STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
MERRE HALAD A VILÁG IPARA?"
DR. ROMÁN ZOLTÁN
Konferenciőnk fő célja, hogy megvizsgálja: merre halad, és főképpen: merre és hogyan haladjon a magyar ipar ahhoz, hogy eredményesebben töltse be sze- repét a magyar gazdaságban és társadalomban.
Előadósom a vilag iparóról ehhez kíván hátteret adni a környezet és a jelleg- zetes-tendenciák felvózolósóval, nem másolható, de mégis tanulmányozásra ér- demes minták jelzésével. Előadósom első része az ipar fejlődésének 9 általános jellemzőjét foglalja össze. második része a konferencia hórom szekciójónak tema—
tíkójóhoz kapcsolódó nemzetközi tapasztalatokat idéz.
'A vilag ipari fejlődésének legfontosabb általános jellemzői:
( l. a gazdasági növekedés 1973 után lelassult, de folytatódik;
2, az ipar növekedése tovóbbhalad, aránya azonban a GDP-ben a fejlett tőkés ar- szógokban csökken;
3. az ipar (és a gazdaság) növekedésének két legfontosabb vonása: a gyors műszaki haladás és a nemzetközi viszonyok és kapcsolatok szerepének fokozódása:
4..a kölcsönös. de távolról sem egyenlő mértékű függőség az országok között (és egy mósfíjta kölcsönös függőség a gazdaság ágazatai, a gazdaság és az ipar helyzete között) növe szik;
'5. a vilógkereskedelem (: termelésnél nagyobb ütemben bővül. A feldolgozóipar ré- szesedése az összes exportból növekszik;
6. az iparban foglalkoztatott létszám csak mérsékelten nő, illetőleg: a fejlett tőkés országokban csökken;
7. jelentős szerkezeti arónyvóltozósok mennek végbe a termelésben és az exportban:
országc'soportok, régiók és országok között és az ágazati és termékösszetételben;
8; a változások minőségi elemeit számba véve jelenleg az Egyesült Államok és a csen—
des—óceáni régió térnyerése lótható;
9. a versenyképesség feltételei, a két kulcsfeladat az ipar előtt: rugalmasság és struk—
turólis alkalmazkodás, illetve jobb minőség, kisebb ráfordítás, magasabb termelékenység.
Tehét: merre is halad a világ ipara? Először is: a gazdasági növekedés a világban az első olajórrobbanós (1973) után lelassult. de számtalan válságjelen-
ség ellenére folytatódik valamennyi orszógcsoportban.
Az össztermelés. a bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme a világ egé- szére szómitva az 1965—1973. években 5.3, az 1974—1985. években 295 százalék volt; Egy lakosra vetítve a csökkenés még nagyobb, és megfigyelhető valamennyi fő 'o'rs'zógcsoportban. (Lásd az 1. tóblőt.) A növekedés folytatódott, de az ütem az alábbiak szerint csökkent: az európai tőkés országokban 3.6—ről 1.7-re, az Egyesült
Államokban és Kanadában 2.7-ről 1.3-re, a többi fejlett tőkés országban 7.0-ről
"A Budapesten, 1987. március 10—11—én tartott IV. Iparguzdasógi Tudományos Konferencia nyitó ple- náris ülésén elhangzott előadás.
2.2-re. az európai KGST—országokban 6.3-ről 3.2-re. a fejlődő országokban 3.6—ről
1.5 százalékra.
1. tábla Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP)
évi átlagos növekedési üteme
Az Az ' Az
Orszógcsoport l 19654973' l?74:lg$_5__l_986_:2_0_9£l
i években (százalék) Európai tőkés országaik . . . . 3.6 1.7 1.1 Egyesült Államok és Kanada . 2.7 1.3 1.7 A többi fejlett tőkés ország . 7.0 2.2 2.7
Európai KGST-országok" . 6.3 3.2 3.2
Fejlődő országok . I 3.6 1.5 2.1
' EGB-előrejelzés.
" Nemzeti jövedelem.
Forrás: Overail economic perspective to the year 2000. Base-Line Scenario. EC. AD. R. 24.
Az Európai Gazdasági Bizottság Titkárságának ún. alapforgatókönyve az
1986—2000. évekre a szocialista országoknál az 1974—1985. évekéhez hasonló, a többi országcsoportnál O,4—O.6 százalékponttal nagyobb növekedéssel számol. Ez
lényegében trendszámításon alapuló eredmény. s azt mutatja. hogy mig a szocia- lista országokban a növekedés lassulása később (késleltetve) következett be, a fej—lett tőkés országokban nagyobb visszaesés után már az élénkülés jelei mutatkoz—
tak. Az EGB—előrejelzés egyébként az 1980-as évek elején közzétett különböző
prognózisokban (lnterfutures, Global 2000 Report. Predicasts stb. lásd (4)) meg-adott sávok alsó határán van.1
A tapasztalatok alapján a globális prognózisok óvatos kezelése ajánlható.
A Római Klub 1985-re nyersanyaghiányt prognosztizált, ez nem következett be. A prognózisok napjainkra az élelmiszerárak relativ emelkedését jelezték előre, ez sem következett be. Az élelmiszer-kereslet tényleg nőtt, de még jobban nőtt — többek között e prognózisok késztetésére. és ez is tanulságos! -— az élelmiszer- termelés.
A gazdasági növekedéssel folytatódik az ipar növekedése is. üteme a szocia—
lista országokban lényegesen. a fejlődő országokban kevéssel nagyobb, a fejlett tőkés országok többségében viszont már kisebb. mint az egész gazdaság növeke- déséé. Az a megállapítás tehát. hogy az ipar a gazdaság leggyorsabban növekedő ágazata. nem általános érvényű.
A feldolgozóipar aránya a GDP—ben 1973 és 1984 között a fejlett tőkés orszá—
gokat együttesen nézve nem változott (27 %). de a legtöbb országban 1—2. néhány
esetben több százalékponttal is csökkent (pontosabban: tovább csökkent). A leg- fontosabb kivétel Japán. itta feldolgozóipar aránya 25.8-ről 33.6 százalékra emel—kedett. (Lásd a 2. táblát.)
A fejlődő országok közül egyesekben már csökkent a feldolgozóipar részese- dése (például Brazíliában 27—ről 239. Indiában 18.6—ről 16,6 százalékra), többsé- gében azonban és egészében emelkedett (16.5-ről 18,1 százalékra). A feldolgozó- ipar arányának csökkenése valamennyi országban a szolgáltatások javára követ- kezik be.
'A Gazdasági Tanácsadói: legutóbbi (Genfben. .1987. februárban tartott) ülésén a tőkés országok szakértői a rájuk vonatkozó előrejelzéseket túlzottan optimistának találták.
A VILÁG IPARA
503
2. tábla
A feldolgozóipar hozzáadott értékének aránya a GDP-ben
Az 1973. Az 1984.
