HÁROM ÉVTIZED BERUHÁZÁSI—ÉPlTÉSl TEVÉKENYSÉGE
DR, TAR JÓZSEF
A hazánk felszabadulása óta eltelt három évtized beruházásait egy rövid ösz—
szefoglalásban igen nehéz részletesen áttekinteni, hiszen csak a legnagyobb épit—
kezések felsorolása is oldalakat tenne ki.1 A beruházások—építkezések színvonala.
jelenlegi volumene ma már csak nagy vonásokban vethető egybe a második világ—
háború előttivel: az elmúlt három évtizedben e területen jelentős strukturális vál—
tozások mentek végbe, a volumennövekedés pedig olyan nagyságrendű, aminek kifejezésére a szokásos statisztikai mutatószámok csak korlátozottan alkalmasak.
Az összehasonlítás, egybevetés elvégzése mégis szükséges, hiszen hazánk mai helyzetének és jövőbeni fejlődésének reális értékelésénél nem mellőzhetjük a visz—
szatekintést, (: megtett út nagyságának, eredményeinek és problémáinak legalább nagyvonalú számbavételét. Ennek során egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a mo—
gyor nép élet— és munkakörülményei az elmúlt három évtizedben alapvetően meg- változtak. Ezt — úgy vélem —- hazánk lakossága a statisztikai adatokkal történő bi—
zonyítás nélkül is jól érzékeli és többségében elismeri. Ebben az elmúlt három évti—
zed népgazdasági beruházásainak és a magyar építőipar tevékenységének igen jelentős szerepe van. Ezt egy ilyen visszatekintés alkalmából azért is érdemes hang- súlyozni, mert a beruházások—építkezések területe az elmúlt 30 év folyamán egyál—
talán nem volt mentes a problémáktól, hibáktól, gondoktól, és az itt dolgozó mun- kások. műszaki és gazdasági alkalmazottak, vezetők talán többször és több kritikát kaptak —- sok esetben nem is alaptalanul —, minta termelés vagy a társadalmi élet más területein dolgozók.
A nagyságrendek változását talán az mutatja a legjobban. hogy a népgazda- ság szocialista szektorában és a magánszemélyek által 1974-ben eszközölt beru- házások együttes összege — folyó árakon — kereken 135 milliárd forint volt. ami összehasonlítható árakon:
közel 16-szorosa az 1938. évi, 5.3-szerese az 1950. évi és 2.7-szerese az 1960. évi
beruházások volumenének. Az 1974. évi népgazdasági beruházások összege egy lakosra számítva 12873 forint. tehát több mint havi 1000 forint. Ez kb. 35—36 szá—
zaléka a szocialista szektorban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi át- *
lagkeresetének ! Ez az összeg az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemhez (1974-ben 36000 forint) viszonyítva is igen jelentős, annak mintegy 27—28 százalékát képvi—* Jó áttekintést ad ezekről a Statisztikai Időszaki Közlemények sorozatban negyedéves gyakorisággal megjelenő ..Beruházási—épitőipari adatok" című kiadvány 1974. évi 4. száma.
DR. TAR: BERUHÁZÁSI—ÉPITÉSI TEVÉKENYSÉG 397
seli. A közel 12900 forint egy főre jutó beruházási ráfordításból kb. 6800 forintot tett ki a beruházási építkezések finanszírozására fordított kiadás, kb. 5000 forintot képviselt a vásárolt gépek. járművek, műszerek és gépi berendezések értéke és kb.
1100 forintot tett ki az ún. egyéb beruházási kiadások (például a műszaki terve—
zési munkák és más tételek) összege.
Amint a fentiekből is kitűnik, a népgazdasági beruházások jelentős része (kb.
52—54 százaléka) jelenleg építési munkákból áll. Ezek nagy részét a szocialista építőipar szervezetei kivitelezik. de jelentős a beruházók által saját erőkkel elvégzett
építési munkák, valamint a magánépítkezéseken végzett építési tevékenység volu- mene is.A szocialista építőiparnak ezeken kívül jelentős mennyiségű felújítási. fenn- tartási, karbantartási és tatarozási munkát is el kell végeznie annak érdekében, hogy az építményekben testet öltő állóalapok állaga megfelelő szinten maradjon.
Az e két tevékenységi körben — tehát a beruházási építkezéseken és a fenntartási munkákon — 1974-ben hazánkban elvégzett építési—szerelési munkák összege — fo—
lyó árakon —— kereken 97 milliárd forint volt2, ami összehasonlítható árakon
kb. 11-szerese az 1938-ban.
közel 5,4-szerese az 1950-ben és közel 2,5—szerese az 1960-ban
elvégzett épitési—szerelési munkák mennyiségének. Hazánk minden lakosára 1974- ben 9265 forint értékű elvégzett építési—szerelési munka jutott.
1. tábla
A beruházások és az országos építőipar termelési volumenének alakulása
1938. 1950. 1960. [ 1970. ] 1974.
Megevezés
évben
A teljesített beruházá- sok összege*:
folyó árakon (mil-
lió forint) . . . kb. 600" 11712 42 611 98 922 134 900
volumenindexei :
1938. év : 100 . 100 292 579 kb. 13-szoros kb. 16—szoros
1950. év : 100 . 34 100 197 435 534
1960. év : 100 . 17 51 100 221 271
Az elvégzett épitési——
szerelési munkák összege:
folyó árakon (mil-
lió forint) . . . kb. 550" 7858 30 555 72 603 97000
volumenindexei:
1938. év : 100 . 100 204 444 925 kb. 11-szeres
1950. év : 100 . 49 100 218 454 537
1960. év : 100 . 22 * 46 100 208 246
* A talojjavítási munkák összege nélkül.
" Millió pengő.
? Az adat nagyságrendjével kapcsolatban meg kell említeni azt. hogy az nem foglalja magában:
a) a szocialista szektorba tartozó gazdasági és egyéb szervezetek és intézmények által az ún. rezsi- költségek terhére elszámolt, saját munkaerőkke! és eszközökkel (házilagosan) elvégzett épitési jellegű tenn—
tartási és karbantartási munkák értékét, és
b) a lakosság személyi tulajdonában levő épületeken hasonló formában (tehát idegen munkaerő igény—
bevétele nélkül) elvégzett tatarozási—karbantartási munkák értékét.
E munkák értéke az érvényben levő népgazdasági elszámolási módszertan szerint ugyanis nem tartozik bele az országos építőipar teljesítményértékébe. Ha ezt is figyelembe vennénk, akkor az 1974. évi - tevé—
kenységi szinten értelmezett - építési teljesítményérték mintegy 110 milliárd forint lenne.
398 , DR. TAR JÓZSEF
Ezek tükrében — úgy vélem -— nem szorul részletesebb indoklásra az az állítás.
hogy a hazánkban az elmúlt három évtizedben végbement nagy társadalmi és gaz- dasági változások egyik fontos tényezője és segítője az a kiterjedt mértékű beru- házási—építési tevékenység volt, amelynek nagyságrendjét és növekedési ütemét az ismertetett adatok szemléltetik. Ezt bizonyítja az is, hogy hazánk ma már kb.
2250 milliárd forintot képviselő nemzeti vagyonából a beruházások—építkezések útján felhalmozott reáleszközök értéke közel 1000 milliárd forintot tesz ki. mintegy 4.5—szer többet, mint 1938—ban. Az adatok értékelésénél természetesen azt is figye- lembe kell venni. hogy az 1938—ban rendelkezésre álló reáleszközök tekintélyes ré—
sze a háború alatt elpusztult, így az elmúlt 30 év folyamán azokat nemcsak növelnünk. hanem — főleg az újjáépítés nehéz esztendőiben — pótolnunk is kellett.
