AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMi—GAZDASÁGl HELYZET FÓBB VONÁSAI
GARA JUDIT
A második világháború utáni kiemelkedően agyors gazdasági fejlődés révén
Olaszország gazdasági fejlettségi szintje ma már megközelíti a fejlett nyugat—euró—
pai tőkés országokét. A viszonylagos elmaradottság ma már döntően azzal függ össze, hogy Olaszország átalakulását agrár—ipari országból fejlett ipari országgá a mezőgazdaság drámai visszamaradása kísérte. Az ágazati -- az ipar és a mező-
gazdaság közötti— fejlettségben aránytalanságok területi egyenlőtlenségekkel is jár—nak. mivel az ipar elsősorban az ország északi részén koncentrálódott.
Az 1960-es évek Olaszországát rohamos fejlődésével a gazdasági csoda ar-
szágának tekintették. Az 1970-es évek derekától viszont Olaszország a fejlett tőkés
országok leggyengébb láncszeme lett. amelyet lassan növekvő termelés és állandó-an emelkedő köz— és magánfogyasztás jellemzett.
A vizsgált két évtized közötti növekedésbeli eltéréseket jelenítik meg az alábbi
adatok:
—-a bruttó hazai termék (GDP) 1966 és 1968 között átlagosan 6.4 százalékkal, 1976 és 1978 között 2.9 százalékkal nőtt;
—a fogyasztói árak 1966—1968—ban átlagosan 3,7 százalékkal, 1976 és 1978 között 16,0 százalékkal nőttek;
--a reál munkaköltség 1966 és 1968 között 8,46 százalékkal. 1976 és 1978 között 18.65 százalékkal nőtt;
— az állótőke-beruházásnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 1966 és 1968 kö- zött 20.6 százalék, 1976 és 1978 között 169 százalék volt.
Olaszország 1975—ben a tőkés általános gazdasági recesszió talaján a második
világháború utáni legnagyobb visszaesését élte meg. A bruttó hazai termék 1975—ben 1974—hez viszonyítva 3.7 százalékkal csökkent. A tőkekapacitás kihasználtsági foka mindössze 68 százalékos volt. 1976-ban ismét fellendülés következett be, 1977- ben azonban újra lassúbbodott (: növekedés. 1978-ban a bruttó hazai termék már csak minimálisan növekedett; az 1979—re várható emelkedés pedig nem éri el az
1976. évit.
1975 és 1978 között az olasz gazdaság átlagos évi növekedése mindössze 1.2
százalékos volt (fele az OECD-országok átlagának).1978 utolsó hónapjaiban az olasz gazdaságban mindazonáltal számottevő ja—
vulás volt észlelhető. A fizetési mérleg aktívumba csapott át, az inflációs ráta felére csökkent, és a bruttó hazai termék évi növekedése 4 százalék körüli lett. Mindez se—L gített valamelyest a széles körű munkanélküliség csökkentésében is. A belföldi ke-
reslet 1978 első felében az előző év ugyanezen időszakához viszonyítva 35 száza—
GARA: AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 361
lékos emelkedést mutatott. Ugyanezen idő alatt a behozatal azonos szinten maradt, míg a kivitel mintegy 5 százalékkal nőtt.
1. tábla
A főbb nemzetgazdasági mutatók évi növekedése, illetve csökkenése Olaszországban 1975 és 1979 között
(százalék)
1975. ] 1976. ] 1977. [ 1978. 1979:
Mutató
évben
Magánfogyasztás . . . —1,8 3.5 2.0 2.0 3.5
Közfogyasztás . . . O, 8 2.0 2.5 2.5 2.5
Tőkeberuházás . . . . . . . . . —12, 7 0.3 0.0 --2,0 3.3
Ebből:
Gép és felszerelés . . . —17,4 2.0 1.3 —4,0 5.0
Épület" . . . . . . . . . . . -—9,0 —-1,0 0.0 0.5 2.5
Belföldi kereslet . . . —6,4 4.8 1.8 1.3 3.3
Készletváltozás . . . . . . . . —3.0 2,2 —1,5 0.0 0,5
Külkereskedelmi mérleg . . . 323 0.1 1.5 0,8 0.3
Kivitel . . . . . . . . . . . . 3.1 12,0 5.8 4.3 5.3
Behozatal . . . —-10,0 11,0 —1,0 1,0 7.5
GDP piaci áron . . . . . . . . . —3.7 5.0 1,8 2.0 3.5
Ipari termelés . . . . . . . . . -—9,8 10,3 1.0 1.0 4.0
Fogyasztói árak . . . — —— 18,7 12,5 10.8
' Becsült adatok.
" 1977-1979-ig a lakásépítésen kívüli építésekre vonatkoznak az adatok. A lakásépítés 1977-ben és 1978-ban 125 százalékkal csökkent. 1979-re 125 százalékos növekedést irányoztak elő.
Forrás: Italy. OECD Economic Surveys. 1977. március és 1979. január.
A háztartások rendelkezésére álló reáljövedelem évi növekedése 1974—1978-ban 1970—1974-hez hasonlítva 3.8-ről 2.3 százalékra csökkent.
Az átlagos fogyasztási hajlandóság jelentősen csökkent; a megtakarítási ráta pedig növekedett. Az adatok szerint a fogyasztásban az élelmiszerek aránya 37—ről 33 százalékra csökkent, míg a felszerelési tárgyak, tartós javak aránya 10,44-ról ke- reken 12 százalékra nőtt. A megtakarítási ráta növekedése irányába hat a munka- nélküliségtől való félelem is.
A bruttó állótőke-képződés1774 és 11978 költött é'v'i Guűgbűn 3.5 szamlakkal
csökkent, és a 10 évvel ezelőtti szintre esett vissza. A beruházások vonatkozásában a hanyatló trend a többi OECD-országra is jellemző volt, de Olaszországban ez
különösen markánsan mutatkozott meg. (Lásd a 2. táblát.)
A beruházási ráta csökkenése valamennyi országban nagyrészt a lakásépítke- zések visszaesésében jelentkezett, amely 1977 óta Olaszországban folyamatos volt (1977-ben az 1971. évinek már csak 79.13 százaléka). Az új lakások ezer lakosra jutó száma három alá esett. Ez az építőipari áraknak a fogyasztói áraknál gyorsabb emel—
kedésével is összefügg. (Az 1977. évi építőipari árak 68 százalékkal múlták felül az 1974. évi árakat.) Az építkezések visszaesése a hitelek megszorításával és a magas kamatlábbal is összefügg. A támogatott lakásépítkezés, illetve a közületi alapból való finanszírozás a jelentős növekedés ellenére aránylag alacsony. A leg- alsó jövedelemkategóriák számára épített lakások aránya a Közös Piachoz tartozó országok között Olaszországban volt a legalacsonyabb 1975—ben. A kamatláb-be-
fagyasztás a növekvő infláció mellett. valamint az építési engedélyekkel kapcsolatos
adminisztrativ nehézségek korlátozták a magánépítkezések ütemét is. A nem lakás—építő beruházásoknak is csökkenő trendjük volt 1974 és 1978 között a romló profit-
362 GARA JUDIT
viszonyok és a hiteldrágulás következtében, jóllehet a beruházások szintje maga- sabb volt. mint az időszak elején.
