10. szám.
———888— 1936
mozgalom és a munkaproduktivitás megnövekedése Szovjetoroszországban. —— 'I'ait Ch.: A vándorlások ésatelepítés Ausztráliában, Új—Zélandban és Kana- dában. —— Plíssard R.: A kézművesség Tuniszban. I.
—— (2. sz.). llr'íníg K.: A közmunkák és az állami költségvetések. m— A társadalombiztosító intézetek tőkéinek elhelyezése, különös tekintettel a latin—
amerikai államokra, — Plissard R.: A kézművesség Tuniszban. ll. —— Goldschmidt P.: A családi pótlék Belgiumban. —— A nem testi munkát végző alkal—
mazottak statisztikája a különböző államokban. ———
(3. sz.). — Yates L. P.: Az ipari munkanélküliség és a visszatérés a földhöz Nagy-Britanniában. ——
A telepítés Chilében. A kifizetett munkabérekre és fizetésekre vonatkozó statisztikák.
Városok Lapja (31. évf. 17. sz., Buda—
pes! 1936, m.). —— Az egyszobás lakások házadó- mentességének hatása a városok háztartására. ——
A lakosság vándorlása a német városokban. — (18. sz.). Szondy K.: Budapest gazdasági hely- zetének vázlata a statisztika tükrében. — Nagy L.:
A magyar városok nyugdíjterhei. — Hogyan oszlik meg az adózás a város és a falu között.
Vierteljahrshefte zur Konjunktur—
forschung (11. évi. 1. sz., Berlin 1936, ném.).
—- Wagemann E.: Az államgazdaságj elv. —— Em- minger O.: A tengerhajózás válsága. —— Feílen J.:
A konjunkturális és inflációs ármozgalmak ismer- tetőjelei. — (2. sz.). —— lVagemann E.: A közgaz—
dasági elv. —— Bauer W.: Technikai haladás és pro—
duktivitás. —— Decken H. és Wagenführ R.: Az anyagi javak termelésének fejlődése és változása.
—— Nieschlag R.: Kiskereskedelem és áruházak az Egyesült Államokban. —— Brzosniowskg J.: Válto- zások Délkelet—Európa gazdasági szervezetében.
Wirtschaftsdionst (21. évf, 40. sz., Hamburg 1936, ném.). * Drews M.: A nyersanya- gok és az élelmiszerek a német behozatalban. ——
Splerhtnor F,: A külkereskedelem mint a nemzet-
.közi együttműködés úttörője. —— (41. sz.). — Huhle F.: Idar-Oberstein és annak kapcsolatai a világ- piaccal. —— Drews M.: Az új világpiaci árak a le—
értékelés következme'nyei? —— Fürbringer G.: Orosz- ország állatállománya és annak megoszlása.
Wirtschaft und Statistílc (16. évi.
18. sz., Berlin 1936, ném.). — A német nemzeti jövedelem 1935—ben. __, Az 1936. évi földhasználati felvétel. -——— A szarvasmarha-, juh-, sertés- és kecske—
fajták a Németbirodalomban. — A német nép
élettartama az! 1932/34. évi német halálozási táblák
alapján. —— (19. sz.). -— A bányaüzemek termelése 1935—ben. _— A sótermelés re's sóeladás az 1935/36.
számtartási évben. —— Az áruk származása a kül—
kereskedelemben. —— Az 1935. évi júniusi hivatalos munkabér—felvételek eredményei. —— A német tarto- mányok adósságai 1936 jún. 30-án. —— Az európai államok népmozgalma 1935-ben és 1936 első ne—
gyedében. —— A német nép téli segélyakciójának teljesítményei az 1935/36. évben.
Zeitschrift für schweizerische Statistik und Volkswirtschaft (72.
évf. 2. sz., Bern 1936, ném.). — Schwarz A.: Egy svájci ipari termelési statisztika létesítésének prob—
le'mája. —— Fischer E.: Az építőipari termelési sta—
tisztika, —— Cattani O.: Termelési statisztikai fel- vételek a svájci grépiparban. —— Büliler—Krayer H.:
Hozzászólás a svájci textilipari termelési statisz- tika gondolatához. —— Marti H.: Egy termelési sta—
tisztikai felvétel végrehajtásának lehetősége a gra—
fikai iparban. —— Harry A.: A termelési statisztika a svájci vízierő— és elektromosiparban —— A svájci részvénytársaságok osztaluékai 1934-ben. —— Új svájci statisztikai felvételek. — A mezőgazdasági termé- kek árai 1935—ben. _ Ernst J.: Az otthonmunká—
sok munkabérének struktúrája és annak gazdasági jelentősége. —— Pollog C. H.: A világ légiforgalmi hálózata és annak megoszlása.
n-...,-gin...II.-cluon[I'll-II-onlc-llonnu.no-.coocoo-ll.-unt-lgcooulnuratlan-llnll-l-o-nollllll.-
e KÚLÖNFÉLE e §
on"-nn-cnnnn-cnonnnn-n...---.-...-n'.lna..unu--n.--aun-unnn- c.---.-nc-un.-nuncuulnnuo-nuounnnn
Magyar Statisztikai Társaság.
