GUARY-KÓDEX 10/507

Teljes szövegt

(1)10/507 C O D I C E S H U N' G A R I C I ----------------------------- I H ----------------------------------. GUARY-KÓDEX BEVEZETÉSSEL ELLÁTVA HASONMÁSBAN KÖZZÉTESZI. SZABÓ DÉNES. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. BUDAPEST 1944.

(2)

(3) C O D I C E S -----------------------------. H U N G A R I C I Ill ----------------------------. GUARY-KÓDEX BEVEZETÉSSEL ELLÁTVA HASONMÁSBAN KÖZZÉTESZI. SZABÓ DÉNES. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. BUDAPEST 1944.

(4) 10 /50 7. Felelős kiadó : Szabó D énes G lobus n yom dai m ű in tézet r. t., B udapest, V I., A rad i-u . 8. Felelős: vitéz M arg itta y A n tal igazgató.

(5) BEVEZETÉS A Guary-kódex egyike azoknak az évszázadok sok viszontag ságát átvészelt becses kéziratoknak, amelyeknek írójáról, birtokosairól, hányatott sorsáról igen kevés bizonyosat tudunk. A könyv ugyanis írott anyagával közvetlenül csak nagyon keveset árul el m agáról; ha titokzatos m últjáról fel akarjuk lebbenteni a fátyolt, javarészt következtetésekre vagyunk utalva. A kódex a M agyar Tudom ányos Akadémia kézirattárában található M . Cod. 4drét 25. Szám jelzet alatt. Ö t mm vastag hosszanti erezetű cserszínű fatáblába van kötve. A táblák nagysága 210 mm X 148 mm. A könyv maga 204 mm X 145 mm nagyságú. A táblák éle, m int általában a X V I. századi kötéseknél láthatjuk, a bordánál belül, egyebütt pedig kívül le van csiszolva. A felső tábla a közepe táján m ár régebben kettétörött, és csak a bőrburkolat tarto tta össze. M inthogy hosszabb ideig javítatlan állapotban volt, a sok hajtogatástól a bőr megtört, beszakadozott. A könyv kötésének javításakor — az utóbbi években — a széttörött könyvtáblát zöld könyvkötővászonnal m egragasztották és a felszakadt bőrburkolatot újból ráerősítették. A táblákat barna színű borjúbőr-burkolat fedi. Ez meglehetősen rongált állapotban van, szúrágta lyukakkal, szakadozott szélekkel. A táblákat kapcsok szorították össze, hogy használatlan állapotban a könyv lapjai símán egymásra préselődjenek, s a nedvességtől meg ne hullám osodjanak. A kapcsoknak azonban m ár csak a két sárgarézanyarésze ép. Alakjuk azonos a X V I. században használt egyszerű kapocsformáéval, hasonlítanak többek között az Apor-kódex kapcsai hoz azzal a kevéssé feltűnő különbséggel, hogy kis préselt díszítés van rajtuk. Az anyarészeket két-két sárgaréz-szeg erősíti a táblához, úgy, hogy azok vége a tábla szélébe vésett kis mélyedésekbe nyúlik bele. M aguk a horgok és az azokat tartó bőrpántok leszakadtak, elvesz. ni.

(6) tek; a pántok 2 cm széles m aradványai azonban, amelyek az alsó tábla mélyedéseiben a sárgaréz-lemezkék oltalm a alatt m egm aradtak, még ma is láthatók. A pántok ilyetén felerősítése is általános szokás volt a X V I. században. A táblák bőrburkolatát vaknyomásos díszítés ékesíti. Nem díszkötés: m indennapi használatra készült. A táblák beosztása az oldalakkal párhuzam os. Hasonló az Apor-, Lányi-, Virginia- s még több más kódexünk régi tábláiéhoz.1 A felső és alsó tábla beosztása és díszítése azonosnak m ondható. A tábla közepén hosszúkás, téglalap alakú mezőnyt látunk, amely három kisebb részre különül. K özépütt, rutaalakú keretben balranéző, nyitottszárnyú, hosszúnyakú sast á b rá zoló pecsét van, m elynek nagysága 30 mm X 22 m m (1. sz.); körülötte négy ötszirmú kis rózsa: 13 mm (2. sz.). Ezek a rózsák a X V — X V I. században kedvelt tábladíszek voltak. A hosszúkás mezőny felső és alsó részében, am e lyeket hárm as vonalozás különít el a középtől, három , lábbal egymásnak fordított stilizált virágdíszt találunk: 20 m m x i o mm (3. sz.). Ennek kisebb v álto zatát: 16 m m x n mm megleljük a V irginia-kódex bordájának közepén. Az im ént leírt 10 mmX 3 7 mm nagyságú hoszszúkás mezőnyt hárm as, 13— 14— 16 mm széles keret övezi. Az egyes csíkokat ugyancsak hárm as vonalozó vassal préselt, két vékonyabb között húzódó vastagabb vonal választja el. A keret közepén üres mezőny fut körül, melyet csupán átlóirányban oszt négy részre hárm as vonalozás. A keret belső és külső sávja görgőkkel préselt virágos folyó díszítménnyel van ékesítve. A belső sáv dísze hullám osán futó szár hoz jobbról-balról kapcsolódó kerek virág, térkitöltő csipkés leve lekkel. A görgő szélessége 9 mm (4. sz.). A préselés iránya körben balról jobbra halad. A külső keretet egymásból kiemelkedő szim met rikus ötszirmú virágdísz tölti ki, melyhez két felfelé emelkedő síma levél és két termés kapcsolódik; szélessége 12 mm (5. sz.). A görgők kel préselt m inták általában kevésbbé emelkednek ki a háttérből, m int a pecséttel nyom ottak, ezért kódexünk tábláin is a keretek m intái jobban elmosódnak, m int a középső mezőny pecsétdíszei. A borda díszítése négy részre oszlik, s ezeket vonalozó vassal többször meg húzott vonalak különítik el egymástól. A két középső és szélső mezőny díszítése azonos. Belül kétszer egymás mellé és fölé préselt olyan virágtalan, hosszúkás növénydíszt látunk, melyek aljához két-két termés1 A háborús helyzet okozta akadályok m ia tt a m ag y ar és la tin kódexek körében, sajnos, nem volt m ó d u n k b an megfelelő külső összehasonlításokat te n n i; azé rt rem él hetjük, hogy ezek m ajd an i elvégzése u tá n a kódex sorsára vonatkozólag is m ég ú jab b tájék o ztató ad a to k a t nyerünk.. IV.

(7) tap a d ; a pecsét nagysága 20 m m x i o mm (6. sz.). A két külső mezőny dísze körbe haladó száron ülő, öt kehelylevéllel körített virág bimbó, melyet sok apró levél sűrűn övez. Ez a m inta egy pecséten kétszer ism étlődik; a pecsét nagysága 26 m m x i i mm (7. sz.). M indkét m ezőnyben e pecsét kétszer van egymás mellé nyomva, de a bőr szakadozott és töredezett volta m iatt a külső pecsétek m ár alig láthatók.. 6.. 7*. A fatáblák belső oldalát ráragasztott, eredetileg íratlan, fehér papiros takarja. Színe, minősége szerint lehet X V I. századi. V ízjegy-. V.