Ország M
évben (százalék)
Fejlett tőkés országok . . . 26,7 269 Fejlődő országaik . . . 16,5 18,1
Ausztria . . . . . . . . . . *30,1 28.3
Belgium . . . 27.1 26.1
Dánia . . . . . . . . . . . 19,6 20,0
Finnország . . . 26,7 27.4
Hollandia . . . . . . . . . . 249 23.51
Norvégia . . . . . . . . . . 25,9 15,7
Svájc . . . . . . . . . . . )39,5 32,6
Svédország . . . 26,0 24.i
Egyesült Királyság. . . 31,0 242
Franciaország . . . 28.4 27.0
Német Szövetségi Köztársaság . . 36.33 329
Olaszország . . . 26,6 25,4
Egyesült Államok . . . 239 225
Kanada . . . 22.33 19,5
.larpón . . . . . . . . . . . 25,8 33.6
Görögország . . . 18.8 18.2
Jugoszlávia . . . 362 43.4
Pontugália . . . 26.0 31.1
Spanyolország . . . 25,0 24.13
Törökország . . . 24.6 25.8
Argentina . . . 28,7 25.0
Brazilia . . . 27.0 239
india . . . . . . . . . . . 18,6 16,6
Mexikó . . . 21.0 21.8
Eszak—Korea . . .
19.5 307
Forrás: Handbook of industrial statistics, 1986. UNlDO. 1986.
Az ipar és a gazdaság növekedésének két legfontosabb vonása az utóbbi év- tizedekben és 1973 után is
—— a gyors műszaki haladás,
-— a nemzetközi viszonyok és kapcsolatok szerepének fokozódása.
A két jelenség elválaszthatatlanul összefonódik. A ,.nemzetköziesedés" nem-
csak az áruk cseréjének, hanem a szellemi javak. a tudás, a tőke és (kisebb mér- tékben) a munkaerő országok közötti áramlásának bővülését is jelenti. és éles
verseny közepette megy végbe. E versenyben szükségképpen vannak nyerők és vesztők: a pozíciók átrendeződnek; gazdasági, műszaki centrumok és perifériákalakulnak ki tartósan vagy átmenetileg (és ezt nehéz előrelátni). Győztesekről és
vesztesekről azonban még korai beszélni.A nemzetközi pénzügyek, a kamatlábak, az ár- és árlolyamarányok gyors vál- tozósa, a kölcsön— és működőtőke mozgása, az adós—hitelező viszonyok egyre na- gyobb jelentőségre tesznek szert minden ország, a legnagyobb országok számára
is. A kölcsönös. de távolról sem egyenlő mértékű függőség az országok között (és
egy másfajta kölcsönös függőség a gazdaság ágazatai, a gazdaság és az ipar helyzete között) növekszik.A világkereskedelem a termelésnél gyorsabb ütemben bővül. de az ütemkü- lönbség, a rugalmassági együttható csökken. (Lásd a 3. táblát.) A versenyképesség
fő mércéje az exportpotencíól és az exportteljesítmény lett, természetesen nem—
csak az export volumenét és értékét. hanem relatív órszintjét, felvevő piacait és óruösszetételét is nézve.
3. tábla
A világtermelés és a világkereskedelem évi növekedési üteme
Az Az , Az
Mutatóuúm 1965—1973. 1974—1985. wars-zola;
években (százalék)
Vixllógtermelés . . . I 5.31 2.95 . 3.12 Világkrereskedelem . . . 9.31 3,98 4.02 Rugallma'ssógi együttható 1.75i 1 1.35 1729
' EGB-előrejelzés.
Forrás: lásd a 2. táblánál.
A feldolgozóipar változatlan (sőt. eladósodottság és (: lizetésképtelenség ve—
szélye esetén megnövekedett) jelentőségét mutatja. hogy részesedése az összes
exportból az elmúlt évtizedekben tovább növekedett. A vilógexportban -— élelmi-
szeripari termékek nélkül - 1960—ról 1982-re 51.5-ről 742 százalékra nőtt az aró-nya.
4. tábla
A ló országcsoportok részesedése a leldolgozóiparí termelésből és exportból
(százalék)
Fejlett l Szoci— , Fejlődő
Év mág ___gélse'Ll_-_,_a5§tg_,_,—z
országok
A fő a_rszógcsopom'cok részesedése a feldolgozóipar hozzáadom éntékébőP'
1960 . . . 100,0 77,8 14.0 82
1970 . . . 100,0 67.9 22.5 9.6
1983 . . . 100,0 63,1 25,5 11,4
A fő onszúgcsopontok részesedése a feldolgozóipari exportból"
1960 . . . 100,0 83.7 12,4 3.9
1970 . . . 100,0 84,9 10,1 5.0
1983 . . . 100,0 80,3 8.8 10.9
A feldolgozó—ipar részesedése 'az összes exportból"
1960 . . . 51,5 64.6 54.1 9.2
1970 . . . óO,9 71.9 58,2 17.3
1983 . . . 56,8 72,3 479 229
A feldolgozói—pair részesedése az energiahordozók nélküli összes
exportból*
1960. . . 57,1 67,2 60.7 , 12,8
1970. . . 67,1 74,4 63,9 259
1983. . . 74,2 78.8 68.1 i 53.3
' Industry in the 1960s. Structural change and interdependence. UNIDO. 1985. (Kína adatai nélkül.)
" World Industry in 1980. UNIDO. 1981. és az előbbi, az élelmiszeripari termékek (és (: SlTC 68.
tétele). valamint Kína adatai nélkül.
A VILÁG lPARA 505,
1982-ben ez az utóbbi — tehát az energiahordozók nélküli — arány a fejlett tőkés országokban 78,8. az európai KGST-országokban 68.1, a fejlődő országokban 53,3 százalék volt.
Az 1965—1973. években a feldolgozóipar exportja minden országcsoportban jobban nőtt. mint az összes export, az 1974—1985. években ez Európában és Észak—
Amerikában kissé megfordult. (Lásd az 5. táblát.) A 2000-ig szóló előrejelzés viszont
ismét gyorsabb növekedését jelzi.5. tábla
Az összes (A) és a feldolgozóipari (B) export évi növekedési üteme
A11965—1973. ! Az 1974—1985. I Az1986—2000.'
Országcsoport — években (százalék)
A l 8 l A l i B l Al 3
Európai tőkés országok . . . . l 9.69 10.35l 4.81 4.27l 3,25 3,39
Egyesült Államok és Kanada . .. . 8.26 9.89 2.66 2.34 5. 46 6.14
A többi fejlett tőkés ország . . . 10.56 13.50 7.36 8.33 3. 41 3.40 Európai KGST-országok . . . . 10.26 12, 71 4, 36 3.84 4, 30 4 ,50
*Olojexportáló fejlődő országok . . 10.53 15.28 ! —-5. 73 3.67 5. 04 9 89 Olujimportáiló fejlődő országok . . 6.66 12.16 ) 6,9O 10,47 4, 73 I 5, 47
' EGB-előrejelzés.
Forrás: lásd a 2. táblánál.
Az ipar növekedésének fő forrása a termelékenység emelkedése. Növekedési
üteme ugyan 1973 után (a szocialista országokban körülbelül ötéves késéssel) lassult, 2 az EGB— előrejelzése szerint azonban a tőkés országokban ismét magasabb
lesz.
6. tábla
A feldolgozóipar létszámának (A) és termelékenységének (8) évi növekedési üteme
Az1965—1973. ! Az 1974—1985. ; Az 1986—2000.'