E hatalmas munka mennyiségét sűríti össze néhány statisztikai adatban, és a változás mértékét mutatja be az 1. tábla.
Azt, hogy hazánkban mit jelentettek az elmúlt három évtized beruházásai—épít- kezései. a legplasztikusabban talán a lakásépítési adatok mutatják. Közismert.
hogy a második világháborút megelőző utolsó tíz békeévben —— tehát az 1929—1938.
években —- hazánkban összesen 232 954 új lakás, azaz éves átlagban 23 300 lakás épült. A hazánk felszabadulásától eltelt 30 év alatt —— tehát 1945—1974. évek- ben —- Magyarországon 1 538 600 új lakás épült. azaz éves átlagban 51 286 lakás (ami kereken 2.2-szerese (: háború előtti tíz év átlagának). annak ellenére. hogy a háború_utáni újjáépítés és az ötvenes évek első felének adatai — ismert okok miatt — viszonylag alacsonyabb színvonalat képviselnek. A lakásépítés éves átla—
gai ugyanis a 15 éves lakásépítési terv megindítása óta növekedett meg igen jelentősen.
2. tábla
Az épített új lakások száma
Index:
Időszak Összesen Éves átlagban 1929—1938- évek
átlaga : 100
1929—1938 . . . . . . . . . . 232 954 23 295 100
1945—1974 . . . . . . . . . . 1 538 600 51 286 220
Ebből:
1961—1974 . . . . . . . . . 948 493 67 750 291 *
1971—1974 . . . . . .. . . . 338 700 84 675 363
1961—1975* . . . . . . . . . . 1 040 000 69 333 298
' A 15 éves íakásépítési terv várható teljesítése.
Az utóbbi négy év átlaga tehát már több mint 3.6-szerese a háború előt—
tinek. Mai ismereteink szerint reálisan várható az, hogy az ötödik ötéves tervidő- szakban Magyarországon mintegy 460—480 000 lakás fog felépülni. ami -— éves átlagban — már kb. 4-szerese lesz a háború előtti utolsó tíz békeévben épültnek. Ez a lakásépítési színvonal ezer lakosra számítva évi 8.5—9.0 lakást jelent, ami még a gazdaságilag fejlett európai országok átlagához viszonyítva is
jelentősnek mondható. Megállapítható tehát, hogy az eddigi és a várható lakós-
építési eredmények igen tiszteletre méltó növekedést mutatnak, bár a lakásprob- lémát hazánkban ez ideig még nem sikerült megoldanunk. Közismert az is, hogy a 15 éves lakásépítési terv egymilló új lakás felépítésével azt kívánta biztosítani.hogy a tervidőszak végére. tehát kb. 1975-ben, minden arra jogosult család ön- álló lakással rendelkezzék. E társadalmi célt a mennyiségi előirányzat túlteljesí-
BERUHÁZÁSi—ÉPITÉSI TEVÉKENYSÉG 399
tése ellenére —- sok ok miatt — még nem sikerült elérnünk. tehát e területen még jelentős mennyiségű beruházási—építési munkát kell terveinkben előirányozni és a következő esztendőkben elvégezni. A lakásépítés azonban csak az egyik — bár igen fontos — területe a beruházási—építési tevékenységnek. Volumenét tekintve jelenleg ez kb. 19—20 százalékát teszi ki az összes beruházásnak és kb. egyne—
gyedét az országos építőipar évi teljesítményértékének. A többit a más ágazatok fejlesztését szolgáló állóalapok létrehozásával kapcsolatos beruházások—építke-
zések jelentik. * *
Tekintettel arra, hogy a beruházások—építkezések mennyiségének megítélé- sét illetően hazánkban egymástól igen különböző nézetek állnak vitában egymás- sal, érdemesnek látszik néhány idevágó problémát egy kissé részletesebben is megvizsgálni.
A BERUHÁZÁSOK VOLUMENE ÉS A FELHASZNÁLHATÓ PÉNZUGYI FORRÁSOK
Az egyik vitás kérdés az. hogy sok volt-e vagy kevés az elmúlt három évtized egyes szakaszainak beruházási volumene, illetve mekkora lehet az a volumen, ame- lyet egy—egy következő középtávú tervídőszakban vagy egy-egy esztendőben telje- síthetünk? E kérdésre nem könnyű válaszolni. Ha az országnak az elmúlt 30 évben végbement gazdasági—társadalmi fejlődését vizsgáljuk, és azt nézzük meg, hogy ennek érdekében mennyit ruháztunk be. mi mindent építettünk, akkor a beruhá- zások—építkezések eddig teljesített volumenét és előzőkben kimutatott növekedé—
sét igen tekintélyesnek kell minősítenünk. Sőt, az elmúlt három évtizedben voltak olyan periódusok. amikor a felhalmozás, azon belül a beruházásokra fordított ösz- szeg nem volt teljesen arányban hazánk akkori gazdasági lehetőségeivel. és így problémákat okozott a lakosság ellátása. a fogyasztás, az életszínvonal növekedése
tekintetében. .
E periódusok közül az első, az 1945—1946—05 érthetően a legnehezebb volt.
hiszen ez volt a háború utáni újjáépítés megkezdésének időszaka, amikor beru- házásaink. építkezéseink elsődleges célja a károk helyreállítása, az élet és a ter- melőmunka elemi feltételeinek biztosítása volt. Az ehhez szükséges anyagi erő—
forrásokat az infláció által is sújtott ország csak a dolgozó rétegek igen jelentős mértékű áldozatvállalásával teremthette elő.
Valamivel könnyebb volt a helyzet az első 3 éves terv időszakában, az 1947——
1949-es években, amikor a gazdasági talpraállás kezdeti nehézségein már túl- jutottunk. megteremtettük a konszolidáció alapját jelentő új stabil pénzt, a forin- tot, és beruházási—építési feladataink tekintélyes részét — saját forrásaink igény- bevétele mellett —- a Szovjetunió gazdasági segítségére támaszkodva végezhet-
tük el. .
Nehezebb feladatok jelentkeztek e területen a következő, az 1950—1952. évek- ben, amikor az első 5 éves terv 1951—ben jelentős mértékben megnövelt beruhá—
zási—építési feladatai anyagi erőforrásainkat oly nagy mértékben vették igénybe.
hogy az már súlyos gazdasági és -— nem kis mértékben ebből eredő — politikai problémákat okozott. A beruházások—építkezések volumene ezekben az években ugrásszerűen megnőtt, az 1953 közepén meghirdetett ,,új gazdasági program"
a túlzott növekedést ellenkező irányúvá változtatta, olyannyira azonban, hogy az 1952. évi beruházási-építési volument hosszú évekig nem hogy elérni, de megkö- zelíteni sem tudtuk. Tapasztalataink alapján ma már biztonsággal állíthatjuk, hogy
az 1950—es évek elején kialakult politikai és gazdasági problémák a legélesebben
1954—1955—ben talán éppen a beruházások—építkezések területén jelentkeztek. s400 DR. TAR Jozser ezeket az 1956-os ellenforradalom következményei később még tovább fokozták. Tu—
lajdonképpen ebben gyökereztek azok a problémák is, melyek a második 3 éves terv—
időszak, pontosabban az 1957—1959—es évek beruházási—épitési politikáját jelle—
mezték.
