STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
599
mét, amelyben az exogén változók (például az importárak alakulása) jelentős mértékben játsza-nak közre. Az importárakon és a muln- kanélküliségen kívül további exogén változó lehet a termelékenység, valamint az áraknak és az egységköltségeknek egymáshoz való kivánt (tervezett) aránya. Az összefüggés- rendszerben vállalatok és háztartások szere- pelnek. A vállalatok áraikat a pénzügyi hely- zettől függően szabják meg; a háztartások jövedelmét pedig bizonyos késleltetéssel az áralakulásokhoz igazítják. Helyénvalónak lát—
szik a megjegyzés, hogy bármennyire logikus a termelékenység bérekre gyakorolt hatásá—
nak a feltételezése, ez a hatás különböző csatornákon keresztül inkább közvetve, sem- mint közvetlenül érvényesül.
Egyes modellek az árak és a bérek ab- szolút változását, az ár— és a bérszínvona- lat, mások az árak és a bérek százalékos változását vizsgálják. Az is előfordul. hogy az árváltozást százalékban és a munkabért átlagbérként határozzák meg; esetleg meg- fordítva. Nem áll. hogy ennek csupán elmé—
leti fontossága van, mert az ár—bérspírál di- namikájának a meghatározását ez nagymér- tékben befolyásolja. s így különböző idősza- kok dimlmikájának az összehason—lításakor erre különösképpen ügyelni kell. A modellek többsége általában azt a módszert követi, hogy a munkabérek változóját százalékos változásként, az árakat szin—vo—nanlváltozókénwt határozzák meg. Ezzel azt akarják kifejezni.
hogy a vállalatok pénzügyi helyzete bizo- nyos normatívákhoz igazodik, míg a bérből élők vásárlóereje nem. Nem ,,kell" a bé—
reknek bizonyos előirt szintet —- legalábbis nem szükségszerűen —— elérniök, ceteris pa- ribus elvben "határtalanul" növekedhetnek vagy csökkenhetnek. ami az infláció alaku—
lása, illetve ennek modellezése szempontjá- ból valóban nem közömbös feltételezés.
A becslés robusztusságá—t az ökonometriai modellek esetében legcélszerűbben úgy lehet vizsgálni, hogy megfigyeljük: a mintát ké- pező idősor csonkitáxsával vagy újabb meg—
figyel—éseknek a min—tóhoz való hozzácsato—
lásával a változók közti kapcsolat szorossá—
gát. a kapcsolat szómszerűségét feltüntető mutatószámok milyen mértékben változnak?
A változás a paraméterek varianciája segit- ségével mérhető. Szignifikáns változás arra mutat. hogy az egyenletek specifikációja kí- vánnivalót hagy maga után, vagy azért, mert egy fontos magyarázó változót nem vettek figyelembe, vagy azért, mert a figye- lembevétel nem a megfelelő formában tör- tént. A robusztusság követelménye azt az igényt is magában foglalja, hogy a válto—
zók közti kapcsolat modellben tükröződő reakcióideje (: valóságnak megfelelő le- gyen, és a számszerű eredményeken a becslési módszer változtatása se sokat mó-
dosítson. Az osztott késleltetést kifejező po- linom alakjára vonatkozólag azonban nem szokás a priori kikötéseket tenni.
A szerzők a modell robusztus jellegét ál—
talában a METRlC-modellen végzet—t vizsgá- latokkal igazolták. A százalékos növekedés—
ként meghatározott bérváltozót a korábbi árszínvonal, a munkanélküliség és egyéb változók befolyásolják. Az áremelkedések- nek a bérekre gyakorolt hatását kifejező paraméter megközelítően egységnyi értékű;
a hatás tehát ,,egy az egyben" érvényesül, ha az 1974. évi és az 1985. évi megfigyelé- sek is szerepelnek a mintában. Szign—ifikáns a munkaerőpiaci viszonyokat kifejező válto- zó hatása, mig a termelékenysége bizony—
talan. Fennmarad a kérdés: milyen különb- séggel érvényesülnek ezek az összefüggé- sek a különböző ágazatokban, illetve bizo—
nyos ágazatokban érvényesül—e egyes ki- emelt ágazatok ,,húzó hatása"? Az eredmé- nyek azt mutatják, hogy az iparban a bé—
rek ilyen szempontból meglehetős auto- nómiával alakulnak. tehát az említett ma- gyarázó változók függvényeként. mig az iparon kivüli ágazatok béralakulásában az ipar húzó hatása érvényesül.
