• Nem Talált Eredményt

SCHWARTZ ELEMÉRXII.KISS GYULAA SZOMBATHELYI NÉMETSÉG A XVII. SZÁZADBAN

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "SCHWARTZ ELEMÉRXII.KISS GYULAA SZOMBATHELYI NÉMETSÉG A XVII. SZÁZADBAN"

Copied!
46
0
0

Teljes szövegt

(1)

N É M E T N Y E L V É S Z E T I D O L G O Z A T O K A R B E IT E N ZU R D E U T S C H E N S P R A C H W IS S E N S C H A F T

SZERKESZTI

S C H W AR T Z ELEMÉR

XII.

KISS GYULA

A SZOMBATHELYI NÉMETSÉG A XVII.

SZÁZADBAN

CSALÁDTÖRTÉNETI TANULMÁNY

DEUTSCHE IN STEINAMANGER IM XVII.

J A H R H U N D E R T

FAMILIENKUNDLICH

B U D A

P E S T.

1 9 4 4

(2)

ő

K: I S S G Y U L A

A SZOMBATHELYI NÉMETSÉG A XVII. SZÁZADBAN

C S A L Á D T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y

B U D A P E S T ,

1 9 4 4

(3)

S Z Ü L E I M N E K

(4)

261371

MAGYAR TUDOMÁNYOS ACADEMIA

k ö n y v t á r a

- Iffä , t t?

* -t . r- ; <*•****? *Af+* i é jy c W &

m v

(5)

Tartalomjegyzék

Oldal

Előszó • ... ... ... 7

A szombathelyi németség a XVII. században ... 0

A d attá r ... 18

Irodalom ... ... ... — ... 44

<5 *4v--v f * ■ ♦,

(6)
(7)

Előszó,

M un k án k a XVII. században, 1606-tól 1711-ig Szom bathelyen m egtelepedett ném et családok életviszonyait vizsgálja. Feleletet k ív án adni a rra a kérdésre, m ilyen szám ban élt ném etség az a k k o r m ég nagyon kis jelentőségű városban, m ilyen anyagi helyzetet tu ­ d o tt m ag án ak terem teni, hogy k apcsolódott be a város életébe, és m ily en volt a viszonya a többségi m a g y a r lakossággal. Egy ném et szórványcsoport lassú felszívódását k ísé rjü k figyelem m el a n y a ­ könyvi ad ato k , birtokszerzési és krim in ális ügyek alap ján . A dalé­

kot k ív á n u n k szolgáltatni S zom bathely m ú ltjáh o z, am elyben szom ­ szédos d u n á n tú li v á ro sain k k al ellentétben a nagyon kis szám ban b e­

költözött ném etség nagyobb szerepet nem játszott, Szom bathely m ag y ar jellegét nem v álto ztatta meg.

E helyt m o n d u n k köszönetét m ind azo k n ak , akik m u n k á n k lé tre jö tté t elősegítették.

(8)
(9)

A szombathelyi németség a XVII. században.

N em önkényesen, nem ok nélkül k ív án ju k k u ta tá si te rü le tü n ­ ket az 1606-tól 1711-ig ta rtó 105 évre korlátozni. Az 1606-os k o r­

h a tá rt in d o k o lttá teszi az a k ö rü lm én y , hogy ez időtől fogva m a ra d ­ tak fe n n a szom bathelyi p olgárságra, köztük a betelepülő n ém e­

tek re vonatkozó nagyobbszám ú feljegyzéseink. Más városokhoz viszonyítva Szom bathely nagyon kedvezőtlen helyzetben van középkori levéltári anyagot illetőleg. M ásutt a városi levéltárak úgyszólván érdem legesebb veszteség nélkül vészelték á t a száza­

d okat, a szom bathelyi levéltár XVII. század előtti teljes anyaga el­

p u sztu lt s csak m á su tt őrzött, gyérszám ú oklevelek álln ak a közép­

kori v á ro stö rté n e t k u ta tó já n a k rendelkezésére. M egállapítható belőlük, hogy S zom bathely a k ö zép k o rb an jelentéktelen helység- szám ba m ent. A m ilyen nagy fo n to sság ú cen tru m a volt F első-P an- n ó n ia életének a város őse, a Colonia Claudia Savaria, olyan el­

enyészően csekély szerepet játszo tt a későbbi Castrum Z o m b o th e l.’

A h onfoglalás után, Pray szerint 1009-ben, Károlyi L őrinc sze­

rin t 1033-ban Szent István a valószínűen 1009 elő tt a la p íto tt győri püspökségnek ado m án y o zta Szom bathelyt, m int egyházi b irto k o l.2 M egjegyzendő, hogy a győri püspökkel nem állt jobbágy viszony­

b a n ; m ik o r 11. Já n o s püspök 1407-ben bizonyos k iváltságokkal látja el, a szabadalom levél ,,új egyességről“ beszél, m elynek a la p ­ já n a rra kö v etk ezteth etü n k , hogy előzőleg is ren d elk ezett valam e­

lyes p riv ilég iu m o k k al.3 A püspökség v á ra t építtet itt, s ezáltal b iz­

tonságos helynek szám ít. E n n ek köszönhető, hogy a tö rö k ö k tő l veszélyeztetelt vasvári tá rsa s-k á p ta lan t az 1578-as pozsonyi ország­

gyűlés idetelepíti, m ajd n em so k ára a várm egyének is székhelye lesz. M int egyházi és világi h atóságok székvárosa, gazdasági élete is fellendül, vonzóerőt gyakorol nem csak a m agyarságra, hanem a

* Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korá­

ban. Budapest, 1*94. II, 720. 1.

-' Kunc Adolf—Kárpáti Kelemen: Szombathely^Savariá rend. tanácsú város monographiája, Szombathely, 1B80. I. 04. o.; Szent István emlékkönyv. Buda­

pest, HM*. I, 346—7.

8 Kunc—Kárpáti: I. ni. I. 65. o.

(10)

10

h a tá rm e n ti és a h a tá ro n túli ném etségre is, k ülönösen ip a ro so k ra és k eresk ed ő k re.4

A XVI. század előtti népiségi viszonyokra vonatkozólag alig van ad atu n k . A kisszám ú okleveles anyag a la p já n úgy látszik, hogy az Á rpádok és az A njouk a la tt a lakosság zöm e m ag y ar volt. Az első idegen telepítésről a X III. században, egy 1264-es k irály i o k ­ levélben o lv ash atu n k .5 Ez időtől kezdve, de k ü lönösen a XVI. szá­

zad b an szap o ro d ik a ném etnevű p o lg áro k szám a. M iután azo n b an leginkább csak családnevek m a ra d ta k fenn, róluk, a k ö zépkorbaji szórványosan letelepedett ném etekről közelebbi nem á lla p ít­

ható m eg.6 A XVI. század fo ly am án h o rv áto k is kö ltö zn ek a károsba. Első telepeseik Gregorianczy P ál győri és zágrábi p ü sp ö k u rad alm i tisztjei voltak (1555).

A B ocskai-felkelés alatt a várost a N é m e th i Gergely vezetése a la tt álló h a jd ú k feld ú lták ; az előrelátó polgárság kiváltságleveleit és egyéb fontos ira ta it biztos helyen k ív á n ta elhelyezni, s m á r elő­

zőleg N ém etú jv ár váráb a szállíttatta őket. O tt azonban, különös véletlen folytán, épp a k k o r ü tö tt ki tűzvész, s ennek a szom bathelyi lev éltár is áldozatul esett.7 A ren d ezetteb b viszonyok visszaálltával ú jra vezetni kezdték a városi feljegyzéseket s ezidőtől n ap ja in k ig nincs szakadás. Bőséges anyagot szo lg áltatn ak a XVII. századi

4 Kunc—Kárpáti: I. m. I, 79. o.

5 „ . . . medietatem terre eustodum silve eiusdem Castri (.Moson) Raab nominate existentis inter villam hospitum de Zombathel et dictam villam Perm.“ (Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, Pest, 1870, VIII. 89 l.)

6 1606-ig a következő Szombathelyen lakó német polgárok neve ismeretes:

1339. Hencheul fia Miklós. (Nagy Imre: Anjoukon okmánytár. Buda­

pest, 1883. Ill, 564. 1.)

1342. Hencheul fia Miklós. (Nemzeti Múzeum törzsanyaga. 1342. III. 18.) 1407. Béchy Gergely.

1407. Pyrgek Mihály esküdt.

1407. Pythier Péter hegymester. (Szombathely, Városi Levéltár, I. szek­

rény 1- sz.)

1481. Mihály, dictus „Prompthner“.

1524. Preiss Jakab és Schwarz Mihály. {Házi Jenő: Sopron sz. kir.

város története. Sopron, 1929. I, 7 : 106. 1.)

1525. Balneator Jakab. (Szombathely, Városi Levéltár. 1. szekrény 1. sz.) 1525. Prucz (Preiss) Jakab bíró, Peresiner esküdt. (U. o.)

