SB% A NEMESSÉG

A NEMESSÉG

Ú T M U T A T Ó AZ Ö S S Z E S NEMESSÉGI Ü G Y E K B E N

G E N E A L Ó G I A I É S H E R A L D I K A I KÉZIKÖNYV

IRTA

K E M P E L E N B É L A

SB%

A i Y ^ J P

^ ^ ^ V.

B U D A P E S T

Ben kő Gyula k ö n y v k e r e s k e d é s e 1907

Szerző lakása: Budapest, VI., Podmaniczky-u. 12.

" P á t r i a " irodalmi vállalat és n y o m d a i r é s z v é n y t á r s a s á g n y o m á s a B u d a p e s t .

TARTALOM.

Oldal

E l ő s z ó - v .

I. rész. A család.

I. f e j e z e t . A f a j f e n t a r t á s . — A h o r d a . — Az anyai leszármazás. — A házasság . . . — — — — — — — — 1 II. f e j e z e t . A család. — N e m z e t s é g . — Ő s ö k . — R o k o n o k . —

S ó g o r s á g . — C s a l á d j o g . . . - — 10 III. f e j e z e t . A g e n e a l ó g i a f o g a l m a és k ö r e . — Származás. — C s a l á d f a . —

C s a l á d t ö r t é n e t ... . . . . . . . . . 14

II. rész. A nemesség.

I. f e j e z e t . A n e m e s s é g á l t a l á b a n é s t ö r t é n e t i f e j l ő d é s e az e g y e s

á l l a m o k b a n - 19 II. f e j e z e t . A m a g y a r n e m e s s é g t ö r t é n e t e és a m a g y a r n e m e s i r e n d 33 III. f e j e z e t . A m a g y a r a d o m á n y r e n d s z e r és a c z í m e r e s l e v e l e k 41 IV. f e j e z e t . A r a n g d í ' a k , n e m e s i e l ő n é v é s a n e m e s i vizsgálatok 46

V. f e j e z e t. A magyar i n d i g e n a t u s . — Arisztokráczia. — Külföldi n e m e s e k M a g y a r o r s z á g o n . . . . . . . . . 53

III. rész. A czímer.

I. f e j e z e t . A C7i'mer fogalma. — C z í m e r j o g . — Ősi c z í m e r e k . — Czímertárs— — — — — 60

II. f e j e z e t . A c z í m e r e k e r e d e t e és k o r s z a k a i . . . — 61 III. f e j e z e t . A c z í m e r részei — — 62

IV. rész. Alapítványképesség.

I. f e j e z e t . Az a l a p í t v á n y k é p e s s é g f o g a l m a és j e l e n t ő s é g e . — Ósi

p r ó b a . — N e m e s s é g i é s c z í m e r - a p p r o b á c z i ó k . . . 67 II. f e j e z e t . L e v é l t á r a k . — H i t e l e s h e l y e k ... 71

V. rész. Lovagrendek.

I. f e j e z e t . A l o v a g i n t é z m é n y és a l o v a g r e n d e k á l t a l á n o s t ö r t é n e t e 76 II. f e j e z e t . A n é m e t - l o v a g r e n d . . . — 77

Oldal

III. f e j e z e t . A máltai l o v a g r e n d ._ 84 IV. f e j e z e t . A p o r o s z j o h a n n i t a - r e n d 91

VI. rész. Az udvarképesség és méltóságok

I. f e j e z e t . Az u d v a r k é p e s s é g fogalma . . . 95 II. f e j e z e t . A cs. és kir. k a m a r á s i m é l t ó s á g 99 III. f e j e z e t . A cs. és kir. csillag k e r e s z t e s - r e n d . — U d v a r h ö l g y e k . —

P a l o t a h ö l g y e k 108 IV. f e j e z e t . A cs. é s kir. asztalnoki m é l t ó s á g 109

V. f e j e z e t . A r a n y s a r k a n t y ú s v i t é z e k _ __ 111

VII. rész. Nemes-hölgyalapítványok.

I. f e j e z e t . A n e m e s - h ö l g y a l a p í t v á n y o k czélja 112 II. f e j e z e t . A Terézia, savoyai h e r c z e g n ő r ő l n e v e z e t t n e m e s - h ö l g y -

alapítványi intézet W i e n b e n — — — 113 III. f e j e z e t . A Mária T e r é z i a királynőről n e v e z e t t cs. és kir. n e m e s -

hölgyalapítványi i n t é z e t a Prága melletti H r a d s i n o n . . . . . . 114 IV. f e j e z e t . A cs. és kir. n e m e s - h ö l g y a l a p í t v á n y i i n t é z e t I n n s b r u c k b a n 1 9

V. f e j e z e t . A mariaschuli szabadvilági n e m e s - h ö l g y a l a p í t v á n y i intézet B r ü n n b e n . . . — 121

VI. f e j e z e t . A n e m e s - h ö l g y a l a p í t v á n y i i n t é z e t Gráczban 122

VIII. rész. Érdemrendek. (Rendjelek.)

I. f e j e z e t . Az é r d e m r e n d e k e r e d e t e , r e n d s z e r e és a d o m á n y o z á s a 124 II. f e j e z e t . A m . kir. Szent I s t v á n r e n d . . . __ . . . 126

III. f e j e z e t . O s z t r á k é r d e m r e n d e k . . . 127 IV. f e j e z e t . Külföldi é r d e m r e n d e k :

A) É r d e m r e n d e k az e g y e s e u r ó p a i á l l a m o k b a n . . . 133 B) N e m e s i é r d e m r e n d e k :

I. A b a j o r S z e n t - G y ö r g y - l o v a g r e n d — 138

II. A toszkánai S z e n t - I s t v á n - r e n d 140 III. A pápai és p o r t u g a l i Krisztus-rend 140

IV. A p á p a i Aranyrózsa 141

ELŐSZÓ.

A nagy franczia forradalom szellemében született de- mokráczia, tagadhatatlan, nemcsak kikezdte a régi társa- dalmi rendnek a fejlődés modern eredményeibe bizony már sehogy bele nem illett, elavult, ósdi hagyományait, hanem egyúttal nagy átalakulások képét is veti előre a jövőbe.

A nemesség, ez a csaknem mindenütt az államalkotó és századokon át békében és harczban államfentartó elem megszűnt kiváltságos osztály lenni a társadalomban s az

»egyenlőség, testvériség« és »szabadság« magasztos eszméi öltöttek testet.

A politikai és társadalmi élet helyzete, képe és iránya ugyan egyszerre megváltozott, azt az eredményt azonban, hogy tegnapról-mára kiforgassa a nemességet minden jogai- ból, a küzdelem legnagyobb erőfeszítése mellett sem tudta elérni. A demokráczia eszméje csak végig viharzott a lelkeken, de nem érett még meg arra, hogy korlátlan egyeduralmát mindenek felett és mindenkorra biztosíthassa a maga szá- mára.

A nemesség hatalmán és jogain mindazonáltal tátongó

rést ütöttek a forradalmi események. Bizonyára szükség is

volt rá, mert hiszen a történelem, az élet legjobb meste-

rének tanítása szerint minden eredménynek megvan a maga

összefüggése az előző tényekkel s az erőszakos rombolás

mindig csak kevéssel előzi meg a fenyegető veszedelmet,

hogy valamely rend különben magától elzülljön.

A nemességnek e sorsát a forradalmi tűz mámordiadala akasztotta meg. Áldozatául esett, de nem szűnt, nem sem- misült meg, aminthogy nem is várhatta senki, hogy a régi rendszernek több mint ezeréves alapfalait földig rombolja le a forradalom heve; hanem csak megingatta, megrázta, megtépte.

Ezzel a sorssal bizonyára nem számolt eló're, de — lényegében legalább — nem vált kárára. Kiállotta az élet legnagyobb tűzpróbáját: léte volt a legkétségesebb kimene- telű veszedelemben.

Nem mindenütt történt egészen a saját jószántából, hogy jogai estek áldozatul, de annál inkább elévülhetetlen érdeme a magyar nemességnek, hogy az uj kor haladó szelleme irány eszméitől már akkor nem zárkózott el ridegen, mikor még a forradalom szele el sem jutott hozzánk.

A nemesség azonban — sem nálunk, sem másutt még sem lett meró'ben történeti múlttá. Nemcsak a régi dicsőség az övé, mely örökké hervadhatatlan babérkoszorút és feledhetetlen emléket von története köré, hanem fontos hivatás vár rá ezutánra is. Nem az idegen, hanem első sorban a magyar nemességre czélozok, melynek könyvem szánva van.

Uj szellem kezdi szárnyait bontogatni Európa valamennyi

országa felett. Uj képletekkel akarja megcsinálni leendő

számadásait és az események elfogulatlan szemlélője nem

is zárkózhatik el annak a ténynek megállapítása elől, hogy

egy elmaradhatatlan nagy szocziális átalakulás tudata mind

általánosabban őrlődik ki a közfelfogásból. Van-e jövője,

nincs? múló tünet, álom, vagy valóban a jövő társadalmi

életének egyetlen alapja? egész bizonyossággal senki

meg nem mondhatja. Annyi tény, hogy az emberek teljes

egyenlőségének eszméje sem nem uj keletű gondolat, sem

pedig megvalósítása eddig még egyetlen egy társadalom-

ban sem volt keresztülvihető. Be fog-e következni majd

ezután? a jövő titka, de tárgyunkhoz nem is tartozik. Azon- ban az is bizonyos, hogy már az amerikai Egyesült Álla- mokban is, ahol pedig nagyon szeretik hangoztatni a szü- letési teljes egyenlőséget, már szintén nagyon kisért a veszedelem, hogy a születési és rangbéli különbség ember és ember között, valamelyes formában szintén testet öltsön.

