STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cik-kek ismertetését), páratlan hónapban Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
GREENLEES, J. S. – MASON, CH. C.:
A FOGYASZTÓI ÁRINDEX 1998. ÉVI FELÜLVIZSGÁLATA
(Overview of the 1998 revision of the Consumer Price Index.) – Monthly Labor Review. 1996. 12. sz. 3–9. p.
A fogyasztói árak és az infláció alakulásának el- sődleges információforrása a fogyasztói árindex (Con-sumer Price Index – CPI), ami egyben az Egyesült Államok legfontosabb gazdasági jelzőszá- ma. Ezt a mutatót sokoldalúan használják gazdasági elemzésekben, a gazdaságpolitika alakításában, a közösségi és a magánszektorban kötött szerződések- nél. Hatással van a Szövetségi Kormány pénzügyeire is. Ennek alapján korrigálják a szociális juttatásokat, járadékokat, egyes nyugdíjakat stb. A CPI növeke- dése szükségszerűen növeli a kormányzati kiadáso- kat. Befolyásolja a személyi jövedelemadó határait is. Ez azt jelenti, hogy az emelkedő árak csökkentik az adóbevételeket. Becslések szerint például az 1996-os pénzügyi évben minden 1 százalékos emel- kedés a kiadások 5,7 milliárd dolláros növekedését, a bevételek 2,7 milliárd dolláros csökkenését ered- ményezte.
A CPI pontosságának fenntartása érdekében tíz- évenként átfogó felülvizsgálatot, módszertani revízi- ót végeznek. Ennek a legfontosabb, leglátványosabb része az új fogyasztói kosár, a kiadási tételek új súly- rendszere. (Mivel az új súlyok 1998. január 1-jétől kerülnek alkalmazásra, ezért nevezik a folyamatban lévő felülvizsgálatot 1998. évinek.)
A CPI felülvizsgálata többéves átfogó munkát je- lent, a jelenlegi már két éve folyik, s eltart 2000-ig. Ez az egyike a hat nagy CPI-felülvizsgálatnak, s kiterjed a termékek, a megfigyelési helyek, régiók revíziójára,
valamint korszerűsített adatgyűjtés és feldolgozás be- vezetésére. A tanulmány áttekintést ad e folyamatról, s felhívja a figyelmet további tanulmányokra.
A CPI egy rögzített fogyasztási célú termék- és szolgáltatáskosár árváltozásait méri, változatlan minő- séget feltételezve. A fogyasztói szolgáltatások azonban a sok ezernyi változás hatására (árarányok, reáljöve- delmek, új termékek, új marketing, demográfiai moz- gások stb.) folyamatosan módosulnak, amit a felül- vizsgálatok során figyelembe vesznek, hiszen enélkül a CPI nem lenne képes a folyó inflációt mérni.
Sok módszertani fejlesztés az általános felül- vizsgálatoktól függetlenül történik, mint például az új autók minőségváltozásának kezelése, vagy kor- rekciók a saját tulajdonú lakások költségeinek el- számolásánál stb. Ugyancsak folynak a kísérleti számítások alternatív árindexformulákra (geometriai átlagolás) vagy csoportosításra (például a 62 évnél idősebb népesség fogyasztói szerkezete).
A jelen felülvizsgálatra olyan időben került sor, amikor a CPI az érdeklődés középpontjában van, sok- oldalú kritikák kereszttűzébe került. Mivel jelentős ha- tása van a költségvetésre, így mind a kormányzati, mind egyéb körök sokoldalúan vizsgálják. Ezek között a legfontosabb a Szenátus Pénzügyi Bizottsága által kiküldött szakértői bizottság, amelynek az a feladata, hogy módszertani fejlesztésekre tegyen javaslatot.
A felfelé torzítás – ami azóta hogy a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labour Statistics – BLS) szakértői rájöttek, különös figyelmet kapott – egyik forrása az a technikai probléma, amely a súlyok és az árarányváltozások összefüggéseiből adódik. Ezt a hiányosságot azonban az 1995. és 1996. évi minta rotációja és a helyettesítések nagyrészt kiküszöbölték.
Több más, az Egyesült Államok fogyasztói piacának
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 84
dinamikus fejlődésből adódó probléma megmaradt.
Ilyenek: az új típusú üzletek, a minőségváltozás. Ezek további vizsgálatot igényelnek. Az 1998. évi felülvizs- gálat néhány kérdést ugyan megoldott, de nem tűzte ki célul az összes megoldását.
A súlyok folyamatos korrekciójával csökkenthe- tő a helyettesítési torzítás. A CPI mint egy állandó súlyozású index általában felbecsüli azt, amit a köz- gazdászok valódi megélhetésiköltség-indexnek ne- veznek, mivel a fogyasztók helyettesítik a viszony- lagosan dráguló termékeket az olcsóbbakkal. Ezt a problémát csak egy másik indexszel lehetne felolda- ni. A BLS kísérleti számításokat végez, azonban az adatok hiánya korlátozza e számítások felhasználási lehetőségeit.
