik vissza, am ikor is IV. Béla k irály a m argitszigeti a p á cá k n ak ad ja cserébe a Mécsé nevű. b irto k ért.11 E zután 1580-ig hallg atn ak róla a följegyzések. Az 1580—81. török kincstári adólajstrom ok szerint a budai szandzsákhoz tartozott. Ekkor m ár csak m int puszta birtok szerepel. Az 1690. kim u tatásban P esthidegkutat az elpusztult helyek között ta lá lju k .12 1711- ben m ár 11 adóköteles házról történik említés. Lakói ekkor
fi Borovszky, Samu, Pest vm. monográfiája, I. k. 98. o.
7 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. ált. ismertetője és cím tára III. k. 120. o.
8 Borovszky S. i. m. 99. o.
9 U. o. 98. o.
10 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és cím tára III. kötet 120. lap.
11 Borovszky, Samu, i. m. 111. o.
12 Pestm. III. k. 335. o.
II m ár m ind németek. A telepítésnek tehát itt is a 17. sz. utolsó és a 18. század első éveiben kellett lefolynia. Pestvm. m o
nográfiája a telepítés évéül 1690-et. jelöli meg.13 Ez az idő
pont kicsit korainak látszik. Az 1738—39-es kolerajárvány itt is rigyszólván megtizedelte a lakosságot. Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vm. általános ism ertetője és cím tára szerint Hidegkúton a következő családoknak volt a történet folyam án birtokuk.
1770-ben a báró P é terffy és N ádasdv T ersztyánszky csalá
doknak, 1848 előtt pedig a Steinbach, Szunyogli és Jankovich családokat talá lju k itt.14 Végezetül még m egem lítjük, hogy a községben az 1930. népszám lálás 6046 lelket m utat ki s la- a lakosság túlnyom ó része őstermeléssel foglalkozik.
13 Borovszky, id. m. I. k. 26f>. o.
14 Pestvm. monogrf. III. k. u. o.
ALAPLOGALM AK.
Valamely nyelv szókészlete általában kétféle módon g yarapodhatik: 1. szóalkotás (Wortschöpfung) révén, am ikor valam ely ú j fogalom nyelvi megjelölésére egészen új. a nyelv
ben még elő nem fordult bangcsoportot alkalm azunk, illető
leg előforduló hangcsoportok újszerű összetételét (nyelvújí
tás). Pl. M undart, Fahrkarte. Üj szók keletkezésének ez az elsődleges (primär) form ája.
2. A tulajdonképeni szóképzés (Wortbildung) m ár sze- k u n d ä r fejlődési fokot jelent. Ezzel m agyarázhatjuk, hogy a nyelv ősállapotban inkább a szóalkotás eszközéhez nyúl, m ikor ú j fogalm at a k a r megjelölni, ezzel szemben későbbi fejlődési fokon m indinkább a szóképzés kerül előtérbe. Ez a fejlődés oly intenzív, hogy m anapság a szóalkotás m ár r itk a ság szám ba m egy.1
Sim plex. Gyökér. Szócsalád. Tő. Mielőtt a nyelvjárási szóképzés részletes taglalásába kezdenénk, nem m ellőzhet
jü k néhány alapvető szóképzéstani fogalom említését sem.
A szavak, pontosabban az önálló jelentéssel bíró szórészecs
kék legegyszerűbb fajtái az ú. n. sim plex-ek (simplicia).
A sim plexek ismérve, hogy csak egyes hangokra bonthatók fel. Ilyenek például: -bar, -haft, auf, ich. Azokat a simplexe- ket, m elyekben bizonyos hangelemek egyrészt a hangzásban, m ásrészt a jelentésben valam ely szónak állandó (konstáns) alapvető részét képezik, gyökereknek nevezzük. A szó gyö
kere teh át egyúttal a jelentés centrum a is. Pl.:
p oxv „backen", poxguma „Backofen", poxarei „Gebäck", aozpoxe „ausbacken“.
1 Hofstaetter-Peters, Sa eh Wörterbuch der Deutschkunde, Leipzig- Berlin 1930. Címszó: W ortbildung, Bojunga K.-tól.
13 Egyazon eredetű, sim plexek és összetételek szócsaládot alkot
nak:
haoz „H aus“, haoziun „hausieren“, haozhev „H ausherr“, haozhoux „haushoch“.
A nyelv ősállapotában a beszéd csak gyökérszavakból állott.
Később az eredeti gyökérszavak összekapcsolásából új, sző
kébb körű fogalm ak keletkeztek. A második rész gyengü
lése, illetőleg hangsúlytalanná válása következtében egyes gyökérszavak nagy változásokon m entek keresztül, úgy, hogy felism erésük ma m ár áth id alh atatlan nehézségekbe ü t
közik. Ez a m agyarázata annak, hogy mikor a szavak leg
egyszerűbb alakjáról beszélünk, inkább a szótő, m int a szó
gyökér kifejezést használjuk. U gyanabba a szócsaládba ta r tozó szavak tövét úgy k ap ju k meg, hogy m indent, ami nem közös elem, eltávolítunk. Pl.:
k cindvl „ K in d le in ', k cindis „kindisch“, k cindheit
„K indheit“, kriskcindl „C hristkindlein“.
H a a szótő jelentéssel bír, akkor tőszónak nevezzük. Néha az eredeti tőalak ablaut vagy um laut következtében válto
zást szenved. Ekkor különtöoekről beszélünk (Sonderstäm
me). Bojunga a különtő fogalm át a következőképen defi
niálja: „Ein Stamm erscheint wegen der vielfältigen L au t
veränderungen, denen er ausgesetzt ist, in verschiedenen G estaltungen, daher unterscheidet m an die in den einzelnen V erw endungsarten des W ortes auf tretenden besonderen Stamm esgestalten als Sonderstämme von dem um fassenden G egenw artsstam m ".2 PI.:
trirjg! „trink!“, vz traur/g „moslék“, i hob trurigv „ich habe getrunken", különtövek: trir/g j traur/g j trunr/g.
A különtövek összefoglalása révén ju tu n k a főtőhöz.
(Hauptstam m ). A példákban em lített különtövek főtöve:
„tr-r/g“. A különtövekről és főtövekről még annyit, hogy míg a különtöveket a változó tőm agánhangzó jellemzi, a főtő egyedülálló és szilárd felépítésű. A tőnek nyelvtörténetileg elérhető jelentéssel bíró m agja a gyökér. „Beschneidet man den Stamm bis au f die letzte sprachgeschichtlich erreichbare bedeutungshaltige K erngruppe von Lauten, so kommt man
2 Bojunga i. m.
a u f die W urzel“.3 A tő és gyökér különbözőségének szem
léltetésére álljon itt a következő összehasonlítás:
isiig „Zug“, tsu x t „Zucht“, tswrj „ziehen“, heutsoug
„Herzog“
főtöve idg.*duk-tőre vezethető vissza. A tő teh át az utolsó zörejhanggal (Geräuschlaut) zárul le. Ezzel szemben a tsu-, tsuv-, tsiv-, fsou-gyökerek idg. *du-ra m utatnak.