Ebben az időszakban elsődleges volt a reális gazdasági arányok helyreállí—
tása, az elmaradt életszínvonal-növekedés pótlása, ami az akkor megtermelt nem-
zeti jövedelem oly magas hányadát igényelte, hogy beruházási—építési célokra csak viszonylag kisebb összeg volt felhasználható. Kiegyensúlyozottabb, reális ala- , pokon nyugvó beruházási—építési tevékenység tehát hazánkban valójában csak a második ötéves terv időszakában kezdődhetett meg, ekkorra álltak helyre a ,.fo- gyasztás—felhalmozás" gazdaságilag racionálisnak nevezhető arányai. Az 1960-as évek elején megindult fellendülés lényegét tekintve folyamatosan azóta is tart, és jó alapot ad hazánk gazdasági ereje további növekedéséhez.Az elmúlt 30 évet tekintve tehát állíthatjuk, hogy egyes időszakokban erőinkkel . arányban nem álló beruházási—épitési feladatok megoldására vállalkoztunk, és
— ennek mintegy ellenhatásaként — voltak olyan időszakok is, amikor a beruhá—
zások—építkezések volumene, illetve annak növekedése potenciálisan lehetett volna az elért színvonalnál nagyobb is, de azt más érdekek indokolt előtérbe helyezése miatt nem engedhettük meg magunknak. Úgy vélem, hogy az elmúlt három évti—
zedből az utóbbi 15—17 év volt az, amikor a beruházási—építési tevékenység ha- zánkban kiegyensúlyozott, gazdaságunk és a lakosság anyagi teherbíróképessé- gével arányban álló volt. Természetesen ebben az időszakban is voltak olyan prob—
lémáink, amelyek érzékenyen befolyásolták a beruházások tervezhető, illetve tény—
legesen megvalósított volumenét, e problémák azonban lényegesen kisebbek és könnyebben megoldhatók voltak, mint azok, amelyek az elmúlt három évtized első felét jellemezték. A jelen és a közeljövő feladatait illetően pedig az 1956.
évi ellenforradalom óta folytatott megfontolt, reális alapokon álló gazdaságpolitika biztosítékot nyújt arra, hogy beruházási—építési tevékenységünkben ne fordulja- nak elő azok a hibák amelyeknek tanúi és szenvedő alanyai az 1950-es évek első felében voltunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a beruházások—építkezések területén jelenleg nincsenek olyan problémák, melyek megoldása érdekében ne kellene keményen munkálkodnunk. Ezek közé tartozik az a kérdés is, hogy vajon mekkora az a beruházási—építési feladat, amelynek a következő években történő elvégzéSét reálisan magunk elé tűzhetjük.
A kérdést több oldalról közelíthetjük meg. Ha azt vizsgáljuk, mennyi olyan megoldásra váró társadalmi—gazdasági problémánk van, amit csak az állóalapok bővítésével oldhatunk meg, akkor a válasz az, hogy többet kellene beruháznunk, építenünk. Ezt követelné meg — többek között az, hogy hazánkban
belátható időn belül felszámolásra kerüljön a mennyiségi lakáshiány;
kielégítő mértékű legyen az infrastrukturális állóalapok mennyisége és területi elhelyez- kedése;
a termelőágazatok eszközeinek mennyisége és szinvonala olyan mértékű legyen, ami zökkenők nélkül biztositani képes az ipari és mezőgazdasági termelés növelésére irányuló tervek maradéktalan teljesítését:
javuljon, és mind mennyiségében, mind színvonalában bővüljön a kereskedelmi, közle- kedesi és hírközlési létesítmények és eszközök állaga stb.
Mindehhez kétségtelenül sok, az eddigieknél lényegesen több beruházást kelle- ne eszközölnünk, több építési munkát kellene elvégezni. Ez a kérdés egyik oldala.
A másik, véleményem szerint legalább ugyanilyen jelentős oldala az, hogy nép—
gazdaságunk és a lakosság milyen mennyiségű beruházás. mennyi építkezés pénz—
BERUHÁZÁSI—ÉPITÉSI TEVÉKENYSÉG 401
ügyi alapját és a realizálásukhoz szükséges anyagi—műszaki ellátási háttér mekkora mennyiségű —— építőanyagokban, gépekben, berendezésekben és beruházási szol- gáltatásokban testet öltő —- összetevőjét képes egy—egy időszakban biztosítani.
A feltett kérdésre a helyes választ csak e két oldal gondos mérlegelése adhatja meg. Lássuk ezeket egy kissé részletesebben is.
Különböző publikációkból ismeretes, hogy hazánk nemzeti jövedelme 1973- ban 360 milliárd forint volt. és volumene az utóbbi 10 év folyamán éves átlagban kereken 6 százalékkal nőtt. Ismeretes az is, hogy a nemzeti jövedelem belföldi fel—
használásának 1973—ban 78,3 százalékát tette ki a lakossági és közületi fogyasz- tás, 21.7 százalékát pedig a nettó felhalmozás. Ezen belül kb. 20—21 százalékot képviselt az állóeszközök nettó felhalmozásának és a befejezetlen beruházások állománya növekedésének együttes összege. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövede- lemből 1973—ban kb. 73—74 milliárd forintot fordítottunk az állóalapok állományá- nak bővítésére. A népgazdasági beruházások finanszírozásának másik nagy forrása az értékcsökkenési leírási alap. Az egyszerűség kedvéért most a kisebb volumenű tételeket is ide számítva, ebből 1973—ban kb. 48—49 milliárd forintot használtunk fel a szinttartó beruházásokra. A népgazdasági beruházásokra 1973-ban fordított kiadásoknak tehát kb. 60—61 százalékát fedeztük a megtermelt nemzeti jövedelem- ből és kb. 39—40 százalékát az amortizációból és más forrásokból. Lényegében hasonló arányok voltak jellemzők 1972-re, és ezektől nem nagyon eltérők valószí- nűsíthetők 1974-re is. (Célszerűnek látszik itt megemlíteni azt is, hogy a fogyasztás és a felhalmozás aránya a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemben az 1961—- 1965. években 79,0—21,0 százalék. az 1966—1970. években pedig 7ói5—23,5 száza- lék volt.) Mivel 1971-ben — elsősorban a népgazdasági tervben meghatározott be- ruházási volumen erőteljes túlteljesítése miatt —— a belföldön felhasznált nemzeti jövedelmen belül a fogyasztás és a felhalmozás aránya ezektől lényegesen eltérő (72.1—27,90/o) volt, 1975-re pedig 75—25 százalékos arány kialakulása várható, azt hiszem, joggal tételezhetjük fel azt, hogy ezek az arányok a negyedik ötéves terv egészére vonatkozóan kb. 76—24 százalékot fognak kitenni. Mivel megítélésem szerint a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásán belüli arányok az 1961—1965-ös időszakban a felhalmozás, az 1966—1975-ös években pedig a fogyasztás rovására kismértékben túlzottak voltak, teljesen helyes a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- ponti Bizottsága 1974. november 20-i ülésén elfogadott kongresszusi irányelvek lll. fejezete 1. pontjában meghatározott az az útmutatás. hogy a ,,fogyasztás—fel- halmozás" aránya az ötödik ötéves tervidőszak átlagában a belföldön felhasznál—
ható nemzeti jövedelemből 73—75, illetve 25—27 százalék legyen. Az ugyanitt sze—
replő azon ajánlás, hogy a nemzeti jövedelem az 1976 és 1980 közötti időszakban 30 százalékkal növekedjék, azt jelenti, hogy a növekedés mértéke évi átlagának az 5.5 százalékot feltétlenül el kell érnie.
