A fizikai dolgozók munkakörülményei (I.)

(1)

STATISZTIKA! ELEMZÉSEK

A FIZIKAI DOLGOZÓK MUNKAKÖRULMÉNYEI (l.) SOMOGYI MIKLÓS

Az a vizsgálat. amelyet a Központi Statisztikai Hivatal nemrég a fizikai dol-

gozók bérhelyzetéről folytatott, önként adta a lehetőséget a fizikai dolgozók mun-

kakörülményeinek elemzésére. Kereken 200 000 dolgozóról érkezett be ugyanis kitöl- tött személyi kérdőív (kb. 6 százalékos képviseletet biztosítva). és a kérdőpontok szá—

mos olyan bérezési elemről tudakozódtak, amely egyúttal a munkakörülmények hor- dozója is.

A munkavégzés körülményei igen sok rétűek. Közülük jó néhány leírható adata- inkkal. Be tudjuk mutatni a munkavégzésre ható olyan körülményeket, mint a munka

fizikai nehézségi foka. az ellátásával járó egészségi és más megterhelés (ezek a

szorosan értelmezett, a bérbesoroláskor alapul vett munkakörülmények), a munkaidő

hossza, beosztása. a műszakok rendje. Az ipar fizikai dolgozói esetében a munka

gépesítettségét és automatizáltságát is jelezni tudjuk. A .,munka körülményei" azon—

ban sokkal szélesebb fogalom. Ide tartozik például a dolgozóknak a vezetésben való részvétele (vagy e részvétel hiánya), a munkaelosztás demokratizmusa, és ide tartoznak —- egyebek között — a dolgozók különböző csoportjai közti viszonyok, a

dolgozó és környezetének, konkrét munkájának viszonyai is. Ez utóbbiakról az adat-

gyűjtés — jellegénél fogva — nem tájékoztathat. sok ilyen összetevő nem is fogható meg statisztikailag. Néhány más tényező eközben (a munkahelyválasztást. az egész közérzetet, sőt gyakran a munkavállalás puszta feltételeit biztosító szociális ellátás.

a bér-. a lakáshelyzet stb.) nagyon is a munka mérhető körülményeit alkotja. bemu- tatásuk azonban túlzottan kiterjesztené tanulmányunk tárgyát.

Mondanivalónk az alábbi témacsoportokba osztható:

—- összefoglaló mérőszám a munkakörülmények jellemzésére, e mérőszám sajátos visel- kedése;

-— a szorosan vett munkakörülmények elemzése;

- a nők munkakörülményei;

- eltérések a munkakörülményekben szakképzettség és életkori csoportok szerint;

— a munka gépesítettsége. automatizáltsága:

— a szélesebben értelmezett munkakörülmények néhány mérhető eleme: munkaidőhassz.

munkarend. műszakrend;

- a munkakörülmények hatása a foglalkozás- és a munkahelyválasztásra. a pályán.

munkahelyen maradásra.

ÖSSZEFOGLALÓ MÉRÖSZÁM A MUNKAKURULMENYEK JELLEMZESERE

Minden statisztikai elemzés egzakt mérőszámok alkalmazására — ha ilyenek

nincsenek. megalkotásukra — törekszik. A szorosan vett munkakörülményeket vizs-

gálva, magától értetődően adódott a bérbesoroláskor alkalmazott ún. tarifaszámok

(2)

456 ' SOMOGYi MIKLÓS

— pontosabban ezek második számjegyének — felhasználása. Ez a jegy az ún. mun—

kakörülményi fokozat, amellyel a bérügyi rendelkezések öt ismérv szerint és ezek meghatározott kombinációiban rögzítik a munkavégzés körülményeit. A szóban far- gó öt fő jellemző: az erőkifejtés mértéke, a munka közben elfoglalt testhelyzet. a hő—

hatás, az egészségi ártalom és a — védőberendezésekkel teljesen ki nem küszöböl- hető — veszély. E tényezők fennforgása vagy hiánya szerint különböző együtteseket

képezve,1 négy fokozatot határolnak el, és alkalmaznak tarifaszámként.

1. A normálisnál nem nagyobb erőkifejtés normális körülmények közt megy végbe, Ez annyit jelent, hogy a dolgozót sem túlzott hőhatás, sem egészségi ártalom, sem veszélyhelyzet

nem fenyegeti. és testhelyzete sem tér el a szokásos —- ülő. álló —- helyzettől. _

2. A normálisnak mondható erőmennyiséget kedvezőtlen körülmények közt fejtik ki. Ked—

vezőtlen körülményekről akkor beszélünk. ha az egyébként normális mértékű erőkifejtés közben különböző megterhelések érik a dolgozót, de a múrffelsarolt megterhelésfajták közül legfel- jebb kettőnek a hatása érződik. llyet tapasztalunk például a normális erőkifejtéssel nagy me—

legben végzett munkák vagy a hőhatásnak és egészségi ártalomnak egyaránt kitett munka- végzés során. A különleges testhelyzet önmagában is kedvezőtlen munkakörülményként érté- kelendő.

3. A tevékenységet nagy erőkifeités vagy különösen kedvezőtlen körülmények jellemzik.

A nagy fizikai megterhelés és az egyéb hatások együttesen csak kivételesen, meghatározott kombinációkban merülhetnek fel. Nagynak akkor mondjuk az erőkifejtést, ha a munka napi kalóriaszükséglete meghaladja az 1300 Kool—t.,Erről van szó például olyankor, amikor a dal—

9026 munkája műveleti idejének több mint 60 százalékában 10—30 kilogramm súlyú terhet mozgat. lde tartoznak továbbá azok a munkák is, amelyeket ugyan normális erőmennyiséget kifejtve látnak el. de amelyeknek a kísérő körülményei két vagy három szempontból eltérnek a normálistól (például a túlzott hőhatóshoz egészségi ártalom és veszély egyaránt járul). A mun—kaközbeni különleges testhelyzet már egyetlen további kombinációban is 3—as fokozatot követel.

4, A nagy erőkifejtés különösen kedvezőtlen munkakörülményekkel párosul. Ilyenkor a megterhelések kétfajta csoportja nem vagylagosan, hanem együttesen áll fenn. Az egészségi ártalom és a veszély azonban, ha kivételesen együtt jelentkezik, nem képvisel 4—es fokozatot

igénylő, különösen súlyos többletterhelést, hanem csak 3-ast.

A munkakörülményi fokozat jelzőszáma objektivnak mondható adat, hiszen a megfelelő bérrendeletek kötelező tételein alapul. A bérrendeletek alkalmazását ál—

talában külön minisztériumi, főhatósági előirások konkretizálják, közelebbről szabva meg a besorolás — a tarifaszám-megállapitás — alkalmával méltánylandó adott- ságokat. Közép-irányítószervek szintén bocsátanak ki irányelveket, szabályokat a

munkakörülmények értékeléséhez.

