änv „einer“, äni „eine“, tsroä „zwei“, trgi „drei“ sat.
2. hangsúlytalanok:
v, vn „ein“.
D) Határozószók (Adverbia).
a) H elyhatározószók:
tö „da“, tu v t „dort“, gum „oben“, untn „unten“, traost
„drau ßen“.
b) Időhatározók.
ivls „jetzt“, nox „nach“, iáun „dann“, speidv „später"
sat.
c) M ódhatározószók:
row „wie“, söu „so“ sat.
d) Viszonyszók (Praepositiones), m elyek szintén ide sorol
hatók:
1. H elyhatározó viszonyszók:
in „in“, aof „au f“, vn „an“, pv „bei“, tü v x „durch“, gurov „über“, undv „un ter“, tsv „zu“.
2. Időhatározó viszonyszók:
sidv „seit“, n o x „nach“.
5. Az együttlét és elválás viszonyszavai:
m it „m it“, uni „ohne“.
E) Kötőszók (Conjunctiones).
a) Mellérendelők:
und „und“, ä „auch“, örov „aber“, tg u x „doch“, sat.
b) Alárendelők:
tvmgö „daweil", roäun „w ann“, rovn „w enn“, roeö
„weil“.
F) Igék (Yerba).
Az erős igék csaknem kivétel nélkül prim ärek, vagyis képzés nélküli puszta tövek, ezzel szemben a gyönge igéket többnyire képzés által nyerjük.
Az igéknél jelentésük alap ján a következő csoportokat
kell m egkülönböztetnünk, s fontos m egjegyeznünk, hogy ezek az osztályok a szóképzésben is szerepet játszanak.
a) D u ra tiv és punk tu ális igék :1Sa 1. D u ra tiv m ajdnem m inden egyszerű ige:
slofv „schlafen“, k spien „spüren“, éizn „essen“, room
„w aschen“, lafv „laufen", leizn „lesen“, sreim „schrei
b en“ s. i. t.
2. P un ktu ális (pillanatnyi) a legtöbb igekötős ige s a követ
kező egyszerű igék:
preinv „brennen“, fiún „fü h ren “, k cum v „kommen".
krivr] „kriegen“, treife „treffen “ s. i. t.
b) Abszolút és relatív igék.14
Ez a felosztás m élvebbreható, m int a szokásos „tran zitív “ és „intranzitív".
1. Abszolút igék:
pleirn „bleiben“, főin „fallen“, ké „gehen“, loxe
„lachen" sat.
2. R elatív igék:
heirjgn ..hängen“, klaom „glauben”, höfv ..helfen“.
faurjv „fangen", lözn „lassen“, paovn „bauen" etc.
3. Abszolút és relatív a szerint, hogy m ilyen értelem ben használatos:
T3z huits preind „das Holz b ren n t“.
i prein huits „ich brenne Holz“.
Igen sok abszolút jelentésű ige relatívvá válik igeköto- vel való összetétel következtében:
íréin „treten“ — pi-tréin ..betreten“.
c) Személyes és személytelen igék.
1. Személyesek: „Persönliche Verba sind solche Verba, die ebensowohl in persönlichen wie in unpersönlichen
Kon-13a Schudt i. in. tü 1.
14 Behagrhel. O., Deutsche Syntax. Ti. Bd. i n TI.
21 struktionen auftreten können, bei denen w eder in der Be
deutung noch in der A rt der Ergänzung zwischen der p er
sönlichen und der unpersönlichen Form des Erscheinens ein Unterschied besteht“ :1*
ti sunv sgid „die Sonne scheint ’? uz sgid „es scheint“.
2. Személytelenek: „Unpersönliche Verba sind solche, die nicht ebensowohl in persönlichen wie in unpersön
lichen K onstruktion au ftreten können, die vielmehr: entw e
der häufiger oder ausslicßbch in unpersönlichen K onstruktio
nen a u ftrete n “ :18
uz réirjkt „es regnet“, uz sneipt „es schneit“ uz k frie d
„es frie rt“ sat.
d) Nem visszaható és visszaható igék:
1. Nem visszahatok:
iaovn „dau ern“, k cafv „kau fen“ s. i. t.
