Az építőipari árak alakulása az 1968–1976. években

STATISZTlKAl ELEMZÉSEK

AZ EPlTÓIPÁRl ÁRAK ALAKULÁSA AZ 1968—1976. ÉVEKBEN

DOHÁNY PÁL - KEREKES OTTÓ

Az építőipari árváltozások folyamatos megfigyelése különösen a gazdaságirá-

nyitás új rendszerében vált szükségessé. A reform előtti két évtizedben ugyanis hatóságilag rögzített, kötött árrendszer volt érvényben. ármódosításokra csak elég szűk körben került sor. A hatóságilag rögzített egységárakat, az építőipari munka- tételes normatívákat csak hosszabb időszak elteltével, egy-egy általános és széles körű árrendezéskor változtatták meg. Ilyen esetekben árjegyzékekben. egységár- gyűjteményekben tették közzé az új árakat. az árváltozásokat tehát mindenkor köny—

nyen figyelemmel lehetett kísérni. Egyúttal — mint 1959-ben és 1968—ban is - el—

rendelték a folyamatban volt munkák költségvetésének átárazását. Ezáltal nagy- tömegű munkáról állt rendelkezésre korábbi árszinten elszámolt (régi áras) és új

áras költségvetés. Mindezekből következett. hogy az építőipari árak változásának folyamatos megfigyelése nem tartozott az építőipari ársta'tisztika'alapvető feladatai

közé. ' , _

1968. január 1-ével az építőipar addig kötött árrendszerét rugalmasabb, az ár—

mozgásokat szabadabbá tevő árrendszer váltotta fel. amely az építőipari munkák egy részénél — más gazdasági ágakhoz hasonlóan — a szabad ár alkalmazására is módott adott. E munkáknál az építőipart tevékenység árát az építtető és a kivi- telező megegyezéssel állapítja meg. A hatósági ármegkötés a másik árformánál.

a maximált árnál is csak korlátozott mértékben érvényesül (így például a mennyi- ségi normatívák. az építési—szerelési díj. a bruttó haszon, a felvonulási költség vo- natkozásában). mivel az építőiparban felhasznált ipari termékek árának és a fel—

merülő fuvariköltségeknek a változását az árak képzésénél folyamatosan figyelembe lehet venni.

Az építőipari árváltozások megfigyelési módszerének kidolgozására 1967—1968- ban került sor. majd ezt követte a folyamatos és rendszeres árstatisztikai adatszol- gáltatás bevezetése.1 Ez az adatszolgáltatás jelenleg az állami építőipari vállala—

tokra. az építőipari szövetkezetekre. valamint az építőipari közös vállalkozásokra

terjed ki. 1

Tanulmányunkban részletesebben az 1968—i975. évek_adatairói kívánunk át- tekintést adni. de összehasonlításképpen néhány sorban kitérünk az ezt megelőző évek ármozgásaira. továbbá néhány előzetes 1976. évi adatot-is bemutatunk.

1 Ezzel kapcsolatban lásd többek között: Nagy József —- dr. Pukli Péter - df. Tar József: A beruházási—

épitőipari árak és költségek meghatározása és változásának mérése (Statisztikai Szemle. 1975. évi 1. sz.

33—47. old.; 2. sz. 161—175. old.); Építőipari árstatisztika. Módszertani füzetek 14. sz. (Központi Statisztikai

Hivatal. Budapest. 1975. 184 old.). ! i t ; M

678 ,, A ' DOHÁNY PAL _ KEREKES OTTÓ

AZ ÉPlTÖlPARl ÁRAK ALAKULÁSA

Az egyes termelőágazatok árszínvonalának emelkedése 1968-tól 1975-ig közel azonos mértékű volt: az iparban 126.8. az építőiparban 127.0, a mezőgazdaságban 124.6 százalékra emelkedett. Ha azonban az építési—szerelési munkák árszínvona-

lának 1968-ról 1975-re a különböző árváltozást előidéző okok hatására bekövetke—

zett 27 százalékos növekedése mellett figyelembe vesszük azt az áremelkedést is, amelyet az 1968. január 1—ével végrehajtott általános árrendezés okozott, akkor az 1975. évi árszínvonal 43 százalékkal haladta meg az új gazdaságirányítási rend—

szert megelőző időszak utolsó évének, 1967-nek az_árszintjét.

A szövetkezeti építőipari szervezeteknél az átlagosnál jobban emelkedtek az

árak. Az árszínvonal növekedése az építőipari közös vállalkozásoknál volt a leg-

nagyobb. ' '

1. tábla

Az építési—szerelési munkák 1968—1975. évi árszínvonala

* kivitelező szervezetek szerint

(százalék)

Állami Építőipari Építőipari

Ev építőipari '.——"T.— kivitelezők

vállalatok szovetke— kozos yól- összesen zetek lalkozasok

, ' A index: előző év : 100

1968 . . . 113.0 10i9,1 114.0 112,6 1969 . . . 104.3 10ó.2 10'3.0 104,5 _ 1970 . . . 103.9 105.0 105,0 104,1 1971 . . . 103.5 104.0 112,0 104,1 '—1972 . . _. . . — 104.4 104,0 106.0 104,5 1973 . . . ,. . 101.8, 1027 1011 1019

1974 . . . . .; . . . . . . .' '101,8* " 103.5 lO'l,3 101,9

1975 . . . 1032 104.3 10'4.8 103.4

1976* . . . ' 104.5

' ,_ _ index: 1967. év :100

'1975 . . . 141,5 [ 146.0 ! 160.3* 1 143,0

' , ' index: 1968. év : 100

1975 . . . ,. . . ; . . 125,2 [,133.8 ] 140.6 [ 127,0

, Évi átlagos növekedési ütem

1967—1975 . . . '; . . ; . . . 4.5 4.9 6,2 4,6

1968—1975 .' . . . ., ,. ' . . 3.2 4.3 5.0 3.5

' Előzetes adat.

Az árak emelkedését nagyobb mértékben az építőiparban felhasznált anyagok.

szerkezetek, szerelvények, berendezési tárgyak beszerzési értékének és az anyagok fuvarozási költségének növekedése, kisebb mértékben a bér- és a gépköltségek,

valamint a rezsitételek_összegének emelkedése, továbbá az építési—szerelési adó

áthárításából származó és a beruházási piac feszültségeiből adódó árfelhajtó té—

nyezők okozták. Az árszínvonal évenkénti növekedési üteme az utolsó három évben az 1973. január 1-től érvényes — az árszínvonal stabilitásának biztosítása érdekében kiadott - ("rendelet,2 valamint a hatékonyabb árellenőrzés hatására mérséklő-

3 20/1972 (Xll. 5.) EVM-AH számú rendelet az épitési—szerelési munkák óráról.