Országcsaport években (százalék)
A l a I A [ a [ A l a
Európai tőkés országok . . . . -—0,20 l 5.66 —0,87 l 2.24 ——1.09 .3,73 Észak—Amerika és Kanada . . . . ],64 2.347 OflÖ 1.31 0.11 2.95 Európa—i KGST-országok. . . 2.00 7.09 ' 0.83 4.06 ; 0.21 3.96
* EGB—előrejelzés.
Forrás: lásd a 2. táblánál.
A feldolgozóiparbon foglalkoztatott munkaerő létszáma a fejlődő országok—
ban és (kismértékben) a szocialista országokban növekszik. a fejlett tőkés orszá- gokban (különösen Európában) viszont csökken. Az EGB számításai szerint a mező- gazdaság és az ipar együttes részesedése az összes foglalkoztatottak számából folyamatosan csökken (1965—ről 1985—re a tőkés országokban 27. az európai KGST- országokban 16 százalékkal lett kisebb). A foglalkoztatás a szélesen értelmezett
szolgáltató szektorba tolódik át. Az EGB előrejelzése szerint e szektor aránya
? Lásd (12). A cikk röviden a növekedési ütemek nemzetközi egybevetésének problémájáról is szól.
2000-ben az európai tőkés országokban (eltérő belső arányokkal)3 53 százalék
lesz, és ez a nem fizikai dolgozók, az ún. fehérgallérosok arányának határozott
növekedését is jelenti. Az ún. dezindusztrializóció fő jelensége tehát (a GDP—arány mellett) az ipar foglalkoztatási szerepének lényeges csökkenése.Az ipari termelés növekedését jelentős szerkezeti arányváltozások kísérik. A világ feldolgozóipari hozzáadott értékéből 1960—ről 1983—ro a fejlett tőkés orszá—
gok részesedése 77.8 százalékról 63,1 százalékra csökkent, a fejlődő országoké 82
százalékról 11,4 százalékra, a szocialista országoké (Kina nélkül) 14.0 százalékról255 százalékra nőtt. (Lásd a 4. táblát.) (Kína becsült részesedése a világ feldol—
gozóipari termeléséből 4 százalék. ((9) 34-35. old.) Eltérő ütemű e fejlődés. és ezért nagy arányváltozósok mentek és mennek végbe az egyes orszógcsoportokon belül, az egyes fejlett és fejlődő országok között is. erre most nem térek ki.
Bizonyos arányok azonban lassan változnak. (Lásd a 7. táblát.) Az európai
tőkés országok. valamint az Egyesült Államok és Kanada aránya a világ GDP-jé-
ből csökken, de az EGB- előrejelzés szerint még 2000—ben is 50 százalék lesz a világ népességének 11—12 százalékával. A fejlődő országok részesedése 2000-ben ezen előrejelzés szerint a GDP-ből 21. a népességből 78 százalék körül várható.103 10,3 1.0 150 7.5 2.0
8.8! 4.2 2,1 IlSD 3,5 3.7
7. vtábia
A termelés és a népesség megoszlása a világban
1965. év 1 2000. év
_ A , ii A
Országcsoport agg: népes- Arány' térés 1népes- Arőny*
__ ség l ség
megoszlása (százalék)
Európai tőkés országok . . . . ; 30.8 9,9 ! 3.1 25,4 6.4 4.0
Egyesült Államok és Kanada . ] 33,8 6.6 5,,1 26,0 5..1 SA
A többi fejlett tőkés ország Európai KGST—országok
Fejlődő országok . ' 16,3 69.0 0.24 209 775 027
i
' A termelési és a népességi részesedés hányadosa.
Forrás: iásd a 2. táblánál.
A feldolgozóipari exportból (élelmiszeripari termékek nélkül számolva) a fej—
lett tőkés országok részesedése lassan csökken, de 1983—ban még így is 80.3 szá—
zalék volt.,l (Lásd a 4. táblát.) Csökken a szocialista országok részesedése is (1983-
ban 8.8 százalék), növekszik a fejlődő országok részesedése (l969-ről 1983—ra 4.6— *
ról 10.9 százalékra nőtt). A szocialista országok a fejlett tőkés és a fejlődő orszá—gokba feldolgozóipari exportjuk 20—20 százalékát viszik (lásd a 8. táblát). ez utób- biak (: szocialista országokba csak exportjuk 4—5 százalékát. Még feltűnőbb aszim- metria. hogy a szocialista országok feldolgozóipari termékimportjának 30—40 szá—
zaléka származik a fejlett tőkés országokból (1963—ban 21.0, 1975—ben 44.5, 1982—
ben 38.8 százalék). a fejlett tőkés országok importjának viszont csak 2—3 százaléka (1963-ban 2.3, 1975-ben 2.5, 1982-ben 2.6 százaléka) a szocialista országokból.
Az aszimmetria még erőteljesebb lenne, ha külön tudnánk választani a legkor—
szerűbb, közepes és alacsony műszaki szinvonalat képviselő -- vagy egy praktiku—
3 Sokkal kisebb például a kereskedelemben és a pénzügyi intézményekben foglalkoztatónak aránya.
(International trade in services: a review of past evolution and prospective trends. EC. AD. R. 27. 12. old.) '- Jelentős hányad ebben a transznacionális vállalatok belső forgalma, az Egyesült Államokban pél- dául 40 százalék. (Transnationai corporations and industrial trade: selected issues. UN Centre on Trans-
na'ional Corporations 1983. 3. ol.d) .
A VILÁG IPARA 507
sabb megközelítéssel: a jelentős. közepes vagy kevés kutatás—fejlesztést igénylő
— termékek cseréjét.
a. tábla
A feldolgozóipari termékek exportjának és importjának megoszlása lő országcsoportok szerint
lFejlett tőkésl Szociolistol Fejlődő Országcsoport.
év
országokba (százalék)
Az export megoszló—sa Fejlett tőkés országokból
1 963. . . . . . . . . 71 ,0 3.3 25,7
1975. . . . . . . . . . 672 63 26.23
1982 . . . . . . . . . . 67,6 4.4 28,1
Szocialista orsza-"gekből
1963 . . . . . . . . 10.6 74,3 15.1
1975. . . . . . . . . . 16.7 68,7 14,6
1982 . . . 18.8 59,3 21,9 Fejlőd ő országokból
1963 . . . 55.8 3.0 412
1975 . . . . . . . . . . 58.4 3,7 379
1982 . . . . . . . . . . 59.0 3,4 37,6
Az import megoszlása Fejlett tőkés országokboel
1963. . . . . . . 93.8 21 ,0 843
1975. . . . . . . . . . 91.55 44,5 85.6
1982 . . . . . . . . . . 87,3 38,8 79,2
Szocialista országokból
1963 . . . . . . . . . . 2.3 76.0 8.2
1975 . . . . . . . . . . 2.5 53.5 5,2
1982 . . . . . . . . . . 2.6 572 6.7
Fejlődő országokból
1963 . . . . . . . . . . 3.9 1.0 7.0
1975 . . . . . . . . . . 6.0 20 92
1982 . . . . . . . . . . 10,1 4,0 14,1
Forrás: Monthly Bulletin ol Statislics, 1986. november. Az élelmiszeripari termékek, a SlTC 68. té—
tele, valamint Kino nélkül. '
Az ilyen vizsgálatok a műszaki potenciál eltolódósoit és nagy különbségeit jelzik a fejlett tőkés országok között is. Egy OECD—tanulmány szerint a teljes OECD-exportból 1984-ben a magas K-l— F intenzitású termékek kivitelének az Egyesült Államok 312. Japán 28.8, az EGK 26.1 százalékát adta. az alacsony K %— F intenzitású termékek kiviteléből viszont (a sorrend fordított) az Egyesült Államok 14,3. Japán 15.5. az EGK 34,8 százalékkal részesedett.5 Mindennek jelentőségét az is fokozza. hogy a külkereskedelmi cserearányok a legkorszerűbb technikát képviselő termékek jovóra módosulnak, (: műszaki lemaradósnak ezt oz órát is meg kell fizetni. A változások minőségi elemeit is számba véve jelenleg az Egyesült
Államok és a csendes-óceáni régió térnyerését látjuk.