(8) nek nyom át nem m utatja, így a papiros szárm azását sem tudjuk m egállapítani. A kódex szétesett, megviselt állapotban került az A kadém ia birtokába. Az első, a 21. és az utolsó lapot a legyek bepiszkították, a 20., 64. és 65. lap meglehetősen beszennyeződött: mindez arra m utat, hogy a könyv teste a táblákból kiesett és a fűzés is m eglazult. A kötést utóbb m egjavították vigyázva arra, hogy a könyv külső alakja kárt ne szenvedjen: m eghagyták a fatáblákat, a bőrborítást, az egyes leveleket a helyükön hagyták, nem vágták újra körül; néhány vál toztatást azonban mégis tettek rajta. Eltávolították az oromzsinórokat, melyeknek egykori meglétéről ma is tanúskodnak a táblákba vésett mélye dések; újakkal cserélték fel a régi bordazsinórokat és fűzőfonalakat. Bár az új bordazsinórok a régiek helyére kerültek, az ívek felfűzésé nek régi technikáját nem utánozták, de nem is tehették, m ert az egy kori bőrből való, középütt felvágott zsinórok helyett egyszerű kóczsinegeket alkalm aztak. A régi és az új fűzőlyukak sem esnek össze m inden esetben; az egykori két oromzsinór mellett levő lyukak term é szetesen most felhasználatlanok. A könyv levelei elé és után 3—3 üres előzéklevelet fűztek, melyek a meglévő első és utolsó ívvel rög ződnek a könyv testéhez. A bordazsinórok a legfelső és legalsó csonka előzéklevélhez vannak ragasztva, úgyhogy az egész könyvnek a táblákba való bekötése a borda egyszerű beleenyvezésével történt. A táblákat a könyvhöz egykor három borda- és két oromzsinór erősítette. A zsinórok egymástól való távolsága o—49— 100— 152—-201 mm. A régi fűzőlyukak távolsága 9—49—-100— 151— 195 m m ; az újaké i 5—49— 100 — 151—-183 mm. A fatáblákat a bordák között 25 mm széles szalagok fogták össze. Ezeknek m a m ár csak végeik vannak meg. A könyv testének ránkm aradt része aránylag jó állapotban van. Birtokosai szépen megóvták a könyvek nagy veszedelmétől, az átnyirkosodástól, penészedéstől, molytól. A lapok persze, különösen a széleken bepiszkolódtak, m egsárgultak a sok forgatástól, az írás azon ban m indenütt tiszta és jól olvasható. A könyv anyaga pergam en, amelynek finomsága feltűnt m ár S z a b ó J ó z s e f n e k is (TudG yűjt. 1835. I I I , 100). Fehér, vékony hártya, melyen nem egyszer átü t a tinta. A pergam ent főleg kecske-, birka- és borjúbőrből készítették. A kisállatok bőréből készült hártya vékonyabb, puhább, a borjúbőr ből készült vastagabb, merevebb. A pergamenkészítés elég hosszadal mas és gyakorlatot kívánó m űvelet; különösen a szép, fehér színűek elkészítése kívánt ügyességet. A pergam en ezért is m indig ritka és drága. VI.

(9) anyag volt. A szegényebb kolostorok inkább vastagabb, durvább, sárgás színű hártyákra írtak vagy írattak, a gazdagabbak finom vékony fehérre. Lehet, hogy hazánkban is készítettek a X V __X V I. században írásra szánt pergam eneket, valószínűbb azonban, hogy ezek nálunk idegen eredetűek. Ném etországban inkább a borjúbőr ből készült hártyák voltak divatosak, Olaszországban ellenben a kecske bőrből készültek. T udjuk, hogy a vékony fehér olasz pergamen annak idején kereskedelmi áru volt, s Ném etországban is elterjedt, nálunk is keresett cikk lehetett; tudjuk azt is, hogy az olcsóbb felső olaszországi papirosoknak milyen jó piacuk volt M agyarország: igen valószínű, hogy kódexünk pergam en-anyaga is olasz eredetű. A kikészített hártyának nem egyforma m indkét oldala. Az egyik oldal sötétebb, gyakran kis, fekete pontokkal borított, boly hosabb: ez a pergam en szőrfele (H aarseite). A másik oldal simább, áttetszőbb: ez a pergam en húsfele (Fleischseite). A pergamenkódex levélkötegei rendszerint egyszer h ajtott ívekből tevődnek össze és nem többször hajtogatottakból, m int a papiroskódex fasciculusai. Az egyes levélkötegek összeállítása többféle m ódon történhetett: a kötegekbe számszerint több vagy kevesebb ívet fűztek, másrészt az egyes ívek szőrfelét vagy húsfelét, esetleg az egyik ív szőrfelét és a másik hús félét illesztették egymás mellé. A hajtogatáskor az ívek szőrfelének az ív belsejébe való fordítása hum anista divat volt (vö. L ö f f l e r , K a r l : Einführung in die Handschriftenkunde. Leipzig, 1929. 47—9). K önyvünkben az ívek hajtogatása fasciculusonként a követ k e z ő :1 3H + S Z + H , 3H + S z + H, S z + 4 H + S z , S z + 2 H , H + S z + 2 H , 4H , 3H + ( S z ) , 3H. Az ívek hajtogatásából tehát a hum anista hatás szépen kitetszik. Az egyes ívek nagysága 286 mm X 202 mm. A bekötés előtt nagyobbak voltak az ívek, mivel a könyvkötő a könyvet kegyetlenül körülgyalulta. A műveletnek a felső és külső m argón több széljegyzet, betoldás is áldozatul esett; közülük néhányat nem is lehet pótolni (így pl. a i 3. lapon lévőt). A lapok hártya-anyaga általában szép, sértetlen. H ibát, lyukat csak a hetedik fasciculus íveinek jobb leveleiben látunk (az 58., 59., 60. levélben, azaz a 115—6., 117— 8., 119—20• lapokon). Az író elő ször a hibátlan ívekből form álta ki kötegeit; ezek elfogyta után kerültek sorra a hibás ívek. Az író csak újabb pergamenbeszerzés után, bizonyos 1 A szerint, hogy az ívek k ü l s e j é n a h árty a melyik felét látjuk: H húsfele, Sz == szőrfele. A zárójelben levő Sz a könyvbe külön beragasztott fel ívre vonatkozik.. VII —.

(10) idő elteltével folytathatta az írást. Erre m utat a lapbeosztás és a graphia megváltozása is. Az egy különálló levelet (121— 2.) hibás ív m aradványának tekinthetjük. A kódex ma csonka: 67 levélből áll, eleje és vége hiányzik. A veszteség a könyvet nem nagyon régen érhette, m ert első és utolsó lapja még elég tiszta és sértetlen, nemrég még fedve lehetett. Annyi bizonyos, hogy felfedeztetése idején m ár csak 67 levélből állott; tanús kodnak erről S z a b ó J ó z s e f , H o r v á t I s t v á n és D ö b r e n t e i G á b o r írásai. Igaz, hogy két kéz, mely lapszám okat írt a lapok felső sarkába, a számozást 3-mal kezdi, illetőleg 136-tal végzi: ez azonban abból a téves feltevésből keletkezett, hogy a könyv elejé ről csak egy levél hiányzik (Nytár. X V , X X III. 1.). D ö b r e n t e i is e téves levélszámozást használja kiadásában (RM N y. I V /i. k.). E szövegkiadás 1—2. lapjának valószínűleg feledékenységből ki nem vágott második lenyom ata fölött most is ott láthatjuk vastag betűk kel: ,,Az első levél nincs m eg.” D ö b r e n t e i a kódex szövegének lenyom tatása után, nyilván a bevezetés írása közben rájött tévedésére, s ha kiadásában a levélszámozást m ár nem is változtathatta meg, a Nádor-kódexből vett kiegészítéssel együtt újból lenyom atta a szövegkiadás első két lapját, de helyesbített felirattal: „Következik a ’ Górycodex csonka példánya.” — D ö b r e n t e inek a Tudom ányos G yűjtem ényben (1835. V III, i n ) közzétett jelentésében azt olvas suk, hogy a könyv 76 levélből áll: ez kétségtelenül sajtóhiba 67 helyett. A régi fűzőfonalakat a kötésjavításakor, m int em lítettük, sajnos, kicserélték. Ezért a veszteségre, amely a kódexet érte, csak a kötés vastagságából, illetőleg a borda bőrburkolatának szélességéből követ keztethetünk. Ennek alapján úgy látszik, hogy a könyv elejéről és végé ről is egy-egy fasciculus hiányzik. A meglévő első két fasciculus pergam enkódexeknél ritkább quinio: 5— 5 ikerlevélből tevődik össze. A hiányzó legelső fasciculus is lehetett quinio. A harm adik levélköteg sexternio: 6 ikerlevélből, a negyedik ternio: 3 ikerlevélből, az ötödik és hatodik quaternio: 4—4 ikerlevélből áll; a hetedik és nyolcadik ismét ternio, de a két fasciculus között még egy önálló, beragasztott levél is van. A hiányzó legutolsó levélköteg sem lehetett nagyobb terniónál, esetleg quaterniónál. A kódex m ai állapota tehát a következő:1 —V + 2V(4o) + V I (64) + I I I (76)-f-2lV (io8) + I I I (120) + 1 (122)+ I I I (134)— I II . A könyv ezek 1 A róm ai szám ok a fasciculusok nagyságát, a zárójelben lévő szám ok a levélkötegek záró lapszám át jelölik. A külön beillesztett levelet arabs szám m al jelö ltem .. — VIII —.