Ezen adatok alapján érdemesnek látszik számításokat végezni arra nézve, hogy a következő években reálisan mekkora lehet a népgazdasági beruházásokra fordítható pénzeszközök mennyisége. Számításaim a kevésbé fontos részleteket el- hagyva, a következő képet mutatják.
1. Az 1975. évre vonatkozó számítások
a) A nemzeti jövedelem 1974. évi tényleges és 1975-re tervezett növekedését figyelembe véve, reálisan várható, hogy összege 1975—ben — folyó árakon — kb.
390—400 milliárd forint lesz: volumenében mintegy 33 százalékkal több. mint 1970- ben, és 2.3-szer nagyobb, mint 1960—ban. Ezt még számottevő behozatali többlet
402 DR. TAR JÓZSEF
is (növelheti, így ma már joggal feltételezhetjük, hogy az összes belföldi felhasz-
nálásból 1975—ben kb. 95 milliárd forint összegű olyan beruházási kiadás finan—' szírozható, ami az állóeszköz-állomány bővítését szolgálja. illetve a befejezetlen beruházások állományának növekedését fedezi. Ez kb. 23 százalékos nettó álló—
eszköz-felhalmozási rátát jelent.
b) A korábbi évek adatai alapján —- feltételezve az eddigi tendenciák folyta- tódását — reálisan várható az is, hogy az értékcsökkenési leírási alapból finan—
szírozott szinttartó és más forrásokból fedezhető egyéb beruházások együttes ösz- szege 1975—ben kb. 52—54 milliárd forintot fog kitenni.
c) Ezek alapján joggal feltételezhető. hogy a népgazdaság összes beruházá- sainak finanszírozására 1975—ben összesen kb. 147—149 milliárd forint áll rendel—
kezésre. amiből a kormány által jóváhagyott tervek szerint ez évben a szocialista szektorban 129—130 milliárd forint összegű beruházást kell megvalósítani.
Tekintettel azonban arra. hogy az 1975. év a negyedik ötéves terv utolsó esz- tendeje, amikorra meglehetősen sok folyamatban levő beruházás befejezését irá- nyozták elő, várható, hogy a szocialista szektor ez évi beruházási tervét valamelyest túlteljesítik. Ennek finanszírozását a nemzeti jövedelemnek a tervezettnél esetleg nagyobb mértékű képződése és további addicionális beruházási finanszírozási for- rások felhasználása biztosíthatja.
A népgazdaság 1975. évi összes beruházásai várható összegének előreszá- mításánál természetesen figyelembe kell venni azt is. hogy abból mintegy 10 szó—
zalékot a pontosan nem tervezhető magánberuházások képviselnek. Mivel ezek túlnyomó többsége magán-lakásépítés, amely volumenének növekedése meglehe- tősen erőteljes, reálisan számolni lehet azzal is, hogy 1975-ben ezek összege egy- két milliárd forinttal nagyobb lesz annál. mint ami a korábbi években volt. E tények figyelembevételével nem tekinthető irracionálisnak az. ha a népgazdaság összes beruházásainak várható összegét 1975-re mintegy 150 milliárd forintra tesszük. Ez a várható színvonal az 1970. beruházási volument kb. 32 százalékkal haladja meg.
és 2,9-szerese az 1960. évinek.
2. Az 1980. évre vonatkozó számítások
a) A kongresszusi irányelvek szerint a következő öt évre előírányozható 30 szó—
zalékos nemzetijövedelem-növekedés realizálását feltételezve. várható, hogy ennek összege 1980-ban — 1975. évi árakon —— kb. 510—520 milliárd forint lesz, amiből az irányelvekben említett arányok betartása esetén kb. 370—380 milliárd forint fordít- ható belföldi fogyasztásra és kb. 130—135 milliárd forint felhalmozásra. Ez utóbbi- ból az állóeszköz-állomány növelésére és a befejezetlen beruházások állományának szükséges mértékű növelésére —— feltételezve azt. hogy ez utóbbi, valamint a kész- letnövekedés mértéke nem lépi túl a még elfogadható nagyságrendet, és így a net- tó állóeszköz—felhalmozási ráta kb. 23—24 százalékra nőhet — kb. 120—125 milliárd forint állhat rendelkezésre.
b) Az eddigi tapasztalatok alapján —— úgy vélem — feltételezhetjük azt is. hogy az értékcsökkenési leírási alapból a szinttartó beruházások finanszírozására fordí- tott összegek a következő ötéves tervidőszakban is éves átlagban kb. 6.0 százalék—
kal nőhetnek, és így ezek nagysága — ugyancsak 1975. évi árakon számolva — 1980-ban kb. 72—74 milliárd forintot tehet ki.
c) Mindezek alapján a népgazdasági beruházások finanszírozására e forrá- sokból 1980-ban — 1975. évi árakon számolva — mintegy 195 milliárd forint állhat majd rendelkezésre. Ez az 1975-re reálisan várható beruházási volumevnnél kb. 30
BERUHAZASí—EPITESI TEVÉKENYSÉG 403
százalékkal több, és kb. 71—72 százalékkal haladja meg a népgazdasági beruhá- zások 1970. évi volumenét.
A kérdés ezek után az, hogy miképpen értékelhető a népgazdasági beruhá- zások finanszírozására rendelkezésre álló pénzügyi források 1975—ről 1980—ra tör- ténő kb. 30 százalékos nagyságrendű volumennövekedése. Ennek mérlegeléséhez figyelembe kell venni. hogy a szocialista szektorban eszközölt és a magánszemélyek által végzett népgazdasági beruházások együttes volumenének növekedése 1960—ról
1965—re 27 százalékot tett ki, 1970—ről 1975-re pedig várhatóan —- mint azt az előzők-
ből láttuk — kb. 32 százalékos lesz. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy a volu—mennövekedés 1965-ről 1970—re ezeknél lényegesen nagyobb (kb. 73—74 százalék) volt. Ezekhez mérten a 30 százalékos forrásnövekedés reálisnak látszik. Ennek elle—
nére érdemes vizsgálat tárgyává tenni. hogy ez a növekedési ütem tovább emel—
hető-e? Az ilyen irányú vizsgálatok elvégzése előtt azonban hangsúlyozni kell.
hogy a fent ismertetett számszerű eredmények helyességét a kérdés más oldalait bemutató számításokkal feltétlenül ellenőrizni kell, hiszen -— mint azt emlí—
tettem -— a beruházások lehetséges volumenének alakulása szempontjából a pénzügyi források nagyságrendjének tisztázása csak az egyik oldal. A dolog ter- mészetéből adódik, hogy a népgazdasági beruházások volumenének lehetséges növekedési mértékét sok tényező befolyásolja. Ezek ismertetésére itt most nem tér—
hetek ki. hiszen részletes taglalásuk egy-egy nagyobb. önálló tanulmányt igényelne.
A kép teljességéhez azonban hozzá tartozik, hogy a bővítés legkézenfekvőbb for- rása a nemzeti jövedelemnek az előirányzottnál nagyobb növekedése. Ezt viszont csak a társadalmi termelés hatékonyságának fokozása, tehát az adott időszakban rendelkezésre álló termelőerőknek az eddigieknél jobb felhasználása biztosíthatja.