5 OECD Science and Technology lndícators. 1986. évi 2. sz. 71—72. old.
Nagyon tanulságos e szempontból az a számítás. amelyet az EGB Titkársága az egyes országcsoportok más országcsoportokba irányuló exportjáról készitett.
(Lásd a 9. táblát.) 1965 és 1985 között Európa és Észak—Amerika részesedése a más
országcsoportokba irányuló feldolgozóipari exportból (élelmiszeripari termékek nél- kül számolva) csökkent. a többi fejlett tőkés ország (Japán stb.) és a fejlődő or—
szágok növelték részesedésüket. Az EGB—előrejelzés szerint ZOOO-ig elsősorban a .,többi fejlett tőkés ország" részesedése csökken és az Egyesült Államoké és Kana-
dóé növekszik. '
9. tábla
Az egyes országcsoportok más országcsoportokba irányuló feldolgozóipari exportjának aránya
Orszógcsoport
évben(százalék)
Európai fejlett tőkés országok.
Egyesült Államok és Kanada . A többi fejlett tőkés ország.
42.12 31.80 30.08 24, 97 16,61 21.53
; Az 1965.___—Maon.Az 1985. A '
15.88 27.86 20.50
l
Európai KGST——országok . 7, 50 4 68 6, 05
Olajexportóló fejlődő országok. 0. 45 0.41 0. 87 Olajimpor'cőló fejlődő orSzógok. 9, 08 18. 65 20 87
' EGB—előrejelzés.
Forrás: lásd az 1. táblánál (élelmiszeripari termékek nélkül. folyó dollár árakon számolva).
Lényeges változások mennek végbe az ipar ágazati és termékszerkezetében és ennek földrajzi vetületeiben is. A világ ipari termelése az 1974—1985. években átlagosan 2,5 százalékkal nőtt. (Lásd a 10. táblát.) Ezen belül a bányászat terme—
lése csökkent.
10. tábla
Az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme az 1974—1985. években
(százalék)
Fejlett !őke's Szocialista Fejlődő
Ágazat Világ
országok
Ipar 2.5 1.8 5,1 1.9
Bá nyórszat. . . . . . . . . —-0,4 1,9 2.8 --2.6
Szénbányászat . . . . 1.3 0.7 1.7 5.0
Kőolaj— és földgázkitermelés . . -—1,1 3.7 3,7 —3,0
Ércbányó szat . . . —O.1 —1 .1 1.;1 1.2
Villamos energia,
gáz és víz . . . 3.9 3.3 4.7 8.2
Fe'ldolgozóipar . . . . . . . . 2,8 1.7 5.3 5,1
Kohószat . . . . . . . . . O,5 -—1,0 3.3 5.4
Gépipa-r . . . 3.9 2.5 ;7.7 6.0
Vegyipalr . . . 3.5 2.5 5.4 5.5
Épírtőanyog—ipaer . . . 1,7 0.2 3.9 5.0
Papir-, nyomdaipar . . 2,5 2.1 3.9 3.5
Fm'par . . . . . . . . . . 1.1 —0,1 4.0 4.5
Textilipar . . . 1.0 —O,5 2.8 2,5
Ruházati ipar 1.4 -—0,5 3.9 3.5
Élelmiszeripar
3.0 2.0 3.3 5.4
Forrás: Monthly Bulletin of Statistics. 1986. november. 276-289. old.
A ViLÁG lPARA 509
Az iparon belül a leggyorsabb (3.5—4 százalékos) növekedést — a korábbi- akhoz hasonlóan — a villamosenergia-ipar. a gépipar és a vegyipar mutatta, de
az átlagosnál jobban nőtt (3 százalékkal) az élelmiszeripar termelése is. A kohá—
szat termelése ——az egész világra számolva — 0.5. a textilipare' 1,0. a ruházati iparé 1.4 százalékkal emelkedett. Az 1981—1985. években ugyanezek a különbségek még pregnánsabban mutatkoznak.
11. tábla
Az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme az 1981-1985. években
(százalék)
Fejlett tőkésl Szocialista Fejlődő
Ágazat Világ - _a_mdl. -—-— —— ——
országok
Ipar 1,9 1.7 3.6 0.7
Bányászat . . . . . . . . . . —2,2 0.4 1,7 —4.7
Szén bá nyászsa A . . . 1.0 0 1.7 5.7
Kőolaj- és földgázki'termelés . . -—3,4 1.0 1.5 —5.7
Ércbányászait . . . . . 0.1 -—0,4 —O,9 1.0
Villamos energia,
gáz és víz . . . 3,4 2.8 3.5 6.6
Feildolgozóipar . . . . . . . . 2.5 1.7 3.8 4.5
Kohálszart . . . . . . . . . 4—0.1 -—'l,2 2.3 2.8
Gépip—axr . . . . . . . . . 3.6 3,0 5.7 4.6
Vegyipavr . . . . , . . . . 2.8 2.1 3.4 4.9
Épl'tőafnyag—ípavr . . , . . . 0.2 —1.2 2.7 2.2
Papír—, nyomdaipar . . . 2.8 2.7 3.5 3,4
Faiipair . . . . . . . . . . 09 0 3.3 3.0
Textilipar . . . . . , . . . 0.6 -—0,6 1.1 2.3
Ruházati ipar . . . . 0.5 ———1,1 2.2 3.0
Élelmiszeripar . . .
2,7 1.3 3.2 5.5
Forrás: lásd a 10. táblánál (276—289. old.).
Jellegzetes eltérés, hogy a szocialista országokban a nagyobb ágazatcsopor- tok mindegyikében továbbra is nőtt a termelés, míg a fejlett tőkés országokban -—
a nemzetközi munkamegosztás átrendeződésének megfelelően — a kohászat, a textil— és a ruházati ipar termelése csökkent.
Az UNIDO számítása szerint a fejlődő országok részesedése 1987—ben a világ teljes feldolgozóipari termeléséből 115 százalékra várható, de ágazatok szerint nagy különbségekkel. (Lásd a 12. táblát.) Az egyik póluson
a dohányipar . . . 31.0, a kőolaj-feldolgozás. . . 27,4, a textilipar . . . 21,6,
a cipőipar . . . 185 százalékkal, a másik póluson
a műszeripar . . . . . . 3,4,
a nem villamos gépgyártás . . 3.7.
a közlekedési eszközök gyártása 6.6,
a villamosgépipar . . . . 6,8 százalékkal.