AZ EPITÓIPARI ARAKÁ 679

dött. Az árrendelet a korábbi építési—szerelési árszabályozó rendelkezéseket szigo-i rította (korlátozta például a különleges körülmények miatt felszámítható többlet—

költségek — pótlékok — mértékét), és a hatóságilag kötött árformába tartozó mun-

kák körének bővítésével csökkentette a szabad áras munkák arányát.

Az építőipari árszínvonal 1968 óta bekövetkezett változásának értékelése mel—

lett röviden utalunk az 1968. évet megelőző időszak építőipari árainak változásaira

is. Ebben a közel két évtizedben —- az 1952. és az 1959. évi általános árrendezést kivéve — évenként csak kisebb mértékben "változtak az építőipari árak, sőt néhány évben árcsökkenés is előfordult. Tény azonban, hogy az 1959. évi általános és széles körű árrendezés alkalmával igen nagyarányú. 657 százalékos áremelkedés követ- kezett be. lgaz viszont az is. hogy ezt követően 1959 és 1967 között nem emelke- dett. sőt csökkent az árszínvonal. Az időszak egészét, Vagyis 18 évet alapul véve.

a kivitelező építőipar 1967. évi árszínvonala 90 százalékkal haladta meg az 1949.

évi árszintet. "Ez évente átlagosan 3,7 százalékos árnövekedést jelentett az ezt kö- vető 8 év 4.6 százalékos átlagos növekedésével szemben. ' '

Nem teljesen helytálló tehát az a köztudatban elterjedt vélemény, hogy az új gazdasági mechanizmusban lényegesen gyorsabb az építőipari árak emelkedésé-

nek üteme. Tény viszont, hogy '

— az évről évre bekövetkező árváltozások az építtetők számára nagyobb bizonytalan-

ságot jelentenek; -

' — az építési igények túlsúlya miatt a megrendelők általában —— az árak megállapítása szempontjából is — hátrányosabb helyzetben vannak, mint a kivitelezők, és esetenként ki is vannak szolgáltatva azoknak;

- az utóbbi években az áremelkedésen túlmenően más tényezők hatására is nőttek a beruházási (építési) költségek. vagyis az egy természetes mértékegységre jutó építési ..árak"

(erről később részletesebben is szálunk).

A következőkben az állami építőipari vállalatok által végzett építési—szerelési munkák árai alakulásának részletesebb vizsgálatával kívánjuk bemutatni a külön- böző jellegű munkák árindexeit, az árváltozások összetevőit és okait, az árakra ható

tényezőket. ,

Bevezetésképpen néhány szót kell szólnunk az építőipari árindexszámítás egyik olyan speciális problémájáról, amely(eddig is sok téves következtetés forrása volt.

Az építőipart érintő — és általában egy meghatározott időpontban végrehajtott — anyagáremelések és egyéb árintézkedések hatása gyakorlatilag nemcsak abban az évben. hanem az építmények kivitelezési idejétől függően a következő években is

jelentkezik. _ -

Adott időszakban az átadott építmények számláiban a legkülönbözőbb idősza—

kok anyagárai, szállítási költségei jelentkezhetnek, illetve többféle árutasítás elő—

írásait vehetik figyelembe. A felszámított anyagárak sokszor egy—egy építmény szám- lájában is különbözők lehetnek attól függően, hogy az anyagokat mikor építették be, illetve mikor számolták el. Ennek a számításoknál és az értékelésnél egyaránt gondokat okozó helyzetnek a következő okai vannak:

a) az átadott építményeket általában, a szerződéskötéskor érvényben volt árutasítás alapján kell elszámolni, ami azt jelenti, hogy például a' maximált áras munkáknál az akkor érvényes Építőipari Költségszámítási 'Norma'kban (ÉKN) szereplő normatíváktól. munkadíjak- tól nem szabad eltérni, csak az akkor előírt haszonkulcsokat, felvonulási költségeket szabad

elszámolni stb.; ' —

b) 1972—től lehetőség van arra, hogy a szerződéskötés után bekövetkezett hatósági anyagárváltozásokat a számlákban figyelembe vegyék, amit három formában tehetnek meg a vállalatok: lehetőségük van már a szerződéskötéskor ún. árkockázati fedezetet kikötni, vagy az árváltozást követően elvégzett munkák vonatkozásában anyagár-különbözeti számlát

680 - DOHÁNY PÁL .. KEREKES OTTÓ

készíteni. esetleg az anyagárváltozásokot az egyes munkatételek egységároín keresztülve'm zetni;

_ c) 1968 óta három — egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő — árrendelet jelent meg, így attól függően, hogy a munkát 1973. január 1 előtt. 1973. január 1. és 1976. január—' 1. között. illetve 1976. január 1 után kezdték meg. eltérők az árkalkulációs szabályok.

Ha figyelembe vesszük. hogy az építmények kivitelezési ideje viszonylag hosszú

— a nagyobb építmények esetében több év —. nyilvánvaló, hogy az árstatisztika alapját képező számlákban különböző árszintek, árkolkulációs módszerek fordul- nak elő. Az árindex mindig az adott évben átadott építmények átlagos árszintjé—

nek az előző évben átadott építményekéhez viszonyított változásait tükrözi.

AZ EPlTÖIPARl ÁRAK ALAKULÁSA AZ ÁLLAMl ÉPlTÖlPARl VÁLLALATOKNÁL

Az állami építőipari vállalatoknál 1968-hoz képest -- hét év alatt —— 252 száza- lékkal nőtt az építési—szerelési munkák árszínvonala. (Az 1976. évi kb. 4.5 százalé-

kos áremelkedést figyelembe véve az árindex 131.0 százalék.) A növekedést túlnyo—

mórészt CI járulékos árképző tényezők nélküli árösszegben (..tételek árösszege", ko—

rábban ,,olapösszeg") bekövetkezett árszintemelkedés okozta. A járulékos árképző tényezőkben bekövetkezett emelkedés a hét év alatt csak 1,6 százalékos volt, vagyis ( a teljes áremelkedésnek 6 százalékát tette ki, és szerepük általában mérséklődött.

sőt a negyedik ötéves terviclőszak utolsó három évében már az árszínvonal csökke—

nése irányában hatottak. l' **

2. tábla

Az áralakulásra ható tényezők

(százalék)

Ebből:

E Áirváltozás az alap- a járulékos

V mértéke összeg tényezők

hatása

Az előző évhez viszonyítva

1969 . —j—-i 4,3' —l- 2.8 -l—0.6

1970 . dj— 3,9 —j- 2.9 —j—-1,0

1971 . 4- 3.5 _j— 3.2 4—0"?