(11) szerint eredetileg 166— 170 lapból állott, melyből 32—36 lap, azaz az egész könyvnek kissé több, m int egyötöde elveszett. K a t o n a L a j o s e veszteséget az egész könyvnek m integy az egynegyedére teszi (i. h. X X III. 1.); ez azonban m ár kissé túlzott feltevés. Az egész könyvet egy kéz írta: a lapok beosztása is mindvégig azonosnak m ondható. Az írástükör nagysága 170 m m xgB mm, a sorvégeknél azonban többnyire túlterjed a határon; az egész lap összképe m indam ellett továbbra is rendes, ízléses. A tükör két szélét megszabó függőleges vonások a m argón át a lapok széléig húzódnak. A sortávolságokat jelző vízszintes vonások általában nem lépik túl a tükör kereteit, mégis a legfelső vonalak a 109. laptól kezdve (a hetedik levélköteg kezdete) a lapok széléig húzódnak. A sortávolság 8 mm, a sorok száma 22. A 121. laptól (a hetedik levélköteg után beragasztott levél) kezdve a 22. után még egy sor van meghúzva, de írva rá csak a 123. lapon van, úgyhogy ezen a lapon a sorok száma kivételképen 23. A vonalozást az egyes levélkötegek összeállítása után végezte az író. A levelek szélén néhol látható körzőszúrások egyeznek a sortávol ságokkal. A könyv leveleinek felső külső sarka át van szúrva. A 119. laptól ezt a szúrást 10 m m-rel lejjebb látjuk. Ilyen szúrás van az Aporkódex leveleiben is. A felső margó szélessége 7— 17 mm között lapon ként változik a szerint, hogy milyen m értékben csonkította meg a könyv kötő kése; hasonlóképen a külső margó is 27— 32 mm, az alsó 23—25 mm között változó. A belső margók szélessége kb. 16 mm. Az írás fegyelmezett, széprajzú, álló, rideg barátgót. Feltétlenül igen gyakorlott, talán hivatásos könyvíró m unkája. Szinte csodálatos, hogy m indeddig nem ismerünk tőle írt más kódexet. Betűi egyenle tesek, egyformák, a könyv második részében, a 121. laptól kezdődőleg mégis valam ivel kisebbek, vékonyabb vonalúak, tömörebbek. A biztos rendű, form áikban következetes, erőteljes s mégsem merev betűk férfiírást sejtetnek. A tinta színe barnásfekete. A nagybetűk egyet len dísze kis függőleges vörös vonás. A vörössel írt szövegrészek a feketével egyidőben kerültek a lapokra: a sorokat ugyanis m indenütt teljesen kitöltik, de ki sem szorulnak belőlük. A javítások és a betoldá sok egy része is rubrum m al íródott. Az egész kéziratban semmi különös díszítés nincs. A fordított nagy P-alakú vörös jelek a mi fogalmaink szerint a bekezdések jelei. Az egyes szavak között látható vékony vörös vonalkák arra figyelmeztették az olvasót, hogy ott értelmi szü netet kell tartan ia. A beszúrások jelei, melyek többnyire keresztek, szintén vörössel vannak írva. Az írá s — jellegéből ítélve XV. század végi vagy X V I. század eleji lehet.. IX.

(12) A könyv sok lapján láthatunk betoldásokat, javításokat, v a k a rá sokat és ritkábban törléseket. M indezek a kézirat írójától erednek. N éhány javításról, melyekről kiadásunk nem nyújthat tájékoztatást, itt kell szólanunk. A 86. és 130. lapon a javított szöveg beragasztott hártyacsíkokra van írva. A 86. lapon a csík alatt a következő szöveg rejtőzik: ,,e/iuelere iutuan vas retez=” ; a második sorban a ragasztás alatt a hibás szövegrész ki van vakarva, úgyhogy nem olvasható. A 130. lapon a ragasztás előtti sor végén kaparás látható, és azon van az újabb szöveg; a sor nyilván ,,ki ” -re végződött, m ert a h á rty a csík alatt a következő sor így kezdődik: ,,u á n ö ” . A 42. lap m argóján az ,,vket” szó alatt kétsornyi szöveg van törölve. A régi ,,ar . . .ot onon b in et” még halaványan olvasható. Hasonlóképen az 59. lap m argójára alul eredetileg ,,zoloth vg m ód” szavak voltak írva, s ennek helyébe lépett: „ekkeppen m öduan” . A 84. lapon a szövegben az író előbb ,,zom orut” írt, m ajd törölve a szóvégi t betűt, beszúrta a „ z iu e t” szót. A hibákból, javításokból és betoldásokból következtetni lehet arra, hogy a kódex szövege eredeti-e vagy másolat, sőt ezen túlm enőleg még arra is, — ha az másolat, illetőleg átdolgozás, — hogy milyen más m unkák szolgáltak a változtatások alapjául. Bár gondos kiállítású, a kéziratban vannak íráshibák: egy-egy betű kim aradt a szóból, vagy gyakrabban: elm aradt a szó végéről; a hiányzó betűket utólag iktatta be az író. N éha az ékezet van némelyik betűre utólag feltéve (vörössel). Ilyen íráshibák: i3 :z o /n i, 44: neuekodrcic, 71: hala/anac, 112: comornicocnac, 119: ezt, 121: űd stb. V annak továbbá a kéz iratban másolási hibák: az író feledékenységből egy-egy szót, néha két-hárm at is kihagy a szövegből; ilyenkor a szövegnek ja v ítá s : a hiányzó szó beiktatása nélkül nem volna értelme. Ilyen másolási hibák: 20: ,,es vg mond hog anglis orzagba” ; 42: ,,ez halaiból elettre me'gonk m ert zerettpc a t’ancfiait” ; 48: ,,m ind ezoknec meg zerzefere az keral’ m ind az egez tanalLal zerze Jo/effot” ; 99: ,,meg foztatic m indon iozactul kinec m iatta neki iduozúlni kellene” ; stb. Az utólagos bejegyzések harm adik csoportját azok a betoldások alkotják, amelyek a szöveget új tartalm i elemmel bővítik: az eredeti szövegnek ilyenkor betoldás nélkül is hiánytalan értelm e van. Ilyen betoldások: 36: ,,az lelki iozag kinec miatta idupzülni kellene neki /em m ire nemkel” ; 45: ,,kit elveztpt vala az binnec m iatta es ig ékképpen idupziil az ihus xpüfnac kinhanac es halzXanac erdomeer t” ; 46: ,,es egeb foc zo kpzpt m onda” ; stb. Ezeket és az ilyen fajta más betoldásokat nyilván úgy iktatta be az író, hogy ism erte a szöveg latin eredetijét és abból végezte igazításait. E csoporthoz k ap. X.