Arra itt nincs lehetőségem. hogy a strukturális változásokat mélyebben -— gyár—
tási ágak. termékcsoportok szerint — és jellegzetes országcsoportokra kitérve is tárgyaljam. Csak utalok az ún. újonnan iparosodott országok (NlC) és az ún. új
exportáló országok (NEC) átlagot messze meghaladóan gyors teljesitménynöveke- désére.
12. tábla
A fejlődő országok részesedése a világ feldolgozóipari hozzáadott értékéből
ISIC Az 1970. Az 1980. Az 1987.
kód- Ágazat ————————————————————————————————
, szóm évben (százalék)
3 Feldolgozóípar összesen . . . . . . 8.9 11,2 11,5
4311 Élelmiszeripar . . . 142 1132 x17,4 313 ltatlxgyá ntős . . . 11,7 16.0 17,6
314 Dohxáxnyi pavr . . . . . . . . . . 22,2 26,9 31,.0
331 Textillfiparr . . . . . . . . . . . 19,5 20,8 21,6
822 Ruházati ipar . . . 10,8 12,7 14 7 323 Bőr- es szőrmeipoxr . . . 13,1 15.1 14.8 324 Ci pői pair . . . 12,4 '1 49 185
331 Faxipo ri termékek . . . . . . . . 8,6 1 1 ,5 13.11
332 Búto ripar . . . 6,5 7.3 7,3
341 Papíripair . . . . 6.8 9.0 1102
0342 Nyomdaipaxr és kiadói tevékenys—eg . . 8.3 7.8 7.6
351 lpaxri vegyio nyatgak. . . ó,,1 9.7 112
352 Egyéb vegyipari termékek . . . 11.6 15.6 17,7
353 Kőolaxjdteldollgozáxs . . . . 15,9 22.7 27. 4
!354 Vegyes lkőolaxj- és széntermékek. . . 9.0 11,0 12, 0
355 Gumiipalr . . . 10,7 14.5 14. 7
356 Műarnyagxtermékek . . . 9.9 12,1 123
361 Ker-ámlaipar . . . . . . . . . . 9.1 11,5 11,6
362 Uvegipar . . . 9.2 11.8 123
869 Egyéb építőanyagok . . . 9.8 15,3 18,3
371 VGiSlkO há szart . . . 5.5 9.6 12.45 372 Szinesfémkohászat . . . 82 8.8 10,7 i381 Fémipari xtermxéklek . . . 6.5 8.9 9.3
7382 Nem villamos gépgyártás . . . 2.7 4,6 3.7
1383 Vilxlamosgépipar . . . 5.0 7.7 6.8
384 Közlekedési eszközök gyá rtáso . . . 5.2 76 6.6
385 Műszeripar. . . 2.0 3.5 3.4
*390 Egyéb feldolgozóipd ri termékeik . . . 16,1 16,1 14, 2
Forrás: industry and Development. Global Report. 1986. UNlDO. 1986.
Arra a kérdésre, hogy milyen esélyei vannak ilyen környezetben egy kis, kö—
zepesen fejlett szocialista országnak, a magyar iparnak. többek között konferen—
ciánktól várjuk a választ. Egy bizonyos: a verseny éles, de széles úton halad. Sok különböző adottságú, fejlettségű, méretű. rendszerű ország élhet. fejlődhet. él és fejlődik egymás mellett. Nagyok a különbségek műszaki színvonalban. termelé- kenységben, struktúrában a fejlett országok és ugyanazon ország különböző válla- latai között is. Ez nem zárja ki a talpon maradást: a lemaradás csökkentését, a felzárkózást sem, természetesen nem minden, de nagyon sok. az élet minőségét
alapvetően meghatározó területen.
A világgazdaság kiegyensúlyozatlonsága minden országot, minden vállalatot váratlan. gyors változásoknak tesz ki A dollár árfolyama a fontosabb tőkés valu—
tákhoz képest egy év alatt átlagosan 40 százalékkal esett. Az irányzat előbb- utóbb megfordul. De előbb vagy utóbb? Egy borrel olaj ára 1981- ben 35 1985—ben 28.
1986-ban 14.5 dollár (de egy időre 10 dollár alatt is) volt. (Az EGB 1990—re 20, 2000-re 28 dolláros árat prognosztizál.) Számszerűen is bizonyítható, hogy az inno—
A VILÁG IPARA 511
vációk terjedési sebessége (többek között a transznacionális vállalatok útján) rendkívüli módon megnőtt. a termékek életgörbeciklusa lerövidült.
Ilyen körülmények között minden vállalat és ország számára a rugalmasság.
a gyors reagálás, a rövidebb és hosszabb távú strukturális alkalmazkodás a leg—
főbb követelmény. Ez vezérli azt, hogy mit gyártson a vállalat.
Nem kevésbé fontos azonban. hogy miképpen, hogyan folyik a gyártás: milyen
minőségben, mekkora ráfordítással, milyen termelékenységgel.6 Az ipar haladását a váratlan hatásokon túl a verseny és ez a két alapkövetelmény mozgatja. Nem véletlen. hogy a konferencia két szekciója e két feladatot. a harmadik szekció pe- dig a belső környezet legfontosabb elemét, a gazdaságirányítás és az ipari szer—vezet kérdéseit tárgyalja. Előadásom második részében ehhez szeretnék —— tézis- szerűen — néhány nemzetközi tapasztalatot idézni, felvillantva valamit nemcsak abból, hogy merre. hanem abból is. hogy hogyan halad előre a világ ipara.
Az I. szekció, a strukturális alkalmazkodás témakörében
—— egy japán felmérés néhány eredményével,
— az állam szerepvállalásával;
a II. szekció, a minőség—termelékenység témakörében
-— ezek helyével (: tőkés vállalatok célrendszerében és a tőkés országok gazdaságpo- litikájában;
a III. szekció, a gazdaságirányitás és ipari szervezet témakörében - a kis- és nagyvállalatok szerepével.
— a vállalatok kormányzásának és vezetésének kapcsolatával foglalkozom röviden.
A japán tapasztalatokról szólva egy japán professzor ezzel az anekdotával kezdte előadását: egy francia. egy japán és egy amerikai menedzsert elfognak a vademberek. Megkérdezik, mi az utolsó kívánságuk. A francia válasza: szeretné el-
énekelni a Marseillaise-t. A japán válasza: szeretne előadást tartani a japán ma-
nagementről. Az amerikai válasza: végezzék ki mielőbb. hogy ne kelljen még egy előadást a japán managementről meghallgatnia.Néhány tapasztalatot — 3 ábrával — mégis idézek egy 1983. évi japán fel—
mérésből, ((13) 22, 51. és 27. old.), mert úgy tűnik, általános tanulságokkal szol-
gálhatnak.Az 1. ábra azt mutatja be. hogy a vállalatok termékstratégiájában az első olajárrobbanás óta milyen súlyponteltolódások figyelhetők meg. Bár ez a kép a kis- és középvállalatok adataiból adódott, érvényesnek látszik a nagyvállalatokra és a nem japán vállalatokra is. Míg korábban első helyen a termelés tömegszerű- ségének növelése és az ezzel elérhető nagyságrendi megtokarítás.7 önköltségcsök- kentés állt. most a minőség, a hozzáadott érték fokozása. az új termék bevezetése,
a diverzifikáció került előtérbe.