1972 . —I— 4.4' —l— 3.7 ——l—O-,7

1973 . 4— 1.8_ —j— 2.0 —O,2

1974 . —j— 1,8 %— 2,1 —0',3

1975 . 4— 32 4— 3.8 —0.6

Az 1968. évhez viszonyítva

1975 . . . . . . . . . . . 11—252 -—l—22.7; —j—1,6

" 1969-ben az áremelkedésben szerepet játszottak még egyéb - az új órrendszerre való áttérésből adódó és 1968-ról átgyűrűző — tényezők is.

A járulékos árképző tényezők árfelhajtó szerepének megszűnéséhez mindenek-

előtt az 1973. január i-én életbe lépett új árrendelet járult hozzá.

A tételórösszeg—szintű árindexre ható tényezők

Az áremelkedést tehát döntő mértékben a ,.tételek árösszege szinten" (alap- összegszinten) bekövetkezett. árváltozások okozták. Ezen belül is az anyagárválto-

AZ EPITÖIPARI ÁRAK 681

zásoknak volt elsődleges szerepük: az építőipar által felhasznált anyagok átlagos egységára 1968-ról 1975—re több mint 40 százalékkal emelkedett.3 (Az 1976. évet is

figyelembe véve. az anyagárak növekedésének mértéke meghaladja az 50 száza—

lékot.) Jelentősebb mértékű anyagár-emelkedést okozó hatósági árintézkedésre a vizsgált időszakban három ízben, 1972-ben, 1975-ben, majd 1976-ban került sor;

de kisebb árváltozások szinte minden évben előfordultak:

1971-ben egyebek között a bitumen, a zúzott kő és a kavics,

1972—ben a tégla. a cement, a beton- és vasbetonipari, valamint az épületasztalos- ipari termékek,

1974-ben egyes kohászati és vegyipari termékek.

1975-ben az acéltermékek, a fémszerkezetek, a vegyipari termékek és a vasbeton szer- kezetek.

1976-ban többek között a cement. a mész, a tégla, a beton— és vasbeton termékek, a kavics, a bitumen. a faáruk és az épületasztalos-ipari termékek

árát módosították. Az 1968 és 1975 közötti áremelkedés mértékét jellemzően mutat-

ják az építőiparban felhasznált legfontosabb anyagok felhasználói egységárára vo-

natkozó adatok.

3. tábla

Egyes anyagok (anyagcsoportok) ielhasználói egységárának alakulása 1968. 1975. 1975. év az

Megnevezés , """","T"M ,'__.;__,._.____ 1968- ,éV, ev: egysegar szazaleka—

(forint) ban

Zúzott kő (tonna). . 63 87 138.1

Cement, ömlesztve szállított (ton-

na) . . . . 575 641 1115

Cement, zsákolt (tonna) . . . 622 752 120,9 Tömör és lyukasztott kisméretű

tégla (ezer darab) . . . 726 915 12ó.0 Beton- és vasbeton falpanel

(négyzetméter) . . . . 1890 3186 168,6

Vasbeton födémpallő. feszített *

(négyzetméter) . . . 155 265 171.0

Vasbeton födémpalló, feszítés

nélkül (négyzetméter). . . 165 297 180.0

Falburkolá csempe (négyzetmé-

ter) . . 70 100 1429

Előre kevert beton (köbméter). 413 602 145.8 Betonacél, nagyszilárdságú (má-

zsa) . . . . . . . . . . 555 665 119.8

Betonacél, normál (mázsa) . . 529 617 116,6

Acélcső (mázsa) . 935 1263 135.1

Épületszerkezet fémből (mázsá). 1271 1970 155.0'

Bitumen (mázsa). . . . 113 204 180.5

Fenyőfűrészáru (köbméter) . . 1757 2643 150,4 Parketta (négyzetméter). . . .

125 175 140,0

Az 1976. évi árváltozások várható hatását is számításba véve. az 1976. évi fel—

használói egységár a cementnél kb. 35, a téglánál kb. 68, a beton- és vasbeton

termékeknél 70—90, a bitumennél közel 100, a fenyőfűrészárunál 110, az épület-

3 A ,.felhasználói egységárra" az anyagok tényleges árváltozósán kívül az anyagcsoport összetételében bekövetkezett változás is hatást gyakorolhat. A tényleges anyagárváltozás a valóságban némileg kisebb.

682 DOHÁNY PAL .- KEREKES onto

asztalos-ipari termékeknél pedig 60—70 százalékkal magasabb az 1968. évi átlag-

áraknál. * *

A tételárösszeg—szintű árindex 1968 és 1975 közötti 22,7 százalékos emelkedését tehát túlnyomó részben az anyagár-emelkedések okozták. Hozzájárult azonban az áremelkedésekhez a szállítási költségek növekedése is, ami nem elsősorban a tá- rifák változásának volt a következménye, hanem annak, hogy a költségesebb közúti szállítás aránya az összes szállításon belül számottevő mértékben megnőtt. (1976- ban viszont már a 10—12 százalékos tarifaváltozás is növelte az építőipar szállítási költségeit.)

. A bérköltségekben bekövetkezett emelkedést a kivitelezői tételes egységárak—

ban a hatósági áras munkákra vonatkozóan nem lehetett figyelembe venni,_ mivel, ezeknél az építési díjat az Építőipari Költségszámítási Normák maximálták. Afsza—

bad áras munkáknál éltek ugyan a kivitelezők a lehetőséggel,,de inkább a bruttó haszonkulcsot növelték. Az egységárakban felszámított bérköltség emelkedésének aránya 5 így annak az építőipari árszintre gyakorolt hatása nem volt számottevő.

1976-ban már az egységárak'ban figyelembe vettvbérköltségek növekedése is

emelte az árszintet. Az 1976-ban életbe lépett új árrendelettel egyidejűleg kiadott új ÉKN-kötetekben ugyanis már figyelembe vették az 1968 óta bekövetkezett bér- emeléseket. valamint az 1976. január 1-től megemelt béradókat is. Ezek hatását természetesen mérsékli a termelékenységben bekövetkezett — és a normatívákban

számításba vett —— változás.