(13) csolhatjuk a stiláris javításokat és a kódexíró egyéni bejegyzéseit is: a kódex eredeti szövegének a javítások, betoldások nélkül is van értelme. Ilyenek: 70: „ M ert az o l’ embpr, ki be megpn zerzedbe” ; 128: , , 0 zent beke/eg, te vág . . . zúzegnec vigasaga nag oromé” (a „vigasaga” szó áth ú zv a); 57: „Ez zent igekei es mind edeala meg irtacat mindon iol vege ezebe es íohha el ne felegge ha idvpzülni acar” ; stb. Másolási hibákat találunk m indenütt az egész kéziratban, vagyis a Guary-kódex is, m int annyi más m agyar kódexünk, másolat. De nem egyszerű másolat. Ez kitűnik abból, hogy olyan betoldások, amilyenekről fentebb a harm adik csoportban szólottunk, csak a könyv első 99 lapján vannak, de itt sincsenek a 4— 21. lapig terjedő részben. Különösen sok a betoldás a 32— 99. lapokon olvasható ,,az üdvösség és kárhozat jegyeiről” és ,,a hét jószágról” szóló két elmélkedésben. Ez utóbbiban feltűnő, hogy a latin általános alanyt kifejező magyar „em bpr” szó négyszer van utólag beiktatva. T alán nem tévedünk, — és ez a latin eredetikkel való részletes összevetésig nem akar távolról sem végleges m egállapítás lenni, inkább csak sejtelem, —- ha azt hisszük, hogy a könyv em lített részei a latinból való közvetlen fordí tások, illetőleg egy im purum m ásolatai, vagy esetleg kevésbbé való színűen latin eredetik alapján készült átdolgozások, míg a két utolsó, ,,az imádság dicséretéről és hasznáról” (99— 126), valam int ,,a szent békességről” (126—34) szóló elmélkedés és esetleg még ,,a rágalmasságról” (11— 31) szóló is más m agyar kódexből vagy kódexekből való hű átmásolás. A Guary-kódex 1— 11. lapjának csonkán kezdődő szövege párhuzam os a Nádor-kódex 109—34. lapjával. A Nádor-kódex ben az elmélkedés eleje is m egvan (64— 109). Ez a szövegrész pontosan kitölthette a Guary-kódex elveszett első quinióját. K a t o n a L a j o s is .m egállapította (Nytár. XV , X IX . 1.), hogy D ö b r e n t e i a kelle ténél jóval többet nyom atott le kiegészítésül a RM N y. IV. kötetében. A párhuzam os szövegrész feltűnő egyezése m iatt felvetődik a kérdés, vájjon a feltétlenül fiatalabb Nádor-kódex közvetlen másolata-e a Guary-kódexnek, vagy m ind a kettő közös eredetiből való, egymástól független másolat. Az előbbi felfogást vallották, bár nem bizonyítot ták, H o r v á t I s t v á n (TudG yűjt. 1835. V II, 87) és D ö b r e n t e i G á b o r (RM Ny. I V /1, Kiég. I. 1.); az utóbbi lehetőséget K a t o n a L a j o s vetette fel (Nytár. X V , X X . 1.). Azokat a betoldásokat, amelyeket a Guary-kódexben a margón látunk, a N ádor-kódexben a szövegbe illesztve olvashatjuk. De a Guary-kódex 3. lapján lévő egyik nagyobb betoldás a Nádor-kódexben. XI.

(14) nem a megfelelő helyen, hanem egy m ondattal h átrább van beiktatva, úgyhogy a szövegnek ott nincs is értelm e: G u ary-k ód ex (3): El/o oca ez M ert abbin lezon annac ellene, kinec /bhha vege ninLen ez nem egeb ha( nem) lüc az vr i f ten, kinec fém kezd( éti) fém vegezeti ninh(en) Azért abbinnec kinnanakes vg kellenni, hog /bhha vege ne legon. N ád or-k ód ex (115): E l/o oka ez. M e rt a b b in lezo n a n n a k ellen e, kynec fo h a vege ninL en. A z é rt a b b in n e c k e n n a n ackes vg kel le n n i, h o g fo h a vege ne leg o n , ez n e m egeb h a n e m Lac az v r i/ie n kynec fé m k ez d e tj, fé m v egezetj n in Len.. Ez feltétlen és ékes bizonyítéka annak, hogy a Nádor-kódex egy olyan kéziratból készült m ásolat, ahol a kérdéses rész nem a szövegben, hanem a m argón állott. Ez a kódex pedig más, m int a Guary-kódex nem lehetett. V an különben a Guary- és Nádor-kódexnek közös másolási h ib ája is, m int ezt m ár T o l d y F e r e n c is észrevette (Nádorcodex. Budán, 1857. 11): „em bpr” helyett: „em bornec” : G uary-k ód ex (9): M ert m iképpen zocoth e m b o rn e c generkodni az io vendeg/egbe . . . ezonkeppen az i/fen zereto leloc, generkodic.... N ád or-k ód ex (130): M ert m iképpen zokot e m b o rn e c gonerkpdni ayo vendég ségbe . . . ezonkeppen az i/cen zeretp lelpc genercodic . . .. Erre hivatkozva tartja T i m á r K á l m á n a Nádor-kódexet a Guary-kódex m ásolatának (IrtörtK özl. 1927. X X X V II, 213), jóllehet ez még egym agában nem döntené el a kérdést. A 63. lap m argóján későbbi kéztől származó tintafoltokat és vonásokat látunk. A táblák belső oldalán tűvel karcolt m onogram m ok: KR, T E , M B , keresztek és más vonások m ellett több, alighanem X V II. századi kéztől eredő tolipróbákat, szövegeket és egy áthúzott névbeírást olvashatunk. A felső tábla és a könyv teste közé újabban kötött előzéklevelek harm adikának versóján a következő bejegyzés van: ,.A G uary codex 1835-ben került G uari és Felsőszelesztei [!] G uary Miklós kir. udvarnok, táblabíró, vas-vármegyei guari birtokos ajándékából a M. T.. — X II —.