A szerint, hogy egy szó egyetlenegy, vagy pedig több értelem bíró tőszótaggal rendelkezik, m egkülönböztetünk egyszerű (gyökér, tőszó) és összetett szavakat. „Sobald ein W ort zwei oder m ehrere bedeutungstragende Stammsilben enthält, handelt es sich nicht m ehr um ein einfaches W ort, sondern um eine Zusam m ensetzung.“4
Szótag. A nyelvtudom ány három féle szótagot ismer:
Sprech- (beszélt), Sprach- (nyelvi) és Schreibsilbe-t (írott szótagot).
1. Sprechsilbe (Beszélt szótag) a szónak egyetlen léleg
zetlökésre kiejtett része:
koe-tn „G arten”, fei-gl „Vögel“, krin-dlix „gründlich”.
2. Sprachsilbe (Nyelvi szótag) a szónak nyelvi, nyelvtani alkatrészek szerint való felboncolásából keletkezik:
feig-v'l „Vögel“, ű-peid-ig „unbändig“.
M egkülönböztetünk fő és mellékszótagot. A főszótag a főhangsúly hordozója, s rendszerint az értelemmel, jelen
téssel bíró elemet képviseli. A m ellékszótag kétféle lehet:
a) kép ző, b) rag (igejel). A képző és rag (igejel) között az a lényegbevágó különbség, hogy míg a képző valam ely tőhöz járu lv a új szót alkot, addig a rag (igejel) a szavaknak csak m ondatbeli szerepét változtatja meg. H a a rag a tövet meg
előzi, p re fix u m n a k , ha u tán a következik, s u ffix u m n a k szokás nevezni. W u n d t fő és m ellékszótag helyett a sza
vak alap- és vonatkoztató elemeiről beszél (Grundelemente- Beziehungselemente), „Grundelem ente nennen w ir diejeni
gen L autbestandteile, die fü r den innerhalb einer bestim m ten W ort gruppe konstant bleibenden Begriff ch arak te
ristisch sind, w ährend die Beziehungselemente solche Be-
3 Bojunga i. m.
* Bojunga i. m.
15 standteile um fassen, durch die jener Begriff irgendwie modi
fiziert un d dadurch zugleich zu anderen in die Rede ein
gehenden W orten in Beziehung gebracht w ird .“5
3. Az írott szótag (Schreibsilbe) terjedelm ét a helyesírás törvényei szabják meg. Ezeket a helyesírásadta irányelveket szigorúan be kell ta rta n u n k az egyes szavak sorvégi elválasz
tásánál.
A teljesség kedvéért m egem lítjük még, hogy ezen beosz
táson k ívü l különbséget szoktunk tenni n yílt és zárt szótag között. N yíltnak nevezzük a szótagot, ha m agánhangzóra, zártnak, h a m ássalhangzóra végződik. Pl.:
QU-wv „Ofen" nyilt, tswan-tsig zárt szótag.
Szóképzés. A szóképzés legősibb form ája: töredupliká- ció. Üj szavak képzésének két alapvető fajtá ja : a belső és külső szóképzés. Ez az elnevezés nem m ondható a legszeren
csésebbnek főként azért, m ert nem jelent éles határvonalat:
igen nagy szám ban fordulnak elő ugyanis olyan képzések, am ikor képző járu l az alapszóhoz (külső szóképzés!), viszont a tőhangzó is változást szenved (belső szóképzés!). Pl.:
klöz „Glas“, k[äzl „Gläslein“, h q u x „hoch“, ti héi\n „die ''Höhe“.
Bojunga érzi is ezt az ellenmondást s belső szóképzés helyett inkább az Umgestaltung szót haszn álja.6 Szerinte a szókép
zés két alak ja: í. „Um gestaltung schon bestehenden Spraeh- guts“7 és 2. „Zusammensetzung aus bereits vorhandenen Bestandteilen“.8 *W ollmann úgy oldja meg ezt a nehézséget, hogy belső szóképzésen kizárólag azt érti, am ikor a tő
hangzó megváltozás m ár új szót eredményez. Pl.: (pind[
pund.)° Mások: pl. W ilm anns,10 II . Paul,11 Kluge12 a belső szó
képzést teljesen elhagyják s csak Zusammensetzung és Ab- leitung-ról szólnak. Szerény vélem ényünk szerint gyakorlati
6 Wundt, Wilhelm, Völkerpsychologie, I. Bd. Die Sprache, 584. 1.
8 7 8 Bojunga i. m.
9 Wollmann, Franz, Deutsche Sprachkunde, Wien Í9362, 128. 1.
10 Wilmanns, W., Deutsche Grammatik, Strassburg 189Q2.
11 Paul, Hermann, Deutsche Grammatik, Bank V., Halle 1920.
12 Kluge, Friedrich, Abriß der deutschen W ortbildungslehre, Halle 19252.
szempontból a legcélszerűbb — bár tudom ányos rendszere
zés tekintetében kifogás alá eshetik — a W ollmann-féle distinkció, m ikor tehát belső szóképzésen csak a tőhangzó- változás alap ján álló szóképzési módot értjük.
A szóképzésnek az a legegyszerűbb form ája, m ikor va
lam ely hangcsoport (tő) megismétlésével alkotunk új szót (reduplikáció). Ilyen például a k u k u k szó. Tág tere n y ílik a reduplikációs szóképzésnek a gyerm ekek nyelvében:
p ip i „das H u h n ”, dáda „verés“, tsítsi „K atz“, roaówao
„H und ” s. i. t.
NYELVJÁRÁSUNK SZÓKÉSZLETE.
A PUSZTA TŐ.
Minthogy egy szóképzéssel foglalkozó dolgozat term é
szetszerűleg nem lehet egyúttal nyelvjárási szótár is, viszont nyjnk. gyökér- és szókészletének ismerete nélkül a felhozott példák átértése talán nehezebbé válnék, szeretnék ezt a feje
zetet — am ely ugyan nem tartozik a szorosabb értelem ben vett szóképzéshez — a p uszta tő használatáról előrebocsátani.
N yjnk. fontosabb szavai puszta tőalakban m int következő szófajták jelennek meg.13
A) Főnevek (Substantiva).
a) érzéki (konkrét főnevek):
1. Személyek:
m au „M ann“, frao „ F rau “, tant „ la n té “, sű „Sohn“, tQuxtv „Tochter“, krjext „K necht“, e il „G roßvater“, a’l
„G roßm utter“ sat.
2. Állatok:
rgus „Roß“, k cüe „K uh“, lambii* „Lamm“, fu k s „Fuchs“, käz „Geiß“, fougl „Vogel“, smoim „Schwalbe“, fis
„Fisch“, rots „R atte“ sat.
