Ivanov, Ju. – Rüzsov, I.: A termelés fizikai volumenének mérési problémái

1 048 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

A területi termelési egyesülések mezőgaz- dasági és ipari termelésük mellett felvásár- lással is foglalkoznak. Ebben az esetben már három — különböző számviteli és statisztikai beszámolási rendszerű — népgazdasági ágba tartozó tevékenységről kell beszámolniok. A szerzők szükségesnek tartják. hogy ezek a ,.kolhozgyárak" speciális beszámolókat tölt- senek ki, amelyek segítségével valamennyi tevékenységük mérhető és elemezhető. Az ér—

téki számításokat —— az iparéhoz hasonlóan

—- az 1973. évi változatlan árakon javasolják elvégezni.

A tudományos—termelési egyesülések be- számoltatására is új rendszerű statisztikát tartanak szükségesnek. amelyből tükröződik a tudomány és a termelés kapcsolata, a tu—

dományos munka tematikája, az új techno—

lógia bevezetésének ideje és gazdasági ha- tékonysága.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

lVANOV. JU. —- RUZSOV, l.:

A TERMELÉS FIZIKAI VOLUMENÉNEK MÉRÉS! PROBLÉMÁl

(Problemü izmerenija fízECseszkoga ob"ema produk—

cii pri mezsdunarodnűh szoposztavlenijah nacional'- nogo dohoda.) — Vesztnik Sztatisztiki. 1981. évi 10.

sz. 53—58. p. *

Korunkban a világ országai kölcsönös gaz- dasági kapcsolatban állnak egymással, amely- nek tanulmányozása nélkülözhetetlen a ha—

tékony tervezéshez és gazdaságirányitáshoz.

Érthető a nemzetközi statisztika megnöveke- dett szerepe és a növekvő érdeklődés a gaz—

dasági fejlettség olyan átfogó mutatói. mint például a nemzeti jövedelem nemzetközi ösz- szehasonlítása iránt.

A nemzeti jövedelem összehasonlitása so- rán két fő problémát kell megoldani, ezek

— a mutató országonként azonos tartalmának biz- tosítása;

— a közös valutára történő átszámítás kérdése.

Habár a nemzetijövedelem—összehasonlítá- sok legfőbb célja, hogy meghatározzák a nemzeti jövedelem fizikai volumenének szin- vonalarányait, ez legtöbbször közvetetten. az érték- és árindex segítségével történik.

A közvetett módszer alkalmazásának az az oka. hogy a gyakorlatban könnyebb repre- zentativ árindexeket biztosítani. mivel általá—

ban ezek szórása kisebb, mint a volumenin—

dexeké. Ebből következik, hogy a fizikai vo- lumen mérésének problémáit tárgyalva a szer- zők kiemelten foglalkoznak az árureprezen- tánsok alapján történő árindexszámitás kér- désével.

Az árureprezentáns-módszer lényege — le- egyszerűsítve — a következő: az összehason- litásra kerülő mutatót n számú. viszonylag

egynemű termékcsoportra bontják le, és ezek mindegyikére bizonyos számú áru- (termék-) reprezentánst választanak ki. amely vagy amelynek megfelelője a másik országban is fellelhető. Az átszámítási csoportok árin- dexeinek meghatározása után ezeknek az ár- indexeknek a segítségével számítják át közös valutára a mutató nemzeti valutában adott értékét.

Nem mindig tisztázott azonban, hogy mit kell érteni valamely áru fizikai volumenén. és ez a probléma már a reprezentáns kiválasz- tásakor megjelenik, hiszen az árnak ugyan- akkora termékmennyiségre kell vonatkoznia.

Azonos fizikai volumenekre vonatkozik-e pél- dául egy üveg tej ára. ha azt otthon vagy ha büfében fogyasztják, s ez utóbbi esetben az ára a kiszolgálás díját is tartalmazza?

Sok nehézség merül fel az eltérő minő—

ségű. analóg termékek árának összehason-

litásakor, főként, ha a termék minősége egyetlen paraméterrel nem határozható meg.

például az autók esetében. ilyenkor a reg- resszióanalízis módszeréhez folyamodnak.

hogy valamennyi lényeges műszaki jellemző—

nek a termék árára gyakorolt hatását figye—

lembe vegyék.

