I . F E J E Z E T .
A z alapítványképesség fogaíaia és jelentősége. — Osí próba. — N e m e s s é g í és czímer-approbáczíók.
Az alapítványképesség kifejezés azt jelenti, h o g y valamely csa-lád, illetőleg a n n a k valamelyik tagja ősei tekintetében azt az ősi próbát, melyek az udvari méltóságokra, a nemesi l o v a g r e n d e k b e és alapítványi intézetekbe való felvételre nézve megállapítva van-nak, letenni tudja, más szóval alapítványképes az az egyén, ki tiszta nemesi leszármazását a szükséghez képest 4 — 8 — 1 6 ősre visszavezetni k é p e s . Miután pedig a z o k n a k a m é l t ó s á g o k n a k viselői, rendlovagok illetőleg alapítványhölgyek, kik az illető méltóság elnyerése, illetve a l o v a g r e n d b e (nemes-hölgyalapítványba) való felvételük előtt ősi p r ó b á t t a r t o z n a k tenni, udvarképesek is, az alapítványképesség és udvarképesség fogalma tehát egyet j e l e n -tenek.
Az alapítványképesség bizonyítása az úgynevezett ősi próba útján történik. Az ősi p r ó b a tehát azt jelenti, hogy valaki okmá-n y o k útjáokmá-n miokmá-ndeokmá-n k é t s é g e t kizáró m ó d o okmá-n , teljes hitelességgel bebizonyítani tudja, hogy bizonyos számú ősöknek közvetlen és törvényes leszármazottja. Az ősi p r ó b á k n á l az ősök akként számít-tatnak, hogy az apa és az anya két, a m i n d k é t ágból való nagy-szülők négy, a szépnagy-szülők nyolcz, a dédnagy-szülők tizenhat, az üknagy-szülők harminczkét őst k é p e z n e k . Az ősi p r ó b a e szerint k i t e r j e d h e t 64,
128, 256 stb. számú ősökre is.
Ha tehát valamely méltóság betöltéséhez például i ó ősnek a bebizonyítása kívántatik meg, mint például a cs. és kir. kamarási méltóságnál, a cs. és kir. csillagkeresztes-hölgy rendnél, stb., az
5*
illető egyenes és törvényes leszármazását felfelé apai és anyai ágon a nyolcz-nyolcz, összesen tizenhat cLédszülökig tartozik hitelesen igazolni. E szerint ha valamely méltósághoz például 4 ős igazolandó, ez annyit tesz, mint hogy a jelöltnek csak mindkét ágbeli négy nagyszülőjéig, 8 ős igazolása esetén szépszülőiig, 32 ős bizonyí-tása esetén m i n d k é t ágon ükszülőiig kell visszamenőleg az ősi próbát letennie. M e g j e g y z e n d ő azonban, hogy szabályszerű ősi próbánál a legfelsőbb sorban feltüntetett ősök (tehát 4 ős igazolása esetén a nagyszülők, 8 ős igazolása esetén a szépszülők, 16 ős igazolása esetén a dédszülők és így tovább) nem lehetnek maguk a nemességszerzők, úgynevezett primi acquirénles-tV, h a n e m feltét-lenül szükséges, hogy nemes születésűek legyenek, tehát, ha például szüleik kapták a nemességet, ez születésük előtt történt légyen és az ősök n e m lehetnek u. n. diplomatikus oh sem, kiknek a nemesi levélben bizonyos számú ősök ajándékoztattak.
Az ősi próbák és nemesi approbácziók intézménye, mely utób-biról alább lesz szó, Német- és Francziaországban már a közép-k o r b a n szoközép-kásban volt. Francziaországban XIV. L a j o s közép-király, a közép- ki-nek nevéhez tudvalevőleg az állandó h a d s e r e g m e g t e r e m t é s é n e k emléke fűződik, a hadsereg tisztikara részére kiadott >Reglement pour les officiers de l'armée royale« czímű szolgálati szabályzatban elrendelte, hogy a lovassági h a d n a g y (cornet) és a zászlós apród (cadet) e rangját csak azon feltétel alatt érheti el, ha 12 quartiert kimutatni tud. II. Frigyes, porosz király is előállt hasonló kívánal-makkal, de rendelkezése kivihetetlennek bizonyult: az országban n e m akadt elég tiszt, ki tiszta nemesvérű származását igazolhatta volna. Erre vonatkozólag Lord Chesterfield már 1747 a követke-zőket írta Berlinből fiának: >a németeknél a nemesi genealógia n e m épen csekély dolog : ők inkább 32 quartiert m u t a t n a k ki, mint 32 főerényt.«
Magyarországon az ősi próbák és czímer approbácziók első nyomaira III. (VI.) Károly király uralkodása alatt találunk. Ellenben ismeretlen fogalom az ősi próba intézménye Angolországban, ahol az udvarképesség fogalma sem tudott gyökeret verni.
