ÉPlTÖANYAG-l PARU N K FEJ LÖDÉSE, 1950—1968
NAGY DEZSÖNÉ —PAPP_ ZOLTÁNNÉ
Az építőanyag-ipar az építőipar alapvető ipari bazisa, termelési színvonala jelentős mértékben befolyásolja az építőipar tevékenységét. Az építőipar fejlődésének fő feltétele ugyanis a megfelelő ipari háttér, a megfelelő mennyi- ségű és koriszerű építőanyagok termelése. Az építőipar igényei viszont hatást gyakorolnak az építőanyagok termelésének növekedési ütemére, a korszerűsö—
dés iranyaba haladó fejlődésére.
Az építőanyag-ipari ágazat az építőipar anyagfelhasznalásának egyhar-
madát adja, kétharmada az építőanyag-iparon kívüli szervezetek, a szövetke—zetek, a magánkisipar és az építőipari segédüzemek termeléséből, továbbá importból származik.
Az ÉPíTÖANYAG-IPAR SZERVEZETE
A magyar építőanyag—ipar 8 iparágat1 foglal magában; tartalmazza a részben fogyasztói cikkeket termelő finomkeramia— és esiszolókorong-ipar, valamint az üvegipar termelését is. Az építőanyag-ipar építési célokat szogáló
termelése az összes termelésnek 70 —— 72 százalékát teszi ki.
Építőanyagokat 1968—ban az építőanyag—ipari ágazaton belül 53 vállalat termelt.2 A vállalat fogalma az építőanyag—ipar esetében nagyon különböző szervezeteket —— orszagos nagyvállalatokat, amelyek önmagukban csaknem egy-egy iparágat képviselnek, középvállalatokat és kis létszámú szövetkeze—
teket —— jelent. Hogy valamennyire tiszta képet kapjunk az építőanyagipar szervezetéről, szakágazatonként bemutatjuk a vállalatok összetételét, illetve az iparágak szervezetét.
A tégla-, cserép— és tűzállóanyag—iparban 11 vallalat foglalkozik a tégla—
és cserépgyártassal, ezek a vállalatok a Tégla- és Cserépipari Egyesülés kere—
tében működnek. A tégla— és cserépipar decentralizált építőipari igényeket elégít ki, és a 11 vállalaton belül 184 telephelyen folyik a tégla— és cserépipari (a durvakerámia—) termékek termelése. A tűzállóanyag-ipari termékeket a Magnezitipari Művek gyártja. Fő termékei: a samott—, a magnezit— és a szilika—
téglak és idomok.
1 Az iparon belül az iparcsoportok (az ágazatok) tovabbi részletezése a ezakágamtok szerinti bontás, amely azonos az iparág fogalmaval. Cikkünkben altalaban a megszokott és ismert -—— hagyományosnak mondható — iparág megnevezést használjuk.
Az építőanyag-ipar 1968. évi adataiból a szervezeti változások hatasa kiküszöböltak. , _
* Az adatszolgáltató egységek száma ennél több, mivel az egyesülések központjai, valamint a Oement- és Mészműveken belül egy leválasztott gyáregység külön adatszolgáltatók.
NAGYNÉ —— PAPPNE: MAMAG—IPARUNK
96 7
A kő— és kavicsbányá8zat 9 vállalata közül 6 minisztériumi felügyelet alatt működő vállalat a Kő- és Kavicsípari Egyesüléshez tartozik, 3 vállalat pedig a helyi tanácsok felügyelete alatt áll. A 9 vállalatnak 39 kőbányászati és 8 kavicstermelő telephelye van.
A mész- és cementipari termékeknek mintegy 92 százalékát a Cement— és
Mészművek országos vállalatnak az ország különböző területein működő
gyáregységeiben termelik. A Cement— és Mészművek vállalathoz tartozó nyergesújfalui ,,Eternit Művek" gyáregység termelése képviseli a magyarazbeszteementipart. Ebben az esetben eltérünk attól az elvtől, hogy a vállalat
az adatszolgáltató. Az azbesztcement-termelés ugyanis külön gyáregységben, a eementiparitól eltérő technológiai berendezések alkalmazásával történik, így az azbesztcementre vonatkozó adatok egy része viszonylag könnyen elkülö—níthető.
A cementiparon kívül még 4 szakágazatban csaknem a teljes iparági termelést egy—egy országos vállalat adja. Ez a szervezeti forma sok esetben monopolhelyzetet teremt bizonyos termékek, termékcsoportok termelésében.
Ilyen nagyvállalat például a Finomkerámiaipari Művek 8, az Úvegipari Mű- vek 12, a Beton— és Vasbetonipari Művek 11 gyáregységgel. Ezek a nagy—
vállalatok minisztériumi felügyelet alá tartoznak, és iparáguk termelésének 90—95 százaléka tőlük származik. A Könnyűbeton— és Szigetelőanyagipari Vállalat szintén magában foglalja a hő—, hang- és vízszigetelő anyagok gyártása szakágazat termelésének nagy részét (78 százalékát). A termelés fennmaradó részét mind a 4 szakágazatban tanácsi felügyelet alá tartozó kisebb vállalatok adják. Ezek termelése azonban eléggé heterogén, és meglehetősen nagy arány—
ban tartalmaz profilidegen termelést.
A vállalatok összevonása számos, a centralizációból származó előnyt biztosít az összevont vállalatok gyáregységeinek. (Ilyenek: a hatékonyabb irányítás, vezetés; a termelés profilozása; a központi anyagellátás; az önálló külkereskedelmi tevékenység stb.) A szervezeti centralizáció viszont még nem jelenti a termelés koncentrációját. A termelés egyelőre ugyanúgy elszórt, kis telephelyeken folyik mint azelőtt. Ezeket a horizontális összevonásokat azon—
ban mindenképpen a tényleges koncentráció első lépcsőjének tekinthetjük.
A termelés koncentrációját nagymértékben elősegítette néhány nagy be—
ruházás megvalósítása, így például a Dunai Cementmű 1964. évi vagy az Al—
földi Porcelángyár 1967. évi üzembe helyezése.
Az ágazati felelősség elvének megfelelően 1968. január l—től az Építési és Városfejlesztési Minisztérium figyelemmel kíséri az építőanyag—iparba tartozó összes vállalat tevékenységét, tekintet nélkül arra, hogy azok felügyelet szem—
pontjából másik minisztérium vagy a helyi tanácsok alá tartoznak-e, illetve szövetkezeti formában működnek.
AZ ÉPíTÓANYAG-IPAR TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA
Az építőanyag—ipar össziparon belüli arányát —— mint általában az ipar ágazati szerkezetét —— több mutató, így például a termelés értéke vagy a ter—
melés valamilyen közelítő mutatószáma, a fcglalkoztatottak létsz áma vagy az
állóeszközök értéke segítségével vizsgálhatjuk. A különböző tényezők alapján eléggé eltérő eredményeket kapunk, de éppen a különböző eredmények elemzése adja meg a vizsgált al- (szak—) ágazat megfelelő jellemzését.96 8 NAGY DEZSÓNÉ —— PAPP ZOLTÁNNÉ
Az építőanyag-ipar össziparon belüli aránya; a "teljes termelés alapján
3 — 4, a terméksorok és egyéb módszerek alapján számított termelés, a'foglalköz—tatottak létszáma és az állóeszközök értéke alapján számítva évek óta 5—6 százalék. A teljes termelés és az egyéb mutatók segítségével számított arány—
számok közötti lényeges eltérés az építőanyag—ipar magas munka— és állóeszköz-
igényességének a következménye. ."