Nem minden jellemzőt lehet azonban szám- szerűen meghatározni, illetve bizonyos jel—

lemzők időben is változnak. Egyelőre még az sincs eldöntve, hogy milyen mélységben kell figyelembe venni a termékek műszaki para—

métereit.

Különösen bonyolult a nemzeti jövedelem felhalmozása keretében az építési beruházá—

sok összehasonlítása, ahol nehézségekbe üt- közik azonos objektum reprezentáns párokat találni. Ennek áthidalására alkalmazzák a ráfordítási elemenként történő átszámítás módszerét. Ez viszont csak akkor biztosit megfelelő eredményeket, ha a két országban a munka termelékenysége nagyjából azonos szinten van. Ugyancsak felmerül az eltérő természeti adottságokból és klimatikus viszo- nyokból adódó hatások figyelembevétele az építési beruházások összehasonlitásakor. Na—

gyobb fizikai volument képvisel—e a hegyvi—

déken épitett. bonyolultabb kidolgozásá út—

szakasz. illetve az északi körzetekben emelt vastagabb falú ház, vagy pedig ezt olyan árhatásnak kell tekinteni. amit az összeha—

sonlításban ki kell küszöbölni? A válasz at—

tól függ. hogy mit tekintünk azonos és ösz- szehasonlitható termékfajtának.

További kérdés, hogy a nemzetközi össze—

hasonlításokban figyelembe kell—e venni az országos kereskedelmi elosztó hálózatából fa- kadó, eltérő jellegzetességeket? Ugyanaz a termék más-más áron kerül forgalomba egy szupermarketben, vagy egy kis fűszerüzletben.

Amennyiben elvonatkoztatunk ettől a különb—

ségtől, és országos átlagárakat alkalmazunk.

nem érzékelhető a vásárló számára nyújtott

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1 049

szolgáltatás színvonalában az országok kö—

zött fennálló különbség. A szerzők azon az állásponton vannak, hogy helyesebben járunk el, ha a különféle realizálási csatornákon ke—

resztül forgalmazott termékek egyedi árát vesszük figyelembe. Hasonlóképpen elvileg helyesebb külön termékként kezelni a sze—

zonban és a szezonon kívül termesztett gyü- mölcsöt, illetve ugyanazon termék különböző csomagolású és kiszerelésű egységét.

Általában véve: ha az árdífferencia mi—

nőségi különbségre vagy kiegészítő szolgál- tatásra vezethető vissza, indokolt külön ter- méknek tekinteni és egyedi árat alkalmazni, egyébként jogos az átlagárak alkalmazása.

Hasonló nehézségek jelentkeznek az olyan szolgáltatások fizikai volumenének meghatá- rozásakor, mint például az oktatás, az egész—

ségügy vagy a kormányzat közösségi tevé- kenysége, aminek elsősorban a bruttó hazai termék összehasonlítása során van jelentősé—

ge. Bár a szocialista országokban használa- tos nemzetijövedelem-mutató nem tartalmaz- za a nem anyagi szolgáltatások értékét. vol—

tak kísérletek például a lakossági összes to- gyasztás nagyságának meghatározására és nemzetközi összehasonlítására. Ezen a téren még sok probléma vár megoldásra. minde- nekelőtt az, amelyik abból fakad, hogy a szolgáltatások jelentős része nem árujelle- gű, nem vásárolható, következésképpen nin—

csen ára. Sok esetben az sem tisztázott, mi tekintendő az adott szolgáltatás egységének, például orvosi ellátás esetén a rendelési idő, a betegek száma vagy az egészségügyi sze—

mélyzet munkaideje? Minthogy a nem anya—

gi szolgáltatások összehasonlítása a gyakor- latban nincs kellően megoldva, a ráfordí- tások oldaláról való megközelítés mellett a közvetlen mennyiségi összehasonlítás módsze- rét is alkalmazzák. Az összehasonlítást ezen- kívül az is nehezíti, hogy míg egyes orszá- gokban bizonyos szolgáltatások ingyenesek, ezekért más országokban fizetni kell.