2. tábla
Beruházások a belföldi felhasználás százalékában
, (1970. évi árakon)
1974. ; 1977.
Ország "***—__—
évben
Egyesült Államok.. . . . 18,7 16,5
Japán . . 34,6 33,0
Német Szövetségi Köztársaság 23,9 23.1 Franciaország . . . 242 225 Egyesült Királyság . . . . 17.9 16.8
Kanada . . . 21,9 21.4
Olaszország. . . 199 17,8
Forrás: italy. OECD Economic Surveys. 1979. január. 9. alá.
A beruházások aránya a bruttó hazai termék százalékában több mint 3.5 szóza- lékponttal az 1974-es szinvonal alatt lesz 1979-ben. A közületi beruházás az összes
beruházásnak több mint 5 százalékát fogja kitenni. A produktív beruházások növe-—
kedésével számolnak a magánszektornál is. a profitarány várható növekedésével összhangban. A készletvóltozás is pozitívan járul hozzá a növekedéshez. A magán—
lakásépítésnél csak csekély növekedést vettek figyelembe.
A bruttó hazai termék növekedési üteme, amely 1965 és 1970 között 5.5 száza-
lék volt (az OECD-átlag 4.4) 1970 és 1974 között 4 százalékra csökkent (az OECD- átlag 3..9) Az utolsó időszakban fordított lett az arány: Olaszországban 1974 és 1978 között mindössze 1.4 százalék volt a növekedési ütem. az OECD-átlag pedig
2, 9 százalék volt.A növekedés visszaesése különösen éles volt az iparban. A gépiparban a nö-
vekedés üteme az 1970 és 1974 közötti évi 5.4 százalékos emelkedésről évi 1—2 szá-
zalékra csökkent 1974 és 1977 között. 1978-ban 1 százalék körül maradt. A hanyat—lás a közlekedés és a hitelügyek gyors fejlődése folytán a szolgáltatásban kevésbé
volt érzékelhető. A mezőgazdaság fejlődése lassú maradt. A szolgáltatások része- sedése a bruttó hazai termékben 52.4 százalékra módosult, míg az ipar és az épí-tőipar együttes aránya 41,5 százalék lett. '
3. tábla
Néhány nemzetgazdasági mutató arányának alakulása a bruttó hazai termék százalékában
1970. , 1973. ! 1975.—
Mutató _a_—*** —- "——' **—
évben
Háztartások fogyasztása . . . . — 64,7 64.1 64.4 Közösségi fogyasztás . . . 13,0 13.0 13.11 Bruttó állótőke . . . , 21.3 19.9 16.21
Készletek . . . . . . . . . 1.8 2.8 0.6
Behozatal ., . . . . . . . . 18,0 19,8 19,4
Kivitel . . . . . . . . . . 17.2 20.1 24,5
Forrás: ltaly. OECD Economic Surveys. 1979. január. 9. old.
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 363
Az exportarány 1970 óta jelentősen nagyobbodott. (Lásd a 3. táblát.) Az átcsoportosulás a tőkeberuházások és a készletek rovására ment végbe, mivel a
köz- és magánfogyasztás nagyjából változatlan maradt. A teljes belföldi felhasználás 1 százalékkal nőtt. A behozatal alig emelkedett, így a külkereskedelmi mérleg jelen-
tősen javult. (1974-ben a bruttó hazai termék 0,8 százaléka volt a deficit, 1978-ban a bruttó hazai termék 5 százalékát tette ki a külkereskedelmi aktívum.) Ez a társa- dalmi termék növekedésének 50 százalékát vette igénybe. A fizetési mérleg 1978-ban a bruttó hazai termék 2 százalékának megfelelő aktívumot mutatott.
Foglalkoztatottság és termelékenység
A foglalkoztatottság szintje 1972 óta állandóan emelkedik. Emiatt megnőtt a
városok vonzóereje. A közületi szektorban egyre több a foglalkoztatott. Az alkalma-
zásban nem állók foglalkoztatása 1970 és 1974 között csökkent évi 120000 fővel.1974 és 1977 között stagnált, mivel kevesebben hagyták el a mezőgazdaságot. A
szolgáltatásban bővült a foglalkoztatottak száma.
Az alkalmazásban állók arányának növekedési üteme lassult az előző 10 évhez
mérten. A nem piaci szektorban foglalkoztatottak aránya az 1963. évi 7,7 száza- lékról 1970-ben 12. 1977-ben 14,1 százalékra nőtt. 1969 és 1975 között az alkalma- zottak száma 1.4 millióval szaporodott. Ezen belül az államapparátus 345000—reltöbb alkalmazottat foglalkoztat. (Ebből 260 000 tanár és tanító.)
A munkaerő foglalkoztatási aránya nem csökkent tovább, s így 1977—ben a munkaképes korú lakosság nagyobb hányada állt munkaviszonyban, mint 1972-ben.
Ez a nők munkavállalásának nagyobb arányával függ össze, de a vándorlásnak is szerepe van benne. (1973 és 1977 között 140 OOO—en tértek vissza Olaszországba.) A foglalkoztatottsági ráta — 1977—ben 389 százalék — OECD viszonylatban még így
is nagyon alacsony. (Az OECD-átlag 1977-ben 43,3 százalék volt.)
A foglalkoztatottság növekedése alatta marad a munkaerő—kínálat növekedé—
sének. 1972 és 1977 között ez utóbbi évi 1.3 százalékkal nőtt, gyorsabban. mint a munkaképes korú lakosság, amelynek évi növekedése 0,8 százalék volt.
A munkanélküliek száma 1978-ig 1.55 millióra emelkedett, és elérte a munka- képes korú lakosság 2.5 százalékát.
A munkanélküliség különösen magas a nők között: a munkanélkülieknek több
mint fele nő, A fiataloknak mintegy a fele munkanélküli. 1974 és 1978 között a fia—talok aránya a munkanélküliek között 65 százalékkal nőtt. A nagyrészt szintén nők—
ből és fiatalokból álló részfoglalkozásúak munkanélküliségi aránya 1978-ban elér- te az 1975—ös mélypontot. A 25—55 éves férfiak foglalkoztatottsági aránya viszont közel van a fejlett OECD—országok maximumához. A nem deklarált, nyilvántartás- ban nem szereplő munkanélküliek becsült aránya 1977-ben elérte az összes munka- nélküli 415 százalékát. Ugyanakkor a dolgozók jelentős részének nemcsak egy el—
foglaltsága van. Az Olasz Nemzeti Bank becslése szerint a munkaerő 4.8 százalé- kát (mintegy egymillió embert) másodállásban is foglalkoztatják.1 A másodállásból származó kereset a főállás bérének 70—80 százalékát is elérheti, tehát igen magas.
A másodállás könnyíti az adóelkerülést, a munkaadót pedig mentesíti a társadalom- biztosítási hozzájárulástól.
A munkanélküliségi ráta Délen 10 százalékos. Az olasz népesség 35,3 százaléka
lakik Délen, az ország területének 41 százalékán, de a foglalkoztatottaknak csak30.7 százaléka jut erre a területre. További hátrány, hogy az iparban foglalkozta-
' Ennek oka főleg az, hogy a kormány (: túlórát megtiltotta, új munkaerőt pedig a vállalatok nem mer- nek felvenni a magas társadalomblztosítási terhek miatt.