A munkakörülményi fokozat jelzőszáma azonban, legyenek kialakítói bármeny-

nyire tárgyilagosak is. alá van vetve bizonyos viszonylagosságnak. Ez mindenek- előtt abból következik. hogy sok a különleges. helyi körülmény, és ezeket szinte lehe- tetlen az egyes népgazdasági ágak eltérő foglalkozásaiban -— vagy akár azonos foglalkozásaiban — egyenértékűen figyelembe venni. Érződik a munkakörülményi fo—

kozat több éven át megfigyelt jelzőszámain egyfajta, nehezen értelmezhető romlás is, ami ugyancsak mérsékelheti az ebbe a mutatóba vetett bizalmat. Hiba lenne azonban a növekvő jelzőszámokat eleve torzulásként felfognunk pusztán azért, mert e jelzőszámok a bérbesorolásokon alapulnak. a besorolás pedig ..érzékeny" a mun—

kapiaci helyzetre. —

Azok a nagyarányú beruházások, köztük rekonstrukciók. amelyek a népgazda—

sági ágak többségében az elmúlt egy-másfél évtizedben végbementek, logikusan ébresztenek kétségeket a munkakörülmények tarifaszámokban kifejeződő romlásával szemben. Közismertek ugyanis a gépesítés. a villamositás, a kemizálés általános

1 Lásd erről például a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletet a vállalati dolgozók alapbérének meg—

állapitásóről.

(3)

MUNKAKORULMENYEK 457

eredményei. a foglalkozási szerkezetnek a korszerűbb technológiákat. a modernebb szolgáltatásokat, a szellemi munka megnövekedett hányadát kifejező változásai is.2

Ezek szintén a munkavégzés egyértelműen javuló feltételeit sugallják. A folyamat azonban nem ilyen egyszerű. Különböző felvételek, így mindenekelőtt az iparban

végzett munka jellegét kutató 1972. és 1977. évifadatgyűjtés kimutatta: a fejlesztés túlnyomórészt a nehéz fizikai munkát könnyítette meg, az emberi izomerőt pótolta. és sokkal kevésbé javított a munka más feltételein. Ezzel szemben igen gyakorinak mondható az. hogy a gépesítéssel, a villamos és a vegyi folyamatok térnyerésével fokozódtak az olyan ártalmak. mint a zaj. a por, a gáz, a fény— és a hőhatás, a rez- gés, az áramütésből, a vegyianyagok okozta fertőzésből, továbbá a bőrfelület szeny- nyeződéséből adódó veszélyek, a munka kötött ritmusából fakadó idegfeszültség, a különleges figyelmet. koncentrált gondolkodást vagy akaratmegfeszítést követelő szellemi állapot (például az egyhangú munkák. az állandó irányítási feladat. a tar—

tós figyelő tevékenység esetén). A munkakörülményi fokozat jelzőszámai pedig eze—

ket is kifejezik.

A növekvő jelzőszámokban megmutatkozik egy másik hatás is: jogos korrek—

ciók a mukakörülmények fokozott beszámítására akkor. amikor a dolgozók alapbé- réről döntenek. Korábban jó néhány vizsgálat figyelmeztetett arra, hogy — különösen a képzettebb szakmunkások és bizonyos betanított munkások esetében — nem mél—

tányolják kellően a munkafeltételek okozta megterhelést. lgy volt ez különösen a teljesítménybérben dolgozók esetében. Most a jelentős munkaerő-kereslet átgon—

doltabb bérpolitikát, körültekintőbb besorolásokat igényel, és ez dinamikai vizsgá—

latokban csakugyan sértheti a klasszikus értelemben vett összehasonlíthatóságot, okozhat némi gondot. A statikus elemzést azonban — és mi a továbbiakban így közelítjük a témát - alig zavarhatja az. hogy a besorolások megjavítására nem min—

den népgazdasági ág szorult rá egyforma mértékben, és a korrekcióknak nem is mindenütt volt meg az egyenlő anyagi lehetősége.

Végül tapasztalható a munkakörülmények jelzőszámának olyan fajta ,,romlása"

is, amely külön figyelmet érdemel. Ennek számszerű hatása talán a legnagyobb.

Életszínvonalunk mai fokán, az életmód mai viszonyai közepette nagymértékben megnőtt a normális munkakörülmények iránti igény, és ezzel a normálistól eltérő körülmények relatív terhe. A rossz viszonyokat, akár jobb bérért is. mind kevesebben vállalják. A súlyosabb feltételeket kínáló, a nehezen javítható vagy legalábbis egyelőre változatlan minőségű területek viszonylagos helyzete feltétlenül romlott, ennek pedig meg kell mutatkoznia (: munkakörülményi jelzőszám növekedésében.

Itt tehát valóban a munkapiac hatásáról van szó, ez a fajta érzékenység azonban

—— úgy véljük — érdeme e jelzőszámnak és nem hibája. Torzítások. megalapozatlan besorolások vagy a javuló körülményekre érzéketlen tarifaszámok kétségkívül elő—

fordulnak. de ez nem ássa alá mutatónk használhatóságát, és nem kérdőjelezi meg vizsgálatunk fő mondanivalóját. A különböző foglalkozásokra. népgazdasági ágak- ra. szakképzettségi és életkori csoportokra stb. jellemző munkakörülményi fokoza—

tok jelentős számszerű eltérései ennek fontos bizonyítékát adják.

A SZOROSAN VETT MUNKAKÖRULMÉNYEK ELEMZÉSE

Említettük bevezetőnkben. hogy a ,.munka körülményei" fogalom tágabban és szűkebben egyaránt értelmezhető, és hogy mi a jelen tanulmányban egyfajta szű—

kített tárgyalásmódot követünk. Nem vesszük azonban hiánytalanul sorra még a

2 Lásd erről részletesen Harsányi László —- Somogyi Miklós -— Vass Dezső: A fizikai dolgozók állományá- nak foglalkozósi szerkezete c. tanulmányát (Statisztikai Szemle. 1978. évi 4. sz. 359—383. old.).

(4)

458 SOMOGYI MIKLÓS

számszerűsíthető, statisztikailag kifejezhető összes elemet sem, hanem csupán azo- kat, amelyek a bérezésben -— közvetlenül vagy közvetve -— szerepet játszanak. Az

összkép mindamellett így is kifejező.

Fő támpontunk a munkakörülményi fokozat már említett jelzőszáma, ponto—

sabban a jelzőszámokból képzett átlagérték. Ezt az átlagot úgy számítjuk, hogy az

egyéni besorolási kódokat (az 1-es, a 2-es, a 3-as. illetve a 4-es jegyet) a hozzájuk tartozó létszámokkal mérlegeljük. Igy e mutató értéke 1 és 4 között váltakozhat.

Amikor ezekből a nagy átlagokból vonunk le következtetéseket, akkor a szorosan vett munkakörülmények összefoglaló jellemzéséről beszélünk. Egyidejűleg a szoro- san vett munkakörölmények részletező elemzésének tekintjük a különböző konkrét

fokozatokba és ezek csoportjaiba tartozók helyzetének vizsgálatát.

Összefoglaló jellemzés

Az átlagos munkakörülményi fokozat jelzőszámai az egyes népgazdasági ágak- ban 1.03 és 2.11 közé esnek. Ez azt jelenti, hogy a munkakörülményeknek ez a fajta skálája a normális erőkifejtéssel. normális feltételek között teljesitett munkától a normális erőkifejtést igénylő, de kedvezőtlen feltételek közt végzett munkáig terjed.

A népgazdasági átlag 1.61-nak felel meg. vagyis teljesen elfogadható mérvű fizikai

igénybevételt jelez. de a különböző ártalmak és veszélyek olyan fokát, amely a ked-

vezőtlenhez esik közelebb.