3. Növények:
päm „Baum“, kröz „G ras“, pusn „Blume“, plevmü*
„Blüte“, träd „Getreide“, k cevsn „Kirsche“, pfevse „ P fir
sich“, meipv „W eintrauben“ sat.
4. Dolgok:
tiv „T üre“, haoz „H aus“, to x „D ach“, guov „O fen“,
13 Schudt, H., Wortbildungslehre der Mundart von Wetterfeld. 8 11. Giefieuer Beiträge zur deutschen Philologie XX.
pä „Bein“, tis „Tisch“, stüi „Stuhl“, k'osin „K asten“, feinste „Fenster“ sat.
5. Anyagok:
soits „Salz“, sta „Stein", k u id „Gold“, roosv „W asser“, eiz „Eis“, tä u m p f „D am pf“, eizn „Eisen“, sat.
b) elvont (absztrakt) főnevek:
csaknem valam ennyit képzés által nyerjük.
B) M elléknevek (Adjektiva).
a) Tulajdonságot jelölők:
krguz „groß“, kla „klein“, sgi „schön", sie x „häßlich", jurj „jung“, óid „alt“, k coid „k alt“, w oem „w arm “ s. i. t.
b) H elyet és időt jelölők: (többnyire szárm azékszavak) foerig „vorig“, hizig „hiesig“, s. i. t.
C) Névmások (Pronomina).
a) Személyes névmások:
i „ich“, tü „du“, ee „er“, si „sie“, ez „es“, m ié „w ir“, eiz „ihr“, sei „sie“.
1. hangsúlyosak:
m ie „m ir“, tie „dir“, m ie „w ir“, ee „er“ sat.
2. hangsúlytalanok:
me „m ir“, te „dir“, me „w ir“, e „er“ s. i. t.
b) Birtokos névmások:
m<?i „mein", t<?i „dein“, s$i „sein“, iere „ihr“, unze „unser“, eirjge „euer“, eene „ihr“.
c) K érdő-határozatlan névmások:
1. csak kérdők:
w ee „w er“, w öüle „welcher“.
2. csak határozatlanok:
ole „all“, i eide „jeder“, k cäne „keiner“.
3. vegyesek:
w öz „was“.
d) határozottan számláló és h atáro zatlan u l számláló név
mások:
19 1. hangsúlyosak:
änv „einer“, äni „eine“, tsroä „zwei“, trgi „drei“ sat.
2. hangsúlytalanok:
v, vn „ein“.
D) Határozószók (Adverbia).
a) H elyhatározószók:
tö „da“, tu v t „dort“, gum „oben“, untn „unten“, traost
„drau ßen“.
b) Időhatározók.
ivls „jetzt“, nox „nach“, iáun „dann“, speidv „später"
sat.
c) M ódhatározószók:
row „wie“, söu „so“ sat.
d) Viszonyszók (Praepositiones), m elyek szintén ide sorol
hatók:
1. H elyhatározó viszonyszók:
in „in“, aof „au f“, vn „an“, pv „bei“, tü v x „durch“, gurov „über“, undv „un ter“, tsv „zu“.
2. Időhatározó viszonyszók:
sidv „seit“, n o x „nach“.
5. Az együttlét és elválás viszonyszavai:
m it „m it“, uni „ohne“.
E) Kötőszók (Conjunctiones).
a) Mellérendelők:
und „und“, ä „auch“, örov „aber“, tg u x „doch“, sat.
b) Alárendelők:
tvmgö „daweil", roäun „w ann“, rovn „w enn“, roeö
„weil“.
F) Igék (Yerba).
Az erős igék csaknem kivétel nélkül prim ärek, vagyis képzés nélküli puszta tövek, ezzel szemben a gyönge igéket többnyire képzés által nyerjük.
Az igéknél jelentésük alap ján a következő csoportokat
kell m egkülönböztetnünk, s fontos m egjegyeznünk, hogy ezek az osztályok a szóképzésben is szerepet játszanak.
a) D u ra tiv és punk tu ális igék :1Sa 1. D u ra tiv m ajdnem m inden egyszerű ige:
slofv „schlafen“, k spien „spüren“, éizn „essen“, room
„w aschen“, lafv „laufen", leizn „lesen“, sreim „schrei
b en“ s. i. t.
2. P un ktu ális (pillanatnyi) a legtöbb igekötős ige s a követ
kező egyszerű igék:
preinv „brennen“, fiún „fü h ren “, k cum v „kommen".
krivr] „kriegen“, treife „treffen “ s. i. t.
b) Abszolút és relatív igék.14
Ez a felosztás m élvebbreható, m int a szokásos „tran zitív “ és „intranzitív".
1. Abszolút igék:
pleirn „bleiben“, főin „fallen“, ké „gehen“, loxe
„lachen" sat.
2. R elatív igék:
heirjgn ..hängen“, klaom „glauben”, höfv ..helfen“.
faurjv „fangen", lözn „lassen“, paovn „bauen" etc.
3. Abszolút és relatív a szerint, hogy m ilyen értelem ben használatos:
T3z huits preind „das Holz b ren n t“.
i prein huits „ich brenne Holz“.
Igen sok abszolút jelentésű ige relatívvá válik igeköto- vel való összetétel következtében:
íréin „treten“ — pi-tréin ..betreten“.
c) Személyes és személytelen igék.
1. Személyesek: „Persönliche Verba sind solche Verba, die ebensowohl in persönlichen wie in unpersönlichen Kon-
13a Schudt i. in. tü 1.
14 Behagrhel. O., Deutsche Syntax. Ti. Bd. i n TI.
21 struktionen auftreten können, bei denen w eder in der Be
deutung noch in der A rt der Ergänzung zwischen der p er
sönlichen und der unpersönlichen Form des Erscheinens ein Unterschied besteht“ :1*
ti sunv sgid „die Sonne scheint ’? uz sgid „es scheint“.
2. Személytelenek: „Unpersönliche Verba sind solche, die nicht ebensowohl in persönlichen wie in unpersön
lichen K onstruktion au ftreten können, die vielmehr: entw e
der häufiger oder ausslicßbch in unpersönlichen K onstruktio
nen a u ftrete n “ :18
uz réirjkt „es regnet“, uz sneipt „es schneit“ uz k frie d
„es frie rt“ sat.
d) Nem visszaható és visszaható igék:
1. Nem visszahatok:
iaovn „dau ern“, k cafv „kau fen“ s. i. t.
2. Visszahatok:
si ivn „sich irren“, si tum ii'n „sich beeilen“ sat.
e) Nyugalm i helyzetet és irá n y t jelentő igék:
1. Nyugalmi helyzetet jelentő igék:
Hr/ „liegen“, sie „stehen“ s. í. t.