Société Hongroise de Statistz'gue.
Előadóülések. — Séawces d'études.
Résume'. La se'ance diétudes du 11 novembre 1936 fut présidée par M. Aloijse Kovács, pré—
sídent de la Société. Celui-cí, en ouvrant la séance, rappela le 1506 annioersaire de la naíssance d,André Fáy, (lui avait fait le premier, en 1847, une table de mortalite' on Hongrie. — M. Nicolas Móricz, membre ordínaire, lut une communi—
cation intítulée: La répartítion par age
de la population dans la Hongrie
actuelle a la fin de 1935. —— Puís, M.
Louis Thírríng, membre ordinaíre. et le pré-
sident ont présenté leurs remarguvs sur le sujet traite' dans cette communication.
*
A Társaság 1936. november 11-én lefolyt elő- adóülésén Kovács Alajos, a Társaság elnöke meg- nyitó beszédében Fáy Andrásról emlékezett meg születésének 150. évfordulója alkalmából.
Kovács Alajos: Megemlékezés Fáy Andrásról.
Mielőtt ülésünk lulajdonképeni tárgyára térnénk, engedjék meg, hogy felidézzek egy évfordulót, amely bennünket statisztikusokat is közelről érdekel. Ebben az évben volt 150. évfordulója Fáy András szüle- tésének. Fáy András gróf Széchenyi Istvánnak méltó társa azoknak a nagyszabású nemzeti re- formoknak megtervezésében és részben kivitelé- hen, amelyek a mult század 30-as és 40—es éveit jellemzik. De talán kevesen tudják, hogy Fáy András a magyar bizt—ositásügy megszervezésével kapcsolatban maga is behatóan foglalkozott sta- tisztikával és ő szerkesztette meg az első magyar halandósági táblázatot, mert nem akarta minden
10. szám. ——889—— ltmti
változtatás nélkül elfogadni a külföldön már ak—
táblákat,
hogy azok nem alkalmasak teljesen a magyar vi—
kor használatos halandósági érezvén,
szonyokra. De azt is érezte, hogy az általa szer-
kesztett tábla sem mert
amint később kiadott munkájában, amelyben ezt a halandósági táblát közli, maga is megmondja;
halandósági tökéletes,
,,dolgozatom nem. annyira befejezett munka, mint gyeptörés". A szóbanforgó munka, amelynek címe ,.Adatok Magyarország bővebb ismertetésére" csak 1854—ben, tehát az abszolutizmus idejében jelent meg. () maga azonban a halandósági tablat 1847—
lmn készítette el, de csak hét évvel később tette
közzé, hogy mint mondja ,,becses s nem kis fá—
radsággal gyüjtött adataim veszőbe ne menjenek, másrészről, hogy pályanyitásom által az ország
készültebb lelkészoit, orvosait, statisztikusait e
nembeli bővebb kifejtésekre buzdítsam",
A magyar statisztikai tudomány mindenesetre hálás lehet Fáy Andrásnak ezért a munkáért, nem is annyira a benne között halandósági tábláért,
mint. inkább azért a gazdag népmozgalmi anyagért, amelyet (: munkában szintén közöl és amely ala—
pul szolgált a halandósági tábla megszerkesztése-
hez. Fáy hogy adatokat
szerezzen a halandósági tábla umegszerkesztéséhez,
1847—ben nem kevesebb, mint 700 feelszólítólevelet
tévő András, magyarországi
intézett az ország legkülönbözőbb helyein
egyházak lelkészeihez, kérve őket, hogy az egy- házi anyakönyvek alapján általa mellékelt minta szerint adják meg 10 évre visszamenőleg, még pedig 1837-től 1846—ig, a szülöttek számát, azután az elhaltakét a következő korcsoportosítás szerint:
0—1 éves, 1—3 éves, 3—10 éves és innen kezdve
10 éves korcsoportok szerint. Kérte azonkívül a '*haláloki adatokat is és a szülötteknek és elhaltak- nak nemek szerint való megoszlását, mindezeket az adatokat pedig évenkint a jelzett 10
Munkájában hálásan ismeri el, hogy kettő kivé' telével mind beküldottek a kívánt adatok. Ezek használhatók, s elő—
évről.
azonban nem voltak mind
fordult az, hogy egy—egy városban, vagy község- ben valamelyik vallásfelekezet adatait ki kellett hagynia s így a felhasznált és közölt adatok nem vonatkoznak az illető város vagy község egész lakosságára. Ezt azonban a közlésnél mindenütt
jelzi, sőt a létekszámadatokat, s ott, ahol szükséges,
a vallásfelekezetek híveinek számát is megadja Fé—
nyes Elek, vagy az egykori sematizmusok alapján.
