A) Praefixum ok.
„Die P räfixe gehören form al zu der W ortzusam m enset
zung. D a sie aber ihrer Bedeutung nach der Ableitung nahe stehen, w erden sie als ein M ittelding zwischen beiden be
sonders behandelt. Man teilt sie am zweckm äßigsten m it Kluge . . . in „Nom inal“- und „V erbalpräfixe“ ein. (Die No
m inalpräfixe) spielen eine verhältnism äßig geringe Rolle, denn beim Nomen sind die Suffixe reicher entw ickelt. Um gekehrt haben beim Verbum die P räfix e große Verbreitung gewon
nen, wovon sich die am häufigsten vorkomm enden noch in zahlreiche Bedeutungsgruppen einteilen lassen. W ährend beim Nomen in erster Linie die Suffixe als W ortbildungs
m ittel dienen, sind es beim Verbum die P rä fix e “.31 I. Névszói praefixum ok.
1. G yűjtőnevek képzésére szolgál a ki- (k-, ke- variánsok
kal)- praefixum . Kluge szerint Bahuvrihi-összetétek egy ne
méről van itt szó.32 Etim ológiája: gót ga-, ófn. gi-, kfn. ge- (a latin con-nal rokon).
a) Névszóképzések:
ki-pieg „Gebirge“, ke-m it „G em üt“ sat.
b) Igeképzések:
ki-seits „Gesetz“, ke-diyi „G edicht“, k-sixt „Gesicht“, k-rist „G erüst“, k-m is -k-m as „Gemisch“ sat.
c) Izolált szavak, melyeknek töve idők folyam án veszen
dőbe m ent:
31 Schudt i. m. 331.
32 Kluge i. na. 6 1.
k-la x tv „Gelächter 4, krjak „G enick“, ki-möiimirj „Ge
wölbe“, k-\ev „G ehör“, sat.
Megjegyzés. Pleonasztikus gyűjtőnév a k-smistrix „G e
schw ister“, m inthogy a szónak az -ix képző is kollektív jelleget ad. E gyébként az -ix az ófn. -axi -ra megy vissza.33
2. Az ü-, un- praefixum tagadó értelem ben használatos:
Etim ológiája: gót un-, ófn. un-, kfn. un- (görög-latin a(n)- in-).
a) u- un- -j- főnév:
Ti-ruv „U nruhe“, ű-flöd „U nflat“, ü-re\t „U nrecht“, un-uutnirj „U nordnung“ sat.
b) ü-, un- + melléknév:
ű-pikreim lix „unbegreiflich", ü-tsfrin „unzufrieden", ű-krazivd „un rasiert“, un-evtsgurj „unerzogen“ s. i. t.
3. ü m .
Etim ológiája: ófn. ur-, kfn. ur-. H angsúlytalan alak ja er-.
Csak kevés példában:
üvr-oid „uralt", üv-w oid „U rw ald“, üur-gi’l „Uhrane"
sat.
4. mis- csak egyetlen szóban: m is-kipuvd „M isgeburt“.
Etim ológiája: gót missa-, ófn. missa-, missi-, kfn. misse-.
II. Igei praefixum ok. (Igekötők).
I
Az igei praefixum okat az el nem váló, elváló s a hol elváló, hol el nem váló igekötők osztályába oszthatjuk fel.
1. El nem válók.
El nem váló igekötő nyjnk.-ban csak három fordul elő:
a) fv-, amely az irodalmi nyelv ver-, er- és zer- igekötőinek felel meg;
b) pi- és c) midv-a)
fv-Etim ológiája: gót fair-, fra-, faúr-; ófn. fir. far-; kfn. ver- N yjnk.-ban a következő jelentéscsoportokban szerepel.
Mint a gót faú r leszárm azottja, jelentése:
1. valam in túl:
fn-pasn „verpassen“, fv-slo fv „verschlafen“ sat.
2. elzárás, visszatartás:
33 Paul i. m.
41 fv-sevn „vergraben“, fv-krö m „vergraben“, fe-steikv
„verstecken“,
fü-sm ivn „verschmieren“, sat.
