Az építőipar fejlődése (1949–1958)

MÁRFAI ÁRPÁD:

AZ ÉPI'TÖANYAGIPAR FEJLÖDÉSE (1949—1958)

Az elkövetkezendő évek növekvő építési feladatai szükségessé teszik a rendelkezésre álló építőanyag—bázis számbavételét, a két, egymással koo—

peráló ágazat, az építőipar és az építőanyagipar eddigi fejlődésének pár—

huzamos vizsgálatát.

A 15 éves lakásépítési program teljesítése, a népgazdaság valamennyi ágában fokozottan jelentkező építési igények kielégítése mind több és kor—

szerűbb építőanyag előállítását követeli meg.

Jelen tanulmány ennek megfelelően részletes vizsgálat alá veszi az építőipar és az építőanyagipar 1949 és 1958 közötti kapcsolatát. E 10 év tapasztalatai alapján igyekszik az egyes ágazatok Várható fejlődésére vonat—

kozóan következtetéseket levonni.

AZ EPíTÖIPARI TERMELÉS ÉS AZ ÉPITÖANYAGGYÁRTÁS ÖSSZHANGJA 1949—1958 KÖZÖTT

Az építőipar és az építőanyagipar termelésének alakulását az elmúlt tíz évben az 1. ábra szemlélteti.1

Ha az indexek alakulásának fő jellemzőit vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg:

1. A termelés az 1953. évet követően mindkét ágazatban visszaesett, és 1956—1957—ig lényegében alig fejlődött. Ezt közismert okok idézték elő, ezért e kérdéssel nem kívánunk külön foglalkozni.

2. A két ágazat fejlődése az egyes években eltérő volt: hol az építő—

ipar fejlődése haladta meg az építőanyagiparét, hol fordítva, az építőanyag—- ipar termelése múlta felül az építőiparét. így különböző fejlődési sza- kaszokat különböztethetünk meg. A fordulópontokat —— egy—egy szakasz lezárulásának mereven el nem határolható időpontját — lényegében az 1953. és az 1957. évek jelentik.

Az 1949 és 1953 közötti négy év alatt az építőipari termelés mintegy 143 százalékkal növekedett, amit elsősorban a munkáslétszám hasonló mér—

1 A tanulmányban több helyen előforduló építőipari termelési index csak bizonyos fenntartásokkal tekinthető volumenindexnek, ugyanis a mindenkori folyóárakon készült, árindexek alkalmazása nélkül.

Az index tartalmazza a vmiaigánépitkezések adatait is. Ez utóbbiak megállapítása részben becslés. részben a lakosság építőiainyag-vásiárliáwsai alapján, az állami anyagát-ak figyelembevételével történt. Az index a két ágazat termelésének alakulását főbb tendenciájában mégis tükrözi. Az épitőa—nyaigiparí és a tanu!—

mányban előforduló egyéb ipari ágazatok termelési volumenének alakul—ását termékreprezentiáción alapuló nettó termelési indexek mutatják.

664 MARFAI ÁRPÁD

tékű emelkedése (1330/0) tett lehetővé. Az épitőanyagipar az államosítások, a hároméves terv beruházásainak és nem utolsósorban az 195—1—ig meglevő, , jelentős kihasználatlan kapacitásainak eredményeképpen az építőipar ro—

hamos fejlődését —— e szakasz kezdeti éveiben —— követni tudta. 1951 után e lehetőségek mind korlátozottabbá váltak és ez egyre súlyosbodó helyzetet teremtett az építőipar anyagellátása terén.

1. ábra. Az építőipari és az építőanyagipari termelés indexe (1949. év :: 100)

% 550

500

250

200⁷⁵⁰

—-—— ázva/pm fenmg/e's

- —- -- E'pú'őanyaywa/v fenme/ís

100

7949 ! 79501 7957 l7952 [7955 ! 795417955 1795517957 É 7.958 Iwa

Az anyagellátás nehézségeit az építőipari és az építőanyagipari terme—

lési indexek között az 1952. és az 1953. években mutatkozó eltérések —— az ,,olló" szétnyilásának mértéke — nem tudják kellően érzékeltetni. Az épitő—

anyagipar (1949. évi bázison mért) 1952. évi 209 és 1953. évi 238 százalékos indexe ugyanis számos olyan terméket foglalt magában, amelyek az építő—

ipari termelés akkori összetételéből következően feleslegesek voltak, és amelyek nagy raktárkészletek formájában egyes esetekben évekig a gyártó üzemekben tároltak. Ugyanakkor az adott építési programhoz szükséges fontos alapanyagok kellő mennyiségben nem állottak rendelkezésre és végső soron ez határozta meg az építőipar lehetőségeit.

Az 1949—1953. évek építőipari termelésének összetételét az ipari épít—

kezések túlsúlya mellett a lakás— és kommunális építkezések háttérbe szo- rulása jellemezte. Ez az összetétel a cementtermelés nagyfokú növelését és a tipikusan lakásépitési célokat szolgáló építőanyagok korlátozottabb előál—

lítását tette volna szükségessé. Az épitőanyagipari termelés összetétele vi—

szont, amint arra már utaltunk, ezzel éppen ellentétesen alakult.

AZ EPITÚANYAGIPAR FEJDÖDÉSE 665

1. tábla

Az építőipari termelés és a cementgyártás alakulása 1949—1953 között '

(1949. év : 100)

Megnevezés

! 1949. , 1950. ' 1951. 1 1952. ! 1953.

l évben

Építőipari termelés 100 133 1 185 233 243

Cementtermelés ... 100 144 172 192 192

Fejlődésbeni különbség ; —— —1,-ll ———13 ——41 ——5l

A tipikusan lakásépítési célokat szolgáló építőanyagok termelésének alakulását a vizsgált időszakban a következő összehasonlítás szemlélteti.

2. ábra. A felépült lakások és egyes elsődlegesen lakásépitési célokat szolgáló építőanyagok termelése 1953-ban és 1958-ban

(1953. év : 100)

%

500 A

2 50 ' , 7355 874 fon/műás

% _______ .795a éw'fapmee's

750 700 50

a , , ,

Fe/apá/f bítása? : fge/ef/féyb l fgafe/f mász l Műlő/k/ap

Az elkészült lakások száma 1958—ban 1953—hoz viszonyítva két és fél—

szeresére emelkedett. E megnövekedett lakásépítési tevékenység a fenti három építőanyagipari termék termelésének minimális fokozásával is meg- valósítható volt 1958—ban anélkül, hogy számottevő építőanyaghiány állott volna elő. (Egyes lakásépítési termékek, például a tetőfedőanyagok eseté—

ben, a tendencia nem azonos a fentiekben elmondottakkal. Erre még a to—

vábbiakban kitérünk.)