364 * ' , GARA JUDIT
tottaknak csak 21,1. a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak viszont 532 száza—
léka lakik Délen.
A három nagy szakszervezet szerint új munkahelyek létesítése — elsősorban a déli országrészben eszközölt beruházásokkal — még az infláció fékezésénél is fon—
tosabb lenne. Százezer új munkahely létesítéséhez a bruttó hazai termék évi 6 szó—
zalékos növekedési ütemére volna szükség.
Az 1976—1980—os időszakra 18 billió lírát irányoztak elő a Dél fejlesztésére. A foglalkoztatottság Délen gyorsabban nőtt, mint Olaszország északi és középső ré-
gióiban, azáltal. hogy a mezőgazdaság növelte munkaerőigényét. az északi és a
középső régiókban viszont folytatódott a mezőgazdaság koncentrálódása. A szolgál- tatás munkaerő—igénye egyformán nőtt Északon és Délen. Az ipari és építőiparifoglalkoztatottak száma -- a rövidített munkaidőben foglalkoztatottakat is beleértve
— Délen nőtt. míg Északon csökkent.
A munkatermelékenység növekedésének rátája 1974 és 1978 között lényegében
stagnált. A trend egybeeső az OECD többi *országáéval. Az 1960-as évek másodikfelében még kimagasló volt Olaszországban a munkatermelékenység növekedése, jelenleg azonban az OECD-országok között Olaszországban a legalacsonyabb.
4. tábla
A munkatermelékenység növekedési üteme a főbb OECD-országokban
_, Német ..
Időszak Olaszország Egyesult Japán Szövetségi F'GNEIO' Ésyesuh Kanada
llamok Köztársaság orszag Királyság
1965—1970 . . 6.1 1.2 9.9 46 4.9 2.6 1.9
1970—1974 . . 3.7 0.7 5,2 3,5 3,8 2,0 2.2
1974—1978 . . 0.8 0.9 2.8 3.5 3.0 1.6 1.0
Forrás: Italy. OECD Economic Surveys. 1979. január. 15. old.
A munkatermelékenység növekedésének visszaesése minden ágazatot érintett, de mindenekelőtt az ipart, illetve az építőipart sújtotta leginkább. A beruházások elsősorban a legmagasabb produktivitású ágazatokban (például acélipar) estek vissza. A szolgáltatásban kevésbé volt szembetűnő a visszaesés. így a szektorok kö- zötti termeiékenységbeli eltérés csökkent. A termelékenység növekedésének vissza- esése nem lehet független a beruházások alakulásától, és kihat az inflációs spi-
rálra is.
Árak és jövedelmek
Az olasz gazdasági élet másik neuralgikus pontja az infláció mértéke. Az inflá- ció csökkentése terén több eredményt értek ugyan el, mint (: foglalkoztatottság nö- velésénél. de az elfogadható mértéket itt sem sikerült biztosítani. Megjegyzendő.
hogy a közös kormányprogramban a foglalkoztatottság növelését részesítették előny—
ben az infláció csökkentésével szemben. !
A gazdasági növekedés az utóbbi években Olaszországban az OECD—átlag
alatti volt, míg az árak növekedése meghaladta az OECD—átlagot. Az 1973—as nyers—anyag- és olajár-emelkedés. a líra leértékelése, () munkatermelékenység kedvezőt—
len alakulása 5 az egységnyi munkaköltség növekedése voltak a gyors infláció ösz- szetevői. Az áremelkedés a mezőgazdaságban és a szolgáltatásban állandóbb volt, mint az iparban.
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 365
5. tábla
A fogyasztói árak növekedési üteme
(százalék)
1960—1970. 11970—1973. lms—1977. 1974. l 1975. 1 1976. l 1977. 1 1978.
Megnevezés
**"
évi átlag évben
1
Olaszország . . . . . 3.9 7,1 l 17.8 19,'l 17.0 16.8 17,0 12,0
OECD-átlag [ 3.3 5.9 l 10.6 13.2 11,4 8.7 9,2 _
l
Forrás: Italy. OECD Economic Surveys. 1979. január. 17. old.
A fogyasztói árak átlagos növekedése 1978—ban havi 1 százalék körüli volt.
(Az élelmiszerek ára évi átlagban 157 százalékkal emelkedett.) A szolgáltatásoknál is havi 1 százalékos volt az áremelkedés, bár a közszolgáltatások díját 1977-ben jelentősen emelték.
A gazdaság lanyha növekedése ellenére az órabérek minden ágazatban je—
lentősen nőttek. A legkiemelkedőbb a mezőgazdaság volt, ahol 1974 és 1977 között a bérek átlagosan évi 30 százalékkal nőttek (az 1970—1974. évi 22 százalékkal szem- ben). A legkevésbé a közlekedésben dolgozók bére emelkedett: az évi átlag 20,6 százalék volt (míg az előző időszakban 15 százalék).
A mezőgazdasági bérek emelkedése meghaladta a gazdaság egészében ta- pasztalható béremelkedést. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek árai ezért
is gyorsabban nőttek az átlagosnál, s így az árarányok megváltoztak.
6. tábla
A gazdasági ágak szerinti árarányok alakulása
(index: 1970. év : 100)
Megnevezés
i
Mezőgazdaság . . . . l 90.4 2589
lpar. . . 84.5 251,1
Szolgáltatás. . . . . ' 81.5 1 245.7
Forrás: Italy. OECD Economic Surveys. 1979. január. 18. old.
A bérek vonatkozásában 1975. illetve 1976 hozott lényeges változásokat. A bér- ből és fizetésből élők több mint egyharmadát érintően (a vegyiparban, a gépipar—
ban, a textilruházati iparban, az építőiparban, a bank- és biztositósügy terén, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a közületi szektor egy részénél) új kollektiv szerződéseket kötöttek. A havi béremelkedés 20—50 000 lira között mozgott. Az emel- kedés az átlagbérre vetítve 10 százalék alatt volt, alacsonyabb mint az ezt megelő- ző kollektiv szerződéseknél.
A korábbiakban az áremelkedésnek (a létfenntartási költségkosár szerint szá- mított) minden .,pontja" után a bérek és fizetések 1 százalékával nőtt a kereset. A ..pont" érték 1974-ben 372—948 liráig terjedt, a jövedelem-kategóriáktól függően.
(Az átlag 490 lira volt.) 1974—ben a mozgóbérskála a bérek felére vonatkozott. a járulékos szerződéses bérekre nem terjedt ki.
1975 februárjától a legmagasabb kategóriára vonatkozá egy százalékot vették
egységes, fix .,pont" értéknek. A változtatást két év alatt szakaszosan kellett reali- zálni. Az új rendszer a létfenntartási bérkiegészítések lényeges emelkedéséhez ve-366 GARA JUDIT
zetett; a térítés 1975-ben átlagosan 23, 1976-ban 30, 1977-ben 21 százalékkal nőtt.