A nemzetközi összehasonlítások során te- hát tanulmányozni kell az egyes országok gazdaságában fellelhető szervezeti különbsé- geket is, illetve azok hatását.

(Ism.: Csizmadia Magdolna)

MAR'JAHIN, G.:

A MEZÓGAZDASAGI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK KOMPLEX ELEMZÉSE (O kompleksznom analize éffektivnoszti szel'szko- hozjajsztvennogo proizvodsztva.) — Vesztník Sztatisz-

tíki. 1981. 10. sz. 16—23. p.

A mezőgazdaság termelékenységet és ha- tékonyságát számos mutatóval mérik. amelyek egymástól közgazdasági tartalmukban és részletezettségükben különböznek. Lényege- sen szerényebb azonban a vállalatok egészé—

nek, a közigazgatási egységek termelésének vizsgálatára alkalmas mutatók köre. Egyes szerzők erre a célra komplex mutatót, mások néhány szintetizált mérőszámot ítélnek alkal—

masnak. Mindkét esetben kérdéses (: muta- tók száma és meghatározásuk módszere.

Az egyetlen hatékonysági mutató haszná—

lata mellett az az alapvető érv, hogy több

mutató esetében számolni kell az ellenté- tes irányú változással: nő a munkatermelé- kenység, de romlik az eszközhatékonyság.

vagy nő az anyagigényesség. Az utóbbi idő- ben azonban egyre több érv hangzik el a komplex mutatók használata mellett. legye—

nek azok állomány- vagy ráfordításszemléle—

tűek. Az első esetben az álló- és forgóeszköz- állomány, a föld és a munkaerő: a második- ban a termelési ráfordítások alapján mérik a hatékonyságot. A komplex mutató mindkét esetben hiányosan fejezi ki a mezőgazdasá- gi termelés hatékonyságát. A folyó ráfordí—

tásokban nem veszik figyelembe teljes mér- tékben a felhasznált eszköztömeget (a föl—

det), az erőforrások állománya viszont nem fejezi ki az élő és a holt munka takarékos vagy pazarló felhasználását.

Ezt a kettőséget úgy kívánják feloldani, hogy mindkét. az állomány- és a ráfordítás- szemléletű mutatót együttesen használják.

Ilyenkor a nevezőbe számos közgazdász a tényleges ráfordítások értékét javasolja, ame—

lyet a következők szerint határoznak meg: az önköltségét növelik az évi átlagos eszközál- lomány és egy konstans érték szorzatával. A konstans általában 0.15, az eszközök várható hozadéka. A finomítás ellenére a szerző két problémát vet fel a mutatóval kapcsolatban:

a) a koefficiens használata szisztematikusan csök—

kenti az eszközök (készletek) szerepét a végtermék előállításához felhasznált más ráfordításokhoz képest.

b) nem tükröződik benne a mezőgazdasági terme- lésben szükségszerűen érvényesülő természeti ténye- zők különbsége (a termőföldet például nem lehet a minősítésre használt pontértékkel számításba ven- ni, hanem értékelésére lenne szükség, ami azonban

nem megoldott).

Komplex mutatók más módon is meghatá—

rozhatók, közülük a matematikai statisztika módszerével számítottak igen fontosak. Ilye—

nek számításában az eszközhatékonyság, az anyagigényesség. az élő munka termelékeny- sége a legfőbb tényezők. A területi termelé- kenység nem hatékonysági mutató. hanem a termelési szinvonal kifejezője.

Az élő munka termelékenységénél a szám—

lálóba a lehetséges termelési értékkategóri- ák közül a végtermék értékét javasolja a szerző felvenni. A végterméket úgy határoz—

zák meg, hogy a bruttó termelésből levon- ják a felhasználások értékét. A szovhozok- ban azonban a bruttó termelést 1973. évi vál—

tozatlan áron határozzák meg. az anyagi rá- fordításokat folyó áron. A változatlan ár emellett nem fejezi ki a termékek minőségi