A FOGYASZTÓ! ÁRINDEX SZÁMlTÁSÁNAK NÉHÁNY MÓDSZERTANI KÉRDÉSE
DR. PÁRNlCZKY GÁBOR
Cikkem tárgya az egyedi árak megfigyelésének és az így kapott adatok primer feldolgozásának vizsgálata a fogyasztási cikkek területén. Ezen belül is kiemelten
tárgyalom az ármegfigyelésre kijelölt áruk és szolgáltatások meg határozását (spe—
cifikáció) és ezzel összefüggésben az összehasonlíthatóság problémáit. különös te—
kintettel a Központi Statisztikai Hivatal által követett eljárásra.
Az indexelmélet további kérdéseit, mint például az aggregált árindex formu- lájónak megválasztása, a mintavétel módszere és a súlyozásnál felhasznált ház- tartásstatisztikai adatok kezelése, csak annyiban érintem, amennyiben összefügge-
nek az ármegfigyeléssel.
A MEG FIGYELÉS EGYSÉGE
Az árstatisztika ismert és általánosan elfogadott alapelve, hogy az árindex azonos (csereszabatos, egymást helyettesítő) áruk vagy szolgáltatások árának változását méri. Természetes azonban, hogy ennek gyakorlati érvényesítése szám- talan problémát vet fel, így a megfigyelési egység meghatározása, a specifikáció készítésének módszertana országonként különböző. Abban mindenki egyetért, hogy például a ,.férfi ing", a ,,kerékpár" vagy a ,,fényképezőgép" túlságosan tág meg—
határozás -— szakmai zsargont használva ,,laza specifikáció" —. hiszen egy—egy kate—
górián belül igen nagy minőségi különbség lehetséges, ennek következtében pe—
dig az egyedi árak jelentős szóródásával kell számolnunk, ami veszélyezteti az ősz—
szehasonlítást az egymást követő időszakokban.
Vitatott azonban, hogy milyen mélységig tanácsos a megfigyelési egység meg—
határozását elvégezni. vagyis milyen szoros legyen a specifikáció. Közelebb jutunk a megoldáshoz. ha idézzük az idevonatkozó nemzetközi ajánlást.
Az ENSZ szervezetén belül a fogyasztói árindexek módszertanával a Nemzet—
közi Munkaügyi Szervezet (ILO) foglalkozik. az ajánlásokat pedig a Munkaügyi Sta—
tisztikusok Konferenciája tárgyalja. Ennek 14. ülésén, 1987 novemberében fogadták el a fogyasztói árindex számitásával kapcsolatos új javaslatokat (1). Ez a dokumen- tum a következő útmutatást tartalmazza: ,,36. Az ármegállapításnál használatos specifikációnak, beleértve a meghatározott változat és nagyság végső kiválasztá—
sát, melyet az ármegfigyelő végez, ahol ez a kritériumnak megfelel. az a célja. hogy biztosítsa az egymást követő időszakok közötti összehasonlíthatóságot. és segítse a helyettesítő termékek kiválasztását és értékelését. A specifikáció legyen elég pon—
tos ahhoz, hogy minden olyan jellemzőt azonosítson, melyek szükségesek annak
DR. PARNICZKY: A FOGYASZTÓ! ÁRSTATlSZTlKA 259
biztosításához, hogy azonos áruk és szolgáltatások árát rögzítsék egymást követő időszakokban, ugyanazon az elárusítóhelyen."
Minta fentiekből kitűnik, szorosan ide tartozik a helyettesítés problémája, mely- re nézve a 37. bekezdés a következőket írja elő: ,,Világos és pontos szabályokat
kell alkotni a helyettesítő termék azonosítása céljából. Pontos eljárást kell meg—határozni a jellemzők különbözőségéből adódó árhelyesbítésre, ha helyettesítés szükséges. llyen értékelő műveletért való felelősséget világosan kell rögzíteni."
Ismeretes, hogy az ENSZ-ajánlások nem kötelezik a tagállamok statisztikai hivatalait. Mégis érdemes ezeket a dokumentumokat tanulmányozni, egyfelől mert tükrözik a statisztika egyes ágaiban működő szakértők véleményét, másfelől bizo—
nyos fokig előremutatnak, tehát megjelölik azt a kívánatos fejlődést, amely felé a gyakorlatnak törekednie kell az egyes országokban. Ezért idéztem a fenti aján—
lást.
