A termelési index és az árindex kiszámításának problémái az építőiparban

szam 765

A termelési index és az árindex kiszámításának problémái az építőiparban

Magyarországon az építőipar és az épít- kezések sajátos szervezeti felépítése miatt az építési munkák termelési volu—

menét

a) az állami építőipar,

b) az építőipari szövetkezetek,*_ , c) a nem építőipari állami vállalatok

és szövetkezeti szervek által saját elők—- kel (az ún. házilagos kivitelezési formá—

ban) végzett építkezések és d) a magánépítkeze'sek

termelési indexeinek összesített indexé—

vel határozhatjuk meg. E mutatószám kiszámításának nagy jelentősége van, hi- szen a legszemléltetőbben ez ad tájékoz- tatástaz építési tevékenység alakulásáról, a létrehozott új építmények és az elvégr zett tatarozási-felújítási munkák terjedel—

mének növekedéséről vagy csökkenésé—

ről, a szó szoros értelmét tekintve: az

ország építéséről. 1 Magyarországon ré—

gebben (a Magyar Gazdaságkutató Inté—

zetben) többször kiszámították a lakóház- építkezések és az építőipar termelési in- dexét. 1948 óta azonban ez az index

rendszeresen nem került közzétételre.

Az építési tevékenység összesített in-

dexe kiszámításának szükségességét ha—

zánkban jelenleg több —— feltétlen figye-

lemreméltó — körülmény indokolja. Ilyen fontos körülmény például az, hogy az ál—

lami építőiparban a termelés volumené- nek mérésére szolgálő változatlan ár az elmúlt évek folyamán több konkrét intéz—

kedés és igen sok torzító tényező hatása következtében ——- számos jel szerint -—

lényegében megszünt változatlan ár lenni, s így a termelés tényleges terjedelmének

kifejezésére alkalmatlanná vált. Az ősz-

szesített index kiszámításának fontosságá—

! Ezt az indexet ;: legtöbb országban kiszámít- ják és közzéteszik. A Szovietunióban ,— tudomá- sunk szerint -— a magánénítkezések figyelembe- vétele nélkül változatlan árakon történő számba- vétel alapján számítják ki az építési-szerelési munkák terjedelmét jellemző indexet, Lénveaében hasonló módon járnak el a népi demokratikus or- szágok is. Lengyelországban azonban már kisérle- teznek azzal. huny más módszerekkel is kiíeiezvék az építési munkák terjedelmét Nvugaien többféle módszert alkalmaznak A kapitalista országokban az építkezésekre vonatkozó termelési index több- nyire részét képezi a7 inari termelés indexének így van ez például Angliában, NyugatNémetország— '

"ban és több más államban is.

ra mutat rá —— úgy ítéljük —-— az a körül—

mény is, hogy az ország egész építési te—

vékenységének az állami építőipar csak.

aug több mint a felét, az Építésügyi Mi-

nisztériurn vállalatai pedig csak egyhar-

madát Végzik. Az állami építőiparra vagy az építőipar legjelentősebb minisztériu—

mának munkájára vonatkozó termelési index önmagában tehát nem alkalmas aíra, hogy a Magyarországon folyó épí-—

tési munkák terjedelmének alakulásáról megfelelő képet adjon.

1. tibi.

Az építőipari termelés és az építőipari munkáslétsza'm megosztása 1956-ban

Építőipari Termelés munkáslétszám

Megnevezés meg- meg-

millió oszlás fő osztás forint (száza- (száza-

lék) lék)

Építésügyi

Minisztérium . . 3 742 33,1 63 300 ZBJ Egyéb miniszté—

riumok épitő-

ipari vállalatai 2 651 23,5 52 463 23,8 Állami építőipar . 6 393 56,6 115 763 MA Építőipari

szövetkezetek. . 462 4,1 9 109 4,1 Házilagos

építkezések . 8 313 29,4 75 583 88,6 Magánépítke—

'

zések ... 1 120' 9,9 24 430" 10,9

Összesen 11 288 100,o 224 885 100,a

* Állami árakon számolva becslés alapján.

** Az iparengedéllyel rendelkező kisiparosok számán kívül — becslés alapján —— tartalmazza az általuk leliehetóen íoglalkoztatottak létszámát is

Az építési tevékenységre vonatkozó ösz—

szesített index kiszámításának szükséges—- sége a következő fontosabb kérdéseket

veti fel: .

1. milyen módszerrel állapítsuk meg az egyes szektorok termelési indexét;

2. hogyan történjék az összesített index

kiszámítása; !

3. milyen más mutatók kiszámítását célszerű elvégezni a kiszámított index he—

lyességének ellenőrzésére és alátámasztá—

sára, és végül

4. milyen időszakot válasszunk ki a

bázis és a mérlegelés alapjául.

706 szem

L

Az— állami építőiparban, az érvényben lévő rendelkezések szerint, a termelést változatlan áron kell elszámolni, ezért a statisztikai megfigyelés az ún. 1952. ja- nuár l—i áron történik. Az építési—szere—

lési munkák műszaki és gazdasági terve—

zése is a "változatlan" költségvetési és árrendszerre épül fel. Az építési munkák

elszámolása a változatlan árra vonatkozó rendelkezések szerint az állami építőipari vállalatoknál az Építéstudományi Intézet által kidolgozott műszaki normák, az ún.

;.Építőipari költségvetési i'iorn'iák,u alap- ján történik. E normák részletesen meg-

határozzák az egységnyi szerkezeti elem

elkészítéséhez szükséges munkaidőt, a fel—

használandó anyagot (fajtánként és meny—

nyiségileg), valamint az alkalmazandó gépek időszükségletét. Például egy köb- méter cementhabarccsal készített felmenő

fal műszaki normája a következő:

Köllségelemek megnevezése Norm

Munkaerő

Kőműves (óra) ... 3.80

Állványozó (óra) . 050

Segédmunkás (óra) .. 5470

Összesen (óra-) 10.00

[. bérosztályra átszámítva (óra-) ... 1230

lnuag

Tégla (ezer db) ... (),41—

Folyami homok (mi) ... 025

Égetett mész (a) 0611x

all—as cement (a) 0.80

Viz (m$) ... 0.15 Gép

Felvonó (üzemórau) ... 1,10

Az egységnyi szerkezeti elem árát *a

költségvetési egységár (az ún. nyerskölt—

ség 2) és a százalékosan felszámítható "re- zsi, a munakhelyi adottságokból származó

költség, a téli költség és a nyereség ha—

tározza meg.