Az átlagos munkakörülményí fokozat népgazdasági áganként

(javuló sorrendben)

Népgazdasági ág Jelzőszám

Építőipar. . . 2,11

Vízgazdálkodás . . . 2.03

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . . . 1.99 Szállítás és hírközlés . . . 1.78

lpar . . . . . . . . . . . . . 1.55

Személyi és lakásszolgáltatás . . . 1.46

Kereskedelem . . . 124

Egyéb nem anyagi szolgáltatások. . . 1.03 Népgazdasági átlag. . . 1.61

Az ágak rangsorából jól kiolvasható, hogy a legnehezebb körülmények ott mu—

tatkoznak. ahol a dolgozók a leginkább ki vannak téve a természeti, időjárási vi—

szontagságoknak. Ezért találjuk a különösen nehéz munkákat számottevőbb ará—

nyokban az építőipar, a vízgazdálkodás, valamint a mezőgazdaság és erdőgazdál-

kodás területén.

Átlagaink természetesen sok részletet elfednek. Mélyebbre az iparban tekinthe- tünk, ahol ismerjük az ágazati adatokat is. lgy már láthatóvá válnak :: munkakörül- ményi fokozatok ágazatonként tapasztalható lényeges különbözőségei. Miközben az

ipar a maga 1,55—os összefoglaló mutatójával a népgazdasági átlaghoz áll közel, ágazatainak többségében ennél nagyobb. sőt jóval nagyobb (2—n felüli) értékeket

találunk.

A legmostohább körülmények a bányászatban (alapvetően a szénbányászat- ban) tapasztalhatók. ahol a nagyarányú gépesítés ellenére még mindig sok a kéz-

zel végzett. nehéz munka, és ahol a dolgozókat a szilikózis, gyakran az erős hőha- tós. gáz— és vízbetörések veszélyeztetik.

Más ágazatoknak is megvannak a maguk sajátos gondjai. Például a kohá- szatban. amely a legnehezebb munkaterületek közé tartozik, a fizikai megterhelést

(5)

MUNKAKÓRULMÉNYEK 459

fokozza a túlságosan nagy zaj. a kevésbé szabályozott klímaviszonyok, a sok helyen gyenge munkahelyi világítás és a porártalom.

Az átlagos munkakörülményi fokozat a szocialista ipar ágazataiban

(javuló sorrendben) '

Ágazat Jelzőszám

Bányászat . . . 2.23 Építőonyag—ipar . . . 2.03 Villamosenergia—ipar . . . 1.96 Kohászat . . . 1.96 Élelmiszeripar . . . 1.70 Vegyipar . . . 1.69 Gépipar . . . 1.35 Egyéb ipar . . . 1.35 Könnyűipar . . . 1.34

A vegyiparban. de minden más területen is, ahol ilyen anyagokkal dolgoznak, (: festékek a higítók és a ragasztók teremtenek fokozottan tűz- és robbanásveszé—

lyes körülményeket. A vegyi anyagok jó részének kezelése egyébként is munkaköri ártalommal jár. A hetvenes évek közepén az összes foglalkozási megbetegedés 45 százaléka vegyi anyagnak tulajdonítható bőrbetegség volt, s a megelőző intézkedé—

sek ellenére elég gyakoriak a növényvédőszerek és más anyagok okozta foglalko—

zási fertőzések is.

Az ipari átlagnál jobb körülményeket kínál ugyan munkavállalóinak a gép- és a könnyűipar, de itt is gyakran okoz megterhelést — különösen a nőknek —— az egyoldalú fizikai igénybevétel. a kevés mozgás. az egyhangú. zárt szalagrendszerű munkafolyamat. Ez tapasztalható a híradástechnikai. a műszer- és a fémtömegcikk- gyártó iparban. illetve a bőr-, a ruházati és a textiliparban.

Ha az átlagos munkakörülményi fokozatot foglalkozási főcsoportok szerint vizs-

gáljuk, az ágazatihoz nagyon hasonló összefoglaló mutatókat kapunk. A legnehezebb munkákat az építőipari foglalkozásúak végzik, de az átlagosnál megterhelőb—

bek a vízgazdálkodási, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, az ún. egyéb fizikai

(közülük is a szállítást és rakodást végző), valamint a kimondottan szállítási és hír-

közlési foglalkozásúak munkakörülményei is. Figyelemre méltó, hogy a különböző népgazdasági ágak átlagos munkakörülményi fokozata minden esetben nagyobb."

kedvezőtlenebb. mint a nekik megfelelő foglalkozásúaké. Az iparban 1.52—dal szem—

ben 1,55; az építőiparban 2.03—dal szemben 2.11: a mezőgazdaság és erdőgazdál- kodósban 1.95 helyett 199. a szállítás és hírközlésben 1.68 helyett 1.78; a keres—

kedelemben 1,11 helyett 124 és a vízgazdálkodásban 1.81 helyett 2.03 az ág muta- tója az ugyanilyen foglalkozásúak — össznépgazdasági — munkakörülményi mutató- jával szemben.

Ez legalábbis két dolgot jelent: egyfelől azt. hogy a különböző népgazdasági

ágakban a kisegítő és a melléktevékenységet valamivel (vagy sokkal) rosszabb kö—

rülmények között végzik. mint az alaptevékenységet, másfelől azt, hogy egy—egy fog-

lalkozás gyakorlásának körülményei általában ott jobbak. ahol e foglalkozások tö-

megesebben fordulnak elő. llyen előfordulási terület a saját — a profilnak megfe—

lelő —— népgazdasági ág.

Bőségesen állnak adatok rendelkezésünkre a különböző foglalkozású fizikai

dolgozók szorosan vett munkakörülményeinek megítéléséhez. Abban az 1974. évi

adatfelvételben. amelyből munkakörülményi mutatóink származnak, 54 fizikai fog-

lalkozás szerepelt.

(6)

460 SOMOGYl MiKLÓS

Az ipari foglalkozásúak csoportjában az átlagos munkakörülményi fokozat igen

eltérő értékeivel találkozunk. A legnagyobb mutatószámot a vájárok esetében kap-

juk, 3.21—ot. A vájárok munkáját kell tehát a nagy létszámú. különösen fontos 54 fog-

lalkozásból a legnehezebbnek, a legterhesebbnek tartanunk Azoknak az ismert

munkáknak az átlagos munkakörülményi fokozata, amelyet a közvélemény a lyosnak ítél, 2,10 és 230 között helyezkedik el. llyen -— köztudottan nehéz — mu,

ipariak csoportjában az öntő és formázó, a kovács, a tégla—, cserép— és ':

anyag-gyártó. a betonelemgyártó, továbbá a sütőipari munkás munkája. Me

gályosok és a marósok, legalábbis besorolásuk átlagosan 1,12—osrl

munkakörülményi fokozata szerint. Ugyanilyen megkötésekkel mondh ,, könnyebbnek a rádió- és a tv—műszerészek, valamint a szabók, varrők, ;

szabók munkáját. Munkakörülményi jelzőszámuk l 05.

Az építőipari foglalkozásúak között —— adataink szerint — a villany :: , _ goznak a legkedvezőbb átlagos feltételek közepette. Vizsgált mérőszám'uic 151Ez a mutató az épületgépészek esetében 2.;00 az ácsok, állványozók soraiban ZH'lB a

vasbetonszerelők és betonozók között 2.30. A legnehezebbnek e csoportban a ku-

bikosok feladata mutatkozik. Átlagos munkakörülményi fokozatuk értéke igen nagy:

2.78. Létszámuk közel nyolcvan százaléka nagy erőt fejt ki munka közben, vagy (és)

különösen előnytelen hatásoknak van kitéve. *

A megfigyelt mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak közül az időjárásnak leginkább kiszolgáltatott erőgépvezetők és fogatosok végzik a különösen nagy igénybevétellel járó munkákat (2.08; 2,18). A növénytermesztők dolga általá-

ban könnyebb. mint az állattenyésztőke'.