Az ipari Munkaadók Szövetsége (Confindustria) szerint (: gépipari béremelkedés—ek—
nek több mint 80 százalékát tette ki 1975-ben és 52 százalékát 1976—ban az új ren- delkezés által előállt bérrendezés, amikor is a mozgóbérskálábál adódó ráta a
bérekhez és fizetésekhez az 1975-ös 20-ról 1976—ra több mint 33 százalékra nőtt.
A mozgóbérskála reformja a számítások szerint a munkaerőköltség mintegy 6 százalékos emelkedését jelentette. Ez úgy adódott, hogy az áremelkedési index
1974-ben 1956—es bázison 252 volt. A legfelső ,,pont" értékét (948 lírát) tehát 252lvelszorozták és kerekítették — indexálták -— (2390 líra), ezen kívül egységesen minden-
kinek további havi 12000 líra fizetését határozták el a mozgóbévrskála ..pont" ér—tékének kiegyenlítéseképpen. 1975-től tehát az 1 ,,pontos" áremelkedés már nem 1
százalékos béremelést vonz. hanem egységesen 2390 lira béremelést jelent. A re- form lényege. hogy a legmagasabb jövedelemkategória bázisán biztosít egységes
juttatást, tehát az egyenlőtlenségeket csökkentő hatású.A reform révén csökkent a bérek szóródása, ami Olaszországban jelentős. Pél—
dául a kőolaj-kitermelésben dolgozók bére 2.2—szerese a textilruházati iparban dol—
gozókénak. A Német Szövetségi Köztársaságban a szórás l:1,7; Franciaországban
és Nagy—Britanniában 1:2. A jövedelemkiegyenlítő hatást fokozza az. hogy 1976-ban a bérből és fizetésből élők legmagasabb kategóriáinál befagyasztották. illetve felére csökkentették a mozgóbérskálából adódó bérkiegészítést.2 ,
A béremelkedési ráta Olaszországban —- ami az 1960-as évek Európájában át- lagosnak számított — a hetvenes években Európában a legmagasabb volt. 1972-től i976-ig a kifizetett bér egy főre vonatkozóan megkétszereződött az iparban. Ugyan—
akkor az infláció következtében a vásárlóerő sokkal kevesebbel nőtt. Olaszország- ban hasonló a folyamat, mint az Egyesült Királyságban, míg a többi európai tőkés
országban 1972 és 1975 között csökkent a vásárlóerő növekedésének mértéke.
7. tábla
A bér— és munkaerőköltség* százalékos növekedésének trendje
321322? A bérből élők
költség- vásárlóerejének
növekedés változása
Ország
egy foglalkoztatottra
1972—1975. 1963—1972. ! 1972-1975.
!
Olaszország . . . 17.4 5.4 5.3
Német Szövetségi Köztársaság . 17.4 5.7 3.7
Franciaország . . . 22,6 5.4 3.2
Egyesült Királyság . . . 15,9 4.0 4.3 Egyesült Államok . . . 6.6 2.4 —0.8
' A munkaerőköitség értelmezése: az egy év alatt kifizetett bér és járulék összegének viszonya a meg- termelt értékhez. Ez a meghatározás egyfelől kiszűri a tényleges munkaórákat zavaró momentumokat (sztráj-
kok. távolmaradás). másfelől lehetővé teszi a szociális terhek figyelembevételét.
Forrás: The economic situation in the Community. Commission of the European Communities. 1976. 2. sz.
Az egységnyi munkaerőköltség növekedése Olaszországban 1970 és 1975 között
100. az európai Közös Piac országaiban (Olaszországot is beleértve) 50 százalékos.A béremelkedési: a költségek oldaláról részben kompenzálta a líra leértékelése.
! 8 billió lira feletti evi iövedelemnól 5 évig fel nem vehető kötvényekbe kell fektetni a mozgóbérskáia—
kiegészitést; 6 és B billió közötti lövedelemnél a kiegészítés felét folyósítják. felét kötvényesitlk.
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 367
Míg az egységnyi munkaerőköltség Franciaországban nőtt a leggyorsabban 1972 és 1975 között, addig a bérből élők vásárlóerejének növekedése ugyanazon idő—
szakban Olaszországban volta leggyorsabb.
Az átlagbér valamivel lassabban nőtt. mint az alapbér, a ledolgozott órák las-
sú növekedése következtében. A bérek közelítésének, valamint a munkaórák lassúnövekedésének következtében a teljes kifizetett bérösszeg növekedése nem volt olyan markáns. A reálbértömeg emelkedése átlagosan évi 3.1 százalékos volt 1974
és 1977 között. az egész gazdaságra nézve.A magasabb béremelkedési ütem ellenére az olaszországi átlagbér még ma is a közös piaci átlag alatt van. Olaszországban egy főre évi 5800 dollár jut, míg a Közös Piac többi országában átlagosan évi 7500. (A két szélső érték: lrország 4800, Hollandia 10500 dollár.) Az olasz bérszínvonal az árváltozásokból és árfolyamból adódó kiigazítások figyelembevételével 12 százalékkal jelenleg is a Közös Piac or-
szágainak átlaga alatt van.
A bérben az árkompenzálás aránya az évek folyamán változott: 159 százalék- ról 47,3 százalékra emelkedett.
6. tábla
A kompenzálás aránya a bruttó bér százalékában, illetve az áremelkedéshez képest
1973. ! 1974. % 1975. ( 1976. 1977.
Megnevezés
évben
! !
Bruttó bér* . . . . . . . . . . . 69,7 69,0 69.0 69.0 Ó9,0
Ezen belül a kompenzálás aránya . . 15,9 31,0 31,7 37,8 47,3
Társadalombiztosítási hozzájárulás . . 30,3 20,4 31,0 31,0 31,0
Összes kompenzálás aránya az indexá—
lás révén (az áremelkedéshez képest) 71,9 46,7 104,1 77,l 103,2
' A bruttó bérhez a közvetlen béren kivül a 13. havi fizetés és a fizetett szabadság tartozik.
Forrás: ltaly. OECD Economlc Surveys. 1977. március. 17. old.
Nyomon követhető a kompenzálás mértékének és arányának reform utáni je-
lentős emelkedése.
Az új mozgóbérskála körül heves viták zajlottak, melyeknek eredménye: marad az új rendszer, de a korpótlékot. (: végkielégítést és a ,.pótinflációs pótlékot"3, va-
lamint a külön juttatásokat nem indexálják a jövőben. A ,,pótinflációs pótlék" in-
dexálásának megszüntetése 400000 jól kereső közigazgatási, pénzintézeti, bizto—sítóintézeti és vegyipari alkalmazottat érint. A korpótlék és a ,,pótinflációs pótlék"
kivonása az indexálásból 300 milliárd líra munkaköltség-megtakarítást eredményez.
1976-ban a bérek 30000 milliárd líra körül voltak, tehát ez mintegy egyszázalékos
bérmegtakarítást jelent a munkaadók számára.
' Olaszországban a tényleges átlagos évi egy főre eső munkaóra 1500, a Közös
Piachoz tartozó országok átlaga 1700—1800 munkaóra között van. Ez is belejátszik a munkaköltség alakulásába. A tőkések a szakszervezetek által kezdeményezett munkaidő-csökkentésbe nem akarnak beleegyezni, mert az (: munkanélküliségen nem segítene. csak a termelési költségeket emelné.Az olasz munkabér a Közös Piac országaihoz viszonyítva — mint látjuk -— még
mindig valamivel alacsonyabb, a termékre eső munkaköltség azonban (: termelé-
3 ,,Pótinflációs pótléknak" nevezik az infláció ellensúlyozására az egyes ágazatokban elsősorban az al- kalmazottaknak nyújtott bérpótlékot.