A terméksorok és egyéb módszerek alapján számított termelés mutató—
jában az ágazat munka- és eszközigényessége is kifejezésre jut az alkalmazott mérlegelési súlyok révén. (Súlyként rendszerint a termékegységre jutó bér és
amortizáció összegét alkalmazzuk.) ' ,
Az építőanyag-ipar aránya az évek folyamán enyhén csökkenő tenden—
ciát mutat: az összes foglalkoztatottak alapján 1950-ben 6,7, 1968—ban 5,6 százalék volt. A KGST—országokban az építőanyag-ipar aránya valamivel ma—
gasabb, mint nálunk. 1967—ben például Bulgáriában és Csehszlovákiában 6,7, Lengyelországban 7,l, Romániában 6,9 százalék volt a munkáslétszám alapján számítva.
Az építőanyag—ipar termelése 1968-ban 3,8-szerese volt az 1950. évi ter-
melésnek. Ez a növekedés alatta marad az ipar s ezen belül a nehézipar ötszörös
termelésemelkedésének. (A nehéziparon belül a legnagyobb mértékű növekedést a gépipar és a vegyipar érte el.)Az építőanyag-iparon belül az építési célú termékeket előállító szakágaza- tok termelése kisebb (343 %), a finomkerámia- és csiszolókorong—iparé, valamint az üvegiparé az építőanyag—ipar átlagánál nagyobb (568 %) mértékben emel- kedett. Az előbbi szakágazatok termelése tehát csupán 3,4—szerese volt az 1950. évinek, s ezt a fejlődést nem tarthatjuk kielégítőnek, mivel egyrészt el—
marad az építőipar fejlődésétől (365 %), másrészt az építőanyag—ipari termékek piacának állandó jellemzője, hogy a kereslet mindig felülmúlja a kínálatot.—
A termelés évi átlagos növekedési üteme 1950— 1968-ban az építőanyag—
iparban kisebb volt (7 ,7 %), mint az egész ipar (9,0 %) és a nehézipar (9,1 %) átlaga. Az építőanyag—iparon belül az építési célú szakágazatok csoportja kevésbé (átlag 6,9 %), a nem építési célú szakágazatoké viszont nagyobb mér—
tékben (10,1 %) fejlődött. (Az építőipar növekedési üteme 7,5 százalékos volt.) Rövidebb időtartamokban a termelés üteme erősebb ingadozást mutat. Lénye- gesen alacsonyabb volt a növekedés az 1961—1965. évek között az építési beruházásokat befolyásoló gazdaságpolitika következményeként. Általában el- mondhatjuk, hogy az utóbbi két évtizedben az építőanyag—ipari termékek iránti igények alakulása szoros összefüggésben volt a gazdaságpolitikával, gaz- dasági életünk különböző fejlődési szakaszaival.
). tábla
A termelés évi átlagos növekedési üteme (százalék) Építóanyag-ipar
I ebből:
Időszak main Nehézipar ___—___.— Építőipax
összesen nem építési
építési célú célú
1950—1955 ... 13,8 13,1 10,8 9,8 14,1 7,1
1956 -—- 1960 ... 12,5 13,2 12,6 12,1 13,2 9,2
1961 — 1965 ... 6,6 6,8 5,7 4,2 10,3 4,7
1966—1968 ... 6,1 6,0 6,2 6,7 7,0 9,1
ÉPITÖANYAG-IPARUNK 969
1. ábra. Az építőanyag-ipar és szakágazataz' termelésének alakulása (Index: 1950. év : 100)
400 fkl'főa/iyag—wan 0'ls'szesen __ áe/ana/pmyyáP/ás M 7200
300 — — / — — — ———— ,,..__ 1700
200 / ___, ,— 7000
700 N — —— / 900
a T T I ! I ' l l 1 l l l l ! I l ! I _ / 800
300 ít'y/a -, [serép— és fűzé/űanyag-[aar % / 700
200 A/ / 000
0 ' ! ! § ! I I ! ! í ! l l l 1 I I I J 400
300 Á'ő- és kaw'csáányászaf ] 300
200 ! / — v * 200
mg MV / 700
0 l I I I I l l ! T I ( ! I ! í ! I ! í ] l l l i l ! l l t ! ! [ l I I 0 _
400 500
300 400
200 300
700 200
0 700
MüM—filéá—izttgwí/lzamh A HHHHHHHHH [,
300 —— - A 0000/2707" 800
200 —- / 700
700 I.] 600
a ' l ) l 1 1 l ! í ! I ! [77 T'! 7 [A' h_— / 500
400 770"; 00/7041; rizs:/ye/e/í anyagú win/ása / __ 400
300 ' f / — 300
200 _ / 13/ ; 200
700 N / 700
? Statisztikai Szemln
970 NAGY DEZSÖNÉ' *— PAPP ZOLTÁNNE
Az 1966. és az 1967. években az építőanyag-ipar termelésének növekedési üteme nagyobb volt, mint az ipar, illetve a nehézipar átlaga. 1966-ban 6, 1967—
ben 10 százalékkal nőtt az építőanyag—ipar termelése az előző évekhez képest.
Az 1967. év az új mechanizmusra való felkészülés éve volt. A beruházók igyekeztek a régi gazdasagiranyítasi rendszerben a központi keretekből bizto- sított előnyöket a lehetőségekhez mérten kihasználni, és ez a nagy kereslet szinte kényszerítően hatott az építőanyag—ipari vállalatok termelésére is.
A növekedés 1968-ban lelassult, a termelés 3 százalékkal emelkedett az
1967. évihez képest. Az új mechanizmus szabalyozóinak hatására ugyanis 1968-ban az építőanyag—ipari vállalatok igyekeztek a keresletnek megfelelően
termelni, és általában azokból a termékekből csökkent a termelés, amelyekből
az igények is csökkentek. A termelés kisebb mértékű emelkedése nagyrészt ennek tudható be. Néhány építőanyagból ebben az évben is hiany mutatkozott,._
egyes esetekben még súlyosabban, mint az előző években.
*
Az építőanyag—iparon belül az egyes iparágak termelési üteme is el—
térő volt az 1950— 1968. évi időszak alatt. A különböző ütemű fejlődésben a fogyasztók —— főleg az építőipar -—- igényeinek s a termelés lehetőségeinek, a.
korszerűsödésnek a változása tükröződik.
Az építőiparban jelentős mennyiségi és minőségi változások mentek végbe ebben az időszakban. Ennek hatására kifejlődött az építőanyag—ipar legdina——
mikusabb iparága, a betonelemgyártás, melynek termelése 1968-ban 12-- szerese volt az 1950. évinek. Ennek hatása mutatkozik abban is, hogy a hagyo—
mányos építési technológia legfontosabb anyagát adó tégla—, eserép- és tűz—
állóanyag-ipar, valamint a kő— és kavicsbányászat termelésének növekedési üteme alatta maradt az ágazat átlagának. A nem kizárólag épitési célokat szolgáló üvegipar termelése 7,7-szeresére, a finomkeramia- és csiszolókorong—
ipar termelése pedig 4,3-szeresére növekedett az 1950—1968. évek között, Ez a növekedés nagyrészt a fogyasztási célú keramia— és üvegtermékek iranti megnövekedett igények hatására következett be, de nem hanyagolható el az építési kerámia és a síküveg termelésének növekedése sem.