A fenti összehasonlításból természetesen helytelen lenne olyan általá—

nosító következtetést levonni, hogy az építőipari termelés növekedését az építőanyagipar minimálisabb — jelen esetben csupán egészen csekély ——

emelkedése is biztosítani tudja. Az összehasonlított két év építőanyagipari termelésénél ugyanis figyelembe kell venni, hogy

666 MÁRFAI ÁRPÁD

1. 1953-ban égetett téglából és mozaiklapból a termelői készletek, ál—

talában 4 hónapi termelésnek feleltek meg és emellett a kivitelező válla—

latoknál is nagy készletek halmozódtak fel;

2. az építőanyagipari termékek adatai — a megfigyelés hiánya miatt -———

nem tartalmazzák az 1953—ban még kis volumenű, 1958—ban azonban már jelentős tényezővé vált magánipar termelését. Ez különösen az égetett mész és a mozaiklap esetében számottevő.

Az ,,olló" szétnyílásának mértékét —— vagyis az építőipar látszólagos anyag nélküli termelését — egyéb körülmények is befolyásolták. Ezek kö—

zül legjelentősebb tényezőként jelentkezett az építőanyag-import. Például 1949—ben cement-behozatalunk gyakorlatilag nem volt. 1950—ben ezzel szemben 11 000, 1951—ben pedig már 65 000 tonna importból származó

cementet használt fel az építőipar.

*

1954 és 1957 között a két ágazat fejlődése egymáshoz viszonyítva kedve—

zően alakult. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az állami építőipar és az egyre nagyobb szerephez jutó magánépítkezések anyagellátása általá—

ban zökkenőmentes volt, jóllehet az építőanyagipar termelésére, illetve an- nak fejlődésére több tényező zavarólag hatott.

1. Az 1951—1953. években az építőanyaghiány csökkentése érdekében a berendezéseket a kedvező hatásfokon túlmenően is igénybevették. Az en—

nek következtében szükségessé vált nagyjavítási, felújítási és bányaren—

dezési munkálatokat 1954—ben végezték el. Ez egyes iparágakban oly sok időt vett igénybe, hogy a termelés azévi alakulását is károsan befolyásolta.

2. Az 1954—1955. évi sorozatos szén- és villamosenergia—ellátási zava—

rok, korlátozások a berendezések ismételt leállítását okozták.

Elsősorban erre a két körülményre vezethető Vissza, hogy az építő- anyagipar termelése 1953—ról 1954-re 8 százalékkal csökkent. Abban, hogy mindezek ellenére az építőipar anyagellátása kielégítő volt, a következők

játszottak közre:

1. Az építőipar termelése 1954—re az előző évhez viszonyítva nagyobb mértékben (15,3 százalékkal) csökkent, mint az építőanyagiparé. 1954 után az építőanyagiparnál alacsonyabb szintről indulva 1956—ig lényegében azzal párhuzamosan haladt és az 1957. évi eltérés sem volt még számottevő.

2. Ezzel párhuzamosan az építőipar termelésének összetétele — külö- nösen az építőanyagipar szempontjából — igen jelentősen megváltozott a lakás- és lakóházépitkezések aránya a korábbi időszakokhoz képest meg—

nőtt. Az építőanyagipar ezt a programváltozást meglevő kapacitásainak adottságaiból következően lényegesebb beruházások nélkül, mint arra már az előzőkben is utaltunk, követni tudta.

3. Az 1950—1954. évek beruházásainak hatása a fokozatos felfejlődés (a létesítmények egyes üzemrészeinek különböző időpontokban történő megindulása) miatt jórészt áthúzódott erre az időszakra, különösen a tégla- és cserép-, a mész— és cementipar iparágakban és a betonelemgyártásban.

4. A teljes építőanyagipari termelésen belül megnövekedett a magas—, illetve mélyépítőipari alapanyagokat előállító iparágak termelésének ará—

nya, a túlnyomórészt nem e célokat szolgáló finomkerámia— és üvegipar ro—

vására. (Lásd a 2. táblát.)

1955 és 1958 között e két iparág beruházásainak részesedése az építő—

anyagipari beruházásokból 190 százalékra emelkedett, ezért az elkövetkező

AZ ÉPITÖIANYAGIPAR FEJEÖ'DÉSE 667

években a termelésben való súlyuk a jelenlegi állapothoz képest növekedni fog. (Az 1938. évi termelési arányok szerint a finomkerámia— és üvegipar az összes építőanyagipari termelésből 25,5 százalékkal részesedett.)

2. tábla

A finomkerámia- és üvegipar termelésének aránya a teljes építőanyagipari termelésből

A teljes építőanyagipari termelésből a magas-, illet-

ve mélyépítő— a finomkerá-

Időszak ipari jellegű mia— és üveg-

termékeket elő- ipar állító iparágak

aránya (százalék) 1

1950—1954 72,7 27,3

1955—1958 77,8 22,2

A közelmúltban lezárult —— ismételten hangsúlyozzuk, hogy mereven el nem határolható —— időszakot értékelve nem lenne teljes a kép, ha nem foglalkoznánk azzal a kérdéssel, hogy a jövőre való felkészülés szempont—

jából mit eredményezett ez a négy év. Általánosságban megállapíthatjuk,

hogy lényeges kapacitásbővítő beruházások ezekben az években nem vol- tak. A kisebb mértékű teljesítőképesség—növelések az esetek többségében az építőipari termelés összetételének változásaiból adódó ,,ad hoc" problémák megoldására korlátozódtak. Ezek közül mint leginkább jellemzőt, a tető—

fedőanyagokat vizsgáljuk meg kissé részletesebben.

