SZEMLE 1047 esetleg egyáltalán nem kezelhetők. A rendszerrel
szemben támasztott társadalmi, politikai és tudomá- nyos igények kielégítése ezért csak abban az esetben remélhető, ha a kriminálstatisztika rendszerén kívül eső jogi problémák (statisztikai szempontból annak minősülő kérdések) megoldására is sor kerül. Mind- addig, amíg ez nem következik be, ismerve ennek korlátait is, kizárólag a jelenlegi jogi szabályozáshoz igazodó és ennek megfelelően számos kompromisz- szumot hordozó változtatásra van csak lehetőség. A bűnözés helyzetének jelenleginél mélyrehatóbb is- merete feltételezi az egész kérdéskör komplex átte- kintését, a megoldások újragondolását, az ehhez szükséges jogszabályi és számítástechnikai háttér megteremtését.
Vavró István kiemelte, célszerű lenne, ha a Sta- tisztikai Bizottság felkérné az érintett állami szervek (a minisztériumok, az ügyészség és a bíróság) képvi- selőit, hogy az OIT (Országos Igazságügyi Tanács) közreműködésével alakítsanak munkabizottságot a probléma megoldására.
A vita összefoglalójában Katona Tamás, az MTA Statisztikai Bizottságának elnöke hangsúlyoz- ta, hogy a kriminálstatisztikai módszertani kérdések fontossága miatt hasznos lenne bizottsági állásfogla- lás kialakítása a konkrét kérdésekre, és egyben fel-
kérte a bizottság tagjait, hogy a bizottsági állásfogla- lás kialakításában vegyenek részt.
Az MTA Statisztikai Bizottsága a továbbiakban meghallgatta Hunyadi Lászlónak, az Oktatási Albizott- ság elnökének beszámolóját az Albizottság tevékeny- ségéről. Előadó bejelentette, hogy az Albizottság fel- mérése, illetve a felmérés összegezése a felsőoktatási intézményekben folyó statisztikai oktatás helyzetéről a befejezéshez közeledik, így a Bizottság következő ülé- sén az anyagot megtárgyalhatják. A Bizottság elnöke a beszámoló után felkérte az Albizottság elnökét, szer- vezze meg az Albizottság következő ülését, hogy ja- nuár második felében az MTA Statisztikai Bizottsága az anyagot megtárgyalhassa.
Az MTA Statisztikai Bizottsága 1998 márciusá- ban tartott ülése határozatának megfelelően megtár- gyalta a „Fogyasztói árindex: elmélet, gyakorlat, EU-harmonizáció” c. bizottsági állásfoglalás-terve- zetét és azt kisebb pontosításokkal elfogadta, és egyben felkérték a Statisztikai Szemle Szerkesztősé- gét a Bizottsági állásfoglalás közlésére.
Az MTA Statisztikai Bizottsága egyhangú sza- vazással Mellár Tamás egyetemi tanárt, a KSH el- nökét a Bizottság tagjai közé választotta.
Dr. Csahók István
FOGYASZTÓI ÁRINDEX:
ELMÉLET, GYAKORLAT, EU-HARMONIZÁCIÓ
AZ MTA STATISZTIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA*
1. A fogyasztói árindexnek számos közgazdasá- gi funkciója van: például az infláció számszerűsíté- se, a lakosság egésze és egyes rétegei fogyasztói ár- változásának mérése, a nemzeti számlák egyes agg- regátumainak deflálása, a vásárlóerő változásának kvantifikálása. Szigorúan tudományos szempontból nézve e különböző funkcióknak más-más árindexek felelnek meg. A gyakorlati statisztika nem engedheti meg magának az árindexek szaporodását, ezért a mindennapi használat számára meg kell állapodni egyetlen árindexben. Tudományos vizsgálatok azon- ban más változatok használatát is szükségessé tehe- tik.
*A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bi- zottsága 1998. március 18-án kibővített ülést tartott a „Fo- gyasztói árindex: elmélet, gyakorlat, EU-harmonizáció” té- máról. (Az ülésről részletes ismertetés jelent meg a Statisz- tikai Szemle 1998. évi 4–5. számában.) Itt közöljük a Bi- zottság állásfoglalását a vitában felmerült kérdésekről. Ezt az állásfoglalást a Bizottság az 1998. november 12-i ülésen hagyta jóvá.
2. Ma a fogyasztói árindexet általánosan használ- ják az infláció mérőszámaként. E „közmegegyezés- nek” aligha lehet ellenállni, a tudományosság azonban megköveteli a következők szem előtt tartását.
a) Az infláció komplex közgazdasági jelenség, mely nem írható le egyetlen skaláris adattal.
b) Az infláció a pénz általános vásárlóerejének válto- zása, ezzel szemben a fogyasztói árindex a vásárlásoknak csak egy (bár nagy hányadot képviselő) részét fedi le. A célnak jobban megfelelne valamelyik összgazdasági mérő- számhoz (bruttó kibocsátás, bruttó hazai termék, nemzeti jövedelem) kapcsolódó deflátor (implicit árindex). E muta- tóknak azonban hátránya, hogy
– nem áll rendelkezésre havi gyakorisággal, – nem állítható össze részindexek közös eredőjeként.
3. Alapvető kérdés a minőségi változások keze- lése, mely az utóbbi időben kissé háttérbe szorult a magyar gyakorlatban. A mai magyar fogyasztói pia- con minőségjavulások és minőségromlások egyaránt előfordulnak (ami azonban nem jelenti azt, hogy számítani lehetne ezek kiegyenlítő hatására). Szük-
SZEMLE 1048
ség lenne az alkalmazható és alkalmazandó korrek- ciós eljárások kodifikálására és standardizálására.