A tételárösszeg-szintű árindexeknek egyik formája a mun'kanem-árindex. En- nek részletes ismertetésére a későbbiekben kitérünk.

A járulékos árképző tényezők változásának hatása

A járulékos árképző tényezők változásának hatására bekövetkezett építőipari árszintváltozás az 1968—1975. években ugyan sem arányában, sem mértékében nem volt jelentős, több szempontból mégis szükség van e tényezők részletesebb vizs-

gálatára. * '

Egyrészt indokolttá teszi e vizsgálatot az. hogy a járulékos tényezőknél tapasz- talható árszintemelkedés (illetve csökkenés) nagyobb részben ,,tiszta" építőipari árváltozásként fogható fel szemben a tételárösszeg-szinten bekövetkezett árválto—

zásokkal. amelyek nagyrészt az építőiparba begyűrűző árváltozások következményei.

Ez azt jelenti. hogy az esetek jelentős részében az áremelkedés mögött nincs tény- leges önköltség—emelkedés -— és ezáltal nyereségnövelő hatása van —. vagy olyan jellegű önköltség-növekedés ellensúlyozására szolgál, amely közvetlenül nem há-

rítható át a megrendelőre.

Másrészt meg kell vizsgálni e tényezőket azért is. mert — a hét év és az összes munkák átlagában mérve — hatásuk ugyan szerény. de egyes években és bizonyos

típusú munkák tekintetében egyáltalán nem elhanyagolható. így például a lakóház-

fenntartási munkáknál az 1968—ról 1975—re bekövetkezett 60 százalékos áremelkedést egyharmadrészben a járulékos árképző tényezők emelkedése okozta.

Az árszintre legnagyobb hatást gyakorló járulékos árképző tényező a bruttó ha- szonkulcs volt, amely a hét év alatt 1.2 százalékkal járult hozzá az árszintemelkedés- hez. (A megfigyelt építményeknél felszámított bruttó hasmn mértéke a vetítési alap—

hoz viszonyítva 1968-ban 9.9, 1975-ben 11.5 százalék volt.) A különleges körülmé—

nyek miatt felszámított költségek (pótlékok) és felárak aránya 1975-ben 0.3 szá— * zalékkal volt magasabb, mint 1968-ban. A többi járulékos tényező egyáltalában nem vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolta az árszínvonalat.

AZ ÉPITÓlPARI ARAK 683

Feltűnő eltérés mutatkozik akkor, ha a hétéves időszakot kettéválasztjuk. és külön vizsgáljuk az 1969—1972. évek. illetve az 1973—1975. évek adatait. (A ketté—

választást az 1973. január 1-én életbe lépett új árrendelet indokolja.)

4. tábla .

A járulékos árképző tényezők hatása az árszintre

(százalék)

1969—1972.) 1973—4975.l 1969—1975 Tényező

évek

Emelőgépek költségei — —j—0,1 Hj—Oj1

Pótlékok és felárak . jl—"i,0 ——0*.7 —l—0,3

Bruttó haszon —j—1.ó —O,4 —j—1,2

Engedmények . —j—0,1 ——O,i —

Felvonulási költség . —- — —

Együtt ! —j—2 ,7 1 —1,1 ' —1—1,ó

A két időszak közötti különbség elsősorban a különleges körülmények miatt felszámítható többletköltségek korlátozását és a szabad áras munkák arányának csökkenését tükrözi. Ez utóbbi tényező csökkentőleg hatott az átlagos bruttó ha—

szonkulcsra (1972—ben 11,6, 1975-ben 112 százalék volt).

Az árindexek alakulása árformánként

Az 1968-ban bevezetett új építési árrendszer kétféle árforma alkalmazását tette lehetővé: a maximált és a szabad árformát. A rendelet pontosan körvonalazta, hogy mely munkákat kell maximált áron elszámolni. Már utaltunk arra, hogy -— eltérően az ipari termékektől -- a .,maximált ár" az építőiparban csak az ár egy részére (áz építési díjakra, valamint az érvényesíthető bruttó haszonkulcs, felvonulásikölt- ség—kulcs stb. mértékére) vonatkozik, míg az árra jelentős befolyást gyakorló anyag- és szállítási költségek hatását az árak képzésénél figyelembe lehetett venni. Ebből következett, hogy 1968 és 1975 között a maximált áras munkáknál az átlagosnál alacsonyabb. de így is számottevő áremelkedés következett be. Az átlagot jóval meghaladó mértékű volt az áremelkedés a szabad áras munkáknál. amelyeknél

egyébként az árindex minden évben magasabb volt. minta maximált áras munkáké.

A jelentős eltérést elsősorban a járulékos árképző tényezők. azon belül is a bruttó haszonkulcs alakulása idézte elő. A maximált áras munkáknál a járulékos tényezők mindössze 0.3 százalékkal, a szabad áras munkáknál viszont 13.6 száza—

lékkal járultak hozzá az árszintemelkedéshez. Ezt a eltérő hatást legjobban a bruttó haszonkulcs alakulása mutatja: a bruttó haszonkulcs a maximált áras munkáknál 1970-ben 10,5, 1975-ben 10.3 százalék, a szabad áras munkáknál 1970—ben 13.

1972—ben 179. 1975-ben 20,3 százalék volt.

A szabad áras munkák lényegesen magasabb árszínvonalából következik. hogy az összes munkák átlagos árszintjére jelentős hatást gyakorolt a munkák ártormák szerinti megoszlása. a szabad áras munkák aránya. Az 5. tábla adataiból is meg- állapítható. hogy az átlagos árindex évről évre közelebb került a maximált áras munkák árindexé—hez, ami a maximált áras munkák arányának növekedésére. illetve a szabad áras munkák arányának csökkenésére vezethető vissza. Az arányeltolódás az utolsó két évben azt eredményezte, hogy az átlagos árindex alacsonyabb Volt a maximált áras munkák árindexénél. és így nem a két árindex között helyezkedett el.

684 DOHÁNY PÁL —- KEREKES OTTÓ

A szabad áras munkák jelentőségének csökkenését jól mutatja e munkákará—

nyának csökkenése: 1970-ben a megfigyelt munkáknak 23.6 százaléka szabadáras

munka volt (a költségvetési összeg alapján). 1972—rearányuk 18,8, 1975-re 9.1 szá-

zalékra esett vissza. (A valóságban a szabad áras munkák aránya valamivel maga—

sabb. mivel a meg nem figyelt - kis értékű — munkák nagy része szabad áras. Ez azonban a tendenciát nyilvánvalóan nem változtatja meg.)