A szállítási és hírközlési foglalkozásúak csoportjában az autóbuszvezetők mun- kája a legfárasztóbb. legnehezebb (2.12). A teher— és a személygépkocsi—vezetőknek

könnyebb a helyzete (1.59).

Említésre méltó, hogy a kézi anyagmozgatók munkakörülményei nem sokkal

rosszabbak, mint az anyagmozgatógép- és árukezelőkéi (1.94; 1,82). A szállitó- és

rakodómunkásokra viszont — ez közismert —— nagyon nehéz feladat hárul (2.32).

Viszonylag előnyös helyzetet találunk a kereskedelmi és a szolgáltatási foglal- kozásúak esetében. így például a bolti eladók munkakörülményi fokozata 1,03, a kis, ún. 1—2 személyes boltok vezetőié és vezetőhelyetteseié 1.02. A fényképészek 1.08-05, a felszolgálók 1.06—05, a fodrászok 1.01—os mutatójukkal tűnnek szembe.

Tartozunk az igazságnak azzal. hogy a bolti eladók és a kis boltok vezetői, helyettesei nincsenek annyira előnyös helyzetben, mint ahogyan ez átlagos munka—

körülményi fokozatukból látszik. A bolti eladók. a kisboltok vezetői -— és valójában

a felszolgálók is - gyakran végeznek nehéz fizikai munkát, elsősorban rakodást.

árumozgatást. Ilyenkor a kisegítő, rakodó munkaerő hiánya okozza, hogy a szak- képzett dolgozók munkakörükön kívül eső feladatokat is kénytelenek ellátni.

Az említett többletmunkát bérpótlékkal és más juttatással díjazzák. A besoro- lás tarifaszáma azonban nincs — nem is lehet — tekintettel a munkakörön kívüli feladatokra. hiszen egyébként mintegy törvényesítené. kötelezővé tenné ezt a fajta

munkavégzést.

A megfigyelt foglalkozások sora az elmondottakkal még nem teljes. A hiányzó foglalkozások munkakörülményi fokozatáról, a különböző fokozatokba tartozók ará- nyáról bőségesen közöl adatokat a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa.3

3A fizikai dolgozók munkakörülményei. Statisztikai Időszaki Közlemények, 436. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1978. 83 old.

(7)

MUNKAKCRULMÉNYEK 461

Részletező elemzés

Amíg az előzőkben az átlagos munkakörülményi fokozat összefoglaló értékeit használtuk fel a jellemzéshez, addig itt a négy konkrét munkakörülményi fokozattal és ezek két sajátos csoportjával dolgozunk. Könnyű, illetve nehéz munkát végzőket különböztetünk meg, az első kategóriába a normális erőkifejtéssel és normális mun- kafeltételek közt tevékenykedőket, a másodikba mindazokat sorolva, akiknek a munkájában akár az erőkifejtés mértéke, akár a munkafeltételek, akár mind a két tényező eltér a normálistól. A tarifaszámokat használva. az első kategória az 1—es számmal jelölteknek, a második a besorolásukban 2—es, 3-as vagy 4—es számot vise-

lőknek felel meg.

Adataink szerint a magyar népgazdaság szocialista szektorában a hetvenes évek derekán a fizikai dolgozók 57 százaléka könnyű munkát végzett. A különböző foglalkozási főcsoportokban meglehetősen széles határok közt mozgott ez az arány.

Ott. ahol a gépesítés még fejletlen, ahol a különféle környezeti és munkaköri ár—

talmakat még alig tudják kivédeni, viszonylag kevés embernek könnyű a munkája.

A legnehezebb viszonyokat —- ezzel a részletes megkülönböztetéssel is — a me—

zőgazdasági és erdőgazdálkodási, a vízgazdálkodási, valamint az építőipari foglal—

kozásúak körében találjuk: az idetartozók kevesebb mint egyharmadának a dolgát mondhatjuk könnyűnek. Ezzel szemben a kereskedelmi és a szolgáltatási foglalko—

zásúak több mint háromnegyed része lát el könnyű, bár csak mérsékelten gépesí—

tett munkát. Besorolásuk tanúsága szerint ők képviselik a másik ,.végletet".

Az összes fizikai dolgozó 43 százalékának nehéz a munkája. Kétharmaduk nem kényszerül a normálisnál nagyobb erőkifejtésre, de miközben foglalkozását gyako- rolja, kedvezőtlen körülményeknek: fokozott hőhatásnak, pornak, zajnak, vegyi ár- talomnak vagy más káros hatásnak van kitéve.

Az előbbieknél is rosszabbak a munkafeltételei a ,.fizikai" létszám kereken 15 százalékának, nagyjából 360000 embernek. Ez a csoport a 3-as vagy a 4-es mun- kakörülményi fokozatba tartozik. mert esetenként nagy erőt kifejtve. többfajta mun—

kaköri ártalommal is meg kell birkóznia. A nehéz munkát végzők egyharmadát sorol—

ják ide.

Ami a nehéz munkák konkrét fokozatait illeti:

— normális erőkifejtéssel, de kedvezőtlen feltételek között a vízgazdálkodási, továbbá a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak dolgoznak a legnagyobb arányban: ál- lományuknak legalább a fele tevékenykedik így; a legnagyobb létszámú, ipari foglalkozási főcsoportból az állomány 28 százaléka tartozik ide, és az összlétszámnak szintén 28 százaléka;

— nagy erőkifejtés vagy kedvezőtlen körülmények jellemzik az összes fizikai dolgozó 13 százalékának a tevékenységét, ezzel szemben például az építőipari foglalkozásúak között — noha ott a technológiák alaposan átalakultak és ,,iparosodtak" az évek során — kiugró, csak—

nem 28 százalék ez az arány; szembetűnően nagy hányad dolgozik fokozott erőkifejtéssel vagy mostoha feltételek között a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, az ún. egyéb fizikai, vala—

mint a szállítási és hírközlési foglalkozásúak soraiban is;

-— a különösen súlyos, 4-es fokozatba a fizikai dolgozók létszámának töredék részét, 2.5 százalékát sorolják, ebben a csoportban — tudjuk - nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen körül- ményeknek kitéve dolgoznak; a fizikai állomány átlagosnál jóval nagyobb hányada került ebbe a kategóriába az építőipari. a vízgazdálkodási és az ,,egyéb" fizikai foglalkozásúak közül, de az összlétszámnak alig több mint 4 százaléka.

Külön említést érdemel az .,egyéb fizikai" csoport. Az idetartozók soraiból minden ötödik ember alapvetően az izmaira van utalva. mert esetükben a gépesítés még mindig túl kevés élő munkát pótol. Az .,egyéb fizikaiak" döntő többsége a ter—

melést szolgálja ki. anyagot mozgat. gyakran jelentős súlyokat emel, és sok szem-

pontból meglehetősen védtelen. A gépesítés említett gyengéit jól jelzi. hogy a rokon

(8)

462 SOMOGYl MIKLÓS

foglalkozásúak: az anyagmozgatágép- és árukezelők közt fele akkora a legnehe- zebb munkát rossz körülmények között végzők létszámaránya. mint az ..egyéb fizi-

kaiak" foglalkozási főcsoportjában.