2. Visszahatok:
si ivn „sich irren“, si tum ii'n „sich beeilen“ sat.
e) Nyugalm i helyzetet és irá n y t jelentő igék:
1. Nyugalmi helyzetet jelentő igék:
Hr/ „liegen“, sie „stehen“ s. í. t.
2. Irá n y t jelentő igék:
lafv „laufen“, reine „rennen“, stöün „stellen ”.
G) Indulatszók (Interiectiones).
„Die Interjektionen sind nicht W örter, sondern Sätze“.1, Ez a m eghatározás azonban csak a jelentésre vonatkozólag helytálló, alak szem pontjából nem. Az indulatszók csak ala
kilag szavak, jelentésük után azonban mondatok.
Az indulatszavakat a következő osztályokba sort»1' h a tju k :
a) Érzelemből folyóak:
1. Tisztán benső érzelemből:
öröm: ju xx é .
2. Külső inger által okozott érzelemből: * ,r’ 1Ä Behaghel. i. ni. 122 1.
17 Behaghel, o„ Deutsche Syntax, Heidelberg. 1925. §. 615a.
fájdalom : ö, au, f f, ju j (a m agyarból), uj.
csodálkozás: v hä.
ellentm ondás: oxö.
bosszúság: na, nv.
türelm etlenség: nv.
szégyenérzet, csömör: pfu i.
b) H angutánzók:
1. A szervetlen külvilág h an gjainak utánzására:
plats, púm , puf f .
2. A szerves term észet h an g jain ak u tánzására (állati h a n gok p l.):
miaü, me, iä, maóroaó, sat.
c) Parancsolok:
Amit az egyszerű, n y elvjárást beszélő ember társával el a k a r végeztetni, azt parancsoló m óddal fejezi ki, állatokkal szemben indulatszókat használ:
1. Kocsis indulatszók:
ö-i „megállni" (lovak), d jiv „elindulni" (a m agyar
„gyi“), hgud „jobbra“, hiv „b alra“.
2. Hívó szócskák:
szárnyasok: p ip ip (tyúkok, csibék), lililili (kis k a csák), m úrim uri (kis libák).
3. Hessegető szócskák:
ksüü (m adarak, tyúkok).
BELSŐ SZÓKÉPZÉS (UMGESTALTUNG). ÁTMENET.
A szóképzésnek azt a m ódját, am ikor a tő belső elválto
zása (ablaut, um laut: Umgestaltung) új szó keletkezésének alapja, belső szóképzésnek nevezzük: Például:
vz paund „das Band", i pind „ich binde", reiiv „Reiter", ritv „Ritter".
Az igékből képzett névszók (nomina actionis) nagy többsége tartozik ebbe az osztályba.
Lássuk ezeket ablautsorok és alaptő szerinti csoportosí
tásban:
I. ablautsor:
tv fleis „der Fleiß":
angsz. fiitan, őfn. vli.3 prásens igetőből.18 ív srei „der Schrei“ :
óin. scrlan, kfn. schrien ige prasenstövéből.
ív sei „der Schein":
gót skeinan, ófn. skinan, kfn. schinen ige prasenstövé
ből.
tv sír fid „der Streit":
ófn. stritan, kfn. striten, ige prasenstövéből.
ív leib „der Leib":
gót bi-leiban, ófn. (be-)líban, kfn. (be)liben ige prasens
tövéből.
ív k r if „der G riff":
gót greipan, ófn. grílan , kfn. grifen ige präteritum - tövéből.
18 Megjegyzés: Az etimológiákat a K luge—Götze, Etymologisches W örterbuch der deutschen Sprache, Berlin und Leipzig, 1934. című szó
tárból vettük át.
tv plz „der Biß“ :
gót beitan, ófn. bÍ33an, kfn. bizen ige präteritum - tövéből.
tv ris „der Riß“ :
germ, rídan, ófn. ri3an. k ín . ri3en prateritum tövéből.
tv strix „der Strich“ :
ófn. streihhőn, kfn. streichen prateritum tövéből.