368 " * _GARA JUDIT
kenység alacsonyabb foka, az alacsonyabb egy főre eső munkaórák és a magas
szociális terhek miatt a legmagasabbak közé számít Európában.A munkaköltség 1977-ben 17 százalékkal nőtt. 1978-ra 13 százalékos növeke-
dést terveztek. Ezekben az években a Közös Piac többi tagországában 6—6.5 szá—zalékos volt a munkaköltség növekedésének átlagos mértéke.
A termelékenység nagyon egyenlőtlen növekedése mellett az egységnyi munka—
költség szórása nagy volt, különösen az iparban. A szolgáltatáson kívül átlagosan évi 20 százalékos egységnyi munkaköltség-növekedés mutatkozott, azaz sokkal gyor- sabban nőtt. mint a többi OECD-országban. (1974 és 1977 között az egységnyi költ- ség. azaz az összes kifizetett bérnek a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya az Egyesült Államokban 20, Japánban 30,5. a Német Szövetségi Köztársaságban_
12,ó, Franciaországban 41,6, az Egyesült Királyságban 58, Kanadában 35.15. Glasz-* '
országban 74 százalékkal nőtt.)
Ezért került előtérbe a nem közvetlen bérköltségek csökkentése. Ezért vállalta magára a költségvetés a munkaadó táradalombiztosítási hozzájárulásának egy ré-
szét az iparban és az exportorientált ágazatokban. Ezért szüntették meg többek
között a végkielégítés pótlékolását is. (Ez a pótlék a munkában töltött idővel ará—nyos. és a három legjobban fizetett év alapján számítják az utolsó öt évből. 1976—
ban ez a pótlék a kifizetett bérösszeg 4—8 százalékát jelentette.) Végül 5 ünnepna- pot is töröltek. Ezek az intézkedések együttesen a bérköltség jelentős csökkenését eredményezték már 1977-ben is. de különösen 1978—ban. Egyidejűleg megtörték azt a tendenciát, amely az összes bérköltségben a közvetlen bér arányának csökkené-
sét jelentette.
A jelentős munkaköltség—növekedés az árakban nem volt teljesen áthárítható, így a profitarány csökkent. A bérek aránya a bruttó hazai termékben 1974—ről 1977- re 532 százalékról 56.6 százalékra nőtt. A változás a bér és a profit között a tény—
leges költségen számított nemzeti jövedelem arányának változásában még szembe—
tűnőbb. A bruttó hazai termék árdeflátorral kiigazítva a profit (amortizáció nélkül) 1977—ben 15 százalékkal alatta maradt az 1974. évi színvonalnak. Ennek értékelhe- tőségéhez azonban figyelembe kell venni, hogy az értékcsökkenési leírás aránya
nőtt.
A nemzeti jövedelem megoszlása a bér- és tőkejövedelem között 71.6z28.4 volt 1977—ben. (1966-ban 62,5:37,5; 1974—ben 66.7z33.3.) Tehát az arány ebben az idő—
szakban számottevően a dolgozók javára tolódott el.
1978—ban a bérnövekedés csökkenése, a kamatlábcsökkentés és az. hogy az importárak csak nagyon szerényen emelkedtek, lehetővé tette a profitarány emel-
kedését.
A költségvetési politika
A költségvetési politikát. a fatyosított kölcsönök fejében a közös piaci előírások is korlátok közé szorítják. A költségvetési hiány csökkentése céljából megállapít—
jók a kiadások. illetve a deficit legmagasabb szintjét, és új bevételnövelő forráso- kat keresnek.
1976-ban a költségvetési bevétel növekedésének forrásai a következők voltak:
—emelték az értéknövekedési adó néhány tételét:
—emelték az ásványolajadót;
——a jövedelemadót a forrásnál vonják le. és előre kell fizetni (ez a körülmény az adó- csalások korlátozásához vezet);
— különadót vetettek ki (: gépjárművekre;
—-növelték a közszolgáltatási díjakat:
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMl—GAZDASÁGI HELYZET 369
— a nemi bérjellegű jövedelmek adóját 70 százalékban előre kell fizetni;
—— emelték a földadót.
A gyors adóbevétel—növekedés — elsősorban egyenes adókból — tette lehetővé, hogy a költségvetési hiány 1976-ban is az 1975-ös színvonalon maradjon. A közvet-
len adóbevétel 1976-ban 43 százalékkal haladta meg az előző évit. A progresszió
fokozódását mutatja, hogy az adó jövedelemrugalmassága kettő körüli lett. (1970 és 1974 között 1.4. 1965 és 1970 között 0,74 volt.)1977-ben a közvetlen adóbevételek 352, a közvetett adóbevételek 29,5 száza—
lékkal nőttek. A közvetett adókból származó bevétel növekedése részben az 1977 tavaszán bevezetett magasabb kulcs, részben az áremelkedés, részben a fogyasz- tás megélénkülésének következménye. Az összes bevétel közel 25, a kiadások 24 százalékkal nőttek. Mindezek következtében a költségvetési deficit a bruttó hazai termék 9,8 százalékát tette ki (3 milliárd lírával meghaladva az előirányzatot).
Az 1978—as költségvetési politika restriktívnek indult, de a gyakorlatban ex-
panzív lett. A kormány költségvetése 312 százalékos bevételnövekedéssel számolt.
A költégvetés bevételeit a társadalombiztosítási hozzájárulások nagyobbodása is növelte. Emelték a társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, amely egyébként
— a béremelkedés százalékában lévén meghatározva — rátaemelés nélkül is emel- kedik. A folyó és a tőkekiadás 26, illetve 23.11 százalékkal nőtt, az összes kiadás 25,5 százalékkal. A kiadások növekedése döntően ajkamatkifizetések és a tőkekifi—
zetések növekedéséből adódott. A közületi szociális kiadások alig nőttek gyorsab- ban, mint az árak. A pótlólagos adóbevételek egy részét a beruházások növekedésé-
nek fedezésére fordították.
1978—ban a 10 milliárd líra feletti jövedelmek adóját 3 százalékkal emelték.
Nagyobb a bélyegilleték stb., valamint a bankkamat- és kataszteradó is. Növelték az ásványfeldolgozás értéknövekedési adóját, továbbá a taxi-, a telefon— és a víz—
szolgáltatási díjakat.
A közületi szektorideficitje 1978—ban a bruttó hazai terméknek már 13,4 szá- zalékát tette ki.