A magyar Központi Statisztikai Hivatal a fogyasztóiáríndex—számításhoz 2300 reprezentáns árait figyeli. Ezek meghatározásáról képet ad, ha a fenti három ter—
mék példáját követjük:
a) A férfi ing árkövetése't 11 reprezentáns szolgálja, ezen belül egy tétel:
Férfi ing szövött, hosszú ujjú, pamuttípusú, viszkóz-színtetíkus anyagú.
b) A kerékpárt 5 cikkelem képviseli. ebből egy példa:
Férfi kerékpár, 26—28" (Túra, Csepel, V 111—411, V 143, Szilaj, Csaba, Ukrai—
na stb).
c) A reprezentánslista 7 fényképezőgép-tipust tartalmaz, így például:
Középteljesitményű gépek, szocialista import, tükörreflexes, cserélhető 1:2,0-es objektiv kivitel (Zenit 121 F, Zenit 11, Zenit 'lZXP, Eastar EF—35 stb.).
A szocialista kiskereskedelemben egy—egy reprezentáns árairól 50—100 boltból érkeznek adatok változó gyakorisággal. Például a ruházati és a vegyes iparcikkek árának megfigyelése általában havonta két alkalommal történik a kiválasztott üz—
letekben. A Központi Statisztikai Hivatal által alkalmazott árösszeírók reprezentán—
sonként legfeljebb három cikkelem árát jegyzik fel. Az egyedi árindexeket ezek át- lagárából számítják. (A feldolgozás módszeréről később szólunk.)
A specifikáció szorosságát természetesen abból lehet megítélni. hogy az egye- di árak milyen mértékben szóródnak egy adott reprezentánson belül. A magyar gyakorlat e tekintetben nem egyértelmű. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek jó ré- szénél szoros a specifikáció (dohányáruknál például ,,Marlboro, 85 mm-es. puha dobozos"). Más termékeknél viszont gyakran előfordul laza specifikáció, és talál- ható olyan reprezentáns is, ahol a legdrágább választék ára a legolcsóbbnak négy—
szerese. ami lényeges minőségi különbségekre utal.
A Központi Statisztikai Hivatal azért óvakodik a szoros specifikálástól, mert igy védekezik a burkolt áremelés azon formája ellen, hogy a termelő jelentéktelen változtatást végez a terméken és egyidejűleg aránytalanul emeli az árat, miköz—
ben beszünteti a ,.régi" (olcsóbb) termék árusítását. A védekezési szándékkal ter- mészetesen egyetértek, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a nemzetközi aján- lásoknak inkább megfelelő szoros specifikáció is lehetőséget nyújt a burkolt ár—
emelés elleni védelemre, egyszersmind jobban biztositja az árváltozások pontos követését.
A laza specifikációból eredő hibaforrást egy igen egyszerű példával illusztrál—
juk: legyen adva egy reprezentáns és ezen belül két cikkelem, egy ,,standard" és egy ,,Iuxus" kivitel, melyeket rendre A-val és B—vel jelölünk. Tegyük fel, hogy a bő- zisidőszakban egy kijelölt üzletben mindkét termék árát feljegyezte az összeíró, így
ac
260 DR. PÁRNICZKY GÁBOR
ezek átlagára alkotja a viszonyszám bázisát. Tegyük fel továbbá. hogy a tárgyidő—
szakig nem történt árváltozás.
A szóban forgó reprezentáns egyedi árindexe most attól függ, hogy az össze- iró a tárgyidőszaki megfigyelés alkalmával ismét mindkét terméket megtalálja—e az adott elárusítóhelyen, vagy csak az A-t. vagy csak a B-t. Az első esetben helyes lesz az árviszonyszám (példánkban 100 százalék), a második esetben alábecslés.
a harmadik esetben fölébecslés az eredmény.
Világos, hogy a gyakorlatban a helyzet bonyolultabb, több cikkelem lehetsé—
ges. új termék is beléphet stb., mindamellett megállapítható. hogy a laza speci—
fikáció nem vezet torzitáshoz, amennyiben az egyes cikkelemek megjelenése, illetve eltűnése véletlenszerűen történik, hiszen tömeges mintavételnél a nagy számok tör—
vénye garantáija, hogy az átlagos tendencia követi az árszínvonal változását. Más szóval a hiba véletlen jellegű, nem lép fel meghatározott irányú torzítás.