Minden ősi p r ó b a két részre oszlik:
1. az úgynevezett filiatio, vagyis az illetőnek nemzedékről-nem-zedékre való e g y e n e s és törvényes leszármazásának igazolása és
2. nemesi és czimer-approbáczió, t. i. annak a k ö r ü l m é n y n e k bebizonyítása, hogy a körülményekhez képest a legfelső vonalban ieltüntetett ősök (nagyszülők, szépszülők, illetőleg dédszülők) n e m e s
-születésűek voltak, és hogy a leszármazási ősi táblán kitűntetett családi czímerek csakugyan és tényleg az illető családok czímerei.
Azok, a magyar n e m e s s é g e t is érdeklő méltóságok, l o v a g r e n d e k n e m e s hölgyalapítványi intézetek és é r d e m r e n d e k , melyek viselőik-től, tagjaiktól, illetőleg tulajdonosaiktól ősi p r ó b a letételét kívánják meg, a következők :
1. a cs. és kir. kamarást méltóság;
2. a cs. és kir. csillagkeresztes hölgyrend ; 3. a m. kir. Szent-István-rend ;
4. a német lovagrend ; 5. à máltai lovagrend ; 6. a bajor szent- György-rend ;
7. a wieni, prágai, innsbrucki, brünni és gráczi nemes hölgy-alapítványok.
A szükséges ősi p r ó b á k általános feltételeit az illető méltóság, lovagrend, n e m e s hölgyalapítványi intézet, illetőleg é r d e m r e n d kap-csán ismertetvén, e helyen csak azokat a különleges intézkedése-ket kell tárgyalás alá v e n n ü n k , melyek az ősi p r ó b a mikénti letételére nézve irányadók. E t e k i n t e t b e n a következőket kell m e g -jegyeznünk.
Minden ősi p r ó b a alapját a törzsfa képezi, a mely feltünteti az illető e g y é n n e k apai és anyai ágon a megkívánt bizonyos számú ősöktől való leszármazása rendjét. A törzsfa tehát jól megkülön-b ö z t e t e n d ő az u. n. leszármazási támegkülön-blázatoktól, melyekről könyvünk általános részében emlékeztünk meg. E g y ilyen törzsfa mintáját a cs. és kir. kamarási méltóság ismertetése kapcsán találja az olvasó.
A törzsfán az egyes ősök neveinek feltüntetésére szánt helyet quartiernak nevezzük.
A törzsfa p e r g a m e n t r e rajzolandó és kifestendő. Az egyes családok czímereinek feltüntetésére nézve a különböző méltóságok alapszabályai különféleképen intézkednek : egynémelyiknél feltün-t e feltün-t e n d ő k az összes ősök czímerei, feltün-teháfeltün-t ha a leszármazofeltün-tfeltün-tak czímerei m i n d e n b e n egyeznek az ősök czímereivel, egy és ugyanazon czímer többször is előfordul, másoknál ellenben elegendő, például a cs. és kir. kamarási méltóságnál, ha a czímerek csak a legfelsőbb vonal-ban feltüntetett ősök nevei és a jelölt neve felett festetnek meg.
A törzsfát négy alapítványképes nemes férfi, mint tanú írja alá sub fide ?iobüi, látja el nemesi pecsétjével és a következő megjegyzéssel : »miszerint úgy az ezen törzsfán kimutatott leszár-mazás, mint az összes rajta feltüntetett czímerek igaziak és
való-diak, hogy a törzsfán m e g n e v e z e t t összes családok ó'snemes ere-detűek s hogy mindez nemcsak a tanuk előtt jól ismert tény, h a n e m ezt a felmutatott o k m á n y o k is hitelesen bizonyítják, eskü helyett
>sub fide nobilic, aláírásunkkal és pecsétünkkel igazoljuk.« A tanuk a jelölttel egyenes vonalban rokonságban n e m állhatnak.
A négy tanú által ekképen approbált törzsfát ezután a kir. m.
belügyminiszter útján a m. kir. országos levéltár hitelesíti.