Mint a gót fra- leszárm azottja, jelentése:
1. tárgyatlanul: eltűnés, tönkrem enés:
fv-fom i „verfahren“, fe-preinv „verbrennen“, fe-hur]vn
„verhungern“,
fu-tran „verdrehen“, fv-ram v „verräum en“, fv-kroeinv
„verw öhnen“,
fv-seirjgv „verschenken“, fv-p u tsn „verputzen“ sat.
5. hely változás:
fü-sivm „verschieben“, fe -ru k v „verrücken“, fv-p ei’ln
„verrütteln“ sat.
6. az alapszó ellentéte:
fvr-oxtn „verachten“, fv-levn v „verlernen“, fv-kw in n
„verspielen“, sat.
A fn-praefixum m ondattani funkciója:
1. Az igének igen gyak ran perfektiv, resultatív jelle
get ad:
fv-rvoksn „verw achsen“, fv-teön „verteilen“, fu-slikv
„verschlucken“.
2. A tárgyatlan ige a fv- praefixum következtében néha tárgyassá lesz:
fv -íiv n v „verdienen“, fv-heksn „verhexen“, fv-heirvdn
„verheiraten“.
Ha főnévből képzett ige előtt áll, jelentése: azzal ellátni, am it a főnév kifejez:
fu-süw un „versilbern“, fu ku id ti „vergolden” s. i. t.
Az újfelném et irodalm i nyelv zer- praefix u m án ak meg- feleleőn fu- jelentése: szét, széjjel, s m indig valam iféle káro
sítást, tönkretevést fejez ki:
fu-preijüa „zerbrechen“, fu-reizn „zerreißen“ sat.
A fu- az irodalm i er- helyett is állhat, s eredm ényt jelent:
fu -fríu n „erfrieren“, fu-slör) „zerschlagen“, fu-saowu
„ersaufen“,
si fu-huin „sich erholen“, fu -tru ku „erdrücken“ sat.
b) pi- Etim ológiája: gót bi-, ófn. kfn. bi- azonos a bei-vel.
Két alap jelentése van: körül, közelében és hozzá. G yak ran vegyes értelemben.
pi-kröm „begraben“, pi-süuxu „besuchen“, pi-ströwu
„bestrafen“.
c) A widu- p raefixum valószínűleg az irodalm i nyelvből k erü lt a nyjnk.-ba. Jelentése: ellen.
Etim ológiája: gót: wij>ra, ófn. w idar-, kfn. wider-.
widu-sie „w iderstehen“, w idu-huin „w iederholen“.
Megjegyzés. Mind a pi-, m ind a widu praefixu m nyjnk.- ban csak igen kevés szónál fordul elő.
2. Elváló igekötők.
Sokkal gyakoribbak nyjnk.-ban az úgynevezett elváló ige
kötők, m elyek révén az ige a legkülönbözőbb jelentésválto
zásokon m ehet át.
1. ö-: Etim ológiája: eredetileg viszonyszó volt: ófn. aba-, kfn. aba, ab. gót af; görög apó-, lat. ab.
Jelentése eredetileg: „valam itől el“, ennélfogva eltávo
lítást, eltávolodást jelent:
a) Tárgyas:
ö-preixxu „abbrechen“, ö-snein „abschneiden“, ö-raziun
„abrasieren“,
ö-wosn „abw aschen”, ö-putsn „abputzen“, ö-laorju
„ableugnen“ sat.
b) T árgyatlan:
ö-faoin „abfaulen “, ö-kfriun „abfrieren“, ö-ke
45
„abgehen“.
A jelentésnek különféle variánsai még:
c) lefelé való irány:
f) Valam ely dolognak, hírnek visszavétele:
ö-sörj „absagen“, ö-täurjgu „abdanken“ sat.
g) M inta u tán való alkotás:
ö-moin „abm alen“, ö-tseixn „abzeichnen“, ö-sreim
„abschreiben“,
ö-neinw „abnehm en“, ö-fotgrafivn „abphotographie
re n “.
