Freedman, D.H.: Infláció az Egyesült Államokban, 1959–1974

1138 STATiSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

az Y: és az Xn értékeket iloenesi, amelyek meil- lett a függvény értéke max-i-mólliis. A Timber- gen-módiszer az yc változó a priori megiha- tározofct, kivá—nt értékéből indul ki. s azokat az Xn értékeket keresi, amelyek m—elllcett yc k*íváint érbélkze nyerhető. A harmadik módszer a szimuláció. Ez mindenek-előtt a cél és esz—

köwálrbozók meghatározás—ót, tehát a gazda- sógzpolitikai célok és eszközök pontos körül- írósát követeli meg. A szimuláció a gazda—

sági rendszer egészén végzett lkiisénliet, amely az esztközxvóilabazók tehetnél-ezett értékei melltletit (: célváltozók különböző értékeit adja ered- ményül. A gazdaságpolitikus feladata a különböző felxbétel'ezésellcneik megfelelő célvól—

hozó-variánsok közötti válogatós.

(ism.: Nyáry Zsigmond)

FREEDMAN, D. H.:

lNFLÁClÓ AZ EGYESULT ALLAMOKBAN.

1959—1974

(lnfiation in the United States. 1959—74: its im-

pact on employment, incomes and industrial rela- tions.) — International Labour Review. 19751 augusz- tus—szeptember. 125—147. p.

Az Egyesült Államokban, csakúgy mint a világ többi erősen iparosodott gazdaságában, 1973—tól kezdve nagymérvű infláció követke- zett be. A jelenség nem újkeletű, mértéke azonban felülmúlta a korábbi évekét. Bár az Egyesült Államok inflációja kevésbé drámai, mint egyes más országoké. messzemenő ha—

tása van nemcsak az ország belső gazdasá-

gi és társadalmi viszonyaira, hanem azokra az országokra is, melyekkel szoros kereske- delmi és pénzügyi kapcsolatban áll. A cikk egy hosszabb időszakra, 16 évre (1959—1974) vonatkozóan világítja meg az Egyesült Álla- mokban lezajlott inflációs folyamatot, az in- flációellenes politika módszereit és mindezek hatását a foglalkoztatottsógra. a jövedelmek- re és az ipari kapcsolatokra.

A jelenlegi helyzetből visszatekintve, 1960 közepéig az Egyesült Államokban az árak emelkedése nem tekinthető inflációs jellegű- nek. 1968 előtt a nagykereskedelmi árak emelkedése csak egy évben haladta meg a 3 százalékot, míg a fogyasztói árak növeke- dési üteme 1966-ig 2 százalék alatt volt. Az 1960—as évek közepétől kezdve gyors áremel- kedés kezdődött, amelyet a fogyasztói árak esetében 1971—ben és 1972-ben némileg mér—

sékelt (: bér- és órellenőrzés, 1973-ban azon- ban ismét fokozódott az áremelkedés, 1974—

ben pedig az előző évnél lényegesen gyor—

sabban. már 11 százalékkal nőttek a fogyasz- tói árak.

Ami a munkanélküliség arányát illeti, ez 1959 és 1964 között —— az Egyesült Államok mértékével mérve — elfogadható szintű volt.

átlagosan 5.7 százalék körül mozgott. 1966-

ban 3.8 százalékra esett vissza, majd 19?!) óta ismét emelkedő tendenciát mutat. Az 1966 és 1970 közötti mérsékeltebb munka—

nélküliségi aróny egybeesik a fogyasztói árak 1960—es évek végén bekövetkezett emelkedé- sével. A közgazdászokat erősen foglalkoz—

tatja a munkanélküliség aránya és a bérek.

illetve az árak emelkedési üteme közötti ösz- szefüggés kérdése. Kitűnt, hogy a bérek a munkanélküliség alacsonyabb szintje mellett gyorsabban nőnek. mint magasabb szint ese—

tén. Gazdasógpolitikai vonatkozásban ez azt jelentheti. hogy nagyobb munkanélküliség árán lassítható az infláció, vagy forditva, a munkanélküliség nagyobb mértékű csökken- tése magával hozza az inflációs ráta emel—

kedését.