1979—ben a költségvetési deficit mintegy háromszorosa az előző évinek, főként
a folyó kiadások emelkedése, kisebb részben a beruházások növekedése miatt. A kiadások a bruttó hazai termék 39 százalékát veszik igénybe, míg az összes bevé—tel a bruttó hazai terméknek csak 23 százalékát teszi ki. Tehát a költségvetési hiány a bruttó társadalmi termék 16 százalékának felel meg. (A Nemzetközi Valutaalapból folyósított kölcsönnek több mint a fele a költségvetési hiány kiegyenlítésére szolgált.) A költségvetés bevételei és kiadásai terén jelentős változások történtek az 1970- es évek folyamán. Az összes kiadás gyorsabban nőtt, mint a bevételek, és mindkettő gyorsabb ütemben nőtt, mint a bruttó hazai termék. Jóllehet a kiadások gyorsab- ban nőttek, mint a bevételek, az utóbbiak részesedése is a bruttó hazai termékben 1970—ről 1977—re 34 százalékról 38 százalékra nőtt.
A bevételek között a közvetlen adók voltak a legdinamikusabbak. 1978 végétől minden adót a tárgyévben kell befizetni, így a befizetés kevésbé inflálódik. A bank-
kamatok után is adót kell fizetni.
A közvetett adóbevétel lassabban nőtt. A közvetett adók jövedelemrugalmas-
sága 1965 és 1970 között 095 volt,1970 és 1977 között 092- re csökkent. Egyike a legalacsonyabbaknak az OECD--országok között.A társadalombiztosítási hozzájárulásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyí-
tott rugalmassága 1.23-ról 1.17-re csökkent 1970 és 1973 között az 1965 és 1970 kö-
zötti időszakhoz viszonyítva, és mindössze 1.11 volt az 1973—1977. években. Ez rész- ben a munkaadói társadalombiztosítási hozzájárulások egy részének az állami költ—3 Statisztikai Szemle
370 GARA JUDIT
ségvetés által való átvállalásából, illetve elengedéséből adódik. Ennek ellenére a
társadalombiztosítási hozzájárulások a kötségvetés bevételei között -- csakúgy. minta bruttó hazai termékhez való orányukban — az OECD-országok között egyike a
legmagasabbaknak.
A költségvetési bevételek rugalmassága az 1965 és 1970 közötti 1.08-ról 1970—-
1977—re 1.12-re nőtt (1973-1977-ben 1.19 volt).
A folyó kiadások aránya a bruttó hazai termékben kifejezve a legfejlettebb
OECD-országokhoz hasonló lett. míg a bevételek arányában alul maradt Olaszor- szág. Az általános kormányzati kiadások részesedése a bruttó hazai termékben az 1970—es 37 százalékról 1977-ben 48 százalékra nőtt. A kiadások rugalmassága a
bruttó hazai termékhez viszonyítva 127 lett, az 1965 és 1970 közötti 1-hez képest.A folyó kiadások gyorsabban nőttek, mint a tőkekiadások, bár ez utóbbi növe- kedési rátája 1973 óta felgyorsult. Ennek ellenére a folyó és tőkekiadások arányá- ban a tőkekiadásoké nagyon alacsony maradt, sőt az 1970—es érték alatti volt. To—
vábbá a tőkekiaclásokon belül a beruházások aránya csökkent, mig az átutalásoké
nőtt. A bruttó hazai termékből a közületi beruházások aránya 1977-ben az 1970-esszinten maradt (3.540/0). Ellentétként a folyó kiadások aránya 32 százalékról (1970) 425 százalékra nőtt (1977). Ez a növekedés három fő tétel között oszlott meg: a kamatfizetések aránya mintegy 10 százalékra nőtt a deficitnövekedés következté—
ben (a kamatkifizetések 1977-ben a folyó kiadások 14 százalékát vették igénybe).
A közületi fogyasztás a bruttó hazai termékből további 1 százalékkal nőtt; ez első—
sorban az apparátusban kifizetett bérek növekedésének következménye. ami az egy főre vetített béremelkedésben, valamint az apparátus 25 százalékos állománynöve—
kedésének következtében jött létre 1970 és 1977 között. A harmadik — és minden bizonnyal leglényegesebb -- oka a kiadások növekedésének a társadalombiztosi—
tási jrttatások növekedése. ami a bruttó hazai termék 15 százalékáról (1970) annak
20 százalékára nőtt (1977). Ezen a növekményen belül a legjelentősebb volt az egészségügyi ellátás kiadásainak és a nyugdíjaknak a növekedése.
A költségvetés szerkezete 1974 és 1977 között az alábbiak szerint változott.
9. tábla
A költségvetés szerkezete
1974. ] 1915. 1976.' ; 1977."
Megnevezés
ivben
Folyó bevétel . . . 100,0 100,0 100,0 100,0
Egyenes adó . . . 19.5 21.4 232 24,7
Közvetett adó. . 31. 9 279 289 30,5
Társadalombiztosítási hozzájárulás 41, 6 43.03 41.9 39,6
Egyéb. . . 7.0 7.1 6.0 5.2
Folyó kiadás . . . 100,0 100,0 100,0 100,0
Fogyasztás (közületi) . . 38,5 34.1 32,7 32,8
Társadalombiztositási hozzájárulás 46.7 48.11 46.8 45.8
Termelői szubvenciók . . . 4.9 6.5 5.6 5.3
Kamat . . . . . . . . . . 7.0 8.4 12.4 13.7
Egyéb . . . 2.9 2.6 2.5 2.4
' Becsült adatok.
" Előrejelzés.
Forrás: ltaly. OECD Economic Surveys. 1977. március. 90. old. adatai alapján számolva
A költségvetés bevételi forrásai között növekvő az egyenes adó aránya (jóllehet
nemzetközi összehasonlitásban még mindig igen alacsony). de az összes többi be-
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 371
vételi forrás részesedése csökkenő. A folyó kiadások közül mind a közületi fogyasz—
tás. mind a társadalombiztosítási juttatások aránya csökken. A termelői szubven—
ciók és kamatkifizetések aránya viszont szembetűnően növekvő. A társadalombizto—
sítási hozzájárulások növekedési üteme mindkét vizsgált évben megelőzi (: jutto-
tások növekedési ütemét. A közületi beruházások növekedési üteme — különös te- kintettel az alacsony beruházási rátára — változatlanul nem kielégítő.Az olasz költségvetés szerkezetének jobb áttekintése céljából közöljük össze-
hosonlitásképpen néhány OECD-ország költségvetésének szerkezetét.
10. tábla
A költségvetés bevételei és kiadásai néhány OECD-országban
(az 1976—es folyó áros GDP százalékában)
Megnevezés §z§i7$seégl KÉÉgÉSSIg'; Furi—g.;— 52.123:— Svédország 313219—
Koztarsasag
Teljes folyó bevétel . . . . 42,2 40,9 42,4 25.7 57,4 36,3
Teljes adóbevétel . . . . 40.5 37,5 40,5 22,8 52,1 33.6
Ebből:
Közvetlen adó . . . 12,8 16.1 8.3 4,8 23,7 8.2
Közvetett adó . . . . . 12,3 13.2 14.3 7,0 152 10,3
Társadalombiztosítási hoz—
zójárulás . . . . . . 15,4 8.2 179 11,0 13,2 15,1
Teljes folyó kiadás . . . . 41,1 41,5 40.0 23,4 49,8 4l.3
Ebből:
Végső fogyasztás . . . . 20.4 21,8 14,7 10,3 25,6 13,2
Teljes átutalás . . . 19,1 15,2 24.1 12,7 21,9 22,9
Ebből: társadalombizto-
sításí kiadások . . . 14,1 11.0 19.0 8.0 16,1 20,2
Tőkekiadósok . . . . . . 5.3 5.3 4,1 3.3 4,2 5.2
Ebbőh
Beruházás . . . 3.3 4.4 3,7 2.7 4.2 3.8
Deficit, illetve szufficit . . [ —3,7 —4.9 [ —0.08
0.03 4,6 ! -—9,8
Forrás: National Accounts Stotistjcs. OECD. 1978.