A praefixu m szerepköre (funkciója) átv itt értelemben:
perfektíváló jelentést ad az eredm ény m egadásával:
ö-lafv „ablaufen“, ö-prginv „abbrennen“, ö-kcQuxv
„abkochen“,
ö-tsoin „abzahlen“ s. i. t.
2. au:- Etim ológiája: gót ana; ófn. ana; kfn. ane.
Alap jelentése: érintkezés a térben.
a) au-höm „anhaben“, au-leirj „ablagen“, au-rivn „an
M ondattani funkciója: G y ak ran perfektiv-inchoativ je lentést ad s valam ely állapot beállását vagy a cselekvés meg
a) aof-fite „aufstehen“ ao f-höfv „aufhelfen“, aof-stgirj
„aufsteigen“,
ao f-k co u xv „aufkochen", aof-sprirjv „aufspringen“, aow -hupfv „aufh upfen “, aof-saov „aufschauen“, s. i. t.
b) nyitott, nyitva, valam it feltörés által nyitott helyzetbe hozni:
aof-preixü „aufbrechen“, a of-truky „aufdrücken", aoro-peizn „aufbeißen“, sat.
M ondattani funkciója: g y ak ran perfektíváló: (aoffreizn
„auffressen“), vagy d u rativ: (aoro-sei „aufsein“, aofhöm
„aufh ab en “).
4. aoz-. Etim ológiája: gót ut; ófn. U3 ; kfn. 113.
a) N yugalm i helyzet:
aoz-pleim „ausbleiben“, aoz-sté „ausstehen“, aoz-lözn „auslassen“, sat.
b) Iránym egadás:
aoz-kcivn „auskehren“, aoz-krotsn „auskratzen“, aoz-trh]gv „austrink en “, aoz-län „ausleeren“, aoz-leirj „auslegen“ sat.
M ondattani funkció: P erfek tív-rezu ltatív az értelem a következőknél:
aoz-hoidn „aushalten“, aoz-heön „ausheilen“, aoz-slofv „ausschlafen“, aoz-poxu „ausbacken“, aoz-prom ivn „ausprobieren“ sat.
5. pei-. N yjk.-ban csak a tvpe[- összetétel produktív:
tvpei-s&i „dabeisein“ (egyedülálló a pel-ste „beistehen“
az irodalm i nyelvből).
6. ei-. Etim ológiája: ófn., kfn. in. Eredete az in praepo- sitioéval azonos. Alap jelentése: „térbeli iránym egjelölés“.
ei-steirj „einsteigen“, ei-preiXv „einbrechen“, Si-reizn
„einreißen“,
ei-pivt] „einbiegen“, fi-irukv „eindrücken“, ei-sm w n
„einschm ieren“.
A p raefixum funkciója átv itt értelem ben: inchoativ és valam ely állapotba való ju tá st jelöl:
ei-slum vn „einschlum m ern", gi-slofv „einschlafen“.
7. fu vt-. Etimológiája: gót faur, ófn., kfn. Arort.
A lap jelentése: térbeli eltávolodás.
a) fu v t-k e „fortgehen“, fu v t- k cum v „fortkom m en“, fu v t-reinv „fortrennen“, fuví-flivrj „fortfliegen“, s. í. t.
b) Mell ék jelentése: valam ely dolognak fennm aradása:
fuüt-preinv „fortbrennen", fuvt-reinv „fortreden“, fuvt-sirja „fortsingen" sat.
8. hév-. Etim ológiája: ófn. hera, kfn. here.
ro-kcum v „herabkom m en“, raoz-slupfv „herausschlup- fen“ sat.
Megjegyzés. A hee-praefixum hoz hasonlóan a hin-nal összetett nö-, naoro-, naoz-, num -, sat. igekötők is igen pro
duktív ak :
naoz-ké „hinausgehen“, num-saov „hinüberschauen“
s. í. t.