E témával kapcsolatban azt is meg kell említeni. hogy a beruházások finanszí—
rozására felhasználható pénzügyi eszközök mennyiségét — a lakossági fogyasztás volumenének tervezett mértékű emelkedése mellett is — növelheti az. ha az adott összegű megtermelt nemzeti jövedelemből a közösségi fogyasztásra szánt összeget takarékosan használjuk fel. illetőleg, ha annak mértékét, a túlzások lefaragásával, az ésszerű szintre csökkentjük.
A felhalmozáson belül is növelhető lenne a nemzeti jövedelemből a beruhá- zások finanszírozására fordítható összeg akkor, ha a készletfelhalmozásra igénybe vett összeg növekedésének mértéke a következő években lényegesen kisebb lenne, mint amennyi az elmúlt esztendőkben volt. Erre az eddigieknél gondosabb készletgazdálkodás, a szükségtelen mértékű anyag— és készárukészletek fel—
halmozásának korlátozása adna lehetőséget. Itt kell megemlíteni azt is. hogy nagyon kívánatos lenne a befejezetlen beruházások állománya növekedési üte- mének lényeges csökkentése is, ami számottevően növelné a nemzeti jövedelem- ből finanszírozott nettó felhalmozásra fordítható pénzeszközök mennyiségét. Ez az egész beruházási tevékenység színvonalának emelkedését, hatékonyságának növe- kedését is eredményezné. Számításba lehet talán venni azt is, hogy különböző — az előzőkben figyelembe nem vett egyenként ugyan kisebb összegű. de együtte- sen azért nem elhanyagolható nagyságú — egyéb források igénybevétele is növel- heti beruházási pénzforrásainkat. Sőt. talán kismértékben még az értékcsökkenési leírási alapból fedezett hányad is növelhető, tehát e lehetőség vizsgálata és fel- tárása is célszerű lenne. Végül meg kell említeni azt a lehetőséget is, hogy a
népgazdasági beruházások finanszírozására fordítható hazai pénzügyi forrásokat
—- bár csak átmenetileg -— jól kiegészítheti külföldi források igénybevétele is.
404 DR. TAR JÓZSEF
A mondottak alapján megkockáztatható az az állítás, hogy a fentiekben meg- határozott kb. 195 milliárd forintot kitevő pénzügyi finanszírozási lehetőség évről évre valamelyest úgy bővíthető, hogy az 1980—ban teljesítendő népgazdasági be- ruházások volumene — 1975. évi árakon — mintegy 200 milliárd forintot érjen el.Ez a volumen már 33,3 százalékkal lenne nagyobb az 1975. évre várhatónál, és kb.
76 százalékkal haladná meg az 1970. évit. Ennél nagyobb volumennövekedés elő- irányzása, véleményem szerint pénzügyi oldalról nem lenne reális. mert megváltoz—
tatná a ,,fogyasztás—felhalmozás" ismertetett arányait. Ez pedig — nagyobb eltérés esetén — már a lakossági fogyasztás volumenének a tervezettnél kisebb mértékű emelkedését jelentené. ami az előirányzott életszinvonal-növekedést veszélyeztetné.
A népgazdasági beruházásoknak az előzőkben ismertetett számítások alapján feltételezhető jövőbeni növekedése igen számottevő eredményt jelentene. hiszen az 1980-ra jelzett volumen realizálása egyben azt is jelentené. hogy beruházá—
saink akkori volumene
több mint 22-szerese lenne az 1938. évinek, mintegy 7,ó—szerese az 1950. évinek és
kb. 3,8—3,9-szerese az 1960—ban megvalósítottnak.
Ehhez természetesen nagyon sokat és rendkívül megfontoltan kell dolgozniok azok-
nak, akik a népgazdasági beruházások megvalósításában mint tervezők, beruhá-
zók, illetve mint kivitelezők és szállítók érdekeltek. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az ilyen mértékű növekedés elérése a beruházások anyagi—műszaki hátterének igen gondos megszervezését igényli, a következőkben ezért a kérdés ezen olda—lának néhány vetületét tekintjük át röviden.
A BERUHÁZÁSOK VOLUMENÉNEK MEGKÓZELlTÉSE AZ ANYAGI—MÚSZAKI HATTÉR OLDALÁRÓL
A népgazdasági beruházások anyagi—műszaki hátterén a jelenlegi tervezési és statisztikai gyakorlatban
— az építési munkákat.
-— a hazai gyártású gépek, járművek, műszerek és egyéb gépi berendezések beszerzé- sét és ezek szerelési munkáit.
-— az importált gépeket és berendezéseket, valamint
—— az ún. egyéb beruházási tételeket (a műszaki—gazdasági tervezési munkákat. a bú—
torok és más — nem gép jellegű — berendezések beszerzését, az eredményes geológiai kuta—
tófúrásokat, a tartós növényi kultúrák és az erdők telepítését, valamint néhány más — főleg igazgatási jellegű —— kiadást) értjük.
Az előzőkben vázolt kérdés más oldalról történő megközelítése érdekében vizsgáljuk meg e tételek alakulását néhány évre visszamenőleg annak érdekében, hogy jól megbecsülhessük azt a volument. amelyet ezek a következő középtávú tervidőszak végére elérhetnek. Az erre vonatkozó részletek bemutatása előtt azon—
ban meg kell jegyeznünk azt, hogy e tételek helyes nagyságrendben történő meg- tervezése és gyakorlati biztositása legalább két szempontból érdemel megkülön—
böztetett figyelmet.
1. A beruházásokra rendelkezésre álló pénzügyi források racionális felhasz-
nálását — a megfelelő egyedi döntések mellett — elsősorban a megvalósítás anyagi alapjait biztosító ún. műszaki háttér volumene, a rendelkezésre álló hazai kapaci- tások és a valutáris lehetőségek mennyisége szabja meg. Ennek fontosságát —- úgy érzem — nagyon részletesen nem kell kifejteni, hiszen széles körben ismertek azok a nehézségek. amelyek az elmúlt három évtized több periódusában abbólBERUHÁZÁSI—ÉPITÉSI TEVEK ENYSEG 405
eredtek, hogy nem állt rendelkezésre elegendő építőanyag és építőipari kapacitás, nem volt kielégítő a hazai gépipari kínálat és szállítási készség, vagy valutáris nehézségek miatt nem importálhattunk olyan mennyiségben és választékban be—
ruházási javakat, mint amennyi terveink időben történő teljesítéséhez szükséges lett volna.
2. Az anyagi—műszaki háttér gondos tervezése azért is fontos, mert az e tételek mögött megjelenő beruházási javak és szolgáltatások adott időszakban korlátozott mennyisége megakadályozhatja azt, hogy például az egyik évről a másikra nagyobb mértékű haladást érjünk el. E téma másik oldala pedig az, hogy az ezeket létre- hozó hazai — például építőipari vagy gépipari —- kapacitások egyenletes és jó ki- használásához fontos érdekeink fűződnek. Nem kívánatos, hogy e kapacitások egy része azért maradjon kihasználatlanul. mert beruházásaink növekedési ütemét egyik évről a másikra lassítjuk, vagy éppen teljesen visszafogjuk. Ennek figyelembe—
vétele tehát azt követeli meg, hogy (: népgazdasági beruházások volumene nö—
vekedését évről évre lehetőleg egyenletes mértékben irányozzuk elő.