Már az 1949—1953. évek tárgyalása során utaltunk arra, hogy a tipiku—

san lakásépítési célokra szolgáló építőanyagok terén sem volt minden eset—

ben kielégítő a helyzet. Egyes ilyen jellegű építőanyagipari termékek gyár- tása éveken keresztül nem fejlődött, lényegében azonos szinten mozgott. Ez az állapot abból adódott, hogy a lakásépítkezési célokat szolgáló termékek iránt korábban kisebb szükséglet mutatkozott. A teljesítőképesség nem kielégítő növekedéséhez, a tetőfedőanyagok esetében a fejlesztéshez szük—

séges magasabb beruházási költségigény is hozzájárult. Ugyanis az égetett cserépgyártás terén a kapacitást növelő beruházások az égetett téglához viszonyítva fajlagosan (1000 darab kisméretű téglára, illetve 1000 darab cserépre vonatkoztatva) magasabb ráfordítást igényelnek. Ennek mértéke

—— a szárítás és a belső szállítás munkaműveleteit figyelembe véve — 25—30 százalékkal magasabb, mint az égetett tégláé. E két körülmény együttes hatása az égetett cserép termelésében és ennek túlnyomó súlya következtében az összes tetőfedőanyagok termelésében is megmutatkozott.

Az égetett cserép termelése tehát 1952—ben sem érte el az 1949. évi színvonalat és az 1954. évi eredmények is csak egy százalékkal voltak ma- gasabbak az öt évvel korábbi szintnél. Mindez azonban az akkori helyzet- ben nagyobb mérvű ellátási zavarokat nem okozott. 1954—től kezdve, amikor a családiház jellegű magánépítkezések mind jelentősebb tényezővé váltak, a cserépellátás biztositása egyre nehezebb lett. 1958-ra sikerült a tetőfedő—

anyag—termelés és —szükséglet összhangját kapacitásbővítés útján meg—

teremteni.

668 MÁRFAI sem)

' ' 3 tábla

A tetőfedőanyagok termelésének alakulása

Az összes tető— Ebből: égetett fedőanyagok* cserép Év

termelésének növekedése (1949. év:—.log)

1950 ... 91,8 85,6

1951 ... 92,5 82,4

1952 ... 99,3 87,5

1953 ... 98,6 91,2

1954 ... 115,8 101,4 1955 ... l37,l 125,0 1956 ... 123,8 ll3,4 1957; ... l22,2 108,7

* Magában foglalja: az égetett cserepet, alz azbesztcement palát és az azbesztcement hullám!-lemezt;

Nem tartalmazza az ún. fekete árut (íedélvlemxezt) és a ma már csak igen szűk körben alkalmazott egyéb tetőfedőanyagokaet (péld—ául fémlemeze'k, mind—ely, zsuyp, nád! stb.).

Az összhang megteremtése érdekében alkalmazott módszerek azonban

— véleményem szerint —— kifogásolhatók s csak a beruházási keretek korlá—

tozott volta és a kapacitásbővítés gyors megoldása indokolja. Nevezetesen:

az égetett cserép—termelés teljesítőképwségének növelése túlnyomórészt az égetett tégla (válaszfallap) rovására, a berendezések átállítása útján történt.

Az egyéb tetőfedőanyag (elsősorban az azbesztcement pala) termelésének újabb gépegység beállításával elért növelése pedig az import-anyag szük—

ségleteinket e téren tovább emelte. Ugyanis míg 1949—ben az azbeszt—

cementből készült tetőfedőanyago—k aránya az összes tetőfedőanyagokból mindössze 12,4 százalékot tett ki, addig l956—ra 28,8, 1957—re 33,0 száza—

lékra, 1958-ban pedig ennél is magasabbra növekedett.

A lakásépítkezések növekedése szükségessé tette az építési kerámiák termelésének fokozását is. E termékek közül különösen a kályhacsempe gyártása növekedett jelentősen 1953—hoz képest. A falburkolócsempe és az egészségügyi kőedény termelésének emelkedése viszont mérsékeltebb volt.

4. tábla

Az építési kerámiák termelésének alakulása 1949 és 1958 között

(1949. év : 1003

Kályha- Falburkoló- Egészség-

Év * ___—___— ügyi

csomne kőedény

1950. . . 133,5 ll4,3 103,5

1951 . . . 212,7 161,8 l44,6 1952 . . . 377,2 182,9 152,2

1953. . . 449,6 185,0 156,l

l954. .. 428,2 176,7 143,0

l955. . . 748,6 202,9 158,9

1956. . . 748,8 168,0 129,0

1957. . . 961,5 1963 122,1

1958. . . 1002,4 219,4 1412

E két utóbbi termék termelésének lassú növekedése indokolatlan, hiszen a lakások felszereltsége, kivitelezésük minősége terén az igények

AZ ÉPXTÖIANYAGIPAR FEJDÖDÉSE 669

fokozódnak, amelyet a termelés jelenlegi szintjén kielégíteni csak mind ne—

hezebben lehet.

Az előzőkben a lakásépítési tevékenység növekedése miatt szükségessé vált egyes, elsősorban lakásépítési célokat szolgáló építőanyagok termelé—

sének alakulását vizsgáltuk. Kifejtettük, hogy az 1949—1953. években az építési beruházások lehetőségeit elsősorban a cementtermelés színvonala határozta meg, és hogy e téren korántsem volt kielégítő a helyzet. 1953-at

követően a hejőcsabai új cementgyár üzembehelyezése és egyes helyeken végrehajtott rekonstrukciós beruházások eredményeképpen cementterme—

lésünk —- az 1954. évi átmeneti visszaesés után —— l955—re 115 000 tonnával emelkedett. (1953-hoz viszonyitva 10,8 százalékos növekedés.) Az 1956——

1957 . évi újbóli kényszerű csökkenés után cementtermelésünk 1958—ban érte el eddigi legmagasabb vszinjét (1,3 millió tonna), amely l949—hez viszo—

nyitva 136,0, 1953-hoz képest pedig 22,8 százalékos emelkedésnek felel meg.

*

Az 1956. évi ellenforradalmi események miatt az 1957. évi eredeti beruházási és felújítási tervet 6 milliárd forinttal csökkentették. A gazda—

sági helyzet fokozatos normalizálódása viszont már a III. negyedévben le- hetővé tette a tervnek 1,6 milliárd forinttal való felemelését. A beruházási tevékenység 1958—ban tovább fokozódott és megközelítette a 13 milliárd forintot, az 1959. évi előirányzat pedig lényegében megfelel az 1952. évi be—

ruházási színvonalnak.

A beruházásoknak 1954—1956. évek közötti stagnálását tehát 1957—től kezdve a fokozatos növekedés váltotta fel. Ennek megfelelően az építőipari termelés is jelentősen növekedett és 1958-ra elérte az 1949. évi szint 2,8—

szeresét, illetve 40 százalékkal haladta meg az 1953. évit.