2. Irá n y t jelentő igék:
lafv „laufen“, reine „rennen“, stöün „stellen ”.
G) Indulatszók (Interiectiones).
„Die Interjektionen sind nicht W örter, sondern Sätze“.1, Ez a m eghatározás azonban csak a jelentésre vonatkozólag helytálló, alak szem pontjából nem. Az indulatszók csak ala
kilag szavak, jelentésük után azonban mondatok.
Az indulatszavakat a következő osztályokba sort»1' h a tju k :
a) Érzelemből folyóak:
1. Tisztán benső érzelemből:
öröm: ju xx é .
2. Külső inger által okozott érzelemből: * ,r’ 1Ä Behaghel. i. ni. 122 1.
17 Behaghel, o„ Deutsche Syntax, Heidelberg. 1925. §. 615a.
fájdalom : ö, au, f f, ju j (a m agyarból), uj.
csodálkozás: v hä.
ellentm ondás: oxö.
bosszúság: na, nv.
türelm etlenség: nv.
szégyenérzet, csömör: pfu i.
b) H angutánzók:
1. A szervetlen külvilág h an gjainak utánzására:
plats, púm , puf f .
2. A szerves term észet h an g jain ak u tánzására (állati h a n gok p l.):
miaü, me, iä, maóroaó, sat.
c) Parancsolok:
Amit az egyszerű, n y elvjárást beszélő ember társával el a k a r végeztetni, azt parancsoló m óddal fejezi ki, állatokkal szemben indulatszókat használ:
1. Kocsis indulatszók:
ö-i „megállni" (lovak), d jiv „elindulni" (a m agyar
„gyi“), hgud „jobbra“, hiv „b alra“.
2. Hívó szócskák:
szárnyasok: p ip ip (tyúkok, csibék), lililili (kis k a csák), m úrim uri (kis libák).
3. Hessegető szócskák:
ksüü (m adarak, tyúkok).
BELSŐ SZÓKÉPZÉS (UMGESTALTUNG). ÁTMENET.
A szóképzésnek azt a m ódját, am ikor a tő belső elválto
zása (ablaut, um laut: Umgestaltung) új szó keletkezésének alapja, belső szóképzésnek nevezzük: Például:
vz paund „das Band", i pind „ich binde", reiiv „Reiter", ritv „Ritter".
Az igékből képzett névszók (nomina actionis) nagy többsége tartozik ebbe az osztályba.
Lássuk ezeket ablautsorok és alaptő szerinti csoportosí
tásban:
I. ablautsor:
tv fleis „der Fleiß":
angsz. fiitan, őfn. vli.3 prásens igetőből.18 ív srei „der Schrei“ :
óin. scrlan, kfn. schrien ige prasenstövéből.
ív sei „der Schein":
gót skeinan, ófn. skinan, kfn. schinen ige prasenstövé
ből.
tv sír fid „der Streit":
ófn. stritan, kfn. striten, ige prasenstövéből.
ív leib „der Leib":
gót bi-leiban, ófn. (be-)líban, kfn. (be)liben ige prasens
tövéből.
ív k r if „der G riff":
gót greipan, ófn. grílan , kfn. grifen ige präteritum - tövéből.
18 Megjegyzés: Az etimológiákat a K luge—Götze, Etymologisches W örterbuch der deutschen Sprache, Berlin und Leipzig, 1934. című szó
tárból vettük át.
tv plz „der Biß“ :
gót beitan, ófn. bÍ33an, kfn. bizen ige präteritum - tövéből.
tv ris „der Riß“ :
germ, rídan, ófn. ri3an. k ín . ri3en prateritum tövéből.
tv strix „der Strich“ :
ófn. streihhőn, kfn. streichen prateritum tövéből.
II. ablautsor:
ív tsüg „der Zug“ :
gót tiuhan, ófn. ziohan, kfn. ziehen ige präteritum - plurális tövéből.
tv süz „der Schuß“ :
gót skiutan, ófn. sck>33an, kfn. schiezen ige prät. plur.
tövéből.
tv slus „der Schluß“ :
ófn. slio3an, kfn. sliezen ige prät. plur. tövéből.
tv fiús „der F lu ß “ :
germ, fleut, ófn. fiú b a n , kfn. \lie 3en ige prät. plur. tö
véből.
tv fvíru s „der V erdruß“ :
gót (us)riutan, ófn. irdriosan, kfn. verdrie3en ige prät.
plur. tövéből.
tv flüg „der F lu g“ :
gót fleug, ófn. fliogan, kfn. fliegen ige prät. plur. tü véből.
ív ki-n u z „der G enuß“ :
gót. niutan, ófn. (gi)nk>3an ige prät. plur. tövéből.
tv k -rü x „der G eruch“ : ófn. riohan. kfn. riechen
III. ablautsor:
v z päund „das B and“ :
gót bindan, ófn. bintan, kfn. binden ige prät. sing. tö
véből.
ív p u n d „der B und“ :
u. a. ige prät. plur. tövéből.
ív w u v f „der W u rf“ :
gót w aírpan, ófn. w er(p)fan. kfn. w erfen ige prät.
plur. tövéből.
ív sprurj „dér Sprung4':
ófn. spingan, kfn. springen ige prät. plur. tövéből.
vz irány] „das Spülicht“ :
gót drinkan, ófn. trin k an, kfn. trinken ige prät. sing.
tövéből.
ív irutjg „der T ru n k “ :
u. a. ige prät. plur. tövéből.
iv tä u m f „der D am p f“ :
kfn. dim pfen ige prät. sing, tövéből.
ív k rá u m p f „der K ram pf“ :
ófn. krim phan, kfn. krim pfen ige prät. sing, tövéből.
ív hvurjg „der Schwung“ :
gót swiggan, ófn. swingan. kfn. swingen ige prät. plur.
tövéből.
ív sin „der .Sinn“ :
got sinnan ige praesenstövéből.
IV—V. ablauísor.
í v sp ru x „der S pruch“ :
ófn. sprehhan, kfn. sprechen ige m ultidejű participium
tövéből. 7
iv stix „der Stich“ :
ófn. stehhan, kfn. stechen eredetileg az i-sorba tarto zott ige p art. tövéből.
ív meig „der Weg“ :
gót gawigan, ófn. wegan, kfn. wegen ige präsens- tövéből.
vz m öz „das Maß":
gót m itan, ófn. me33an. kfn. mezzen ige präi. sing.
tövéből.
ív siís „der Sitz“ :
gót sitan, ófn. sÍ33an, kfn. sitzen ige prösenstövéből.
VI. ablautsor.
ív slög „der Schlag“ :
gót slahan, ófn. slahan, kfn. slahen ige prasenstövébőh ív rvuks „der W uchs“ :
ófn. w ahsan, k ín . w ahsen ige prateritum tövéből.
Reduplikáló igék.