II. ablautsor:
ív tsüg „der Zug“ :
gót tiuhan, ófn. ziohan, kfn. ziehen ige präteritum - plurális tövéből.
tv süz „der Schuß“ :
gót skiutan, ófn. sck>33an, kfn. schiezen ige prät. plur.
tövéből.
tv slus „der Schluß“ :
ófn. slio3an, kfn. sliezen ige prät. plur. tövéből.
tv fiús „der F lu ß “ :
germ, fleut, ófn. fiú b a n , kfn. \lie 3en ige prät. plur. tö
véből.
tv fvíru s „der V erdruß“ :
gót (us)riutan, ófn. irdriosan, kfn. verdrie3en ige prät.
plur. tövéből.
tv flüg „der F lu g“ :
gót fleug, ófn. fliogan, kfn. fliegen ige prät. plur. tü véből.
ív ki-n u z „der G enuß“ :
gót. niutan, ófn. (gi)nk>3an ige prät. plur. tövéből.
tv k -rü x „der G eruch“ : ófn. riohan. kfn. riechen
III. ablautsor:
v z päund „das B and“ :
gót bindan, ófn. bintan, kfn. binden ige prät. sing. tö
véből.
ív p u n d „der B und“ :
u. a. ige prät. plur. tövéből.
ív w u v f „der W u rf“ :
gót w aírpan, ófn. w er(p)fan. kfn. w erfen ige prät.
plur. tövéből.
ív sprurj „dér Sprung4':
ófn. spingan, kfn. springen ige prät. plur. tövéből.
vz irány] „das Spülicht“ :
gót drinkan, ófn. trin k an, kfn. trinken ige prät. sing.
tövéből.
ív irutjg „der T ru n k “ :
u. a. ige prät. plur. tövéből.
iv tä u m f „der D am p f“ :
kfn. dim pfen ige prät. sing, tövéből.
ív k rá u m p f „der K ram pf“ :
ófn. krim phan, kfn. krim pfen ige prät. sing, tövéből.
ív hvurjg „der Schwung“ :
gót swiggan, ófn. swingan. kfn. swingen ige prät. plur.
tövéből.
ív sin „der .Sinn“ :
got sinnan ige praesenstövéből.
IV—V. ablauísor.
í v sp ru x „der S pruch“ :
ófn. sprehhan, kfn. sprechen ige m ultidejű participium
tövéből. 7
iv stix „der Stich“ :
ófn. stehhan, kfn. stechen eredetileg az i-sorba tarto zott ige p art. tövéből.
ív meig „der Weg“ :
gót gawigan, ófn. wegan, kfn. wegen ige präsens- tövéből.
vz m öz „das Maß":
gót m itan, ófn. me33an. kfn. mezzen ige präi. sing.
tövéből.
ív siís „der Sitz“ :
gót sitan, ófn. sÍ33an, kfn. sitzen ige prösenstövéből.
VI. ablautsor.
ív slög „der Schlag“ :
gót slahan, ófn. slahan, kfn. slahen ige prasenstövébőh ív rvuks „der W uchs“ :
ófn. w ahsan, k ín . w ahsen ige prateritum tövéből.
Reduplikáló igék.
ív fői „der F a ll“ :
ófn. fallan, kfn. fallen ige prasenstövéből.
ív käurj „der G ang“ :
gót gaggan ige prasenstövéből.
íi k-rooid „die G ew alt“ :
gót w aldan, ófn. w altan, kfn. w alten ige prasenstövébőh ív röd „der R at“ :
gót ga-rédan, ófn. raten, kfn. raten „ „ ív slöf „der Schalaf“ :
gót siépan, ófn. slaffan, kfn. slafen „ „ ív laof „der L a u f“ :
got us-hlaupan, ófn. lou fan ,k fn . loufen „ „ ív s í q u s „der Stoß“ :
gót stautan, ófn. sh>3an, kfn. stozen „ „
A tőhangzó m egváltozását (ablaut, um laut: Um gestal
tung) különféle okok idézhetik elő. Ezek közül főleg a hang
súly és a mellékszótagok szonáns elemének a tőm agánhang
zóra gyakorolt hatása b ír elsőrendű fontossággal. Minthogy m indkettő egyúttal a belső szóképzés előfeltételének meg
teremtője, szükségesnek ta rtju k nagy vonásokban való be
m utatásuk at.