A termelés növekedésének évi átlagos üteme még jobban szemlélteti az egyes iparágak eltérő fejlődését. A betonelemgyartas növekedési üteme a leg—
magasabb (24,2 %) az 1951—1955. években volt, a tégla—, eserép- és tűzálló- anyag—ipar ennek felét sem érte el (9,0 %). Ebben az időszakban a legalacso- nyabb a kő— és kavicsbányászat növekedése (4,l %).
2. tábla
Az építőanyag-ipari termelés ém) átlagos növekedési üteme iparáganke'nt
1950—1955.l 1956—1960. 1961—1965. 1966—1968.
Szakágazat (iparág)
években (százalék)
Tégla-, cserép- és tűzállóanyag-ipar ... 9,0 10,7 0,8 7,5 K6- és kavicsbányászat ... 4,1 15,5 3,8 0,4 Mész— és eementipar ... 10,5 8,4 8,2 4,3 Betonelemgyartas ... 24,2 18,9 8,4 6,9 Azbeszteementipar ... 9,8 1 9,2 8,6 l ,4 Élő-, hang- és vizszígetelő anyagok gyártása ... 8,3 11,8 6,6 9,2 Finomkerámia— és csiszolókorong-ipar ... 14,3 13,0 7,2 4,3
Úvegipar ... 16,5 12,8 * 13,2 9,1
Épitőanyag-z'par ! 10,8 12,6 5,7 a,.e
sprroANYAG—IPARUNK 9 7 I
Az 1961 —— 1965. években az építőanyag-ipar fejlődési üteme a felére csök—
kent az előző időszakhoz képest (5,7 %). Ekkor legalacsonyabb a tégla—, cserép- és tűzállóanyag—ipar fejlődése (O,8 %) volt. Ezekben az években (1963-ban) leállították a termelést a kis és korszerűtlen téglagyártó telepeken, majd később —— az igények kielégítése céljából — ezeknek a telepeknek egy részét újból üzembe helyezték.
Az iparágak eltérő növekedési üteme következtében az építőanyag-ipar ágazati szerkezete megváltozott. A hagyományos építőanyagokat termelő szakágazatok arányának csökkenését és a fejlődő iparágak (elsősorban a beton—
elemgyártás) arányának növekedését a foglalkoztatottak létszáma megoszlá—
sának változása révén mutatjuk be. ;
3. tábla
Az építőanyag-ipar ágazati szerkezetének változása a foglalkoztatottak létszáma alapján
1950. 1955. 1960. 1968.
évben (százalék) Szakágazat (iparág)
Tégla-, cserép— és tűzállóanyag-ipar ... 35,1 39,0 37,6 29,8 K6— és kavicsbányászat ... 20,5 13,0 14,0 9,2 Mész- és cementipar ... 12,2 14,3 11,2 11,4 Betonelemgyártás ... 7,l 10,7 12,0 15,3 Azbesztcementipar ... 1,2 l , 1 1, 3 1 ,3 H6-, hang- és vízszigetelő anyagok gyártása ... 3,8 3,2 3,0 3,0 Finomkerámia- és csiszolókorongoipar ... 8,6 8,5 10,0 14,0
Úvegipar ... 11,5 10,2 10,9 16,0
Építőanyag-ípar 100,0 ]00,0 100,0 100,0 '
A termelési szerkezet változását a termékstruktúra alakulása is szemlélte—
tően jellemzi. A termékstruktúra változása —— a rendelkezésünkre álló 1958——
1967. évi adatok alapján — lényegében ugyanazon tendenciák érvényesülését
mutatja, mint a létszám alakulása:
— a hagyományos építőanyagok, elsősorban a tégla—, cserép- és tűzállóanyag-ipari ter- mékek aránya csökken a blokkos, paneles építési mód elterjedése következtében;
— a kötőanyagok aránya az egyéb termékek nagyobb mértékű növekedése következtében csökken;
—— a betonelemgyártási termékek aránya nő — ezen belül is a vasbeton termékek aránya nő igen nagy mértékben —, ami az előregyártott épületelemek és vázszerkezetek gyártásának
növekedésével van összefüggésben;
— az üvegipar termékei közül a síküvcg termelésének aránya csaknem változatlan, viszont
az öblösüvegek termelési aránya az 1958— 1967. évek között 5,6 százalékról 9,'7 százalékra nőtt.
FONTOSABB ÉPíTÖANYAGOK TERMELÉSÉNEK ALAKULÁSA
A fontosabb építőanyag—ipari szakágazatok fejlődését a szakágazatokat legjobban jellemző termékek termelése révén mutatjuk be.
A mész- és cementipar szakágazat —— fő termékei a cement és az égetett mész — termelése az utóbbi közel 20 év alatt több mint 3-szorosára növe—
kedett. * ,
Magyarorszáan az első cementgyárak 100 évvel ezelőtt létesültek Lábát-
lanon, Nyergesújfalun és Óbudán. A korabeli technológiának .megfelelően aknakemencés égetést alkalmaztak, majd a századforduló körül kezdett az új2—
972 NAGY DEZSÖNÉ —- PAPP ZOLTÁNNÉ
technológia tért hódítani; megjelentek a forgókemencék. Az első világháború
után a cementgyárak kapacitása kb. 700 000 tonna volt. A cementipar hely- zetét a két világháború között a kapacitás krónikus kihasználatlansága jelle—mezte. 25 év alatt a cementipar berendezésállománya mindössze 3 kemencével,
napi 66 vagonos teljesítménnyel bővült. A cementipar termelése 1918—tól a
második világháború befejezéséig mindössze 10 százalékkal nőtt. A háború előtti utolsó békeév (1938) termelése 323 000 tonna cement volt, amely a ter—melőkapacitás mintegy 40 százalékos kihasználását jelentette. A gyárak techni—
kai színvonala lényegében az első világháború előttinek felelt meg. A felszaba-
duláskor a kemencék közel 70 százalékának életkora 30 év felett volt. A cement-
gyárak a háború után viszonylag gyorsan helyreállították termelőképességüket, és az új j áépítéssel kapcsolatos igények kielégítése a meglevő termelőkapacitások kihasználásával történt. Az első kapacitásbővítést a Lábatlani Cementgyárban 1948-ban üzembe helyezett Unax kemence jelentette. A cementtermelée1952-ben már 3—szorosa volt az 1938.'évinek, az első ötéves terv beruházási
és építési programjának kielégítéséhez e bővítésre szükség is volt. Az 1950-es évek elején a Lábatlani Cementmű rekonstrukciója mellett az első nagyobb cementipari beruházás a diósgyőri és ózdi kohók melléktermékének hasznosí—
tására létesített Hejőcsabai Cementgyár volt. Az 1950— 1960. évek között ——
10 év alatt — a termelés megkétszereződött (1960-ban 1,6 millió tonna volt).