ív fői „der F a ll“ :
ófn. fallan, kfn. fallen ige prasenstövéből.
ív käurj „der G ang“ :
gót gaggan ige prasenstövéből.
íi k-rooid „die G ew alt“ :
gót w aldan, ófn. w altan, kfn. w alten ige prasenstövébőh ív röd „der R at“ :
gót ga-rédan, ófn. raten, kfn. raten „ „ ív slöf „der Schalaf“ :
gót siépan, ófn. slaffan, kfn. slafen „ „ ív laof „der L a u f“ :
got us-hlaupan, ófn. lou fan ,k fn . loufen „ „ ív s í q u s „der Stoß“ :
gót stautan, ófn. sh>3an, kfn. stozen „ „
A tőhangzó m egváltozását (ablaut, um laut: Um gestal
tung) különféle okok idézhetik elő. Ezek közül főleg a hang
súly és a mellékszótagok szonáns elemének a tőm agánhang
zóra gyakorolt hatása b ír elsőrendű fontossággal. Minthogy m indkettő egyúttal a belső szóképzés előfeltételének meg
teremtője, szükségesnek ta rtju k nagy vonásokban való be
m utatásuk at.
1. Hangsúly: A nyelvtudom ány kétféle hangsúlyt külö n
böztet meg: úgy m int dinam ikus és zenei hangsúlyt. A din a
m ikus hangsúly lényege valam ely szótagnak erőteljes k i
emelése, nyom atékos kiejtése. Az erőteljes kihangsúlyozás természetes következm ényeként a kevésbbé hangsúlyos vagy hangsúlytalan szótagok elmosódnak, eredeti hangszíne
zetük eltompul. Ezzel m agyarázzuk, hogy az ófn. szavak mel- lékszótagaiban szereplő színes a, o, u, i vokálisok m ór a
27 kín.-ben a színtelen e-nek ad ták át a helyüket. Pl.: ubil-ból
übel, fadar-ból Vater sat. lesz. — A zenei hangsúly a szó
tagok hangszínezetének és hangm agasságának különbözősé
gén alapszik, s feladata az egyes szavakhoz fűződő érzelmi momentumok (helyeslés, rosszalás, nyereség, kérdés, csodál
kozás stb.) kifejezése. Pl. m ennyire m ásként e jtjü k ki ugyan
azt a k ü e d szót, ha beleegyezünk valam ibe: k ü e d (nem b á nom!), s m ennyire m ásként, ha például valakinek a bele
egyezését a k a rju k kérni valam ihez: küed?! (rendben van?).
A zenei hangsúlyt ta rtjá k igen sokan a q u alitativ ablaut in
dítóokának.
2. A tőhangzóváltozásnak másik form ája, mikor a mel- lékszótag szonáns eleme h at az első szótagra, annak voká
lisát részben vagy egészben m egváltoztatja. Ezt a jelenséget nevezzük um laut-nak. A változás oka: a tőhangzó hasonul a m ellékszótag m agánhangzójához. Aszerint, hogy m ilyen vo
kális okozza az um laut-ot, m egkülönböztetünk i-, a-, u- um laut-ot.
A belső szóképzéshez sorolhatjuk a szóképzésnek azt a m ódját is, m ikor a nyelv valam ely szót eredeti szófajosztá- lyából kiemel, s azt minden hangtani változtatás nélkül, m ondattani átvitellel a szófajták más osztályában sorolja be.
A szóképzés alap ja itt az a belső folyam at, m elynek révén a szó új jelentéstartalm at vesz fel. PL: ser] ige, de főnévvé lesz, m ihelyt a névelő járu l hozzá: ez sér] „das Sehen“. Ezen a po n
ton érintkezik a m ondattan a szóképzéstannal.
A) Főnév.
A tőnévképzés legszokásosabb m ódja a határozott vagy határo zatlan névelőnek más szófajhoz való csatolása.19
a) Melléknévből főnév.
ez éimi „die Ebene ", ez séini „das Schöne“, ez tum i „das D um m e“ s. í. t.
19 Schudf i. m. 13 II.
Ezek a képzések elvont főneveket pótolnak:
Például:
tum heid = ez tumi.
vz túrni kfo id m v in evm nad „die D um m heit v. seine Dum m heit gefällt m ir in ihm nicht“.
b) Igéből főnév.
A főnévi igenévből semleges absztraktum lesz. Ez a k ép
zésmód főként a d u rativ igéknél produktív:
az laf'v „das L au fen “, ez ke >,das G ehen“, ez faolgintsn ..das F aulenzen“,
ez fgvn „das F a h ren “, ez slofv „das Schlafen“, ez mán
„das M ähen“,
ez eizn „das Essen“, ez triage „das T rinken“ s. i. t.
C) Indulatszóból főnév.
K iváltképen a hangutánzó indulatszók jöhetnek itt te
kintetbe, s a hang viselőjének megjelölésére szolgálnak főleg a gyerm eknyelvben:
li k[uk „die H enne”, ti kläni lili und m u h „Entelein und Gänselein“, in maomao „der H und", ti mü ..die K uh”, ez pipi ..das K ücklein“, tv k u k u k „der K uckuck“ s. i. t.
Tautologikus összetételek, m elyeknek csak az első része hangutánzó:
tv kokl-háü ..der H ah n “, vz m ü-m etsi „das K alb“.
B) Melléknév.
Egy szónak ad jektiválása többnyire a szórendből folyik:
a) Főnévből melléknév.
paurjkröd „b ankrotte“, evbt „erst“, fois „falsch“, h tid „schuld“ Pl.: tu pist suid „du bist schuld d a ra n ”.
29
b) Névmásból melléknév.
vz mgini, vz tgini, vz seini „das Meinige, Deinige, Seiníge s. í. t.
c) Yiszonyszóból melléknév.
tsuv „zu“-ból v tsüvni tiv „eine zuene T ü r‘'. T alán az yuffani tiv „offene T ü r“ analógiájára.
d) Igéből melléknév.
M iként a főnévi igenévből főnév, lígy lesz a melléknévi igenévből igen gyakran melléknév. N yjnk.-ban m ind jelen - idejíí, m ind a m ultidejű melléknévi igenév előfordul. 1. A je len m elléknévi igenév azonban csak kisszámú, leginkább d u rativ jellegű igéknél szerepel:
tv ligadi, tv steradi päm „der liegende, stehende Baum 2. Ezzel szemben a m últidejű melléknévi igenév sokkal el
terjedtebb:
tárgyas: v z po\ani prgud „das gebackene Brot", vz ksöxti fleis „das geselchte Fleisch ", fvkm elts k cind „verwöhntes Kind " s. i. t.
tárg y atlan és visszaható: ö m vkfoini e ip fü \ „abgefallene Apfel, psgufv n v mgints „einer, der sich besoffen h at ",
sat.