1. Hangsúly: A nyelvtudom ány kétféle hangsúlyt külö n
böztet meg: úgy m int dinam ikus és zenei hangsúlyt. A din a
m ikus hangsúly lényege valam ely szótagnak erőteljes k i
emelése, nyom atékos kiejtése. Az erőteljes kihangsúlyozás természetes következm ényeként a kevésbbé hangsúlyos vagy hangsúlytalan szótagok elmosódnak, eredeti hangszíne
zetük eltompul. Ezzel m agyarázzuk, hogy az ófn. szavak mel- lékszótagaiban szereplő színes a, o, u, i vokálisok m ór a
27 kín.-ben a színtelen e-nek ad ták át a helyüket. Pl.: ubil-ból
übel, fadar-ból Vater sat. lesz. — A zenei hangsúly a szó
tagok hangszínezetének és hangm agasságának különbözősé
gén alapszik, s feladata az egyes szavakhoz fűződő érzelmi momentumok (helyeslés, rosszalás, nyereség, kérdés, csodál
kozás stb.) kifejezése. Pl. m ennyire m ásként e jtjü k ki ugyan
azt a k ü e d szót, ha beleegyezünk valam ibe: k ü e d (nem b á nom!), s m ennyire m ásként, ha például valakinek a bele
egyezését a k a rju k kérni valam ihez: küed?! (rendben van?).
A zenei hangsúlyt ta rtjá k igen sokan a q u alitativ ablaut in
dítóokának.
2. A tőhangzóváltozásnak másik form ája, mikor a mel- lékszótag szonáns eleme h at az első szótagra, annak voká
lisát részben vagy egészben m egváltoztatja. Ezt a jelenséget nevezzük um laut-nak. A változás oka: a tőhangzó hasonul a m ellékszótag m agánhangzójához. Aszerint, hogy m ilyen vo
kális okozza az um laut-ot, m egkülönböztetünk i-, a-, u- um laut-ot.
A belső szóképzéshez sorolhatjuk a szóképzésnek azt a m ódját is, m ikor a nyelv valam ely szót eredeti szófajosztá- lyából kiemel, s azt minden hangtani változtatás nélkül, m ondattani átvitellel a szófajták más osztályában sorolja be.
A szóképzés alap ja itt az a belső folyam at, m elynek révén a szó új jelentéstartalm at vesz fel. PL: ser] ige, de főnévvé lesz, m ihelyt a névelő járu l hozzá: ez sér] „das Sehen“. Ezen a po n
ton érintkezik a m ondattan a szóképzéstannal.
A) Főnév.
A tőnévképzés legszokásosabb m ódja a határozott vagy határo zatlan névelőnek más szófajhoz való csatolása.19
a) Melléknévből főnév.
ez éimi „die Ebene ", ez séini „das Schöne“, ez tum i „das D um m e“ s. í. t.
19 Schudf i. m. 13 II.
Ezek a képzések elvont főneveket pótolnak:
Például:
tum heid = ez tumi.
vz túrni kfo id m v in evm nad „die D um m heit v. seine Dum m heit gefällt m ir in ihm nicht“.
b) Igéből főnév.
A főnévi igenévből semleges absztraktum lesz. Ez a k ép
zésmód főként a d u rativ igéknél produktív:
az laf'v „das L au fen “, ez ke >,das G ehen“, ez faolgintsn ..das F aulenzen“,
ez fgvn „das F a h ren “, ez slofv „das Schlafen“, ez mán
„das M ähen“,
ez eizn „das Essen“, ez triage „das T rinken“ s. i. t.
C) Indulatszóból főnév.