1531. Preiss Jakab volt szombathelyi polgár. (Házi: I, 7:409. 1.) 1544. Michael Igler de Samathel olim Quinqueecclesiensis. (Keszthely,

Festetics-könyvtár, V. 378. kézirat.)

1545. Wilhelmus Gerstner. (Keszthely, Festetics-könyvtár, V. 123. kéz­

irat.)

lo65. Ankerrayter (magyar nemes), Bilhelm Jeregh. (Urbárium, Szom­

bathely, Püspökvár.)

1577. Ankerrayter, Bilhán, Giorgh ( = Jeregh?), Prucz, Köszeghy más- néven Inhoffer. (Urbárium, 1577. Szombathely, Püspökvár.) Ezen adatokat Horváth Tibor Antal úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani.

7 Kunc—Kárpáti: I. m. I, 81. 1.

(11)

H városi élet m egism eréséhez is, s lehetővé teszik az egykorú s á lta ­ lunk tárg y alan d ó polgárság életének m egrajzolását.

A XVII. századi Szom bathely élete két esem énykörben folyt le. E gyrészt k iv áltság aik ért h arco ltak , ú ja k a t szereztek, vagy a m eglévők érvényesítését vívták ki. E helyi jellegű törekvések m el­

lett azo n b an kivették részüket a század tö rtén elm i viszontagságai­

ból is. Elveszett 1407-es privilégium uk helyett, nem sokkal a levél tá r p u sztu lása u tá n új kiváltságlevelet n y ernek, ak k o ri uruktól, N apragy D em eter győri püspöktől, m elyet II. M átyás 1610-ben m egerősít.8 A harm incéves h á b o rú alatt pedig II. F e rd in á n d m enti fel a v áro st ö rö k időkre, m inden, a k irály i k in c stárn ak szolgálta­

tan d ó te h e r alól, így becsülvén meg a liitzeni csatáb an segítségére lévő Szent M árton szülővárosát (1686).9 E kiváltságokhoz a városi polgárság m ak acsu l ragaszkodott, s ha sérelm eket vélt érezni, még a k irály elé is p an aszra járu lt. így v ád o lják be 1647-ben a jogaikat m egsértő ifj. Draskovics G yörgy győri püspököt, s a sérelm eiket vizsgáló legfelső bizottság p a n a szu k at orvosolni igyekszik.10 ,,Privi- legiatum O p p id u m S av aria“ polgárai u g y an ak k o r kivették részüket m in d azo n szenvedésekből, anyagi csapásokból, am ellyel a h áborús idők a XVII. század m agyarságát sú jto tták . A B ocskai-dúlást las­

san k iheverik, m egrongált v áru k at is k ija v ítta tja Széchenyi György püsp ö k (1667— 78).11 Résztvesznek a tö rö k ö k elleni h a d já ra tb a n ; a város Z rínyi tá b o rá b a fegyveres p o lg áro k at k ü ld ,12 belső békéjét pedig különleges rendszabállyal k ív án ja megóvni, ellenőrizteti a v áro sb a érkező g yanús idegeneket.13 A T hököly-felkelés viszontag­

ságait elkerülik, színkatolikus lévén, a század ra jellem ző vallási villongások sem okoznak zav art a polgárság életében.14 A nnál több áldozatot hoz aztán a város a R ákóczi-felkelés ideje alatt. A h a d ­ m űveletek egy része a D u n án tú l folyik, s fekvésénél fogva átm eneti te rü let lesz Szom bathely, m elyet hol az egyik, hol a m ásik h a d ­ viselő fél száll meg, ahogy a hadiszerencse hozza, s veti ki sarcát készpénzben, élelem ben és ru h ázatb an . F őhadiszállás több ízben;

1704-ben itt parancsnokol O cskay László,15 1706-ban B ottyán Já n o s,16 a k u ru c h ad ak . 1707-ben Nehem b á ró 17 a császáriak részéről.

* I. m. 1, 82— 84. 11.

9 I. m. I. 87—91. 11.

19 I. m, I. 94. 1.

11 I. m. I, 97. 1.

12 I. m. I, 100. I.

« l. m. I, 101. I.

M I. m. 1, 102. 1.

is I. m. I, 107. 1.

i« I. m. I, lilü. I.

ii 1. m 1, 113. 1.

(12)

A m egszállásokkal eg y ü ttjáró rengeteg p u sztítás és an y ag i rom lás m iatt am úgy is nagyon m egpróbált várost a felkelés utolsó évében a legsúlyosabb csapás éri: pestis kezd te rjed n i falai között, s 1710 jú n iu s 1-től 1711 fe b ru á r 23.-ig a lak o sság igen n ag y része esik áldozatául. H iába p ró b ál védekezni a város, h iába ren d eln ek a d o k to ro k m ellé íu rd ő sleg én y t és b o rb ély o k at 8 napi felv áltással,18 19 h iá b a zá rjá k be a tem p lo m o k at,1!l a dögvészt m egállítani nem tu d ­ ják. A tan ácsjegyzőkönyvek „szegény v á ro s“ -t írn a k a szokásos

„Böcsülletes V áros“ helyett, m elyben ,.ugj h a ln a k em bereink, hogj égj n ap o n Cir: 30 es 35 H alo ttak v a n n ak , az kik az P estises D öghleletességhben m egh h a llta k “ .20 M ár csak a h it ta rtja a p o l­

gárság b an a lelket. „Volt az böcsülletes V aro sn ak G (ene)ralis G yű­

léssé; M elyben Fogadást tett az V áros, hogj mivel oly retten etes D öghleletességh V ágjon az V árosban, hogj nem sok időiül foghvást m á r 500 E m b erein k az Pestisben m egh h o ltak , Azért H ol­

napi N apon ugj m in t 14 A ugusti, D icsőseghes Sz. R ochus Confes- so rn ak illő ü n n ep e N apja, azon Sz. P a tro n u s n a k tisztességhére.

m igh az Szegény V arosunk fö n t ta rta tik , hogy az eö S z e n t...

által az Ur Isten távoztassa el Szegény V arosunkból ezen D öghle- letességhet es m énesé m egh; és ez U tán m in d en Gazda Felességhé- nek, S —- Cselégjeinek m egh m ongja Szorgalm atossan, S — m egh tanicsa, hogj a rra rea vigjazzanak S azon N apot Szép Aétatos- saghal Vigjék V éghbe.“21 A 9 hó n ap ig pusztító fekete h a lá l a város lak o sain ak k é th a rm a d á t, 2000 lakost követelt áldozatul. Szinte k i­

h alt Szom bathely, s az üres várost a környékiről b ev án d o rló k

— k ö ztü k sok n ém et család — , n ép esítik be.22 Az 1711 u tá n i id ő ­ vel azonban m á r nem foglalkozunk. M un k án k csak a n agy n é p e s­

ség-cseréig Szom bathelyen élő ném et eredetű polgárok sorát veszi szám ba.

A XVII. századi szom bathelyi p o lg áro k életének ta n u lm á n y o ­ zásához a következő források szolgáltatnak any ag o t:

a) Szom bathely privilégizált város tanácsjegyzőkönyvei ( P ro - tocollum A ctorum Civilium Prwilegiati Oppidi S a v u rie m is ab anno x usque a n n u m y. R övidítése: P ro t. vagy Pr.) A p olgárság belső életének esem ényeit ta rta lm a z zá k : a városi tan ács n év so rát, városi rendeleteket, a város b elterületén, v alam in t a h a tá rb e li sz á n tó fö l­

deken tö rtén ő ingatlanszerzéseket, az egyes polgárok .ellen m eg ­ indított vádak jegyzőkönyveit. 1606-tól, m agyar nyelven veze­

tik őket.

18 Prot. 1 >707/12. 120.

19 Prot. 1707/12. 127.

29 Prot. 1707/12. 132.

21 Prot. 1707/12- 183.

22 Kuné—Kárpáti: i. m. I, 117. 1.

(13)

b) S zom bathely privilegizált város h eg y terü letén ek jegyző­

könyvei. (P rotocollum Promontoricdium Privilegiati Oppidi Saba- riensis.) A h eg y m esterek által vezetett városi h egyterületen tö rté n ő ingatlan szerzések et tartalm azzák . 1609-től, m agyar nyelven írjá k őket.

c) A szom bathelyi városi lev éltárb an ő rzött végrendeletek.

d ) A szom bathelyi p léb án ia 1675-től latin nyelven vezetett an yakönyvei. (L ib e r fíaptisatorum Ecclesiae Parochial is B. M. V.

Elisabeth visitantis privilegiati O ppidi Sabariensis tom us I: 1675—

1698; T o m u s JE 1698—1711.) A kereszteltek és h ázasu lo k jegyzé­

k é t ta rta lm a z zá k .