A két ágazat közötti kapcsolatot ezekben az években elsősorban az jel"

lemzi, hogy az épitőanyagiparban lassúbbá vált a fejlődés üteme. Ezért az ,,olló" nyílása 1957—ben még csak minimális, 1958—ban azonban már na—

gyobb. Az 1959. évi terv az építőanyagipar és az építőipar fejlődésbeli különbségét tovább fokozza azáltal, hogy az épitőanyagipar növekedését

* 7,l, az épitőiparét viszont 12 százalékban irányozza elő.

a tábla A nehézipar és ezenbelül az alapanyaggyártó iparcsoportok fejlődése

Az 1953. ! AZ 1958.

évi termelés az Iparcsoport

1949. § 1953. 1 1957.

évi termelés százalékában

!

Nehézipar' összesen ... 221 ] ] 21 11 7 Ebből : Epítőanyagipar ... 238 116 109 Bányászat ... 158 l l 4 115 Kohászat ... , 199 103 115 Villamosenergiaipar ... ? 18] Mit t 1521 Vegyipar ...f 242 lőt—l § l23

670 MARFAI ÁRPÁD

Az építőanyagipar utóbbi években tapasztalható lassú fejlődése nem—

csak az épitőiparral való összehasonlítás során mutatkozik. Ugyanis az iparon belül elfoglalt helyzete sem kedvező. Az építőanyagipar az 1950—1953. évek közötti fejlődési ütemével meghaladta a nehézipar átlagá—

nak fejlődését és e tekintetben az alapanyaggyártó iparágak közül csak a vegyipar előzte meg.

Az 1953. évet követően az épitőanyagipar termelésének növekedése már nem éri el a nehézipar átlagát, sőt 1957—ről 1958-ra a többi iparcsoporthoz képest is a legkedvezőtlenebb képet mutatja. A növekedés csökkenő irány—

zata a fontosabb építőanyagipari termékek többségénél egyaránt jelent- kezik.

3. ábra. A fontosabb építőanyagok termelésének alakulása 1949—1953 és 1953—1958 között

(1949. év :- 100)

%

aaa %

x !

:

II

700 —-—-- ősszes bel-an vasba/tan :

, , !

[yefe/f igy/a I

I

500 ,.I

' —————— 4

I

I

I

500 70—_ II

000

500

200

700 o—-—-c [amen-fek

own—ozílae/e/f más:

7949 ? 7950 ] 7957 ! 7952 1 7955 I 7954 I 7955 ! 7955 ! 795717958

Visszatérve a két ágazat egymáshoz viszonyított fejlődéséhez, megál- lapítható, hogy míg az építőipar az utóbbi két évben erőteljesebb fejlődés—

nek indult, addig az építőanyagipar ettől mindjobban elmaradt. A készlet—

gazdálkodás — általában a termelőnél és a felhasználónál levő készletek —-—

a termelés lassúbb növekedéséből adódó hiányokat ideig—óráig ellensúlyozni tudja. Ennek lehettünk tanui 1958—ban. E lehetőségek azonban természe- tesen korlátozottak és kiegyenlítő hatásuk csak egy bizonyos —-—— a készletek nagyságától függő — időpontig érvényesül.

A második ötéves terv feladataira való felkészülés szempontjából igen hátrányos egyébként az a körülmény is, hogy az 1959. évi tervelőirányzat a rendelkezésre álló kapacitásoknak igen magas fokú kihasználását teszi már szükségessé. Az 1958—ról l959—re előirányzott termelésnövekedésre is

AZ ÉPITÖlANYAGLPAR FEJL'Ö'DÉSE 671

általában az a jellemző, hogy forrása nagyrészt nem a teljesítőképesség növekedése volt. A termelést 1958—ban egyes iparágakban ugyanis átmeneti—

leg korlátozni kellett, amit részben az export visszaesése (a cement eseté—

ben), részben pedig a lakásépítkezések előző évhez viszonyított 18,3 százalé- kos csökkenése tett szükségessé (mészipar, betonelemgyártás).

Az eddigiek során tárgyalt időszakok fejlődésének vizsgálata alapján két főbb következtetésre juthatunk.

1. Az 1945 előtti építőanyagipari kapacitás belső öszetétele tükrözte az akkori idők építőipari konstrukcióját. Nevezetesen az elsődlegesen lakóház—

építési jelleget, valamint az ipari, a közlekedési és egyéb építkezések igen kis súlyát. Az épitőanyagipar ezen összetétele 1949 után is erősen ki—

domborodott még akkor is, amikor ettől eltérő gazdaságpolitikai célkitűzé—

sek érvényesültek. Az 1954 utáni építőipari termelés összetétele általában megfelelt az építőanyagipari kapacitásarányoknak és ez Viszonylag kiegyen—

súlyozott állapotot teremtett. Időközben a két kapacitás jellege között bizo—

nyos kiegyenlítődés is bekövetkezett, bár ez egyes esetekben nem érte el a szükséges mértéket. (Például a cementtermelésnek jelenleg is alacsony a színvonala, erre a későbbiek során még kitérünk.)

A kapacitások e kettősségéből következik, hogy az építőanyagipar fej- lesztési tervének kidolgozásához az építőipari termelés tervezett összetéte—

lének minél részletesebb ismerete szükséges.

2. Az előirányzott építőipari termelés összetételének ismerete a kellő időben való felkészülés szempontjából is szükséges. Az építőiparban a ter—

melés összetételének megváltoztatása könnyebben és zökkenőmentesebben oldható meg, mint az építőanyagiparban. Ez utóbbinál ugyanis sokszor éve- ken keresztül tartó beruházásokkal lehet csak azt a kívánt kapacitástöbb—

letet elérni, amelyet az építőipari termelésnek néhány hónap alatt lezajlott változása igényel. Az épitőanyagipari beruházásoknak megfelelő időben való előkészítése egyébként nemcsak az építőipari termelés összetételének megváltozása esetében, hanem a terv szerinti fejlődéskor is szükséges. A múltban az építőanyagipar legtöbb területén a lényeges, és főleg új üzemek által biztosított kapacitásnövekedés 2—5 évig tartó beruházásokkal volt csak megoldható. (Mályi Téglagyár. Hejőcsabai Cementmű, 1. és 2. sz.

Épületelemgyárak.)