A tábla adataiból a következők szűrhetők le:
—az összes bevétel a bruttó hazai termék százalékában Olaszországban jóval alacso- nyabb, mint a nála fejlettebb országokban (csak Spanyolország aránya marad alatta az olaszországi aránynak);
—az adóbevételekből a közvetlen adók aránya feltűnően alacsony, a társadalombizto- sitási hozzájárulások aránya a GDP-ben Franciaország után Olaszországban a legmagasabb:
-—a folyó kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya tekintetében Olaszország követi a legfejlettebb országokat;
——a társadalombiztosításí átutalásoknak a GDP-hez viszonyított aránya Olaszországban a legmagasabb;
—a tőkeberuházások a GDP—hez viszonyított aránya tekintetében az Egyesült Királyságot és Svédországot követően Olaszország a harmadik helyen áll, de a magasabb ráta is elég- telen az infrastruktúra terén mutatkozó tetemes elmaradottsághoz képest:
—o bevételek viszonylag alacsony, a kiadásoknak pedig magasabb aránya elkerülhe- tetlenül a kiemelkedően magas deficitben csapódik le.
A költségvetés nettó hatása a háztartások jövedelmére a következőképpen ala-
kult. (Lásd a 11. táblát.) —
A háztartások eredeti jövedelméből történt elvonások aránya minden vizsgált
időszakban felülmúlja a juttatások arányát. Mind az elvonások. mind a juttatások aránya növekvő az eredeti jövedelmekhez hasonlítva, és ez arra mutat, hogy az új—3.
372 GARA JUDIT
raelosztás növekvő tendenciájú nemcsak tömegében, hanem arányában is. Az el—
vonások 1978—ban haladták meg a legkevésbé a juttatásokból származó jövedelem-*-
kiegészítést oly módon. hogy az összes elvonás aránya a háztartások eredeti jöve-
delmére vetítve 1978-ban kisebb volt, mint 1977-ben. Az átutalt jövedelem növekvő aránya minden bizonnyal döntően a relatív nyugdíjak bevezetésének eredménye.11. tábla
A költségvetés hatása a háztartások jövedelmére
(százalék, milliárd líra)
1970—1974. [ 1975-1978. [ 1977. [ 1978.
Megnevezés
évek átlaga l évben
Költségvetési hozzájárulás a háztar- l
tások jövedelméhez' . . . 22,6 25.13 25,0 26.0
Elvonások: *
Közvetlen adó. . . . —6.2 ' -—8,0 —8.6 —9,3
Társadalombiztosítási hozzájárulás ' ,4
(munkavállalói) . . . —20,5 —20.9 —20.7 —19.3
Együttes hatás —4.1 ! —-3,6 t —4,3 5 x—2,6
' A háztartások eredeti jövedelmének arányában.
Forrás: Italy. OECD Economic Surveys. 1977. január.
Nyugdíj
, A nyugdíjak száma 1970 és 1977 közötti 13 millióról 16 millióra-emelkedett.
jóllehet már 1970 ben is magas volt a nyugdíjak száma (száz lakosra 28 nyagdíj, száz dolgozóra pedig 70 nyugdíjas jutott). A három milliós növekedésből több mint 2 millió nyugdíjat rokkantság címén folyósítottak (összesen 5.7 millió rokkantsági nyugdíjat folyósítottak). Az a körülmény, hogy a rokkantsági nyugdíjak száma ilyen magas Olaszországban, azzal függ össze, hogy ilyen nyugdíjat folyósítanak számos esetben —- különösen Délen -— olyanoknak is, akik ugyan nem rokkantak, de nem
jogosultak öregségi nyugdíjra. —
Óregkori szociális nyugdíjat, —— amelyet 1969- ben létesítettek azok számára.
akik nem rendelkeznek a létfenntartási eszközökkel — 1976— ban 12 millió embernek folyósítottak.
A nyugdíjak színvonala jelentősen nőtt az 1970es években, deaminimális nyugdíj még 1977 ben is az ipari átlagbérnek mindössze 20 százaléka körül volt A nyugdíjak eloszlása nagyon egyenetlen, nagy a koncentráció az alacsony nyug—
díjak körül. 1977-ben az lNPS (nyugdíjkassza) nyugdíjainak több mint 75 százaléka
a minimális szinten volt, és csak 4 százalékuk haladta meg az átlagbért. Aminimá-
lis nyugdíj 1977 ben 79 650 líra volt (kb. 90 dollár).
A nyugdíjösszeg kiszámításának módszere változott. 1968-tól a magánszektor- ban alkalmazásban álló dolgozók számára nem a hozzájárulás szerint hanem az
utolsó években elért bér alapján folyósítják a nyugdíjakat. Hasonló módszert alkal
maztak már korábban az önállók nyugdíjintézetében és a közszolgáltatásból nyug- díjba kerülőknél. 1971 -től pedig bevezették a nyugdíjaknak az áremelkedésékhez való igazítását (indexálását) is, és egyidejűleg felemelték az 1969 előtti nyugdíja- kat. 1976—1977-től az indexálást kiterjesztették. Eszerint a szociális nyugdíjakat és az önállóknak folyósított nyugdíjakat is indexálják minden naptáriév elejéna lét—fenntartási költségindex változásának megfelelően.
AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET 373
Az új rendszer szerint a szociális nyugdíjakat és az önállók nyugdíját minden év—
ben a létfenntartási indexszel korrigálják. Az alkalmazottak legkisebb nyugdíját az ipari minimális bérekhez igazítják, amely az utóbbi években gyorsabban nőtt, mint az árak.
A nyugdíjtömeg növekedése (a bruttó hazai termékhez mérten 1970—ben 8.7,
1977—ben már 12,5 százalék) együtt járt a költségvetési hiány növekedésével. a haz—
zájárulásoknak a kifizetésekhez viszonyított aránya 1970—ben 91 százalék, 1977-ben már csak 76 százalék volt. Az INPS alapja a kifizetéseknek 90 százalékát fedezte, nem így az önállók nyugdíjalapja. A hozzájárulás 1950—ben az átlagbér 10 száza—
léka volt, 1973-ban annak 232 százalékára nőtt. Az önállók nyugdíjalapjánál a fe- dezettségi arány nagyon alacsony volt, a gazdálkodók például 1977-ben jövedelmük 6 százalékát fizették hozzájárulásként, és az 2 millió biztosítottat érintett. Az ön- állók meghatározott összegű hozzájárulása a bérből élők hozzájárulásának mind- össze 7.5—11 százaléka. Az lNPS deficitjének 85 százaléka 1977—ben ebből. illetve az önállók számára kifizetett összegekből adódott, mivel hozzájárulásaik az összes
hozzájárulásnak csak mintegy 4.5 százalékát tették ki.