:A METRlC-modell mutatkozik alkalmas- nak az áregyenlet robusztusságának (! vizs- gálatára is. Az áregyenletek magyarázó változói: a fix és a változó költségek. a ko- pacitáskihasználás, a beruházási hányad és a versenyképesség (ez utóbbit az ipari termékek átlagos importórának az egység- nyi termelési költségekhez való aránya ha- tározza meg). Megállapítható. hogy az ár- egyenilet sokkal kevésbé bizonyult robusz- tuisnak. mint a béregyenlet. Az egyenlet ja- vítása érdekében további kisérletezésekre van szükség, főleg a költségeknek az árak- ra gyakorolt időbeli hatása, valamint egyes összefüggések analitikai alakja tekinteté—
ben.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
TURVEV. R.:
A FOGYASZTÓ! ÁRlNDEX SZÁMlTÁSA (Consumer price indíces. What is the guestion?)
— Sfatistícal Journal of the UN Economic Commis- sion for Europe. 1986. 2. sz. 145—164. p.
A szerző a fogyasztói árindex számí—tásá- nak különböző lehetőségeit tekinti át abból a szempontból, hogy a fogyasztói árindex- szel milyen kérdésre kivánnaik választ adni.
Ettől függően változik az index tartalma.
számításának módja.
Ha az árindex elsődleges célja a lakos- ság végső fogyasztásának deflálása a nem- zeti számlarendszerben, akkor a fogyasztói árindexnek is igazodnia kell a nemzeti
600 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
számlarendszer konvencióihoz, például, ha a lakossági fogyasztás tartalmazza az ott- hon termelt élelmiszereket, de nem tartal- mazza a lakással kapcsolatos kiadásokat.
akkor a fogyasztói árindexnek is ugyanezt kell követnie. A lakosság fogyasztását ozon- baxn általában nem egy összegben, nem egyetlen árindexszel deflálják, hanem azt több kiadási csoportra osztják, és ezekhez kell megfelelő árind—exeket számitani. Ez azt jelenti, hogy a részi—ndexeknek kell megfe- lelniük a nemzeti számlarendszer kivánta követelményeknek, és nem az összevont indexet kell alárendelni a nemzeti számla- rendszernek.
A szerző a fogyasztói árindexszel szem- ben támasztott igényeket a következőkép—
pen fogalmazza meg:
—az általános gazdasági és társadalmi elem—
zésekhez és ezek politikájának kialakításához nyújtson "segítséget, beleértve a bérek, a keresetek.
a társadalombiztosltási juttatások. az egyéb pénz—
jövedelmek értékelését _ és az ezekkel foglalkozó vitákat:
-— nyújtson támpontot mind a kormánynak (adók.
társadalombiztosltási juttatások. nyugdíjak. enge- délyek díjai, biztosítások, adásságkamatok stb.), mind az üzleti. szerződéses kapcsolatokban (bérek.
keresetek, bérleti dijak, biztosítási és egyéb szol- gáltatási dijak) szükséges indexeléshez;
—biztositsa a folyó áras adatok detlálásót a nemzeti számlarendszerben. a kiskereskedelem for—
galmának deflálását. az árváltozások összehason—
litását az'üzleti élet számára, beszámítva az inflá- ciót is (a részindexek sokkal inkább használatosak az összevont indexnél).
Ezekután megfogalmazza azokat a konk- rét témaköröket, amelyekkel foglalkozni kí- van.
A) Milyen népességcsoportok fogyasztó"—
sára vonatkozzék a számítás? Az ILO 1985.
évi ajánlása kimondja: ,,... fogyasztói ár- indexet kell számítani és publikálni a kü- lönböző népességcsoportokra vagy a lakos—
ság egészére". Ha a népesség különböző rétegeinek eltérő a fogyasztási szerkezete.
vagy az árak alakulásának iránya a külön- böző fogyasztási javaknál eltérő, akkor szükséges külön indexet számolni a külön- böző rétegekre. A különböző rétegek pénz—
jövedelmeinek inudexelésénél a rájuk vonat- kozó indexeket kell használni. A közgazda—
sa'gi elemzéseknél, illetve a kiskereskedelmi forgalom deflálásánál azonban az összla- kolsságra vonatkozó index a kívánatos.
Probléma a földrajzi térségek kezelése is.