Építési munkák
A népgazdasági beruházások megvalósítása érdekében végzett építési mun- kák volumene az 1950 és 1974 közötti 24 év alatt tekintélyes mértékben nőtt, és 1974—ben több mint 3,8-szerese volt az 1950. évinek. Az évi átlagos volumennöve- kedés tehát kb. 6 százalék volt, ez az átlag azonban igen nagy mértékű szóródá- sokat takar. Az elmúlt 24 év folyamán a beruházási építkezések volumenének nö- vekedése az egyik évről a másikra sok esetben meghaladta a 15 százalékot, és több olyan esztendő is volt, amikor jelentős (8—10 százalék körüli vagy annál még nagyobb) mértékű volumencsökkenés következett be. Jól illusztrálják ezt a követ- kező adatok.
A jelentősebb volumennövekedés és -csökkenés évei és a változás mértéke az előző évhez viszonyítva
Növekedés Csökkenés
ÉV (százalék) Ev (százalék)
1952 . . . . . . . . . . —l— 15,7 1953 . . . . . . . . . . - 8.5 1958 . . . . . . . . . . %— 27,Ó 1954 . . . . . . . . . . -—- 264 1959 . . . . . . . . . . —l— 23,8 1955 . . . . . . . . . . -— 6.8 1967 . . . . . . . . . . —l— 16,Ó 1957 . . . . . . . . . . — 12,l 1970 . . . . . . . . . . %— 15,l 1968 . . . . . . . . . . —— 7.6
Azt, hogy e rendkívül szélsőséges hullámzás milyen problémákat okozott a beruházási építkezések megvalósításában elsősorban érdekelt építőipar szerve—
letében és a termelési folyamat megszervezésében, azt hiszem, nem kell részlete- sebben ismertetni. E témáról -— annak idején és azóta is — nagyon sok cikk és tanulmány jelent meg. Az ezekben összefoglalt tapasztalatok azt mutatják, hogy a beruházási építési munkák jövőbeni volumene mértékének, illetve változásának megtervezésénél az elmúlt 25—30 év tendenciáit nem szabad figyelembe venni.
sőt a számítások során azokra egyáltalán nem lehet alapozni. Erre talán csak az utóbbi 10—15 év fejlődését bemutató adatok alkalmasak, bár kétségtelen, hogy ebben az időszakban is voltak olyan évek — nekilendülések és visszaesések —.
amelyeket a jövőben követendő példaként elfogadni nem szabad. Az utóbbi évek beruházási építési munkái volumenváltozásának mértékét a következő ábra mutat- ja be.
406 DR. TAR JÓZSEF
A beruházási építkezések volumenének alaku/ása Magyarországon
(Index: előző év : 100)
%
730
720
770
700
A beruházások építési munkáinak volumene 1974—ben kereken 2.6-szerese volt az 1960. évinek, tehát az utóbbi 14 év folyamán éves átlagban 7 százalékkal nőtt.
Mivel e munkák aránya az összes beruházásokon belül az utóbbi években kb. 52—
54 százalék volt, és reálisan várható, hogy ehhez hasonló lesz 1975—ben is, feltéte—
lezhetjük, hogy az 1975—re számított kb. 150 milliárd forintot kitevő összes beruhá- zási teljesítésből e munkák összege kb. 79—80 milliárd forintot tesz ki. Ez kb. 25 szó—
zalékkal nagyobb volument jelent az 1970. évinél. Figyelembe véve azt, hogy a kö—
vetkező öt év folyamán a beruházások — országos szinten számított — ún. építési hányada több ok miatt lényegesen nem változhat, nem irreális azt feltételeznünk, hogy az 1980—ban — 1975. évi árakon — várható kb. 200 milliárd forintot képviselő összes beruházásból az építési munkák értéke mintegy 105—106 milliárd forintot fog képviselni. Ez azt jelenti. hogy e beruházási tétel volumenének növekedését az öt év egészére kb. 32—33 százalékban kell előirányozni. Ennek biztosításához az kell, hogy e területen az 1976—1980—as időszakban legalább átlagosan évi 6 százalékos volumennövekedést érjünk el. Ehhez mindenekelőtt az országos építőipar termelésé- nek jelentős emelkedése szükséges. Erre nézve viszont bíztató kilátást igér az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a kongresszusi irány—
elvek már idézett pontja szerint az építőipari termelés volumenének növekedését az ötödik ötéves népgazdasági tervben mintegy 35—37 százalékos nagyságrendben ja- vasolja előirányozni. Ennek teljesítéséhez az szükséges. hogy az országos építőipar termelésének volumene a következő ötéves időszakban éves átlagban rendszeresen legalább ó,3 százalékkal növekedjék. Ez lényegesen több, mint a negyedik ötéves
tervidőszakban eddig elért — éves átlagban 43 százalékos —- volumennövekedés.3
Ezen adatok alapján ma már az is elég világosan körvonalazódik. hogy a ma—gyar építőipar —— feltételezve azt. hogy a termelés említett mértékű növekedése be—
következik — nemcsak a beruházási építkezéseken jelentkező építési feladatokat tudja majd elvégezni, hanem számottevő kapacitással rendelkezik ahhoz is. hogy eleget tegyen a tatarozási—fenntartási és ezekhez hasonló jellegű munkák elvég—
zésére irányuló kötelezettségeinek is. A fenti előirányzat megvalósítása esetén reá—
lisan várható az. hogy az országos építőipar már említett 1974. évi 97 milliárd to-
3 A kép teljessége kedvéért megemlitem, hogy az országos építőipari termelés volumenének növekedése az 1951—1955 közötti ötéves időszakban éves átlagban 7.1, az 1956—1960—as időszakban 9.1, az 1961—1965.
években 4.6 és az 1966—1970 közötti öt évben 10,7 százalék voit.
BERUHÁZÁSl—EPITESI TEVÉKENYSÉG 407
rintos termelése (ami 1975-ben előreláthatólag kb. 106 milliárd forintos — folyó ára- kon számított — szintre fog emelkedni), 1980—ban —— 1975. évi árakon számítva —- mint- egy 143—145 milliárd forintos volument ér el. Ebből, a fenti számítás során kimu- tatott kb. 105—106 milliárd forintnyi beruházási munka mellett kb. 33 milliárd forint- nyi fenntartási—tatarozási és kb. 5—6 milliárd forint volumenű technológiai—szere- lési munka is elvégezhető lesz. Ezzel a fenntartási—tatarozási munkáknak az orszá—
gos építőipar össztermelésén belüli aránya a jelenlegi 19—20 százalékról 1980—ra kb. 22—23 százalékra nőhet. Erre pedig az építményekben testet öltő nemzeti va—
gyon jó karbantartása, az e téren hosszú évek óta tapasztalható elmaradások be- hozása érdekében égetően nagy szükség van. Az országos építőipar termelésének ilyen mértékű növekedése egyben azt is jelentené. hogy az 1980. évi volumen — ösz- szehasonlítható árakon számolva -— mintegy 15—16-szorosa lenne az 1938. évinek, kb. 7.6—7,7—szerese az 1950. évinek. kb. 3.5szerese az 1960. évinek. és mintegy 67——
70 százalékkal haladná meg az 1970. évi szintet.
Gépberuházások
A népgazdasági beruházások megvalósítása érdekében vásárolt gépek. jár—
művek, műszerek és egyéb — gépjellegű -— berendezések beszerzésére és felszere- lésére fordított kiadásoknak az összes beruházási kiadásokon belüli aránya hazánk—
ban az elmúlt 25 év folyamán igen változó volt. igy, míg 1950—ben — az akkori folyó árakon — ezek 27,1 százalékot képviseltek, ez az arány az 1951—1955-ös időszakban (ugyancsak a mindenkori folyó árakon számolva) 24,0 százalékra csökkent. Ezt kö- vetően az arány jelentősen emelkedett, és az 1956—1960—as periódusban 33,6 szá—
zalékot, 1961 és 1965 között 39,9 százalékot. az 1966—1970. években 37,4 százalékot képviselt. Lényegében ez utóbbihoz közel álló az 1971—1974. évek 37.13 százalékos aránya is, így feltételezhető, hogy kb. 37 százalékos arány lesz jellemző az egész negyedik ötéves tervidőszakra is. Elméletileg kívánatos lenne, hogy ez az arány sze—
rény mértékben ugyan, de folyamatosan növekedjék, hiszen a gazdasági szféra ter- melőkapacitásainak elsődleges növelését éppen a gépi beruházások szolgálják a legközvetlenebbül.