10. Iquz-. Etim ológiája: gót laús, ófn., kfn. los-.
Alap jelentése: megerősítés, megkötés nélkül.
lQUZ-kcum v „loskommen“, iQUZ-reizn „losreißen“ sat.
inchoativ: lQuz-ke „losgehen“.
nox-sirjv „nachsingen“ sat.
13. fov-. Etim ológiája: gót faúr, faura, ófn. fora, kfn.
vor, vore.
A lap jelentése: előre.
a) a nox- ellentéte: fov-sör] „vorsagen“, fov-petn „vor
beten“, fov-sirjv „Vorsingen“.
b) Jelentése: m agának, önmaga, vki elé:
fo v -k cum „V orkom m en“, foa-leizn „vorlesen“, fov- pivrj „vorbiegen".
14. weik-. Etim ológiája: kfn. enwec eredetileg: az útra!
Alap jelentése: gyorsan el.
a) intrans: w e ik-ke „Weggehen“, m eik-reinv „wegrennen“.
b) trans.: jveik-ta „w egtun“, meik-leü] „veglegen“.
15. tsüv-. Etim ológiája: ing.* do, germ, to, ófn., kfn. zuo.
Alap jelentése: nem nyitott, csukott, zárt.
Ez a praefix um tehát csak m int az a of- ellentéte fordul elő nyjk.-ban;
tsüv-m oxv „zum achen“, tsüv-stesn „zustoßen“.
Megjegyzés. H a térbeli m egközelítést kell kifejeznie, m int például az irodalm i zukommen, zufliegen, zugreifen sat. szavakban, akkor feltétlenül összekapcsolandó a tv- p artik uláv al:
tv tsü v -k cum v „(da)zukom m en“, tvtsuv-kreirov „zu
greifen“.
Vegyesen előforduló igekötők.
5. (Hol elváló, hol el nem váló igekötők).
1. tuax-. Etim ológiája: gót J>aírh, ófn. durh, kfn. durch.
Alap jelentése: valam in áthatolva.
a) El nem váló alak b an nem fordul elő.
b) Elváló:
tu vx-rä zn „durchreisen“, tu vx-leizn „durchlesen“, tuvx-sao „durchschauen“, tu v x -k é „durchgehen“,
2. Í W V - . Etim ológiája: gót u far, ófn, ubar, über, kfn.
über.
Alap jelentése: valam i fölött függőleges irányban, köz
vetlen érintkezés nélkül.
47 a) El nem váló:
im v-sm eimv „überschwem m en“, imv-leir/ „überlegen“, irov-serj „übersehen“, imv-streirjgv „überstrengen“, irov-náxtn „übernachten“ sat.
b) Elváló:
imv-heirjgv „Überhängen“, im v-späunv „überspannen“, im v-ke „übergehen“.
Megjegyzés. Fror- helyett igen g y akran trirnv -t haszná
lunk.
trimv-rvevfv „drüberw erfen”, trimv leirj „überlegen“
sat.
3. undv-. Etim ológiája: gót undar, ófn. un tar, kfn. unter.
Alap jelentése: iron- ellentéte.
a) El nem váló:
undv-hoidn „unterhalten“, undv-stítsn „unterstützen“, si undv-sié „sich unterstehen” s. í. t.
b) Elváló:
undv-hoidn „unterhalten“, undv-léú] „unterlegen“, undv-hatsn „unterheizen“ sat.
4. midv-. Etim ológiája: lásd előbbi fejezet.
Alapjelentése: a korábbi, előbbi iránnyal ellentétesen, vissza, mégegyszer — jelentéssel.
a) El nem váló:
m idv-huin „wiederholen“, w idv-ste „wiederstehen“, b) Elváló: vissza, még egyszer jelentéssel:
m id v-kcum v „wiederkomm en“, w idv-okvn „wieder
ackern“.
5. um-. Etim ológiája: gót umbi, kfn. umbe.
Alap jelentése: körülzárva, körülölelve.