E fo rráso k ad ataib ó l kellett a szom bathelyi ném etség szám át m eg h atáro zn i. P olgárkönyv, m ely a városi lakosok neveit ta rta l­

m azza, csak 1735-től áll ren d elk ezésü n k re; ennek h ián y á b a n a ném etség kiválasztása m eglehetősen bonyolult m ódon tö rtén h etett.

N ém et családneveket legbőségesebben az anyakönyvi feljegy­

zésekben lehet találni. E n agyszám ú ném etség azonban nem volt feltétlenül városi polgárság is. Az an y ak ö n y v ek ugyanis nem c su ­ pán Szom bathely, h anem a plébániához tartozó filiák, vagyis a k ö rn y ék b eli falvak, Szen t M árton, Perint, Szavat, IJerény-Senyefa, h á m o n , Gyöngyösszőlős, Sorol,major, Szünöse lakosságának m at- rik u lá ris a d a ta it is feljegyezték. E filiák ném elyikében, pl. Szent M ártonban, de m ásu tt is, ném et családok is éltek. A bejegyzéseket vezető egyháziak pedig csak a leg ritk áb b esetben jegyezték fel a k eresztelt vagy esk etett lio vatartozandóságát. (Sabariensis, ex Sto Martino, ex Szavat stb.). A nyakönyveink te h á t a szom bathelyi és s z o m b a th elyvid éki ném etség családneveit tartalm azzák . A város p o lg árait bizonyos m egrostálás a lap ján lehet csak m egállapítani.

E rostáláshoz a felsorolt első h á ro m fo rrás, különösen pedig tan ácsjegyzőkönyveink és hegykönyveink feljegyzései n y ú jta n a k segítséget.

lía egy család S zom bathelyre költözött, s kevesebb vagy hosszabb ideig lak ó ja volt a v árosnak, feltehető, hogy valam ely in g atlan t, házat, szántóföldet vagy szőlőt szerzett m ag án ak . S m ert az ilyen vagyonszerzéseket a tanács- és hegykönyvekben a leg-

; p ró lék o sah b an feljegyezték, következéskép e fo rrá so k n a k m in ­ den városi p o lg ár nevét fel kell tü n tetn iü k . Mivel pedig a város erkölcsi szigora m iatt m inden a p ró becsületsértési ügy a tan ács elé k erü l, tanácsjegyzőkönyveinket m ég jogosabban ta rth a tju k a szom bathelyi családnevek fo rrá sá n a k . F eltételezhetjük, hogy az a n y ak ö n y v ek b en feljegyzett nagyobb szám ú ném et család közül

(14)

14

csak az tarto zo tt S zom bathely város polgárságához, am elynek neve a jelzett két fo rrá sb a n szerepel: e család o k at ta rtju k szom bathelyi ném eteknek, v izsgálatunk ezekre terjed ki. 1606-tól 1711-ig ily e n ­ fo rm án 41 n ém et család volt, több-kevesebb ideig a város lak ó ja.

M ikor, h o n n an és m iért telepedett meg S zom bathelyen e 41 család? E k érd ésre a fo rráso k csak gyér ú tm u ta tá s t a d n ak . Be­

költözésük pontos ideje a legtöbb esetben nem álla p íth a tó meg.

llaso n ló k ép en csak kevés családnál jegyezték fel szárm azási h e ­ lyüket. (Pl. Ferber-, Fiirer-, Ilam pl-, Hauer-család.) E biztos a d a ­ tok. és az e téren a XVII. században m á r kevésbbé figyelem be vehető szárm azási nevek (H erk u n ftsn am en ) a rra u taln ak , hogy a családok egy része a h a tá ro n túl, vagy a h a tá ro n in n en élő n é m e t­

ségből k iszakadva egyenesen S zom bathelyre k öltözött (pl. a F ü re r- esalád az alsóausztriai K rum bachról, a F e rb e re k P in k a fő rő l, a H auer-család K őszegről), m ások ellenben m á r m ás m ag jTa r lakosú város po lg árai voltak, S zom bathelyre való v á n d o rlásu k előtt (pl. a H am pl-család P áp án ). E m lítettü k , hogy a város k ö rn y ék én , a filiák b an is éltek ném etek ; k ö zü lü k is k ö ltö zh ettek S zom bathelyre, viszont e fo ly am at fo rd íto ttja is ism eretes volt (1. Polzer M árton).

Mi okozta a ném etség szom bathelyi m egtelepedését? K ézm ű­

vesek és k eresk ed ő k voltak, a k ik et a m egyeszékhely gazdasági élete vonzott ide. Egyesek m eg találták szám ításaik at, ezek hosz- szabban itt tartó zk o d tak , vagy n em zedékeken kérészü l éltek a városban. T öbbségük azonban csak rövidebb ideig élt a váro sb an . Alighogy feltű n n ek fo rrá sa in k b a n , m á r n y o m u k is veszik. E g y e­

seknél k im u ta th a tó az eladósodás; in g a tla n a ik a t so rra elad ják , a z ­ tán m aguk is elköltöznek m ás helyre, ú j életet terem ten i. N agyon csekély a h u zam o sab b an letelepedő családok szám a, ezek azo n b a n m eggazdagodnak s résztvesznek a város vezetésében.

A betelepülők loglalkozását az egyes fo rrá so k b a n , k ü lö n ö se n a végrendeletekben feltü n tetett ad ato k o n kívül leghívebben a szo m ­ b athelyi polgárság sajáto s n évadása a la p já n lehet m eg állap ítan i.

A város férfilak o sság át ugyanis nem csu p á n család- és k e re sz t­

nevükön tü n tetik fel egykorú jegyzőkönyveink, h an em ra g a d v á n y ­ nevükön is. R agadványnévül pedig a nevezett m esterségének m e g ­ jelölése szolgált. Áll e névadás m in d h á ro m fa jú p o lg áro k ra, m a ­ g y aro k ra, ném etekre, h o rv á to k ra eg yaránt. Pl. Nagy S za p p a n fő ző Márton, N y ú l Márton aliter Pogácsasütő, fíedekovics T a k á c s János, berber Fördős Kristóf, stb. A rag ad v án y n ev ek létjo g o su ltság o t n yernek m ég az anyak ö n y v i feljegyzéseknél is, sőt n agyon sok ízben ö n m ag u k b an elegendőnek b izo n y u ln ak egyes szem élyek

(15)

15 id e n tifik á lá sá ra, pl. Fördős Kristóf. Á ltaluk n y ert m egállapítást, hogy betelepedett n ém etjein k m ajdnem teljes szám ban k ere sk e d e ­ lem m el és ip a rra l foglalkoztak. Volt köztü k m észáros (6), szabó (5), lak at já rtó (3), söveg já rtó (2), v arga (2), k a lm á r (2), b o g n ár (2), pék, szíjjártó , szitás, harangozó, pintér, csizm azia, fördős, k ő ­ m űves, szap p an fő ző és gom bkötő. Ez időben a város p olgára csak az leh etett, aki előzőleg belépett valam ely céhbe.23

M unkásságával legtöbbje bizonyos in g atlan vagyonra tett szert, Vk, Vz, sőt egész, residentialis h ázat b írt a város ak k o ri 6 u tc á ­ já n a k (Fel-, Forró-, Kám-, Gyöngyös-u tca, Kis-, Nagykaricsa és Forgó) valam elyikében. A város gazdasági kö zép p o n tja a Gyöngyös- u tcáb an volt, mely a piacot vette közre, a v áro sto ro n n y al s az ek ö rü l felü tö tt vásáros bódékkal. Nem egy ném et család n ak állott itt háza, vagy bolthelyisége. F o glalkozásuk azon b an nem csupán kézm űvesség volt, h an em föld- és szőlőm ívelés is (Halhbauer). A v áro sfalak o n kívül, a városi h a tá r szám os helyén volt szántóföld tu la jd o n u k b a n , a Picsontában, a Kövi Dűlőn, a Kenderes Kertben, a Bogácon k ív ü l és belül, és a Lapos almában. Ezen kívül tö b b jü k vásárolt szőlőt a városi hegy terü leten ; az E lőhegyen, az Alsó­

hegyen, a R ipay-hegyen és a Királyszékén.

Két feljegyzésünk (1. Nadel, E benpurger) a rra m u tat, hogy a p o lg árság n ak n ém et szolgalegényei is voltak, ő k azonban nem voltak a város po lg árai, de a városi törvényszék felettü k is íté l­

kezési joggal rendelkezett.