Az amerikai milliárdos ladyk mindinkább európai főnemesek szivére és általuk talán még inkább czímereikre és rangjukra pályáznak s mikor az amerikai már nagyon beleunt a lát- szólagos teljes egyenlőségnek már az ő gondolkodása szerint is természetellenes egyhangúságába, New-Orleánsba megy, ahol a régi franczia szokások a maguk eredetiségükben mindmáig fentartották magukat és gyönyörködik társadalmi életének ma is XV. Lajos korabeli szervezete különössé- geiben.

A jövő legnagyobb problémája azonban nem is a tár- sadalmi teljes egyenlőség eszméjének mathematikai pontos- sággal való megvalósításából, hanem a különböző társadalmi osztályok széttagoltságának egy közgazdasági kölcsönösség- ben való egyesítéséből áll. Valóban a nagy Anglia nemes- sége arra is büszke, hogy az ország hatalmas gazdagságá- nak alapját őseik vetették meg és ők fejlesztették nagygyá és tartják az ipart és kereskedelmet ma is kezükben . A régi lovag-intézmény kora letűnt s az államélet fejlődésének modern eredményeibe csak úgy illeszkedhetik be a nemes- ség, ha régi tradiczíói helyett annak a kulturhivatásnak magas- latára áll, mely megilleti. A fegyverforgatás, háborúk és a közhatalom gyakorlása töltötték ki múltjának ezeréves tör- ténetét; a második ezredévben elfoglalt állása attól a fel- tételtől függ, hogy miképen fogja fel és tudja majd meg- valósítani az élet rendjével megváltozott hivatását.

Ennek a könyvnek megírásánál, mely mindazon tudni-

valókat felöleli, melyekre nemesi ügyekben valakinek csak

szüksége lehet, két szempont lebegett szemeim előtt: rövi-

den vázolni a nemesség múltját, történetének fontosabh eseményeit s kiváltságos köz- és magánjogi helyzetét; a másik: felvilágosítással szolgálni minden előforduló nemesi kérdésben. Az igaz hazafi talán mindkét részében meg fogja találni benne mindazt, mit e két szempontra való tekintettel csak kereshet benne: a nemesség dicső, fényes történeti múltjában nem tetszelegni, hanem belőle példát és erőt fog meríteni a haza iránti kötelessége teljesítésére és megbízható útbaigazítást talál majd mindazon kérdések- ben, melyek a nemesség régi fényének a változott körül- mények daczára is annyira-mennyire megőrzésére vonat- koznak.

E két szempont nemhogy nem ellentétes egymással, de sőt szorosan egymásba kapcsolódik. Annak az intéz- ménynek, mely ezer éven át becsülettel megállta a helyét, kétségtelenül joga van az élethez a második ezerévben is.

E joggal szemben azonban a kötelességek állanak s e kötelességek teljesítése vagy elhanyagolása adja meg az intéz- mény további fennállásának feltételeit.

Könyvem megfelelt magam elé tűzött czéljának, ha mindazokat, kik hozzáfordulnak, útbaigazítással látta el és legalább egy pillanatra gondolkodóba ejtette az olvasót a nemesség múltja és jövője felől; szerénytelenség nélkül többre nem vállalkozhattam, ennél kevesebbet adni pedig nem akartam.

A szerző.

I. R É S Z

A család.

I. FEJEZET.

A fajfentartás. — A h o r d a . — Az anyai leszármazás.

A h á z a s s á g .

Az e m b e r már természeténél fogva társas lény: a fajfentartás ösztöne veleszületett sajátsága. Ideig-óráig áldozhat ugyan lelké- ben bármiféle érzelmi világ eszméinek, de a természet világa, mely- hez tartozik, csak n e m engedi, h o g y v é g k é p e n elszakadjon tőle:

kötve tartja. Az e m b e r e k a természettel való e szoros kapcsolata részesévé tette és alávetette u g y a n a z o k n a k a t ö r v é n y e k n e k , melyek alatt a nagy m i n d e n s é g áll. Bizonyos határig m e g a d t a ugyan neki a lehetőséget, h o g y embertársaival való együttélése r e n d j é t m a g a szabályozza, d e a f a j á n a k fentartására irányuló g o n d o s k o d á s t már csak m a g á n a k tartotta fenn. A fajfentartási ösztön az e m b e r e k n e k csak törekvése, eszköze, m ó d j a arra, hogy faját fentartsa, ered- m é n y é n e k bizonyossága azonban független elhatározásától.

Az e m b e r magában, egyedül, egészen elszigetelve embertársai- tól tehát m e g n e m élhet, saját faját sem tarthatná fenn. Kezdettől fogva rá volt utalva a többiekre, a mi bizonyos félreismerhetetlen viszonyba hozta egymással. Család, társadalom, a szónak n e m valami m a g a s a b b rendű, h a n e m legelemibb é r t e l m é b e n épen ezért mindig is volt. Az emberi életnek már a l é t - é s f a j f e n t a r t á s ösztö- néből folyó hiányozhatatlan keretei ezek.

A m ű v e l ő d é s - t ö r t é n e l e m megállapításai szerint az e m b e r e k n e k ez az eredeti, legrégibb és a társadalom kialakulása szempontjából legkezdetlegesebb életközössége, az úgynevezett horda (klan) a csaladnak é r d e k e s typusát mutatja. A hordán belül élő férfiaknak nincs külön-külön feleségük ; ők a h o r d á b a tartozó valamennyi

Kempelen : A nemesség.

n ő n e k a férjei. A t u d o m á n y o s szakirodalom pi'omiscuilas-nak nevezi ezt az állapotot, amelynek természetesen kihatása van a gyermek helyzetére is. Ily k ö r ü l m é n y e k között a g y e r m e k sem tartozhatik égy valamely családba, mert hiszen a g y e r m e k n e k csak az anyja bizonyos, ellenben az apa személyét n e m lehet megálla- pítani, a gyermek tehát — az egész hordáé.

Ez a társadalmi állapot a társadalom fejlődésével aztán további érdekes körülményre, az anyai leszármazás r e n d j é r e vezetett. Akár- hány afrikai néger törzsnél például a törzsfőnököt ma sem a fia, hanem nénjének a fia váltja fel méltóságában. Kétséges ugyanis, hogy a törzsfőnök fiában van-e egy csepp vér is a törzsfőnökéből;

ellenben az anya mindig tudva van.

A házasság későbbi intézmény s a fajfentartásnak már mester- séges kerete. Megvalósítása már csak fejlettebb társadalmi viszo- nyok mellett történhetett és épen ezért hosszú időt is vett igénybe.

Az egynejüséget s általában a házasodásnak a régi formáknál (nőrablás stb.) ma mindenesetre szelídebb m ó d j á t azoknak n a g y o n sokféle alakja előzte meg. A csoportházasság, a többnejűség, több- férjüség stb. csak egy-egy állomáshelyet jelölnek meg a történeti fejlődés folyamatában. Ez vezetett az egyenes vagy valamelyik harmadik egyéntől való közös leszármazás tudata és az össze- tartozásnak az ezen leszármazottakban már a dolog természeténél fogva fokozottabb m é r t é k b e n megnyilatkozott érzete révén a vér- ségi kötelék s ezzel a rokonság mibenlétének felismerésére is.

A házassági akadályok megállapítása tehát a népeknek, hogy úgy m o n d j u k : ethikai érzéküknek már bizonyos előrehaladottabb fejlett- ségi fokán következett be. Gyakran találkozunk ugyan kinövéseivel is, minő például Kinában az a tilalom, hogy m é g az egynevüek sem köthetnek házasságot egymással, vagy a milyen Angliának az a törvénye, h o g y a férfi feleségének halála után n e m veheti el a sógornőjét, de a házasságkötésnek a vérségi kapocsra való tekin- tettel szükséges bizonyos korlátozása, tagadhatatlan, a természet r e n d j é b e n gyökeredzik.

Az alacsonyabb r e n d ű társadalomban a házassági akadályok megállapítása azonban inkább az ezen társadalmaknak is félre- ismerhetetlen arisztokratikus jellegéből fejlett ki. A nemesség tör- t é n e t é n e k első szálai visszavezetnek b e n n ü n k e t abba a korba és azokhoz a népekhez, amelyekről legrégebbi tudomásunk van és kétségtelenné teszik azt a feltevést, hogy nem képzelhető az e m b e r e k között egy olyan társadalmi forma, melyben jogaira és

kötelességeire nézve m i n d e n e m b e r teljesen egyenlő, e g y e n r a n g ú egymással, amelyben tehát az e g y e s e k n e k eleinte n a g y o b b fizikai ereje vagy fokozottabb értelmi fejlettségük, u t ó b b pedig előkelőbb születésük bizonyos kiváltságos helyzetet n e biztosítanának szá- mukra, ami k é s ő b b állandósul, megszilárdul.