5. tábla

Az árindexek alakulása árformánként

Ebből:

E Az összes a maximált a szabad

v árformába tartozó

munkák árindexe

lndex: előző év z100 1969 . . . . . . . . . . . 104.3 103.1 106,9 1970 . . . 103.9 1032 106.4

1971 . . . . . . . . . . . 1013.5 103.1 105.5 *

1972 . . . . . . . . . . . 104,4 1044.0 1062 1973 . . . . . . . . . . . 101,8 101,7 104,8

1974 . . . . . . . . . . . 1013 1020 1028

1975 . . . . . . . . . . . 1032 103.3 104.1

index: 1968. év ; 100 1975 . . . . . . . . . . . 1252 122.3 ! 1429

Néhány szót kell szólni a harmadik —— csak átmenetileg létező - árformáról. a hatósági megkötésekkel kialakított árról. Ezt az árformát az 1973. január 1 után kötött szerződések alapján végzett egyes — korábban szabad áras -- munkáknál kel-

lett alkalmazni. Az 1976-ban életbe lépett új előírások már megszüntették ezt az

árformát. Aránya egyébként az összes megfigyelt munkából — a költségvetési ösz—

szeg alapján számolva — 1975—ben is alig 6 százalék volt. A korábbi évek ennél is jóval alacsonyabb — 1—3 százalékos — előfordulási aránya miatt erre az árformára nem is készültek árindexek. Az árforma bevezetését követő árcsökkentő hatás azon—

ban az átlagos árindexben jelentkezik.

Az árszínvonal alakulása a munkák jellege és építményfőcsoportok szerint

Az árformák. illetve a munkák jellege szerint meghatározott árindexek között bizonyos tekintetben hasonlóság van. Az új munkák árindexe — a maximált áras munkákéhoz hasonlóan — az átlagosnál alacsonyabb. a fenntartási munkák—ár- indexe pedig -— a szabad áras munkákhoz hasonlóan —— az átlagosnál lényege- sen magasabb.

Az új munkák és a maximált áras munkák árindexe közel azonos, ami annak tulajdonítható, hogy a vizsgált időszakban érvényben volt árelőirások a nagyobb, beruházási építési munkákat a maximált árformába sorolták. Az új munkákon belül

a szabad áras. illetve a hatósági megkötésekkel kialakított árakon elszámolt mun—

kák — a költségvetési összeget figyelembe véve — csak nagyon kis hányadot kép—, viseltek.

A fenntartási munkák. illetve a szabad áras munkák között már nem annyira, szoros a kapcsolat. Viszonylag jelentős az olyan fenntartási munkák aránya, ame-

AZ EPITÖIPARI ÁRAK 685

lyekre maximált áras szerződést kell kötni. (Ilyen például az út—, a híd-, a vasút—

fenntartási, illetve a vízi építményekkel kapcsolatos fenntartási munkák jelentős

része.) Ennek ellenére a fenntartási munkákon belül nagyobb a szabad áras mun—

kák hányada, s ez jól érzékelhető az árindex alakulásánál is.

Az 1975. évi árindexek a munkák [el/ege, illetve árformák szerint

(Index: 1968. év : 100)

Á/v'ndex/ű/a) 76 a

740 720

i; %

60

40 20

0

I/j munka/Á l Ewafan/ás/ l/7471/h7á/fáf'aslő'zaáadánas

munká/( mmááé rna/Máá

'/

Az ugyancsak beruházási jellegű bővítési, átépítési. korszerűsítési munkák ár—

indexe az új építményekéhez van közelebb, de az átlagot némileg meghaladja _ (126,4%). E különbséget a szabad áras munkák nagyobb aránya magyarázza.

6. tábla

Az árindexek alakulása a munkák jellege és építményfőcsoportok szerint

Új Fenntartási

Epitményfőcsoport munkák 1975. évi

árindexe

(Index: 1968. év : 100)

Átlagosan . . . . . . . . . . . . . 123.2 137,4 Ebből:

lpari épületek . . . . . . . . . . . 123,4 143.7

Kereskedelmi és tárolási épületek . . . . 123,6 147.5 Igazgatási épületek . . . 125,5 146,8 Művelődési épületek . . . . . . . . 122,6 1533 Jóléti épületek . . . 123.6 152.5 Lakóházak . . . . . . . . . . . . 126.3 160,4

Utak . . . . . . . . . . . . . . 118,1 128.1

Vasutak . . . . . . ._ . . . . . 125,3 . Vízi építmények . . . 109.6 1228 Csővezetékek . . . 120,4 119,5 Technológiai szerelési munkák . . .

124,7 1292

686 DOHÁNY PÁL _ KEREKES ono

Az építményfőcsoportonkénti árindexeket a 6. táblában mutatjuk be.

Az építményfőcsoportonkéntí árindexek átlag körüli elhelyezkedését alapvetően két tényező befolyásolja:

a) mennyiben érintették az adott építményfőcsoportot az anyagárváltozások (a vizsgált hét évben általában nagyobb mértékű volt az áremelkedés a mogosépítőipar által felhasznált anyagoknál, s ennek megfelelően az épületek árindexe magasabb, mint a mélyépítőipari lé—

tesítményeké, a vasutak kivételével),

b) milyen arányt képviseltek az egyes építményfőcsoportokon belül a szabad áras mun- kák (ez a tényező elsősorban a fenntartási munkák épitményfőcsoportonkénti vizsgálatánál érezteti hatását, s itt is az épületek ..javára": az épületfenntartási munkák árindexe — mivel itt a szabad árforma szinte kizárólagos -- lényegesen magasabb, mint a mélyépítési létesit—

mények fenntartásával kapcsolatos munkáké).

Az új épületek között említésre méltó. hogy a lakóházak és az igazgatási épü- letek árindexe az átlagosnál magasabb. A mélyépítőiparban a vízi építmények és a bányaépítmények átlagosnál lényegesen kisebb árindexe a szembetűnő, ami nyilván azzal van összefüggésben, hogy ezek az építmények kevésbé anyagigényesek. A

fenntartási munkák között kiemelkedően magas a lakóházfenntartási munkák ár-

indexe. ami a piaci helyzettel -7 az építési igények és a kivitelezői kapacitás közötti jelentős különbséggel -— van összefüggésben.

Az árszínvonal változása munkanemenként

Mint korábban utaltunk rá, a—munkanem-árindexek tulajdonképpen a tételét- összeg—szintű árindexek részletezését jelentik.