É rd ek es jelenség, hogy a város vezetésében e nagyobbrészt anyagilag is lehetős ném etség kevés szerepet játszik. E n n ek oka ab b an a tén y b en keresendő, hogy az itt letelepedett családok zöm e nem tölt hosszabb időt Szom bathelyen; „v án d o rn ém etek “ , akik, ha m ás helyen, nagyobb lélekszám ú, és a gazdasági életben ki- m agaslóbb V árosban biztosabb m egélhetési lehetőséget sejtenek, in g a tla n a ik eladásával elköltöznek Szom bathelyről. Azon kevés­

szám ú család azonban, mely hosszabb időn át, egy-két nem zedé­

ken k eresztü l „civis S ab arien sis“ volt, oly m egbecsülést tu d o tt Nzerezni, hogy ta g ja i b ek erü ltek a városi vezetőség soraiba. A „bö- csülletes V áros“ élén az évenként m egválasztott bíró s seg ítő tár­

sai álltak . 8 belső, 8 külső tanácsos, 2 v ároshadnagy, 1 vagy 2 hegym ester, n ó táriu s, 2 v ásárb író s u g y an ek k o r v álasztattak meg a város alacso n y ab b ran g ú alk alm azo ttai is, egyházfik, m ezőpász­

torok s a város szolgái. 1606-tól 1711-ig az évenkénti v álasztáso­

ko n a n ém et polgárság következőkép érvényesült:

2# Horváth Tibor Antal: A szombathelyi ötvösség története, Dunántúli Szemle VII (1940), 139. 1.

(16)

26

Ném et p o lg ár város b írá ja 1 ízben belső tanácsos 10 „ külső tanácsos 11 ,, város h ad n ag y a 3 „ heg y m ester 4

alacsonyabb szolgálatban 2 ízben.

A város vezetésében te h á t n agy szerep ü k nem volt.

K érdésünk m ost m á r: h o gyan h ato tt a m ag y ar p o lg árság a betelepülő n ém etek re? Szom bathelyt a XVII. század b an tú ln y o m ó többségben m ag y arn y elv ű p olgárok la k tá k .24 A ném etség nem volt szám ottevő, hisz a jelzett 41 család, v án d o rló jellegénél fogva, n em egy időben telepedett m eg a városban. K isebbségben lévén, a tö b b ­ ségi m ag yarsághoz alk alm azk o d n io k kellett. Legelébb nyelvüket sajá títo ttá k el. Ip a ro so k voltak, érten iü k kellett a vevőközönség nyelvén. M agyar n y e lv tu d ásu k at a tanácsjeg y ző k ö n y v ek ö rö k íte t­

ték meg, am elyek, b izonyítékául a város m ag y arság án ak , m in d ­ végig m ag y ar nyelven vezettettek. A XVII. században csak h á ro m ném etnyelvű szórvány olvasható bennük, két ném et k árom lás, és egy h áro m so ro s versike 1649-ből.

,,W achen nach . . . u m b Verzehret den Leibh V u n d t Dnriimb Szövgen Täts n ic h t.“?5

A nnál g y ak rab b an ta lá lh a tu n k feljegyzéseket a rra vo n atk o zó ­ lag, hogy a ném etek a m ag y ar nyelvet, legalább is szó k in csü n k bizonyos részét m agukévá tették. Mint em lítettü k , a tan ácsjeg y ző ­ könyvekben a polgárok egym ásközti perei is Jel jegyeztettek. K ülö­

nösen nagy azon perek, M agistralis C ausák szám a, hol b ecsü let­

sértés, nyilvánosság előtt való gvalázkodás, vagy k á ro m lá s m iatt vád o lják egym ást. A nótáriusok ez esetben az elhangzott b ecsm ér­

lést lehetőleg szószerint és a m egfelelő nyelven igyekeztek rek o n - 24 A városi polgárság magyar családnevei: Ágh, Aranyos, Babos, Bak, Bakos, Baniai, Bárdossy, Barson. Bartaruhás, Bazo, Beivtös, Bodó, Bosoki, Botos, Bozzaj, Bőse, Czigan, Csákány, Csapó, Csatary, Cser, Csordás, Dömötör, Egér, Eöry, Eötvös, Farkas, Fazokas, Feiér, Fogol, Fukar, Gerczey, Gerenda, Harcba, Hajogato, Hetessy, Jámbor, Jankó. Jártás, Jári. Kaidi, Kalamár, Káldi, Karajczaros, Karicsaj, Kecskés, Kerkápoli, Keserű, Kígyó, Kinizy, Körösztyén, Kötélverő, Kulcsár, Laezó, Letenyej, Magyarossy, Mákos, Mankos, Nagyfejéi, Nehezlábu, Nyakas, Nyeregiarto, Nyúl, Oladi, Ondodj, Ovegjarto’

Pallos, Pap, Perenyei, Pereszteghi, Pintek, Poszto-Meczö, Puska Agy Csináló, Pyartzy Szabó, Rába, Répás, Róka, Rumy, Sas. Sáska, Sebe, Serény, Sipos, Somogy, Sugár, Szakály, Szappanfőző, Szarandok, Szechödi, Szekér, Szekeres, Szép Lábú, Szily, Szy, Tekeniró, Tömördi, Tunva, Varjú, Vasarnap, Vasing, Vida, Virágos, Vörös Viragos, Zöld, stb.

23 Prot. 1 ß48/51. <54.

(17)

17 stru áln i. N ém etjeink nagyon g y ak ran v ád o ltatn ak becsületsértés m iatt, s k áro m lásaik b ó l kitetszik, hogy nem c su p án a m agyar k á ro m k o d á s stereo ty p kifejezéseit sa já títo ttá k el, h an em beszélték ii m a g y a r nyelvet. D öntően bizonyít a nyelv elsajátítása m ellett az a lény, hogy egym ás közt is m ag y aru l beszéltek (1. Ferber contra Prucker-iigy). A nyelv e lsa játítását k ü lö n b en n em csak a tanácsjegyzőkönyvek, h an em a rá n k m a ra d t végrendeletek is bizo­

n y ítjá k , m elyekben a szom bathelyi ném et polgárok vagyo n u k at kivétel nélkül m ag y ar nyelven te stá ltá k el.

Kis szám uknál, szórványjellegüknél fogva ném etjein k nem alk o th a tta k elkülönült csoportot. O kvetlen érin tk ezn iö k kellett a város m ag y ar lakosságával. E rre nem csupán a m ag y ar nyelv el­

sajátítása bizonyíték', h an em elsősorban az a tény, hogy igen gya­

kori a ném et férfi és m ag y ar nő házassága. Az átte k in te tt időn belül .'14 esetben jegyezték fel a h ázastársak nevét, k ö zü lü k :

ném et f é lti h á zastársa ném et nő n ek 11 esetben (32%) m ag y ar nőnek 19 esetben (56%) ,, „ . h o rv át nőnek 4 esetben (12%) T erm észetesen hasonlókép gyakori a m agyar férfin ak ném et nővel k ö tö tt házassága. E keveredés ném ely családnál nem csak egy, h a n e m több nem zedéken keresztül folyt. M indezek a lap ján feltehető, hogy a szom bathelyi szórványném etség, m iu tá n a több­

ségi m ag y arság nyelvét elsajátíto tta s a m agyarsággal vérségileg keveredett, lassan k én t elvesztette ném et jellegét, felszívódott a m a ­ gyarság Testébe, asszim ilálódott.

(N. 11. Az asszim ilációt az ily en fajta keresztnevek is alá­

tám asztják , m int Gyurka (I. Ferber), G yurka (1. Lenardt) és Jancsi (I Günter). . E lanácsjegyzőkönyvi, teh át hivatalos feljegyzésekbe i szülők vagy ro k o n o k által bediktált m agyar becenevek a rra val­

lanak. hogy az itt letelepedett szórványném etség m ég a keresztnév- ad ásb an is h aso n u lt a többségi m ag y ar lakossághoz.)

Összegezve: ,1 X V II. századi Szom bathelyen a többségi magyar lakosság mellett megtelepedett egy kis szám ú s állandóan változó, hullámzó, iparral foglalkozó német kisebbség, mely itt anyagi jó ­ létre tett szert, bizonyos m értékben résztvett a város vezetésében is. s m in d in k á b b elvesztve ném et jellegét, a m agyar nyelv elsajá­

títása. s a magyarsággal való vérségi keveredés után asszimiláló- dott. Az 1710 tl- c s pestis idején Szom bathelyen élő ném et csa­

ládok nagyrésze, lehat már csak a családnév alapján tekinthető ném etnek. Hogy az 1711 után beköltöző n é m e te k m ik o r s milyen k ö r ü lm é n y e k folytán asszimilálódtak, nem tartozik m u n k á n k k e ­ retébe.

(18)

Adattár

A d attáru n k a XVII. századi szom bathelyi ném et családok csa­

lád tö rtén etét tartalm azza. A b etű ren d b e szedett családnevek m e l­

lett található k ét évszám a c salád ra vo n atk o zó első és utolsó fel­

jegyzés keltét jelzi; hozzávetőlegesen e két év kö zö tt voltak a város polgárai. Külön részben szerepelnek a családnevek külö n b ö ző írá s - változatai, m elyekből a rag ad v án y n év h a sz n á la ta és a feljegyzők (papok, városi jegyzők) önkényes névelferdítései m u ta th a tó k ki.