A régi g e r m á n t á r s a d a l o m b a n is n e m e s és n e m n e m e s között olyan áthidalhatatlan ür volt, hogy közöttük m é g valóságos házasság sem jöhetett létre. N e m e s férfi n e m n e m e s leánynyal, vagy megfordítva, e g y b e k e l h e t t e k ugyan, d e a nő n e m volt való- ságos n e j e férjének, h a n e m csak „ K e b s w e i b " , „ F r i e d e l " s az ilyen házasságból született g y e r m e k e k nem ö r ö k ö l t é k atyjuk n e m e s s é g é t és a családi jogból is ki voltak zárva. Az a szabad férfi pedig, ki másnak szolgálójával kelt egybe, elvesztette szabadságát és e n n e k szolgájává lett, épen így az a szabad l e á n y is, ki szolgához m e n t nőül, szintén szolgálóvá lett és s z a b a d s á g á t csak úgy tarthatta meg, ha választott élettársát önkezűleg megölte. G y e r m e k e i k mind- két esetben természetesen mindig csak n e m szabadok voltak.

A hun-scytha n é p e k n é l is, kiknél pedig a családi kapocs nem a germán-féle úgynevezett mundium-on (családi hatalom) alapult, h a n e m a nemzetiségi szervezetnek volt a kifolyása, szabad és n e m szabadok között szintén n e m jöhetett létre házasság és n e m szabad egyén szabad e g y é n n e l csak a b b a n az esetben léphetett házasságra, ha előbb szabaddá lett. A régi g e r m á n j o g n a k már a maga idejében is túlságosan m e r e v e felfogásán alapjában véve n e m változtatott a k e r e s z t é n y s é g felvétele sem, sőt e g y n é m e l y tekintetben utat tört m a g á n a k napjainkig is. Az egyenrangti házasság alapeszméje tehát a különböző társadalmi osztályoknak egymással szemben elfoglalt állásának a f o l y o m á n y a és t u l a j d o n k é p p e n a ger- m á n j o g azon felfogására vezethető vissza, hogy valóságos házas- ság csak egyenlő társadalmi osztályú e g y é n e k között lehetséges, az e g y e n r a n g ú születés hiánya tehát házassági akadály.

Ma azonban már nincs E u r ó p á b a n állam, m e l y n e k törvény- k ö n y v é b e n m é g ott szerepelne házassági akadályul a felek nem egyenrangú születése. L e g t ö b b j e m é g m i n d e n más természetű m a g á n j o g i vonatkozását is kitörölte k ó d e x e i b ő l , bár jogrendszere n e m é p p e n m i n d e n ü t t és m i n d e n b e n van ö s s z h a n g b a n az állam- polgárok teljes e g y e n l ő s é g é n e k proklamálásával. így például a n é m e t birodalomban a n e m e g y e n r a n g ú házasságnak kihatása van az özvegy és a g y e r m e k e k örökösödési igényeire is: n e m e g y e n r a n g ú házasság esetén az özvegynek rangszerű özvegyi tartásra nincs

1*

igénye, a g y e r m e k e k pedig az ősi, hitbizományi és hübérjavakban örökösödési joggal nem birnak. Ismeretlen fogalom ellenben a nem egyenrangú, úgynevezett balkézre kötött házasság (morganatikus házasság) az angol és franczia jogban, melyek szerint a különböző osztályok között rangbéli különbség nincs és m a g á n j o g i vonatko- zásában egyre-másra a magyar j o g b a n is, a m e l y b e n ősrégi elv az, hogyha nem n e m e s rangú nő n e m e s férfihoz m e g y nőül, nemcsak a házasság tartama alatt részesül mindazon j o g o k b a n , melyek férje rangja után őt megilletik, h a n e m megtartja azokat a k k o r is, ha esetleg özvegységre jut, továbbá a n e m e s születésű nő n e m veszti el nemesi jogait az által, hogy n e m n e m e s rangú emberhez ment nőül, a g y e r m e k e k ö r ö k ö s ö d é s é r e pedig a szülők rangbéli különbsége befolyással nincs.

A nem egyenrangú házasságnak mindezek dacára j e l e n t é k e n y közjogi vonatkozása van. Az uralkodó és a bizonyos tekintetben souverainitással felruházott egyes családok házi törvényei, a külön- böző nemesi r e n d e k szervezeti szabályai stb. az illető uralkodó- háznak, családnak, nemesi r e n d n e k nemcsak szigorú értelemben vett családi, vagyoni és örökösödési rendjét állapítják meg, h a n e m fontos államjogi, sőt egynémely tekintetben még magánjogi vonat- kozású rendelkezéseket is tartalmaznak. A dolog magyarázatát az e házi törvények keletkezésének körülményeiben találjuk meg. Ezek a «törvények» még abban az időben keletkeztek, mikor a terri- toriális rendszer éppen kialakuló-félben volt. ami természetesen úgy magán-, mint közjogi téren meglehetősen nagy zavart idézett fel. Az egyes territóriumokat a fejedelmi családok úgy tekintették, mintha azok saját tulajdonuk lennének, minélfogva a közönséges m a g á n j o g szabályai alatt állanának. Az uralkodó családok stb.

különleges közjogi helyzete aztán maga után vonta azt is, hogy e házi törvények k e r e t é b e n számos államjogi természetű kérdést szabályozzanak. Például Magyarországon is a király uralkodását, a trónöröklés rendjét, a koronázást ugyan országos törvények vagy legalább is törvényes szokásjog szabályozzák, d e már éppen a trónöröklés r e n d j e szempontjából n a g y h o r d e r e j ű azt a kérdést, hogy ki tekintendő ausztriai főherczegnek ? már az uralkodó család házi törvényei határozzák meg, stb.

Az ezen házi törvények továbbá a balkézre kötött házasság magán- és közjogi következményeit is megállapítják. E tekintetben első sorban m a g á n a k az e g y e n r a n g ú házasságnak fogalmát és kellékeit irják körül; a korlátozás lényege aztán a b b a n áll, hogy

az ezen szabályok ellenére létrejött házasság esetében sem a nő, sem a g y e r m e k e k n e m szerzik m e g férje, illetőleg atyjuk nevét, n e m részesülnek rangjában, n e m ö r ö k ö l n e k a családi vagyonból, h a n e m csak bizonyos végkielégítésben részesülnek, stb.

A magyar jog, mint erre a k ö r ü l m é n y r e f e n n e b b már utaltunk, Sem a házasságkötésre, sem pedig a n n a k köz- és m a g á n j o g i vonat- kozására nézve a felek r a n g j a tekintetében különös korlátozásokat n e m állit fel, d e azért mégis létezik, a m i k o r egynémelyik hitbizo- m á n y alapító levelében például olyan intézkedés foglalhat helyet, hogy a hitbizományi birtokos özvegyét a hitbizományi birtokhoz való jog csak azon e s e t b e n illeti meg, ha férjével e g y e n r a n g ú , illetőleg a h i t b i z o m á n y b a n való utódlási jog, mint feltételhez, a szülők e g y e n r a n g ú házasságához van kötve.

Az e g y e n r a n g ú házasság továbbá bizonyos m é l t ó s á g o k n a k rendszerint elengedhetetlen feltétele. így a cs. és kir. kamarási méltóság, bizonyos külföldi l o v a g r e n d e k b e való felvétel, egyik- másik é r d e m r e n d stb. bizonyos meghatározott sz mú ősök kimu- tatásához (az úgynevezett őspróba) van kötve. Ahol aztán valamelyik ős nem rangbéli házasságot kötött, az ősi p r ó b a fonala meg- szakad, sőt méltóságától m e g is fosztható az az e g y é n , ki utóbb rangján aluli házasságot kötött (máltai lovagrend), stb.

A n e m e g y e n r a n g ú házasságot m é g mesaleiance-ndk. is nevezik.

Morganatikus házasság és mesalliance között a különbség csak az, hogy morganatikus házasság alatt rendszerint olyan házasságot értünk, melynél a felek egyike nemesi ranggal sem bír, ellenben mesallianceot akkor is k ö v e t h e t n e k el a felek, ha m i n d k e t t e n a nemesi rendhez is tartoznak. így például m o r g a n a t i k u s házasság- nak nevezhetjük egy n e m e s rangú férfinak polgárleánynyal és mesalliance-nak egy szuverén fejedelmi c s a l á d t a g n a k n e m e s i rang- gal bíró egyénnel kötött házasságát.

E két megkülönböztetést illetőleg különben m é g ma is csak- n e m általános a tévedés. így például az ú j a b b keletű grófi és bárói családok a b b a n a téves felfogásban vannak, hogy ha egyszerű n e m e s családba házasodnak be, mesalliance-t k ö v e t n e k el. Pedig a dolog é p p e n megfordítva van. Mesalliance-t követ el például az az ősrégi n e m e s férfi, ki új grófkisasszonyt vagy új b á r ó n ő t vesz feleségül, mert már fia — anyai á g o n — nem rendelkezik az ősi próbák- hoz megkívánt szükséges számú ősökkel, hacsak az illető család a rangemelés előtt is n e m volt már ősrégi n e m e s család. T e r m é - szetesen régi f ő n e m e s e k és régi k ö z n e m e s e k között kötött házas-

ság nem rangon aluli, mert a f ő n e m e s e k és köznemesek egy nemesi r e n d h e z tartoznak és ősnemesi kvalifikácziójuk mindkettő- j ü k n e k megvan.

Szólnunk kell végre az úgynevezett mediatizált herczegi és grófi családok, illetőleg ezeknek mediatizált ágairól, mint amelyek az uralkodó családokkal — a házasság szempontjából — egy tekintet alá esnek és a tagjaik között kötött házasságok az ural- k o d ó családok részéről is e g y e n r a n g ú a k n a k ismertetnek el.