A gépi beruházások aránya azonban igen sok tényező — gyakran egymásnak ellentétes — hatásától befolyásolva alakul ki. lgy például alapvetően befolyásolja ezt az, hogy beruházási munkáink mennyire építésigényesek és milyen nagyság- rendű összegeket költünk az ún. egyéb beruházási tételek finanszírozására. Az épí—
tési hányad nagysága pedig elég jelentős mértékben attól függ, hogy a népgaz—
daság összes beruházásain belül milyen arányt képviselnek a termelőberuházások és mekkorát az olyanok, amelyeket -— tartalmuk nagyobb része miatt -—- általában ..nem termelő" beruházásoknak nevezünk. Ez utóbbiakon belül lényeges szerepet játszik például az, hogy egy—egy időszakban milyen méretű állami és magán—lakás- építési volument irányozunk elő, illetve valósítunk meg; mennyi utat, vasutat épí- tünk, milyen volumenben valósítjuk meg a különböző magas— vagy alacsonyfeszült- ségű elektromos vezetékrendszerek. valamint a víz—, gáz—. csatorna- és más csőveze—
ték—rendszerek. valamint más. az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó elgondolá- sokat. A sok tényező hatásának. nagyságának helyes figyelembevétele a beruházások volumenének és belső struktúrájának népgazdasági szintű tervezése során igen bonyolult. gyakran nagyon nehezen optimalizálható feladat. Az utóbbi 10—15 év folyamán kialakult arányok viszonylagos stabilitása azonban azt mutatja, hogy ha—
zánk gazdaságának fejlesztése során a gépi beruházások arányának országos szin—
ten értelmezett lényeges növelésére sok lehetőségünk nincsen. Ez természetesen nem jelenti (és a dolog természete miatt nem is jelentheti) azt, hogy a termelőbe-
408 DR. TAR JÓZSEF
ruházásokon belül ne kellene mindent elkövetni az ún. építés/gép hányad javítására.
például úgy. hogy preferált elbírálásban részesítjük azokat a beruházásokat. ame- lyeknél az építési munkák aránya — másokhoz viszonyítva —— a lehető legkisebb.
Ami a gépberuházások volumenének változását illeti, az elmúlt 25 év adatai alapján megállapíthatjuk, hogy ez lényegesen erőteljesebb növekedést mutat, mint
például az építési munkák vagy az egyéb beruházási tételek volumenének növe-
kedése. Ezt jelzi az, hogy például az 1960-ban eszközölt gépberuházások volumene3.3-szerese volt az 1950. évinek, az 1970. évi pedig 7.5-szerese volt a 20 évvel ko—
rábban teljesítettnek. Az 1974—ben megvalósított gépi beruházások volumene közel
tízszerese volt az 1950. évinek, 3-szorosa az 1960. évinek. Mai ismereteink alapján joggal valószínűsíthetjük azt, hogy az 1975—ben eszközölt gépi beruházások volu—mene kb. 39 százalékkal fogja meghaladni az 1970. évit, így a volumennövekedés mértéke a negyedik ötéves tervidőszakban évi átlagban kb. 7 százalék lesz.
Az ismertetett, meglehetősen stabil tendenciákat kifejező arányoknak és a vo- lumennövekedésnek az utóbbi 10 évben tapasztalt mértékét figyelembe véve úgy vé—
lem, nem túlságosan merész dolog megkockáztatni elméleti számításaink folytatását.
Ezek adatai — a most nem lényegbe vágó részletek elhagyásával — azt mutatják.
hogy a népgazdaság egészében 1975—re várható összesen kb. 150 milliárd forintos beruházási volumenből mintegy 57—58 milliárd forintot képviselhetnek a gépi be—
ruházások és mintegy 13 milliárd forintot az egyéb beruházási tételek. Előre ve- títve az arányokat és a volumennövekedés várható dinamikáját. az az állítás is megkockáztatható, hogy a korábban bemutatott számítás szerint 1980-ra várható -— 1975. évi árakon kalkulált — kb. 200 milliárd forintos összberuházási volumenből
a gépi beruházások összege mintegy 77—78 milliárd forintot érhet el. Ez azt je—
lenti, hogy a gépi beruházások volumenének 1975—ről 1980-ra kb. 34—35 százalék—
kal. tehát éves átlagban kb. 6 százalékkal kell növekednie.
Az ismertetett adatok realitásának elbírálását illetően itt is szükségesnek tar—
tom erőteljesen hangsúlyozni azt, hogy azok az általam végzett számításoknak csak a végeredményeit mutatják. sok fontos részlet ismertetése nélkül. Ilyen nagyon fontos részlet például az, amely a gépi beruházási javak nagyobb gépcsoportok szerinti belső strukturális megoszlására vonatkozó összefüggéseket tárna fel. Ezek 20—25 évre visszamenően történő elemzése, a lényeges tendenciák és arányok ala—
kulásának bemutatása vagy éppen az azokat előidéző okok boncolgatása olyan nagy téma, amelynek e cikkben még csak vázlatos ismertetésére sem vállalkozhat—
tam.4 Nagyon röviden azonban említést szeretnék tenni arról. hogy milyen arányok alakultak ki az utóbbi 10 évben a gépi beruházási javaknak a gyártó országok fő—
csoportjai szerinti struktúrájában. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják. hogy a hazai gyártású gépek, járművek, műszerek és gépi berendezési tárgyak beszer—
zésére és szerelésére évről évre növekvő és igen tekintélyes összeget fordítunk. Ezek aránya a gépi beruházásokon belül — évenként hullámzó nagyságrendben —- kb.
47 és 57 százalék között ingadozott. Ezen belül azonban figyelemre méltó — és vé—
leményem szerint egyáltalán nem feltétlenül pozitív — tendencia az, hogy ez az arány a negyedik ötéves tervidőszakban lényegesen alacsonyabb (47.40/0) volt, mint a harmadik ötéves tervidőszakban (53.30/0). Ezzel párhuzamosan a negyedik ötéves tervidőszakban jelentősen megnőtt az importált beruházási javak beszerzésére for—
dított kiadások összege és aránya. Ezen belül különösen erőteljes volt a nem szoci—
alista országokból importált gépekért kifizetett összegek arányának növekedése.
4 Az idevágó kérdések egy részével :: .,Beruházások—e'pítkezések a hazánk felszabadulása óta eltelt időszakban" (Statisztikai Szemle. 1970. évi 4. sz. 392—416. old.). valamint az ,.Arányok és strukturális vál—
tozások a népgazdasági beruházásoknál" (Statisztikai Szemle. 1973. évi 1. sz. 3—25. old.) c. tanulmányaimban foglalkoztam.