' Az ún. nyersköltsóg a bérköltséget, a szociális terhei. az anyagköltséget. a gépköltséget és az egyéb nyersköllségekei tartalmazza.

A bérköltséget az !, bérns7tályra átszámított óra—

mennyiségnek az I. bóroszlályra megállapított óra,- bérösszeggel való beszorzásával állapítják meg. Ez az ún. be'dolgmási törzsbér. Ehhez adnak hozzá szociális teher címén 41 százalékot.

Az anyagköltséget az egyes anyagi'éleségek meny- nyiségének a helyszínre adaptált szállítási és ra- kodási költséggel növell egységárakkal történő be- Szorzása útján állapítják meg.

A gépkőllségel a gónüzemórák alapján -— külön segédletek alkalmazásával —— számítják ki.

Az egyéb nyersköllségbe a föld- és a bontási tör—

melék elszállításának költségei tartoznak.

Elvileg hasonló módon, ugyancsak az 1952. január 1-i változatlan áron kell el—

számolni a nem építőipari vállalatok által végzett (ún. házilagos) építkezések össze—

gét is, mégis azzal a különbséggel, hogy a felszámítható rezsiköltséget bizonyos

szorzószámok alkalmazásával csökkenteni

kell. Emiatt az állami építőipari vállala—

tok által elkészített és a házilagosan

kivitelezett —— egyébként esetleg össze—

hasonlítható —— épületek költsége (ára)

nem azonos. Nem hasonlíthatók az állami

építőipar illetve a házilagosan végzett építkezések áraihoz az építőipari szövet- kezetek és a kisipar által kivitelezett épí—

tési—szerelési munkák árai sem, mert e

szektorokban a teljesítmények elszámo—

lása folyóáron történik. (Elvileg az elszá—

molásnak ugyan az Építésügyi Miniszté-

rium által kiadott műszaki norma—össze—

állítás közvetlen felhasználásával kellene

történnie, ennek alkalmazását _azonban

általában mellőzik.) Az építőipari szövet- kezetek és a kisiparosok az épitési-szere—

lési munkákhoz felhasznált anyagot nem állami, hanem folyó —— fogyasztói áron w

kapják. *

Az építőipari árindex kiszámításának

problémái tehát mások az állami épitő-

ipari vállalatok és a házilagosan végzett építkezések vonatkozásában. Jellegükben

is eltérők az index kiszámításának problé—

mái az építőipari szövetkezetek és a kis—

ipar által végzett építési—szerelési munw káknál. Tekintettel azonban arra, hogy

az állami építőiparban és az ún. házila- gos építkezéseknél nemcsak a termelés elszámolásának alapja a változatlan ár, hanem a finanszírozás is ennek felhasz—*

nálásával történik, és mivel az építőipari

tevékenység nagy részét beruházási, fel—

újítási hitelből finanszírozzák, az építő—

ipari áralakulás figyelemmel kísérésének

és az építési árindex kiszámításának igen

nagy jelentősége van.

*

Az állami építőiparban sok jel mutat arra, hogy a változatlan árra vonatkozó

rendelkezéseket még általában sem tar—

tották be és egyes árhatósági intézkedé—

sek, a gazdálkodásból eredő veszteségek eltüntetésére való törekvés, valamint a beruházók érdektelenségéből keletkező többletelszámolási lehetőségek az elmúlt—

években jelentős nagyságú burkolt ár—

emelkedést okoztak.

SZEHIE

707,

Az állami építőipari vállalatok által végzett építkezések drágulására utal pél—

dául az a tény, hogy az Országos Terv—

hivatal által évenként kiadott költség—

normativákban az építmények egy-egy egységére jutó költségek általában nőt- tek. E normatívák összességükben nem

hasonlíthatók össze, és sajnos nagyon ke—

Vés az olyan épület vagy építmény—fajta, melynek évenkénti költsége a normatíva könyvekben összehasonlítható lenne, te- hát az azonosítható ,,termék" költségét jelentené. Mégis kiemelve a normatívák

közül az alábbi négy azonos típusterv

alapján készítendő épület normáit, az áremelkedés —— legalábbis ezeknél -——- bi—

ionyítottnak látszik.

; 2. tábla Az egy rendeltetési egységre jutó költséanormap

alakulása

Költségnorma l 2. 1955.

Megnevezés % !

évben 1951. év száza—

§! ' lékában

100 férőhelyes tehénistálló 104,2 138,0 28 férőhelyes tehénellető . 104,3 127,3 300 férőhelyes juhhodály . . 102,6 131,5 1 tantermes iskola ... 100,0 126;

Az a tapasztalat továbbá, hogy a szám—

lázott költségek a legtöbb helyen a nor—

matívákban meghatározott költségeket

jelentősen meghaladták. Néhány példa.

8. tábla Egyes építmények számlázott és normatíva szerinti költségei

1 Az egy rendeltetési

egvségre eső költség Sági???"

* b 11 — .

ueme'ezés Rendeltetési alakulása forint a Hogy?-lay;

!] -

egység 1955. évi 1955. évben iglszámolé_

normatíva számlázott kában szerint költség

Tehénistálló ... egy férőhely 4 490 5 010 ! 111,6 Tehénellető ... egy férőhely 9 090 10 882 120.8 Bertósfiaztató ... egy férőhely 6 638 7 477 112,6

Góré ... egy vagon 5 938 9 238 155,6

2 tantermes általános iskola. . . egy tanuló 2 307 2 847 123,4 44 férőhelyes bölcsőde ... egy csecsemő 10 283 20 160 196,1 Kétszobás lakás (1955. I. 13.

típus) ... egy lakás 65 924 91 104 138,2

Hasonló áremelkedésre utal a lakás—

költségek növekedése is. Az Országos

Építésügyi Hivatal megvizsgálta több mint

kétezer 1953—ban és 1954—ben átadott la—

kás tervezési költséggel növelt építési

költségét. (Ez a lakásmennyiség az Épí—

tésügyi Minisztérium Lakásépítési Igaz—

gatósága által 1955—ben épített lakások 54 százalékának felel meg.) A rendelke—

zésünkre álló összeállítás szerint a meg—

vizsgált lakások elszámolt (számlázott)

költségei együttesen 16 százalékkal lépték

túl az eredeti (az 1952. január 1-i áron

készített) részletes költségvetések összegét.

Meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgált lakások épitési költségei feltűnően nagy szóródást mutatnak. A költségek a két—

szobás lakásoknál 68800 forinttól 112 800 forintig, a lakóterület négyzetméterénél 1918 forinttól 3411 forintig, a légköbmé—

ternél 242 forinttól 399 forintig terjedtek.

Ez a nagy eltérés csak részben magya-

rázható a lakások eltérő értékével (gáz,

központi fűtés), mivel az azonos típusú és azonos felszereltséggel felépített laká—

soknál is nagy szóródás található. Az azonosítható épületek költségei például a kétszobás lakásoknál 72 400 forinttól 102 800 forintig, a lakóterület négyzet—

méterénél 1989 forinttól 2990 forintig, a légköbméternél 259 forinttól 390 forintig terjedtek.

4. tábla A megvizsgált lakások építési költségei

(szdzalp'k)

A módosí-

tott Az elszá- részletes molt összeg költségvetés

az eredeti részletes költségvetés százaléká—

Az átadott lakások helye

ban

Budapest ... 119,0 114,0 Ipari, illetve bányaváros .. 122,0 125,0 Egyéb ... 105,0 97,5

Összesen 119,0 116,0

, áron"

708

[Fenti és egyéb tapasztalatok valószínú- s'ltik azt a megállapítást, hogy a válto-

zatlan árak alkalmazása az állami építő- iparban sem küszöböli ki az áremelke- dést, és így az 1952. január 1—i változat-

l'an áron kimutatott termelési érték nem

alkalmas az építőipar termelési volume- nének mérésére.

Ezekből következően felvetődik azh'hogy helyes lenne az építőipar egéSzére be- vezetni a folyó árakon történő elszámo- lást. A termelésnek mindenütt folyó áron történő számbavétele azért is indokolt—

nak látszik, mert az állami építőipari vál-

lalatok termelési értéke az ország épitő—

ipari' termelésének csak alig több mint a felét teszi ki az állami ,építőiparon kí- vüli szektorokban a számbavétel egyéb- ként is csak folyóárakon lehetséges.

.

Épitési ár illetve költségindexet a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal mind ez ideig nem számított. A termelést az állami épí—

tőiparban 1949—ben ún. terváron, 1950—ben (lényegében az 1949—es normáknak és bé—

reknek megfelelő) ún. ,,költségvetési

vették számba. 1951-ben az ún;

1951. január 1—i árat alkalmazták, majd 1952-től a mai napig az 1952. január 1-i

árakon történik az elszámolás.

Az 1949. és 1956. között végbement ár—

változások mértékét pontosan nem is—

merjük, de néhány ——- az árak emelkedé- sére mutató —— körülményt már megvizs- gáltak.

Az eddigi vizsgálatok szerint az állami

építőiparban (1952. január 1. óta) az alábbi árhatósági

módosultak az árak:

a) a munkahelyi adottságokból szár—

mazó költségek felszámítható, illetve fel-

számított mértékének emelkedése;

b) az épületlakatos e's épületasztalos munkák után 1956. január 1-től megen- gedett kétszeres rezsifelszámítás;

c) a MÁV épitőiparában az 1952. ja—

nuár l-i ár alkalmazásánál a szállítási költségeket ún. önkezelési tarifa alapján

állapították meg; 1953. június hó folya—

mán az önkezelési tarifáról áttértek a polgári tarifa alkalmazására, és a különb- sédet még 1952. évre visszamenőleg is felszámolták;

d) az útfenntartási munkák után 1952—

ben nyereséget nem számoltak el; 1953- rendelkezések következtében,

tól azonban a 3 stézalék nyerésége't —-- hasonlóan az építőipar többi ágához ——

is felszámolják;

d) a helyreállítási munkáknál 1956. IV;

negyedévben és 1957. év elején a felemelt e ' bérek és a munkateljesitmény. csökkenése __ ' miatt többlet elszámolásra volt; lehetőség.

A felsorolt tényezők az állami épitő— % iparban 1956—ban, a költségeknek mint—-

egy 4 százalékos emelkedését idézték

elő.

s. mm

Az áremelkedés összege évenként

(millió forintban) —_ -

1963. 1954. 1955. IM Megnevezés

évben

!) 'Munkahelyi adottsá- gokból származó költség emelkedése

miatt ... 18,1 68.15 184,9 138,1 b) Bazsi—többlet elszá-

molás miatt ... —— —— — 4 S,!) e) Önkezelési tarifa meg-

szünése miatt ... 25,8 10,0 d) Nyereség az útfenn-

tartásnál ... 14.2 u,!) 14,5 163 :) Helyreállítási munkák

miatt ... —— — -— zu

Összesen M,! 9.334— 149,4 226;

Az évi termelés száza-

lékban ... 0,6

1.5 2,5 8.8

Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők ,,le- gális" áremelkedést jelentenek, amit a termelés terjedelmének kimutatásánál már eddig is figyelembe kellett volna

venni.

II.

Az állami építőiparban tehát a jelenleg alkalmazott 1952. január 1.—,i árak alap- ján elszámolt teljes termelési értékből . kiszámítható index olyan torzító ténye- zőket is tartalmaz, amelyek a ténylege-

sen elvégzett munkamennyiség és a ter—-

melékenyse'g valóságos változásán kívül

egyrészt a termékösszetétel változásából, a felhasznált anyagok és az építőiparban

kifejtett munka arányának változásából, másrészt az árak (legális és illegális) megváltoztatásából stb. erednek._

Felvetődött ezért 'az a gondolat, hogy

az építési munkák terjedelmét a terme—

lésre fordított munka mennyiségével mér—

hetnénk. Az állami építőiparban ehhez a normaórák adatait lehetne felhasználni.

Tekintettel azonban arra, hogy egyrészt

:

SZEMLE

"% 709

a többi szektorokról ilyen adatok nem

állnak (rendelkezésünkre — és a jövőben sem igen lesznek begyűjthetők —, más—

részt a többszörös normarendezés és az utalványozás körül a múltban időszakon—

ként tapasztalt visszásságok az adatok hosszabb időszakra való felhasználását

nem teszik lehetővé, ezért e megoldási

lehetőséget el kell vetnünk.