Az 1961 -— 1965. években, a második ötéves terv időszakában a cementtermelés
—- az évi 1 millió tonna kapacitású Dunai Cementmű 1964. évi üzembe helye—
zése következtében — tovább növekedett.
4 . tábla A cementtermeléa alakulása néhány országban
(Index: 1950. év : 100)
1955. 1960. 1965. 1967.
Ország
évben
Világ összesen ... 163 23 8 324 3 56 Ausztria ... 144 220 314 353 Belgium ... 131 125 166 163 Bulgária ... 135 264 445 558 Csehszlovákia ... 145 253 286 323 Egyesült Királyság ... l 30 l 38 1 74 1 80 Franciaország ... 1 45 207 31 8 338 Lengyelország ... 152 263 381 443 Magyarország ... 147 197 299 333 Német Demokratikus Köztársaság ... 2 10 356 431 509 Német Szövetségi Köztársaság ... 1 7 3 237 325 302 Olaszország ... 207 311 402 51 1 Románia. ... 188 297 526 617 Szovjetunió ... 221 447 687 832
Egyesült Államok ... 131 141 165 162
A nagy ütemű termelésnövekedés ellenére hazánkban az utóbbi két évti- zedben még mindig alacsonyabb volt a cementtermelés növekedési üteme, mint a KGST—országokban és sok kapitalista országban. A világ cementtermelése
az 1950—1967. évek között 3,6—szeresére nőtt, hazánkban ekkora növekedés 1950—1968 között következett be. (Az 1950—1967. évek között 3,3—szeres
ÉPITÖANYAG—IPARUNK
973 volt a növekedés.) A Szovjetunióban 1967—ben 8,3—szer, Romániában 6,2—szer, Bulgáriában 5,6-szer, a Német Demokratikus Köztársaságban 5,1—szer, Lengyel—
országban 4,4-szer annyi cementet termeltek, mint 1950—ben.
A tőkés országok többségében is gyors ütemben növekedett a cementter—
melés, még olyan országokban is, amelyekben már előzőleg is jelentős termelést értek el. Olaszországban például 1967—ben több mint ötszörösét termelték az 1950. évinek. Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban ugyanezen idő alatt megháromszorozódott a cementtermelés.
Minthogy Magyarorszagon a eementtermelés növekedési üteme lassúbb volt, mint a többi országban, következésképpen az egy lakosra jutó cementter—
melés szintje is mind jobban elmaradt a szocialista és a tőkés országok szín—
vonalától. Jellemző például, hogy míg 1950—ben a KGST-országok között a harmadik helyen álltunk az egy lakosra jutó cementtermelés tekintetében, addig 1960 óta már valamennyi KGST—ország megelőzött bennünket, és a többi európai ország közül is csupán Portugália, Törökország és Jugoszlávia van mögöttünk. A KGST-orszagok mindegyikében magasabb volt az 1967. évi egy lakosra jutó cementtermelés, mint hazánkban az 1970. évi előirányzat.
5. tábla
Az egy lakosra jutó cementtermele'a néhány országban
1950. 1960. 1965. 1967.
Ország
évben
a magyarországi százalékában kilogramm
Svájc ... 272 361 289 265 690
Ausztria ...
219 256 237 239 621
Német Szövetségi Köztársaság ... 273 298 256 21 2 550 Franciaország ... 209 2 14 205 20 1 523
Olaszorszag ... 129 206 171 193 502
Svédország ... 325 241 205 188 488
Csehszlovákia ... 1 89 236 1 72 1 74 452
Dánia. ... 240 199 180 171 444
Német Demokratikus Köztársaság ... 91 1 86 l 52 1 62 420
Bulgária ... 97 129 139 155 404
Szovjetunió ... 67 136 134 139 360
Lengyelország ... 1 1 9 1 41 129 1 34 349
Románia. ... 74 106 121 127 329
Egyesült Királyság ... 2 3 1 1 64 1 32 12 3 3 1 9
Egyesült Államok ... 299 192 139 120 313
Hollandia ... 69 1 00 1 03 102 266
Magyarország ... 100 100 100 100 260
Portugália. ... 80 87 78 75 195
Jugoszlávia ... . . 88 83 68 64 166
Törökország ... 22
47 44 49 1 27
A mész— és cementipar másik fontos terméke az égetett mész. 1968-ban 733 000 tonna meszet égettek. Ez az 1950. évi termelésnek két és félszerese, az előző évinél azonban 8 százalékkal alacsonyabb. Ennek oka, hogy néhány nem gazdaságosan —— magas önköltséggel -— termelő, tanacsi felügyelet alatt működő vállalat telephelyén a termelést megszüntették. A gazdasági reform egyik intézkedése folytán ugyanis —— 1968. január 1—től — megszűnt az égetett-
mész-termelés dotálása ezeknél a vállalatoknál. A termelés csökkenése miatt
az igényeket 1968—ban nagy mennyiségű mész importálásával elégítették ki.
974 NAGY DEZSÖNÉ -PAPP mmm
, Az egy lakosra jutó égetettmész—termelés a legtöbb tőkés országban és a KGST—országokban is magasabb, mint hazánkban; például Belgiumbanés a Német Szövetségi Köztársaságban 1967—ben több mint háromszorosa, a Német Demokratikus Köztársaságban 2,6—szerese, Csehszlovákiában 2,l-szerese volt a házainak, Bulgáriában és Lengyelországban 37, illetve 31 százalékkal volt több, mint nálunk. Jugoszláviában viszont 76, Portugáliában 43 százaléka volt az egy lakosra jutó égetettmész-termelés a magyarországinak. '
A tégla—, cserép- és tűzállóanyag—ipar termeli a legnagyobb mennyiségű hagyományos építőanyagot. A felszabadulás után az újjáépítés során nagy mennyiségű falazóanyagra volt szükség. A hazai falazóanyag—termelésbenakkor
is, és még jelenleg is döntő szerepük van a téglaipar termékeinek. Az iparág
termelésének 68 százalékát a tégla— és eserépfélék teszik ki. Az elmúltkét évtizedben ezek a termékek sökszor voltak hiánycikkek a termelés
nagymértékű emelkedése ellenére is. . ( ' , *.
A tégla— és cseréptermelés növekedését nem új gyárak létesítése tette lehe—
tővé, hanem a régi gyárak rekonStrukciéjaés a rendelkezésre álló kapacitáSek jobb kihasználása. Új gyár e szakágazatban lényegében csak az 1952—ben üzembe helyezett Mályi Téglagyár volt. A téglaipari kapacitás növelésének ez a módja elősegítette egyrészt a falazóanyagok iránti igények viszonylag gyors kielégítését, másrésZt megtakarítást eredményezett a beruházási eszközökben.