Az in g atlancseréknél a vevő vagy eladó m ag y ar p o lg ár nevét, és az in g atlan fekvésével k ap cso latb an a d űlőneveket is fe ltü n te ttü k , hogy egyrészt a m ag y ar névadást, m ásrészt az egyes h a tá rrészek m agyar elnevezését szem léletessé tegyük.

A m ellékelt két térk ép v ázlat az egykorú S zom bathely b e lte rü ­ letét és h a tá rá t áb rázolja. Az egyes családok in g atlan ai fekvésének m egállapításához szolgálnak segítségül. S a jn á la tta l kell m egem lí­

ten ü n k , hogy az egykorú város po n to s to p o g rá fiá ja m ég nem k é ­ szült el. K ülönösen nagy h iá n y a h e ly tö rtén eti k u ta tá sa in k n a k az egyes h atá rré sz ek fekvésének bizon y talan ság a. így például nem tu d ju k , hol volt a Picsonta, s az egyes szőlőhegyek elhelyezkedése is felderítésre szorul. T érk ép v ázlatain k részint Horváth T ib o r A ntal feltevései, részint a következő m üvek a la p já n készü ltek : B orbély A ndor: Régi térk ép ein k a d atai S zom bathely h ely tö rtén etéh ez, V asi Szemle. V. (1938), 33— 35. 11.; Géfin G yula: S zom bathely v ára, D u n án tú li Szemle, V ili. (1941), 184. 1.; K uné—Kárpáti: i. m. I, 99. 1.; Paulovics István: Szom bathely— Savaria to p o g ráfiája, Szom ­ bathely, 1942. 52— 58. 11.

Az adattárban használt rövidítések:

Bapt. = Index B ap tisato ru m , a keresztelések an y ak ö n y v i rovata.

Cop. = Index C opulatorum , a házasságkötések an y ak ö n y v i ro v a ta . P rot. x /y = tanács jegyzőkönyvi feljegyzések.

Prom . x /y = hegy könyvi feljegyzések.

l est. h asc. x /y = a szom bathelyi lev éltárb an őrzött végren d eletek jelzése.

(19)

19 1. Baitegl 1693— 1710. 1. 1693: B ayteghly Bognál- Giörgi (Prot.

1693/1700. 7.); 1707: Baiteghli B og h n ar Giörgi (Pr. 1707/12. 4.);

1710: G eorgius Bajtegli (Bapt.).

II. E család valószínűleg a század végén telepedett m eg Szom ­ b ath ely en , nevét a 90-es évek tanácsjegyzőkönyvei em legetik, s m eg találh ató az 1710-es évek anyakönyveiben is. A rá n k m a ra d t ad a to k nem ad n ak felvilágosítást b ev án d o rlásán ak helyéről.

B. György foglalkozása, a ragadványnév tanúsága szerint bognár volt. Feleségéi, K hifféri ingin Magdolnát még Szom bathelyre köl- lözte előtt vehette el, m ert h ázasság u k n ak nincs nyom a az a n y a ­ k ö nyvekben. 1710-ig. az álta lu n k tá rg y alt idő végpontjáig gyerm e­

kük nem született. Először a F o rró -u tcáb an v ásáro ltak in g atlan t T asler V eronikától. „A nno 1693 Die 11 Mens Ju n y . Jövő mi elü n k ­ ben ill mi k ö z ö ltü (n )k Lakozó iám b o r P olgári T ársu n k ugim int B aylcghli B ognár íiiörgi és ielenté M inekünk, bogi vett m eg eörök- ben égi fertal hazol k áposztás es szántó föl de y S- adoia nélkül Száz T izenöt m ag iar fo rén to n országh el kelendő P énzin T asler V ero­

nica A szóidul, m elly ház ill Szom bathelien V asvárm egieben levő­

ben nevezet Szerént F o rro U tczában vagion, m ellvnek nap kelet leiül S övéghiarto G áspár, N ap n iu g o tru l m o ln ár Sziich P e te r házay v an n ak m ellette Szom szédid. Azért T asler V eronica . . . m agat m eg tökéllvén, Szabad io a k a ra tty a Szerént azon égi fertal házot földey S- adoia nélkül ill Mi elö ltü n k föl vallotta tö rö k b e n m eghirt Bay- téghly B ognár G iörginek, feleseghenek K ifferlinghin A nna M arga- rétha A szonnak S- m a rad ek in ak F in d lira N em zetrül N em zetre.4' 1 1699. III. 9-én házat cseréltek örökben öregebb Bozzay Czizmazia Györggyel, így tu la jd o n u k b a ju to tt an n ak a piac k ö rn y é k é n lévő gyöngyösutcai V2 háza, káposztás- és szántóföldjei s ad ó ja nélkül.

Mivel az elcserélt ház a fo rró u tcain ál nagyobb volt, Baitegl 100 frl.-ot fizetett k á rla la n ítá sk é p e n .2 E nagy házat nem tu d tá k sokáig b irto k u k b a n tarta n i, a rá ju k következő h áb o rú s időkben k én y te­

lenek voltak a felét, azaz házat Oladi G om bkötő Já n o sn a k 180 m ag y ar frt-ért elad n i.3 B. G yörgy utolsó m egem lítése: 1710. II.

17-én N ém et Ju d ith » k eresztap ja.

2. B olter. 1705— 1708. 1. 1705. IV. 20: Bolter M ihály (Pr.

1700/07. 141.).

II. A B oltcr-család a pestis előtti években tű n ik fel a város­

ban. B. Mihály feleségével, Szabó Katalinnal együtt a nagybeteg P olczer György k an o n o k szolgálatában állott, aki m eghálálni a k a r­

ván á p o ltatásál és gondozását jelentős vagyont, a G yöngyös-utcá- 1 Prot. 1693/1700. 7.

- Prot. 1693/1700. 298.

» Prot. 1707/12. 4.

(20)

20

J>aii Vs házat, valam int 16 hold mezei szántóföldet h ag y o tt r á ju k .4 Ez in g atlan egy részét azonban, nem tudni, mi okból, h a m a ro sa n el kényszerülnek ad n i; 1707-ben Szum er Já n o s vesz tő lü k k ét hold földet a L apos alm án 20 írt-é rt,5 1708-ban pedig a gyöngyösutcai Vs h áztól s egy hold szántóföldtől kell m egválniuk. H o ffm o n P ék M ihály veszi m eg 295 frt-é rt.fi

3. Bunger. 1692— 1707. I. 1692: Buívjer V argha Mihali. (Pr.

1689/93. 255.)

II. A család fo rrá sa in k b a n a század végén em lítettetik először, de Szom bathely k ö rn y ék én , az an y ak ö n y v ek ta n ú sá g a szerint, ré ­ gebben is ism eretes volt. H ogy a filiák b an m e n n y ire e lte rje d t le h e ­ tett, bizonyítja, hogy az any ak ö n y v ek b en egyazon id ő b en h á ro m különböző M ichael B ungerről olvash atu n k . F eltehető teh át, hogy a tanácsjegyzőkönyvben em lített B u nger-család a filiák v alam ely i­

kéről szárm azott be. B. Varga Mihály a K isk aricsa-n tcáb an lak o tt, s m in t nőtlen em ber, egy tisztátalan szem éllyel T obias O rsik k al p arázn álk o d o tt. Jó lleh et 1692-ben elvette S örén Ján o s özvegyét, Böycsics Katát, p ará z n a életm ódjával nem h ag y o tt fel, h an em , az ellene m eg in d íto tt M agistralis C ausa feljegyzése szerint u g y an azo n 1692. esztendőben, különböző a lk alm ak k o r, T obias Ju tk áv al, ,,ugi m in t az föllieb irt T obias O rsikk Égi testv er E öttcsével“ fo ly tato tt viszonyt. Jellem ző a város erkölcsi szigorára, hogy fönti vétsége­

kért a városi trib u n ál az 1625., 1630. és m ás törvények értelm éb en h a lá lra ítélte, és fejét vétette.7 Özvegye 1707-ben h a lt m eg. Böy- csics Kata elhalálozása u tán a városbíró, „cum sibi ad iu n c tis“ , az elh ú n y t első házasságából való Pamut, Stipcsics G yörgvné, s a B.

G yörgytől való h a ja d o n lánya. Évtt között osztályt lett. nagyjából követve az elh u n y t an y a végrendeletének intézkedéseit. E sz e rin t a K iskaricsában lévő családi ház h átu lsó szo b áját, a hozzávaló k o n y h áv al és a pince alsó felével É va k a p ta meg. míg az első szoba, a hozzávaló konyhával, istállóval és pincerésszel P a n n a tu la jd o n a lett. B ár a hátulsó rész kőből épült, m íg az első csak sövény, É v át a k árp ó tlás fizetésétől fölm entik, m ert pénze k ih á z a sítá sá ra sz ü k ­ séges. Két hold szán tó fö ld jü k ö n felerészben osztoztak.8

4. Engelberger. 1677— 1705. I. 1677. 1. 3: E na E nglipéryér (B ap t.); 1681. III. 4.: Enyliperger Éva (Pr. 1678 86. 151); 1705.