1979-ben Olaszországban nyugdíjreformot hajtottak végre. Ennek értelmében
— többek között — a minimális nyugdíjakat havi 102 500 líráról 123000 lírára eme- lik. (Azoknak az alkalmazásban állóknak nyugdíját pedig akiknek nyugdíja megha—
ladja a minimális szintet, komplex módon indexálják. Az indexálás az ár—, illetve a minimális bér emelkedéséből kombináltan történik. Az indexálás rugalmassága na- gyobb. mint egységnyi. A közületi szektorból nyugdíjba kerültek nyugdíját már ko- rábban hasonló módon indexálták.) Azok számára, akiknek az évi nyugdíja nem haladja meg a 17,5 millió lírát. a béremelések arányában megállapított nyugdíj- járulékot biztosítanak. A béremelkedés címén fizetett pótlék adóköteles. Az önállók társadalombiztosítási hozzájárulásait mintegy háromszorosára emelik.
Az lNPS kiadásai a nyugdíjak relatív értékének fenntartása miatt 3600 milliárd
lírával nőttek.Az együttes intézkedések hatására végül is a nyugdíjalap hiányának 2400 mil- liárd lírával kell csökkennie.
Az 1970—es évek második felében Olaszország az 1960-as évek .,gazdasági csoda" országából a fejlett tőkés országok leggyengébb láncszeme lett.
Olaszország ez idő tájt a kellő foglalkoztatottság hiányának és a magas inflá—
ciónak bűvös körében vergődik. Az infláció fékezésére restrikciós intézkedéseket hoznak, ez is visszahat a gazdaság általános fejlődésének lassúbbodására, amely nem képes biztosítani a rendelkezésre álló munkaerő foglalkoztatását. sem a tőke- kapacitás kihasználását. Alacsony a beruházási ráta Olaszországban, és a legala—
csonyabb a termelékenység növekedése a fejlett európai tőkés országok között.
Ezek a problémák a felszínen. amelyek azonban visszautalnak a gazdaság kró—
nikus strukturális válságáro. az ország területi és ágazati kétarcúságára (Dél prob- lémája, a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottsága).
Az ország gazdasági fejlődése a politikai konszenzus hiányában lelassult, jól—
lehet a fizetési mérleg javítása, az infláció fékezése terén mutatkoznak eredmények.
Ugyanakkor a vizsgált időszakban a munkásmozgalom horcainak eredménye—
képpen szociális téren számottevő eredmények születtek. Vonatkozik ez elsősorban
a mozgóbérskála 1975-ben bekövetkezett reformjára, amely a legmagasabb jöve-
delemkategória bázisán egységes összegű juttatásokkal biztosítja az áremelkedé—sekből a dolgozókra háruló veszteségek döntő kompenzálását. További vívmány,
374 GARA: AZ OLASZORSZÁG! TÁRSADALMI—GAZDASÁGI HELYZET
hogy a nyugdíjak reálértékének biztosításán túl Olaszországban egyre általáno-
sabb a nyugdíjak relatív értékének biztosítása, azaz a nyugdíjak nagy részét márnemcsak az ár, hanem kombináltan az ár, illetve a minimális bér emelkedéséhez is
igazítják. (A minimális nyugdíjak teljesen követik a minimális bérek emelkedését.) A legutóbbi idők intézkedései — a mozgóbérskála reformja és a relatív nyugdí-jak körének jelentős kiszélesítése — révén csökkent Olaszországban a jövedelem—
egyenlőtlenség. A mozgóbérskála—reform az egységes és plafonírozott bérkiegészíté—
sek révén, a relatív nyugdíjak rendszere pedig egyfelől a plafonírozottság és a prog—
resszív adóztatás, másfelől annak révén jövedelemegyenlitő hatású, hogy a társa—
dalomban általában a legalsó jövedelemkategóriákhoz tartozók jövedelmét vonja be a reáléletszínvonal-növekedés óramóba.
Végül, de nem utolsósorban némi javulás mutatkozott a munka és a tőke kö- zötti osztozkodásban is, azaz valamelyest csökkent Olaszországban ez idő tájt a
munkaadók és a munkavállalók közötti jövedelemkülönbség. A legújabb fejlemé-nyek azonban ismét a profit részesedési arányának növekedése irányába hatnak.
PE3iOME
Aerop nanarae'r namneümue uepru oőmecreeHHo-axonoMuueckoro nonoxser—mn e Hra- nun, yAenna ocoőoe suumanue couueanuM aonpocaM.
Bo atopoi nonoam-re 1970—be rvoe Hmm—m us crpaHbr ,,3KOHOMH'JSCKOI'O uyga"
1960-le ronoa npeapamnace : Hauőonee cnaőoe seen-ro cpenu passmux Kenu-ranwc-ru- uecxux c'rpau. Crpana Gopetcs c Henocratouuum ypOBHeM saunrocm u abicoxoü Hopmoü uncpnnunu. B uennx cnepmnaanus numnnunn BblHeceHbI OrpaHHl-IMTeanble meponpunwn, uto npuneno K semenneumo oőtuero paeam'nn anonomukn, Ho He oőecneuuno HH sar-m—
Toc'm Hanuuuoü paőoueü cunu HH ucnonbaosanna KanuTaanblx Momnocteü. Hopma Kenu- ranoanomeunü nannercn Huaxoü u pocr npousaonurenbnocrn prna a Mtanuu Hume, nem : .apyrux esponeücxux paaamux xenuranucrmecxux cvpanax. OAHako wmerotcn pesynb- ram : oőnacm ynyumermn nneremuoro óanauca " cAepxmaam—m mamanak.
OAHoapemem—ro a Teueuue paCCMm-puaeemoro nepuoga AOCTHrHyThI HeMaJ'lble pesynb- TaTbl :; couuanbuoü ccpepe. Aa'rop nae'r nonpoőnoe uznomer—me u ouemcy perpopri cxonbanmeü wxanu aapeőornoü nna'rbl. Aanbneümum couuanbnbrm peaynsrarom nane—
e'rcn nepem—re T. H. oruocmensnbrx nechü.
B Mmmm e Henoropoü Mepe couperunacs paauuua B noonax memAy paőovoAaTenn—
MH " rpynnmumucn, Ho Hoaeümue coőu'run cucca Aeüctsyror s Hanpasnenuu notamme-
HH)! .donu npnőbmeü. "
SUMMARY
The article shows the main features of the socio-ecanomic conditions in ltaly with special regard to social welfare.
in the second half of the 1970ies Italy, the country of the ..economic wonder" of the 1960ies became the weakest link in the chain of the developed capitalist countries. The country fights against unemployment and high inflation. Restrictive measures had been taken in order to restrain inflation which led to the slowdown of the general development of the econ- omy, without the capability of ensuring either the employment of the available labour force or the utilization of the capital. The investment rate is low. while among the developed European capitalist countries ltaly showed the least increase of porductivity. However. some results manifested themselves in the improvement of the balance of payments and in the control of the inflation.
At the same time considerable results were achieved in the investigated period in the field of social welfare. The article discusses and evaluates the details of the reform of the moving-wage-scale. A further result in social welfare was the introduction of the so-called relative retiring allowance.
The income differences of the employers and employees somewhat decreased in ltaly.
however. the recent development tends again towards the increase of the profit share.