Ez a praepositio csak elváló alakban fordul elő nyjk.-ban:
a) um-höm „um haben“, um-pwrj „umbiegen“, um-leir)
„umlegen“.
b) átv itt értelem ben: ellentétes irán y b a fordulás:
um-pmr) „um biegen“, um-trän „um drehen“, um-flivr)
„um fliegen“,
um -főin „Umfallen“, um -kröm „umgraben“.
III. Igéből képzett szárm azékszavak, m elyeknek első része praefixum .
Igei elvont főnevek:
1.
pi-p i-k rif „Begriff“, pi-staund „Bestand“.
2.
fu-fa-iiunst „Verdienst“, fu -tru z , V e rd ru ß “, fu -n u m ft _ „V ernunft“.
3. au- _
aü-foi „A nfall“, aű-sp ru x „A nspruch“, aű-trőg
„A ntrag“.
4.
aof-aof-trög „A uftrag“ aof-süb „A ufschub“, aof-si\t „A uf
sicht“.
5.
aos-aos-sixt „Aussicht“, aos-flüg „A usflug“, aoz-reid
„A usrede“,
aos-kaui] „Ausgang“, aos-köm „Ausgaben“.
6. tw
sx-tuax-kaurj „D urgang“, tu a x -tru k „D urchd ru ck“.
7.
keirj-keirj-staund „G egenstand“, keirj-reid „Gegenrede“.
8.
nox-nox-m uks „N achw uchs“, nox-irög „N achtrag“.
9. im
u-iroTB-pleips1 „Überbleibsel“, iwu-km ixt „Übergew icht“.
10.
undu-undv-käur] „U ntergang“, undv-hoidirj „U nterhaltung“.
11.
um-um -siáund „U m stand“, um-slög „Um schlag“.
12.
roidu-midu-huilir] „W iederholung“.
13. tsuv-foi „Zufall“, tsuv-stäund „Zustand“.
4 9
B) Suffixum ok. (Képzők).
Képzőknek nevezzük azokat a hangcsoportokat, melyek valam ely szótőhöz járu lv a m egváltoztatják a szótő eredeti értelm ét, jelentés-differenciálódást idéznek elő. Az így ke
letkezett új szót szárm azékszónak nevezzük (Ableitung).
A szóképzésnek ezt a m ódját a német gram m atika az „Ab
leitung“ szóval jelöli. Vilmar m eghatározása szerint.34 „Ab
leitung ist diejenige W ortbildung, welche bewerkstelligt wird durch eine zwischen W urzel und Flexion eingeschaltete, an aus anfänglicher Verbindung selbständiger W ortgruppen
„eine sich gegen ihre Glieder oder gegen den Satz irgendwie (durch Lautung. Fügung oder Bedeutung) abkaspelnde Zu
samm ensetzung gebildet w urde, deren beide Glieder den Sprechenden verständlich w aren: D urch lautliche Ent- gleichung oder durch A ussterben eines Gliedes in freiem G e
brauch w urde eine solche Zusammensetzung im L aufe der Zeit immer undeutlicher, und schließlich wude das unver
standene Glied n u r noch in seinem W ert fü r die Bedeutung des Ganzen begriffen. D am it w ar es vom Sinnträger zur Bildungssilbe herabgeglitten un d konnte nun, durch freie Benutzung in seiner Form nicht mehr gestützt, m ancherlei Umgestaltungen durchm achen, au f andere Sprachbezirke hinüberwuchern, sich mit anderen Bildungssilben verbinden und so die ganze M annigfaltigkeit mit schaffen helfen, die unsere deutsche Sprache vor anderen so unerschöpflich m acht“.
25 Hofstaetter-Peters i. m.
-ko továbbá -in. Például: magula, barnilo, Attila, Gibika.
A -la, -lo, illetőleg -ka, -ko és -in kontam inációjából kelet
kezett az ófn. -lin, -chin, m elyek m a is léteznek -chen és -lein alakban. Felném et területen azonban m ár a legrégibb idők
ben m egtalálhatók az -(e)li, -(e)le, -le -l variánsok.36 37 V ala
m ennyi bajor n y elvjárásban az általános kicsinyítőképző ma a: -1, s ugyanezt a mi nyjnk.-ban is m egtaláljuk. Kluge szerint a bajor 4 képző az ófn. -ili (-ilin m ellékform ája) su ffix u m ra megy vissza, s a kfn.-ben m ár m int -el szerepel.3' peitl „Bett dim .“, tisl „Tisch dim.“, tie7 „Tür dim “, sat.