1. 9: M aria Engelperger. (Bapt.)

II. F o rrá sa in k vajm i kevés adatot szo lg áltatn ak ahhoz, h o g y a család viszonyai m eg állap íth ató k legyenek. T agjai Éva és Mária.

A Prot. 1700/07. 145, 5 Prot. 1707/12. 11.

6 Prot. 1707/12. 69.

7 Prot. 1689/90. 255.

b Prot. 1707/12. :i8.

(21)

21 N éhány ízben k eresztan y ak én t szerepelnek. (Éva keresztan y ái lisztje: 1677. I. 3. M arkovics Ju d itb a , M áriáé 1705. I. 9. Csapó K atharina keresztelésénél.) É va ellen 1681. III. 4-én nem es Somogy Istv án fia, Ján o s emel vádat. Som ogy egyik h o zzátarto zó ján ak h alála u tá n az elh u n y t ingó és ingatlan javai, levelei, hét tehén és sö rté sm a rh á ja E. É v án ak , m in t idegennek kezéhez ju to tt; k í­

v án ja azért Somogy Ján o s, m int vérrokon, ezen jav ak visszaszár­

m a z ta tá sá t.9

5. E rh a rd t. 1619— 1620. I. 1619. V. 1: E rbart Ciiörgi (Pr.

1618/20. 152.); 1620. JV. 5: Erlm r Giörgi (Pr. 1618/20. 156.).

II. L egrégibb ném et családunk. A 20-as évek tanácsjegyző­

könyveiben szerepek később teljesen nyo m a veszik; nem tudni, kihalt-e, vagy elköltözött a városból. Ez utóbbi feltevés a valószí­

nűbb. Erhard György 1619. V. 1-én yk h á z a t vásárolt a N agykari- csáb an özvegy Csörge M ihályné K atalin asszonytól, 90 frt-é rt,10 de m á r a következő évben k énytelen volt Tolt T am ásn ak 96 frt-é rt elad n i.11 1620 u tá n feljegyzéseink nem em lítik.

6. F e rb e r. 1662— 1711. 1679. II. 23: G hristophorus Ferbér (B a p t.); 1682. I. 28: Ferber F ördös K ristóf (Prot. 1678/84. 210.);

1683. III. 8: G hristophorus Fördös (B apt.); 1685. XII. 14: Christo- p h o ru s Férbér (B apt.); 1692. 11. 27: G hristophorus Ferbert (Bapt.).

II. A közeli P in k a fő rő l költözött be Szom bathelyre 1662-ben Ferber Kristóf „ifiu legen“ .12 A p in k afő i F. családnév a későbbi m a g y a r iro d alo m tö rtén etb en és nyelvészetben ism erős csegésü: a S zinnyeiek ősei.1:1 A S zom bathelyre bevándorló F. K ristóf fü rd ő s volt. Ez a foglalkozási ág az egészségvédelem körébe tarto zo tt, az orvoslás legalacsonyabb fo k át jelentette; a fü rd ő sö k képzettsége m ég a b o rb ély o k én is alul m arad t. Szom bathelyen m á r a XVI. szá­

zadban volt fü rd ő h ö z : a város első közüzem e.14 F. K ristóf 1663-ban a já n la to t tesz a v áro sn ak ; h a jla n d ó saját költségén új fürdőházat építeni, h a a város a fizetendő b ért m érsékeli. A jánlatát a tan ács elfogadta, a G yöngyös-utcában felépült az ú j fürdőház, m elyért az első évben 3, később 10 frt. bért kellett fizetnie.15 1668-ban örök

» Prot. 1678/86. lö l.

‘o Prot. 1618/20. 152.

11 Prot. 1618/20. 156.

Pinkafő híres volt posztóiparáról (Färberei). Valószínűleg innen ered a családnév is. V. ü.: Szikahj János—Borovszkij Samu: Magyarország vár­

megyéi és városai, Vas vármegye, Budapest, 1898. 83. 1.

!S Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1909, XIII, 961. 1.

14 Horváth Tibor Antal: Fördősmesterek Szombathelyen, Vasi Szemle V (1938), 296—304. 1.

15 Prot. 1661/64. 216.

(22)

22

á ro n veszi m eg a fü rd ő h ázat, 75 írt-é rt.10 * * * * H am aro san m ódos p o l­

g á rn a k szám ít. 1688-ban szőlőt,17 m a jd 1700-ban 10 hold sz á n tó ­ földet vesz.18 N em csak vagyonos, de tekintélyes lakosa a városnak, vezető szerepet játszik a közösség életében; 1693— 95-ig, 1700—

1703-ig, m a jd 1704— 06-ig a belső tanács tagja.

A városi tanácsjegyzőkönyvek egy igen érd ek es rág alm azási p örben ö rö k ítették meg F. K ristóf nevét. 1689 Szent M iklós n a p já n a város piacán, a torony m elletti m észárszéknél összeszólalkozott Pracker Mészáros Andrással, aki őt nyilvánosan, s m agyar n y el­

ven kezdte gyalázni: „nem igaz mester em ber vagi“. E feljegyzés b izonyítékul szolgálhat feltevésünk alátám asztásáh o z, hogy t. i. a szom bathelyi szórványném etség lassan k én t asszim ilálódott.19

F. K ristóf családos em b er volt. Első felesége Viovakovics Mária m ég 1688 előtt h a lh a to tt meg, m ert a k ésőbb em lítendő 1688-as végrendelet m á r m ásodik felesége, Baranyai Mária terh es álla p o ­ táró l em lékezik m eg. E lső házasságából 5 gyerm eke született:

János, később pápai lakos, keszthelyi p o lg ár V. Mátyás, tiszt. Páter Vitus, Z a b ra ky Jánosné F. Kata és K u tko vics Csiszár Im r é n é F.

Mária. F. K ristóf végrendelete ala p já n m eg állap íth ató , hogy k ö z ü ­ lük Ján o s ta n u lt em ber volt, S o p ro n b an iskolázott, isk o lázo tt volt p ap fia, P. Vitus is. 1686 kö rü l vette el m ásodik feleségét, B oroniav M ar inkát. M ikor 1688-ban súlyosan m egbetegedve (..En ki n o h a T estem b en nyavaliás . . . “ ) végrendelkezett, B aran y ai M ária m á r m egszülte Adum fiát, s m ásodik fiától, G yurkától ép viselős volt.

E 1688. VII. 9-i végrendelet később sok viszályra a d o tt o kot a csa­

ládban. A végrendelkező ugyanis vagyona javarészét a N ovakovics M áriától való gyerm ekeire hagyta, így a v áro sb an s a városon kí- Aiil lévő összes ingatlan javait, 100 tallér készpénzt és fü rd ő s szer­

szám ait. B aran y ay M áriának m egengedte, hogy terhessége a la tt a h á z b a n m arad h asso n . T estált rá 200 frt.-ot s a tőle szárm azó g y er­

m ekeire is 100— 100-at.20 (N. B. Milyen tekintélyes p o lg ár volt, m u ta tja , hogy a végrendelet Kazó István k an o n o k , M ogyorossi P ál, várm egyei vicebíró és a városi tanács előtt készült.) F. K ristó fo t nem vitte m ég halálba testi n yavalyája, hisz jó fo rm á n csak ezután em elk ed ik ki a város vezető egyéniségévé. A nagv pestis u tá n , 1 / 13-ban halt meg. H alálával a családi béke m egbom lott, a h ag y a ­ ték m iatt az első feleségtől szárm azó gyerm ekek acsark o d ó i k e z d ­ tek az özvegy ellen. Végül a bíró szállt ki, hogy igazságot tegyen.

A felosztandó vagyon a piaci 450 frt. érték ű residentialis házból, 10 Prot. 1668/72. 8.

17 Prot. 1687/89. 18.

1N Prot. 1700/07. 23.

Prot. 1678/86. 297

I R/Qri

Test. Fase. B/95.

(23)

F erberFördös csadingatlanvagyonaaz 17Finisbírói döns végén.

23

oKl

>>

w

o> KI S3 '2

"fH **

'>3 ^ X ^

o fi jfiK*

1 1. I

■ •

Présházzal öldés avörösvári m. frt.

v> ^ 20

---:

»O j j j <N CO o o lO

<N

3 GM '3fi ^

© 'S3

ti

c

y nagysága rész, hold

Nai '0

0>

'X S3£, - 2- D

fi c

~ bt'

0 fi

2 hold 3hold

o

4hold 2 hold nincs megnevezve i ekkel,15 holdmez 1.Teljes ingatlan<

fekvése

Ü '+—'

•M ^ i g bß 0 fi fi :o fi

>.