, Afhagyományos módszerekkel azonban a termelés már nem volt tovább növelhető, az igények— rohamos növekedése szükségessé tette a téglaipar gyor- sított fejlesztését. Ennek során l967—től 9 téglagyár teljes rekonstrukcióját kezdték meg. Ezekben a rekonstruált gyárakban alagútkemencék, csatorna— és műszárítók alkalmazásával ési-észben automatizált berendezések-kel folyik a
termelés. ' ' * ' ' ' "
Az égetett tégla termelése 1968-ban 2155 millió darab volt (kisméretű
téglaegységben számítva); ez az 1950. évi termelésnek 2,7-szerese, az előző évinek pedig 105 százaléka volt. ,
i Összehasonlítva a hazai téglatermelés emelkedését 'a KGST—országok és egyes tőkés országok termelésének növekedésével, megállapíthatjuk, hogy nálunk ez a hagyományos falazóanyag még mindig jelentősebb szerepet játszik, mint más országokban. Az egy lakosra jutó téglatermelés növekedésébenszá- mos országot megelőzünk. A téglatermékek előnyben részesítését hazánkban több gazdasági tényező is indokolja: a kedvező hazai agyagelőfordulások; a fel—
szabadulást követő években a bőven rendelkezésre álló vidéki munkaerő; a más célra alig alkalmas alacsony kalóriájú szénfajták gazdaságos felhasználá—
sának lehetősége. Hozzájárult a téglatermelés növekedéséhez az is, hogy az építőipar műszaki—gazdasági igényeit a korábbi években kielégítették ezek a termékek, mivel az építőipar műszaki fejlődése csak lassan haladt előre, a kor- szerű falazóanyagok alkalmazása csak később terjedt el.
A korszerűbb építési technológia több országban a téglatermelés csökkené—
sével vagy mérsékelt ütemű növekedésével járt együtt. Az egy lakosra jutó téglatermelés 1967-ben például a Német Demokratikus Köztársaságban 76, Svédországban 77, a Német Szövetségi Köztársaságban 78, az Egyesült Álla—
mokban 79, az Egyesült Királyságban 92 százaléka volt az 1955. évinek, míg Magyarországon 65, Bulgáriában 161, Jugoszláviában 111 százalékkal növeke—
dett ugyanezen idő alatt. Az európai országok közül —— 1967—ben Magyar- országot kivéve — Belgiumban a legmagasabb az egy lakosra jutó téglater—
melés. (Belgium nagymennyiségű téglát exportál.)
ÉPITÓANYAG—IPARUNK !
9 7 5
; 0. tábla Az egy lakosra jutó téglatermelés néhány országban
1955. 1960. I 1967.
évben Ország
* kisméretű a magyarországi százalékában tégla-
egységben :
Magyarország ... 100 100 100 2 01 Belgium ... 224 139 99 199 Szovjetunió ... 72 75 84 169
Csehszlovákia . . . 93 107 77 155
Bulgária ... 48 67 77 154 Egyesült Királyság ... _ ... 116 79 65 131 Lengyelország . . .! ... 78 59 57 114 Franciaország . . ." . ._ ... 78 53 54 109 Jugoszlávia . . . ; ... 37 4.2 47 A 95 Német Szövetségi Köztársaság ... 93 66 44 — * 89
Német Demokratikus Köztársaság ... 89 75 41 83
Románia ... 35 20 31 62
Svédország ... 43 28 20 40
Egyesült Államok . . . . ; .— ... 39 21 19 38
Az égetett tégla termelésén belül mind nagyobb hányadot tesznek ki az üreges téglák, amelyek e termékcsoportban —— előnyösebb tulajdonságaik miatt — a korszerűbb típusokat képviselik. 1955—ben az üreges téglák aránya csupán mintegy 7, 1960—ban már 20, 1968—ban pedig 43 százalék volt.
Az ipar falazóanyag termelésen belül az égetett tégla szerepe csökkenő tendenciájú; aránya az 1960. évi 96,3 százalékról 1968-ig 90,9 százalékra esett vissza. Ebben az időszakban csökkent — 3,2 százalékról O,6 százalékra —— a korszerűnek nem mondható mészhomok- és salaktégla aránya is. Az utóbbi 1 — 2 évben Viszont növekedett a korszerűbb — könnyű fajsúlyú s ugyanakkor megfelelő szilárdságú — építési elemek aránya. 1968-ban már jelentősebb mennyiségű, a falazóanyagok 3,4 százalékát kitevő gázszilikát falazóelemet és falszerkezetet3 termeltek (termelésük csak az 1960—as években vált számotte—
vővé), és a beton, valamint vasbeton falazóelemek és falszerkezetek termelé—
sének aránya O,5 százalékról 5,1 százalékra emelkedett.
A viszonylag magas termelés ellenére az igényeket a rendelkezésre álló mennyiség csak szűkösen fedezte, az ellátásban gyakran voltak hiányok, külö—
nösen az ország egyes rosszabbul ellátott területein. Ehhez hozzájárult a kor—
szerű falazó anyagok (gázszilikát, könnyűbeton, kézi falazóelemek) hiánya, amelyekből a gyártás csupán az utóbbi években indult meg.
A betonelemgyártás lényegében az utóbbi két évtizedben alakult ki, ter- melése az 1950— 1968. évek között lZ—szeresére növekedett.
Az építőipari termelés technikájában világszerte végbemenő forradalmi változás hatása és a hatalmas beruházási igények a hazai építőipart is új építészeti megoldások alkalmazására kényszerítették. Leglényegesebb jellem—
zője ennek a folyamatnak, hogy a fontosabb építőanyagok termelése és az építőipar helyszíni kivitelezése már 'nem fogható fel a régebbi értelemben. Ma
már építőanyagnak tekintjük az előregyártott épületelemeket és szerkezeteket,
3 Kézi falazóelem, falpanel és válaszfalelem.
976 NAGY DEZSÖNE —— PAPP ZOLTÁNNE
amelyek lényegében az építőanyag-ipari termékek és a, kivitelezői munka között helyezkednek el, és az építőipar iparosodásának alapját képezik.
A korszerű előregyártott épületelemek anyaga a beton és a vasbeton.
Betontermékeket az 1950—es évek előtt nálunk csupán néhány kisebb üzemben
termeltek. Az államosítást követően indult meg a szétszórt, kezdetleges techno- lógiával működő betonáru üzemek centralizálása, majd az új épületelem—
gyárak építése. A hároméves terv során létesült a Budapesti Épületelemgyár, az első ötéves terv során a, Budapesti Vasbetonelemgyár, a. Komárom megyei Vasbetonelemgyár, majd a. második ötéves tervidőszak alatt a Zsolcai Épület—
elemgyár (1963-ban) és a Dunaújvárosi Épületelemgyár (1964-ben), 1968—ban pedig üzembe helyezték a Szolnoki Épületelemgyárat (a felsorolt üzemek a Beton— és Vasbetonipari Művek gyáregységei).
A betonelemgyártás növekedési üteme az 1950— 1960. évek között rend—
kívül magas volt, az 1950— 1955. években 24,2, az 1956—1960. években 18,9
százalék. Az 1960—es évek elején ez a. növekedési ütem lelassult, az 1961 — 1965.
években 8,4, az 1966— 1968. években pedig 6,9 százalékos volt az átlagos évi
növekedés.
2. ábra. A fontosabb beton- és vasbeton termékek termelésének alakulása
(Index: 1950. év : 100)
1500
c
_ 1500 II
0—0 Vasút/an gepe/fd: öszesen "
1400 ,
--——- 0mmm7/ie/m* ,'
1300 ,!