Az 4 képző a tőhangzó u m lau t-ját vonja m aga után.
U m lau tform ák : a) o/a;
okelakel „Acker“, tox/taxal „D ach“, k cotslkcatsl
„K atze“,
oflafvl „A ffe“, nostjnastl „Ast“ sat.
b) áuja:
fräuntsffrantsl „F ran z“, háuntsjhantsl „H ans”, káuntslkantsl „G an“, päurjglparjgl „B ank“.
c) Qulei:
pflQ uklpfleiki „Pflock“, louxlleijvl „Loch“, fQugl feigvl „Vogel“, touxtvlteixtvl „Tochter“, d) áu/gi:
haunig hginigl „eine T rau b en art“.
e) üli:
sűlsll „Sogn“.
Megjegyzés: A kfn. ei > keletkezett „a “ nem k ap um lautot:
k o k e n -a l „Ei in der K indersparche“, stä/stal „Stein“, k lä d jk la l „Kleid“, s. i. t.
H asonlóképen az qu < kfn. o:
rouznlrQuzvl „M ädchennam e“.
f) aolgi:
haozjhgizl „H aus“, aorjleignl „Auga“.
36 Paul i. m. § 42.
37 Kluge i. m. § 35.
51 g) ovi a:
jö v lja l „ J a h r“, kövtnlka tl „G arten“.
h) övjé:
rövjrév'l „Röhre“, k cévndl „Korn“.
i) üvjiv:
m uvstlm ivstl „W urst“.
N ynk.-ban nagyszám ú csak kicsinyített form ában sze
replő szó található. Ezeket m egm erevedett alakoknak kell tartan u n k .
p iv x l „Buch“, k cévndl „K orn“, f a l „Ferkel“, sévtsl „Brotrinde“, plä’l „B latt“, m a l „M ädchen“, préi’l „B rett“, pusl „K uß“, pindl „H albsbinde“, pisvl „Büschel“.
A személynevek becéző alak ja szintén ide tartozik:
févrvl „F ran z“. A képző itt is -1, de m inden egyes sze
m élynévből -i képzővel is képezhető becéző alak:
nuni „A nna“, fevri „F ran z“ meti „B arbara“, täuni
„Anton", fäni „F ranziska“ sat.
Megjegyzés. A sváb -le kicsinyítő képző csak néhány családnévben fordul elő:
Eszterle, Merkle, Werle, Deberle.
G yakori az epenthetikus d „n és 1“ között:
m andl „M ann“, divndvl „D irne“.
M agában áll: frgüein. Valószínűleg az irodalm i nyelvből.
2. Nőnemű szavak képzésére hím nem ű élőlényeket je
lentő szavakból szolgál m ár ófn. idők óta az -in (Nominativ), -inna (Akkuzativ) képző, illetőleg kfn. -in, -inne és ma -in.
í z a képző nyjnk.-ban is előfordul főleg személyeket jelentő nomen appellativum oknál. Kluge az -in képzőt a következő- képen m agyarázza. Mozgó nőnemű szavak képzésére m ár a gótban -i, illetőleg -j suffixot találunk. Ez az -i képző azután n-tövű m asculinum oknál közvetlenül az -n tőhöz csatlako
zott. így m agyarázható a gót Saurini a masc. Saurból, amely sziriait jelent. Ez az új képző az ófn.-ben igen nagy pro
d u k tiv itást fejtett ki.38 — N yelvjárási példák:
88 Klage i. m. § 46—47.
a) k ceinigin „Königin“, k ceizerin „K aiserin“, frgidin „F reundin“, f eidin „Feindin“, néderin
„N äterin“.
b) oly szavaknál, m elyek a születésre u taln ak:
paráunin „Baronin“, printsesin „Prinzessin“, krefin „G räfin“, heetsougin „Herzogin“.
