GAZ DASÁG STATISZTI KA
DOBROVINSZKU. B.:
GAZDASÁGI ELÓREJELZES JAPANBAN
(Ekonomicseszkoe prognozirovanii v .laponii.)
— Mírovoia Ekonomíka í Mezsdunarodnüe Otnaseniia. 1971. 4. sz. 111—118. p.
Japánban az előrejelzést és a programo- zást széles körűen alkalmazzák a gazdasági növekedés befolyásolására. Az előrejelzési tevékenység különösen a hetvenes éveket megelőző periódusban kapott nagy lendüle- tet. Jellemző, hogy viszonylag rövid időszak alatt —— 1968-tól i970-ig — Japánban több mint húsz prognózist hoztak nyilvánosságra.
Előrejelzési tevékenységgel Japánban több szerv foglalkozik. Prognózisokat készítenek kormányszervek, egyes pénzügyi-gazdasági csoportok, nagy állami és magánbankok.
ipari egyesületek. Ezenkivül egész sor ma- gánszemély is összeállít prognózisokat.
A Japánban készitett prognózisok nagy- része közép- és hosszú távú. A középtávú prognózisok általában az 1975-ig terjedő időszakra. mig a hosszú távúak az 1980—1985.
évekre vonatkoznak.
Az egyes prognózisok készítésénél felhasz- nált mutatók és statisztikai adatok általá- ban jelentősen eltérnek egymástól. Ennél sokkal lényegesebb azonban az, hogy a prognózisok a várható tendenciákat és a gazdasági fejlődés perspektiváit különböző- képpen Iótjók és értékelik.
A hosszú távú prognózisok közül a szerző két alapvetőnek számító prognózist emel ki.
Az egyik a ,,Nemzeti Fejlesztési Tanócsé"
(a miniszterelnök mellett működő tanácsadó szemé), (: másik a ,.Japán Gazdasági Tudo- mányos Kutató Központé". A ,,Nemzeti Fej- lesztési Tanács" prognózisa lényegében a hivatalos állami szempontokat és felfogást tükrözi vissza, míg a .,Japón Gazdasági Tudományos Kutató Központ" előrejelzésé- ben a vezető pénzügyi és ipari körök véle- ménye fejeződik ki.
Mindkét prognózis megegyezik egy kérdés- ben: a bruttó nemzeti termék növekedési üteme az 1960—as évekhez képest várhatóan csökken. Az első prognózis szerint az 1965—
1985. évek között a bruttó nemzeti termék évi átlagos növekedési üteme a hatvanas
évek több mint 10 százalékot meghaladó nö- vekedésével szemben 7,5——8,3 százalék kö- zött várható.A második prognózis ennél ala- csonyabb (6.4 %) növekedési ütem—et jósol.
A növekedési ütem lassulósát a prognózi- sok azzal magyarázzák. hogy a technikai is—
meretek importlehetőségei nagyrészt kime—
rültek és e tekintetben a jövőben elsősorban a japán tudományra és technikára kell tá—
maszkodni. a fiatal és szakképzett munka—
erőben hiány van, a konkurrencia élesedése
követ—keztében csökkennek az óru- és szolgái- tatási exportlehetőségek, és végül előrelát—
hatál—ag nem iehet tovább fokozni a kohá—
szat és a vegyipar termelését. Természetesen.
az elkövetkező időben a viszonylag még mindig magas növekedési ütemnek megfele- lő beruházási, strukturális és hatékonysági ,,vonzata" van.
A magas növekedési ütem problémája köd rül egyébként Japánban éles vita folyik, fő—
leg amiatt, hogy a magas növekedési ütem kisérő jelensége az árak gyors emelkedése és a strukturális aránytalanságok kialakulása. A vélemények nagy része megegyezik abban, hogy a következő alternatívák között lehet választani: továbbra is gyors gazdasági nö- vekedés és rohamos áremelkedés. valamint aránytalanságok (: gazdaságban, vagy ár- stabilitósra való törekvés a növekedési ütem egyidejű csökkenése mellett.
Japán gazdasági fejlődése szoros .kapcso- * latban áll a lakosság számának növekedésé—
vel és foglalkozási összetétel—ének változásá—
val. A japán demográfusok szerint a lakos- ság száma i985-re meghaladja a 120 mil—
lió főt és a foglalkoztatottak száma 55 millió fő lesz. A foglalkoztatottak összetétele je—
lentősen megváltozik. A változás fő iránya:
a mező-. erdő- és halgazdaságban foglal—
koztatottak számának jelentős csökkenése. A számítások szerint 1985-ben a mező—, erdő- és halgazdasa'gban a foglullkoztatották szó- ma 5 millió főre csökken, a kitermelő, () fel—
dolgozó és az építőiparban 23—24 millió főre nő. az egyéb ágazatokban pedig eléri a 26—-
27 millió főt.
A prognózisok szerint —- a gazdasági növe- kedés üteméhez hasonlóan — csökkenni fog
STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ
a termelékenység növekedése is. A termelé- kenység évi átlagos növekedése 1966—1975 között 7. 1976—1985 között pedig mintegy 6 százalék körül várható.