Mediatizált családoknak a régi n é m e t birodalomban eredetileg azokat a családokat nevezték, melyek közvetlenül nem a császár, h a n e m a birodalom fenhatósága alatt állottak. Az 1806-iki rajnai és az 1815-iki német-szövetség alkalmával elvesztették e kiváltsá- gos állásukat. Az 1825 aug. 18-án kelt legfelsőbb rendelet aztán a szuverén házakkal való egyenrangúságukat elismerte, de, hogy tagjaik a csak az uralkodó házak tagjait megillető „ F e n s é g " czím- től mégis megkülönböztettessenek, részükre a Durchlaut_ czímet adományozta, amely különben 1375-től a választó-fejedelmek czíme volt. A Durchlaut szó m a g y a r fordítása: Fömagasságú herczeg.

A mediatizált családokat két csoportba osztjuk: az egyikbe a mediatizált herczeg, a másikba a mediatizált grófi családok tartoz- nak. V a n n a k ugyanis olyan grófi családok is, melyek a mediatizált herczegi családokkal hasonló okból szintén mediatizáltattak. Ezeket a családokat, illetőleg mediatizált ágait az Erlaucht, magyarul a főméltóságú czím illeti m e g .

A mediatizált herczegi családok közül a magyar m á g n á s - r e n d - hez tartoznak.

1. A Crouy vagy Croy-család, amely m a g á t III. E n d r e király- tól, tehát az Árpádoktól származtatja, aki állítólag Velenczében való tartózkodása alatt 1278-ban nőül vette Cumani Péter velenczei szenátor Szibilla nevű leányát s ettől két fia m a r a d t : Félix, akitől a Crouy- Chauel és Márk, akitől a herczeg Croi vagy Croy-család származik.

2. Az Esterházy-cs. A család tagjai közül 1687-ben deczember 7-én I. Józsefnek magyar királylyá történt megkoronáztatása alkal- mával Pál emeltetett a római szentbirodalmi herczegi rangra, első- szülöttségi j o g o n (primo genitura) utódaira is átruháztatván a her- czegi rang. III. (VI.) K á r o l y király 1712-ben a herczegi jogokat Pál fiága részére ö r ö k r e megerősítvén, azt pénzverési és nemesít- hetési jogokkal bővítette, II. József pedig 1783-ban a herczegséget Miklós-József herczeg (1714—1790-ben) összes fi- és nőivadékaira

is kiterjesztette. A herczegi ág feje S o p r o n v á r m e g y e ö r ö k ö s főispánja.

A mediatizált többi herczegi családok közül magyar indigená- tusa van m é g a k ö v e t k e z ő k n e k :

1. Auersperg-cs.; 1655 évi 118. t.-cz. A herczegi r a n g o t 1653.

szept. 18-án kapta elsőszülöttségi ö r ö k ö s ö d é s s e l ; 1791. d e c z e m b e r 21-én az összes családtagokra kiterjesztetett.

2. Khevenhüller-Metsch-cs.; 1764/5. évi 44. t.-cz. A herczegi rangot 1763. deczember 30-án k a p t a elsőszülöttségi ö r ö k ö s ö d é s s e l . 3. Lobkowitz-zs.; 1659. évi 131. t.-cz. A herczegi rangot 1624.

augusztus 17-én kapta.

4. Metternich-Winnebnrg-cs.; 1827. évi 38. t.-cz. A herczegi rang kelte: 1803. junius 30-án elsőszülöttségi örökösödéssel.

5. Thurn-Taxis-c%.\ a herczegi rangot 1695. okt. 4-én kapta, elsőszülöttségi örökösödéssel. Az 1885. ápr. 3. királyi legfelsőbb elhatározással herczeg T . E g o n herczegi méltósága a magyar k o r o n a országaira is kiterjesztetett.

6. Trauttmansdorff-c%.\ 1625. évi 66. t.-cz. A herczegi r a n g o t 1805. j a n u á r 12-én kapta, elsőszülöttségi örökösödéssel.

7. Windisch-Grätz-cs.; 1655-ik évi 119. t.-cz. A herczegi r a n g o t elsőszülöttségi ö r ö k ö s ö d é s s e l 1804. évi május 24-én kapta.

A Magyarországon is indigenált herczegi családok közül nin- csenek mediatizálva tehát a k ö v e t k e z ő családok:

1. Batthyá?iy-Strattmann-cs.; herczegi rangja kelt: 1764.január 3-án. 2. Czartoryski- cs.; 1805-ik évi 6. t.-cz. 3. Kinsky-cs.;

1741-ik évi 68. t.-cz. Herczegi r a n g j a 1747-ik évi február 3-án kelt, elsőszülöttségi örökösödéssel. 4. Lamberg-cs.; 1764/5. évi 47. és 1790 1. évi 73. t.-cz. Herczegi r a n g j a elsőszülöttségi örö- kösödéssel 1707. évi m á j u s 1-én kelt. 5. Liechtenstein-cs.; 1608.

évi k. u. 27. t.-cz. 6. Odescalchi-cs.; 1751-ik évi 40. t.-cz. A herczegi rangot 1689-ik évi augusztus 29-én kapta. 7. Pálffy-cs. ; a herczegi rangot 1807-ik évi n o v e m b e r 1-én kapta, elsőszülöttségi ö r ö k ö - södéssel. 8. Schwarzetiberg-cs.; 1659 ik évi 131. t.-cz. A herczegi r a n g o t 1746-ik évi d e c e m b e r 8-án kapta.

Mediatizálva v a n n a k t o v á b b á m é g a következő idegen herczegi családok: 1. Aretiberg-cs.; 1556. évi márczius 5-én. 2. Bentheim-cs.;

1817-ik évi j a n u á r 20-án, illetőleg 21-én. 3. Colloredo-Ma?msfeld-cs,.\

1763-ik évi d e c z e m b e r 29-én (primog.) 4. Dietrichstein-c%.\ 1631 -ik

évi márczius 24-én fprimog.) 5. Fugger-cs.; 1712-ik évi márczius 23-án és 1803-ik évi augusztus 1-én (primog.) V. ö. a mediatizált grófi családok közt is. 6. Fürstenberg-cs.; 1716-ik évi december 10-én (primog.) 7. Hohenlohe-o.s.; 1744-ik évi május 21-én. illetve 1764-ik évi január 7-én. 8. Isenburg-(Ysenb\irg)-cs.\ 1744-ik évi márczius 23-án. 9. Leiningen-cs.; 1779-ik évi július 3-án. 10.

Leyen-cs.; 1806. 11. Looz- és Corszuarem-cs.] 1734-ik évi deczember 24-én, 1816-ik évi február 16-án. 12. Lőwenstein-Wertlieim-cs.; b a j o r 1812-ik évi n o v e m b e r 19-én, württembergi 1813-ik évi február 27-én. 13. Oettingen-cs.; 1781-ik évi január 2-án. 14. Rosenberg-cs.;

1790-ik évi október 9-én (primog.) 15. Sahn-cs.; 1739-ik évi január 14-én, 1743-ik évi február 21-én, 1790-ik évi október 12-én (primog.), 1804. évi január 7-én (primog.), 1816-ik évi november 22-én. 16.

Sayn- és Wittgenstein-cs.; 1792-ik évi szeptember 4-én, 1801 -ik évi június hó 20-án, 1834-ik évi m á j u s 1-én. 17. Schönburg-cs.;

1790-ik évi o k t ó b e r 9-én. 18. Schwarzenberg-cs.; 1670-ik évi július 14-én (primog.) 19. Solms-cs.: 1742-ik évi m á j u s 22-én, 1792-ik évi július 14-én. 20. Starhemberg-cs. ; 1765-ik évi n o v e m b e r 18-án (primog.) 21. Stolberg-cs.; 1742-ik évi február 18-án. 22. Wald- burg-cs.\ 1803-ik évi márczius 21-én (primog.) 23. Wied-cs.; 1784-ik évi május 29-én.

A mediatizált grófi családok közül magyar indigenatusa van a k ö v e t k e z ő k n e k :

1. Fugger-cs.; indig. 1535-ik évi június 24-én. Mediatizáltatott:

1829-ik évi július 27-én (primog.) V. ö. a med. idegen hercegi családok közt is. 2. Harrach-cs ; ind. 1563., med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 3. Königsegg-Aulendorf-cs.; ind. 1751., med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 4. Kuefstein-cs.; ind.

1647., med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 5. Schönborn-cs.;

ind. 1729-ik évi január 20-án, m e d . 1829-ik évi április 22-én (primog.)

A külföldi grófi családok közül mediatizálva v a n n a k :

1. Bentinck-cs.; m e d . 1845-ik évi június 12-én (primog.) 2.

Castell-cs.; med. 1829-ik évi április 22-én (primog.) 3. Erbach-cs.;

med. 1829-ik évi f e b r u á r 13-án (primog.), 1829-ik évi április 22-én (primog.) 4. Giech-cs.; 1831 -ik évi augusztus 25-én (primog.) 5.