Végeredményben adatai 769149 főnyi népességre vonatkoznak, ami tekintettel arra, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből, a Dunántúlról, Alföld-
ről és a Felvidékről gyűjtötte adatait (Erdély akkori különállása miatt egyáltalán nem szerepel adataiban) mindenesetre olyan tekintélyes szám.
amely .már egy reprezentatív statisztika alapjául szolgálhat
lilrdekelbet bennünket, hog' ez a közel 800
főnyi lakosság egy évszázaddal ezelőtt mennyi születést és halálozást produkált. 10 év alatt a születések száma volt 313202, a halálo—
zásokó pedig 242.024. A szaporodás tehát 71.178 fő. Ö természetesen még a régi módszerrel szá—
O Z Bil'
mítja ki az arányszámokat, amit ma már ke- vésbbé tudunk értékelni, a mai módszer szerint
számítva akkor 1000 lélekre esett 39'4 születés és 30'2 halálozás. A szaporodás tehát 1000 lélekre 9-2. Minthogy a,
tsak az 50—85
össz !állítások, Fáy András adatai igen értékesek,
magyarországi népmozgalomról évektől kezdve készültek hivatalos
mert bevilágítanak a magyarországi népességnek a szabadságharc előtti népmozgalmi viszonyaiba is. Fáy András e munkájának ismertetése és mélA latasa nagyobb teret és több időt érdemelne, mert szinte önként kínálkozik, hogy az egyes városok-
ról és községekről közölt adatokat a mostani,
majdnem száz évvel későbbi adatokkal összeha—
soulítsnk.
Az általa szerkesztett halandósági tábla min- denesetre érdekes kisérlet, de az az alapvető hi- bája van, hogy csak a halottak korszerinti meg- oszlásából indult ki és nem lévén meg neki egy—
által a megfelelő álló-népesség korszerint való tagozódása, nem tudta összevetni az egy-egy év- ben elhaltak számát a megfelelő korú élők szá—
mával. Ennélfogva egyszerűen a korévek szerint tagolt halottakat osztotta fel százalékosan és fel- tételezte azt, hogy az élőkből is ugyanolyan arány- szám szerint halnak meg, mint ahogy azt a halot—
laknak 1000 halottra kiszámított arányszáma mu- tatja. így tehát a halandóság nála jóval nagyobb- nak mutatkozott a valóságosnál. Az ő halandósági táblája. szerint a valószínű élettartam. vagyis
amikor a sziilötteknek fele elhal, csak 24 év volt,
ami még az akkori nagy gyermekltalandóság mel—
lett sem látszik valószínűnek. Igaz, hogy a cse- csemőhalandóság óriási volt, a 313202 szülöttei szemben 78.155 volt ugyanazon 10 év alatt a csecsemőhalottak száma, ami csaknem 25%—os
('secsemőhalandóságot jelent. A további két évben 40.915 gyermek pusztult el, s még 10 éves korig is igen nagy volt a gyermekhalandóság.
Fáy András ebben a munkájában nemcsak ezekkel a magyar adatokkal foglalkozik, hanem a külföldi irodalotm nyomán összefoglalja mind- azokat a tudnivalókat, amelyeket a statisztikai tudomány a népesedés kérdéseiről akkori állásá- ban nyujtani tudott, s ezzel a demografiának is—
meretét, amely akkoriban szinte terra incognita volt, nagymértékben fejlesztette. A Magyar Sta- tisztikai Társaság szükségét érezte annak. hogy ezen az évfordulón megemlékezzek Fáy András—
nak statisztikai működéséről és hálás kegyelettel áldozzon a nagy reformer emlékének.
10. szám.
Móricz Miklós r. tag Csonka-Magyarország né—
pének kor szerint való tagolódása 1935 végén cí—
men tartotta meg előadását. Az előadást folyóira- tunk más helyén közöljük.
Thin-ing Lajos r. tag hozzászólásában meg—
említette, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ille—
tékes osztályában meglévő ugyanezen számítás alap- ján munkapiaci szempontból ő is foglalkozott az 1930—1935. évi életkoreltolódások kérdésével. Szá- mítása azonban a munkabírő kor eltérő meghatá- rozása miatt nem egyezik teljesen az előadásban bemutatottal. A munkabiró kor kifogástalan meg—
állapítása különben sem könnyű s e téren előadó korcsoportosításával nem tud teljesen egyetérteni.