(15) Akadémia könyvtárába. Bejegyeztetett 1920 márczius 17-én. Szily s. k .” — Ennek a lapnak a hasonm ását azonban kiadásunkban nem közöljük. A m int S z i l y K á l m á n bejegyzéséből is kitűnik, a kéz iratot g u a r i é s f e l s ő s z e l e s t e i G u a r y M i k l ó s kir. udvarnok és táblabíró, góri földbirtokos ajándékozta a M. Tud. Aka dém iának. A kódexet a tudományos világgal S z a b ó J ó z s e f , a soproni evangélikus liceum tudós tanára ismertette meg, aki a könyvet 1835 elején m agával vitte Sopronba és annak első 10 levelét gondosan lemásolta. E m ásolatot m egkapta H o r v á t I s t v á n , aki a kéziratot a Tudom ányos G yűjtemény 1835-i évfolyamában közzétett ,,A ’ M agyar Nyelv régi M aradványairól” című cikksorozatában ismertette, kö zölve S z a b ó J ó z s e f kísérő levelének néhány részletét is (III, 99— 104). H o r v á t ismertetéséhez mellékelte a kódex első lapjának kevésbbé sikerült hasonmását (a 102. és 103. lap között). Amint D ö b r e n t e i G á b o r , a M. Tud. Akadém ia akkori titoknoka tudom ást szerzett a kéziratról, azonnal lépéseket tett az irányban, hogy a kódex hű m ásolatát a M agyar Tudós Társaság munkatervének megfelelően az akadém iai könyvtár szám ára megszerezze. B i t n i c z L a j o shoz, G u a r y M i k l ó s jó ismerőséhez fordult tehát, hogy lemásolás céljából kérje kölcsön az értékes kéziratot. ,,Bitnicz e ’ körül a ’ legszerencsésebben já rt el, m ert a birtokos’ hazafisága, magát az eredeti kéziratot, igen nagy örömmel ajándékba küldé Bitnicz által az academ iának” (M. Tudós Társaság Évkönyvei 1837. I II , 5). G u a r y M i k l ó s a következő két levélben (mindkettő a M. T ud. Akadém ia kézirattárában) ajánlotta fel a régi kéziratot:. B i t n i c z L a j o sn a k : Fö T isztelendő Professor U r ! N agy ditsősségnek tarto m hogy am a N agy érdem ű M agyar tu d ó s Tár saság, levéltárom ban egyebb erán t, de jelenvaló képpen Szabó Josef Sopronyi Professor U rn á i lévő régi kézirat könyvem re nézve Kegyes Figyelmét reám fordéttani m éltóztatott, m ellybül én tsekél szem éllyemre tsak annyi részt vehetek a m ennyi terjedhet a könyvnek őseim től tö rtén t kezem re vétele után annak fenn tártása ra , m ellyet á m b á r tov áb b ra is öröm m el folytattni, sött maradékim által is fo ly tattattn i kivánnék, de m inek u tá n a hozzám küldött s igen nagyon betsült Levélből, a N agy érdem ű T ársaságnak kívánságát ertem , hata r a r a tla n [ !] öröm m el aján lam azt a N agy T ársaságnak, annyival is inkább ha ezáltal nem ű részben eszközölhetem a fel te tt czélnak elöm ozdettatását, azzal egyedül ki kérvén a további utaséttast, h a azon könyvet Szabó J osí í sop ronyi érdem es Professor U rtu l visza keressem e, és úgy küldjem Fö Tisztelendő. — X III —.

(16) U r kezeire, a vagy m in ek u tán n a tisztelt Professor U rn á k tegnapi nap o n hozzám érkezett T udoséttásáb u l, hogy L itteratu s N em es Sám uel U r B udarul hozzá k ü ld ö tt leveliben u g y an ezen könyvnek által ad ásáért jelen tést te tt értem , azt oda k ü ld ettn i ren d eljem ; azon egy kérésem et terjeszteni kivánván, hogy m inek u tá n n a az ered eti kéz ira to t a levél táro m b u l a T ársaságnak bé ajánlom , mivel ez a rendes L aistro m b an foglaltatik, heliben leg a lá b b annak m ásolatját . . . helyheztethessem . K i egyeberánt szives jo v o ltib a aján lo tt tisztelettel m aradok Fő T isztelendő Professor U rn ák Igaz tisztelő szolgája Guary Miklós m . p. [K í v ü l c í m z é s : ] A dm odum R everendo ac Clarissim o D om ino L udovico B itnitz Diocesis Sabariensis Presbytero. — [ D ö b r e n t e i í r á s á v a l : ] V ettem Ju n iu s 13d 1835. Döbrentei. G á b o rn a k :. N agy T ek in te tű T a rto m á n y Biztos, és T itoknok U r! H ogy azon régi kéziratn ak bé ajánlását a N agy érdem ű M agyar T udós T ársaság tőlem kegyessen el fogadni, és azért figyelm ét érdem em fölött reám fordéttani m élto ztato tt, v a la m in t alázatos tisztelettel hálálom , úgy a n n ak bé adásárul, és kegyes elfogadásárul n ag y ra betsűlt leveliben foglalt érteséttésem ért T ek in tetes U raságo d n ak alázotos köszönetem et jelen te m ; m inthogy pedig választá som ra bocsáttani m éltoztatik ezen kéziratnak könyves T á ro m b a n leendő fen n tartása és em léke m ó d ját, a n y o m tattv án y n ak inkább, m in t a fáradságos m ásolatnak m eg küldésiért esedezni bátorkodom , egyszersmind pedig azon régi kéziratnak N em zetségem hez tö rté n t kerülése e rá n t tsak azt jelen th etem , hogy n éhai G u ary M iklós Sűm eghi v á r K a p itá n y és Sennyey Püspök Fö C ancellariusnak plenipotentariussa lévén, u tó b b N agy A tyám P alányi P ál B. Sennyey A n n á t F ele ségül v ette, s igy édes A n y ám á lta l Sennyey Fam íliával, N em zetségem kapcsoltatásban ju to tt, m elly kőrnyülállást leveles T á ro m b a n lévő oklevelekből bizonyosan tudok, de a kézírásnak ide kerülése felül bizonyos tudóséttással nem szolgálhatok . . . m a g a m a t N ag y rab etsű lt Ú ri Jo v o ltib a n ajánlom , és m eg k ü lö n b ö ztetett T isztelettel m aradok, T ekintetes T a rto m á n y Biztos és T itoknok U rn ák A lázatos Szolgája G u a rb a n A ugustus 2dikán 1835 Guary Miklós m . p.. A kéziratot B i t n i c z L a j o s rendes tag küldte be 1835. június 22-én az A kadém iának (TudG yűjt. 1835. V III, n o — 1). — A nagylelkű ajándékozónak az Akadém ia a Régi M agyar Nyelv emlékek egész sorozatának megküldésével fejezte ki köszönetét (M. T ud. Társ. Évk. I I I , 21). Hogy kik szám ára, mikor, ki írta a kódexet, és hogyan került az a G uary-család birtokába, sokat foglalkoztatta a kutatókat.. — XIV —.

(17) S z a b ó J ó z s e f Zsigmond király korabelinek és így könyvnyomta tás előttinek vélte (TudG yűjt. 1835. I I I , 99). H o r v á t I s t v á n eleinte szintén X IV . századinak tarto tta a kéziratot, sőt úgy gondolta, hogy más régebbiről m ásoltatott (i. h. 102). Első jelentésében D ö fo r e n t e i is alkalm asint a X IV . századból származónak m ondotta (i. h. V I I I, n o — 1), de tüzetesebb vizsgálat után akadém iai jele n té sében m ár célzott arra, hogy más fogódzó híján a korm eghatározásban tekintettel kell lenni a kódexben idézett szerzők életadataira és m ű veik nyújtotta tájékoztatásokra (M. T ud. Társ. Évk. I II, 5; Jelenkor 1835. 54- sz- 435)- H o r v á t I s t v á n ezen a nyomon elindulva, bár eleinte — D ö b r e n t e i szavaival élve — féltékenyen „kámpol és hadonáz” (TudG yűjt. 1835. V II, 87; vő. RM N y. IV /i, Bev. V II. 1.), később azonban helyesen m egállapítja, hogy a kódexet bizonyosan a XV . század közepe után írták (TudG yűjt. 1835. IX , 118). H o r v á t úgy látja a vele közölt 10 levélnyi szövegből, hogy ez a kézirat is apáca monostor tulajdona volt, és felveti a gondolatot, hogy nem vitték-e m agukkal e kéziratot a török elől menekülő veszprémvölgyi apácák K örm endre (i. h. I I I , 104). A kódexet alaposan és módszeresen elsőnek D ö b r e n t e i G á b o r vizsgálta meg; tőle származik első részletes ismertetése is a Régi M agyar Nyelvemlékek IV. kötetében közzétett igen jó szövegkiadás bevezetésében. Szerinte a könyv 1483 és 1490 között készül hetett (i. h. X X V III. 1.); írója conventualis szürkebarát, talán Segösdi Lukács volt (i. h. X X X III. 1.); írásának helye ,,hozzávetőleg” a ferencesek segösdi vagy vasvári zárdája lehetett (i. h. X X X V I—: X X X V II. 1.). H o r v á t I s t v á nnal szemben állítja, hogy a könyv nem készülhetett a veszprémvölgyi apácák részére, m ert ott ferencrendi apácakolostor soha nem volt (i. h. X X X . 1.). V annak ugyan a kódexben olyan szövegrészietek, amelyek arra m utatnak, hogy a könyv férfiszerzetesek, különösen pedig deákul még nem eléggé tudó újoncok szám ára készült, mégis a táblák bejegyzései és más nyomok alapján D ö b r e n t e i inkább arra gondol, hogy főúri ház, esetleg egy zárda pártfogónője szám ára írták azt, m int Kinizsiné M agyar Benigna imádságos könyvét is. Szállhatott az azután ágról-ágra ciráki (női) vér szerint. A Guary-nemzetséghez kerültét az ajándékozó fentebb közölt levele sem tudja biztosan előadni, ezért D ö b r e n t e i úgy vélekedik, hogy e nyomon tovább haladni „csak több talánozáshoz vihetne” (i. h. X X X — X X X II. 1.; vö. még Nytár. XV, X X II. 1.). Legutóbb K a t o n a L a j o s vizsgálta meg tüzetesebben a kódexet, m időn szövegét a Nyélvemléktár XV. kötetében a Nyelvemléktár sajátos helyesírásával újra kiadta. Lelkiismeretes filológus. XV.