C5 cö

>N

3d

QQ O

ffi

XJf i

'fi

rJXo

o

fi-l

<! Kiserdőútján Bogácánkívül : ? ;S_

5 'fi

f i f i

O 3

'fi "’S4-J

f i ex

- f i O

;fi S"1 Szanatiútban Sárharonbel Hegitavölgyén

ú->

ÍHo

'f i

>

S Í

■ p

•O

í >

- f i s :0 N

3 ' S

N ' P X £

'f i \ ± á

' f i co

KI (X ' 0

b ß

ti.

H

: :

>

r j

'Jj 0N 0

ex

o

o

c0 0

fi o

ex ' f i s: :0

'O ,

c * =o

-3 'f iX 03=oKI

(24)

15 hold, 150 frt. érték ű szántóföldből s a 25 írt. é rté k ű v ö rö sv ári szőlőből állott, összesen 025 frt. értékben. E bből az özvegy 225 frt.

érték ű házrészt k apott a káposztás-földek felével, valam int 55 Irt.

érték ű szántófölddel. Az első asszonytól való g y erm ek ek re ju to tl, házrészben és szántóföldekben, 345 frt. érték : fe jen k én t tehát 45 írt. érté k ű in g atlan t k a p ta k .21

7. Füréi*. 1644— 1667. I. 1644. XI. 4: M észáros P ál aliter F ü re r (Pr. 1644/48. 23.); 1667. XII. 19: Firér M ihali (Pr. 1664/68. 433.).

II. E gyike azon kevés c sa lád u n k n ak , am elynek beszárm azási helye ism eretes. .,K ru m p a j “ -on (K rum bach, A lsó-Ausztria) lak o tt 1634 k ö rü l bizonyos F ü re r György, k in e k gyerm ekei. P ál, M ária és M átyás M agyarországra költöztek. Pál szom bathelyi p o lg ár lett, m észáros ip a rt fo ly tato tt s m eglehetős an y ag i jólétre tett szert.

M iután az 1675-ben kezdett an y ak ö n y v ek e család nevét nem jeg y ­ zik fel, s az ez időből való tanácsjeg y ző k ö n y v ek b en sincs em lítés róla, feltehető, hogy a század utolsó negyedében m á r nem élt a v áro sb an ; ta lá n kihalt a család, vagy m ás helyre költözött.

Első rávo n atk o zó feljegyzésünk 1644-ben található. Négy h old szántóföldet vásárolt F. Pál Szabó Istvántól, 36 m ag y ar frt.-on.

A v ásárolt ingatlan fele a T ószerben, m ásik í'ele pedig a felu tcai k ú tn á l van.22 U g y an ak k o r Szabó Istv án n ak 17 frt. kölcsönt ad. és zálogképen két hold földet kap tőle a felutcai k ép n él.23 Más ízben is adott kölcsönt, m u ta tja , hogy 1647. VII. 6.-án a b író, a m ellé­

rendelt tan á c su ra k k al, kiszállt S zijárló Já n o sn é h ázához s e lre n ­ delte, hogy F ü re r 96 frt. tartozás fejében addig h aszn á lh a ssa Szi- já rtó n é F o rró -u tcai házát, m íg pénze m eg nem térül. F ü re r e h á z a t azonban nem vette h aszn álatb a, han em k iad ta R ainfall S zíjártó Ján o sn ak , 61 frt.-ért. R ainfall 51 frt.-ot ki is fizetett, s kötelezte m agát a hiányzó összegnek féléven belüli kifizetésére.24 1648-ban ú jab b in g atlan t vásárol, Acsádi Zabó A ndrás á rv á in a k gyöngyös­

utcai Vá-házát. Ezen vétellel a város gazdasági k ö z ép p o n tjáb a, a piac m ellé k e rü l.25 E jó fekvésű ház azo n b an nem sokáig m a ra d birto k áb an . 1651-ben elad ja N effczker M árto n n ak , 104 frt.-ért. Még így is m arad t V4 h áza az eladott szom szédságában. A nyagias te r­

m észetét családjával szem ben is érvényesíti. B alogh G yörgyné, te s t­

vére em el ellene vádat 1667-ben. M ikor ugyanis a h áro m testvér (Pál, M ária, M átyás) K rum bachból M ag y aro rszág ra költözött, a ty ju k 180 frt.-ot adott P áln ak , hogy a k iv án d o rló testvérek kö zö tt egyenlően ossza szét. P ál a M átyás részét k iad ta, de M áriát meg- 31 32 33 34

31 Prot. 1712/16. 123.

32 Prot. 1644/48. 22.

33 Prot. 1644/48. 23.

34 Prot. 1644/48. 310.

25 Prot. 1644/48. 310.

(25)

k á ro síto tta s ezért B aloghné vagyoni v ég reh ajtást követel testvére ellen.26

F tire r P ál családos em b er volt. Felesége, K rujm er Susa ellen 1058. IV. 16.-án F o riá n Im re ind íto tt processust, m ert F ü re rn é öt F o riá n Sim on h ázán ál nagy nyilvánosság előtt gyalázni kezdte, s arcu lk ö p d ö ste e szav ak k al: „Te meztelen k . . . . f i “.21

8. Glaser. 1672— 1675. I. 1672. I. 29: Klaszer Szabó M arton28 (Pr. 1668/72. 534); 1675. III. 25: Klászer M árton (Pr. 1672/1678.

265).

II. A 70-es évek szom bathelyi polgára. Két ízben, 1672-ben és 1675-ben jegyzi fel nevét a városi protocolhim , de az a n y ak ö n y v ek ­ ben. m elyeket 1675-ben kezdték el vezetni, sem m int apa, sem m int keresztap a vagy ta n ú nem szerepel. így feltehető, hogy 1675 u tá n m á r nem élt Szom bathelyen. Iparos-em ber. N agykaricsai

■ h ázát 1672-ben vette A ndrássv K atától, valam elyes kenderesi szán tó fö ld ek k el együtt, 65 m. frt.-é rt.29 Ezen házát 1675-ben Sam u- lovics A ndrás K ám -utcai házával cserélte el.30 Családos em ber, fele­

sége Gerlecziez Panna.

9. Grafendorfer. 1658- 1706. I. 1658. IX. 5: Graffen d o rfer Sim on (Pr. 1658/61); 1678. 1. 29: Jo a n n e s Graffin d o r ffer (B apt..);

1683. IX. 16: Jo an n es Grafendorfer. (B apt.); 1695. II. 15: Elisa- b e th a Grafindorfér (Cop.).

II. A névadó helység az alsóausztriai G rafendorf, a stockeraui kerü letb en . (V. ö. V ollständiges O rtschaften-V erzeichniss, W ien, 1882. 8. 1.)

A család a század közepén tűnik fel Szom bathelyen, s a nagy pestis idejéig ta lá lu n k rávonatkozó, m eglehetősen gyér szám ú a d a ­ tokat. Míg an y ak ö n y v ein k arán y lag bővebb ú tm u tatással szolgál­

n ak, a tanácsjeg y ző k ö n y v ek b en a család neve egyetlen egyszer, egy k rim in ális ügyből k ifolyólag em líttetik meg. E m iatt csu p án szom ­ b athelyi ta rtó z k o d á su k biztos, m ás részletekbe m enő ad at nem áll rendelkezésre. A család első, Szom bathelyen élő tag ja G. Sim on, kőm űves- vagy ácsm ester, m int ez, az 1658 IX. 5.-én ellene em elt vádból következtethető. H azier K ristóf jelen tette fel, s több sérel­

m es ok m iatt vádolta. Nevezetesen azért, m ert 1657 p ünkösd tá já n Égerszögen, k irály ú r őfelsége h ázán dolgozva, G. rágalm azni

Prot. 1664/68. 433.

37 Prot. 1654/58. 571.

•8 tíluser < kín. glaaaere, glaser. Példa a nem. g > ni. k jelenségre, mint pl. bajor-osztr. Ganter > magy. kantár, vagy a szombathelyi családneveknél:

ném. Gotthard > magy. Kothárd. V. ö. Lumtzer—Melich: Deutsche Ortsnamen und Lehnwörter des ungarischen Sprachschatzes. Innsbruck, 1900. 274. 1.

39 Prot. 1668/72. 334.

3» Prot. 1672/78. 265.

(26)

kezelte őt, a m u n k áso k elolt, egész a la p ta la n váciakkal, hogy ő a b ért nem fizeti ki s mivel e rre a m u n k á so k szétszéledtek, nagy an y ag i k á ra szárm azott. M ásrészt (s ez sz á m u n k ra a fontosabb a d a t), 1657 K isasszony-napján, a váro sb író h ázátó l jövet, G. n yil­

vánosan ném etül gyalázni kezdte.31

Az an y ak ö n y v ek b en k ere sz ta p ak é n t szereplő G. János való­

színűleg Sim on fia lehetett. Még csak foglalkozása sem á lla p íth a tó m eg, m ert rávonatkozó tanácskönyvi feljegyzés nincsen, s az a n y a ­ könyvek ritk á b b a n őrizték meg, rag ad v án y n év fo rm áb an , az egyes szem élyek foglalkozását. Felesége Sáska• Erzsébet volt, ki egy 1697-es birtokvételnél m á r T asler M észáros G yörgy n ejek én t sze­

repel. Első u ra tehát 1697 előtt halt meg. F eljegyezték róla, hogy m ásodik házassága m eddő volt; e szerint te h á t valószínűleg az elsőből születhetett gyerm eke, talán az a G. Erzsébet, akit 1695. II.