A 2. ábra azt jelzi, hogy a feldolgozóiparban a termékfejlesztésnél a japán kis- és középvállalatok felerészben, a nagyvállalatok közel kétharmad részben
nem saját kutatás—fejlesztésre, hanem vásárolt technológiára támaszkodnak. ezek
aktiv tová bbfejlesztésével.a A magasabb termelékenység és a termelés nagyobb rugalmasságának követelménye gyakran szem- bekerül egymással. Ugyanaz a termék hosszú ideig, nagy tömegben kevesebb ráfordítással állítható elő, mint ha sűrűn át kell állni újabb és újabb termékekre. A piac azonban többnyire ezt igényli. és a meg- oldás olyan technológiák és termelésszewezés, az ún. rugalmas gyártórendszerek kialakitása, amely ösz—
szeegyezteti ezt a két követelményt.
7 A nagyságrendi megtakarítások (economies of scale) mellett mind többet foglalkoznak a tevékeny—
ségi kör megválasztásábói adódó megtakarításokkal (economies af scope).
1. ábra. A termékstrate'gía súlypontjai
% 507
60 .
_57!
50 —-1
V
-' El I
,: :. lizi. 1117. Az.
40 M . ! 34.9——_— a/ajvá/ság *
' * elő/l alá/) ufán
30 ——
20 M
10 ——
0
2 3 'I 5 6 7
1 —— árcsökkentés () termelés tömegszerűse'ge alapján,
2 — a termékek minőségének. használati és hozzáadott értékének növekedése, 3 — új termékek tervezése, bevezetése és piacra vitele.
4 — diverzifikócíó és a termékek egyéniesitése.
5 — a termékhez kapcsolódó szolgáltatások bővítése.
6 — a termékek bonyolultságának és hozzáadott értékének növelése jobb tervezéssel és márkanév használatával,
7 —— egyéb.
A 3. ábra azt szemlélteti. hogy milyen magas arányban végeztetnek szómos tevékenységet a kis- és közép-, de még a nagyvállalatok is külső szolgáltatásként.
ily módon figyelmüket a versenyképességüket meghatározó fő területre tudják össz- pontositani.
Kész. követendő mintak természetesen nincsenek. ,,A siker nyomaban" c. kö- tetben (ii) leirt 43 kiemelkedő vállalat közül két évvel a könyv megjelenése után (1984 végén) a Business Week ((17) 46—55. old.) 14—et már nem talált igazán si- keresnek. s mintha nehézségeiknek éppen korábbi erényeik lettek volna a forrásai.
Sokszor (] sikereknek és az új módszereknek is életgörbéjük van: múlt év októbe—
rében Münchenben, a Nemzetközi Termelékenységi Szimpóziumon azt hallottuk, hogy Japánban a bejegyzett minőségi körök közel fele már nem aktív és a tőkés világban is az ún. ,.teljes minőségszabólyozós" felé fordulnak.8 Ettől függetlenül a sikertörténetekből — kellő körültekintéssel —- mindig sokat tanulhatunk.
Mondanivalómat a következő témában. az állam struktúrapolítíkai szerepválla- lásáról egy idézettel kezdem: ,,Jelenleg a vállalatok vezetői túlságosan nagy ener- giáit fordítanak arra, hogy optimalizáljók viszonyukat az állami hivatalokkal, erő- feszítéseik legnagyobb hozamát ugyanis ezzel érhetik el." E következtetést nem nálunk vonták le (levonhattók volna nálunk is), ..Az Európai Közösség iparpoliti—
kója" c. 1981—ben megjelent kötetből való ((5) 129. old.).
* Lásd G. Tlepo előadását (ürben.
513
A VILÁG !PARA
2. ábra. A technológiák felhasználásának aránya (: termékfejlesztésnél
Nayyuá/Ay/a/ak lr/Js— is makréla/afa)?
[ Saja'f fec/ma/afyia'lf fp/Izászná/a'sa
,a
'x""§§N91
N"S
(3
.En
%
§
§§
K3
13§Ká/sa" ler/Mú/a'y/álf aÉÚZ/basznasűása
3;§!
%.N
%(!
§ s
S
%§
%%:K
§
§
kn él ege 3. ábra. A belső ellátás aránya egyes tevékenys ,
9." "!
?
!U
RxXXXXXXXXXXXXXXxxxxxxxxxxxxxxxxxlEL——_—————
_.MXXXX'RXXXXXXXXXXNKXXXXXXX:XXXXXXXXXXXXXXXXXX
ÉnA,.,"XXXXXXXXXXXXXXXXXX
§
§ ! 1
§§XX'NNk
%x___,.?)§N
5 : :
azza—W
_" Igyál/kft)!
5178
sza/zsaúfge/ía/aw/Jg
s á v n a k / w w w
gazofafyezs
anyag;/www;
—A.,/485304yagaáassaday/axw410434
444477"?
sík/"Páli
$i/ZS'8/fíj-űdéü/J05
Wste/E/Aeű/űzsWM
ffi/45499
Slőzáűüő/PÚPSMW
%f/Je/UEWÉJP/W'J
ágyam/;;
á,;síaáypxra/Jauüa/áu;
sza/agezs/appy
/5///MU;€ZS'
,19/54/25'844544/4459sz
_mi_)—ggg/74793
2 Statisztikai Szemle
Természetesen. idézetek sem található a szelektív állami beavatkozások alá- támasztásához is. Tulajdonképpen -— sarkitva — két nézet áll szemben egymással:
az egyik úgy véli, hogy az optimális termelési struktúra fő elemei központilag meghatá- rozhatók, s ha ez megtörtént. megvalósulását közvetlen eszközökkel is biztosítani kell;
a másik nézet szerint az optimális struktúra központilag nem határozható meg, ez to- nulási, keresési folyamatban jön létre; az állam feladata olyan gazdasági környezet terem- tése, amely felerősíti és bizonyos fokig harmonizálja e folyamatot.
A nagyobb fokú szelektiv állami beavatkozás mellett tulajdonképpen csak a japán példa bizonyító erejű (a visszafejlesztések tekintetében is), ha ennek sajá—
tos mődja más országokba egyáltalán átültethető.
A közgazdászok többsége a második nézetet vallja. Egyrészt a központi prog—
ramok gyakori sikertelenségére, másrészt arra gondolva, hogy a termékeik iránti igényt. versenyképességi helyzetüket és lehetőségeiket legjobban a vállalatok ér- zékelik. Hozzá kell tennem azonban ehhez, hogy bármennyire is élesek a viták
e kérdés körül, a gyakorlat többnyire a közelitések kombinációját mutatja. "
Receptek természetesen e tekintetben sem adhatók. Mégis tanulságos, hogy melyek ma a leginkább elfogadott ajánlások az állam struktúrapolitikai szerep- vállalásához. Sok nemzetközi konferencia tapasztalatára és az OECD legutóbbi, 1986. októberi iparpolitikai jelentésére (8) is támaszkodva, ezeket a következőkben összegezhetem :
— a ,,válságógazatok", a gyenge vállalatok támogatása többnyire lelassítja, elodázza (: strukturális alkalmazkodást;
— minden ágazatban lehetnek és vannak életképes és hanyatló vállalatok;
-— az állami források nagyobb hányadával ne a gyengéket védjük, hanem a piaci tér—
nyerést segítsük:
-— támogatást elsősorban a kutatás—fejlesztés szakaszában célszerű adni:
— az előre kijelölt vállalatoknak. ágazatoknak cimzett juttatásokkal szemben több le—
gyen az általános, bármely vállalat által megpályázható kedvezmény;
— a kormány adjon nyilvános beszámolót a támogatások, kedvezmények juttatásáról.