Az árszínvonal munkanemenkénti változását jelző munkanem-árindexek mint—

egy közbenső helyet foglalnak el az anyagárindexek és az építményfőcsoportos ár—

indexek között olyan értelemben. hogy

egyfelől, az egyes munkanemek árindexének nagysága főleg attól függ, hogy mennyire .,anyag-" vagy munkaigényes a munkanem, illetve, hogy az adott munkanemnél a jellemző

anyagok ára miként változott; * '

másfelől, az épitményfőcsoportos árindexek nagysága attól is függ. hogy milyen ár- indexű munkanemek képviselnek az építmény megvalósításához szükséges munkák között nagyobb arányt.

Már a korábbi megállapításokból is egyértelműen következik, hogy a munka—

igényesebb munkanemek árindexe alacsonyabb, mint az anyagigényesebb munka—

nemeké'.

Ez összefüggött azzal a körülménnyel, hogy az ÉKN—tételek élő munkával kap—

csolatos normáit és ezzel együtt az ott előírt építési díjtételek összegét — termé- szetesen csak a hatósági áras munkáknál —- 1968. január 1. és 1975. december 31.

között az egységárak képzésénél változatlanul kellett alkalmazni. (Kivételt képez—

tek a ..Föld- és sziklamunkák" munkaneméheztartozó ÉKN—tételek, amelyeknél 1969- ben hatósági ármódosításra került sor. Ennek az árindexre gyakorolt hatása azon- ban nem volt jelentős.) Az anyag—, illetve munkaigényesség szerepét jól szemlélteti néhány munkatétel átlagos egységárának alakulása. (A 7. táblában a munkaigé-

nyesség mértékét az építési díjnak az egységáron belüli aránya mutatja: minél ma-

gasabb ez az arány, annál kevésbé anyagigényes (: munka.)

A 7. táblában szereplő egységárak — mint ahogy a munkanemárindexek is — a tételek árösszege szintjén értelmezendők, és az építőipari árképzés szabályainak megfelelően nem foglalják magukban a járulékos ár'képző tényezőket. Megfigyelé—

sük azonban elengedhetetlen. mivel ezek jelentik az építőipari árindexszámítás alapjait.

'AZ ÉPlTÖlPARl ÁRAK 687

7. tábla

Néhány ÉKN-munkatétel 1968. és 1975. évi átlagos egységárának alakulása

1968. 1975. Az építési díjtétel Al,1975- évi

összege mega?

A munkanem megnevezése' egyseget

— évi átlagos egységára , .

, (forint) forint" az 1968. ev:

százalékában

Az építési díjtétel aránya 100 százalékos Termőföld leszedése és mozgatása (négy—

zetméter) . . . . . . . . 2.75 2.75 2575 100.0 100,0

Pillérek, pincetömbök kiemelése (köb—

méter) . . . . . . . . . . . 4520 45.20 45.20 100,0 100,0

Földvisszatöltés (köbméter) . . . . . 10.50 10,50 10.50 100',0 100,0 Aszfaltburkolatok leta ka rítósa (négyzet—

méter) . , . . . . . . . . . 1,75 1.75 1575 100.0 100.0

' Az építési díjtétel aránya 40 százalék felett van Betonacél—szerelés épületeknél (mázsa)

Cszltoma)építés előregyártott elemekből 996,00 1100,00 414,00 41,6 110,6 méter . . . . . . . . . .

Aknahágcsó beépítése köracélból (cla— 66.40 85.80 28.3(ll 426 1292

rab) . . . . . . . . . . . . 34.50 46.60 13.80 40.0 135.1

Aknajellegű műtárgyak síkzsaluzása '

(négyzetméter) . . . 44.00 53.00 23.50 53.4 120.5 — Az építési díjtétel aránya 20 százalék alatt van Merev vasbeton készítése (mázsa) . . 724,00 1720,00 104,00 14,4 237,6 Talajnedvesség elleni szigetelés (négy—

zetméter) . . . . . . . . 7.33 11.80 0.56 7.9 161,0

Öntöztt aszfalt burkolat készítése (négy-

zetméter) . . . . . . . . . . 110,00 157,1O 6.15 5,6 1428

Gázfőzők. gáztűzhelyek szerelése (da—

rab) . . . 213000 3290,00 22.10 1.0 1545

* A megnevezés rövidített, csak utal a munkatétel tartalmára. A táblában szereplő első munkatétel teljes szövege például a következő: humusz termőréteg, termőföld leszedése és mozgatása. egy karoláson belül deponálva, száraz, földnedves. Gyökér nélküli talajban. 11—20 centiméter vastagság között.

" Az 1968. január 1-től érvényes EKN-kötetekben előírt változatlan árakon.

1969 és 1972 között évről évre nőtt az árindexszámításoknál felhasználható

munkatételek száma. (Valamely munkatétel árindexe ugyanis csak akkor számítható

ki. ha mind a tárgy-,— mind pedig a bázisévben előfordul az adott tétel. Ezek az ún.

összehasonlíthátó munkatételek.) 1972 után -—— mivel a reprezentánsok száma már

kielégítő volt — a növekedés megállt. (Lásd a 8. táblát.)

Az egyes munkanemeken belül —- részben a munkanem súlyától is függően —

különböző az előfordulásoknak a száma.

A feldolgozott több mint 4000 munkatétel árindexe természetesen igen nagy mértékű — egyes években 90 és 130 százalék közötti -— szóródást mutat. Kisebb mértékű, de még jelentősnek nevezhető a szóródás az egyes munkanemek között is.

Ezt jól szemléltetik a 9. tábla adatai.