C) Határozószó.
a) Főnévből határozószó.
movrj „morgen“, maudog „M ontag“, tinstog „D ie n sta g ", m itm ox „M ittwoch“, tunvstog „D onnerstag“, freidog
„Freitag“, saumstog „Sam stag“, sundog „Sonntag“ = am Montag, am Dienstag s. i. t.
olvrngö („aller W eile“) „im mer“ s. a. t.
b) Melléknévből határozószó.
Genitivusok:
links „links“, reyjts „rechts“, w einikstns „wenigstens“.
m indvstns ..mindestens“, * hekstns „höchstens“ s. i. t.u
H atározószók felsőfokban:
vm péistn ..am besten“, vm seinstn „am schönsten, pm sipxvstn „am häßlichsten“ vm klevnstn „am klein- sten“ sat.
c) Igéből határozószó.
I. Megjegyzés. Az igék m ultidejű melléknévi igenevéből nyjk. egészen különleges határozószókat képez, am elyek fel
tűnő form ában egy személy vagy tárg y állapotára vonatkoz
nak. A határozószóképzésnek ez a m ódja -v képzővel (raggal;
történik, am ely talán erős nom inativus m aradványa:
kslörf, kslörjp „geschlagen, in geschlagenem Zustand“, kflQurj, kflgurjpnp „geflogen“, kreind „gerannt“ sat.
II. Megjegyzés. Valószínűleg jelen melléknévi igenévből vannak képezve: stéradp „stehen“, ligadp „liegend“, h u p f adv
„hupfen d“, s. i. t.
A SZÓÖSSZETÉTEL.
H a két vagy több szó egyetlen főhangsúly a la tt egységgé forr össze, s ez az ú j egység az összetételt alkotó szavaktól eltérő (izolált) jelentést vesz fel, összetétel, összetett szó k e letkezik. Ezen az alapon a nyelv m ár kezdettől fogva alkot
hatott ú j szavakat a m ár meglevőkkel, s az analógia gondos
kodott azután ilyen képzésm ód továbbterjedéséről. Az össze
tételek, összetett szók fejlődéséről Paul Hermann a követke
zőket m ondja: „Die Zusammensetzung h at sieh aus der syntaktischen Verbindung m ehrerer W örter entw ickelt. Dies ist nicht so zu verstehen, daß jedes einzelne W ort, das w ir als eine Zusammensetzung betrachten, so entstanden wäre, viel
mehr, nachdem eine Anzahl syntaktischer Verbindungen zu einer W orteinheit verschmolzen w aren, w irkten dieselben als Zusammensetzungen, nicht m ehr als syntaktische V erbin
dungen, analogisch w eiter“.20 — „Die Ursache, durch welche eine syntaktische Verbindung zu einer Zusammensetzung wird, ist darin zu suchen, daß sie ihren Elementen gegenüber in irgend welcher A rt isoliert w ird.“21 Ez az indokolás a leg
több esetben jelentésdifferenciálódással kezdődik.
Felosztás. Az .összetételeket, a szerint, hogy m it veszünk a felosztás alapjául, többféleképen lehet osztályozni. W u nd t a történeti fejlődést veszi alapul, s az összetételeket a m on
dathoz, m int logikai egységhez való viszonyuk alap ján osz
tályozza. M egkülönböztet analitikus és szintetikus összetéte
leket: ..Analytisch entsteht ein zusammengesetztes W ort indem es als syntaktisches Gefüge aus dem Ganzen eines Satzes sich aussondert. Synthetisch bildet es sich, indem seine Bestandteile eine festere V erbindung m iteinander eingehen und dadurch von den übrigen W örtern des Satzes als ein neues W ortganzes sich scheiden.“22 Bojunga szintén a törté-
2° 2i Paul, H erm ann, i. m.
neti fejlődés ala p ján áll, de tekintettel van az összetétel tag jai között fennálló kapcsolat m ilyenségére is. Szerinte az összetétel károm alakja: 1. Zusam m enfügung, 2. Zusammen- rückung és 3. Zusamm enbildung, s ezeket a következőképen definiálja: 1. „die Zusam m enfügung i s t . . . die iilteste A rt der Zusammensetzungen, die sich bereits ausgebildet hatte, ehe sich die Beugung — die ja letzten Endes selbst eine Zu
sam m ensetzung ist — durchgesetzt hatte, die Zusamm ensetzung also, bei der das Bestimmungsglied ein W ortstam m ist, einerlei w elcher W o rtart“.23 2. „Jü ng er ist die Zusam m enrückung, bei der das Bestimmungsglied eine Beugungs- oder M ehrzahlbil
dung zeigt.“ 2. „Die Zusam m enbildung besteht nicht aus der Summe ihrer Teile, sondern bildet aus einer W ortgruppe nach dem Vorbild bereits bestehender Zusammensetzungen ein ganz neues W ort“.24 Vilm ar Grimm nyom án „valódi“ és
„nem valódi“ összetételről beszél25 (eigentliche, uneigentliche Zusammensetzung). A valódi összetételek főism ertetőjele, hogy az első tag rendszerint puszta tőalakban szerepel. Paul és W ollm ann a felosztás ala p jáu l az összetételek elemeit veszik.28 Jelen dolgozat is ezt a felosztást követi.
Eszerint m egkülönböztetünk I. névszói (nominális) és II.
verbális (igei) összetételeket.
I. Névszói (nominális) összetétel.
A nominális összetételeknek — a tagoknak egymáshoz való viszonya és az egésznek a tagokhoz való viszonya a la p ján — három fa jtá já t különböztethetjük meg: a) kopulatív- m ellérendelt (dvandva), b) m eghatározó-alárendelt és c) ba- huvrihi-összetét eleket.
K opulativ összetétel (dvandva).
Alig több az egymás mellé illesztésnél. A két tag addiciós viszonyban áll egymással. Az összetétel két tag ja közé „és“
kötőszó gondolható.
22 Wundt, Wilhelm, Völkerpsychologie, I. Bd., Die Sprache, 645 1 2* 24 Bojunga i. m.
25 Vilmar, Deutsche Grammatik, Wortbildungslehre 54 1.
26 Paul, H., i. m. 70 1. Wollmann, i. m. 150 1.
35 1. Főnévi kopulativ összetétel:
putv-prpud „B utterbrot“, kris- k cindl „C hristkind“ s. í. t.
2. Melléknévi:
nos k coid „n aßkalt“, taob-stum „taubstum m “, smoets-und-meiz „schwarz und w eiß“ s. i. t.
3. Számnévi:
treitseini „dreizehn“, tsmä und tsw antsig „zw eiund
zwanzig“, taoznd-nei-hunddd-oxt-dnd-dreisig „1938“.
M eghatározó-alárendelt összetételek.
A meghatározó összetételeknél az első tag m eghatározza a m ásodikat.
A) Főnév, m int első tag.