I—Ielyesebbnek látszik —— az iparhoz ha—

sonlóan —- az építőiparban is a létreho—

zott új érték mutatójából, a nettó terme-

lés összegéből a termelés terjedelmének változására következtetni. Mint ismeretes a torzító tényezők hatását a nettó ter—

melési érték mutatójának alkalmazása jelentős részben kiküszöböli,

6. tábla A teljes és a nettó termelés indexének alakulása

az állami építőiparban

1952. (1953. l1954. [ 1955. lista.

Megnevezés

lés indexe ... 100,0 Nettó termelés

Teljes saját terme— !

11043 75,5 73,0 75,5 indexe ... 100,0 95,9 67,2 69,1 69,6 A teljes termelés '

indexe a nettó termelés indexé-

nek százalékában . 100,0

108,41112,4 105,6 108,5 l

A nettó termelés indexe az állami épí—

tőiparon kívül —— bár néhol csak számí—

tásokkal, becslésekkel előállított alapada—

tok alapján — a többi szektorban is ki—

számítható. 3

A probléma megfelelő megoldását ——

véleményünk szerint —— az jelenti, ha a bruttó termelési érték alakulására vonat—' kozó adatok közlése mellett kiszámítjuk és közzétesszük a nettó termelés indexét is, az árváltozások hatását pedig árindex alkalmazásával küszöböljük ki.

Az építőipar termelési indexet tehát a jövőben a következőképpen határozhat—

nánk meg: *

a) az állami építőiparban teljeskörűen, folyóáron vennénk számba a termelés ér-

! A múltat illetően meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen adatok rekonstrúálása meglehetősen körül—

ményes, hosszabb utánjárást igényel. de biztosítható, a jövőt tekintve pedig valószínűleg elérhető olyan számviteli rend bevezetése, amely a szükséges adatokat a fontosabb szektorokban és területeken rendszeresen biztosítani fogja.

6 Statisztikai Szemle

tékét, és azt évről évre árindexek segít—

ségével korrigálnánk;4

b) az építőipari szövetkezeteknél is tel—

jeskörűen kell számbavenni a termelést,

az eddig is használatban lévő ún. folyó

árakon és évenként árindex segítségével

kell a szükséges korrekciót elvégezni;

c) az ún. házilagos építkezéseknél —— a

dolog természeténél fogva — nem lehet és nem is szabad teljeskörű megfigyelésre törekedni, hanem csak a jelentősebb te—

rületekről (MÁV, Posta, az IKV) kell be—

gyűjteni a folyó áron elszámolt termelési értékeket, ezt kiegészítő számításokkal

kell teljessé tenni, és ugyancsak árindex segítségével kell korrigálni;

d) a magánépítkezéseknél az anyagtal—

használás, az elkészült épületek száma és terjedelme, a foglalkoztatottak létszám és egyéb —— központilag rendelkezésre álló,

illetve természetes egységekben könnyeb—

ben begyűjthető —— adatok alapján számí- tásokkal kellene meghatározni a terme-

lés valószínű értékét, és reprezentativ fel—

vételek alapján kiszámított árindex segit—

ségével lehetne e szektor termelési dina—

mikáját kimutatni.

III.

Folyó árak alkalmazása esetén az álla—

mi építőiparban és a házilagosan végzett épitkezéseknél, valamint az építőipari szövetkezetek munkáinál és a magánépit—

kezéseknél az építőipari árindexek kiszá—

mítása lényegében történhet az iparban alkalmazott módszerek szerint,5 feltétle- nül figyelembe kell azonban venni az építőipar sajátosságait.

Az építőipari árindexszámitás módsze-

rei —- többek között — például a követ—

kezők lehetnek:

1. A befejezett (műszakilag átadott) lé- tesítmények közül építménycsoportonként olyan reprezentánsokat jelölünk ki, me—

lyek lehetővé teszik, az azonos kivitele—

zési technológiával, azonos talaj- és te—

repviszonyok között épült épületek és

' A számbavételnól és az árindex kiszámításánál az elmúlt évek tapasztalatai szerint az adatok ,,ipar- ági" csoportosításából kellene kiindulni. Ez az eddigi —— igazgatási szervezet szerint történő ——

adatgyűjtési és feldolgozási rendszerrel szemben új módszerek kidolgozását és bevezetését teszi szüksé—

gessé, melyek során az építőipari adatgyűjtés kere- tében bekért mutatók számának bizonyos mértékű

—- elengedhetetlenül szükséges —— növelésével feltét—

lenül számolni kell.

5 Lásd részletesebben Román Zoltán: Áttérés az ipari termelés új indexére (Slatiszíilcaí Szemle.

1957. évi 6. sz. (tm—444. old.) (:. cikkét.

3710

szimf" '

építmények egy—egy jellemző műszaki egységére (például légköbméter) eső

számlázott költségek (árak) összehasonlí—

tását. E módszer alkalmazása esetén arra

kell törekedni, hogy a reprezentánsok a szóbanforgó építménycsoport termelésé- nek minél jelentősebb hányadát képvisel—

jék. Véleményünk szerint megfelelő szá—

mú reprezentáns az építménycsoport ár-

(költség-) alakulását kielégítően jellemez—

heti. *

Természetesen megnehezíti a kiválasz—

tást az, hogy az építőipar ,,termékei" —- az épületek—építmények —-— egyedi termé—

kek. Nem hasonlíthatók tehát az ipar so—

rozatgyártmányaihoz, mivel . szerkezetük-

ben, összetételükben rendkívül bonyolul—

tak, és gazdasági hatékonyságukban is

igen különbözők. Az épületek árát (költ—

ségét) sok egyedi körülmény jelentősen befolyásolhatja. így például az elhelye—

zés, a felvonulás szervezése, az alkalma—

zott gépek száma és kihasználása, a helyi

nyersanyagforrások feltárása vagy azok

' felkutatásának elhanyagolása, az alkal- mazott szerkezetek és építőanyagok he-

lyes vagy helytelen megválasztása stb.