BERUHÁZÁSI—ÉPITÉSI TEVÉKENYSÉG 409
3. tábla
A gépi beruházásokra kifizetett beruházási költségek összege és száimazási országok főcsoportiai szerinti megoszlása
(folyó árakon)
A gépi beruházások
megoszlása (százalék)
időszak össze?? , , nem összesen
33228 _ belföldi szoc-alista szocialista (százalék)
import
1966 . . . 20 804 54,4 28,0 17.6 100,0
1967 . . , 26 001 51,4 29,5 19,1 100,0
1968 . . . 24 394 55.0 27.3 17.7 100.0
1969 . . . 28 619 56,5 23,7 19.8 100.0
1970 35 878 50,2 29,1 20,7 100.0
1966—1970 135 696 53,3 27,5 19.2 100,0
1971 . . . 41 560 47.1 30.11 225 100.0
1972 . . . 42 079 46,7 25,9 27,4 100,0
1973 . . . 44 832 48,2 28,0 23,8 100,0
1974* . . . 52 300 472 29.1 23.7 100,0
1975" . . 52 500 48,0 27,0 25,0 100,0
1971—1975" 233 271 47,4
28,1 24.5 100.0 ' Előzetes adatok.
' Becsült adatok.
E tendenciák kialakulásának okai nagyon sokrétűek. Usszefüggnek — többek között —— például azzal, hogy milyen volumenben és milyen árakon voltak beszerez- hetők a hazai gépipari beruházási jovak; milyen célokra, milyen volumenben és milyen árakon kellett gépeket vásárolnunk a szocialista, illetve a tőkés országokból:
mi volt az e gépekért valutában kifizetett összegek és az azoknak forintértékre történő átszámításánál használt devizaszorzók nagyságrendje stb. ltt most e kér- désekkel nem áll módomban részletesen foglalkozni. Arra azonban szükségesnek tartom felhívni a figyelmet. hogy az utóbbi években e tekintetben kialakult arányok és növekedési tendenciák igen alapos tanulmányozást érdemelnek. elsősorban azért, mert ezeknek az ötödik ötéves tervidőszakban történő folytatódása sok tekintet- ben problematikus lehet. és olyan gazdasági gondokat, nehézségeket okozhat.
amelyek egyrészt kedvezőtlenül hatnak a hazai gépipari termelés volumenének nö—
vekedésére, másrészt hazánk fizetési mérlegének alakulására. A dolog természeté- ből adódik, hogy a gépberuházósi javak ilyen vonatkozású belső arányainak ala- kulását kormányzati döntések számottevő mértékben befolyásolhatják. ezek előké—
szítése viszont nagyon alapos és mélyreható helyzetelemzést —— vagy más szavak- kal — népgazdasági és ágazati szintű tervezőmunkát igényel.
Egyéb beruházási tételek
Mint említettem, a beruházási kiadások e főcsoportja igen heterogén alcso—
portokat foglal össze. Az ezeknél mutatkozó tendenciák és arányok az elmúlt 20—25 év folyamán igen széles határok között változtak. Általános jellemzőjük az építési munkáknál és a gépi beruházásoknál nagyobb esetlegesség. sok tekintetben a bi- zonytalanság és az anyagi lehetőségekkel való kényszerű megalkuvás volt. Az egész
csoportot illetően megállapítható, hogy az e néven összefoglalt sokrétű kiadások
együttes összege most már hosszabb idő óta évről évre kb. 7—10 százalékát teszi ki6 Statisztikai Szemle
410 DR. TAR JÓZSEF
az összes beruházási kiadásoknak, igen változatos összetételben és egymástól na- gyon eltérő növekedési ütemben. Az utóbbi néhány évre vonatkozó fontosabb rész—adatokat a 4. tábla foglalja össze.
/ 4. tábla
Az egyéb beruházási kiadások összege, aránya és megoszlása
(folyó árakon)
Bánya- A
Gazdasági— , . Erdő- és építési népgazda-
mű'szaki Berendezesr mezőgazda- munkák és Egyéb sági beru—
EV tervezési ?S, felszere— sági tele— eredményes tételek Usszesen húzások munkák les' targyak pitések kőolajipari százaléká-
fúrások ban
Millió forint
1966 . . . . 1429 1586 1293 1098 723 6129 11.11
1967 . . . . 1678 2034 1540 1105 988 7345 11.11
1968 . . . . 1329 1026 991 917 1982 6245 9.9
1969 . . . . 1990 1095 901 1369 3044 8399 102
1970 . . . . 2439 1077 875 1121 3442 8954 9.1
1971 . . . . 2970 1151 801 920 3308 9150 8.2
1972 . . . . 2942 942 735 807 3261 8687 7.5
1973 . . . . 3037 968 681 921 3702 9309 7.6
Százalékos megoszlás
1966 . . . . 23,3 25,9 21.1 17,9 11.8 100,0
1967 . . . . 22,8 ,27,7 2'1,0 15.0 13.5 100,0
1968 . . . . 21,3 16,4 15.9 14,7 31,7 100,0
1969 . . . . 23,7 13.0 10,7 16,3 36,3 100,0
1970 . . . . 27.2 12,0 9.8 12,5 38,5 100,0
1971 . . . . 32,5 12,6 8.7 10,1 36,1 100,0
1972 . . . . 33,9 10,8 8.5 9.3 37.5 100,0
9 9
1973 . . . . 32.6 10.11 7.3 , 39,8 100,0
'Az adatokból néhány figyelemreméltó következtetés vonható le. Ezek a követ-
kezők.
a) A gazdasági—műszaki tervezési munkára évről évre kifizetett összegek folyamatosan nőnek. A növekedés mértéke — folyó árakon számolva -- az 1968-at követő időszakban éves átlagban 13 százalék volt, ami egyrészt a hazánkban folyó beruházási tevékenység előkészí- tésével kapcsolatos munkák volumenének növekedéséből adódott. másrészt azzal kapcsola- tos, hogy e munkák költségszínvonalát sem sikerült stabilizálni. Elsősorban ez utóbbi ok miatt látszik időszerűnek az, hogy a szocialista szektorban a jövőben elvégzendő beruházási mun- kák műszaki—gazdasági tervezésére vonatkozó díjszabások és elszámolási rendszer felülvizs—
gálatra kerüljenek annak érdekében. hogy az ezzel kapcsolatos kiadások szintjének emelke- dése lelassuljon. stabilizálódjék; Ez kormányzati intézkedést igényel. Enélkül aligha remélhető az, hogy az e címen eszközölt kiadásoknak az ún. ,,egyéb beruházási tételek"-en belüli most már kb. 33 százalékos aránya lényegesen csökkenjen.
b) A berendezési és felszerelési tárgyak beszerzésére forditott beruházási kiadások ősz—
szege 1968 óta —— kismértékben ugyan de -- csökken. Arányuk -— véleményem szerint -— azon a szinten van, ami megfelel egyrészt a reális igényeknek, másrészt a népgazdaság teherbíró képességének. Az e tételeknél az utóbbi 4—5 évben mutatkozó tendenciák folytatódása az ötödik ötéves tervidőszakban is kívánatos lehet.
c) Az utóbbi 6—8 évben elég erőteljes csökkenés tapasztalható az erdő- _és mezőgaz- dasági telepitésekre forditott beruházási kiadásoknál. Ez a tendencia egyrészt azzal függ össze, hogy a nagyobb szabású telepítési programokat már a korábbi években lényegében végrehajtottuk, másrészt azzal is kapcsolatos. hogy e téren elég jelentősen megváltoztak az állami támogatás feltételei, ami a gazdaságokat nem nagyon ösztönözte az ilyen irányú be- ruházások szorgalmazására. E tekintetben nagyon lényeges változások a közeli években sem