A főnév, m int az összetétel első tag ja vagy puszta tő ala k ban szerepel, vagy raggal van ellátva. Az első esetben „va
lódi“, a m ásodikban „nem valódi“ összetételről szólunk.
Valódi összetételek:
tögläü „tagelohn“, mö-speiz „Mehlspeise“ sat.
Nem valódi összetételek:
a) Az első tag genitivus. A genitivus, am ely m int ön
álló eset teljesen eltűnt a nyjnk.-ból m int a névszói összetéte
lek első tag ja elvétve szerepel még, mindenesetre sokkal rit
kábban, m int az úfn. irodalm i nyelvben.
häundw enks-puvs „H andw erksbursche“, kipúvts-tög
„G eburtstag“, näumas-tög „N am enstag“ sat.
Régi um lautgenitivus található a következő szóban:
kgints-plévm ü\ „Gänseblum e“.
b) D ativust nyjnk. összetételeinek első tag jáb an nem sike
rü lt találnunk.
c) Accusativusoknak kell tartan u n k a következő össze
tételek első tagját:
vz huits-fiun „das H olzfahren“, uz hqimoxv „das Heu- m aclien“, m inthogy a második tag tárgyas ige.
* *
*
Megjegyzés. Ha az összetételek tag jait egymáshoz való jelentés viszonyuk szerint vizsgáljuk, a következő m egállapí
tásokra ju tu n k : néha a két tag között logikai kapcsolatot,
viszonyt állap íh atu n k meg, m áskor azonban ez a logikai vonatkozás hiányzik.27
a) A két tag között semmiféle logikai viszony nem áll fenn. Az első tag lehet:
1. Személy vagy élőlény:
k cuu-hwdü „K uhhüter“, rind-fleis ..Rindfleisch“.
2. Dolog, anyag:
amelyből a második tag készült:
kuid-rirj „Goldring“, kumi-pölirj „G um m iball“, strQU- huvd „S trohhut”.
Az első tag az alkotó anyagnak csak része:
pivn-päm „B irnbaum “, o p fü l-päm „Apfelbaum ", mö- speiz „Mehlspeise“, nus-iuvtn „N ußtorte“ sat.
Az első tag m eghatározza a második rendeltetését:
piv-flosn „Bierfalsche“, hei-köm üí „H eugabel“, k café- leifü \ „K affeelöffel", sat.
Az első tag ellen használjuk a m ásodikat:
öumv-sivrn „O fenschirm “, h ü vstn -tsukv „H ustenzucker“.
Jelenti az anyagot, mellyel a m ásodik tag foglalkozik;
huits-m oxv „H olzm acher“, kuid-sm id „Goldschmied“, stä-klou p fv „Steinklopfer“.
3. Az első tag megjelöli azt a helyet, ahol a második található, vagy rendeltetését teljesíti:
föd-plévm iii „Feldblum e“, k co upf-püistv „K opfkissen“ . k cQupf-smeütsn „Kopfschm erzen“, tsáund-me „Zahnweh“.
w äund-üv „W andu h r”, hoiz-tlvxdl „H alstuch“.
4. Az első tag m eghatározza azt az időt, am elyben a második szerepel, vagy am ikor a rendeltetését teljesíti:
sum v-äütsüg „Som m eranzug“, öm t-sunv „Abendsonne“, roindv-kw äund „W intergew and“, noxt-heim ad „N acht
hem d“.
b) A két tag által m eghatározott képzetek hasonlók:
staob-reirj „Staubregen“, staob-tsukü „Staubzucker“, sat.
c) A két tag logikai viszonyban áll egymással:
1. Az első tag valam ely nemhez tartozó fa jtá t határoz meg:
rind-fix „Rindvieh“, re-pouk „Rehbock“.
27 Schudt, i. m. 47 11.
35 2. A két tag synomin s az összetétel egy-egy jelentésében elhom ályosult szó m egvilágítására szolgál:
maoi-éizl „Maulesel “, maoi < lat. mulus.
roind-hund „W indhund“, < ófn. w int k u ty afa jta . sm igv-m üvdv „Schw iegerm utter“, < swigar kfn. swiger.
d) összehasonlító összetételek:
himü'-plao „him m elblau“, firjv-präd „fingerbreit“.
G yak ran m egfigyelhetjük, hogy valam ely erősítő tag attól a melléknévtől, am ely m ellett világos értelemmel bírt, más melléknévre kerül át, amelyhez viszont eredeti értelm é
ben nem illik.28
stä-rejx „steinreich“, sta-oid „steinalt“, tgud-siXa „tod- sicher“, hunts-m ivd „hundsm üde“, sao-krgub „saugrob“, sat.
e) Erősítő összetételek.
Ezek az összehasonlító összetételekből keletkeztek. Köny- nyen felism erhetők, m ert a főhangsúly a természetestől el
térően nem az első tagot emeli ki, hanem m indkét alkotóelem egyform a erősségű hangsúllyal bír:
eiz-kcoid „eiskalt“, k cgutsn-krgub „kotzengrob“,
kröz-krev „grasgrün“, k civtsn-kröd „kerzengerade“, s. i. t.
* k
k
B) Az első tag melléknév.
fruvm eis „Frühm esse“, frü v -stu k „ F ru h stü k “, krguz- födv „G roßvater“, kröuz-m uvdv „G roßm utter“, houx- tsgid „Hochzeit“, jurj-frao „ Ju n g fra u “.
H erm ann Paul az izolált jelzői összetételeket is ide
sorolja :28
ta jirjksti tög „der jüngste Tag“, tv heöligi kgist „der hei
lige Geist“, oidv hev „alter H err“, ovm v sindv „arm er Sünder“ s. i. t.
3. Az első tag ige.
A legtöbb effa jta összetételnél az első tag a m ásodiknak célját, rendeltetését jelenti:
28 Paul, i. m. 14. §.
pröd-pfäunv „B ratp fane“, preixgizn „Brecheisen4', näd- nö’l „N ähnadel“, rib-eizn „Reibeisen“, saof-pruvdv „Sauf
b ru d er“, sw im -pöd „Schwim m bad“, stgim-eizn „Stemm
eisen“ s. i. t.
A második tag melléknév:
kfü'-lQiiz „gefühllos“, m evk-w ivdig „m erkw ürdig“.
4. Az első tag ragozhatatlan szó.
lásd a praefixum ról szóló fejezetet.
Bahuvrihi. (Possessivcomposita).
Bahuvrihi-összetétel ak k or keletkezik, h a valam ely sze
mély vagy tárg y n ak nevét az egésznek jellegzetes része he
lyettesíti.29 1. Főnevek:
tu m -k cQupf „D um m kopf“, tr u h - k cg u p f „T rutzkopf", lamj-leib „Langleib“ sat.
2. Melléknevek:
laurj-hövrig „langhaarig“, laurj-panig „langbeinig", trei-éikig „derieckig“, sat.