R endkívül elterjedt a képző a családnevek nőnem ű ala k ján a k képzésénél:
ti fráurjgin „die F ra n k in “, fiserin; estelein; eömäsin
„Alm ásy“.
A képző i-hangzója természetesen um latutot okoz:
k couxjkeixin „Koch/Köchin“.
Az -in képzőt h asználjuk azoknál a tulajdonneveknél is, m elyek valam ely törzshöz, országhoz, városhoz való tarto zást jelentenek:
t i urjgarin „die U ngarin“, frauntsguzin; eirjglginderin.
am erikanerin; W i e n e r i n sat.
5. O ly személyeket jelentő főnevek képzésére, m elyek azt jelentik, hogy a személy az alapszó által kifejezett tárgy- gyal valam iféle kapcsolatban áll, az úfn.-ben az igen pro
d u k tív -er képzőt használjuk. Eredetét a következőképen szokták m agyarázni. Igen sok nyelvész a latin -arius vég
zetből ak a rja levezetni. Az átvétel ideje, gyors elterjedésének okai azonban tisztázatlanok még. Vilmar m int ősgermán képzőt tárg y a lja .30 Az ófn.-ben -ari, kfn.-ben aere, nyjk.-ban az -e alakot találjuk. (Osthoff. Sütterlin és Möller).
side „Schüler“, haundw eege „H andw erker“.
a) Foglalkozás megjelölésére:
fise „Fischer“, fleishoke „Fleischhacker“, keetne
„G ärtn er”,
ku tse „K utscher“, maore ..M aurer“, pfoere „ P fa rre r“, slouse „Schlosser“, pinde „Bider“, wögne „W agner“.
b) idővel azonban az igei szárm azékszavak ju to tta k tú l
súlyra, különösen a verba agentis-nél, s ehhez képest a cse
lekvő személyt jelentik:
keige „Geiger“, leere „Lehrer“, éize „Esser”, fin d e
„F inder“,
*9 Vilmar i. m. 22 1.
53 raorov „Räuber ', sneida „Schneider“.
c) íg y keletkeztek továbbá a nom ina agentis, melyek szerszám ok jelölésére szolgálnak:
pövrv „Bohrer“, fe \v „Fächer“, g u p v k u kv „O pern
gucker“,
leixtv „Leuchter“, sgiyv „Seiher“, hguzntrögv „Hosen
träg er“,
w éikv „W ecker“, wéigroeizv „W egweiser“, roisv
„W ischer“,
tsägv „Zeiger“, iwatsivgv „Überzieher“, tsw ikv
„Zwicker“.
d) Átmenet a nomen agentis-be; szárm azékszavak, me
lyek folyam atokra vonatkoznak:
feölv „Fehler“, sgiftsv „Seufzer“, woitsv „W alzer".
Megjegyzés. Ez a verbálabsztrakt képzés nyjnk-ban, m int tipikus felnémet dialektusban sokkal elterjedtebb, m int az úfn. irodalmi nyelvben:
pestv „Pester“, pevlinv „Berliner“, éstrei\v „Öster
reicher“,
srveitsv „Schweizer“, eirjgleindv „Eingländer“.
Megjegyzés. Egészen sajátságos módon jelöli meg nyjk.
a szomszédos községek lakóit. Ha a helységnév m ássalhang
zóval végződik, a képző szabályszerű alakban szerepel:
tv püdv „a p á ty i“, a sam bekv „zsám béki“, w udevsv
eiropev „Europäer“, afrikänv „A frikaner“, amertkämr
„A m erikaner".
g) Számok továbbképzése m agának a szám nak nevét
k cinstlv „K ünstler“, speirjglv „Spengler", tislv „Tischler“, leindlv „L ändler“.
5. Az -ing (-ung) képző az ófn.-ben egyrészt a szem ély
nevekből szárm aztatott patronym ikáknál, m ásrészt az appe- lativák nál állott: Nibelung, Adelung, kunning.