Más a helyzet. ha a két időszak között nem csupán az árak változnak. hanem az egyes árkategóriákba tartozó termékek arányai is. tehát változik az árak gya—
koríságeloszlásának jellege. lgy csakugyan felléphet torzítás is, különösen, ha ez tartós tendenciaként érvényesül valamely árucsoportban. Pozitiv irányú torzítás lép fel például, ha egy adott reprezentánson belül az arányok a drágább választékok irányába tolódnak el, hiszen ekkor az összeíró egyre nagyobb valószínűséggel ta—
lálkozik a drágább termékekkel az egymást követő időszakokban.
A SZOROS SPEClFlKÁClÓ
A statisztikai információ sem kivétel az alól a közgazdasági törvény alól. hogy a kiváló minőség előállítása többe kerül, mint a gyengébb minőségű áru terme- lése. Az áttérés a lazább specifikációról a szorosabbra csökkenti a torzítás veszé- lyét, adott mintanagyság mellett javítja az árindex pontosságát, de kétségkívül drá- gább eljárás, mert több munkaidőt, képzettebb személyzetet és részletesebb doku—
mentációt követel.
A szoros specifikáción alapuló ármegfigyelés lényege a következőképpen fog—
lalható össze. A központilag egységesen előírt reprezentáns-lista alapján (amely kevesebb és lazábban specifikált tételt tartalmaz, mint a Központi Statisztikai Hi- vatal jelenlegi 2300 tételes jegyzéke) az összeíró a megfigyelésre kijelölt elárusító helyen (bolt, áruház stb.) kiválaszt az előírásnak megfelelően például három cikk- elemet és ezeket ,.törzskönyvezi", vagyis egy nyilvántartó lapra feljegyzi az áru releváns tulajdonságait, beleértve a márkát, modellt stb. Az előző példákat véve alapul. nem kerülhet egy tételbe többféle gyártmányú és különböző egységárral rendelkező kerékpár, fényképezőgép vagy más termék. Az eredeti kiválasztás és ,,törzskönyvezés" utáni hónapokban az összeíró ugyanezen termékek árváltozását
követi, amíg ezek megtalálhatók a kiválasztott üzletekben.
A szoros specifikációs árkövete's legnagyobb problémája a termékcserélődés.
A termékváltás a műszaki haladás, izlés-, illetve divatváltás természetes következ- ménye, tehát ,.egyensúlyi állapotban" levő, normális versenyfeltételekkel működő piacon is megfigyelhető jelenség. Hiánygazdálkodás feltételei között, illetve a ki—
nálati oldalról irányított vagy éppenséggel manipulált piacon ehhez járul a bur—
kolt áremelés korábban említett jelensége is. A szoros specifikáció e körülmények között is alkalmas az árkövetésre. sőt előnyei éppen ekkor mutatkoznak, de költ- ségei is ennek arányában emelkednek.
Termékváltásnál kerül sor a fent idézett ENSZ—ajánlásokban emlitett helyet—
tesítésre és a szakértői korrekcióra (árhelyesbítésre). Mindkét művelet. de különösen
A FOGYASZTÓ! ARSTATISZTlKA 261
az utóbbi megfelelően képzett személyeket követel. Amennyiben ugyanis a ..törzs- könyvezett" reprezentáns egy adott időben nem található a boitban. de helyette más modell, választék stb. létezik, az összeíró a következők közt választhat:
a) talál olyan helyettesítő terméket, amely minden releváns szempontból azonos a kieső reprezentánssal. csupan lényegtelen — a használati értéket nem érintő —- különbség van, például fantázianév, csomagolás stb.; ekkor megtörténik a helyettesítés, melyet a nyil- vántartólapan az összeiró bejegyez, és természetesen folytatja az árak ídősorát:
b) a belépő új termék valamely lényeges tulajdonság szempontjából különbözik a nyil- vántartott reprezentánstól, de az összehasonlithatóság egyszerű művelettel megoldható (pél—
dául csak a kiszerelés változott: kivá változatlan minőségben, de félkilós helyett negyedki—
lős csomagolásban vagy fordítva); ekkor az összehasonlíthatóság érdekében árhelyesbités (korrekció) történik, melyet az összeíró végez és természetesen dokumentál;
c) a termék- vagy modellcsere olyan lényeges minőségi változással jár együtt. hogy az összeíró nem vállalkozhat a korrekció végrehajtására (például személygépkocsik modell—
váltása); ekkor szakértői korrekció szükséges az összehasonlítható árkövetés édekében. me—
lyet független szakértőnek kell végeznie (az érintett vállalat csupán technikai információ rendelkezésre bocsátásával működhet közre);
d) egyáltalán nem ta'álható helyettesítő termék (peldaul a fekete-fehér televiziőké- szülékek gyártása és árusítása megszűnik); ekkor a reprezentáns ársora megszakad, és új ársor indul egy új bázisidőszakkal, tehát lemondunk az összehasonlíthatóságról (nagy min- ta esetén az ilyen —— ritkán előforduló —- szakadások nem befolyásolják lényegesen az ár—
index pontosságát).