Isenburg-cs. ; m e d . 1829-ik évi február 13-án (primog.) Leiningen-cs.;

1829-ik évi február 13-án (primog.) 7. Neipperg-zs.; med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 8. Ortenburg-es.; med. 1829. április 22-én (primog.) 9. Pappenheim-es.; med. 1831-ik évi augusztus

25-én (primog.) 10. Plateri zu Hallermund-cs.; med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 11. Pückler-Limpurg-cs.; 1834-ik évi július 31-én (primog.) 12. Quadt-Wykrcidt-Lsny-cs.;med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 13. Rechberg- és RötJienlöwen-es.; med. 1829-ik évi május 3-án (primog.) 14. Rechteren-Limpurg-es.; med. 1823-ik évi február 11-én (primog.) 15. Schaesberg-c%.\ m e d . 1829-ik február

13-án (primog.) 16. Schlitz genannt von Görtz-cs.; med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) 17. Schőnburg-o.s.; m e d . 1829-ik évi február 13-án. 18. Solms-cs.; 1829-ik évi február 13-án (primog.), 1888-ik évi április 16-án (primog.) 18. Stadion-es.; med. 1829-ik évi április 22-én (primog.) 20. Stoiberg"-cs.; m e d . 1829-ik évi február

13-án (primog.), 1836-ik évi márczius 22-én, 1893-ik évi márczius 22-én 21. Tőrring-es.; med. 1888-ik évi október 9-én. 22. Waldbott von Bassenheim-cs.; m e d . 1829-ik évi április 22-én (primog.) 23.

Wurmbrand-Stuppach-es.; med. 1829-ik évi február 13-án (primog.) Az európai uralkodó családok a következők:

Anhalt-, (Anhalt-Dessau-, K o t h e n és Bernburg-ág) — Askániai- ház (1. Anhalt) — Baden 1. Zähringen — Bajorország 1. W i t t e l s - bach — Belgium 1. Szász-Coburg-Gotha — Bernadotte-ház (Svéd- és Norvégország) — Bonaparte-ház (volt császári ház) — Bourbon- ház (B.-Anjouház királyi herczegi vonala és B. Orleans hg., — Parma, Spanyolország, Sziczilia) — Brabant-ház (Hessen) — Braganza-ház (volt braziliai császári és volt portugál királyi ág) — Braunschweig-

Liineburg herczegi ház (Nagybritannia) — Dánia 1. Schleswig-Holstein- Sonderburg-Glücksburg-ház — Goyon de Mutignon Grimaldi-ház (Monaco) — Görögország 1. Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücks- b u r g — //rtfofo/;o-Lotharingiai-ház (Osztrák-magyar monarchia) — Hessen 1. Brabant — Hohenzollern-X\kz, (Poroszország, Románia) — Holstein-ház — Liechtenstein herczegi ház — Lippe, herczegi és grófi ház — Lotharingiai-ház 1. H a b s b u r g — Luxemburg 1. Nassau

— Magyarország 1. Osztrák-magyar monarchia — Mecklenburg, nagyherczegi ház (M. Schwerin és M. Strelitz-ágai) — Monaco 1. G o y o n — Montenegro 1. Petrovitsch —• Nagy-Britannia és Lrland 1. B r a u n s c h w e i g - L ü n e b u r g ) , — Nassaui-ház ( L u x e m b r u g ) — Norvégia 1. Svédország — Obrenovits-ház (Szerbia) — Olaszország 1. Savoya — Oldenburg- házi. Holstein — Orleans-i házi. Bourbon O . — Oroszország 1. R o m a n o w — Osztrák-Magyar monarchia 1. H a b s b u r g — Ozman- ház (Törökország) — Petrovics-Njegosch (Montenegro) — Porosz- oiszág 1. Hohenzollern — Portugalia 1. Braganza és Szász-Coburg- Gotha-család — Reuss, herczegi család — Románia 1. Hohenzollern

— Romanow-Holstein-Gotlorp-ház (Oroszország) — Savoya-Yvkz 1.

Olaszország — Schaumburg-Lippe-\\kz 1. Lippe. — Sc Jdesivig-Holstein- Sonderburg- Glücksburg-ház (Dánia, Görögország) — Schwarzburg, herczegi ház — Spanyolország 1. Bourbon — Svédország 1. Ber- n a d o t t e — Szász-Coburg és Gotha-ház (Belgium, Portugal) — Szász- A/tenburg-ház — Szász-Meifünger és Hildburg-\Az — Szász- Weimar- Eisenach-hiaz — Szerbia 1. Obrenovits — Sziczilia 1. Bourbon —

Törökország 1. Ozmán — Waldeck herczegi ház — Wittelsbach-ház (Bajorország) — Württemberg-hkz. — Zähringen-ház (Baden).

II. FEJEZET.

A család. — Nemzetség. — Ő s ö k . — R o k o n o k . — Sógorság. — Családjog.

A család szót általában kétféle, egy tágabb és egy szűkebb értelemben szoktuk használni. T á g a b b értelemben jelenti azoknak az e g y é n e k n e k összességét, kiket egy közös rokonsági kötelék fűz egybe. Miután pedig rokonok azok. kik vérkapocsban állanak egy- mással, a család fogalma, a szónak e tágabb értelmében mind- azokat magában foglalja, kik egy közös törzsből származnak.

Van azonban a szónak bizonyos szűkebb k ö r r e szorított értelme is. Jelenti az egy házassági kötelékbe tartozókat és leszármazot- taikat mindaddig, míg maguk is külön családot nem alapítanak.

Mi k ö n y v ü n k b e n a család szót annak hol tágabb, hol pedig szű- k e b b értelmében használjuk.

A feleség férje családjához tartozik ugyan, de f é r j é n e k nem rokona. Ugyanígy n e m r o k o n o k egymással az apa és leányának férje, vagy az apa és fiának felesége (meny) sem. Az előbbenit (vő) nem is számítjuk szorosan a családhoz tartozónak, ellenben oda tartoznak férfitagjainak a feleségei, mert a feleség f é r j é n e k családjába lép be és a család közös leszármazottaikban tovább folytatódik. A feleség és a m e n y testvérei, szülői és távolabbi rokonai, természetesen, szintén kívül esnek a férj, illetőleg apa családjának fogalmi körén.

Nemzetség alatt az egy törzsapától elágazott rokoncsaládok össze- ségét értjük. Ily értelemben beszélünk például az Aba-nemzetség- ről, amely magában foglalja a gagyi Báthori-, Berthóty-, iktári Bethlen-, Chyrke-, Csente-, Csobánkafy-, Hedry-, Keczer-, K o m -

polthy-, Lipôczy-, Nekcsey-, O m o d e - , R h é d e y - , Sirokay-, Somosy-, V e n d é g h y - , a Hunt-Pázmán nemzetségről, amely m a g á b a n egye- síti a Bakos-, Bánki-, Batthyány-, gróf Bazini-, Csalomjai-, Csek- lészi-, Fancsikay-, F ö d é m e s i - , gróf F o r g á c h - , Keszi-, Kővári-, Lázár-, Szegi-, gróf Szentgyörgyi-, Szuhay-, Újhelyi-, Vajda-, Zoárdffy, a nemzetségből kivált összesen tizenöt illetőleg tizennyolcz családot.

Az elődöket (atya, nagyatya, anya, nagyanya, stb.) a genealógiá- ban ífr-öknek (majores) nevezzük; leszármazottaik az utódok (pos- teriores). Elnevezésük a következő : atya, nagyatya, szépapa, déd- apa, ükapa, illetőleg: g y e r m e k , unoka, szépunoka, d é d u n o k a , ük- u n o k a stb. T o v á b b i megjelölésük r e n d e s e n már csak körülírva szokott történni : hatodik ízbeni ősöm vagy d é d a p á m nagyatyja, ü k a p á m atyja ; hetedik ízbeni ösöm vagy ü k a p á m n a g y a t y j a ; nyolczadik ízbeni ősöm vagy ü k a p á m szépapja; kilenczedik ízbeni ősöm vagy ü k a p á m d é d a p j a ; tizedik ízbeni ősöm vagy ü k a p á m ükapja, stb. Ugyanígy lefelé is: ü k a p á m apjának-, nagyapjának-, szépapjának, stb. u n o k á j a , szépunokája, d é d u n o k á j a és így tovább.

A rokonsági fok az- a távolság, m e l y b e n az egyes családba tar- tozó egyének egymással szemben állnak. Mindegyik rokonsági íok egy-egy íz-1 képez. A r o k o n s á g a b b a n áll, hogy egyikünk a má- sikától vagy t ö b b e n egy közös h a r m a d i k t ó l származunk. Az első esetben a rokonsági fok egyenes-ági (linea recta), a m á s o d i k eset- b e n p e d i g oldal-ági (linea transversa) r o k o n s á g n a k neveztetik.

E g y e n e s - á g b a n r o k o n o k egymással : a g y e r m e k a szülőivel, nagy- szülőivel, szépszülőivel, dédszülőivel, s t b , oldal-ágban r o k o n o k : az unokatestvérek, a n a g y b á t y a ( n a g y n é n e ) unokaöcscsével (unoka- húgával), stb. Azt az egyént, kitől az egy r o k o n s á g b a n levő csa- ládok, mint közös őstől (elődtől) származnak, a család közös törzse vagy törzs-ősének nevezzük.

A rokonsági fok — íz — kiszámítása tekintetében az az általános érvényű szabály áll fenn, hogy annyi az íz, ahány a nemzés. A g y e r m e k és szülői tehát első, az u n o k a és nagyszülői második, az unoka és a szépszülők harmadik ízben r o k o n o k egymással.