A középtávú prognózisok általában 1975—
íg (némelyek csak 1972-ig) körvonalazzák a várható fejlődést. A várható fejlődés meg- ítélése szempontjából a középtávú prognózi- sokban két teljesen ellentétes felfogás tükrö- ződik. Az egyik szerint (például a Gazdasági Tervezési Igazgatóság, a ,.Nomura" cég, a Pénzügyminisztérium prognózisai) a gazda—
ság továbbra is magas, évi 8—12 százalékos növekedéssel fog fejlődni. míg a másik fél—
fogás (a ..Szanva" a ,,Micubici", az ipari Bank prognózisai) stagnálást, sőt 1972-1973- ra jelentős visszaesést jósol. A prognóziské- szítők a stagnálás, illetve a visszaesés okait több tényezőben látják. Mindenekelőtt meg- említik a belső piacon az autók, a szines te—
levízió, a házi légkondicionálók iránti fizető- képes kereslet telítettségét, ami nemcsak e termékek, hanem a velük kapcsolatos többi ágazat termelésének csökkenését is maga után vonja. Egyes szakértők a visszaesés egyik okaként jelölik meg a lakásépítkezés jelentős lassulását is.
A középtávú prognózisok jelentős áremel- kedésekkel számolnak, Jellemző, hogy a kis—
kereskedelmi árak évi átlagos emelkedése még a hivatalosnak számító prognózisok sze- rint is 4.4 százalék lesz.
A prognóziskészítésnél 3 alapvető módszert lehet megkülönböztetni.
a) Az állami szervek a prognózisok összeállításánál a beruházás, a munkaerő és a műszaki haladás ré- vén elérhető forrásokból indulnak ki.
b) A prognózisok jelentős részének összehasonlí—
tásánál a fizetési mérlegből indulnak ki,
c) A prognóziskészités harmadik módszere a lehet—
séges végső kereslet alapján történő elemzés.
A végső keresletből kiindulva a prognózis—
készítők általában azt tételezik fel, hogy a gazdasági növekedés alapvető forrása a nö- vekvő felhalmozási ráta, ami mellett a sze- mélyes fogyasztás a nemzeti jövedelmnél csak kisebb mértékben nőhet.
(lsm. : Csahók István)
GLJAZER. L.:
A TUDOMÁNY GAZDASAGTANANAK EGYES PROBLÉMA!
(Nekotarüe problemü ékonomikí nauki.) —- Vopro—
szü Ekonomikí. 1971. 1. sz. 68—77. p.
A vitaindítónak szánt cikk bevezetőjében a tudomány helyzetét, mértani haladvány- haz hasonlatos gyors fejlődését ismerteti. Az UNESCO adatforrásaira hivatkozva közli.
hogy az idők folyamán nemcsak a tudósok száma növekedett nagymértékben, hanem a tudományos kérdésekkel foglalkozó rendsze—
resen megjelenő folyóiratok és kiadványok
8 Statisztikai Szemle
száma is (ez utóbbiak száma 1800-ban 100, 1850-ben 1000. 1900-ban 10 000, 1960—ban pedig 100000 volt, s a század végére '! mil- lió a várható mennyiség).
Ugyanakkor a találmányok száma lényege—
sen kisebb mértékben nő. mint a tudományos kutatással foglalkozók száma. Ez egyben azt is jelenti. hogy a tudomány extenzív fejlesz- tése egyre költségesebbé válik. Ezért csupán az intenzív fejlesztés lehetséges.
Az extenzív tudományíejlesztés korszaká—
ban a mutatók exponenciális jellegűek vol- tak:
x : a ,- 2t/m
ahol:
x — a mutató értéke az adott időpontban, a -— a mutató induló értéke,
t —- időintervallum,
m — azon időszak, amely alatt a mutató értéke , megkétszereződik.
Más számítások szerint az extenzív fejlő- dés esetén a kutatásokra fordított költségek 6—8 évenként kétszereződtek meg. míg a tu- dományos kutatásokon dolgozók létszáma 8—- 10 évenként.
A cikkben táblázatos formában is közölt adatok bizonysága szerint a fejlett tőkés or- szágokban a tudományos kutatásokra fordí- tott költségek a nemzeti jövedelem bizonyos hányadáig növekszenek, majd ezt elérve a növekedési ütem lassúbbodik.
Ezután a szerző számadatok tükrében mu—
tatja be, hogy a Szovjetunióban a mutatók vázolt lassúbbodó emelkedése milyen ütem- ben következett be. Elképzelhetőnek tartja, hogy a hetvenes évek elején a közvetlen ter- melőerőt már nem a tudományos munkán végzett tevékenység, hanem e terület ,,ter- méke", az össz-társadalmi ismeretanyag je- lenti majd.
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdasági intézete gazdasági osztályán ellenőrizték azt a hipotézist, miszerint a tu- dományos kutatás költségei és a nemzeti jö—
vedelem növekedése között a kapcsolat nem funkcionális, hanem korrelációs. Az 1950—
1968. évi adatokkal dolgozva állították össze a regressziós modellt. A számítások azt mu- tatták, hogy a korrelációs kapcsolat nem túlságosan erős.
Jelenleg a tudomány közgazdasági szere- pe egyre növekszik; ennek kimutatására azonban még megfelelő pontosságú mód- szer nem áll rendelkezésre. A szovjet szakiro- dalomban most próbálkoznak új koncepciók
kidolgozásával. Az egyik — Nikolaev cikké—
ből —— idézett példa szerint a közgazdasági elemzés tárgyát csak az ún. termelési tudo- mányos kutatásoknak kell képezniök.
Ezután a szerző a tudományos kutatások gazdasági hatékonyságának problémaköré—
vel foglalkozik. Ennek során felveti a kérdést,