A fenti gondolatmenetet egy gyakorlati példával illusztráliuk. Egy újságcikk—
ből tekintsük a következő idézetet: .. egy érdekes ,választékbővitésnek' lehetünk tanúi. A B 30-asnól egy lyuksorral nagyobb téglafaitót hoztak ki. Ezt elnevezték Uni—
formnak. Míg a B 30—05 áfával 10 forint 80 fillér, addig az új típusé 18.90. Vagyis
a 30 százalékkal nagyobb termék 80 százalékkal drágább."'Vita nélkül elfogadva a fenti adatokat egészítsük még ki azzal a feltevéssel.
hogy a 8 30-05 tégla nem is kapható.
..Laza" specifikációs rendszerben csak két, megoldás létezik.
0) Mivel a vevő kénytelen Uniformot vennf, burkolt áremelésre gyanakszunk, és egy- szerűen behelyettesítiük az új árat, így a tégla egyedi árindexe:
1890/1030 " : l,75
vagyis 75 százalékos áremelkedést mutat. Ez azért vitatható. mert az új termék bizonyitha- tóan több használati értéket jelent (kevesebb kell belőle ugyanahhoz az épülethez).
b) Megszakítjuk az ársort, vagyis lemondunk az összelwasonlíthatóságról. Ezzel termé—
szetesen csökken a mintanagyság az adott időszakban.
A ..szoros" specifikációs rendszerben azonban van egy harmadik megoldás.
nevezetesen a helyesbítés:
az új termék összehasonlítható (helyesbített) ára:
18.90
m .; 14.54
130
az egyedi árindex:
Pm 14.54
Po 10.80
Tehát 35 százalékos árnövekedést mutattunk ki. Nézetem szerint ez a helyes eljárás.
1 Népszabadság. 1988. március 30. 4. old.
262 DR. PARNiCZKY GÁBOR
A helyesbítés ezúttal a fogyasztói hasznosság (használati érték) becslésével tör-
tént, de a termelői költségek figyelembevételével is végezhető korrekció.A szoros specifikációs rendszer előnye az ellenőrizhetőség, amely a dokumen—
tációra támaszkodik. A nyilvántartás —— amely a helyesbítések indoklását is tartal—
mazza _ teljes áttekintést nyújt a rendszer működéséről. Másfelől éppen a nyil-
vántartás és a megkívánt magas minőségi követelmények miatt (oktatás, szakértők
alkalmazása) nyilván költségesebb, mint a Központi Statisztikai Hivatal jelenlegi módszere.A SZOLGÁLTATÁSOK ÁRlN DEXE
Bármely adásvételi ügylet (tranzakció) adatai beszerezhetők akár az eladótól.
akár a vevőtől, és a kettő általában egybeesik, tehát ott kell a megfigyelést vé—
gezni, ahol olcsóbb, egyszerűbb. és megbízhatóbb. Ha például egy áruházban vagy szaküzletben az áruhoz rögzitett árcédula világosan jelzi az egységárat, az ősz- szeírónak nem kell megvárni, hogy az árut eladják és megkérdezni a vásárlótól.
hogy mennyit fizetett érte. Hasonló a helyzet a szolgáltatások bizonyos körénél.
például nem szükséges a Posta vagy a MÁV szolgáltatásait ténylegesen igénybe venni, hogy meggyőződjünk arról, vajon érvényes-e a hivatalos árjegyzék.