Ezek a közgazdászok többségének következtetései. A gyakorlat e javaslatokat különböző okokból nem mindig követi. de az utóbbi években határozottan efelé közelít. Ez áll összhangban a tőkés országok többségében ma érvényesülő általá—
nos gazdaságpolitikai orientációval is. nevezetesen
—- a monetáris eszközök előtérbe állításával,
— a szabályozások csökkentésével (az ún. deregulációval),
— a reprivatizálással (amelyben a legérdekesebb az állami és magántulajdon kombi- nálása).
A tapasztalatok a gazdaságpolitikai orientációban is mutatnak bizonyos cik—
likusságot. Valószínű. hogy ez alól a fenti irányzatok sem lesznek kivételek. Az a politika azonban, amely nagy támogatásokkal huzamosan késleltette a strukturá- lis változásokat (a fogalom szűkebb és tágabb értelmében), aligha térhet vissza.9 Szólnom kellene itt a szocialista országokban végbemenő változásokról is.
Mindenekelőtt a kínai reformfolyamatról, amely a mezőgazdaságban már nagy
sikereket eredményezett, de az iparban nehezebben halad előre. Úgyszintén a
Szovjetunióban kibontakozó hatalmas változásokról, amelyek alapvető különbsé- gek megőrzése mellett sok tekintetben e világáramlatokhoz hasonló irányba mu- tatnak. Ez azonban már meghaladná előadásom kereteit.9 Lásd a (6) bevezetőjében: "Tekintet nélkül arra. hogy ennek van vagy nincs értelme, sok iparpo- litikót nem lehet másként értelmezni. mint kísérletet a strukturális változások megakadályozósára."
A VILÁG lPARA 515
Áttérve ll. szekciónk tematikájáro: nagyon remélem, hogy konferenciánk egyik ,,üzenete" ez lesz: a világgazdasághoz való illeszkedés nemcsak a strukturális alkalmazkodást. hanem a világban uralkodó minőségi és teljesítménynormákhoz
való igazodást is megköveteli.
Meggyőződéssel állíthatom: a tőkés vállalatok vezetése egyértelmű összefüg—
gést lát egyfelől a minőség és a termelékenység, másfelől a jövedelmezőség és a vállalat sikere között. A vállalat eredményességét nyilvánvalóan itt is számos külső körülmény befolyásolja. de éppen ezért úgy tekintik: a strukturális alkalmazkodá- son túl a minőség és a termelékenység az a vállalat helyzetét meghatározó ténye- ző, amely a vezetés és a dolgozók kezében van. Elsősorban ezek javításával bi—
zonyíthatja a vezetés rátermettségét. tarthatják meg a dolgozók munkahelyüket.
A 4. ábra ..termelékenységi spiráljával" ezt próbálja érzékeltetni. A vállalatok tár—
sulásaként létrejött Amerikai Termelékenységí Központ, egyike a nagyszámú ilyen intézménynek.
4. ábra. Termelékenységi spirál
A csákáená' A' ferme/ikenj/se'g
fwme/ákmység nőre/ésének
tá'Ve/Árezméa/ei Iza/ása/
I/enme/ákenység [sox—ken
Iz a'lf/A'fa'Y/se'g eme/kadét
A' rensenyfejaesség
gyenyű/
Taráóbl'fenme/ékmység- eme/kadés
levi/eza" óa/ásak .? dal- gazdi-na és a tőkére Az én/ékesí/és, ap/ác/
részesedés kaják/gaw- mezőségoó'reksz/X'
Az én/eXas/Yés és a 4 www/kezesség enő-
p/í—ycíf-észesea'és cső/Men sáv/%
Ájizlede/mezó'ság méhen
Iz cikket?/ség csók/ten A'adrezaífú/i halasak ;
ad / azé/(' a' ' af'kéf'e ,
ay ,, es a A' fenme/ekenység
nál/56.921)?
Éráóóz'fapme/ékenység—
csáléfenés
A minőség és a termelékenység javítása kérdésének megközelítését a tőkés
vállalatoknál az előbbiek mellett röviden még a következőkkel jellemezhetem:— a minőség és a termelékenység javítását összekapcsolják egymással;
— tórsítjók a munka humanizólósával, a munkakörülmények javításával és (: partíci—
páció. a "részvétel". a beleszólás kiterjesztésével :
— termelékenység megítéléséhez a munkaráforditások mellett az anyagi ráfordítások alakulását is számba veszik:
260!
- a vezetés és a dolgozók, a munkaadók és a szakszervezetek összefognak a minőség és a termelékenység javítása érdekében:
-— az összefogásnak nemcsak az anyagi eredményeken való osztozás az alapja, ha- nem a versenyképesség biztositása és a munkahelyek megőrzése is;
— ennek érdekében a szakszervezetek és a dolgozók igen gyakran maguk korlátozzák bérkövetelései ket:
— mindennek alapja a (fő) munkahely fontossága, gyakori veszélyeztetettsége és ép- pen ezért nagy megbecsülése;
!
— az arnyékgazdaság súlya jelentős. sőt növekszik, de ennek ellenére az .,első gaz- daságot" sehol sem gyűri maga alá.
A termelékenység—foglalkoztatás gyakran ütköző céljai közül a tőkés országok gazdaságpolitikája ritka kivétellel mint a versenyképesség feltételének: a terme—
lékenységnek ad prioritást, ezt a foglalkoztatás oltárán nem áldozza fel. 'A fejlett tőkés országokban 30 millió munkanélkülit regisztrálnak. és 2000—ig ennek lénye- ges csökkenésével nem számolnak. Ezt számításba véve sem látják azonban más- ként, minthogy nyitott gazdaságba-n -— bármilyen fájdalmas is a munkanélküliség
— több munkahelyet (igaz: a munkahelyek nagyarányú cserélődése mellett) hosz—
szabb távon csak ez az út biztosit. A strukturális alkalmazkodás egyik kikerülhetet-
len velejárójának tűnik ez.
A Ill. szekció, az ipari szervezet témaköréből két tapasztalatot szeretnék idézni.
Schumacher ,,Small is beautiful" (A kicsi szép) c. könyve 1973—ban jelent meg.
és azután a szokásos többéves késéssel e szlogen nálunk is hódított. Ez év elején az Economist, a tőkés világ legtekintélyesebb közgazdasági hetilapja ,,The World
in 1987" c. jelentésében már azt emelte ki: ,.Big is back —- and beautiful". vagyis:
..A nagy visszatért -— és szép" ((18) 118. old.). Maradjunk abban. hogy mind a
kettő — a nagy és a kicsi —- szép, és igazán együtt szép; A modern ipar két lábon áll; a nagyvállalatok és a kis- és középvállalatok széles hálózata együtt hordozza, számtalan szállal összefűzve. A kooperáció. a különböző típusú hálózatok kiépí—tése (a divatos új szóval: networking) új lendületet kapott a tőkés országokban.