___ Hua/K' és amen/hp ,!
7200 r
''''' Bela/7 Mila/ácsi ** 1/ /
1100 ,"
""""" Vasáe/an asz/000050! [' /
7000 II
."-.
As ". 'i'- /
900 ; ..Áx I 'a.
800 , ..;h" ' *a, " " ...m_ [I
f*a f / "z"
: --" ' ' .
700 .: _ II .A ,! _r—
": K I' AC,/ív 'X. ./'
800 :: ,, X / '.—
I.. ll l'l'x'x /'
; l '
500 ii./JI' _/'I x',-
, .. ... II '/
400 _.- l /-
_.0'. / . ' _ ,—_——-_N_
W; /,.. ——/
.: f,,
/
200 .' , '
_j/-—jz_,,/
100 "
0
7950 7955 ! 7956 I 7957] 79501 7959 ! 7960! 1.967 lmaz! 7953 ! 7004! 7965 ! 7900! 7967 ! 7.968
' Az 1955. évi termelés százalékában.
" Az 1951 —1959. évi adatok nem állnak rendelkezésre.
ÉP'lTÖANYAG-IPARUNK '
9 7 7
A betonelemgyartas 1950—1960. évek közötti növekedését a beton— és vasbeton termékek nagyüzemi termelése jellemzi. Az előregyártas ebben az időszakban a korabban is gyártott hagyományos betontermékek (mozaiklapok,
betoncsövek) mellett elsősorban az épületek tartószerkezeti elemeire (gerendák,
kitöltő elemek) terjedt ki. Ezeknek a hagyományosnak mondható termékeknek a termelése kezdetben gyorsan fejlődött, majd később a termelés lelassulása, sőt az utóbbi 2—3 évben visszaesése következett be.A legutóbbi 4—5 évet (1963— 1968) elsősorban az építőipar iparosodása, az új építési technika céljait szolgáló előregyártott épületszerkezetek és épü- letelemek termelésének gyors növekedése jellemezte. Az iparág termelése
1966—ban 14, 1967—ben 16 százalékkal növekedett az előző évekhez képest, 1968—ban viszont 2 százalékkal kevesebb volt, mint 1967-ben. A termelés — néhány hiánycikktől eltekintve — a keresletnek megfelelően alakult, csökkené—
sének oka nagyrészt a vasbeton vazszerkezetek iránti kereslet csökkenéséből adódott.
A betonelemgyártas 1968. évi csökkenéséhez hozzájárult az is, hogy a hagyományos beton— és vasbeton termékek termelése az előző évhez képest
kivétel nélkül csökkent.
7. tábla
A betonelemgyártás 1968. évi termelése
1968. évi termelés az
Termék 1960. i 1963. 1965. 1966. 1967.
évi százalékában
Előregyartott vasbeton épületszerkezetek és épületelemek
Ipari csarnok elemek . ... . ll-szeres 352 219 95
Mezőgazdasági vázszerkezetek ... . — — IO-szeres 613
Irodaház ... . 654 254 140 72
Univúz elemek ... . _ —- 610 183
Beton- és vasbeton termékek
Mozaik- és cementlap ... 122 101 95 95 93
Vasbeton vasúti alj . . . . ... 66 70 107 82 80 Vasbeton elektromos vezetéktertó osz-
lop és közvilágítási lámpaoszlop . . . . 162 100 121 125 98
Vasbeton oszlopgyám ... 85 70 69 71 71
Banyalvelem ... 46 48 51 46 64
Kútgyürű ... 98 129 95 130 99
Egész évben hiany mutatkozott néhany termékből: így nem tudtak az igényeket kielégíteni mozaik— és cementlapból, vasbeton födémpanelből, K — 150 jelű szőlőoszlopból stb.
A betonelemgyártás termelésének az 1960—as évek elejétől tapasztalt lassuló növekedésével kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezekben az években az építőiparon belül is megkezdődött a beton- és vasbeton) termékek termelése. Az építőipar beton— és vasbetonipari segédüzemei elsősor—
ban egyedi szerkezeti elemeket gyartottak, amelyeknek előállítása az építő- anyag-iparban nem lett volna gazdaságos. Előnyt jelentett ezeknél a termékek—
nél az építőipari vállalatok számára a szállítási költségek megtakarítása is.
Az utóbbi években az előregyártott épületelemek, majd a házgyarak ter- melése került előtérbe, és ezek előállítása az építőiparon belül nagyobb mér-
978 NAGY nezemm— PAPP zoumm
tékben növekedett, mint az építőanyag-iparban. Az ősiszes'._beton— és vasbeton
termékek termelése — köbméter alapján számítva _— 1967—ben több mint kétszerese az 1961. évinek. Ugyanezen időszak alatt a betontermékek termelése az építőanyag—iparban 67,3 százalékkal, az építőiparban'pedig 2,'8—szor0sá.raí nőtt. A vasbeton termékek termelése az iparban 1967-ben 85,3 százalékkal haladta meg az 1961. évit, az építőiparban pedig csaknem ötszörösére növe-kedett. ' . : _ _ k .
, _ a, mm;;
Beton- és vasbeton termékek termelése az építőanyag-iparban és d:; építőiparban * '
1961. 1963. * * 1965; ' 1966. m,.
Termék V ! ' ' ', ' ' *
évben
1000 m3 _
Betontermékek termelése ... . . . . 557 645 805 935 1113 (
Ebből: . ' ( ' * 7 * '—
az iparban ... 389 , 400 _ 455 . ; 540 , 650
az építőiparban ... 168 245 340 , i 4 ! 395 463 Vasbeton termékek termelése ... 407 562 618 V 728 ' 916
Ebből:
az iparban ... 354 492 , 493 543 656
az építőiparban ... ; ... v 53 72 ' 125 185 260 Beton- és vasbeton termékek termelése
együtt ... ' ... 964 1209 1423 1663 2029
, Ebből: .
az iparban ... 743 892 958 1083 1 306
az építőiparban ... 221 317 465 580 723
Index: 1961. év : 100 , , Betontermékek termelése ... 100 116 145 _ 168 200
Ebből: ,, *
az iparban . . ... 100 103 * ' 120 ' 139 4 , 167 az építőiparban ... 100 146 ' ' 202 ? § ; 235 ' _ 276.
Vasbeton termékek termelése ... 100 138 152 ' 179 225
Ebből: ' É * , .
_az iparban . ... 100, 139 139 153 " 185
'az építőiparban ... 100 136 A 235 " x ( 348 ' 4891
Beton- és vasbeton termékek termelése ( ( ' '
együtt ... . . 100 125 148 173 '211.
Ebből: * * ' V
az iparban ... 100 120 ' 129 146 176;
az építőiparban ... 100 143 ' 210 262 ' 327
A beton- és vasbeton termékek építőipari termelésének gyorsabb ütemű fejlődése következtében az összes termelésen belül megnövekedett az építőipar aránya. Már 1961-ben is az összes beton— és vasbeton terméknek 23 százalékát az építőipar termelte, 1967-ben ugyanez az arány mar 35',6 százalékra emel—
kedett. ,
Az építőiparban előállított beton- és vasbeton termékek termelése magá.—
ban foglalja az ún. házgyári termelés döntő részét. Előregyártott lakások termelése 1968-ban 4 házgyárban (panelüzemben) folyt; A'házgyari lakások az_
utóbbi 3 évben már jelentősen hozzájárultak a lakásgondok enyhítéséhez mind Budapesten, mind vidéken. Elsőként a Budapesti Házépítő Kombinát (a 43. sz.