A szolgáltatások széles körénél azonban más a helyzet: a statisztikus joggal
kételkedhet a szolgáltatást nyújtó vállalat vagy iparos szavahihetőségében. ilyen
az autó— és háztartásigép-javítás, -karbantartás. asztalos és kőműves munka, ta—karítás stb. Ezért kifogásolható, hogy a Központi Statisztikai Hivatal összeirói ki—
zárólag a vállalatokhoz. illetve magán kisiparosokhoz fordulnak adatszolgáltatás—
ért. A személygépkocsi-javítási kérdőív kitöltési utasítása szerint például: ,,Munka—
díjként az árjegyzék szerint érvényesített összeget kell jelenteni, melyet a fogyasz—
tónak (megrendelőnek) a számlában felszámítanak". Hasonló utasítás található a híradástechnikai és háztartásigép-javitási kérdőívben is. Eszerint a Központi Sta—
tisztikai Hivatal csak akkor észlel és jelent árváltozást, ha megváltozik az árjegy- zék, de nem minősül árváltozásnak, ha a szolgáltató ugyanezért a szolgáltatásért a bázisidőszakhoz képest magasabb díjat számít anélkül, hogy a tarifát változtatná, pedig ez gyakori jelenség. A fogyasztó általában ki van szolgáltatva a vállalatnak vagy a szakiparosnak, és képtelen ellenőrizni, hogy valójában mit cseréltek, javi—
tottak autójában, televíziójában, órájában és mennyi munkaidőt fordítottak erre.
A szolgáltató így tetszése szerint manipulálhat a számlával anélkül, hogy akár
egyetlen díjtételt változtatna. Biztosan vannak szakmák, ahol a verseny kikénysze—ríti a teljesen korrekt kiszolgálást, és az árjegyzék (árajánlat) megbízható forrása az árváltozásnak, de Magyarországon nem sok ilyen lehet.
Ebben a helyzetben jó lenne legalább ellenőrzésképpen megszervezni az adat- szolgáltatást a fogyasztó oldaláról is, bevonva esetleg olyan társadalmi szerveze- teket mint a Magyar Autóklub, a Fogyasztók Országos Tanácsa (FOT), a szakszer-
vezetek, esetleg a Kereskedelmi Minőségellenőrző intézet (KERMl) stb. Tisztában
vagyok azzal, hogy ez költséges művelet. különösen akkor. ha szakszerűen, ,,prafi módon" pontos és megbízható információ szerzésének szándékával történik az adat- gyűjtés. Autójavítás esetén például nyilvánvalóan szükséges a javításba adott autó releváns műszaki jellemzőinek jegyzőkönyvben rögzítése a javítás előtt és után, a számla tételes ellenőrzése (csakugyan beépítették—e a számla szerinti cseredarabo—
kat. elvégeztek—e minden leszámlázott műveletet stb.). Ugyanezt kellene tenni a javításba adott háztartási gépekkel is. Ennek szellemében lehetne az ármegfigye-
lési eljárást a többi szakmában is kidolgozni, illetve ellenőrzést végezni.
A FOGYASZTÓ! ARSTATiSZTiKA 263
Hangsúlyozni kívánom. tisztában vagyok azzal, hogy a javasolt módosítások el- fogadása lényegesen drágítaná mind a termékek, mind a szolgáltatások árának megfigyelését, ennyiben tehát az új módszer hasonlít a szoros specifikációra, me- lyet az előző pontban tárgyaltunk.
A PRlMER ADATFELDOLGOZÁS
A statisztikusok által jól ismert indexformulák (Laspeyres. Paasche stb.) súlyo-
zottak, tehát az árak adatai mellett a hozzájuk rendelt mennyiségek vagy értékek is megjelennek. A súlyozatlan index fogalma a szakirodalomban általában mint történeti kategória (Kövesnél ,,első generáció") merül fel, melyhez képest a súlyo—zott formulák természetesen jobb eredményt adnak ((2) 23—32. old.). Köves Pál vé- leményére azonban még visszatérünk.