Nem is szólva az épület konstrukciójáról,

kapacitásáról, belső felszereléséről. Az

azonos kivitelezési technológiával és azo—

nos műszaki tervek alapján készült épü-

letek költsége (ára) sem feltétlenül azo—

nos —-— tehát csak fenntartásokkal hason—

lítható össze —— mivel. még a törzs (nyers) költségben is van olyan tényező (a szállí—

tás és a rakodás költsége), mely minden épületnél más és más (szállítási útvona—

lak hossza, meredeksége, az átrakodása—k

száma stb.). !

A szállítási távolságokból adódó költ- ségkülönbözeteket ki lehetne azonban kü—

szöbölni, ha az egyes objektumok előál—

lítási költségeit (árát) a szállításiköltsé—

gek figyelembevétele nélkül hasonlíta—

nánk össze. Ahhoz, hogy ezt megvalósit—

hassuk, a költségvetés készítésére vonat—

kozó előírások olyan módosítására lenne szükség, hogy a költségvetésben a szállí- tási költségek külön tételként jelentkez- zenek, azaz az egyes munkanemek költ—

ségei (árai) szállítási költség nélkül ke—

rüljenek megállapításra. 6

2. Egy másik módszer lehetne folyó árak alkalmazása esetén az, ha az épít—

ménycsoportonkénti összevont termelési értéket részeire felbontanánk, és részle—

tes anyagár, szállítási költség, bér—, gép-

költség stb. indexeket számítanánk. Ezek

együttes indexe alkotná a szóbanforgó építménycsoport összindexét, amit a ter—

melés volumenének kiszámításánál, mint a folyóáron elszámolt termelési értéket

defláló tényezőt lehetne alkalmazni. Az

így képzett index nem lenne egészen pon- tos, csak az építőipari termelés alakulá- sának tendenciájáról adna jellemzést.

a) Anyagár indexet a főbb építési anya—

gok áralakulásából lehetne képezni. Az

,,épületek" csoportjában például a követ—

kező sémának megfelelően.

Az anuagáríndea: kiszámítása 7. tábla

Az egyes

anyagok sulya Az egyes Az árván, mi,

Megnevezése az anyagiak anyagok mérle- (százalékára; § Rós'vzindexek index használási költ— gelósí súlya, §

séghen ( :

§ _.._W_.,,£z_ W , , ,.-_z.,,,_.,,v

Tégla, cserép ... 133 W,!) —§— %,?) § lS,7

Cement ... 7,2 9,(i % it) j HLS

Mész .... 2.1 2,8 ; ILO : 28

Homok és kavics ... 33 4,4 (),(l ; 4,4

Betonncél ... 6,3 8.4 (LO ; is,!!— .

f'Elöregyártott vasbeton

; í

gerendák ... 5,l 6.8 —— 5.0 : ő;) ?

Fenyőf'űrészáru ... 6.8 9,0 a— me ; M ;

Ajtó, ablak ... sm 12,4 Hu) _, im !

*Fürdőszoba felszerelés 5.3 7,0 0,0 TJ

Villanyvezetékek . 4,4 5,9 0,0 5.9

Vízvezetók ... . 4 . . 651 8.1 (M) R.]

Festékek V ... It,? 4,9 0,0 i,?

Uveg ... 2.1 2,8 _ _ 0.0 .,, M 3st _ne_"-

Összesen M,!) 100,() e ,i 1035

Egyébanyagok..,.4...;.... 25,0 ______

Anyaofelhasználás összesen 1004)

" Lásd részletesebben Abonyi István: Az építési elszámolások kérdéseiről (Slulz'sztikaí Szemle 1955.

évi 10. SZ. ($$$—878. old—) t'. Cikkét.

SZEMLE

b) A. szállítási költségek indexét a főbb anyagok szállítási távolságára eső tarifa—

v'áltozásból lehetne kiszámolni.

c) A bérindex készítésénél alkalmaz—

ható olyan számítási mód, amelynél bi—

zonyos jellemző teljesítményekre eső

utalványozott, illetve számfejthető bérek összegének alakulását figyelnénk meg, és időszakonként ezek változása alapján ké—

peznénk — megfelelő súlyozással —— in—

dexet.

d) A gépköltse'gek árindexe a gépköl—

csöndíjak alakulásából, esetleg az új gé—

pek árváltozásának figyelembevételéből

számítható.

E tételeken kívül természetesen meg

kell figyelni a rezsi,,a rezsi jellegű költ—

ségek, valamint a felszámítható nyere-

ség mértékének alakulását is, és mind—

ezek együttes változásának összegéből kell kiszámítani az egyes építménycso—

portok árindexét.

Az ,,épületek" építménycsoportnál a

"fenti tételek árváltozásának kiszámítását az alábbi példán mutatjuk be.

M' ' 8, tábla

il: árváltozások kis,:(ímítu'sa .Az ár- A költ- változás

ségek feltéte- Rész—

Megnevezés mérle— lezett indexek Index gelési mértéke ' /

súlya (száza—

lékban) !

Anyagköltség ... 35,5 '- 3,5 36,7 Szállítási költség. . . l1,5 % 7,0 12,3 Bérköltség ... lő,? A; ILO 17,4 Szociális teher ,i 4,5 —l—11,0 5,0 Gépköltség . . . . LO % 8,0 4,3

Egyéb nyersko 4; 2,7 (),O Z,?

Összesen 7.339 —— ——

Rezsi költség ... 16,9 %% SJ) l7,7 Munkahelyi adott—

ságokból szárma-

zó költség ... ti,5 : 3,0 6,7 Tervezett nyereség. 2,7 0,() "2,7

Öxxzescln 10(),0

,, —— 1055 Az egyes építménycsoportoknál termé—

szetesen mindig a szóbanforgó építmény—

csoportra jellemző anyagok, bérek stb.

árának változását kell az index számítá—

sánál figyelembe venni.

3. Elképzelhető az építőipari árindex kiszámítása olymódon is, hogy építmény—

csoportonként csak egy—két jellemző áter—

mék" áralakulását figyeljük meg, ezek

gas:

711

árának változását mint az egész épít- ménycsoportra jellemzőt fogadjuk el, és a

teimelési index megállapításához az így

kiszámított indexszel korrigáljuk a szó—

banforgó építménycsoport folyóáron el- számolt termelési értékét.