(18) óvatosságával egyik em lített kérdésre sem ad határozott választ. A könyv keletkezésének idejére nézve ennyit m ond: írása — m ilyen ségéből ítélve — talán a XV . század végéről vagy a következőnek az elejéről való, nyelve közelebb áll a XV . század közepe táján írt Bécsi-, továbbá a M üncheni- és Apor-kódexekéhez, m int az 1508-ban írt N ádor-kódexé; íratásának felső korhatárául 1508 csak akkor kínál koznék, ha m inden kétséget kizárólag be lehetne bizonyítani, hogy a két kódex párhuzam os része nem közös eredetiből van másolva, hanem a Nádor-kódex megfelelő része egyenesen a Guary-kódexből ered (i. h. X IX —X X . 1.). D ö b r e n t e i két eredm ényéről, hogy a kódex írója ,,ta lá n ” Segösdi Lukács volt, és hogy a könyv eredetileg családos nemes úrnőé lehetett, K a t o n a azt m ondja, hogy teljesen önkényes feltevések, és azokat semmi elfogadható vagy szám bavehetőbb érv nem tám ogatja (i. h. X X L 1.). A ferencrendiek irodalm i működését kutatva, K a r á c s o n y i J á n o s szintén foglalkozik a Guary-kódex keletkezésének és vándor lásának kérdésével. Szerinte a kódex írója observans ferencrendi szerzetes, alkalm asint Sopronczai (Szaproncai ?) István helytartó, aki könyvét 1490 és 1500 között írh a tta Budán vagy Esztergom ban ferencrendi segítőtestvérei szám ára (Szent Ferenc rendjének története M agyarországon 1711-ig. II, 591— 2). U toljára — K a r á c s o n y i szerint —- e kódex az ozorai vagy a szentléleki őrség valam elyik ko lostorában (a p á p a ib a n ? ) volt elhelyezve, s 1560 táján került világi kezekbe (i. h .). Ez utóbbi állítását, mely merő kitalálás, K a r á c s o n y i nem is próbálja bizonyítani. Új és helyesnek látszó ú tra lépett H o r v á t h C y r i l l . Ö a Guary-kódexet a ferencrendi, klarissza-kódexek között sorolja fel (A m agyar irodalom története I. [1899.] 85, jz.). N é m e t h y L a j o s azon kódexek között em líti, amelyekről nem tudja m egállapítani, hogy Dom onkos-apácák vagy Klára-szűzek szám ára íródtak-e (A da tok Á rpádházi Boldog M argit ereklyéinek történetéhez. 1884. 206). T i m á r K á l m á n é az érdem , hogy ,,M agyar kódexcsaládok” című kitűnő értekezésében (IrtörtK özl. 1927. X X X V II, 65— 6) a Guary-kódexet határozottan az óbudai Klára-szűzek szám ára készült kódexek közé sorolja, írásának helyéül pedig az óbudai ferencrendi kolostort jelöli meg (i. h.). Összegezve és részben továbbfejlesztve a kutatások eddig elért eredm ényeit, ma a következőket m ondhatjuk e kérdésekről. A kódex bizonyosan ferencrendi szerzetes m unkája, m ert Szent Ferencet ,,aty án k ” -nak nevezi (106). A kódex observans jellegét. — XVI —.

(19) K a r á c s o n y i érvei után (i. h. 592) sem látjuk bizonyítva: a fel hozottak vonatkozhatnak végeredményben Igali Fábián reformjaival szigorított conventualisokra is. D ö b r e n t e i és K a r á c s o n y i érvelései, melyekkel azt igyekeznek bizonyítani, hogy a kézirat férfiszerzetesek, különösen segítőtestvérek szám ára készült, szintén nem meggyőzőek. A nagyszombati klarisszáknak 1627-ben másolt regulája ugyanis az apácákat is többször említi egyszerűen szerze teseknek (a M. Nemz. M úzeum kézirattárában, Q uart. Hung. 394); a fenyítés m ódozatai között pedig ott van a büntetés, amely szerint a meg nem térőnek a földön kell ülnie (vö. Guary-kódex 65: „nekik azt haggac penitenciaba, hog az a t’afiacnac1 labokhoz bekelkoggenec” ). Hogy a kódex nőszerzetesek szám ára készült, a felhozott ellenérvek nél jo bban bizonyítja a tény, hogy részeket találunk benne lefor dítva a Szent Bernátnak tulajdonított ,,Liber de modo bene vivendi ad sororem ” című elmélkedésgyűjteményből, amelyből egyébként más részletek fordításai olvashatók a margitszigeti dömés apácák szám ára írt Érsekújvári- és W inkler-kódexekben ( P u s c h Ö d ö n : Vallásos elmélkedések kódexeinkben. Kolozsvár, 1910. 68; D ö b r e n t e i i. h. X V II— X V III. 1.). Hogy a kódex a nőszerzetek közül is az óbudai klarisszák szám ára készült, bizonyítja a Nádor-kódexszel való szövegegyezés, továbbá az Érsekújvári- és Winkler-kódexszel való em lített tartalm i érintkezés. T alálóan állapítja meg T í m á r K á l m á n (i. h.), hogy a klarissza és dömés kódexek szoros kapcsolatai csak ott keletkezhettek, ahol a kódexek egymás közelében voltak: ez a hely pedig csak a Nyulak-szigete és Ó buda lehetett. Másrészt csak abban a kolostorban írhatták a Guary-kódexet, mely nem lát szik egyszerű szolgai m ásolatnak (1. fentebb X I. 1.), ahol a fordítás latin eredetijeiül szolgáló külföldi könyvek, nyom tatványok12 a házi könyvtárban vagy valamelyik közeli másik kolostorban mind meg voltak: ez a hely szintén lehetett az óbudai ferences kolostor, amely a klarisszák házának közelében feküdt, és amelynek lakói a klarissza1 Atyafi az A por-kódexben ’a p á c a ’: „az feyedelm azon tharthozyk az athyafyakath Intheny, hogh m yndenyk fekethvs Athyafyw egh eghez Z o ltharth olwa/fon (N ytár. V I I I , 150, C odH ung. I I , 192). 2 A G uary-kódex forrásaira vonatkozólag v ö .: D ö b r e n t e i G á b o r : R M N y. I V /i, Bev. IX — X X V II. 1.; L a b a n A n t a l : Az Á rpádházi Szent Erzsébetlegendák irodalm unkban. 1907. 122— 3; P u s c h Ö d ö n : Vallásos elmélkedések kódexeinkben. K olozsvár, 1910. 61— 2, 67— 8, 74, 97 106; B ö r ö c z M a r c e l l . Ferencesek a középkori m ag y ar irodalom ban. Pécs, 1911. 119; I i m á 1 K á l m á n . Adalékok kódexeink forrásaihoz. A G uary-kódex fo rrásai: IrtörtK özl. 1926. X X X \ I, 48— 51.. — XVII —.