A specifikáció fenti tárgyalásából nyilvánvaló. hogy az elsődleges ármegli—
gyelés szintjén a mennyiség és(vagy) érték általában nem ismeretes, hiszen az áru meghatározása, továbbá helyének és időpontjának kijelölése túl részletes ahhoz, hogy az áruforgalomról, illetve fogyasztásról ilyen adatokat lehessen gyűjteni az adatszolgáltatók túlterhelése nélkül. Az áruk elerni adatai és a súlyozáshoz hasz- nálatos adatok között tehát —— kivételes esetektől eltekintve — aggregációs szintbeli
eltérés van. Azt a műveletsorozatot, melynek célja e szintkülönbség áthidalása.
primer adatfeldolgozásnak nevezzük.
A szakirodalom viszonylag keveset foglalkozik a primer feldolgozással. sőt a nemzetközi statisztikai szervezetek módszertani útmutatói is csak röviden érintik ezt a kérdést ((3) 35—38. old.). Örvendetes kivétel B. ]. Szulc tanulmánya a Ka- nadai Statisztikai Hivatal kiadásában (4). A szerző két szempontból csoportosítja az általa mikroindexeknek nevezett súlyozatlan indexek formuláit: egyfelől az át- lag tl'pusa, másfelől az aggregálás módszere szerint hat formulát különböztet meg.
melyeket a közölt tábla szemléltet. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy a hat kö—
zül kettő azonos eredményt ad. ugyanis a mértani átlag alkalmazása esetén az AH- és HÁ—eljárás csupán az algoritmus (a műveleti sorrend) tekintetében külön—
bözik egymástól.
A mikroáríndexek lormuláíw
Átlagok hányadosa l Húnyadosok átlaga
Átlag (AH) § (HA)
Jelölés ; Formula l Jelölés l Formula
l 1 _"
Számtani . . . Ria Pat/pool RZa *";ij l
l 1
Harmonikus . . . R", p,,t/phol th m/3 r'
; i
. l [[ "'"
Mertani . . . . . . . ng Pgl/pgo ; Rzg ( Ú.)
l i
ahol:
0 —-- bázisidőszak
! —— tárgyidőszak
[ —- a megfigyelési egység sorszáma (] :: 1, 2, .... m), p,- — (: j—edik egységár
264 DR. PÁRNICZKY amon
r,- — az arviszonyszám Prixlpajl
1 mi
pa — az egységárak számtani átlaga ( ' ) P,") m j—M1
;
m 1
az ogységárak harmonikus átlaga (m/ ; — )
r ill Pi /
Ph !
,,, m 1/m
pg —— az egységárak mértani átlaga ([] Pi)
' 1
A táblában található formulákhoz néhány megjegyzést fűzünk. Mindenekelőtt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az aggregálás itt három .,dimenzióban" történhet, melyek a primer adatfeldolgozás során kombináltan jelennek meg:
a) az indexek meghatározott időszakok (például hónapok) árszinvonalát hasonlítják össze, de az ármegtigyelések sűrűbben történnek (például havonta kétszer), igy szükség van időbeli átlagolásra;
b) egy—egy reprezentáns ármegiigyelése területileg szétszórtan történik, tehát az or—
szágos vagy egyéb területi egységre (például fővárosi, megyei) vonatkozó index térbeli agg- regálást igényel;
c) végül a reprezentáns — még a viszonylag ,,laza" definició esetén is —— többnyire túl mélyen van specifikálva az áruforgalmi statisztika osztályozásához képest, ezért aggregá—
lás kivántatik addig 0 szintig, ahol az árakhoz, illetve árviszonyszámokhoz áruforgalmi ada- tok rendelhetők.
Az a) és a b) dimenzió szempontjából mind az ÁH-, mind a HÁ—aggregálás vég—
rehajtható. de c) szempontból csakis a HÁ jöhet szóba. Főként az esetben. ha már az aggregálás olyan szintjére kerülünk, ahol különböző mértékegységben meg—
adott termékek léteznek. Például az áruforgalom értékadatai ,.kozmetikai cikkekre"
vonatkoznak, beleértve a mosdószappant, bőrápoló krémet, ajakrúzst stb. Ezen a szinten az egységárak egyszerű átlaga függ a mértékegység megválasztásától.
tehát nem tesz eleget az összemérhetőse'gí próba követelményének.