*

Az építőanyagipar fejlődését az 1954 utáni időszakban tehát a követke—

zők jellemzik:

1. a fejlődés üteme csökkent;

2. a kapacitás jelentősebb bővítése (kivitelezés és előkészítés egyaránt) elmaradt;

3. a meglevő teljesítőképességet 1959-ben közel teljesen igénybe kell venni.

Mindezt és az ebből származó, de korántsem áthidalhatatlan nehézsége—

ket elsősorban az elmúlt öt évben erősen lecsökkent építőanyagipari beru—

házások idézték elő.

AZ ÉPITÓANYAGIPAR BERUHÁZÁSAI

Az építőanyagipari beruházások 1950 és 1952 között jelentősen emel—

kedtek és ez utóbbi évben elérték, sőt némileg túl is haladták a félmilliárd forintot. 1953—ban a beruházott összeg kismértékben csökkent, majd 1954-

67 2 MARFAsi ÁRPÁD

ben az 1950. évi szint alá süllyedt. Az azóta eltelt négy évben a beruházá—

sok volumene lényegesen nem Változott: még az 1958. évi teljesítés sem érte el az 1950—ben beruházott összeget.

4. ábra. Az állami építőanyagipar teljesitett beruházásainak alakulása 1950 és 1958 között

(1950. év : 100)

%

250 ._—

200

750

mg w

50

7950 I 7957 ! 7952 l 7955 1 7954 l 7955 l 7955 l 7957 I 7958

1950 és 1954 között az építőanyagipar 2 002 millió forint beruházásban részesült, tehát éves átlagban 400 millió forintot fordítottak az építőanyag—

ipar fejlesztésére. Az utóbbi négy évben — amikor a beruházás összesen csak mintegy 900 millió forintot tett ki — az éves átlag 220 millió forintra

csökkent. _

A beruházási tevékenység 1953 után bekövetkezett számottevő vissza—

esése az ipar valamennyi ágazatát érintette. A csökkenés mértékét és az 1954—1957. évi újbóli növekedést tekintve azonban az egyes iparcsoportok között jelentős különbségek mutatkoznak. Ugyanis az alapanyaggyártás egyes iparcsoportjaiban (villamosenergiaipar, bányászat) 1955 és 1957 kö- zött a beruházási tevékenység ismét oly mértékben növekedett, hogy elérte, illetve a bányászat esetében túl is haladta az 1950—1954. évi szintet. Az alapanyaggyártás egyéb ágazataiban (kohászat, vegyipar és építőanyagipar) viszont a visszaesés 1955 és 1957 között állandó jellegűvé vált. E szempont—

ból különösen hátrányos helyzetbe került az építőanyagipar, amelyben a visszaesés nagyobb mértékű volt, mint a nehézipar s ezenbelül az alap- anyaggyártás átlagos csökkenése.

Az építőanyagipari beruházásoknak az átlagosnál nagyobb mértékű visszaesése következtében az építőanyagipar részesedése az összes ipari be—

ruházásokból az 1950—1954. évi 6,7 százalékról az 1955—1957. években 4,2 százalékra csökkent. Ez az arány legmagasabb 1952—ben volt (7,6%).

A beruházások évek óta tartó alacsony szintjét néhány körülmény ———- bizonyos határok között —— ellensúlyozni tudja. Ezek közül itt csak az egyik

AZ ÉPITÚANYAGI'P'AR FEJLÖIDÉSE 673

legjelentősebb tényezővel, a beruházási keretek célszerűbb és gazdaságo—

sabb felhasználásával kívánunk foglalkozni.

A nehézipar és ezenbelül az alapanyaggyártást folytató iparcsoportok beruházásainak alakulása 1950—1954 és 1955—1957 között (állami ipar)

Az 1956—1957. évi beruházások

Megnevezés éves átlaga az 1950u1954, évek

, éves átlagának százalékában

Nehézipar ... 75,8

Ebből: Alapanyaggyártás ... 81,5 Ebből: Építőanyagipar ... 52,3

Bányászat ... 121,8

Kohászat 41,6

Villamosenergiaipar . ... .. . . 100,3 Vegyipar ... 74,3

Míg az 1950—1954. években alkalmazott kapacitásbővítési módszerek az új üzemek létesítése miatt igen nagy járulékos — építészeti — beruházá—

sokat tettek szükségessé, addig az utóbbi években előtérbe kerültek az e szempontból gazdaságosabb rekonstrukciós jellegű beruházások. 1950 és 1954 között az új építőanyagipari vállalatok (Mályi Téglagyár, Hejőcsabai Cementmű, új épületelemgyárak stb.) létesítésére fordított beruházások az építőanyagipar összes beruházásainak 30,5 százalékát képviselték. Figyel—

men kívül hagyva azt a körülményt, hogy ezen üzemek befejezésére még 1954—et követően is történtek ráfordítások, ez az arány az utóbbi években a nullára csökkent. Ez a változás a teljesített beruházások anyagi-műszaki összetételében is tükröződik.

60. tábla!

Az állami építőanyagz'par teljesített beruházásainak anyagi—műszaki összetétel szerinti. részletezése 1950—1957 között

(Összes beruházás 2100)

A teljesített beruházásokból

Időszak az építési a gépi beruházások aránya (százalék)

1950—1954 52,6 26,8

1955—1956 48,3 29,5

1957 ... 46,9 3],6

A beruházások összegének jelentős csökkenését a gépi beruházások arányának növekedése némileg ellensúlyozta főleg azáltal, hogy a teljesítő—

képesse'g rövidebb idő alatt növekedett. Figyelembe kell azonban venni, * hogy az építőanyagípar iparcsoport egyes ágaiban (például a teljesen új tech—

nológiát követelő könnyűbeton-gyártás és a rekonstrukciós módszerekkel csak bizonyos határok között fejleszthető cementipar területén) a kapacitás elkövetkező évekre tervezett bővítése csak új üzemek létesítésével látszik megoldhatónak. Emiatt a beruházások jelenlegi kedvező anyagi—műszaki összetételében bizonyos eltolódás várható a gépi beruházások rovására. Ez pedig a beruházások megvalósulásának időtartamát és a ráfordításokat egy- aránt növelni fogja.

Az 1950—1958. években végrehajtott építőanyagipari beruházásoknak korántsem teljeskörű vizsgálata alapján is megállapítható; hogy az építő—

674 MÁRFAI ÁRPÁD

anyagíparnak az építőiparral egybehangolt további fejlődése a beruházások felemelését teszi szükségessé. Más módszer, például a berendezéseknek az 1951—1953. években is alkalmazott túlterhelése, a fejlődésbeli különbséget huzamosabb időn keresztül kiegyenlíteni nem tudja.