1. tábla *

A fizikai dolgozók létszámának megoszlása munkakörülményi fokozatok szerint

(százalék)

Köny— Ezen belül

nyű Nehéz unk—- V__..—

Megnevezés munka munka 2_ 3_ ;; Összesen

"' fe' együtt fokozat fokozat fokozat kozat)

ipari foglalkozásúak . . . 61,2 38,8 28,0 8.4 2.4 100,0 Építőipari foglalkozásúak . . 32.8 67,2 35,2 27,8 42 100,0

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglal— * ,

kozásúak . . . *28.6 71.4 49.8 19.5 2.1 100,0

Szállítási és hírközlési foglalkozásúak. . . 458 542 40,6 13,0 0.6 100,0 Kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozá-

súak . . . . . . 899 10.'l 9.1 0.4 0.6 100.0

Vízgazdálkodási foglalkozásúak. . . 32.0 68.0 58,7 5,1 4,2 100,0 Szolgáltatási foglalkozásúak . .A . 779 22,1 20,2 1.9 —- 100,0 Anyagmozgatógép- és árukezelő foglalkozá-

súak . . . . . . . 64,8 352 25,1 9.3 O,8 100,0

Egyéb fizikai foglalkozásúak . . . 54,'4 45,6 23,2 189 3,5 100,0

Átiagosan . . . . . . . 56,7 43.3 27.9 12,9 2.5 100,0

Különösen nehéz munkát végzők

Vájár . . . . . . . . . . . . 8.7 91.53 5.5 41.6 44.2 100,0

Óntő és formázó . . . 11.8 882 52.6 27,4 8.2 100,0

Kubikos . . . . . . . . 12,3 87,7 8.5 67.3 11,9 100,0

Vasbetonszerelő. betonozó . . . 21,1 78,9 35,3 36,1 7,5 100,0

Kovács . . . . . . . . 21,8 782 34,4 37.5 6.3 100,0

Szállító- és rakodómunkás . . . 22.1 77,9 30.5 39.23 7.6 100,0 Viszonylag könnyű munkát végzők

Fodrász . . . 98,8 1.2 1,2 — _ 100,0

Bolti eladó. . . . 98.12 1.8 1.0 — 0,8 100,0

1—2 személyes bolt vezetője és annak he- *

lyettese . . . 979 2.1 1.9 0.1 0.1 100,0

Felszolgóló . . . . . . 95,7 43 3.0 0,6 0.7 100,0

Szabó, varró, konfekciószabó. . . 95.5 4,5 4,2 0.2 0.1 100,0 Fényképész . . .

91,1 8.9 8.9 — —- 100,0

A részletes adatokat és egyúttal néhány sajátos — különösen nehéz, illetve

viszonylag könnyű munkafeltételeket kínáló — foglalkozás adatait az 1. tábla mu:

tatja be.

A NÖK (SZÚKEBBEN ERTELMEZETT) MUNKAKURULMÉNYEI

Az eddig mondottakból már látható: a fizikai dolgozók munkakörülményeit az

határozza meg. hogy mi a foglalkozásuk. és hogy melyik népgazdasági ágban he—

lyezkedtek el. Ez a szabályszerűség mind a férfiak. mind a nők esetében igaz. Egy-

idejűleg igaz az az összefüggés is, hogy besorolásuk tanúsága szerint a nők mun-

kakörülményei - azonos népgazdasági ágon és foglalkozási főcsoporton belül —- mindig jobbak.

Az előbbi megfogalmazásban bizonyos hangsúlyt kívántunk adni a ..besorolá-

suk tanúsága szerint" kifejezésnek. Ennek az az oka. hogy a nők besorolása -- fő—

(9)

leg szemléleti okból — esetenként hátrányos megkülönböztetést is tartalmaz. Mun- kakörülményeiket kevésbé ítélik súlyosnak, mint a megfelelő férfi dolgozókét. és

eszerint bérezik őket. (A női munkaerő hosszú időn át fennállott nagyobb kínálata

is erre vezethetett.) Maguk a besorolási ismérvek sem mindig tulajdonítanak olyan jelentőséget a nagy figyelmet igénylő, aprólékos, egyhangú. a nőkre bízott felada-

tokat sokszor jellemző munkának. mint a látványosan megerőltető ..férfimunkának".

Sajátos. hogy a monotónia mint besorolási elem nem is szerepel a tételesen fel-

sorolt munkakörülményi ismérvek között.4

Nem mondhatjuk azonban, hogy a nőkre, illetve a férfiakra jellemző munka-

körülményi fokozatok pusztán a besorolások gyengéi vagy a még tapasztalható diszkrimináció miatt különböznek egymástól. Az eltérések olyan nagyok (lásd a 2.

táblát), hogy azok egyértelműen a nők számára átlagosan kedvezőbb helyzet valós kifejezőinek tekinthetők.

2. tábla A munkakörülmények összefoglaló, nemenkénti iellemzői

népgazdasági ágak szerint

(átlagos munkakörülményl fokozat)

Népgazdasági ág í Ferfi ] Nő

Ipar . . . .! 1.73 1.33

Építőipar . . . . x. 2.14 1.64

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás. 2,06 1,81

Szállítás és hírközlés 1.82 1.54

Kereskedelem 1,33 1,19

Vízgazdálkodás . 2.18 1.46

Személyi és lakásszolgáltatás . 1,58 1,25

Egyéb nem anyagi szolgáltatások. 1.05 1.02

Átlagosan . . . i 1.79 ! 1.31

A férfiak hátrányára mutatkozó nemenkénti differenciák azokban a népgazda-

sági ágakban szembetűnően nagyok, amelyekben a munkakörülmények az ág egé—

szét tekintve is sokkal rosszabbak az átlagosnál. Ez jellemzi mindenekelőtt a víz- gazdálkodásban és az építőiparban dolgozó férfiak helyzetét. Kivétel ebből a szem-

pontból a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, ahol a nők előnye a meglehetősen

súlyos munkafeltételek közepette viszonylag szerény.

Az egyes népgazdasági ágak munkakörülményekre alapozott rangsora más a férfiak és más a nők esetében. Ha férfi áll munkába, akkor rá - a többséget tekint—

ve -— a vízgazdálkodásban, majd az építőiparban, ezt követően pedig a mezőgazda-

ság—erdőgazdálkodásban várnak a legterhesebb munkakörülmények. Ha nő helyez- kedik el. akkor őt valószínűleg a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, az építőipar,

illetve a szállítás és hírközlés területén fogadja az átlagosnál jóval nagyobb meg-

terhelés.

Léteznek olyan népgazdasági ágak. ahol a nők munkafeltételei (átlagosan is)

rosszabbak. mint más ágakban a férfiakéi. Ez módosíthatja a nemek helyzetéről bennünk megmaradó képet. hiszen arra figyelmeztet, hogy a nők ..előnye" nem

egyetemes. Négy olyan népgazdasági ágat is találunk. amelyek a férfiak számára átlagosan kedvezőbb munkakörülményeket tartogatnak, mint például a mezőgazda- _ ság és erdőgazdálkodás a nőknek.

*Természetesen a férfiak esetében sem.