Az egyes munkanemek árindexét a felhasznált anyagok árváltozása mellett be—

folyásolta az is, hogy az adott munkanemnél milyen arányt képviselnek a szabad áras munkák. A szabad árformába tartozó munkáknál ugyanis a munkatétel-egység- árak egyrészt magasabbak. mint a, maximált áras munkák azonos tételeinek egy- ségárai— (lásd a 10. táblát), másrészt az egységárak növekedésének üteme is gyor-

sabb. '

688 DOHÁNY PÁL - KEREKES OTTÓ

, 8. tábla

Az árindexszámításokhoz felhasznált ÉKN-tételek, illetve az előfordulások száma az állami építőipari vállalatoknál

A megfigyelt munkák összehasonlíthutá EKN-

tételeinek. szerkezetelnek számu tételein belül az előfordulások száma

Év ebből: ebből:

összesen , ' , átolcglgításl összesen , Ötakglgítósl ug munkak fenntartási uj munkák fenntartási

munkák munkák

1968 . 6 260 5 866 394

1969 . l 1270 1135 135 10112 9571 541

1969 . 10 399 9 655 744

1970 . l 1 435 1 230 205 30 826 23 335 2 491

1970 . 40 619 35 127 5 492

1971 . l 3 798 2 758 1 040 51 147 44 638 6 509

1971 . 51 480 44 985 6 495

1972 . l 4 133 3 065 1 068 52 0113 46 973 5 040

1972 . 51 844 47 073 4 771

1973 . l 4 018 3 074 944 62 923 58 267 4 656 _

1973 . 60 707 56 145 4 562

1974 . l 3 968 3 056 912 55 285 50 644 14 641

1974 . 58 509 53 934 4 575

1975 . l 4 031 3 106 925 58 477 53 746 4 731

9. tábla

Néhány munkanem 1975. évi árindexe és az összes munkanem árindexétől való eltérése

Az árindex A munkanem megnevezese' 1968. ev :, valni: zggoése' I 'I

: 100 (százalék)

Az összes munkanem átlaga' . 120,7 —-

Föld- és sziklamunkák 100,5 -——20.2

Síkalapozás 114,4 — 6.3

Cölöpolapozás 1652 —l-44. 5

Helyszíni beton és vasbeton szerkezeti mun-

kók . . 109.8 -——10,9

Előregyártott épületszerkezetek . 127,6 —l— 69 Folozott és egyéb kőművesszerkezetek 123.7 —l— 3.0

Tetőfedés . . 148,6 —l-27,9

Vakolás, felületképzés. 114.0 — 6.7

Burkolás . 122,1 —l— 1.4

Épületasztalos- ipari szerkezetek 129.0 —l— 8.3 Épületlakatos- ipari szerkezetek. 135.0 —l—14,3

Szobofestés, mázolás stb. . 127,6 —l— 69

Bitumenes pályaburkolotok.121,6 —l— O,9

Beton pályoburkolotok 134,8 —l—14,1

Normál nyomtávú vasúti felépítményi munkák 1222 -l- 1,5 Elektromos vezetékek és berendezések. . 118,6 —— 2.1 Épületgépészeti szerelvények és berendezési

tárgyak szerelése 122,6 —l— 1.9

' Az .,olapösszegszintu árindexnél kisebb, mert nem tartalmazza az onyogár-különbözetl számlák.

illetve úrkockázoti fedezetként elszámolt összegek változásának hatását. E tényezők ugyanis technikai okokból a járulékos árképző tényezők között szerepelnek. de tartalmilag inkább az olapösszeghez sorolhatók.

Az EPlTÖlPARI ÁRAK 689

10. tábla

Néhány munkatétel átlagos egységárának alakulása óriormák szerint

Homlokzati 10 centiméteres Válaszfal ké- Aljzatbeton csoallvany válaszfal szítése kismé- B—100 beton— 2 IGPC'S' készítése retű téglából

minőséggel 2, pallos 20 válaszfaltéglá— féltégla vastag-

(köbméter) meter'magas- ból ságbon

Év (négyffesil'géter) (négyzetméter) (négyzetméter)

11915?" szabad 119159" szabad hgtóf szabad t h9'óf szabad

509! sogi g! sagi

óirforma szerinti egységára

Forint

1968 . . . . . . . . 599.70 680.80 11,80 20.20 80.40 85.00 95.80 104,4O 1969 . . . . . . . . 61120 719,40 12,3O 20.50 85.80 8650 96,10 107.50 1970 . . . . . . . . 629.00 741,40 13.10 20.30 86.10 87,70 94.10 10280 1971 . . . . . . . . 647.50 754.70 12.80 20.80 83.50 92.00 98,20 10520 1972 . . . . . . . . 660,30 779.70 12.80 22.50 86.30 101.90 99.20 118.80 1973 . . . . . . . . 765.00 811.70 12.90 24.10 93,70 106,80 107,00 12230 1974 . . . . . . . . 685,70 829.00 13.10 25.00 97.00 112.00 109.90 137,60 1975 . . . . . . . . 694.80 869.00 13.50 26.70 96.40 114.10 112.90 135.60

; index: 1968. év : 100

1975. . . . . . . . 115,9 l127.6 111114 132,2 11199 )1342 41118 11299

Hasonló tendencia tapasztalható természetesen a munkanem-órindexeknél is.

11. tábla

Néhány munkanem 1975. évi árindexe árformák szerint

Hatósági Szabad

Munkonem *, —————

árforma szerinti árindex

Helyszíni beton és vasbeton szerkezetek . . 109,8 126.2 Falazott és egyéb kőműves szerkezetek . . 123.7 129,2 Vakolatok. felületképzések és rabicok . . . 114,0 160,5 Burkolatok . . . . . . . . . . . . . 122,1 137,5

Az 1976-ban bekövetkezett anyagárváltozások, valamint az új Építőipari Költség—

számítási Normák eltérő módon befolyásolták a különböző munkanemek árszínvo- nalát. Előzetes számítások/' szerint az 1976/1975—ös munkanem—árindexek 100 és 133 százalék között szóródnak. A növekedés átlagos mértéke 10—11 százalék. Az, átlag—

nál kisebb a növekedés a jelentősebb munkanemek közül a cölöpalapozáshál (ón/o).

a vakolatoknál és felületképzéseknél (oo/0). a burkolatoknál (SU/g), az épületlakatos- ipari szerkezeteknél (1%), a szobafestő és mázoló munkáknál (ón/o). az elektromos berendezések szerelésénél (1%), az épületgépészeti szerelvények és berendezési tár—

gyak szerelésénélliolo); az átlagot meghaladó mértékű viszont a föld- és szikla—

munkáknál (160/0). a ducolás és szádfalazásnál (23%). a falazott és egyéb kőműves-

szerkezeteknél (220/0), az ácsszerkezeteknél (330/0), az útburkolat—alapozásnál és ma-

kadámburkolatoknál (20%): a bitumenes pályaburkolatoknál (160/0). a beton pálya-

burkolatoknál (170/0). —

4 E számítások eredményét a 43/1975. sz. -— az épitési—szerelési munkák áráról intézkedő 17/1975. (Xll.

29.) EVM-AH. számú rendelet alkalmazásáról szóló — EVM—közlemény tartalmazza. amely az Építésügyi Er- tesitő 1976. évi 1. számában jelent meg (20—22. old.).