Régebben a hivatalos statisztikai közleményekbena 20—59. év szerepelt mint a teljes munkaképesség
kora,atágabban vett munkabíró korhoz azonbana
kimutatásokban rendszerint a 15—19 évesek is hozzá- számíttattak, mert sorukban nemcsak segítő család—
tag és tanonc van nagy számban, hanem teljes munkaerőnek számítható egyéb alkalmazott is. A 15—19 évesek számbavételének helyességét az 1930.
évi népszámlálás is igazolta, hiszen körükben 1930-ban szám szerint és aránylag is sokkal több voltakereső, mint pl. a 60 évnél idősebbek sorai- ban. Kétségtelen ugyan, hogy a háború óta a munkabiró kor felső határa kitolódott, a kereső fogalomnak azonban a nyugdíjasok és a birto—
kosok nagyobb aránya miatt a legmagasabb korl csoportokban már némileg más az értelme. Né- zete szerint a 60 évnél idősebb keresőket általá- ban még annyira sem szabad teljes értékű mun—
kaerők'nek tekinteni, mint a 15—49 éves korúakat.
Tehát előadónak az a megállapítása, hogy a 20—
69 évesek száma igen nagy mértékben megnőtt, számszerűleg helyes, de a munkapiaci helyzetet nem fedi teljesen. Ebből a szempontból kétség- kívül helyesebb a 15—59, vagy 15—64 éves kor—
csoportok lélekszámából kiindulni, bár természe- tesen a legfiatalabb két—három keresőképes év—
járat ideszámltása miatt az így nyert adatok sem egészen tökéletesek. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a 15—64 évesek száma 1930-tól 1935-ig csak 88.740 fővel, vagyis 1'54%-kal nőtt meg, míg ugyanakkor a 15 éven aluliak és 65 éven felüliek együttes lélekszáma 203.634—gyel, tehát 6'92%-kal emelkedett. A 15—64 évesek létszámának csupán igen enyhe emelkedése azután a munkapiaci hely- zetet kétségkívül kedvezően befolyásolta, még ha a kedvező hatást átmenetileg a gazdasági körül—
mények megnehezedése ellensúlyozhatta is. Egyéb—
ként munkap'iaci szempontból, az új munkaerő
—890—
elhelyezkedése szempontjából elsősorban a mun—
kabíró kor felső és alsó határán álló évjáratok lélekszáma az irányadó. 1930 óta a! 60—64 évesek száma csak úrnyalatilag nőtt meg s a 65—69 éve—
seké is csupán szerény mértékben emelkedett.
Minthogy a munkából kiválók elsősorban ezekből a korosztályokból kerülnek ki, számuk 1980—1935 folyamán évről—évre kb. egyenlően nagy lehe—tett (feltéve természetesen, hogy a továbbra is mun—
kában maradók számának alakulását a gazdasági körülmények nem befolyásolták túlságosan); ez- zel szemben a 15—19 évesek száma (egyben ennek a korcsoportnak az egyes évjárataiba tartozók száma is) 1930 óta előadó fejtegetéseiből kitűnőle—g nagyon megapadt. A :megürülő munkahellyel; kht azonos száma mellett tehát az új munkaerő, a munkába állók létszáma nagyon megfogyott; a munkapiaci helyzet legújabb javulásában ennek is elég nagy része lehet. A 15——64 év alapulvétele mellett természetesen a munkabírók-munkanem—
bírók arányának 1930—1935. évi alakulása is ked- vezőbb valamelyest, mint ahogy az az igen érdekes előadásból kitűnt.
Móricz Miklós előadónak a felszólalásra adott válasza után
Kovács Alajos elnök köszönetet mondott az előadónak igen érdekes és értékes előadásáérL.
Igazat ad Thirring Lajosnak abban, hogy a mun—
kabíró kor megállapításánál a 20—69 év alapul- vételének helyessége vitatható. Felső határnak a 69. év túlmagas. Viszont éppen a munkapiae szempontjából a 15—49 évesekkel számolni kell, minthogy a tmunkapiacot a szukreszceneia új hul- lámának érkezése jelentősen befolyásolja. Ez a korosztály pedig a legjobban fogyott meg. Fel"
szólaló a 18 évet venné alsó határnak. Ha csak lS—tól 59 évig is vesszük munkabírónak a népes- séget, 1930—35 között talán még fogyás is van._
Maga is foglalkozott hasonló számításokkal s arra a meggyőződésre jutott, hogy 1933—ban a háborús szülöttek meggyérült csoportjának munkaképes- korba jutása csökkenti a inunkanélküliséget.
Amily mértékben léptek be a munkaképes korba a háborús évjáratok, a munkanélküliséget oly mértékben csökkentették. Érdekes volna vizs—
gálni azt is, hogy az egyes ötéves korcsoportok öt év mulva mily mértékben fogynak meg. A ha—
lálozási statisztikával való egybevetésnek van ugyan módszertani nehézsége, de ha ötéves kor- csoportokkal számolunk, e hibaforrás
csökken.
hatása is