Az oldalági r o k o n s á g i fok kiszámítása azonban már kétféle m ó d o n történhetik. A római jog az oldalágnál is u g y a n u g y számítja az egyes f o k o k a t , mint az e g y e n e s ágnál ; a kánonjog ellenben az

oldalági r o k o n o k a t közelebbi íz-rokonságba hozza egymással. Nálunk a kánonjogi számítás van használatban. A következőkben látni fogjuk a kétféle számítás közötti különbséget. Eszerint :

A és £ szülök ; C és D g y e r m e k e i k ; E és F u n o k á i k ; G H I és K s z é p u n o k á i k ; L és M d é d u n o k á i k .

C és D (testvérek) elsőízben. E és F (unokatestvérek) m á s o d - ízben, G HI és K (az unokatestvérek leszármazottai) harmadízben, stb. r o k o n o k A és 5-vel (a szülők). Egymás között is ugyanez a

rokonsági fok áll fenn (a k á n o n j o g szerint), vagyis C és D az első (a római j o g szerint ellenben már a második), E és F a második (a római j o g szerint a negyedik), E és D vagy F és C szinte a második (a római j o g szerint a harmadik), G H1 és K a h a r m a d i k (a római j o g szerint a hatodik), G H és Fvagy IK és E ugyancsak a harmadik (a római j o g szerint az ötödik) ízben állanak egymás- hoz, stb.

A közhasználatban ugyan például az atyám testvérére vagy g y e r m e k e i r e nem azt szoktuk mondani, hogy ők másodízben rokonaim, h a n e m elsőízbeni nagybátyám, elsőízbeni u n o k a t e s t v é r e m , stb., ez azonban csak k ö r ü l m é n y e s e b b körülirása m a g á n a k a r o k o n - sági foknak.

Félvérű r o k o n s á g áll fenn azok között, k i k n e k szülői közül csak az egyik közös: az apa (consanguines) vagy az anya (uterini). Fel- testvérek tehát azok, kiknek vagy az apjuk, vagy az anyjuk, d e a szülőknek mindig csak az egyike közös, szemben az (édes) testvérek- kel, kik egy szülői pártól származnak. A féltestvérek azért, a dolog természeténél fogva, épúgy r o k o n o k egymással, mint az (édes) testvérek, ellenben n e m r o k o n o m például atyám második nejének első házasságából született gyermeke, ha én a t y á m n a k például első házasságából születtem, mert köztünk semmiféle vérségi kapocs nincs.

Az egyik házastárs és a másik házastárs r o k o n a i között a viszonyt sógorság-nak (affinitas) nevezzük. Agát és fokát az alapjául szolgáló r o k o n s á g ága és foka határozza m e g . Az egyik fél a másik félnek egyenes-ágbeli vérrokonaival e g y e n e s ágbeli, oldalági vérrokonaival pedig oldalági s ó g o r s á g b a lép. Eszerint n ő v é r e m férje elsőízbeni s ó g o r o m (mert n ő v é r e m m e l elsőízbeni r o k o n s á g b a n állok), unoka- fivérem felesége másodízbení s ó g o r n ő m , (mert unokafivérem m á s o d - ízbeni r o k o n o m ) stb. Házastársaiknak rokonai azonban már n e m s ó g o r o k egymással; így például n ő m v é r r o k o n a i n a k házastársaival sógorsági viszonyban neru állok, ők sem az én vérrokonaimmal, h a b á r az úgynevezett magyar sógorság n a g y o n messze is kiterjed.

Azokat a jogviszonyokat, m e l y e k n e k alapját a családi állás képezi, a családjog szabályozza. Miután pedig a családi élet alapját

a házasság képezi, a családjognak is első tárgya a házassági- és e n n e k keretén belül, a házastársak vagyoni viszonyaira való tekintettel, a házassági vagyonjog, másik t á r g y a p e d i g a rokonsági

kötelék által létesült jogviszonyaik r e n d e z é s e . A házasság és az ezen alapuló v é r e g y s é g képezi alapját továbbá az ö r ö k ö s ö d é s i j o g - nak is, amely e szerint tárgyunkkal szoros jogi vonatkozásban áll.

III. FEJEZET.

A genealógia fogalma és köre. — Származás. — Családfa. — Családtörténet.

A genealógia (származástan, családtörténet) az a tudomány, mely az egyes családok származásával (eredetével), leszármazásával és történetével foglalkozik. Feladata tulajdonképen az, hogy mind- azokat a körülményeket, melyek valamely család származására, birtokviszonyaira, történeti múltjára és leszármazására vonatkoznak, hitelesen megállapítsa. A genealógia azonban e működési k ö r é b e n több más t u d o m á n y n a k segítségére van utalva. Ikertestvére a heraldika (czímertan), amely az egyes czímerek keletkezésével és történeti fejló'désének megállapításával foglalkozik s a czímerek kellékeit, a czímerjog szabályait és a czímer használatával össze- függő egyéb k é r d é s e k e t foglalja t ö r v é n y e k b e . De nem nélkülözheti a történelem általános segédtudományainak ismeretét sem.

Bármely család n e m z e d é k r e n d j é n e k megállapítása ugyan már genealógia, a szónak legtágabb értelmében, de a genealógia — a szónak már etymologiai értelméhez képest is — t u l a j d o n k é p e n mégis csak azoknak a családoknak származásával foglalkozik, me- lyeknek heraldikai, vonatkozásuk azaz czímerük, legtöbbnyire nemes- ségük s ezzel a múltra nézve történeti jelentőségük van; a többiek nem érdeklik.

E n n e k a ténynek a magyarázata is a történelemben található meg.

Csaknem minden államban a nemesség volt az a közjogi és társadalmi rend, mely m o n d h a t n á n k : egykor minden jognak csaknem kizárólagos birtokában volt. O képezte nálunk, máshol is, az állam- alkotó vagy legalább is államfentartó elemet; az ő kezeiben volt lefektetve minden hatalom, sőt az államügyek vezetésére irányuló befolyását az ujabb államszervezetek is biztosítják számára, amire nálunk legkéznélfekvőbb példa épen a magyar főrendiháznak az 1885. évi VII. t. cz. által rekonstruált jelenlegi szervezete.

Természetes tehát, hogy a n e m e s s é g n e k s az e ma inkább csak történeti fogalmi kör, egykor azonban közjogilag tulajdonképen az egész államot képezett r e n d alkotó elemeinek: a családoknak múltja mindig f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n tartott számot az érdeklő- désre, mint a többi rend, vagy a j o g o k a t teljesen nélkülöző osz- tályoké.

A genealógia a valóságban tehát csak az egyes n e m e s családok származásával és leszármazásával foglalkozik. E s mert e családok m i n d e g y i k é n e k van czímere, n e m e s s é g a d o m á n y a i és tagjaik kisebb- n a g y o b b k ö r b e n szerepet játszottak a közéletben, a genealógia egy gyökérhajtásból fakad a heraldika tudományával és szorosan összefügg a történetírással s ez u t ó b b i n a k mindazon segédeszkö- zeivel is, melyek nélkül mai fejlettségében immár el n e m lehet.

A genealógia tehát első s o r b a n is arra törekszik, hogy valamely család származását m i n d e n k é t s é g e n felül és hitelesen megállapítsa.

A származás fogalma azonban inkább ethnografiai, mint antro- pologiai értelemben v e e n d ő a genealógiában és valamely családnak vagy e g y é n n e k nemzetiség, illetőleg hely szerint meghatározott hovatartozását jelenti. A nemzetiség politikai fogalom s a legáltalá- n o s a b b f o g a l o m m e g h a t á r o z á s szerint értjük alatta azoknak össze- ségét, kiket — az egy fajból való származás tudata mellett — történelmüknek egysége és nyelvüknek közössége bizonyos közös érdek- és érzelmi törekvésben egyesít. A f a j (race) azonban már szigorú értelemben vett anthropológiai jelentőségű fogalom. Jelenti az emberiségnek egy-egy olyan csoportját, m e l y e k b e n bizonyos félreismerhetetlen jellegzetes k ö z ö s sajátságok ismerhetők fel. Ily értelemben ugyan a fajnak annyiféle osztályozása lehet, a hányféle sajátságos jellemző vonást az e m b e r e k b e n csak m e g k ü l ö n b ö z t e t h e - tünk, az emberiséget a z o n b a n r e n d e s e n mégis csak h á r o m , a f e h é r sárga és f e k e t e race-ra szokták felosztani. Ez a felosztás a z o n b a n éppen csak a legszélesebb k e r e t e k e t jelzi, m e l y e k e n belül a további, szinte végtelen felosztást végzik, melynek e r e d m é n y e k é p e n például a perzsák, arabok, aegyptomiak, mórok, r o m á n o k , angolok, francziák, m a g y a r o k , stb. mint m i n d m e g a n n y i külön faj j ö n n e k számba.

A genealógiában azonban a származás megállapítása a f a j n a k n e m annyira ezen anthropológiai, mint sokkal inkább nemzetiség szerinti é r t e l e m b e n történik. A m i k o r tehát például azt m o n d j a , hogy a Hédervári-család karinthiai-, az Andrássy-család székely-, a Nákó-család m a c e d ó n - , az Orsich-család horvát-, a Pejácsevich- család sziavon-, a Porcia-család olasz-, a Schwarzenberg-család frank-, a Suterland-család angol e r e d e t ű stb., a származásnak e megjelölésével t u l a j d o n k é p e n a család eredeti nemzetiségére, de még inkább csak arra a helyre utal, a h o n n é t az illető család való, ahol ősi bölcsője ringott, ahol a nemzet t ö r t é n e t é b e n h u z a m o s a b b ideig szerepet játszott, stb.