E módszer első látásra kétségtelenül

durvának tűnik, a jellemző termékek jó

kiválasztása esetén azonban igen jó kö—

zelítő értéket ad. E módszernek el nem hanyagolható előnye, hogy nem kell hozzá igen széleskörű és terjedelmes adatgyűj—

tés. ? A

4. Végül elképzelhető az építőipari ár—

index kiszámítása úgy is, hogy több épü—

let—építmény meghatározott műszaki ter—

vei alapján időről időre folyóáron rész—

letes költségvetést készíttetünk, és a

költségvetési összeg változását —— mint az épület—építmény ,,ár't—változását _

használjuk fel az indexszámítás alapjául.

E" módszer megbízhatósága az árválto- zást illetően kétségtelen, mivel a szerke—

zetek adottak, a kivitelezés körülményeit és a talajviszonyokat előre meghatároz—

hatjuk, így azok mint ,,árváltoztató" te—

7 Jelenleg a tervezésnél és a: statisztikában az új épületek, építmények csoportosítási/ira a! követ—

kező épitménycsoporbokat használjuk:

1, Utak, Vasutak.

Víziénfítmények. *

. Hidak, . Épületek.

. Vezetékck.

. Alagútak és földalatti építmények, .Bányakutatási— és bányaépítmények, 9. Egyéb építmények.

w—aangep

Az ,,utak" ópitmc'nyrsoportból például ki lehetne emelni az alábbi, erre jellemző munkákat, és azok—

nak egy—egy egységére esö költségek (árai) alapján lehetne az árindexet kiszámítani.

a) Alópítmény fő közlekedési utak részére neme—

sített tölduaikával, beleértve a l'iild— és szikla—

m—unkák költségein i' üt az clőútcsatlakozások, pn—

t; szabályozások, ré7 ibm—kolatok. támvasztóíalak és szivárgók költségeit is,

b) Beton útburkolat szabvány szerinti úttest tar—

tozókkal 8 cm vastag kavicsbetonlból. gyalogút, kerékpárút és padkaburkolatlal, burkolat alap nélkül.

0) Hengerell asztalt burkolat szabvány szerinti úttest tartozókkal. finom aslzíaltbeton (t'opekas) út- burkolattal 6 cm vastagságban habarcs kiöntéssel.

n') Köútburkoliat kis burkolókővekből. szabvány szerinti úttest tartozékokkal. burkolatalap nélkül, cemeníhabarcsba rakva és cement habarcs kiönle's—

sel.

e) Útburkolat nemesítés felületkezeléssel, gített kötőanyaggal, előre bevont zúzalékkal.

!) Makadámpálya korszerűsítés a szükséges úl—

korrekciókkal. túlemelések kiképzésével, az alépít—

mény bontásával és áthelyezésével, a szükséges padka, folyóka és egyéb útburkolási munkával együtt; 5 cm vastag finom aszfaltbnrkolwt nemesi—

téssol átkelési szakaszokon 9—10,5 m széles burko—

latok létesítésével, kiemelkedő smgélyek között folyóka burkolat építésével és víztelenítessel.

mele-

r

712 szauna '

nyezők —— e módszernél —— szóba sem jö—

hetnek.0

E módszer hibája az, hogy nem öleli fel még reprezentációban sem az építő—

ipar különböző építményfajtáit, tehát a

kiragadott objektum nem valószínű, hogy kellő mértékben képviseli az összes épít—

kezések költségeinek alakulását, mert a különböző rendeltetésű épületeknél az

egyes költségtényezőknek igen Változatos á szerepük. Lényeges különbségek lehet—

nek például egy modern bérház, egy kis-

lakásos lakótelep lakóháza, a vidéki föld,—

szintes Vályogház vagy a városi kertes

családiház építési költségeinek változása között)

Nálunk a háború előtt a Magyar Gaz—

daságkutató Intézet is hasonló módon

számította ki az építési költségindexet

egy 120 négzetméter alapterületű lakás,

építőanyag— és munkaerő—szükségletét véve alapul,, A költségindexet az Intézet

1948-ig bezárólag vezette. Ezt követően

azonban ilyen index kiszámításra nem

került.

Megítélésünk szerint a helyes az lenne, ha az építőipari árindex kiszámításánál

a jövőben az említett módszerek közül

az állami építőiparban a második és a negyedik módszert, az építőipari szövet—

kezetek által kivitelezett munkáknál, va—

lamint a házilagos épitkezéseknél a har—

' Ez a módszer van a legjobban elterjedve kill-

!öldön. A legtöbb országban az épitési költség- index kiszámításának a leggyakoribb módszere az, hogy kiválasztanak egy épületet —— rendszerint egy többlakásos bél-házat *. műszakilag meghatározzák ennek épitési (tervét. kiszámítják a telepítéshez szükséges anyag mennyiségét, munkaidőt, valamint a szükséges egyéb tételeket. és ezeket heszorozzák a mérési időpontban érvényes árakkal, munka—

bérekkel stb. Az így nyert összeghez számítják hozzá a rezsiköltséget, a vállalkozói hasznot, az adót. a hatósági díjakat. a tervezési költségei stl), A számítási több időpontra (vagy egy hosszabb időszak átlagára) elvégzik. Az egyes időpontokban érvényes árak alapján kiszámilolt "vállalati" ösz—

szegek viszonyából határozzák meg az építési köll- ségek indexét, Svájcban például egy 8 lakásos lakó- épüleirc körnek be több építő cégtől ajánlatokat, és ezek átl 'ból kalkulálják az épitési költségeket.

Az ajánlatai minden költségmérési időpontban

"

i költségindex ilymódon való kiszá—

mítása M még akkor is, ha az általános indexet az egyes költségtényezők (anyag, munkabér stb.) részletadaiai alapján építik fel, de a, költségeket munkanemenkónt is indexelik —— nem; veszi figye- lembe az építkezés technológiai módszereinek fej- törlését, az új énületszorkezeiek, újabb és korsze—

rűbb építőanyagok alkalmazás-át. egyáltalán nem veszi figyelembe a munka iermelékenységének vál—

tozását. E hiba kiküszöbölésére egyes helyeken ún.

teljesítményi módszert alkalmaznak. tehát meg' ' !igyelik például ! ms fal; ! m"§ szigetelés stl). köl—i-

dgének alakulását is,

madik és a negyedik módszert, a magán—

építkezések vonatkozásában a negyedik módszert alkalmaznánk. Mindenesetre mindig több módszert kell alkalmazni. és

ezek egymást ellenőrzik.