A beruházási keretek emelésének mértékét az dönti el, hogy a hagyo- mányos építési módszerekről mikor és milyen mértékben lehet áttérni a korszerű építési módszerekre. Ezt pedig az építőanyagipar három legfonto- sabb ágazatának jövőbeni fejlődése határozza meg. E fejlődés — a jelenlegi ismeretek mellett — lényegében kétirányú lehet és fő jellemzői a követke—

zőkben foglalhatók össze:

1. a) A falazati anyagok termelése terén a tégla— és cserépiparban a korszerűsítés befejezése és az ebből származó kapacitásbővítési lehetőségek kiaknázása. A tégla—cserépiparban ugyanis az alapvető kapacitások (nyers—

gyártás, szárítás, égetés) között, ha egyre csökkenő mértékben, de jelenleg is eltérések vannak. Ezek kiegyenlítése több szempontból is célszerűnek látszik. Például a kapacitások bővítése az adott üzemekben, járulékos be—

ruházások nélkül, viszonylag nem nagy beruházási ráfodítást igényel és rövidebb idő alatt végrehajtható.

b) Az előgyártásban a tégla helyettesítésére szolgáló könnyű épitő—

elemek gyártásának bevezetése és -—— új üzemek révén —-— ezeknek mind nagyobb tömegű előállítása;

c) A kötőanyagok terén a cement jelenlegi termelési szintjének, kapa-

citásának jelentős felemelése. _

2. A fejlesztés második módszere abban az esetben válna szükségessé, ha a könnyű falazati anyagok nagyüzemi gyártására a tervezettnél későbbi időpontban kerülne sor. Ebben az esetben az építőipar növekvő falazati anyag ellátását a tégla—cserépiparnak kellene biztosítania. Ez szükségessé tenné ennek az iparágnak, a fentiekben vázolt kedvező kihasználásán túl- menő igénybevételét, illetve fejlesztését. Ez Viszont — az előgyártáshoz viszonyítva —— csak nagyobb beruházással oldható meg és a megvalósulás is huzamosabb időt vesz igénybe.

A cementtermelés fokozásának szükségességét a fejlődés kettős lehe—

tősége nem befolyásolja.

Vizsgáljuk meg e kérdéseket kissé részletesebben.

AZ EGYES IPARÁGAK FEJLESZTÉSÉNEK KÉRDÉSEP

Tégla- és cserépipar

A tégla— és cserépipar iparágba 1950-től 1957-ig 760 millió forintot ruháztak be. Részesedése az épitőanyagipar összes beruházásaiból mind az első ötéves terv időszakában, mind 1955—1957 között megközelíti a 30 szá—

zalékot. E 760 millió forintos beruházás eredményeképpen a termelés, külö—

nösen az égetett tégláé jelentősen megnövekedett: az 1958—ban előállított mennyiség 3,6—szeresen haladta meg az 1949. évi termelési szintet. A ko- rábban tárgyalt okok miatt mérsékeltebben bár, de növekedett az égetett cserép termelése is. Emellett számottevő emelkedés mutatkozik az iparág egyéb gyártmányainak (kőszivacs, a la Mettlachi burkolólap, klinkertégla stb.) termelésénél is.

* A tanulmányban szereplő 1949—1958. évi adatok statisztikai tényszámok, az 1959—1965. évekre vonatkozó adatok számításokon alapulnak. E számított adatok csak ;) mutatkozó iendenciák álatalános jellemzésére alkalmasak, értékűek pontos meghatározása részletesebb számításokat igényelne—.

AZ ÉPITOlANYAGIPAR FEJEÖ'DESE 675

A korszerűsítés terén elért eredmények egyes munkaműveleteknél jelentősek. így többek között gyakorlatilag megszűnt a kézi téglagyártás.

Ez annál is fígyelemreméltóbb, mert e kezdetleges módszerrel előállított tégla mennyisége az 1930-as évek végén egyharmad részét és 1950—ben is még 12 százalékát tette ki az összes téglatermelésnek. Az automata beren—

dezések tömeges üzembeállításával a tégla—levágás gépesítése is lényegében az egész iparágban megvalósult. Számottevő fejlődés mutatkozik a villa- mosítás terén is. Ez utóbbi elterjedése többek között lehetővé tette számos rossz hatásfokkal dolgozó gőzüzemi berendezés leállítását.

7. tábla

A fontosabb műszaki mutatók alakulása a tégla— és cserépiparban*

1950. 1954. 1957.

Mutatószám

évben

Kézi gyártás aránya (százalék) . 11,6 4,4 2,1 Tégla-levágás gépesítettsége

(százalék) ... 12,7 96,4 98,7

Tiliesítfg- erőgépek ... 100,o 158,1 152,9

epess g .

alakulása vúlamosmotorok 100,0 390,5 474,3

(1950. év:100) összesen ... 100,0 282,0 324,3

Villamosenergiával gyártott tégla aránya az összes téglatermelés—

hez (százalék) ... 38,2 53,6 69,6

* Az Épitésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok adatai.

A korszerűsítés terén elért eredmények, ellenére a műszaki fejlesztési program megvalósulása néhány munkaműveletnél (például a bányater—

melésnél, a belső szállításnál stb.) jelenleg is alacsony szinten van.

8. tábla A kitermelés, a szárítás és az anyagmozgatás gépesítettsége

a tégla— és cserépiparban*

1951. ! 1954. 1957.

Mutatószám

évben

Bányakitermelés gépesítettségi

aránya (százalék) ... 33,4 26,3 31,'I

Szárítás (Keller—műszárítás rendszer))

gépesítettségi aránya. (százalék) . . 5,1 23,0 19,2 Belső anyagmozgatás (Keller; gépi

vontatás) gépesítettségi aránya

(százalék) ... 16,4 26,6 28,0

* Az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok adatai.

Legkedvezőtlenebb a helyzet a szárítás gépesítettsége terén. Erre a munkaműveletre egyébként nemcsak a gépesítés alacsony színvonala, ha—

nem a rendelkezésre álló befogadóképesség (kapacitás) nagyfokú hiánya is jellemző. Ez az összefüggés kisebb—nagyobb mértékben a többi gyártás—

folyamatnál is fennáll.