(10)

464 SOMOGYI MIKLÓS

Ha foglalkozási főcsoportonként vizsgáljuk a dolgot, akkor két szempontból

teljes az azonosság: egyfelől a nőkre jellemző átlagos munkakörülményi fokozat minden kategóriában lényegesen jobb, mint a férfiak munkafeltételeire utaló,

másfelől természetesen léteznek olyan foglalkozási főcsoportok, ahol a munka na-

gyobb megterhelést ró a nőkre, mint több más foglalkozási főcsoport a férfiakra.

3. tábla

Az átlagos munkakörülményi fokozat értékei foglalkozási főcsoportonként, nemek— szerint

Átlagos Átlagos

Rang- Foglalkozási munkaköv Rang— Foglalkozási munkakö—

szám' főcsoport rülményi szám* főcsoport rülményi

fokozat fokozat

Férfiak Nők

1. Egyéb fizikai . . . 2.07 1. Mezőgazdasági és erdőgaz- ,

2. Építőipari . . . 2.03 dálkodási . . . 1.75

3. Mezőgazdasági és erdőgaz— 2. Építőipari . . . 1,72 dálkodási . . . 2.02 3. Vízgazdálkodási . . . 1.61 4. Vízgazdálkodási . . . 1.85 4. Szállítási és hírközlési . . . 1.58 5. Szállítási és hírközlési . . . 1.69 5. Egyéb fizikai . . . . . . 1.37

6. lpari . . . 1.66 6. ipari . . . 131

7. Anyagmozgatágép- és áru- 7. Anyagmozgátógép- és áru-

kezelői . . . 1.63 kezelői . . . 1.31

8. Szolgáltatási . . . 1.47 8. Szolgáltatási . . . 1.13 9. Kereskedelmi . . . 1.12 9. Kereskedelmi . . . 1.11

Átlagosan . . . 1,79

Átlagosan . . . , . . 1,31

' Az 1. rangszám a legrosszabb, a 9. a legkedvezőbb munkakörülményeket jelöli.

A különböző foglalkozási területek munkafeltételeinek rangsora a férfiak és a nők számára részben azonos. A foglalkozási főcsoportoknak ebben a kettős rangso- rában az ..egyéb fizikaiak" nemenkénti pozíciója különbözik egymástól a leginkább.

Az ,,egyéb fizikaiak" közé nagyon változatos munkákat ellátók tartoznak. a kis fizikai igénybevétellel járó küldönci. portási. takarítói, kályhafűtői foglalkozástól a leg—, súlyosabbnak ismert munkákat végző szállító- és rakodómunkásokig. A jelzőszámok nemenkénti nagysága és egymáshoz viszonyított aránya jól jelzi azt a közismert tényt, hogy az ,,egyéb fizikaiak" főcsoportjában a férfiak végzik a különösen nehéz munkákat. Erre utal az is. hogy az átlagos munkakörülményi fokozat értéke a fér- fiak közt kilenc foglalkozási főcsoportból itt —— az ,,egyéb fizikaiak" esetében -— a

legnagyobb, miközben a nők számára ez a foglalkozási kategória csak közepesen

nehéz munkafeltételeket teremt.

A munkakörülmények részletező vizsgálatából kiderül, hogy a nők 73 százaléka lát el könnyűnek ítélt munkákat, ezzel szemben a férfiak soraiban 47 százalékos ez

az arány. És másfelől: a népgazdaság különösen megterhelő munkaterületein a

férfiaknak csaknem 23, a nőknek alig 4 százaléka tevékenykedik.

A könnyű munkát végző nők létszámarányai foglalkozási főcsoportonként elég széles skálán helyezkednek el. A legkevésbé a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási.

valamint a vízgazdálkodási foglalkozások kínálnak könnyű munkákat a nőknek: az

itt dolgozók nem egészen 40—40 százalékának. A mérce másik végén a szolgálto—

tási, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozású nők találhatók: 87—90 százalékuk normális erőkifejtéssel és normális munkafeltételek közt, könnyű mun—

kán dolgozik. (A könnyű munkát végző nők átlagosan — láttuk -— a létszám 73 szá- 4 zalékát képviselik.)

(11)

Néhány foglalkozási főcsoportban csekély a nők javára mutatkozó arányszám- különbség: a szállítási és hírközlési. továbbá a kereskedelmi és vendéglátóipari munkaterületeken például mindössze néhány százalékpont. Nagy viszont a nemen-

kénti különbözőség az .,egyéb fizikaiak" soraiban. ahol a férfiak 40 százalékával

a nők 70 százaléka áll szemben. Ez a különböző foglalkozási főcsoportokban mért

legnagyobb eltérés.

4. tábla

A nehéz munkát végzők létszámmegoszláso munkakörülményi fokozatonként, nemek szerint

(százalék)

! l

, Ezen belül l Könnyű l

Nehez l munka

Nem ; munka l (1.foko- Összesen

% egyutt 2. fokozat 3. fokozat 4. fokozat ; zat)

, l '

Ferfi . . . 53.4 30,9 18.7 3.8 l 46.15 100,0

Nő . . ! 27,1 ! 23.3 ) 3,4 ! 0.4 l 72.9 § 1oo,o

l

A nőkre jellemző létszámarány egyébként a nehéz munkák minden fokozatában

kisebb. mint a férfiaké. Miközben a terhesebb. nagyobb igénybevételt jelentő ka-

tegóriák felé haladunk, a férfiak és a nők létszámhányadai egyaránt mérséklőd- nek, de a nők esetében ez a fajta ,,lefékeződés" erőteljesebb. létszámuk eloszlása eb- ből a szempontból kedvezőbb. (Lásd a 4. táblát.) Végül általános az a tapasztalat.

hogy az egyes foglalkozási főcsoportokban a nőknek mindig nagyobb hányada tartozik a viszonylag még kedvező, 2. fokozatba — ahol a munkát kedvezőtlen körül- mények közt látják el ugyan, de normális erőkifejtéssel -—. mint a jóval megerőlte-

tőbb 3.. illetve 4. fokozatba.

ELTÉRÉSEK A SZOROSAN VETT MUNKAKORULMÉNYEKBEN SZAKKÉPZETTSÉG ÉS ELETKORI CSOPORTOK SZERINT

A munkakörülmények és a szakképzettségi színvonal kapcsolata egyértelműen meghatározható: minél szakképzettebb egy-egy dolgozó. annál valószínűbb. hogy

-—- saját ágazati. foglalkozási területén — jobbak a munkakörülményei.

A statisztika a maga számaival szinte csak igazolja a közvélemény tapasztala—

tát: a képzettebb, szakképzettebb dolgozó előnyét a munkafeltételek tekintetében.

Ez az előny magától értetődően hat a pályaválasztásro. és tanulásra serkent. Más—

felől viszont: bármennyire jogosnak érzi is a társadalom a töblettudás árán köny- nyebb munkahelyekre törekvést. meg-megakad az ezzel járó gondok miatt. A nehéz

munkakörök betöltésekor egyre érezhetőbb a létszámhiány.

Adataink szerint a munkakörülményi fokozatok értékei jól érzékelhetően külön—

böznek egymástól attól függően, hogy szakmunkás. betanított munkás vagy segéd-

munkás besorolásban dolgozók jellemzőiről van-e szó. A segédmunkások például

20 százalékkal, a betanított munkások 10 százalékkal kisebb arányban jutnak köny- nyű munkákhoz, mint a szakmunkások. Olyan feladatokon. amelyeket nagy erőkifejtés vagy (és) sokfajta megterhelés, ártalom jellemez, a szakmunkások 11, a betanított munkások 17, a segédmunkások 24 százaléka tevékenykedik. A részletes adatok az 5. táblában szerepelnek.