Ugyanakkor a Bizottság leszögezi, hogy a fogyasztói árdinex önmagában nem jóléti mutató.
4. A súlyrendszer elavulásának és az ebből ere- dő torzításnak veszélyét a változó súlyú indexekkel lehet mérsékelni.
5. Az EU által előírt harmonizált árindex olyan kompromisszum eredménye, amely az EMU (Gazda- sági és Monetáris Unió – Economic and Monetary Union) céljaira és ezért a teljes egységesség mint el- sődleges kritérium alapján alakult ki. Ezért tartalmi- lag és módszertanilag nem tekinthető optimálisnak.
A magyar statisztika természetesen kiszámítja és publikálja is a harmonizált indexeket. Külön vizsgá-
latot igényel azonban, hogy mikor és milyen feltéte- lek mellett válhat a magyar fogyasztói árváltozás el- sődleges mutatójává.
6. A fogyasztói árindexnek vagy az inflációnak számos elemzési lehetősége, a komponensekre bon- tásnak számos iránya van. Ezek egyike lehet a
„core” vagy „underlying” infláció is. Ennek azonban ma még nem alakultak ki standard módszerei. Több helyen ilyen vagy olyan árucsoportok (például élel- miszerek vagy szolgáltatások) kihagyásával, máshol a szélsőséges értékek lefaragásával számítják, van- nak azonban törekvések a teljes fogyasztói körre számított core-indexekre is. Hivatalos KSH-közlés, legalábbis e kérdések tisztázásáig nem célszerű. A tisztázásba érdemes bevonni a KSH-t is.
FARAGÓ TAMÁS
DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA
A Magyar Tudományos Akadémia Doktori Ta- nácsa 1998. május 21-re tűzte ki Faragó Tamás kandidátus, a KSH Népességtudományi Kutató Inté- zet igazgatója „Nemek, nemzedékek, családok és ro- konok a 18–20. században (A magyar falusi társada- lom háztartási és rokoni viszonyainak történeti–
szociológiai elemzése.)” című doktori értekezésének vitáját. A bírálóbizottság tagjai voltak: Cseh- Szombathy László (elnök), Utasi Ágnes (titkár), va- lamint Hoóz István, Paládi-Kovács Attila, Péter Ka- talin, Szabad György és Vukovich György. Az érte- kezés opponensei: Andorka Rudolf (Utasi Ágnes tit- kár felolvasásában), Andrásfalvy Bertalan, Hofer Tamás és Paládi-Kovács Attila voltak.
AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Az értekezés egy nagyobb vizsgálatsorozat ösz- szegzése. Az 1970-es évek első felében indított kuta- tások, melyek során a jelölt makroszinten megvizs- gálta a magyarországi háztartásszerkezet XVIII–
XIX. századi alakulását országosan, illetve értékelte a budapesti agglomerációban a családdal, háztartás- sal, rokonsággal kapcsolatos fogalmakat és a vonat- kozó hazai és külföldi (elsősorban angolszász) szak- irodalmat. Végül mikrovizsgálati formában elemezte a Buda környéki falvak birtokos parasztjainak, kéz- műveseinek és zselléreinek háztartásszerkezetét az iparosítás előtti időszakban. Mindennek összegzését a „Paraszti háztartás- és munkaszervezet-típusok Magyarországon a 18. század közepén” című, 1991- ben megvédett kandidátusi disszertációjában végezte el. Már ennek írása kapcsán felmerült a vizsgálat te-
matikus és időbeli bővítésének szükségessége, me- lyet azóta bizonyított a nemzetközi család-, háztar- tás- és rokonságkutatás szemléletének és módszeré- nek változása is. Ebben sokkal nagyobb súlyt kaptak az elsődleges csoportok dinamikus szemléletű vizs- gálatai, a rokonság kérdésében pedig a normatív–
ideologikus szemlélet mellett megjelennek az egy- egy személy, illetve közösség konkrét rokoni kap- csolatát vizsgáló elemzések. A magyarországi kuta- tásokban részben a néprajzi indíttatású család- és háztartáselemzések, részben pedig a demográfia és a szociológia újabb, nemekre, korcsportokra, családra és életmódra vonatkozó vizsgálatainak összefoglalá- sa ígért eredményeket. Jelen értekezés célkitűzése tehát az alábbiakat foglalja magában: az egymással szorosan összefüggő családi–háztartási–rokoni vi- szonyok alakulása a falusi paraszti kör-nyezetben, elemezve egyúttal az ennek dinamikus szemléletéhez szükséges kor- és nem szerinti csopor-tok, illetőleg a házasodási mozgalom alakulását és jellemzőinek változását is.
A vizsgálat időhatárait egyrészt a XVIII. század közepe, másrészt az 1980-as évek képezik. A ha- gyományos paraszti társadalom utolsó évtizedeit részben visszatekintő módon 1960–1980-as statisz- tikákból (népszámlálások és demográfiai vizsgála- tok), illetve az 1970-es évek korai falu-, családszo- ciológiai kutatásainak segítségével, és az időszak néprajzi terepvizsgálatainak eredményei révén ele- mezte és értelmezte a jelölt.
Források és módszer tekintetében három tudo- mányterület fogalom-, érv- és forráskészletére tá- maszkodik. Kiinduló szemléletének alapját a társa-