A czímerek a törzsfán olyképen f e s t e n d ő k ki, amint azokat az illető család használta, illetőleg használja: a czímer paizsát, sisakját, ékszerét, a czímermezőket, a czímerképet és a sisaktakarókat a megfelelő színekben. Ha valamely család illetőleg családtag birtokgyarapítás, házasság, ö r ö k b e f o g a d á s vagy más o k o k b ó l czí-merét megváltoztatta, e n n e k oka és magyarázata a deductióban félremagyarázhatatlanul m e g a d a n d ó .
A törzsfának kiegészítő részét az u. n. dcductio képezi. Amíg a törzsfa csak a leszármazás r e n d j é t tünteti fel, a deductióban az egyes leszármazások igazolandók. U g y a n e b b e n kell felemlíteni mind-azokat a körülményeket is, melyek az egyes leszármazások, az egyes családok nemessége, czímere és a czímerek használatában esetleg beállott változások szempontjából felemlítendők. Tartozékai tehát azok az o k m á n y o k (documenta probatoria), melyek a d e d u c t i ó b a n igazolandó ténykörülményeket hitelesen bizonyítják.
A törvényesített és örökbefogadott g y e r m e k e k n e k ezen ősi p r ó b a szempontjából való helyzetük a következő. A törvényesített gyer-m e k e k (történt légyen ez akár a szülők utólagos házassága, akár pedig királyi kegyelem útján) ugyan minden tekintetben azonos elbánás alá esnek a törvényes születésű gyermekekkel, söt ö r ö k b e -fogadásuk esetében királyi kegyelem mellett az atya n e m e s s é g e is átruházható az ö r ö k b e f o g a d o t t r a , alapítványképeseknek azonban még sem tekinthetők. Az ősi próbára vonatkozólag Mária Terézia által kiadott és 1766. május 31-én kelt pátens világosan és félremagya-rázhatatlanul megkívánja, hogy a leszármazott egyén szüleinek törvényes házasságából született légyen, már pedig a törvényesítés ténye nem fedi egészen a törvényes házasság alatti születés fogalmát. O felsége azonban k o n k r é t esetben kivételt adhat. Az ö r ö k b e -fogadás, ha az ö r ö k b e f o g a d o t t egyén valóban gyermeke szüleinek, szintén a törvényesítés esete alá tartozik, ellenben ha az ö r ö k b e fogadás nem valamely törvénytelen születésű g y e r m e k n e k ö r ö k b e fogadás útján való törvényesítését czélozza, hanem csak ö r ö k ö s ö -dést, ha az ö r ö k b e f o g a d ó n a k n e m e s s é g e az ö r ö k b e f o g a d o t t r a át is
ruháztatott, n e m teszi az illetőt alapítványképessé, mert az illető ősök véréből való közvetlen és e g y e n e s leszármazás híján van.
0 felsége természetesen itt is kegyelmet gyakorolhat.
A filiatio abban áll, h o g y a törzsfán feltüntetett családok nemes-sége s az ő s ö k n e k ezen családokból való kétségtelen származása hitelesen igazoltassék. Ha valamely törzsfán olyan családok fordul-nak elő, m e l y e k n e k ősrégi nemességük m i n d e n kétségen felűláll és hasonló nevü családok n i n c s e n e k vagy semmi kétség sem férhet ahhoz a tényhez, hogy az illető ősök valóban a jelzett ősnemes családokból származnak, ezeknek a családoknak illetőleg ő s ö k n e k n e m e s -sége nem feltétlenül igazolandó. A n e m e s s é g igazolása és az egyes ő s ö k n e k ezen igazolt n e m e s családoktól való e g y e n e s és t ö r v é n y e s leszármazásának o k m á n y s z e r ü bebizonyítása ellenben minden más esetben a l e g g o n d o s a b b a n eszközlendő. Utalunk végre e pontnál arra a körülményre, amelyről k ü l ö n b e n már szó volt, h o g y m a g á b a n véve az az eset, hogy valamely családnak czímere van, n e m e s s é g e mellett n e m bizonyít, mert czímert a d o m á n y o z t a k o l y a n o k n a k is, kiknek a nemesség azonban nem adományoztatott.
A czímerapprobatio a n n a k bebizonyításából áll, h o g y a törzsfán feltüntetett czímerek valóban az illető családoknak nemesi czímerei.
E n n e k igazolására első s o r b a n az a d o m á n y - vagy czímeres levelek, m á s o d s o r b a n pedig mindazon o k m á n y o k , m e l y e k a család czímerét feltüntetik vagy a n n a k leírását tartalmazzák, szolgálnak.
II. F E J E Z E T .