K iváltképen a hangutánzó indulatszók jöhetnek itt te
kintetbe, s a hang viselőjének megjelölésére szolgálnak főleg a gyerm eknyelvben:
li k[uk „die H enne”, ti kläni lili und m u h „Entelein und Gänselein“, in maomao „der H und", ti mü ..die K uh”, ez pipi ..das K ücklein“, tv k u k u k „der K uckuck“ s. i. t.
Tautologikus összetételek, m elyeknek csak az első része hangutánzó:
tv kokl-háü ..der H ah n “, vz m ü-m etsi „das K alb“.
B) Melléknév.
Egy szónak ad jektiválása többnyire a szórendből folyik:
a) Főnévből melléknév.
paurjkröd „b ankrotte“, evbt „erst“, fois „falsch“, h tid „schuld“ Pl.: tu pist suid „du bist schuld d a ra n ”.
29
b) Névmásból melléknév.
vz mgini, vz tgini, vz seini „das Meinige, Deinige, Seiníge s. í. t.
c) Yiszonyszóból melléknév.
tsuv „zu“-ból v tsüvni tiv „eine zuene T ü r‘'. T alán az yuffani tiv „offene T ü r“ analógiájára.
d) Igéből melléknév.
M iként a főnévi igenévből főnév, lígy lesz a melléknévi igenévből igen gyakran melléknév. N yjnk.-ban m ind jelen - idejíí, m ind a m ultidejű melléknévi igenév előfordul. 1. A je len m elléknévi igenév azonban csak kisszámú, leginkább d u rativ jellegű igéknél szerepel:
tv ligadi, tv steradi päm „der liegende, stehende Baum 2. Ezzel szemben a m últidejű melléknévi igenév sokkal el
terjedtebb:
tárgyas: v z po\ani prgud „das gebackene Brot", vz ksöxti fleis „das geselchte Fleisch ", fvkm elts k cind „verwöhntes Kind " s. i. t.
tárg y atlan és visszaható: ö m vkfoini e ip fü \ „abgefallene Apfel, psgufv n v mgints „einer, der sich besoffen h at ",
sat.
C) Határozószó.
a) Főnévből határozószó.
movrj „morgen“, maudog „M ontag“, tinstog „D ie n sta g ", m itm ox „M ittwoch“, tunvstog „D onnerstag“, freidog
„Freitag“, saumstog „Sam stag“, sundog „Sonntag“ = am Montag, am Dienstag s. i. t.
olvrngö („aller W eile“) „im mer“ s. a. t.
b) Melléknévből határozószó.
Genitivusok:
links „links“, reyjts „rechts“, w einikstns „wenigstens“.
m indvstns ..mindestens“, * hekstns „höchstens“ s. i. t.u
H atározószók felsőfokban:
vm péistn ..am besten“, vm seinstn „am schönsten, pm sipxvstn „am häßlichsten“ vm klevnstn „am klein- sten“ sat.
c) Igéből határozószó.
I. Megjegyzés. Az igék m ultidejű melléknévi igenevéből nyjk. egészen különleges határozószókat képez, am elyek fel
tűnő form ában egy személy vagy tárg y állapotára vonatkoz
nak. A határozószóképzésnek ez a m ódja -v képzővel (raggal;
történik, am ely talán erős nom inativus m aradványa:
kslörf, kslörjp „geschlagen, in geschlagenem Zustand“, kflQurj, kflgurjpnp „geflogen“, kreind „gerannt“ sat.
II. Megjegyzés. Valószínűleg jelen melléknévi igenévből vannak képezve: stéradp „stehen“, ligadp „liegend“, h u p f adv
„hupfen d“, s. i. t.
A SZÓÖSSZETÉTEL.