(20) apácák lelki gondozását végezték ( B á r t f a i S z a b ó L á s z l ó : Ó buda egyházi intézm ényei a középkorban. 1935. 46, 72; K a r á c s o n y i i. m. II, 483, 486— 7, 591). Klarissza kódexnek m utatja a kéziratot gyanítható későbbi sorsa is. A kódex felső táblájának belső oldalán az „Em erencia Mesurecki” nevet olvashatjuk.1 Ügy látszik, téved D ö b r e n t e i , mikor arra gondol, hogy a könyvnek ez a bizonyára tulajdonosa nem apáca volt, hanem feleség. Az E m e r e n c i a név ugyanis igen kedvelt volt a klarisszák körében. A török elől Pozsonyba m enekült óbudai apácák között feloszlatásuk előtti időkből tudunk 1716— 1720 táján Posgay Em erentiana, 1759-ben Gosztonyi E m erentiana, 1770 után Bittó Em erentiana m ater- és sororokról ( N é m e t h y i. m. 219— 23). Szent Em erencia szűz vértanú legendája m egvan, vagy legalább is még a m últ században megvolt a ferencrendiek csíksomlyói kolosto rának egyik kéziratában ( J a n c s ó E l e m é r szíves közlése). Mesurecki Em erencia tehát lehetett pozsonyi klarissza apáca. — Az alsó tábla belső oldalán olvasható bejegyzés: ,,Az Giermekek hazaban való kőniu” szintén inkább vonatkozhatik a pozsonyi klarisszák egyik gyermeknevelő intézm ényére, m int — ahogy azt D ö b r e n t e i gondolja. — valam ely családos úrnő házatájára (i. h. X X X I. 1.). V an tudom ásunk ugyanis arról, hogy a klarissza kolostorok a legrégibb időktől kezdve foglalkoztak leányneveléssel, és főrangúak, köznemesek egyaránt küldték gyermekeiket előbb az óbudai, m ajd a pozsonyi és más klarissza kolostorokba ( K a r á c s o n y i i. m. II, 485, 508, 514; N y ü r ő Z s i g m o n d : A datok a hazai Clarissa apáczák történetéhez: Religio 1853. I I, 451, 466; N é m e t h y i. m. 167, 178; K atLex. „K larisszák” ah). H a D ö b r e n t e i óvása ellenére a G uary Miklós levelében foglaltak nyom án kutatunk tovább, szintén a klarisszákhoz ju tu n k el. Az ajándékozó anyai nagyanyja ugyanis Sennyey A nna M ária bárónő volt ( N a g y I v á n : M agyarország családai X , 144; K e m p e l e n B é l a : M agyar nemes családok IX , 320). A Sennyey-család régi idők óta kapcsolatban állott a klarisszákkal. Sennyey István győri, m ajd veszprémi püspök 1636-ban nővérét az akkor Győrben időző pozsonyi klarisszák zárdájában helyezte el (Orsz. Levéltár, Acta Mon. Poson. 1636. júl. 21. Nr. 201.). Később, 1741 és 1744 között a pozsonyi klarisszák sorában látjuk kis-zsennyei báró Sennyey A nna sorort, m ajd a Budára visszatelepített kolostorban kis-zsennyei Sennyey 1 Döbrentei. és u tá n a m ások is e n ev et „ M e tu re c k i“ -nek olvasták.. -X V III-.

(21) Jozefa sorort, ki 1760-ban 1000 forinttal lépett a rendbe, majd annak II. József idején történt feloszlatása után, 1782-ben szüleihez távozott. 1761-ben ugyancsak a budai kolostorban él kis-zsennyei báró Sennyev Pelágia soror is (N é m e t h y i. m. 221,227; vö. még Udv. kané. lt. 7877. és 6212. sz. fonte 6559.). Tudjuk, hogy a pozsonyi klarisszák sok értékes kincsüket küldték át visszatelepülésükkor budai leányházukba (a leltárt 1. ArchKözl. V II. k. II. f. 36—44; vö. Egyháztörténeti Lap 1881: 205). Bizonyára áthozták az ereklyék és aranykincsek mellett régi kéziratos könyveiket is. Tudjuk azt is, hogy az apácáknak ,,pro sim plici usu” celláikban is voltak könyveik, amelyeket saját tulajdo nuknak tekintettek (vö. T i m á r K á l m á n : IrtörtK özl. 1927. X X X V II, 67). Éppen a Lányi-kódex tábláján olvashatjuk, hogy azt Balassa M ária V iktoria apátnő ajándékozta Vlassich K atalin F ran ciskának 1689. december 27-én, fogadalm a alkalm ával (Nytár. V II, X L V II. 1.). A cassatiókor a levéltárak és könyvtárak nem voltak árverés tárgyai, mivel az állam szám ára tartották fenn azokat. A cellákban talált ingóságok, amelyek a szerzetesek m agántulajdonai voltak, így a könyvek, képek, ruhák, bútorok a rendtagok birtokában m aradtak; azokról leltárt készítettek és azokat a rendtagok távozá sukkor m agukkal vihettek (N é m e t h y i. m. 172—3, 197). így szóródtak szét kódexeink nagy gyűjtőhelyeinek, a pozsonyi és nagyszombati, illetőleg később a budai és pesti klarissza kolostoroknak értékes kincsei szerte az országba, mindenfelé, amerre az egykori rendtagok csak laktak. így vihette m agával nitrazerdahelyi Zerdahelyi K arolina soror Pozsonyból a Domonkos-kódexet, amelyről egy fel jegyzés alapján tudjuk, hogy 1800-ban ,,Gabrieli Zerdahelyi de N itra Zerdahely eppus Neosoliensis” birtokában volt, továbbá K uthy K lára pesti apátnő a Vitkovics- és Kazinczy-kódexeket Egerbe (N ém e t h y i. m. 200—3, 221, 232). Ezek szerint aligha került dobra 1782-ben a Virginia- vagy a Lányi-kódex, am int azt K a r á c s on y inál olvashatjuk (i. m. II, 594—6), és aligha találta egy epölyi földműves az egykor szintén klarissza tulajdonban volt Simor-kódexet az óbudai ferencrendi kolostor romjai között (Nytár. V II, X X X IV — X X X V . 1.; K a r á c s o n y i i. h.). A Guary-kódexet Sennyey Jozefa- vihette magával a budai zárdából, mikor 1782-ben onnan szüleihez távozott. Guary Miklós, úgy látszik, mégis csak helyes nyomon já r, mikor arra céloz, hogy a Sennyey-család révén ju to tt nemzetsegehez az értékes kézirat. Meg valószínűbbé válik ez, ha figyelembe vesszük, hogy báró Sennyey Anna M ária testvére egy Sennyey Jozefa volt, kinek M áiff\ Lasz o volt a férje (N a g y I v á n i. h. ; K e m p e l e n i. h.). Lehet, hogy. — XIX —.