Határozott összefüggés tapasztalható a szakképzettség és az életkor között.

Az idősebb, ez idő szerint még aktív fizikai dolgozók pályakezdő életszakasZukban

2 Statisztikai Szemle

(12)

466 SOMOGYi MIKLÓS

jóval kisebb arányban szereztek szakképzettséget, mint fiatalabb társaik; A mező—

gazdasági munka végzéséhez még az átlagosnál is kisebb képzettségre volt szükség,

az idősebbek jelentős része viszont a mezőgazdaságból került más népgazdasági

ágakba. Sokan közülük csak ezután szereztek valamilyen szakképzettséget úgy,

hogy egyébként már dolgoztak.

5. tábla

A fizikai dolgozók létszámának megoszlása munkakörülményi fokozatok szerint, szakképzettségi fokonként

(százalék)

Könnyű * , Ezen belül

Szakképzettségi munka Nehez

fokozat (1. foko— munka 053956"

zat) együtt 2. fokozat 3. fokozat 4. fokozat

Szakmunkás . . . 59,9 40.1 l 29.3 * 8,7 2.1 100,0

Betam'tott munkás . . . . 552 44.8 27,9 14,5 2.4 100,0

Segédmunkás . . . . . . 51 ,6 48.4 24,5 202 3.7 100,0

A felnőttkori tanulás módosította, de nem változtatta meg alapvetően a hetvenes évek közepére kialakult összképet: az idősebbek korcsoportjaiban —- a nyugdíj—

korhatár felé haladva - egyre csökken a szak-. és nő a segédmunkások aránya.

A szakmunkások összlétszámon belüli súlya a 25-29 évesek csoportjában a legnagyobb: 54 százalék, ezzel szemben például az 56—60 évesek között csak 29 szóza—

lékot ér el.

6. tábla

A különböző korcsoportokba tartozó fizikai dolgozók létszámának megoszlása szakképzettségi fokozatok szerint

(százalék)

Korcsoport Szak- Betanüo" l nszeff'díw ..

(éves) munkás EgYUff

munkás

—18 . . . . . ' 39,0 41.3 19,7 100,0

19—24 . . . . . 532 35,9 10,9 100,0

25-29 . . . . . . l 54.o 35,4 10.45 1oo,o

30—39 . . . . . . 40.8 45.11 13,8 100,0

40—49 . . . . . . 33.4 49.8 16.8 100,0

50—55 . . . . . 29, 5 49.8 20,7 100,0

56—60 . . . . .

61— . . . . . 14,8 56,1 29,1 100,0

28.6 * 52,5 18,9 100,0

Amint az életkor előrehalad, a munkakörülményekre utaló jelzőszém nagysága a 30 éven aluliak csoportjában nő: az idősebbek munkakörülményei előnyteleneb-

bek. A 30—55 évesek korcsoportjaiban az előbbieknél valamivel magasabb fokon

megáll az átlagos fokozati mutató növekedése. hogy azután a nyugdíjazást meg-

előző években a legnagyobb értéket vegye fel. A 60 éven felüliek soraiban már

ismét csökkenés, javulás tapasztalható.5

*A nő —- csökken: javul — romllk kifejezések Itt valójában pontatlanok. hlszen a munkakörülményi foko- zatokat rögzítve, nem adott ember életpályáját fl yeljük meg. hanem adott ldőpontban különböző korú sze—

mélyek viszonyait. Nem az öregedéssel a dolgozóira váró "jövőről" van tehát szó. hanem a különböző kor—

osztályok jelenlegi helyzetéről.

(13)

MUNKAKURULMÉNYEK 467

7. tábla

Az átlagos munkakörülményi fokozat a fizikai dolgozók életkor szerinti csoportjaiban

Korcsoport Férfi és nő Ezen belül 0

(eves) agyu" férfiak l nők

—18 1.42 1.63 l 1.23

19—24 1.50 1.64 1.28

25—29 1,61 1.74 1.30

30—39 1.65 1,84 1,34

40—49 1.65 'l,89 1.33

50—55 1.65 1,88 1,32

56—60 1.70 1.82 1.23

61— . . 1.49 1.66 1.32

Átlagosan 1,61 1,79 1,31

l

Az egészen idős —- 56—60 éves — korosztályok viszonylag kedvezőtlen munka- körülményei két okra vezethetők vissza. Egyfelől 55 éves korban tömegesen válnak ki a foglalkoztatottok közül a nők, akik — láttuk — átlagosan jobb feltételek között dolgoznak, másfelől az idősebbek közt jóval kisebb az előnyösebb munkakörülmé- nyeket élvező szakképzett dolgozók aránya. (Nemenként vizsgálva megfigyelhető.

hogy az 55—60 évesek átlagos munkakörülményi fokozata mind a férfiak. mind a nők esetében kisebb. kedvezőbb. mint a 30—55 év közöttiek — sőt, a nők soraiban

a 19—55 évesek — bármelyik korcsoportjában.)

További magyarázatra szorul a jórészt segédmunkás munkakörben dolgozó 60 éven felüli nők kategóriája. ahol a hiányosabb iskolázottság. a gyengébb szakkép- zettség különös élességgel jelentkezik. Munkájuk átlagos nehézségi foka csaknem akkora. mint a nők között a legnehezebb munkát végző 30—39 évesek csoportjáé.

ltt minden bizonnyal arról van szó, hogy a nyugdíjjo'gosultság megszerzéséhez elen- gedhetetlen ,,évekhez" csak ilyen. viszonylag súlyos áron jutnak hozzá, mivel jelen- tős részük eléggé idős korban állt először —- társadalmilag szervezett — munkába.

A MUNKA GÉPESITETTSÉGE. AUTOMATIZÁLTSÁGA

A munkavégzés körülményeit nagymértékben befolyásolja az, hogy mennyire gépesítették. esetleg automa'tizálták a munkát. Nem mintha a gépek alkalmazása egyúttal feltétlenül könnyítene a fizikai, megterhelésen,6 vagy eleve javítana más fel—

tételeken. hiszen már maga az, hogy a gépek elhelyezhetők az emberre káros kör—

nyezetben, sok szempontból egyenesen ronthatja a helyzetet. A gép azonban át- alakítja a munkát. fokozza a szellemi igénybevétel arányát, megváltoztatja a mun- kavégzés jellegét. A gépi munka általában nagyobb egyetemes tudást, szakismere- tet, Szélesebb látókört követel, tanulásra szorít. Igaz, a géppel végzett munka lehet egyhangú is, olykor épp a szándékosan közbeiktatott kézi elemek teszik változa—

tosabbá, mégis más: technikailag magasabb rendű, a teljesítményeket növelő. elő—

remutató.

Azt. hogy a fizikai dolgozók munkája évtizedünk közepén, illetve az évtized vége felé mennyire volt gépesítve. automatizálva, ipari adatokkal jellemezhetjük. Ezek az

*A megmunkálási folyamat intenzifikólása a termékegységre jutó élőmunka—ráfordításból gyakran csak a főidőt csökkenti, de nem korlátozza a mellékidőket. és így az utábblaknak az aránya, sőt az abszolút meny- nyisége is növekszik. A dolgozó munkájának gépklszolgólá jellege nem vagy allg változik, és izomerejének

megterhelése a munkaidő egységére vonatkoztatva fokozódik ahelyett. hogy enyhülne.

?