N yj.-ban legfeljebb három -négy szót találunk, mely ezt a végzetet megőrizte:
silitj „Schilling“, pfeinirj „Pfennig", meish] „Messing“.
Ennek a képzőnek továbbképzése -ling. am ely nagy pro d u k tiv itást fejt ki. Keletkezéséhez valószínűen oly szavak szol
gáltak kiindulópontul, m elyeknek töve -1-re végződött, m int például silir).
a) Melléknévből vannak képezve:
jirjlirj „ Jüngling“, freimdlir/ „Frem dling“, frislirj „junges F erk el“,
livblir] „Liebling“, swei\lb] „Schwächling“, säurjdvlir] „Sonderling“.
40 Kluge i. m. 33 1.
41 Paul i. m.
55 b) A főnévképzések valam ivel fiatalabbak, nyj.-ban nem igen szerepelnek:
tämlir) „D äum ling“, lévlirj „Lehrling".
6. Nomina actionis képzésére nyjk.-ban a legelterjedtebb képző: -irj (ófn. -unga, k ín . -unge, újfn. -ung). Ha azonban valaki „választékosabban“ ak ar beszélni, feltétlenül -ung -ot kell használnia.
närirj „N ahrung“, tseidir/ „Zeitung", tewrirj „Teuerung“, houfnitj „H offnung“, sitsirj „Sitzung", reyjiirj „Rech
nung“,
mivku] „W irkung“, wäünir/ „W ohnung“, fvsäumlir)
„Versammlung“, Inkább -ung-gal használatosak:
aoffivrurj „A ufführung“, evhoulurj „Erholung", vrinvrurj „Erinnerung“,
fns^inurj „Versöhnung", fmvundvrurj „Verwunderung", stimur/ „Stim m ung“ s. i. t.
feixt ti feixtn „Feichtigkeit“.
8. Nem annyira produktív, m int az irodalmi nyelvben a nyelvjárási -nis képző. A gótban -nassus alakban szerepel, ófn. -nassi, -nissi, -nussi; kfn. -nisse. Alig akad tíz szó, mely ezzel a képzővel használatos.
a) Melléknevekből:
ti finstvnis „Finsternis“, klqi\nis „G leichniß“, roütnis „W ildnis“, kiheim nis „Geheimnis“,
42 Paul i. m.
Id) M elléknévi igenévből:
ez kfeÍTjnis „G efängnis“, pikeintnis „Bekenntnis“, c) Igéből:
eelaobnis „E rlaubnis“, tseignis „Zeugnis“.
9. Latin eredetű az -ián képző:
krgum ian „G robian“, sleindi'ian „Schlendrian '.
Ez a végződés valószínűleg az irodalmi nyelv ú tjá n ke
rü lt a nyjnk.-ba. Hasonlóképen az -ist képző:
k cum enist „Kom munist“, hitlvrist „H itlerist“.
10. Latin, illetőleg francia eredetű az -ei képző (kfn. -ie).
Vilmar az -ei elterjedését a következőképen m agyarázza.4*
A képző eredetileg kizárólag idegen szavakban fordul elő:
astronomie, planie. Lassan azonban polgárjogot nyer egyéb germ án eredetű szavakban is, és pedig leginkább olyanok
ban. m elyek m ár am úgyis -en vagy -er képzővel szerepeltek pl. arzenie „oetsnei“, tsaobvrei. Ez a -rei és -nei azután m int önálló képző izolálódott. N yj.-ban gyakoribb a -rei. Kluge az átvétel idejét a 16./17. századra teszi.43 44 — Jelentés szem
ban. m elyek m ár am úgyis -en vagy -er képzővel szerepeltek pl. arzenie „oetsnei“, tsaobvrei. Ez a -rei és -nei azután m int önálló képző izolálódott. N yj.-ban gyakoribb a -rei. Kluge az átvétel idejét a 16./17. századra teszi.43 44 — Jelentés szem