Megjegyzés. Kluge a ga- präfix u m ot is a bahuvrihiössze- tételek között tárg y alja.30
II. Igei összetétel.
a) Az első tag ragozhatatlan szó.
1. P räfix um (Igekötő). A lapjelentésük szerint az igefo
galomhoz helyi m eghatározást fűznek, illetőségüket azonban innen sok más jelentéscsoportra is kiterjesztették. Ilyenek pl. a perfektiválás, tárgycsere sat.
A präfix um o k kal való szóképzést külön fejezetben rész
letesen tárg y alju k . Lásd a präf.-rol szóló fejezetet.
2. Határozószó:
häm -ke „heimgeben4', häm -kcum v „heimkommen", öwi- saov „hinabschauen“.
29 Paul, H. i. m.
30 Kluge, Fr. i. m.
37
b) Az első tag névszó.
1. H a accusativusban álló főnév az első tag, a főhangsúly m indig m agára a főnévre esik:
QUTDOxt-keim „obachtgeben“, teö-neimv „teilnehm end éipfü'-proukv „Apfel p flücken“, krözm än „Gras m ähen“, huits-ö-snein „Holz abschneiden“, slit-sue-f övn „Schlitt-
schufahren“,
prgud-poxv „Brot backen“, srgud-m oxv „Schrot m achen“.
2. Az igékkel összetett m elléknevek az igefogalomhoz csatlakozó eredm ényt fejezik ki:
Tárgyas: fui-sitn „vollschütten', fivtig-m oxv „fertig
m achen“, m ovm -m oxe „w arm m achen“ sat.
T árgyatlan: fui-krivr] „voll kriegen“, fietig sei „fertig sein“, fu i rnevn „voll w erden“ sat.
Reflexiv: si kraurjg loxv „sich k ran k lachen ", sit tum stöün „sich dumm stellen“ sat.
III. R agozhatatlan összetételek.
1. Egy viszonyszónak függő esettel való összeolvadása révén keletkeztek a következő összetételek:
ts-krund „zugrunde“, ts-livb „zuliebe“, ts-evst „zuerst“, ts-léitst „zuletzt“, in-staund „im stande“, ts-frin „zufrie
den“,
imv-tsrvevg „quer“, imv-haopt „ü b erh au p t“, ts-ruk „zu
rü ck “, ima-rgi „überein“.
A kötőszók közül idetartoznak a következő mellé- rendelők:
seit-teim „seitdem“, trguts-tgim „trotzdem “, a következő alárendelők:
nox-tgim „nachdem “, trouts-teim „trotzdem “.
2. M indkét alkotóelem ragozhatatlan. A dynam ikus hangsúly többnyire elnyom ta a hangsúlytalan tag hang
zóját:
trau „d aran “, tr-aow „ d a ra u f“, tr-aost „d raußen“, t-rin
„drinnen“, tv-pgi „dabei“, te-keir) „dagegen“, tv-nox „dar
nach“, tu-tsuv „dazu“, trgum „droben“, trund „druten“, rö „herab“, raom „h erauf“, raoz „heraus“, rei „herein“,
rum „herüber“, nö „hinab”, naorv „h in au f”, naoz „hin
aus“, ngi „hinein”, num „hinum “.
Megjegyzés. A következő összetételek második tagja m inden valószínűség szerint az eltom pult — hin: au f hin, abhin sat; illetőleg — her: aufh er s. i. t.
aof-i, „hin au f“, öro-i „hinab“, um-i „hinüber", fiur-i „nach vorne“, hindr-i „nach h inten“, aos-i s. i. t.
aomu „h erau f“, ömv „herab“, einv „herein“, um v „her
um “, sat.
M indkét tagot egyform a erősséggel m ondjuk ki:
tö-hev „daher“, tuvt-hev „dorther", mou-hev „w oher“, tu vt-hi „dorthin“, mou-hi „wohin“, sat.
A -roevts szócskával összetett szav akat névszói összetéte
leknek vehetjük, a -vevts ugyanis nem más, m int egy m ár nem létező főnévnek genitivus-alakja.
ő-mevts „abw ärts“, aom-roevts „ au fw ärts“, aoz-meets
„ausw ärts“, fou-m evts „vorw ärts“, s. i. t.
Ezzel szemben a häm -tsuz „heim w ärts“, és hev-tsüvz „hierher“
összetételek m ásodik tag ján ak a kfn. zuo-ze az alapja. Ennek a továbbképzése a tsüvzig (v. ö. hiesig) rendkívül produk tív a nyjk.-ban, s csaknem postpositio jelleggel irá n y t jelez:
SQu-tsuvzig „in diese R ichtung“, häm -tsuvzig „auf dem Heimwege“, tv k civx v tsuvzig „in der Richtung der K irche“, aomi-tsuvzig „au fw ärts“, oroi-tsuvzig „abw ärts“, hindri-tsuvzig „noch h in ten “, fivrv-tsu vzig „nach vorne“, eini-isuuzig „einw ärts“, aozi-isuvzig „nach h ian u s“, tsruk-tsuvzig „rückw ärts“ sat.
KÜLSŐ SZÓKÉPZÉS.
A) Praefixum ok.
„Die P räfixe gehören form al zu der W ortzusam m enset
zung. D a sie aber ihrer Bedeutung nach der Ableitung nahe stehen, w erden sie als ein M ittelding zwischen beiden be
sonders behandelt. Man teilt sie am zweckm äßigsten m it Kluge . . . in „Nom inal“- und „V erbalpräfixe“ ein. (Die No
m inalpräfixe) spielen eine verhältnism äßig geringe Rolle, denn beim Nomen sind die Suffixe reicher entw ickelt. Um gekehrt haben beim Verbum die P räfix e große Verbreitung gewon
nen, wovon sich die am häufigsten vorkomm enden noch in zahlreiche Bedeutungsgruppen einteilen lassen. W ährend beim Nomen in erster Linie die Suffixe als W ortbildungs
m ittel dienen, sind es beim Verbum die P rä fix e “.31 I. Névszói praefixum ok.
1. G yűjtőnevek képzésére szolgál a ki- (k-, ke- variánsok
kal)- praefixum . Kluge szerint Bahuvrihi-összetétek egy ne
méről van itt szó.32 Etim ológiája: gót ga-, ófn. gi-, kfn. ge- (a latin con-nal rokon).
a) Névszóképzések:
ki-pieg „Gebirge“, ke-m it „G em üt“ sat.
b) Igeképzések:
ki-seits „Gesetz“, ke-diyi „G edicht“, k-sixt „Gesicht“, k-rist „G erüst“, k-m is -k-m as „Gemisch“ sat.
c) Izolált szavak, melyeknek töve idők folyam án veszen
dőbe m ent:
31 Schudt i. m. 331.
32 Kluge i. na. 6 1.