(Az anyagellátás és a szállítási kötelezettségek teljesítésének zavaraival természe- tesen nem kell számolniuk.)
A vállalatstruktúrát itt nem koncepciók, hanem piaci folyamatok alakítják.
Ennek megfelelően a kis—, közép— és nagyvállalatok aránya ágazatonként és orszá—
gonként nagyon különböző. Ugyanakkor általános jelenség, hogy a jogilag ön—
álló nagyvállalatok jelentékeny hányada — tulajdoni részesedés. igazgatótanácsi tagság vagy más kötelékek folytán - vállalatcsoportok részét képezi. A tényleges döntési hatalom centralizációja sokkal nagyobb, mint amit a nyers adatok mu—
tatnak.10 A monopóliumok és a konszernek szigorúan szabályozott (de igy is ne—
hézkesen érvényesülő) ellenőrzése mellett a kis- és középvállalatokkal többek kö—
zött ennek ellensúlyát szeretnék erősíteni.
Egy másik jelenséget az 5. ábra szemléltet. Az idézett amerikai adatok azt mutatják, mennyivel nagyobb a jobban keresők aránya a nagy vállalatoknál, mint a kisebbeknél. Bár ebben strukturális különbségek is szerepet játszhatnak, figye- lemre méltó, hogy a japán és az osztrák adatok is hasonló különbségeket jelez—
nek.11
Nyilvánvalóan nem a szabályozás, hanem az élet alakítja ezt így. Ha nem fizeti meg jobban, hogyan tudná megtartani a nagyvállalat legjobb dolgozóit?
Hogyan tudna fennmaradni, ha legjobb dolgozói sorra otthagyják, akár önálló-
") ANémet Demokratikus Köztársaság kombinátrendszerének egyik ihletője bizonyára ez a tapasztalat volt.
11Japánra lásd (13) 95. old., Ausztriára (1) 43. old. és (2) 79. old.
A VILÁG lPARA
517
sulás. akár más vállalathoz való távozás céljából? Ezzel így is, úgy is számolnia kell, hiszen a kisvállalkozók iskolája a nagyvállalat, és kemény piaci környezetben, kockázat, verseny mellett a magasan kvalifikált munkaerő számára a vállalkozás legfőbb vonzereje nem a gyors, nagy jövedelem. hanem az önállább. érdekesebb munka. Erre a nagyvállalati szervezet is sok formában igyekszik lehetőséget terem-
teni (természetesen a főmunkaidőben). Ugyanakkor: a nagyvállalat csak úgy
tudja jól megfizetni dolgozóit. ha magas termelékenységgel, csak a szükséges létszámmal, jövedelmezően végzi tevékenységét.5. ábra. Az órakeresetek az Egyesült Államokban a vállalatok nagysága szerint, 1978
%
fűűyf
90—
ma az a:
80—
m —
50——
50 *-
w) ——
30—
20—
m —— — 3"
7 '21/ 25 -99 700'499 506"
foyÁí/Mz/a/af/
C:] _
áfa/lá afa/f 5—9, 99 dol/án WoW/ár fe/r/f
Forrás: (14) 261. old.
Végül a nagyvállalatok vezetésének és kormányzásának néhány, a hazai új vállalatirányítási formák szempontjából is figyelemreméltó tapasztalatáról szólok.
A tőkés országokban újabban határozottan megkülönböztetik a vezetést (manage- ment) és a kormányzást (governance).
A! menedzserek feladata a vállalat vezetése, a kormányzás feladata annak ellenőrzése, hogy helyesen vezetik-e a vállalatot. Ez nem a taktikai és a stratégiai döntések elhatárolását jelenti, a stratégiai döntéseket a vezetés és a kormányzás közös. érintkező feladatának tekintik. (Ezt a 6. ábrával szokták szemléltetni.) A tes- tületeknek nagy szerepük van a kormányzásban, korlátozottabb a vezetésben.
A vezetés és a kormányzás viszonya sehol sem problémamentes. A legnagyobb vállalatok. mint ismeretes, többnyire részvénytársasági formában működnek. Ezek legfelsőbb irónyítótestülete a részvényesek közgyűlése, amely jogait az általa vá—
lasztott igazgatótanács révén gyakorolja. Az igazgatótanács (Angliában és az Egyesült Államokban: Board of Directors) ügyvezető elnököt választ, a legfőbb hatalom a tapasztalatok szerint ennek kezében van. Európában ún. kétlépcsős
rendszert alkalmaznak: az igazgatóságokat felügyelőbizottságok ellenőrzik. Az igazi ellenőrzést a piac biztosítja.
6. ábra. A kormányzás és a vezetés funkciói
Kan/nám zás őeszáma/fa/a's
! fl/anőrze's
————A——— S/r-afa'y/á/a'á'rz/ések
" Végrehaj/a's
1/ / __
EZÉ 8-9 Kind/en irány/fás
Forrás: (16) 175. old.
Az egylépcsős rendszert, bár nyilvánvalóan működőképes. azzal bírálják, olyan. mint amikor valaki saját maga osztályozza vizsgadolgozatát: az igazgatók .,két kalappal" vesznek részt a tanács ülésén. Ezt az ellentmondást az mérsékli.
hogy a vállalat menedzserei mellett minden igazgatótanácsnak vannak külső. ve- zetési feladatot nem ellátó (non—executive) igazgató tagjai is. Kétlépcsős rend—
szerben a vezetőségnek és a felügyelőbizottságnak nem lehet közös tagja.
A kormányzás és a testületek nagyobb szerepe mellett további fontos irányzat a tőkés országokban a beleszólás, a részvétel, az üzemi (ipari) demokrácia erősö—
dése. Ezek az irányzatok különböző módon kapcsolódhatnak egymással. A bele—
szólás egyik formája az igazgatótanácsban, illetőleg a felügyelőbizottságban való részvétel. amire több országban (Német Szövetségi Köztársaság) törvények is köte—
leznek. Egészen eredeti megoldás a jugoszláv önigazgatási rendszer, már több- évtizedes, sok tekintetben ellentmondásos tapasztalatokkal.
A kérdés bonyolultságát érzékeltetheti, hogy az Európai Gazdasági Közösség 1972-ben kezdett foglalkozni ajánlások kidolgozásával a vállalatok kormányzásának és vezetésének fejlesztéséhez. Az 5. sz. direktívát végül is első megfogalmazása után 11 évvel. számtalan tárgyalás és javítás után 1983-ban tették közzé (16). Az ajánlások fő pontjai a következők:
a kétlépcsős igazgatótanácsok rendszerének kiterjesztése,
a külső tagok (a menedzseri funkciót nem betöltő igazgatók) számának növelése.
ezek független, önálló jelentéstétele a részvényeseknek.
a számvizsgáló bizottságok megerősítése,
az igazgatótanácsban a tőke, a dolgozók és a közösségi érdekek képviselete, a testületek választásához független jelölőbizottságok kinevezése.
a mérleg és eredményelszámolások nagyobb nyilvánosságának biztosítása, a leányvállalatok túlzott függőségének csökkentése.
a vállalatok társadalmi felelősségének erősítése.
10. az üzemi demokrácia fejlesztése.
ZOPONPMU'PS-UNT'