G y a k r a n m e g t ö r t é n i k azonban, hogy valamely családdal k é s ő b b

esetleg századok múlva, egy egészen más helyen találkozunk, mint ahova t ö r t é n e t é n e k legrégebbi nyomai visszavezetnek : angol, franczia, német, olasz, stb. eredetű családokkal Magyarországon, magyar családokkal idegen országokban, stb. Az illető hely, ha az a család állandó tartózkodási helye, a család megtelepedési helyé- nek neveztetik s habár új hazájában történeti szerepet játszott is(

indigenálva is lett és ősi hazájával m i n d e n n e m ű összeköttetése m e g is szakadt, származása helyéül mégis csak az a hely jelölendő m e g , ahova t ö r t é n e t é n e k szálai visszafutnak.

Azokat a családokat, melyek az államalkotás m u n k á j á b a n részt vettek, törzsökös család-oknak nevezzük szemben még azon kétség- telen magyar származású családokkal is, melyek utóbb emeltettek nemesi rangra, bár köz- és magánjogi tekintetben nálunk sohasem volt különbség nemes és n e m e s között aszerint, amint törzsökös család leszármazottja, vagy maga volt a nemességszerző, ha csak azt a körülményt nem tekintjük annak, hogy az ú j o n n a n kinevezett f ő n e m e s e k csak külön t ö r v é n y e s intézkedés útján válnak a fő- rendiház tagjaivá s maga a rangemelés ezt nem vonja maga után.

Az egyes családoknak nemzetiség szerinti megjelölése különben még egy ország határain belül is szokásos. így például nálunk is azt m o n d j u k , hogy a Bruckenthal-család erdélyi szász-, a K a b d e b o - család örmény-, a Rauch-család horvát-származású családok stb., ami tulajdonképen megint csak az illető család származásának ebben az esetben talán már sokkal inkább a faji szempontból való ki- domborítása végett, mint nemzetiségére való hivatkozással történik.

A genealógia másodsorban a család leszármazása r e n d j é t teszi kutatása tárgyává. Valamely család leszármazásának feltüntetésére az úgynevezett genealógiai táblák, magyarúl nemzedékrendi táblá- zatok, családfák szolgálnak.

Különösen r é g e b b e n szokásban volt ezeket a családfákat e g y fa alakjában megrajzolni. A gyökerével mélyen a íöld alá nyúló fa törzsén láthatók a családnak legrégebbi ősei egymásra következő sorrendben. Akiknek azután leszármazottaik voltak, a nevüket fel- tüntető tábla felett a fának egy-egy ága nőtt ki s g y e r m e k e i k n e k neveit az ágnak egy-egy levelére írták. Egyik-másik ilyen családfa egész fává nőtte ki magát; k o r o n á j á n a k legfelsőbb ágain a család legifjabb n e m z e d é k e foglal helyet.

Ujabban az e családfák helyett a sokkal egyszerűbb leszárma- zási táblázatok jöttek használatba. Beosztásuk rendszerint éppen megfordítottja a családfák szokásos beosztásának. A család leg-

régebbi tagjai a táblázaton felül foglalnak helyet s tőlük lefelé ágaznak le az utódok. Az e n e m z e d é k r e n d i táblázatoknak j o b b áttekinthetőségük mellett különösen a b b a n van előnyük a család- fák felett, hogy rajtuk k ö n n y e b b e n vezethetők t o v á b b a leszárma- zások s az ilyen leszármazási táblázatoknál az egyes á g a k n a k elke- rülhetetlen csonkasága n e m is olyan szembeötlő, mint a család- fáknál.

A n e m z e d é k r e n d i táblázatok megszerkesztése k ö r ü l m é n y e s és szigorú kritikai feladatot ró az illetőre. A n n a k minden kétségen íelül l e e n d ő megállapítása ugyanis, hogy valamely családtag kiknek a leszármazottja, különösen a r é g e b b i korra nézve sokszor felette nehéz.

Az a n y a k ö n y v e k ú j a b b keletűek, hozzá m é g eleinte m e g l e h e t ő s e n felületesen és hiányosan is vezettettek, az ezeket megelőző i d ő k b e n tehát kétszeres óvatossággal és körültekintéssel kell eljárni egy- egy családtagnak a n e m z e d é k r e n d i táblázatba való beillesztése körül.

A legrégebbi k o r b a n például vajmi ritkán találkozunk az o k m á - nyokban a feleség nevével. A n n a k megállapítása tehát, hogy a családnak valamelyik tagja kinek a fia ? még akkor is körültekin- tést igényel, ha m i n d j á r t például apja vagy n a g y a p j a neve, d e sőt esetleg két-három leszármazási r e n d j e adva van is, mert különösen k i t e r j e d t e b b családoknál nagyon gyakoriak voltak az egyazon névre keresztelt családtagok és közvetlen vagy távolabbi őseire nézve sokszor az időpont sem ad kétségtelen útbaigazítást, melyben előfordulnak.

A genealógiai táblázatok összeállítása körül tehát eléggé nem hangoztatható óvatossággal és minden számbajövő k ö r ü l m é n y n e k a l e g g o n d o s a b b mérlegelésével kell eljárni, mert bármily tetszetősek legyenek is az évszázadokra visszanyúló családfák, értéktelenné válnak a b b a n a pillanatban, melyben a hitelességükbe vetett bizal- munk megingott.

A n e m z e d é k r e n d i táblázatok végül többfélék lehetnek aszerint, amint csak valamely család leszármazását, vagy a vele r o k o n családok egész n e m z e d é k r e n d j é t is feltünteti vagy épen a család- nak csak valamelyik ágára, illetőleg a család egyik vagy másik tagjára vonatkoznak, valamely őspróba igazolására szolgálnak, stb.

A különösen csak valamely családtagra vonatkozó részletes leszár- mazási táblázatot stcmma-nak is nevezzük.

A család története tagjainak a közéletben játszott szerepében jut kifejezésre.

A nemesi családok részben köz- és m a g á n j o g i kiváltságos

Kempelen : A nemesség. 2

helyzetük, részben pedig a régebbi sajátos viszonyoknak rájuk nézve bizonyos fokig kényszerítő hatása alatt bizonyos k ö r b e n csaknem kivétel nélkül szerepet játszottak a közéletben. Egyik- másik család több-kevesebb tagja országos jelentőségre is emel- kedett, mások ellenben szűkebb helyi körzetben, leginkább a vár- m e g y é k területén töltöttek be köztisztségeket, ismét mások a had- viselés, a tudomány, az irodalom stb. szolgálatában álltak.

A családtagok életrajzi adatainak felkutatása és megrostálása tehát szintén a genealógia feladatai közé tartozik. Részletes irány- elveket e tekintetben már csak azért sem lehet felállítani, mert annak eldöntése, hogy valamely családtag életrajzi adataiból mi és mennyi tartozik szorosan az illető család genealógiájához, m i n d e n k o r csak az e g y é b számbajövő körülmények figyelembe vételével tör- ténhetik. Általában véve csak az és csak annyi v e e n d ő fel élet- rajzi adataikból valamely családtörténeti munkába, ami és amennyi szereplésüknek főbb vonásokban való jellemzéséhez elkerülhetetlen szükségesnek mutatkozik.

II. RÉSZ.

A nemesseg.

I. FEJEZET.

A nemesség általában és történeti fejlődése az egyes államokban.

A nemesség eredetileg a fizikai erő arisztoki'ácziája. Kialakulása c s a k n e m m i n d e n ü t t az e g y é n e k m i n d m e g a n n y i különböző fizikai, értelmi és érzelmi sajátságaira és azon törekvéseikre vezethető vissza, hogy a legteljesebben érvényesüljenek. A kezdetleges társadal- m a k b a n valóban az e g y e s e k n e k csak n a g y o b b testi e r e j e és a többiekével szemben f e j l e t t e b b értelmisége az, melyek őket egyéni sajátságaik t e k i n t e t é b e n megkülönböztetik egymástól, nekik szük- s é g k é p e n bizonyos tekintélyt kölcsönöznek és már ebből kifolyó- lag is kiváltságos állást biztosítanak számukra azok felett, kik az e kiválóbb tulajdonságokkal n e m rendelkeznek.

A nép, a társadalmak kialakulása s z e m p o n t j á b ó l a fejlődés e kezdetleges fokán tehát inkább ösztönszerűleg, mint tudatosan azokra bízza vezetését, kikben e kiváló t u l a j d o n s á g o k a t leginkább felismeri és ennélfogva leginkább bízik b e n n ü k : védelmét egy- részt a testileg l e g e r ő s e b b e k r e , másrészt a harczban l e g b á t r a b b és legtapasztaltabbakra, a bíráskodást azokra, kiknek a felfogása szerinti igazságszeretetéről a leginkább m e g g y ő z ő d ö t t , az istentiszteletet, kikben a vallási érzület a l e g é l é n k e b b e n nyilatkozik m e g és így tovább.