Ennek a kérdésnek két vetülete van: egy- részt az ármegfigyelésbe bevont térségek számának korlátozása, másrészt annak el—
döntése. hogy a külföldön történő fogyasz—
tást is figyelembe kell-e venni az indexszá- mításnál. Különbség van egy adott terület lakóinak fogyasztási kiadásai, illetve az adott területen történt fogyasztás között.
Ez a kérdés nem merül fel. ha az indexszá—
mitás az adott ország teljes területét átfog-
ja, jelentősége akkor van, ha az indexszá—
mitás csak a városi körzetekre vagy csak a legnagyobb városokra terjed ki. és az or- szágra vonatkozó index ezekből a területi indexekből súlyozódik össze. Például az egyik változat az. amikor az x városban la—
kó háztartások i—ndexében szerepelnie kell azoknak a kiadásoknak is. melyeket nem x—
ben fogyasztottak el az ott lakók; a másik változat az, amikor x város indexében a nem x-ben lakók x városi kiadásai is szere- pol—nek.
A két index különbözni fog egymástól mind a súlyok. mind a számításoknál figye—
lembe vett árak eltérése miatt is. Ez a két lehetőség két választ jelen—t két különböző kérdésre. Az első a jövedelmek értékelésé—
hez. az i—ndexevléshez használható. a máso- dik közgazdasági elemzésekhez nyújthat ér—
tékes információkat.
B) Az árindexszámitáshoz súlyként hasz- nált fogyasz—tási kiadások kezelése. Az egyik módszer a népességcsoportot mint egészet tekinti. és az egész csoportra vo- natkozó kiadások változását méri. Ez na- gyobb jelentőséget tulajdonít a magas kia—
dásúaknak és relatíve kisebbet az alacsony fogyasztású rétegeknek.
A másik módszer a csoport tagjára jel- lemző átlagos kiadós változását méri, azaz minden egyes tagot a csoportátlaggall aza-*
nos módon vesz számitásba.
Az első módszer alapján minden egyes tétel olyan súlyt kap. amekkora az adott tétel aránya a csoport összki—adásán belül, a második esetben az adott kiadási tétel súlya megegyezik az egyedileg vett ará—
nyokból számitott átlaggal.
Az első változat a következő kérdésekre ad választ:
— hogyan alakult a népességcsoport egészének vásárlóereje;
— hogyan alakult a csoport jövedelmének. béré- nek reálértéke értékkel történő súlyozás esetén:
A második változat alapján megállapít- ható:
—- hogyan alakult a csoport egy átlagos tagjá—
nak a vásárlóereje:
—— hogyan alakult a csoport jövedelemtételeinek reálértéke létszámmal történő súlyozás esetén.
C) A következő nagy kérdéscsoport a tar- tós fogyasztási cikkek és különösen a saját tulajdonú lakások számbavétele. A tartós fogyasztási cikkek. valamint a lakás külön- leges helyet foglalnak el a termékek között, hiszen fogyasztásuk vagyis el'hasznóvládásuk hosszabb idő alatt megy végbe. így a fa- gyasztási kiadások között a számbavételük különböző módon történhet.
Az egyik lehetőség a tényleges elhaszná- lódás költségének a figyelembevétele, má- sik a megszerzett termékek teljes értéke, harmadik a vásárláskor fizetett készpénz;
STATISZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ 60l
Ez utóbbi változat felveti a fogyasztói hitel kérdését. Figyelembe vegye-e az árindex a fogyasztói hitel feltételeinek változását? Ha a kiskereskedelmi forgalom deflálása a cél.
akkor nem helyes figyelembe venni, viszont ha a béreket. kereseteket indexelik, akkor a dolgozók jogosnak tartják a figyelembe—
vételét, a gazdaságpolitikáért felelős poli- tikusok viszont azt mondhatják, hogy ez gyengíti a monetáris politika hatékonysá- gát. A fogyasztói hitel figyelembevétele te—
hát nem csupán statisztikai kérdés. Ami vi- szont statisztikai kérdés, az az, hogyan ve- gyék figyelembe a fogyasztói hitelt, ha ez a kívánatos.
A saját tulajdonú lakások kezelésének módjai erősen függenek attól, hogy az el- használódás költségeit, a teljes értéket vagy a kifizetett készpénzt tekintik-e az adott időszakra vonatkozó fogyasztási ki-a- dásnok.