IV"

A folyó áron elszámolt bruttó terme—

lési érték sűrűbb időközökben történő közzététele és a nettó termelés indexé—

nek hosszabb időszakonkénti kiszámítása

mellett a termelés alakulásának jellem—-

zésére közelítő módszereket is alkalmaz—

hatnánk. 10 Ezeknél abból a tételből kel—

lene kiindulnunk, hogy az összesített épi—

tőipari termelési index kiszámításánál az

formulához kívánunk eljutni, amely kép—

letben az i,, az, egyes szektorok (ipar—

vagy tevékenységi ágak, illetve építmény-,

termékcsoportok) egyéni indexe, a te

pedig ezek súlyait jelenti. Az egyéni in.—

dexek kiszámítása történhet:

1. az ágazat, tevékenységi kör vagy

épitménycsoport termelési dinamikáját ki—

fejező reprezentánsok alapján (például a lakóházépítkezések, kategóriájában a la—

kások sz*áma, légköbmétere stb.),

2. heterogén csoportok esetében (ilyen

például a szerelési munkák kategóriája)

az értéki mutatók figyelembevételével.

Mivel még az állami építőiparban alkal—

mazott csoportok (iparágak vagy alcso—

portok) esetében sem állandó a "termék"—

összetétel, az egyes kategóriákban (pél—

dául még a lakóházaknál is, ha épít——

ménycsoportonként végezzük a számításo—

kat) annál több reprezentánsra van szük—

ség, minél heterogénebb a szóbanforgó

csoport termelése, illetve termelésének összetétele. A reprezentánsok kiválasztá-

sánál az egyneműség legnagyobb fokára

kellene törekednünk, ügyelve természe—

tesen arra,: hogy ezek részesedése minél je'entősebbk legyen a kiválasztott kate—

gória (például egy—egy meghatározott

épitménycsoport) termelésében. Elképzel-

"l A számítások során közelítő módszerek alkal—

mazása természetesen csak az egész országra, vonalt—

kozóan lehetséges. Ez a módszer kisebb egységeknél (például vállalatoknál) a terinelöievékenység ered- ményeinek jellemzésére _— igy például a tervtelie—

sítés kimutatására —— nem alkalmas és használata

* nem is engedhető meg.

SZEMLF.

hető azonban az is, hogy egyes esetekben olyan épületeket is szerepeltetünk rep-

rezentánsként, amelyeknek jelentősége a kiválasztott kategória termelésében arány—

lag csekély, de amelyeknél meg van a

lehetőség arra, hogy gyors fejlődésnek

indulnak és rövidesen jelentős hányadot

képviselnek a megfelelő kategória össz- ter—melésében. (Ilyen volt például az el—

múlt években a nagy előregyártott ele- mekből összeállított ,,ipari csarnokok"

csoportja az ,,ipari épületek" összevont termékcsoportján belül). Előfordulhat az is, hogy egyes csoportokban reprezentán—

sok egyáltalán nem alkalmazhatók. Ilyen

terület például a szerelőipar, amelynél

nyilvánvalóan másfajta (helyettesítő) mu—

tatószámokat kell majd alkalmaznunk.

(Ilyen helyettesítő mutatószám lehet pél—

dául a munkaórák száma, természetesen a termelékenység változásával korrigálva.)

A reprezentánsok alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy a teljes termelés alakulásának kimutatására csak olyan közelítők választhatók ki, amelyek mind

a befejezett építkezéseket, mind a folya—

matban levő munkákat jellemzik (például az anyagfelhasználás, a munkaórák stb.).

Egyes területeken azonban meg kell figyelni és nyilván kell tartani a befeje—

zett épületekre, építményekre vonatkozó

jellemzőket is. Úgy véljük, hogy ezeknél

a reprezentánsok igen s%les körére is támaszkodhatunk.

Az állami építőiparban a befejezett

építkezéseknél bizonyos számításokat már a jelenlegi adatgyűjtési rendszerben ren—

delkezésünkre álló adatok alapján is el

lehet végezni. A folyamatban levő épít—

kezésekre vonatkozó részletes adatok be—

szerzésére adatgyűjtésünk területét azon—

ban ki kell bővíteni.

A nettó termelési érték alakulásának közelítésére az építőipari szövetkezetek—

nél —— úgy véljük —— a szerelőiparhoz hasonló módszereket kellene választani azért, mert itt a munkák zömét az apró, kisösszegű javítási, karbantartási mun- kák teszik ki, nagyobb terjedelmű új épü—

letek kivitelezésével az építőipari szövet—

kezetek általában nem teglalkoznak.

Az ún. házilagosan végzett építkezések csoportját —— megítélésünk szerint — két nagy kategóriára kellene bontani. Az első kategóriába kellene sorolni azokat a nagyobb önálló szervezeteket, melyektől

713

legalább évenként annyi és olyan minő—

ségű' adatot be lehetne szerezni, ameny—

nyi az ,,állami építőipar" szektorában végzett vizsgálatokhoz hasonló számitá-

sok elvégzéséhez szükséges. Ilyen nagyobb

önálló szervezeti egységek találhatók a MÁV, a Posta, az Országos Vízügyi Fő—

igazgatóság területén és egyes ipari és

kommunális vállalatoknál. A második

csoportba kellene sorolni az elszórtan, kis egységekben, többnyire alkalomszerűen

saját erőkkel végzett munkákat és ezek—

nél —— lényegesen egyszerűbb adatszol—

gáltatás alapján — kellene közelítő szá-

mításokat végezni. 11 Az első csoportba

tartozó egységek a csoport tevékenységé—

nek nagyobb hányadát képviselik és ha a számításokat ezekre elvégezhetjük, akkor ' _._ úgy véljük —— az ún. házilagosan vég- zett építkezések csoportját megfelelően jellemző eredményt kapunk.

A magánépitkezések vonatkozásában a 709. oldalon vázolt eljárást kellene kö—

vetni.