H a két vagy több szó egyetlen főhangsúly a la tt egységgé forr össze, s ez az ú j egység az összetételt alkotó szavaktól eltérő (izolált) jelentést vesz fel, összetétel, összetett szó k e letkezik. Ezen az alapon a nyelv m ár kezdettől fogva alkot
hatott ú j szavakat a m ár meglevőkkel, s az analógia gondos
kodott azután ilyen képzésm ód továbbterjedéséről. Az össze
tételek, összetett szók fejlődéséről Paul Hermann a követke
zőket m ondja: „Die Zusammensetzung h at sieh aus der syntaktischen Verbindung m ehrerer W örter entw ickelt. Dies ist nicht so zu verstehen, daß jedes einzelne W ort, das w ir als eine Zusammensetzung betrachten, so entstanden wäre, viel
mehr, nachdem eine Anzahl syntaktischer Verbindungen zu einer W orteinheit verschmolzen w aren, w irkten dieselben als Zusammensetzungen, nicht m ehr als syntaktische V erbin
dungen, analogisch w eiter“.20 — „Die Ursache, durch welche eine syntaktische Verbindung zu einer Zusammensetzung wird, ist darin zu suchen, daß sie ihren Elementen gegenüber in irgend welcher A rt isoliert w ird.“21 Ez az indokolás a leg
több esetben jelentésdifferenciálódással kezdődik.
Felosztás. Az .összetételeket, a szerint, hogy m it veszünk a felosztás alapjául, többféleképen lehet osztályozni. W u nd t a történeti fejlődést veszi alapul, s az összetételeket a m on
dathoz, m int logikai egységhez való viszonyuk alap ján osz
tályozza. M egkülönböztet analitikus és szintetikus összetéte
leket: ..Analytisch entsteht ein zusammengesetztes W ort indem es als syntaktisches Gefüge aus dem Ganzen eines Satzes sich aussondert. Synthetisch bildet es sich, indem seine Bestandteile eine festere V erbindung m iteinander eingehen und dadurch von den übrigen W örtern des Satzes als ein neues W ortganzes sich scheiden.“22 Bojunga szintén a
törté-2° 2i Paul, H erm ann, i. m.
neti fejlődés ala p ján áll, de tekintettel van az összetétel tag jai között fennálló kapcsolat m ilyenségére is. Szerinte az összetétel károm alakja: 1. Zusam m enfügung, 2. Zusammen- rückung és 3. Zusamm enbildung, s ezeket a következőképen definiálja: 1. „die Zusam m enfügung i s t . . . die iilteste A rt der Zusammensetzungen, die sich bereits ausgebildet hatte, ehe sich die Beugung — die ja letzten Endes selbst eine Zu
sam m ensetzung ist — durchgesetzt hatte, die Zusamm ensetzung also, bei der das Bestimmungsglied ein W ortstam m ist, einerlei w elcher W o rtart“.23 2. „Jü ng er ist die Zusam m enrückung, bei der das Bestimmungsglied eine Beugungs- oder M ehrzahlbil
dung zeigt.“ 2. „Die Zusam m enbildung besteht nicht aus der Summe ihrer Teile, sondern bildet aus einer W ortgruppe nach dem Vorbild bereits bestehender Zusammensetzungen ein ganz neues W ort“.24 Vilm ar Grimm nyom án „valódi“ és
„nem valódi“ összetételről beszél25 (eigentliche, uneigentliche Zusammensetzung). A valódi összetételek főism ertetőjele, hogy az első tag rendszerint puszta tőalakban szerepel. Paul és W ollm ann a felosztás ala p jáu l az összetételek elemeit veszik.28 Jelen dolgozat is ezt a felosztást követi.
Eszerint m egkülönböztetünk I. névszói (nominális) és II.
verbális (igei) összetételeket.
I. Névszói (nominális) összetétel.
A nominális összetételeknek — a tagoknak egymáshoz való viszonya és az egésznek a tagokhoz való viszonya a la p ján — három fa jtá já t különböztethetjük meg: a) kopulatív- m ellérendelt (dvandva), b) m eghatározó-alárendelt és c) ba- huvrihi-összetét eleket.
K opulativ összetétel (dvandva).
Alig több az egymás mellé illesztésnél. A két tag addiciós viszonyban áll egymással. Az összetétel két tag ja közé „és“
kötőszó gondolható.
22 Wundt, Wilhelm, Völkerpsychologie, I. Bd., Die Sprache, 645 1 2* 24 Bojunga i. m.
25 Vilmar, Deutsche Grammatik, Wortbildungslehre 54 1.
26 Paul, H., i. m. 70 1. Wollmann, i. m. 150 1.
35