Az új termékeket és elárusítóhelyeket több szem- pontból is számba vették. Megtörtént a termékcsopor- tok olyan átértelmezése, mely lehetővé tette az új ter- mékek és szolgáltatások megfigyelését. Új boltmintát jelöltek ki és néhány csoportot teljesen átalakítottak (például kórházi szolgáltatások). A minta rotációs rendszere pedig úgy alakult át, hogy gyorsabban be- vonhassák az új termékeket és elárusítóhelyeket.
A CPI-t az első világháború alatt dolgozták ki azért, hogy a Szövetségi Kormány a hajóépítő- központok munkásainak megélhetési költségeit kor- rigálni tudja. Az árak gyorsan emelkedtek. Az orszá- gos index közlése 1921-ben kezdődött, 145 termék árának 32 iparvárosban történt megfigyelésével, az 1917 és 1919 közötti időszak fogyasztói szerkezetét használva. Ettől kezdve, a hivatal ötször vizsgálta felül és korszerűsítette a CPI-t.
Jóllehet a termékek és súlyok felújítása minden felülvizsgálat legfontosabb tényezője volt, egyéb fontos módszertani változtatásokat is végrehajtottak.
A legfontosabb a többdimenziós mintavétel fejlesz- tése volt. Különös figyelmet fordítottak a súlyok pontosabb becslésére és a megfigyelési helyek min- tájának javítására (Point-of Purchase Survey – PPS).
Az 1998. évi felülvizsgálat legfontosabb lépése a súlyoknak az 1993–1995-ös háztartási kiadási fel-
vétel alapján történt átdolgozása volt. Minden egyes kiadási és területi rétegre új súlyokat állapítot- tak meg. 1998 januárjától, a mintát illető számos más módosítás mellett az új súlyokat fogják használni.
A rétegzett minta az Egyesült Államok városi lakosságát fedi le. 87 földrajzi egységet, mint elsőd- leges mintavételi egységet (Primary Survey Unit – PSU) jelöltek ki, az 1990. évi népszámlálás alapján.
30 olyan PSU, amelyben most is van megfigyelés, eleve bekerült a mintába. 21 további PSU maradt meg a régi mintából, míg 36 új PSU került kiválasz- tásra nagysággal arányos valószínűséggel. Ezekben természetszerűleg ki kellett alakítani a reprezentáns és a boltmintát is.
Ahogy a boltmintának a jelenlegi helyzetet kell tükröznie, úgy a termékeknek is meg kell felelniük a legújabb szokásoknak. A felülvizsgálat egy olyan
„CPI optimalizációs modell” alapján történt, amely- nek az a lényege, hogy a korábbiakhoz képest keve- sebb boltot jelöltek ki, de boltonként több reprezen- tánst. Ez azt is jelentette, hogy az élelmiszerek és az italok reprezentáltsága a többi csoporthoz viszonyít- va csökkent. Erre a hibaszámítások adtak támpontot.
Az új tájékoztatási stratégia a szórásszámításo- kon alapul: olyan részletezettségű a publikáció, amit az árindexek becslési hibája még megenged. Néhány hónapon át mind a régi, mind az új indexeket kiszá- mítják és közzéteszik. 1999 januárjától a korábbit, az 1982–1984-es bázist az 1993–1995-ös bázis váltja fel.
Különös figyelmet fordítottak a lakással kapcso- latos kiadásokra (housing), valamint a kórházi szol- gáltatások (hospital services) számbavételére.
Korszerűsítették a háztartás-statisztika módszer- tana (súlyok), valamint a boltminta alapját képező vásárlási mintát (PPS). Ez meggyorsítja és hatéko- nyabbá teszi a minta karbantartását. Ugyanakkor tel- jes körű lesz a számítógépes (Computer Assisted Data Collection – CADC) adatgyűjtés.
(Ism.: Marton Ádám)
GAZDASÁGSTATISZTIKA FRANICSEVICS, V. – KRAFT, E.:
A HORVÁT GAZDASÁG HELYZETE A STABILIZÁCIÓ UTÁN
(Croatia’s economy after stabilisation.) – Europe-Asia Studies. 1997. 4. sz. 669–691. p.
A függetlenség deklarálása óta eltelt öt év során a háború sújtotta Horvátországnak magas inflációval és gazdasági válsággal kellett megküzdenie, ezek hatásá-
ra a bruttó hazai termék alig egyharmadára esett visz- sza. A végrehajtott radikális stabilizációs program eredményeként az 1993. évi 1616 százalékos inflációt 1994-ben -1 százalékra, 1995-ben pedig 3,7 százalékra sikerült leszorítani. Számottevő gazdasági növekedés azonban még nem következett be, s az ország gazda- sági helyzete ma is kritikusnak mondható.
A központi tervgazdálkodási rendszertől örökölt régi ipari struktúra csaknem érintetlen maradt. A gyenge bankrendszerre a behajthatatlan követelések