Állami Építőipari Vállalat 1. sz. hézgyára) létesült 1965—ben, majd-'Dunaúj-
ÉPITÖANYAG—IPARUNK 979
városban, Pécsett és a budapesti II. sz. házgyárban indult meg a házgyári
termelés. A házgyárakból 1966—ban Összesen 2328 lakás, 1967—ben 3381 lakás,
1968—ban pedig 5249 lakás került ki, tehát három év alatt összesen közel
11 000 volt a paneles módszerrel felépített és átadott lakások száma.
9. tábla Az átadott házgyárz' lakások számának alakulása
1966. I 1967. 1968.
Megnevezés
évben
Budapesti Házépítő Kombinát
I. sz. házgyár ... 1080 1736 2285 II. sz. házgyár ... —— —— 1056 Dunaújvárosi Házelemgyár* ... 628 900 908 Pécsi panelüzem ... 620 745 1000
Összesen 2328 3381 5249
* A Dunaújvárosi Hazelemgyar a Beton- és Vasbetonipari Művek gyáregysége; az itt gyartott lakáselemeket a különböző építőipari vállalatok segédüzemei szerelik össze.
A panelprogram keretében az új (győri és miskolci) házgyárak üzembe helyezésével az 1969—1970-es években évente már több mint 10 000 lakás, a házgyári kapacitás továbbnövel'ésével (a debreceni, a pécsi; a szegedi és a szolnoki házgyár beindulásával) 1973—ban közel 20 000 lakás termelése válik
lehetővé.
Az építőanyag-ipar szakágazatai közül a kő— és kavicsbányászat termelése emelkedett a legkevésbé.
A kitermelt terméskő mennyisége 1968-ban 90 százalékkal volt nagyobb, mint 1950-ben. A terméskő jelentős része azonban ipari célra termelt mészkő és márga. Ha ezek mennyiségét figyelmen kívül hagyjuk, megállapít—
hatjuk, hogy a főleg építési célú terméskő termelése csökkent. Különösen a meg—
munkált építőkövek termelése esett Vissza, például a faragottkő—termelés az 1950. évi felére, a falazókő-termelés pedig az 1955. évinek a 38 százalékára.
A zúzottkőtermelés 1950-től 1968-ig megháromszorozódott.
Egyes termékek termelésének csökkenése a termékek jellegével függ össze. A termelés egy részét kitevő falazókövek hagyományos építőanyagok.
A terméskő megmunkálása azonban igen munkaigényes, szállítása nehézkes,
így a tégla, a beton, és a könnyű falazóelemek, falszerkezetek mindinkább ki—
szorítják. A termelés másik része adalékanyag, és e téren is a könnyű adalék—
anyagok (például salakpernye) térhódítása figyelhető meg. A kőbányászati termékek közül csupán az ipari célú terméskő (mészkő), a zúzottkövek közül a nemeszúzalékok termelésének fejlődési tendenciája felel meg, illetve haladja túl az iparág átlagát. Meg kell jegyeznünk, hogy egyes kőbányászati termékek építőanyag—ipari termelésének csökkenése nem jelenti a felhasználás csökkenését. Az utóbbi években ugyanis — a magas szállítási költségek miatt — a helyi kőbányászati lehetőségek kiaknázása előtérbe került. A felhasználók mind nagyobb mértékben igyekeznek a szükséges építőkövet saját erőből ki- termelni. Az 1966. évi adatok szerint az országos termelés jelentős részét a mezőgazdaság és az építőipar adta.
9 80 NAGY DEZSÖNE —- PAPP ZOLTÁNNÉ
A kő— és kavicsbányászat legjelentősebb terméke a zúzottkő, amelynek 80—85 százalékát útépítéshez használják fel. A közúti forgalom növekedése következtében nagyobb teherbírású, egyenletesebb és érdesebb felületű utak építése vált szükségessé. Ezzel kapcsolatban megváltoztak a felhasznált anyagokkal, így a zúzottkővel szemben támasztott követelmények is. Első- sorban a többször tört nemeszúzalékok iránti kereslet növekedett meg. Az egyszer tört zúzottkő termelése 1960 óta alig változott, a többször tört zúzottkő termelése viszont több mint háromszorosa az 1960. évinek. Azúzottkőterme—
lésen belül a többször tört zúzottkő aránya az 1960. évi 16,2 százalékról 1968- ban 37,5 százalékra növekedett, ennek ellenére —- időnként és helyenként ——
fennakadás mutatkozott a nemeszúzalék-ellátásban.
3. ábra. A fontosabb kőbányászan' termékek 1966. évi termelésének megoszlása népgazdasági áganként
0 10 20 30 40 50 50 70 80 90 700%
hivni!!!
kár/"cs
[Wés/halna!—
fanago/lki ::'.'.'.'::
f.,/szótő
(pa/' Mezőgazdaság
A finomkerámz'a— és csiszolókorong—z'par termelése a vizsgált időszak alatt több mint háromszorosára növekedett. Az iparág termelésének egyötödét az építési, valamint a lakásfelszerelési (egészségügyi) finomkerámia—termékek, 80 százalékát pedig a fogyasztási és az ipari továbbfelhasználásra termelt cikkek (háztartási és vendéglátóipari termékek, műszaki és híradástechnikai kerámiák, valamint csiszolótermékek) teszik ki. A szakágazat erőteljes — az ágazat átlagánál nagyobb mértékű —— fejlődéséhez főleg az ipari továbbfelhasz—
nálásra termelt cikkek termelésének emelkedése járult hozzá.
A szakágazat fejlődését elsősorban a rekonstrukciók és az üzembővítések tették lehetővé. Új létesítmény csupán az 1967-ben Hódmezővásárhelyen üzembe helyezett Alföldi Porcelángyár —— a Finomkerámiaipari Művek gyár- egysége —— volt.
Az építési kerámiák közül jelentős termék a falburkoló csempe, melyből 1968—ban két és félszer annyit termelt az ipar, mint 1950—ben. A termelés növekedése tehát elmaradt az iparág átlagától és az igényektől is. Ma már ugyanis nemcsak mind nagyobb az építkezések volumene, hanem a szép, kulturált kivitelezés is előtérbe került. Az igények kielégítésére a hazai terme—
lésnek több mint másfélszeresét kitevő mennyiségű falburkoló csempét impor- tálunk, ennek ellenére a kereslet állandóan meghaladja a kínálatot, illetve a rendelkezésre álló mennyiséget. Nemzetközi összehasonlításban még inkább kitűnik a falburkoló csempe hazai termelésének alacsony szintje. Hazánkban az ezer lakosra jutó termelés 63 négyzetméter, Csehszlovákiában viszont -—
ÉPITÖANY'AG-IPARUNK
98 1
1965-ben —-— ennek több mint 6-szorosa, a Német Demokratikus Köztársaság-
ban mintegy 5—szöröse volt. Az Európai Gazdasági Közösség országaiban átlagosan mintegy 6-szor, a Szabadkereskedelmi Társulás országaiban 4—szer annyi falburkoló csempét termeltek ezer lakosra számítva, mint hazánkban.