A hivatali statisztikusok a mikroindex-formulák közül általában a számtani át.- lagon alapuló RM és Rzg formulákat részesítik előnyben, így a magyar Központi Sta—
tisztikai Hivatal is az R1a—t használja. ldézett művében Szulr: a mértani átlag mellett érvel, és Köves vizsgálatai is ezt támasztják alá: ,,Ha tehát egy reprezentánscso- port indexét az egyedi indexek súlyozatlan átlagaként kívánjuk meghatározni, leg- helyesebben a g tormula2 alkalmazásával járunk el. Ez a választásunk ugyanak—
kor nem jelenti az ismert súlyozott formulák valamelyikének választását, és ilyen választás nem is áll módunkban." ((2) 76—77. old.)
Az idézet utolsó mondata magyarázatra szorul. Tegyük fel ugyanis, hogy mind az elárusítóhelyek, mind a reprezentánsok kiválasztása szigorúan a reprezentatív mintavétel szabályai szerint történik, mégpedig az áruforgalom bázisidőszaki érté- kével arányos valószinűséggel. Ekkor (és csak ekkor) az Rza formula egyenértékű a Laspeyres—téle árindexszel, hiszen minden egyes árviszonyszám a fcmpri aggre—
gátum arányos részét képviseli, Hasonló megfeleltetés található egyéb súlyozatlan és súlyozott formulák között is, természetesen mutatis mutandis. Másfelől ismere- tes, hogy ilyen szigorú véletlen kiválasztáson alapuló mintavételi tervek a fogyasz- tói árindex gyakorlatában alíg léteznek, a magyar gyakorlat sem ezt az eljárást kö- veti. Ilyen értelemben gyakorlatilag csakugyan nem áll módunkban a súlyozatlan formulák ,,leple alatt" valamilyen súlyozott indexet számítani. Ennek előrebocsá- tásával magam is a mértani átlagot ajánlom, elsősorban azért, mert feloldja az
AH verzus HÁ dilemmát.
] A szövegben a g szimbólum a mértaniátlag—indexet jelöli.
A FOGYASZTÓI ÁRSTATISZTlKA 265
Annyit mindenesetre megjegyezhetünk a lenti gondolatmenetből, hogy a sú- lyozatlan formulák mögött is kereshetünk ,,súlyokat", nevezetesen ármegfigyelések gyakoriságát. Világos továbbá az is, hogy tanácsos az elsődleges ármegtigyelés és a súlyok explicit alkalmazása közötti aggregációs szintkülönbséget csökkenteni oly módon, hogy az áruforgalmi, illetve fogyasztási statisztika lehető legrészlete—
sebb osztályozását alkalmazzuk. Annak vizsgálatára azonban, hogy ekkor melyik indexlormulát alkalmazzuk — akár inflációmérés akár volumenmére's (deilátor ár-
index) céljára -- a jelen tanulmány nem kiván válaszolni.
lRODALOM
(i) Fourteenth international Conference ai Labour Statisticians. Report of the Conference. International Labour Or unísaticn. Geneva. 1988. lCLS/H/D.i4., 117 old.
(2) öves Pál: lndexelméiet és közgazdasági valóság. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1981. 212 old.
(3) Manual on producers' price indices for industrial goods. Series M, No. 66. United Nations. New York. 1979. 79 old.
(4) Szulc, B. I.: Price indices below the basic oggregation level. Statistics Canada. Ottawat 1986.
19 old.
TÁRGYSZÓ: Árindex. Fogyasztói ár.
PE3lOME
Aarop aaummaercn ABYMR umeiouinMi—i npaxmuecuoe sizauerme npoönemamu wcuucm nemm nnnekca pOSHW-leiX u.eH: cneum'pmauueű n nepawmoü oőpaőorkoű naHHbrx. Ocoőae annmanue ygenxer reanKe 1436!"ersz ueH Ha ycnyrvi. BbICKBZSbIBaeTCM aa Tecnyio cne- uwmwxaumo, a a oőnacm nepswmoü oőpaőo'rxu npwsonm öpi'yMeHTbl s nonbsy npumeHe—
Hm reomerpmeCKoü cpeAHeü.
SU M MARY
The author discusses two aspects of the consumer price index, both having importance in practice: the commodity specification and the primary data processing. A section is devoted to the tecl'miaue ol price observation in the service sector, The author argues in favour of the narrow specification for price observation and the geometric mean for primary
processing.