(14)

453 SOMOGYI MIKLÓS

adatok a minisztériumok közvetlen irányításával működő iparvállalatok csaknem 900000 fizikai dolgozójára vonatkoznak.

A vizsgált csoport 49 százaléka — 435000 ember — 1977 közepén kézi munkát

végzett: sem géppel. sem gépen nem dolgozott. További 208000 fő gép, berendezés

körül tevékenykedett. de munkájában a kézi elem uralkodott. ilyenformán a szám- , ,

, bo vett, közel 900000 fizikai dolgozóból mindössze 239 OOO-nek, 27 százaléknak a

munkáját mondhattuk valóban gépesítettnek. Ebből a 239 OOO-es létszámból 36000 automata berendezéseket kezelt: ellenőrzött, felügyelt.7

Ha a géppel, illetve a gépeknél dolgozó ,,fizikoiok" létszámarányait ipari al- ágazatok szerint bontjuk. lényeges szóródást tapasztalunk. A kohászati dolgozók- nak ugyanis, ahol a legnagyobb a vizsgált hányad, 33 százaléka lát el gépesített munkát, a másik szélén álló élelmiszeripariak 23 százalékával szemben. A gépeknél

dolgozók esetében ugyancsak a kohászat képviseli az egyik szélső értéket. 62 szó—

zalékot, a másikat a villamosenergia-ipar. Az energiaiparban dolgozó fizikaiak 35

százalékának a munkája kapcsolódik gépekhez, berendezésekhez. Fontos azonban

tudnunk, hogy az említett 35 százalékból 16-nak a tevékenysége automatizált fo-

! lyamatok részére, e létszámnak tehát közel a fele ellenőrzi. felügyel. A minisztériumi

iparban itt a legnagyobb fokú az automatizáció. A kohászatban például a gépek-

nél dolgozó tizikaiak létszámának kb. a kilenctized része végez ellenőrző—felügyelő

munkát. Az automatizáltság létszámmal kifejezett legkisebb fokát, 19 százalékot a gépiparban találjuk. ami minden bizonnyal meglepő.

8. tábla

A fizikai dolgozók létszámának megoszlása a munka gépesítettsége szerint, a minisztériup'u'á íplgz) ágazataiban

S! 10

A gépeknél (berendezéseknél)

dolgozók aránya A nem gé—

pek"? "fe' Fizikai

Ágazat ellenőrző— alva" '?fgfgvségen- Zimi? golgozók

felügyelő ———————————-———— " dolgozók osszesen tevékeny- gépi - kézi osszesen aránya

segen munka az uralkodó

Bányászat . . . . . . . 5.0 20.7 27,7 53,4 46,6 100,0

Villamosenergia-ipar . . . 15.6 'lO,4 8,5 34,5 65.5 100,0

Éohászat . . 7.1 25,4 29,2 61,7 38,3 100,0

épipar . 1.9 22,5 : 20,7 45,1 549 mm

Építőanyag—ipar 7,1 17,1 § 28,8 53,0 : azo 1oo,o

egyipar 99 17.6 25.53 53.3 3 457 100,0

Könnyűipar . 2,i 31,6 l 252 58.9 4l,i 100,0

Élelmiszeripar . 238 18,7 i 2l,5 44,0 560 7310

Átlagosan . 4.1 23,0 235 516 49,4 100,0

l ;

Miközben az automatizáltság mértéke alaposan szóródik a különböző ipari al—

ágazatokban, a gépesített munkát végZők létszámaránya meglehetősen egynemű:

nyolc alágazat közül ha'tban 23 és 28 százalék közé esik. Viszonylag homogénnak

mondhatók a gépeknél dolgozók arányszámai is, mivel ezek nyolc alágazat közül

hatban 44 és 53 százalék közt helyezkednek el. Ami a kézzel dolgozókat illeti: nyolc ipari alágazat közül négyben 40 és 50, további kettőben 50 és 60 százalék közé esik a gépesítést nélkülöző fizikai dolgozók létszámaránya. Egy alágazatban —- a

7 Viszonylag kis létszámuk természetesen az automata berendezések kisebb létszámige'nyéből is fakad.

(15)

MUNKAKORULMÉNYEK 469

villamosenergia-iparban — a fizikaiak 60 százalékot meghaladó. egy másikban — a kohászatban —— 40 százalék alatti az alapvetően kézzel dolgozók hányada. A rész-

letes adatokat a 8. tábla tünteti fel.

Egy sor esetben kedvezőtlenebb gépesítési mutatókat fedezünk fel akkor. ha az

iparban foglalkoztatott fizikaiak munkáját alap—, illetve kisegítő tevékenységre bontjuk.

Az alaptevékenységen foglalkoztatottak (közel 500000 fő) 64 százaléka mun- kálkodik gépeknél. és közülük 35 százaléknak túlnyomórészt gépesített (: munkája.

434000 kisegítő dolgozó esetében ugyanezek az arányok sokkal rosszabbak: 37.

illetve 19 százalékot tesznek ki.

A minisztériumi ipar kereken 140000 fizikai dolgozója felmérésünk idején anyagot mozgatott, szállított, raktározott. (Ez a teljes létszámnak nagyjából egyhatoda.) A 140 OOO—ből mindössze 37 OOO-en munkálkodhattak géppel (270/0) és 65 OOO—en

gépnél (460/0). 28000 anyagmozgató, szállító munkájában a kézi elem uralkodott

annak ellenére, hogy feladatuk egyébként géphez kapcsolta őket.

A kisegítő tevékenység munkakörülményei rosszabbak, ezen belül az anyag—

mozgatás, szállítás, raktározás munkafeltételei sokkal rosszabbak. mint az alapte—

vékenysége. Nagy erőt fejt ki munkája közben az alaptevékenységet ellátóknak 17, a kisegítőknek 20, közülük az anyagmozgatóknak stb. 39 százaléka. Amennyiben

munkájuk nem követel nagy erőkifejtést, akkor az egyéb ártalmak és megterhelések

(a zaj, a por. a meleg vagy hideg. a párás. gázos levegő stb.) a következő arányok—

ban sújtják őket: az alaptevékenységen dolgozók 37, a kisegítők 35, ezen belül az anyagmozgatók stb. 33 százalékát. A különböző terhes hatások —- szinte kárpótlásul

—- némileg kisebb arányban érik tehát az egyébként fokozott fizikai erőkifejtéssel dolgozók csoportjait.

iparunk munkáját -- nemzetközi adatok szerint — kevésbé gépesítettük, mint a fejlett gazdasággal rendelkező szocialista országok a magukét. és kifejezetten el—

maradtunk a kisegítő folyamatok gépesítésével.8 Viszonylag jelentős elmaradásunk

annak ellenére mutatkozik, hogy például 1972 és 1977 között a kisegítő, ezen belül az anyagmozgató munka gépesítése az átlagosnál több mint kétszer gyorsabb volt.

Más adatok arról tanúskodnak, hogy az ipari gépesítés azokban az ágazatokban (a bányászatban, a kohászatban. az építőanyag—iparban) volt különösen erőteljes, ahol a fizikai munkák a legnagyobb erőkifejtést igénylik. Ebben minden bizonnyal főleg a

munkerőhiány kényszere érződik.

(A tanulmány befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)

BLásd erről: Az ipari munkások és a kisegítő alkalmazottak létszámának a végzett tevékenység jeiiege szerinti meggsziása. 1972. Statisztikai időszaki Közlemények. 307. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1973. 177 o .