2 Statisztikai Szemle

690 DOHÁNY PÁL - KEREKES arra

AZ ÉPlTÖlPARl ÁRAK ÉS AZ ÉPITÉSI KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA5

A fogyasztói c'lrmegitélés általános jellemzőjeként el lehet mondani. hogy a vá—

sórló szinte mindig a ténylegesnél nagyobb árnövekedést érez. Ennek objektiv ala—

pot is adnak olyan tényezők, mint az új termékek belépése. a választék hiánya stb.

Ez a helyzet az építőipari termékek tekintetében is. Az átadott építmények építési költsége — mely tulajdonképpen az egy természetes mértékegységre jutó ..órral"

azonos — szinte minden építményfajtónól gyorsabb ütemben nő, mint az árszinvo- nal. Ez a tendencia egyes épitményfajtóknól majd minden évben megfigyelhető. Jó példa erre a lakásépítkezés.

12. tábla

A lakásépítkezések ár- és építésiköltség-indexe

Lakóházak EGY 125195

ÉV árindexe éP'tes'

költsége

Index: előző év : : 100

1968 . . . . . . . . . 121,7 1212

1969 . . . . . . . . . 104.7 106.1

1970 . . . . . . . . . 103,3 108.0

1971 . . . . . . . . . 102,7 1109

1972 . . . 1042 1092

1973 . . . . . . . . . 102.5 106,2

1974 . . . . . . . . . 102,3 104.1

1975 . . . . . . . . . 104,1 109,5

Index : 1967. év :

: 100

1975 . . . . . . . .' .

1537 2036

13. tábla

Az 1975. évi árindexek, valamint az egy természetes mértékegységre jutó építési költségek alakulása

. , , , A

Az egy termeszetes Az epltmeny megfelelő

mértékegységre jutó épitési- építmény.

Az építmény megnevezése építésl költSÉS k513139" főcsaport

(mértékegység) (forint) indexe árindexe

1967-ben [ 1975-ben Index:1967. év:-100

Ipari csarnokok (légköbméter) . . 409 920 225 139

Áru- és üzlethózak (légköbméter) . 763 2041 267 144 Vendéglátóipari épületek (légköb— ,

méter) . . . . . . . . . . 759 1520 200 144

lrodaépületek (légköbméter) . . . 787 1842 234 148

Munkásszóllósok (férőhely) . . . 19125 65 376 342 148 Általános iskolák (légköbméter) . . 569 1 293 227 144 Általános iskolai tanterem . . . . 528* ,1470* 278 144 Uzemi öltözők és fürdők (légköbmé:

ter) . . . . . . . . . . . 695 1408 203 142

Bölcsődék (férőhely) . . . 48** 110* 229 142

(A tábla folytatása a következő oldalon.) 5 Részletesebben lásd Nagy József, dr. Pukli Péter és dr. Tar József korábban idézet! tanulmányát.

AZ EPITÓIPARI ÁRAK 691

(FolytatásJ Az egytermészetes Az építmény A , mértékegységire jutó építési- Wegfelelo Az építmény megnevezése építési költség költség- föl?;g'ÉJx'

(mertekegyseg) (forint) indexe árindexe

1967-ben 1975—ben Index: 1967. év : 100

Óvodák (férőhely) . . . 20* 52* 260 142

Lakóházak (légköbméter) . . . . 639 1390 218 154

Ebből:

4 emeletes lakás . . . 139* 299* 215 154

9—10 emeletes lakás . . . 182* 339* 186 154

Betonutak (négyzetméter) . . . . 539 721 134 135

Aszfaltutak (négyzetméter) . . . . 289 501 173 135

Normál nyomtávú ipari vasutak (mé—

ter) . . . . . . . . . . . 3850 5593 145 140

Közúti vasbeton hidak (négyzetmé-

ter) . . . . . . . . . 6070 9240 152 137

Csatorna, előregyártott csövekből

(méter) . . . . . . . . . . 1 153 2486 216 133

' Ezer forint.

Az ár— és építésiköltség—index közötti eltérésnek több oka lehet. például:

a) változatlan terjedelem mellett a minőség. a felszereltség (a használhatóság) javult;

b) az egy rendeltetési egységre (például lakás, férőhely stb.) jutó terjedelem nőtt;

c) a korszerű -— és általában költségesebb — építési módok alkalmazása tért hódított:

d) a költség szempontjából kedvezőtlenebb telepítésű építmények aránya növekedett (rosszabb talajviszonyok, hosszabb szállítási távolság stb.);

9) esztétikusabb megoldások - és ehhez drágább anyagok — alkalmazására került sor.

E tényezők egy része a költségekkel párhuzamosan (esetleg annál nagyobb vagy kisebb mértékben) a használati értéket is növeli. Vannak azonban olyan költ- ségemelő tényezők is, amelyek nem járnak a használati érték növekedésével. Ebben a vonatkozásban van alapja a bevezetőben említett fogyasztói ármegítélésnek.

Az árindexek és az építésiköltség-indexek közötti eltérés elsősorban az épüle- teknél nagymértékű. (Lásd a 13. táblát.)

Feltehetően 1976-ban nem nőtt és a következő néhány évben sem nő számot- tevően tovább az árindexek és az építésiköltség—indexek közötti távolság, mivel az építési költségek növekedésének mérséklése. megállítása érdekében több intéz—

kedést hoztak. Ezek közül talán a műszaki gazdasági normatívák bevezetésének

van a legnagyobb jelentősége. 1974—ben és 1975-ben mintegy 40 építményfajtára

(általában különféle épületekre) adtak ki normákat, melyek pontosan előírják az

érintett építményeknél alkalmazható szerkezeti megoldásokat, a lényegesebb ter—

jedelmi adatokat és a maximálisan előírányozható építési költségeket. Annak vizs- gálata. hogy e normák bevezetése mennyiben segítette elő a költségek növekedé- sének mérséklését, a későbbi évek árstatisztikai munkájának egyik feladata lesz.

PE3l-OME

Aaropu paCCManMBalOT npoucmenmue c 1968 roga u3meHeHnn ueH a ctponrenbcrse, auannsnpyior ux KOMnOHeHTbI n, cooraercraeHHo, npwmubi.

B Hal-nane naior CBOÖOAHYK) Kap'rm-ry o p.anmeunsx u.eH, nMeaumx mecro Ha ypoaHe l'lOApZAt—lblx oprauusauuü (rOCYAapCTBeHHle npegnpmmü u noonepamanbix opranuaauuü).

21