A műszaki fejlesztés és az ebből származó vagy ezzel párhuzamosan végrehajtható további rekonstrukciós jellegű kapacitásbővítés (az ún. szűk keresztmetszetek felszámolása) lehetőséget nyújt arra, hogy egyidejűleg:

676 MARFAI ÁRPÁD

1. az égetett tégla termelését az 1958. évi szinthez képest —- viszony—

lag nem nagy megterhelést jelentő beruházásokkal -——, megközelítő szánn—

tások szerint ZOO—250 millió darabbal növeljék;

2. a termelékenység megközelítse vagy elérje az e szempontból fejlett országok eredményeit (egyes külföldi országokban ezer darab tégla elő—

állítására 12—15 munkaórát fordítanak. A hazai fajlagos munkaórafel—

használás 1950—ben 25,7, 1957-ben pedig 20,5 óra volt).

A tégla— és cserépipar fejlesztésének e módszere tehát mind a terme- lés, mind a termelékenység növelése szempontjából egyaránt előnyös. Alkal- mazását egyébként az is indokolja, hogy az égetett tégla előreláthatólag még hosszú időn keresztül —— a könnyű falazati elemek tervezett gyors—

ütemű térhódítása mellett is — volumenben a legjelentősebb falazati anyag marad. (A termelékenység növekedéséből származó előnyökkel — a kérdés

fontossága ellenére — jelen tanulmány keretében nem kívánunk foglal—

kozni.)

Betonelemgyártás

A betonelemgyártó iparágba 1950—től 1957—ig 288 millió forintot ru—

háztak be. Az iparág részesedése az építőanyagipar összes beruházásaiból

az 1950—1954. évek közötti 10,6 százalékkal szemben 1955—1957—ben 12,0 százalékot tett ki. E közel 300 millió forintból létesített 4 új épületelemgyár és a meglevő üzemekben eddig lezajlott rekonstrukciós jellegű kapacitás—- bővítések révén ez a termelőágazat az építőanyagiparnak (volumenében) egyik legjelentősebb iparágává vált. (Részesedése az építőanyagipari ter- melésből 1949—ben 9,1, 1955—1958—ban pedig már 20 százalék volt.)

Az iparág fejlődésének pozitív jellemzői közé tartozik, hogy

1. termelése az egyéb fontosabb építőanyagipari termékekéhez Viszo—

nyítva 1958—ra a legjobban növekedett.

A fontosabb ép'ítőanyagipari termékek 1958. évi termelése az 1949. évi százalékában

Termék Index: 1949. év 2100

Beton és vasbeton ... 779,8 Égetett tégla ... 364,5 Égetett cserép ... 1313 Cement ... . ... 236,0 Égetett mész ... ; ... 2033

2. A hagyományos (mozaiklap, betoncső, műkőáruk stb) betonáru—

ipari termékek mellett számos új szerkezet (például vasbeton födém- gerenda, panel—szerkezetek, villamos távvezetéki elemek, vasbeton nyomó—

csövek stb.) nagyüzemi előállításával segítette elő, mind a magas—, mind a mélyépítőipar munkáját és emellett eredményesen hozzájárult nagymeny—

nyiségű fa— és vasanyag—import megtakarításához.

Az előgyártás megoszlása a hagyományos és új termékek szerint az 1957. évben (az előállított köbméter alapján)

Termék Százalék

Hagyományos (1945 előtt is gyártott) termékek ... 23,2 Uj szerkezetek és termékek ... 76,8 Összesen 100,0 Új szerkezetekből: magasépítési termékek ... 43,5 mélyépítési termékek ... 56,5 Összesen 100,0

AZ ÉPITÖANYAGIPAR FEJLÖDÉSE 677

Az összes beton— és vasbetontermelésnek közel a felét kitevő magas—

építőipari jellegű előgyártás fejlődése azonban egyoldalúvá vált, és lénye——

gében csak a födémszerkezetekre korlátozódott.

A magasépítőipart jellegű előgyártás épületszerkezetek szerinti megoszlása 1957—ben

Épületszerkezet Százalék

Födémszerkezetek ... 90,9 Tetőszék elemek ... 5,0 Egyéb (alapozási, nyílászáró) szer—

kezetek ... 4,1 Összes magasépítési szerkezet 100,0

A tégla pótlását szolgáló főleg könnyű épitőelemek gyártása terén mind ez ideig bizonyos elmaradás tapasztalható. Ennek oka egy—

részt az, hogy a külföldön bevált hasonló termékek hazai gyártását az alap- anyagok hiánya gátolta, másrészt a rendelkezésre álló anyagaink sem felel- nek meg minden esetben a technológiai követelményeknek (például egyes salakfajták kéntartalma magas). A közelmúltban kedvező eredménnyel végződött kísérletek azonban reális lehetőséget nyújtanak arra, hogy a könnyű falazatí anyagok tömeges gyártása a közeljövőben hazánkban is meginduljon. A perlit, kerámzit és a kohóhabsalak előállítását szolgáló be- ruházások — a terv szerint —— 1959/1960—ban lépnek üzembe, és ez utóbbi évben 40 000 köbméter kísérleti jellegű terméket szolgáltatnak. A nagy—

üzemi gyártástechnológia kidolgozása, a kísérleti termelés eredményétől függően, az Épitőanyágipari Központi Kutatóintézet 1960—1965. évi prog—

ramjában szerepel.

Az építőipar távlati, 1965-ig terjedő feladatainak összeállítása folya—

matban van. Korántsem végleges adatok szerint az egyes népgazdasági ágak (ipar, mezőgazdaság, közlekedés stb.) növekvő épitési igényei, továbbá a lakás— és kommunális építkezések fokozódása szükségessé teszi az építő—

ipari termelés 1958—hoz viszonyított 60—70 százalékos növelését 1965—re.

Az építkezések ilyen jelentős emelkedése a falazóanyagok termelésének megközelítően hasonló mértékű növelését teszi szükségessé.

Az épitőanyagipar beruházásainak tárgyalása során utaltunk már arra, hogy a falazóanyag—termelés fokozásának különböző módozatai jelentősen befolyásolják a beruházási igényeket. Ezt a kapacitásbővítés egy falazati köbméterre vonatkoztatott fajlagos beruházási szükségletének következő összehasonlítása szemlélteti.