15.-én vett el feleségül N agy György, s aki e házasságból 1706. II.

5.-én szült gyerm eket, Ju d ito t.

10. G otthard. 1632— 1711. I. 1632. V. 29: Gotthard Lőrinc/, a lite r Kouacs (Pr. 1631 36. 141); 1641. VI. 9: L őrinc Koiutcs a lite r G othard (Pr. 1640/44. 143.); 1676. XL 27: M ichael Kot hard (Cop.);

1683. IX. 21: E lisab eth a Guthar (B a p t.); 1684. XII. 2: M ichael Got har (B apt.); 1686. XI. 21: Michael Gotthard (B apt.); 1688. I. 26:

M ichael Gothart (B apt.); 1691. III. 17: M ichael Golhárd (B apt.);

1692. X. 31: M ichael Gotard (B apt.); 1693. XI. 19: M ichael Gottal (B apt.); 1696. 1. 31: M ichael Gotlial (B apt.); 1698. XII. 23: Michael Godhard (B apt.); 1702. III. 7: M ichael Gothartt (Bapt.).

11. E család a század első felében telepedik m eg s egész a nagy pestisig, sőt azon túl is nyom on k ísérh ető . E lső Szom bathelyen m egtelepedett tag ja Gothard Lőrinc aliter K ouacs (vagy Kovács L őrincz aliter G otthard), ki 1633-ban vette b irto k b a azon többször leégett, s az ő anyagi segítségével ú jra ép ített V i-házal, m elyet fele­

sege, boriáin E örsébet szerzett m ég az előző urával, B alázs Kováccsal.32

Hogy a század m ásodik felében vezető szerepet játszó G. Szabó Mihály G. L őrincnek fia, vagy esetleg leszárm azo ttja volna, avagy csu p án nevük azonos, de roko n ság b a nem h o zhatók, n y ílt kérdés.

Kellő ad at h íjá n általáb an nehéz a rokoni k ap cso lato k at m eg álla­

p ítan i. G. M ihály a ragadványneve a la p já n ip aro s volt, s m in t ilyen, tekintélyes vagyont szerzett. 1689-ben 61 frt.-ért m egveszi P rib u lics Szabó Já n o sn a k a csato rn án ál lévő 6 hold mezei szán tó fö ld jét,33 m ajd h am aro san 1696-ban Szy M ihálynak gyöngyösutcai *4-házát,

31 Prot. 1654/58. 553.

S2 Prot. 1631/36. 161.

Prot. 1686/89. 380.

(27)

27 k áp o sztásfö ld jév el s a hozzávaló líz hold szántófölddel, 270 m. írt.

éri.34 H a a vásárolt XU háztól h am aro san , 1699-ben m eg is v álik35 volt még egy '4 háza a G yöngyös-utcában —, földjeit tovább is m eg tartja. A k u ru c idők, hadisarcfizetés anyagi jólétét ala p ja ib a n in g atják meg. 1709-ben kénytelen eladni gyöngyösutcai Va-házát, k áp o sztás s két hold mezei szántóföldjével 325 frt. ért, a következő évben pedig n éh án y p olgár a k a rja vagyonát lefoglaltatni, 35 fit.

tartozás fejében.36

N épszerűségét és jó m ó d ját legjobban keresztgyerm ekeinek hihetetlen nagy szánva jellem zi. M egjegyzendő, hogy szám os eset­

ben jutottak k eresztap aság vagy házassági tan ú ság révén ném et em berek m ag y ar családok a ty aiiság áb a.37 G. M ihály városi vezetői tisztet is sokáig viselt. 1689-ben a város hadnagya, 1690-ben, 1700— 1710-ig belső tanácsos, 1710-ben pedig helyettes b íróvá választják. A szom bathelyi ném etség között ő foglalta el a leg­

m agasabb városi pozíciót. Népes család ja volt. Feleségétől, Sáska Évától 9 gyerm eke született: Pál (sz. 1687. I. 5.), Ferenc (sz. 1688.

111. 16.), A nna (sz. 1690. \ f . 29.), Katalin (sz. 1692. X. 31.), E rzsé­

bet (sz. 1693. XI. 19.). Mihály (sz. 1696. 1. 31.). Zsuzsanna (sz. 1699.

III. 2.), Im re (sz. 1700. XI. 5.) és Judit (sz. 1702. 111. 7.).

11. G ünter. 1655— 1660. I. 1655. V ili. 10: M észáros Já n o s a b ­ le r Gunther (Pr. 1654 58. 101.); 1660. IX. 29: M észáros Já n o s aliter Günther (Test. Fase. A 44.)

11. Mészáros János (diter Günterröl ugyan csak két feljegyzés m a ra d i, de ezek a lap ján módos m esterem berre lehet következtetni.

1655-ben 230 Irt.-on megveszi özv. Bakos M ihályné fölutcai 3 i-házát, 8 hold mezei szántóföldjével s k áp osztáskertjével együtt.38

l ehetősségét leginkább végrendeletéből ism erhetni meg. 1660-ban 31 * * * * * * * * * * * * * * * * * * 31 Prot. 1693/700. 79.

35 Prot. 1707/12. 93.

3S Prot. 1707/12.

37 Gotthard Szabó Mihály LeresztapasrUjai: 1676. X. 27: Német, Joannes - - 1677. IX. 3: Rába, Franciscus 1678. XI. 15: Fahricz. Catharnia — 1679.

III. 18: Pelacx. Joannes — 1684. XII. 11: Szabó, Susanna — 1685. VII. 29:

Varga, Joannes 1686. XI. 21: Kot sis, Andreas — 1688. I. 26: Hómat, Geor­

gius — 1689. II. 5: Szabó, Miliael — 1690. III. 17: Bognár, Georgius — 1690.

V. 21: Gobkoto (sic!) Michael — 1691. III. 17: Letenyei, Joannes — 1694. X. 4:

Nemet, Franciscus 1696. III 20: Magyar, Franciscus 1696. VI. 12: Keserű.

Adamus 1697. III. 17: Haito, Judith — 1698. XII. 23: Tompot/., Franciscus 1699. I. 4: Ravkoviiz, Paulus — 1700 VI 9: Balogh, Adamus — 1702. VI.

23: Nemeth Eua 1704. V. 12: Horuath, Catharine 1709. III. 10: Mattyas, Anna. Házassáiji tanúsái/ai 1676. XI. 27: Donkos, Michael — Jakositz Catha- rina: 1678. 1. 18: Szigetin, Michael — Csizmazia, Susanna; 1679. II 4- Magyar, P a u l u s _ Syarto Magda: 1700. II 23: Hidassy, Joannes — Kouacs Catharina;

1700. X. 4: Kis. Franciscus — Hóival, Catharina; 1708. I. 15: Hegedűs, An­

dreas — P. Juditba.

Prot. 1654/58. 101.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

= „mint az gyümölczös és termett szölöveszszöc…”, szerk. m.; Régi magyar költők tára: XVII. század, 6, Szenci Molnár Albert köl- tői művei [ezentúl RMKT XVII/6],

Mária néni elmondása szerint – aki a hetvenes évek végén már húsz éves tapasztalattal rendelkező, rangidős szülésznőnek szá- mított – a kórházban a

A Rusz határai ebben az időben még nem voltak állandók, egyes helyeken nagyjából állandósultak (elsősorban a sztyeppen, illetve például a Kárpátoknál), máshol

Külön említjük meg a város falain kívül, az Újteleki kapu előtt létezett két tömeglakásszerű épületet, ahol Rittmeister Vogl házában 24, Lam- berth Magdolna házában 23

Mindezek daczára már a XVII. században Schwam- merdam János megkísértette a mélyebben fekvő véredények elágazásait előállítani; sajnos, hogy

1741-ben egy légszivattyút csinálnak a bécsi vízszivattyú mintá- jára. A szivattyú 300 forintba került, 64 de ilyen költséges áldoza- tokat a nagyszombati egyetem

A zsidó közösség foglalkozási megoszlásáról vannak adataink az 1848 előtti évek- ből, de nincsenek az 1848 utáni évtizedekből. század közepén ezen felül alig

– kiáltott fel az a fiatalember, és azzal az átkozott fekete szemével olyan szikrát szórt, hogy az a szikra azonnal meggyújtotta az ő lelkét, de talán még a hentesboltot