(22) ez a Jozefa azonos a kolostori életet elhagyó Jozefa sororral. Levél tári kutatással pontosabb részleteket lehetne feltárni, m ostanában azonban, sajnos, a levéltári anyaghoz hozzáférni lehetetlen. A kódex írójának személyére vonatkozólag nincsenek adataink. K a r á c s o n y i J á n o s , továbbfűzve D ö b r e n t e i egyik gon dolatát, azt m ondja, hogy a Guary-kódex férfiszerzetesek, mégpedig observans segítőtestvérek szám ára készült, s hogy így írója observans, al kalm asint Sopronczai István, aki a cseribarátoknak 1491— 1498-ig volt helytartójuk. Most azonban, mikor m ár biztosra vehetjük, hogy a kódexet az óbudai klarisszák szám ára írták, annak íróját nem keres hetjük az observans ferencesek között. 1489-ben M átyás király kierő szakolta, hogy a pápai követ a szentszékkel vétesse el a m ariánusoktól az óbudai klarisszák lelki gondozását és bízassa azt az observansokra. Ennek a rendeletnek a végrehajtása azonban a király halála és a m ariánusoknak hagyományos ténykedésükhöz való ragaszkodása m iatt nem történt meg (K a r á c s o n y i i. m. I, 73). Lehetetlennek kell tehát tartanunk, hogy observans szerzetes írjon elmélkedéseket az óbudai klarisszák szám ára, illetőleg, hogy az óbudai klarissza kolostorban observans elmélkedéseket olvassanak. A m ariánusok ezt semmiképen sem engedték volna meg. A Guary-kódexet m ariánus ferences írta. Nem állíthatjuk, de ki sem zárhatjuk tehát, hogy az író — m int D ö b r e n t e i m ondja — m aga Segösdi Lukács volt, különösen, ha ismerjük szerepét szerzete életében (vö. K a r á c s o n y i i. m. I, 75), valam int azokat a rendtörténeti és személyi okokat, amelyek kolostori irodalm unk első gócpontjait kialakították (vö. H o r v á t h J á n o s : A m agyar irodalm i műveltség kezdetei. 1931. 120— 5). A nnyit sejthetünk azonban, hogy a Guary-kódex létrejötté ben Segösdi Lukács is szerepet játszott. A könyv íratásának időponját is csak megközelítőleg határoz hatjuk meg. Felső korhatárul a N ádor-kódex íratásának évét, 1508-at vehetjük fel. A Nádor-kódex egy fejezete ugyanis, m int bebizonyosodott, a Guary-kódex közvetlen m ásolata. Alsó korhatárul elfogadhatjuk D ö b r e n t e i m egállapítását (i. h. X X IV . 1.): a Guary-kódex csonka kezdetű elmélkedésének a Nádor-kódex 45. lapján olvasható része Bonaventura egyházdoktort szentnek m ondja; Bonaventura szenttéavatása pedig 1482-ben m ent végbe. E két adat szerint tehát a Guary-kódexet 1482 és 1508 között írták. A kódex graphiája szintén, m int em lítettük, erre az időközre utal. A könyv kötése a X V I. század második negyedénél] nem látszik idősebbnek, a kézirat tehát több évig kötetlen lehetett.. XX.

(23) A XV . század vége felé a fegyelem az óbudai klarisszák között is m eglazult. M átyás király kérésére 1489 szeptemberében Pecchinoli Angelo püspök, pápai követ vezetésével püspökökből álló bizottság, melynek Vitéz János is tagja volt, vizsgálta meg a kolostor belső ügyeit. A vizsgálat következményeképen 1492-ben hozzákezdtek a kolostor m egreformálásához ( B á r t f a i S z a b ó i. m. 39; K a r á c s o n y i i. m. II, 505). Ugyanekkor (1490— 1497.) Segösdi Lukács állott a m ariánus ferencesek élén m int provinciális, és az 'óbudai rendházban lakott ( K a r á c s o n y i i. m. I, 70). A Guary-kódex keletkezése — szigorúbb életre nevelő elmélkedéseivel — okvetlen ezzel a kolostor életét alaposan m egváltoztató eseménnyel áll összefüggésben; íratásá val kapcsolatban az egyéni akaratot és kezdeményezést pedig minden bizonnyal Segösdi Lukács személye képviseli.. Kódexkiadásunk technikai oldalát illetőleg meg kell említenünk, hogy könyvünket tulajdonképen chamois-színű papirosra óhajtottuk nyom atni. A kliséket is ennek megfelelően készíttettük el. Mivel azonban a m ár megígért papiroshoz a háborús gazdasági viszonyok m iatt nem tudtunk hozzájutni, kénytelenek voltunk a nyomtatáskor még kapható fehér műnyomó-papirossal megelégedni.. -. XXI -.

(24)

(25) A GUARY-KÓDEX HASONMÁSA.

(26)

(27)

(28)

(29) ].

(30) 9.

(31)

(32)

(33) 5.

(34) 6.

(35) otöqgpc lôttun mmb^tcn^tnkttâj tDf<btccc6fttmöhdcíxtLuntr dqotq&ipio ton títmcc mmö(qnxco/oqeöíCsojo/ok kikon<t^tptt60íí»5oluiccbarnlmatítíot' k^klít^btnlxw^t^ mt$ mambtuXQmtnb d^toiôtkírtvUfwajlbíi bvécc$$tpffcnec eöwmöbdeófccbket wkbt oity nec^knlt^ltnfckeímé kaefifhtäiq^ ndü (olipitófí&tcfcl[íte hAkjnf^tb ^^twtoutätm twtnaraitwvffig toiôtt&piftsntoctoi r*\möövein fybud koto otíojictoö öntimkoêtokmrnri iiAíjjonoffÜ^n/ir30 bete bniokncrkc^öeöi/werm^htb«^ tím é tn tx m á fwtoptout/cöíddmer rt non wßt cöhftmktkt n£tqi c^bmt nitz$w 4>m<Wnör mefiw m&>lolt |\iíbn tm ntnUto/I» :e;C5cmbmndikmccyxiábol to hof?rt3 ûnumn^ktfrtki iMlonöajtontkot-. nontm aknuxdmoc cl cl regime d mltoîc jjfäicc Iqon^nbfé.

(36)

(37)

(38) t'. '. i. 10.

(39)

(40) 12 —.

(41) T. 1. 2ÖC0tréflimqvckgjafool kum tá ndtiwfö. wíxgt ndu/kúid30a*;olma*íajntm^p $smö$anbwtttoyi tolgotnxpcxvlbnmlo ^fonßfJäßot^TtJd’atkoôtbmt^n'a, yvtiű; yt^sútná^h^\MÚâ$ loX^mivniix. axtinccnj utnnnc^M ^mpÁtnazvdi öp^ncr^ôirtipícmmtUCöjomjm: [ot&mtttv m m t m k f f i ändtßtkqw€8 rtíocttt;oBuhc^<Hldccikit?lcní \x\ m 1(i# vÂtmtacö^ímnwiiofcr/taj qottogik ffii&tdcpxdbamenhM m na ttdncöcemotiimuiöe*tütdmec/míco ?omtUiynlm»qoqt momjufmc; erntor. hof^»t. dJc/it*nf. títcíqtiq ünWt ptöogtt$poroltavalói cfötnônóûiâlw^ccniiiac otOc^nec^cíotöemegcntía j^lctte' n€ktt©nuÔ|(X'mô^^c>lJncrtíqx(x, d’mdlKmneno^cttnfdfJuhottq keimöJ úlat&fernbcnokncrbTtienccanöogfä ê« bíqcccjekkncf (ifMirClHa *tt vlW'. q&EjJm. r-\v. I. o*. I. 13 —.

(42) — 14 —.

(43)

(44)

(45)

(46)

(47) - 19.

(48)

(49) — 21 —.

(50)

(51) — 23 —.

(52)

(53)

(54)

(55) 27 —.

(56)

(57) —. *■.

(58) 30.

(59) - 31.

(60)

(61) 33.

(62) — 34 —.

(63)

(64)

(65)

(66)

(67)