A kapacitásbővítés egy falazati köbméterre (400 darab kisméretű téglaegységre) jutó beruházási költsége 1958. évi árszinten

A kapacitásbőw'tés módozata Forint

A tégla- és cserépiparban a szűk kereszt-

metszetek kiegyenlítése ... 760 A tégla- és cserépiparban új üzem léte-

sítése ... 1 000 Könnyűbeton (könnyű falazati anyagok)

termelése ... 675

A beruházási ráfordítások között levő különbségek önmagukban is rá—

mutatnak a falazóanyag—termelés fejlesztésének leggazdaságosabban meg—

2 Statisztikai Szemle

678 MARFM ARPÁD

oldható módszerére, nevezetesen a könnyűbeton és általában a könnyű fa—

lazati anyagok gyártásának szükséges fokozására. Az összehasonlítás azon——

ban alátámasztja azt a korábban kifejtett véleményünket is, hogy bizonyos határok között indokolt a téglaipari, jelenleg még meglevő szűk kereszt— _ metszetek felszámolása is. Ez utóbbinak fajlagos beruházási szükséglete ugyanis csupán 10—15 százalékkal haladja meg a legkevesebb ráfordítást igénylő könnyűbeton-termelés beruházásait. Lényegesen nagyobb a kü- lönbség azonban abban az esetben, ha a falazóanyagok termelésének foko- zása új téglaipari üzemek létesítése útján történik (30, illetve 50 százalékos a többletráfordítás).

A könnyű falazati anyagok termelésének elsődleges fejlesztése mel—

lett szólnak egyéb tényezők is. Ezek: a gyártás során jelentkező, tehát rendszeresen ismétlődő megtakarítások az energiaszükséglet és a térfogat—

súly terén fennálló lényeges különbségek miatt az üzemen belüli és üzemen kívüli szállítások tekintetében.

9. tábla

Az égetett tégla és a könnyűbeton termelésének fajlagos energiaigénye és térfogatsúl'yuk összehasonlítása

Egy falazati köbméter (400 db kisméretű téglaegység) Termék előállítására térfogatsúlya

jut:;éenergia- " (kilogramm

! (ezer kalória) kobméterenként)

Égetett tégla ... 622 1500 Könnyű beton (könnyű

falazati anyagok) . . . . 134 200

* Szén és villamosenergia.

A fentieken kívül figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy

a könnyűbeton— termelés gépi igénye kisebb és egyszerűbb, mint a téglaiparé. Ezáltal a beruházások megvalósítása során a gépgyártó kapaci—

tástól való függősége is kisebb mértékű;

az előgyártásnál alkalmazott gőzölési technológia a termékek átfutási idejét a minimumra csökkenti. A téglaípar teljesítőképességének bővítése viszont nagytömegű szárítótér építését teszi szükségessé;

telepítés szempontjából nincs oly mértékben az alapanyag-lelőhelyhez kötve, mint a téglaipar. Ez lehetővé teszi, hogy a falazóanyag—termelés szempontjából jelenleg elmaradt országrészeken (Alföld egyes részei, Hajdú, Szabolcs és Szatmár megyék) is megfelelő kapacitású üzemek

létesülj enek;

a könnyű falazati anyagok kisebb térfogatsúlya a kivitelező építőipar—

ban is munka— és anyagráfordítás megtakarítással jár.

A téglatermelés nagymértékű fejlesztése ellen szól egyébként az a közismert tény is, hogy a könnyű építőelemek térhódítása következtében a téglatermelés nemzetközi viszonylatban évek óta stagnál, illetve fejlődésé—

ben alatta marad az egyéb, korszerű építőanyagok termelése növekedésének.

AZ ÉPITÖSANYAGIP'AR FEJL'ÖIDÉSE 679

10. táblai A tégla- és a cementtermelés alakulása

Egy lakosra, jutó

Ország tégla- ! cement-

termelés indexe 1957—ben

(1955. év:100)

Magyarország* ... 1 l 6, 3 109, 2 Népi demokratikus álla-

mok ... l 08, 0 1 2 l , 5

Európai tőkés államok . 101,2 104, 1

* Az 1957. ]. negyedévi termelés kiesése miatt az 1958, évi adatok.

Cementipa'r

Az iparág beruházásai mind az 1950—1954. évi, mind az 1955—1957.

évi időszakban az építőanyagiparon belül a legnagyobb súllyal jelentkez—

tek (34,5, illetve 33,4%). Az elmúlt 8 év alatt beruházott 900 millió forint—

ból megvalósult új Hejőcsabai Cementmű, és valamennyi üzemben meg—

valósított kísebb—nagyobb bővítési munkálatok ellenére cementtermelésünk jelenlegi színvonala alacsony. Ez különösen a nemzetközi összehasonlítás során válik szembetűnővé.

Az egy lakosra jutó cementtermelés 1957-ben

(Magyarország 1958. évi adattal, : 100)

Ország Százalék

Csehszlovákia ... 209,9 Német Demokratikus Köztársaság 161,1 Lengyelország ... 121,4 Jugoszlávia ... 84,0 Német Szövetségi Köztársaság ... 285,5 Ausztria ... 232,1 Franciaország ... 219,8 Egyesült Királyság ... 180,2

Az építőipari termelés előirányzott 60—70 százalékos növekedése, ezenbelül különösen a vasbetonvázas építkezések elterjedése, a könnyű építőelemek gyártásának bevezetése és a mélyépítési munkálatok tervezett fejlődése cementiparunkra nagy feladatokat ró. A Gazdasági Bizottságnak a Váci Cementgyár beruházásainak folytatására a közelmúltban hozott határozata, illetve az ennek alapján meginduló munka a cementellátás problémáit előreláthatólag rövid időn belül meg fogja oldani.

*

E tanulmány részletesebben csak a két legfontosabb építőanyagfajta, a falazóanyagok és a cement termelésével kapcsolatos kérdésekkel foglal—

kozott. Bár a falazó— és a kötőanyagok, továbbá az előgyártóipar termékei a legfontosabb és legnagyobb volument kitevő építőanyagok, az ezekből jelentkező szükséglet teljes kielégítése önmagában még nem tudja biztosí—

tani az építőipari termelés zavartalanságát. Ehhez valamennyi építőanyag—

ipari termék, beleértve a betongömbvasat, a fát, a vas— és fémszerelvénye—

ket, termelési kapacitásának összehangolt növelése, illetve az importlehe—

tőségek felmérése is szükséges. Az ezekre vonatkozó részletes megállapí—

tások kidolgozása a jelen tanulmány terjedelmét azonban meghaladja és sok esetben olyan területeken való vizsgálatokat is szükségessé tenne, amelyek nem képezik statisztikai megfigyelés tárgyát.

2.