Egészségügyi finomkerámiából termelésünk az 1950. évinek négyszerese.
Ezekből a termékekből 1968—ig általában nem tudták kielégíteni az igényeket;
az Alföldi Porcelángyár egészségügyikerámia-üzemének termelése azonban megszüntette a piaci feszültséget. 1967 -ig a termelés az 1950. évinek kétszerese volt, 1968—ban viszont az előző évihez képest megduplázódott. Az új gyár kapacitása évi 6000 tonna, s ez a hazai kereslet teljes kielégítése mellett még feltehetően exportra is lehetőséget fog nyújtani.
Az ipari továbbfelhasználásra szolgáló finomkerámiák termelése általában erőteljesen növekedett. Különösen áll ez a csiszolókorong és a híradástechnikai kerámiák termelésére (az előbbi 1968. évi termelése az 1950. évinek közel ötszöröse; az utóbbiak gyártása az 1955— 1960. években kezdődött el, és ma már a szakágazat termelésének mintegy 8—9 százalékát teszi ki).
Az üvegipar termelése közel nyolcszorosára növekedett 1950 óta. Ezt a nagymértékű növekedést jelentős új beruházásokkal és a régi gyárak rekon- strukciójával valósították meg.
A beruházások eredményeképpen több fontos üvegipari termék termelési kapacitása bővült. Az 1961 — 1965. években az öntött üveg termelési kapacitása évi 1,4 millió, a táblaüveg (húzott és hengerelt) termelési kapacitása 985 000 négyzetméterrel, az öblös üvegé pedig 86 400 tonnával nőtt. Sajószentpé—
teren és Orosházán palack- és konzervüveggyártó automatasorokat, Nagy- kanizsán hőpalackgyártó automatákat szereltek fel.
Az egyes üvegipari termékek termelésének emelkedése eltérő mértékű volt. Legnagyobb mértékben a konzervipari és háztartási ídényüvegek terme- lése nőtt; az 1950—1968. évek között meghússzorozódott. Az öntött üveg termelése ötszöröse az 1950. évinek.
Az építési célokat szolgáló húzott síküveg termelése kisebb mértékben nőtt, 1968—ban kétszerese volt az 1950. évinek. A termelt mennyiség a meg—
figyelt időszakban még a tekintélyes importtal együtt sem fedezte az állandóan növekvő keresletet. Az egy lakosra jutó síküvegtermelésben sok ország még—
előzi hazánkat. Csehszlovákiában az egy lakosra jutó síküvegtermelés ( 2,4 m2) 1967—ben háromszorosa, Finnországban 222, Romániában 169, a Német Demokratikus Köztársaságban 127 százaléka volt a magyarországinak.
AZ IMPORT SZEREPE AZ ÉPfTÖANYAG-ELLÁTÁSBAN
Az építőanyag-ipari termékek kereslete —— mint azt már korábban meg- állapítottuk — gyorsabban nőtt, mint a termelés, ezért az igényeket csak jelentős import segítségével lehetett kielégítani. Az építőanyag-ellátásban az import szerepe állandóan növekszik. Az építőanyagok importján belül a szo—
cialista országokból származó import túlsúlyban van; aránya évek óta 75—80 százalékot tesz ki.
Az építőanyag-ipari termékek behozatala nagyobb mértékben növekedett, mint az ipari termékeké —— az előbbiek behozatala 1968-ban 276 százaléka.
volt az 1961. évinek, az utóbbiaknál az emelkedés 86 százalékot tett ki —— , így
az építőanyag—ipari termékek aránya az ipari termékek behozatalán belül az
1961. évi 1,4 százalékról 1968—ban 2,2 százalékra nőtt.
982
NAGY DEZSÖNÉ—PAPP ZOLTÁNNÉ
Az építőanyag-ipari termelés kiegészítő importja -— az 1965. 'évi' ágazati kapcsolatok mérlege alapján Számítva _, elérte az épí tőanyag-ipar termelésének—
7,5 százalékát. Az építőanyag-importon belül legjelentősebb az üvoppa'ri
(4490 %): a, finomkerámia- és csiszolókorong—ipari (26,9 %), valamint a tégla-, cserép- és tűzállóanyag-ipari (15,9 %) termékek behozatala volt. Az egyes szakágazatok hazai termeléséhez
viszonyítva a legnagyobb mértékű a, kiegé—,
szítő import a finomkerámia— és osiszolókorong—ipar (24,4 %), az azbesztoea mentipar (20,9 %) és az üvegipar (19,2 %) termékeiből. — -Az építőanyag—ipari kiegészítő import 1 3165-ben iparáganként
10. tabla
Az építőanyag-ipari termékek importjának
Szakágamt (iparág) megoszlása? ' Fránya" ' ' százalék , * Tégla-, cserép- és tűzállóanyag-ipar ... 15,9 * '5,9 ' K6- és kavicsbányászat ... 0,8 0,8
Mész-éseementipar...'.. ... 1,9 0,7
Betonelemgyártús ... (),0 0,0
Azbesztcementipar ... _ ... 6,7 20,9 Hév—,; hang- és vízszíg'etelő anyagok gyártása .... 3,8 10,0 Finomkerámia- és csíszolókorong-ipar ... 26,9 24,4
Úvegipar ... . ... 44,0 , 19,2 Épélőanyag—ipar össmsen 100,0 7 ,5
* Az egyes szakágazatok termékeinek importja az építőanyag- ipari termékek összes importjának százalékában.
!
** Az egyes szakágazatok termékeinek importja a szakágazat hazai bruttó termelésének százalékában.
Az építőanyag—ipari kiegészítő import magában foglalja a túlnyomórészt ——
vagy kizárólag — importból származó alapanyagokat is (például egyes tűzálló kötőanyagokat, nyers azbesztet, gipsze'o stb. ).
Egyes fontosabb építőanyag-ipari termékekből az 1968. évi behozatal
3—6 szorosa volt az 1960. évinek, sőt öntött üvegből 12—szeresét, cementből
8—szorosát importáltuk az 1960—ban behozott mennyiségnek.
11. tábla
A fontosabb ép'ícőanyag—ípam' termékek behozatala 1968-ban
1968. évi behozatal Termék
(mértékegység) mennyiségben az 1960. az 1967. ,
évi behozatal százalékában
Égetett mész (tonna) ... 15 229 374 229
Egészségügyi és lakásfelszerelésí fínomkerámia—
u termékek (honna) ... 421 752 20 Falburkoló csempe (ezer m!) ... 924 578 138 Kályhacsempe (ezer darab) ... 2 614 297 85 Csiszolószemese (tonna.) ... 2 673 269 126 Öntött üveg (ezer m2) ... 296 12-szeres 59 Húzott üveg (ezer mz) ... — 3 659 _ 736 174 Háztartási porcelán és dísztárgy (tonna) ... 1 231 79 65—
Yákuumtechnikai üveg (1000 DFt) ... . 41W 367 279' 107 Cement (ezer tonna) ... ' '509 806' ' 106 *