A három módszeren belül további válto—
zatok lehetségesek. így a szerző a követ—
kező nyolc küilönböző megoldási módot vá—
zolja fel:
1. nettó érték:
a) hogyan változott (:
bázisidőszakhoz képest?
b) hogyan változott a vásárláskor fizetett ösz—
szeg, valamint a jövőbeni részletek és kamatok je- lenlegi értéke (a bázisidőszaki kamatlábakkal szá- molva) 'a bázisidőszaki nettó értékhez képest?
lakások piaci értéke a
2. készpénzfizetés:
a) hogyan változtak () készpénzben kifizetett, vá- sárláskor adott összegek. a jelzálogkamatok, va—
lamint a visszafizetendő részletek a bázis- és a tárgyidőszak között?
b) hogyan változtak a jelzálogkamatok és a visszafizetendő részletek a bázis— és tárgyidőszak
között?
c) hogyan változtak a jelzálogkamatok a bázis—
és tárgyidőszak között?
3. az elhasználódás költségei:
a) hogyan változtak a helyreállítási költségek és a szokásos értékcsökkenés. a jelzálogkamatok a bázisidőszakhoz képest?
b) hogyan változott a befektetett tőke és a ko—
matozó tőke hozadékának különbsége a bázisidő- szakhoz képest?
c) hogyan változott a lakások becsült bérleti ér—
téke a bázisidőszakhoz képest?
Szerző ezután néhány példával bemutat—
ja a különböző megoldási módokat. Ausz- tráliában a nettó érték alapján számolnak, Kanadában, az Egyesült Királyságban a készpénzkifizetések ala-pján, az Egyesült Államokban az elhasználódási költségeket veszik figyelembe (: számításoknál.
' D) A szerző a továbbiakban azokat a te- rületeket vizsgálja, amelyek figyelmen kívül hagyhatók a fogyasztói árindexben.
Befejezésül a szerző az áreltérítésről és a mérés időpontjáról is szól.
(Ism.: BedekoVics István)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
A PESTISJÁRVÁNY
(The plague reconsidered: a new look at its arigins and effects in ióth and 17th century Ena—
land.) 'Locol Population Studies. Supplement.
Matlock. 1977. 145 p.
A pestis az európai történelem
gyobb pusztításokat okozó járványos be- tegsége volt. Három nagy pestisjárvá'nyos időszalkról tudunk: az első az i.e. lll. szá—
zadbaín kezdődött; a második az i.sz. Vl.
század közepén érte el Európát, és lénye- ges szerepet játszott a Kelet—Római Biroda- lom fakoza—tos hanyatlásában: (: harmadik 1347-ben jelent meg Nyugat-Európában, és a XVIII. század első felében tűnt el fokoza—
tosawn.
Viszonylag keveset tudunk ezekről a jár- ványokról. Tisztázatlan kérdés az is, hogy valóban mekkora volt a járványokozta ha- lálozás. Egyes szerzők szerint az 1347-ben kezdődő .,fekete hatlál" néhány év alatt Nyugat—Európa népességének egyharmadát, sőt talán a felét is elpusztította. Van azon- ban olyan vélemény is, hogy a pestis miatt legna-
meghaltak száma legfeljebb a népesség 5 .-_, százaléka lehetett. Az eltérő becslések oka
kat ismerünk (a halottak számáról készitett listák, feljegyzések alapján), és lehetséges, hogy a pestis sokkal kevésbé sújtotta a kisebb népsűrűségű falusi területeket. (Fel- tehetően ez lehetett az oka annak is, hogy a XIV. századi Magyarországon a pestis pusztítása a fentieknél kisebb volt.) Az el- térések másik oka. hogy egy-egy nagy ha- landósági vávlságrál nem mindig lehet egy- értelműen megállapítani, hogy pestis, vola—
mely más járvány vagy esetleg éhinség okozta-e. Nem teljesen világos a pestis ter—
jedésének mechanizmusa sem. Az köztu- dott. hogy a pestivsbaktériumok elsősorban patkányokat támadnak meg, és bolhák vi—
szik át a bubópestist a patká—nyokról az emberekre. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a pestisnek két fő formája fordult elő. A bu—
bópestis jellemző tünete a nyirokmirigyek megduzzadása és elfekélyesedése, minek következtében a betegek 60—80 százaléka halt meg. A tüdőpestis viszont tüdőgyulla—
dással járt együtt, és közel 100 százalékos volt a halandóság. A tüdőpestis cseppfer- tőzés útján is terjed. Ez a forma azonban az európai járványo-knak csak későbbi sza- egyrészt az, hogy elsősorban varosi adato- ; koszaiban jelent meg, és kevésbé gyakori