A különböző társadalmi osztályoknak, r e n d e k n e k , kasztoknak, az arisztokrácziának e kialakulását természetesen azok is elősegítik, kik a többiek felett e k é p e n vezető szerephez j u t o t t a k . Meg van a törekvés b e n n ü k is, h o g y m ű k ö d é s ü k k ö r é b e n a l e h e t ő s é g sze- rint érvényesüljenek. Kiváltságos állásukhoz és helyzetükhöz való

2*

ragaszkodásuk aztán előbb e n n e k az állapotnak állandósítására és idővel a jog eszméjében való szentesítésére is törekszik. Az egyes osztályokat éles határvonal kezdi elválasztani egymástól, g o n d o l k o d á s m ó d j u k sajátos irányba terelődik és reá nyomja bélye- gét minden megnyilatkozására. Az osztályszellem valóban nem is más, mint a különböző társadalmi osztályoknak gondolkodás- m ó d j u k b a n és felfogásukban megnyilatkozó sajátszerűsége. Iránya, tartalma, eszméi n e m állandók; változnak kor, hely és körülmé- nyek szerint.

A társadalmi élet fejlődésével aztán szinte észrevétlen b o n t a k o - zott ki a társadalomnak e bármily kezdetleges, de félreismerhetlen arisztokrátikus szervezetéből a nemességnek előbb fogalma, u t ó b b pedig már intézménye is. Az e m b e r e k foglalkozásának körei mind határozottabban d o m b o r o d n a k ki; m i n d e g y i k n e k külön-külön élet- hivatása van, melynek él. A földmíves földjét míveli, a katona honvédelmi szolgálatot teljesít, a p a p végzi az istentiszteletet, mások a bíráskodást stb. Eleinte ugyan még nincsenek ilyen pon- tosan elhatárolva egymástól az egyes foglalkozási ágak, de lényege mégis csak ez. Egy-egy élethivatás tehát már egész embert kíván, aki csak annak a hivatásnak él, mely legkiválóbb egyéni sajátsá- gainak, testi vagy szellemi tulajdonságainak a legjobban megfelel.

Az e m b e r e k b e n azonban meg van a törekvés arra is, hogy egy-egy élethivatást mintegy állandósítsanak családjukban, az általuk bírt hivatalt, méltóságot, rangot gyermekeikre h a g y j á k , mint aki úgy nevelése, mint közvetlen tapasztalata révén annak betöltésére mindenesetre n a g y o b b képességgel bír és alkalmasabb is rá, mint más idegen. E felfogás, amily általános, épen olyan indokolt és az alsóbb r e n d ű társadalmak berendezettsége mellett helyesnek is elfogadható. Az egyes élethivatások tehát kezdenek apáról fiúra szállni és örökletessé vállnak a családban. E k k o r tehát már nemcsak egy egyén bír a különleges élethivatásával járó n a g y o b b tekiutélylyel és hogy úgy m o n d j u k : társadalmi elő- nyökkel, hanem az illetőnek már a fia, vagy a fiú révén az apa és a dolog természeténél fogva az illetőnek legközelebbi hozzá- tartozói is. Egy kiváltságos osztály alakul meg, melynek kiváltságai kezdenek nemcsak s z e g é l y h e z kötött jogok, hanem örökölhető vagy legalább is másokra, legtöbbnyire az illető fiára átruházható előnyök lenni.

Ha mégis, még ennél is mélyebben azok után a tények után kutatunk, melyek útján a nemesség, mint r e n d , mint kiváltságos

osztály a múltban kialakult, a f e j l ő d é s n e k általában véve két módjával találkozunk. Az egyik: szinte észrevétlen jut kiváltságos helyzetéhez, a másik: a hódítás ténye emeli hatalomra és hozza a m e g h ó d í t o t t a k a t vele szemben alárendeltségi viszonyba. Bármint álljon is a dolog, a nemesség, mint társadalmi rend mindazon államokban, melyek nem tegnapról mára lettek azzá, hosszú t ö r t é - neti fejlődés e r e d m é n y e , a m e l y n e k első szálai a b b a az időbe nyúl- n a k vissza, a m e l y b e n az illető társadalom a közös védelem s a védelem egységes irányításának tudatára ébredt.

Mert m i n d e n társadalom csak egynemű, d e n e m egyúttal egy- forma tagokból is áll. A mindjárt eleinte legszembeötlőbb k ü l ö n b s é g e g y é n és e g y é n között m i n d e n e s e t r e a fizikai erő egyenlőtlen elosztásának felismerésében jut kifejezésre, amint hogy a kezdet- leges t á r s a d a l m a k b a n valóban azok is vívják ki m a g u k n a k kivált- ságos helyzetüket a többiek felett, k i k n e k e r e j e az első össze- mérkőzésnél e r ő s e b b n e k mutatkozik, mint a többieké, mert előttük m i n d e n e k f e l e t t l e g n a g y o b b tekintély és ezzel a legfőbb hatalom az erő, amely mellett, mint m á s o d r a n g ú tényező, még a kor — az öregség — j ö h e t számba.

A n e m e s s é g kialakulásának folyamata így kapcsolódik e g y b e a történeti fejlődés másik módjával, a hódítás tényével, ami tulaj- d o n k é p e n n e m is feltétele és nem is okvetlen szükségszerűsége egy ilyen kiváltságos, nevezzük m i n d j á r t : nemesi rend létrejöttének.

A hódítás ténye s a hódító n é p n e k az ezen k ö r ü l m é n y b e n gyö- k e r e d z ő fölénye, hatalma, uralma a meghódítottak felett, volta- k é p e n már csak e r e d m é n y , k ö v e t k e z m é n y e a hódítás tényének, d e rendszerint n e m kiindulási p o n t j a is a kiváltságos osztály tör- téneti fejlődésének. E tekintetben é r d e k e s k é p é t mutatja ma is a vad néptörzsek élete, amely a kezdetleges társadalmak hierarchiai szervezete szempontjából általánosítható a legrégebbi korra nézve is. Szervezetük egy m o d e r n m o n a r c h i k u s állam r e n d s z e r é n e k képét tárja szemeink elé; épen csak az elnevezések mások. A törzsfőnök, papok, előkelőbbek, szolgák stb. náluk is egy-egy rendet, osztályt képeznek, k i s e b b - n a g y o b b terjedelmű kiváltságokkal vagy épen m i n d e n j o g nélkül. Sőt nagyon kéznél fekszik az összehasonlítás veszedelme, hogy a törzsfőnök s a t ö b b i e k különböző fejdíszeiben, a törzseket, családot, rangot m e g k ü l ö n b ö z t e t ő különböző tetová- lásokban, stb. a rendi fokozat k ö n n y e n felismerhető feltüntetése mellett a czimerek használatának legeredetibb szokását ismerjük fel.

T é v e d é s tehát a hódítás tényét úgy feltüntetni, mintha a

kiváltságos osztály — nemesség — fogalmát az szülte volna. Ugy az etnográfia, mint a történelem ellene bizonyítanak e feltevésnek.

A hódítás csak előbbre vitte vagy akár megvalósította is a kivált- ságos osztálynak, mint intézménynek végleges megalakulását, de lényegében azt megelőzőleg is létezett, sőt egész általánosságban azóta létezik, mióta csak e m b e r e k élnek a földön. T e r m é s z e t e s e n hatása volt rá. Hiszen a közös származás tudata, a kölcsönös védelem s annak a körülménynek felismerése, h e g y az e m b e r e k egy bizonyos szűkebb helyi körzetben j o b b a n egymásra vannak utalva, mint n é p e k milliói között, az egyesek közt mindig bensőbb, de egyúttal lazább kapcsolatot, viszonyt is hoz létre. Amikor azonban ú j népekről van szó, kikhez n e m fűzi a hódító n é p e t semmi hagyomány vagy épen összeköttetés, ellenkezőleg: érdekeik összeütközése elkeseríti a harezot kettőjük között, a hódítás ténye okvetlen élesebb mesgyét von vagy épen áthidalhatatlan ürt teremt a hódítók és meghódítottak között.

*

A római államban a származáson alapuló nemességet a patrí- ciusok képezték. Patrícius és plebejus között oly magas volt az elválasztó fal, hogy közöttük házasság sem jöhetett létre, ha pedig mégis létrejött, az érvénytelen volt. Servius-Tullius alkotmánya ugyan a polgári eredetű plebejusokat is felruházta polgárjogokkal, de az elválasztó vonal született nemesek és polgárok között annál élesebbé vált s habár magánjogilag egyenlők is, közjogilag nagyobb lett a különbség köztük. A patrícius született n e m e s maradt eset- leges szegénységére való tekintet nélkül; a plebejus is csak meg- maradt plebejusnak, ha mindjárt nagy vagyona, magas rangja, vagy hivatala volt is. A patríciusok kezeiből azonban lassankint kihulltak a kiváltságok s u t ó b b mindössze már csak az interrex méltósága maradt meg rajta. V é g r e a császárság alatt egészen elzüllött: az udvar f é n y é b e n sütkérezett ugyan, de régi kivált- ságaiból már mitsem tudott visszaszerezni.

Az ó-görög államban is az achai név tulajdonképen annyit jelen- tett, mint nemes. Később, már a történeti korban a dórok nemes- sége kezd előkelő szerepet játszani Spárta történetében. Hatalmu- kat Lykurgus alkotmánya (Kr. e. 9. század) csak erősbbítette. Athén- ben is, egész Solónig, csak az u. n. eupatridák-nak (a. m. n e m e s atyák fiai) voltak polgári jogaik : korlátozták a királyságot s az isteni és emberi jog magyarázata is csak őket illette.