Végül a részindexek megállapítása után tisztázni kell az összesített építőipari in—

dex kiszámításánál alkalmazandó súlyo- zás kérdését is. Úgy véljük, hogy az egyes

szektoroknak az össz—építési tevékeny—

ségben elfoglalt helyét a legjobban az

ún. ,,tiszta termelés" jellemezné. 12 Ennek

pontos kimutatására azonban a számvitel jelenlegi felkészültsége mellett —- külö—

nösen az ún. házilagosan végzett építke-

zések kategóriájában —— nem mindig van

meg a lehetőség. Ezért célszerű lenne a számításoknál a súlyokul vagy a munka- béreket, vagy a teljesített munkaórákat használni. Ez utóbbit azért kellene vá—

lasztani, mert ez —— a magánépítkezések kivételével — adatgyűjtéssel viszonylag a legmegbízhatóbban valamennyi ágazatból begyűjthető és — szükség esetén becslés—

sel —— még a magánépítkezések vonatko- zásában is előállítható.

" Az elmondottak természetesen csak a beru—

házási és a felújítási hitelből végzett ún. házilavgoi építkezésekre vonatkoznak. A házilagos kivitelezési fonmában, de az iizcmköltségek terhére elszámolt kisebb összegű karbantartási—, javítási munkákra vonatkozó adatokat megfigyelni, begyűjteni, vagy feldolgozni nem kívánjuk. Az üzemköltség terhére vegzett építési munkák termeléske'nt jelenleg sem kerülnek számbavételre, kivéve természetesen azt az esetet. ha ezeket valamilyen idegen állami válla- lattal, vagy szövetkezettel végeztetik el.

" Tiszta termelésen a munkabérek és járulékai, az amortizáció és a nem anyagjellegű költségek összegét kellene ért-ni.

"FM

szanta *

Az összesített építőipari termelési index

kiszámításához szükséges adatok begyűje

tésével és feldolgozásával egyidejűleg fog- lalkozni kell olyan adatok összegyűjtésé—

vel is, melyek lehetővé teszik azt, hogy

számításainkat több oldalról ellenőrizzük, a számítások eredményét kiegészítő ada—

tokkal valószínűsítsük, bizonyítsuk vagy

éppen támadjuk. E mutatók közül a leg—

' fontosabbak az árindex számitásával kap—

csolatban az előzőkben már részletesen

tárgyalt mutatók. Nyilvánvalóan fel kell

használnunk az indexszámítás ellenőrzé—

sére az anyagfelhasználásra, a teljesített munkaidőre, a gépesítés jellegére, mér—

tékére, területére Vonatkozó adatokat, a

termelékenység változását tükröző muta—

tókat, a fontosabbkmunkanemek mennyi—

ségének alakulását természetes egységek—

ben kifejező,mutatókat stb. is,

Az összesített építőipari termelési index kiszámítását —-— évente kellene elvégezni.

Rövidebb időszakokra sem részindexek, sem az összesített index kiszámítása nem

látszik sem célszerűnek, sem lehetséges-

nek. Az általános tájékozódásra havonta elegendő a folyóáron elszámolt termelési

érték, a munkáslétszám, a munkabér és

még néhány olyan adat közzététele, mely—

ből a fejlődés általános tendenciája kiol—

vasható. Az építési munka idényszerűsége egyébként sem teszi lehetővé azt, hogy a

rövidebb időszakokra vonatkozó mutató—

számok alakuláSából bárki messzemenő

következtetéseket vonjon le.

Végül célszerűnek látszik meghatározni azt a bázist, amely mind az indexszámí- tás, mind a. súlyozás alapjaként szolgál—

na. A Központi Statisztikai Hivatal eddig

—— nyilvános kiadványaiban —— az építő—

ipari adatokat is az 1949. évi adatokkal

_hason'lította össze. Az elmúlt hónapokban "

végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy

egyrészt általában igen sok kétség tér az 1949. évi adatok megbízhatóságához, más—' részt az elmúlt 8 év fejlődése olyan sok változást idézett elő, nemcsak az adat—

gyűjtés metodikájában, hanem az építő——

ipar szervezetében is, hogy emiatt az

1949. évi bázissal történő összehasonlítás realitását elvesztette. Megítélésünk sze—

rint mind a számítások során (például sú—

lyozásnál) mind a viszonyításoknál az 1955. évi adatokból kellene kiindulni. Ez az év ugyanis az építőipar szempontjából viszonylag kiegyensúlyozott volt, az 1953.

év közepén megindult nagymértékű lét—

szám—átcsoportosulás ez évben hatását

már lényegesen kevésbbé éreztette, mint például 1954—ben, az anyagellátás is lé—

nyegesen jobb volt, mint az előző évek—

ben, ami nyugodtabb, kevesebb zökkenő—

vel járó egyenletesebb munkaütemet ered—

ményezett.

*

Összefoglalva az elmondottakat: a ter-

melési index és az árindex kiszámítása igen sok metodikai problémát rejt magá—

ban és számos elméleti és gyakorlati kér—

dés még megoldásra vár. Az Ipari ési

Építőipari Metodikai Bizottsági-i általános

irányelvként már leszögezte, hogy az építőipari statisztikai munka területén a következőkben az elsőrendű feladat a sokoldalú vizsgálatok elvégzési lehetősé—

gének megteremtése és az építési költ—

ségalakulás figyelemmel kísérése. Ké—

sőbbi feladat a termelés terjedelmének változását kifejező index kiszámítása és közzététele.

Abonyi István Tar József

A munkabéremelések hatása

a munkások és alkalmazottak árukeresletére

Az utóbbi években a munkások és al- kalmazottak reáljövedelme, fogyasztása nem alakult kielégítően. Ezt többek kö—

zött mutatja az is, hogy a városi árufor- galom növekedése nem volt egyenletes, a különböző években jelentősen ingadozott, s még 1953 óta sem mutatott töretlen fej—

lődést. Különösképpen elmaradt a városi áruforgalom növekedése a falusiétól.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai

szerint a munkások és alkalmazottak

reálbére 1955—ben 6 százalékkal haladta meg az 1949. évit, s az 1951—1953. évek—

ben több mint 10 százalékkal maradt az 1949. évi szint alatt. A foglalkoztatottság

" l.:i-v! Slair'snimi 711—3—769. old.

S:?mlrn lllífi, évi Swvg. Ez.