A vizsgált időszak első néhány évét vi—

szonylagos árstabilitás jellemezte. 1965—re tehető az első év. amikor a fokozódó költ- ségvetési kiadások és fogyasztói igények nyomán az árak és a bérek növekedése gyorsulni kezdett- Ezektől az évektől kezdve a különböző költségvetési és pénzügyi aka- dályok erősen csökkentették a gazdasági ex—

panzió ütemét, és 1969-re még nem túl je- lentős visszaesés következett be. Ennek el- lenére folytatódott az árakra nehezedő inflá- ciós nyomás. Az 1966—1970-es években az infláció ellenállónak bizonyult a keresletsza- bólyozó gazdaságpolitikóvol szemben. és az ár— és bérintézkedések magukon viselték a várható gyors infláció jegyeit.

1971-ben az új gazdaságpolitika beveze—

téseként 90 napra befagyasztották a béreket és az árakat. Ez jelentette az első lépést ah-

hoz a 33 hónapig tartó szakaszhoz. amely közvetlen ór- és bérellenőrzést jelentett,. Az ezután következő időszakra a kormányzat — lényegesen csökkentett áremelkedés mellett -— ismét visszatért a szabadabban érvénye—

sülő piaci hatások politikájához. Ez a sza- kasz bizonyos eredményeket hozott, ameny—

nyiben a fogyasztói árak 1967 óta ekkor emelkedtek a leglassabban, évi átlagban csak 3,3 százalékkal. A fokozottabb ár— és bérellenőrzés hatékonyságáról megoszlottak a vélemények. de a szerző megitélése sze-

rint a rendszer 1973-ban történt felszámo—

lása, a gazdaság helyzetét tekintve, túlzot- tan gyors volt.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok ak- kori gozdasági fellendülése egybeesett a ví—

lágszerte fokozódó kereslettel, s ez erős nyo- mást gyakorolt a termelőkapacitósra, főként a nyersanyagok tekintetében. A dollár 1973.

évi leértékelése egyidejűleg az export fokozá- sa és a belföldi órak, főképpen a mezőgaz- dasógi termékek árának emelkedése irányá—

ban hatott, különös tekintettel a világmére—

tű hús- és gabonahiónyra. Az újonnan fellé—

pő jelenségek ismételten szükségessé tették az árellenőrzési rendszer bevezetését. de az

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ 1139

időközben életbe lépett olajembargó már ha- tástalanította a foganatosított intézkedéseket.

Kitűnt, hogy az olajembargóval elinditott nyersanyagár-emelkedés és az ezt követő gyorsuló ütemű inflációt ár- és bérellenőr—

zéssel nem lehet meggátolni.

E tapasztalat birtokában a kormányzat át—

tért a sokkal hagyományosabb. expanzió—

csökkentő pénzügyi politikára, azaz a pénz- és hitelforgalom, valamint a kormányzati ki- adások mérséklésére. Az infláció időközben kétjegyűvé vált, a gazdasági visszaesés ve- szélye azonban korlátozta azinfláció megfé- kezésére szolgáló intézkedések megtételét.

1974 végén egyes mutatók ugyan az inflá—

ció mértékének csökkenését jelezték, de a termelés, az értékesítés és a munkanélküli—

ség adataiból a második világháború óta nem tapasztalt méretű válság kibontakozá—

sára lehetett következtetni. Ennek elkerülé—

se érdekében a kormány, az eddigiektől el- térően. gazdaságösztönző politikát kezdett.

amely együtt jár az adók csökkenésével és a deficites költségvetéssel. Más szóval. az inflá—

cióellenes gazdaságpolitikáról áttértek a re- cesszióellenes gazdaságpolitikára.

A profitnak és a munkabéreknek a nemze- ti jövedelemből való részesedése a vizsgált időszakban jelentékenyen változott. A gaz—

dasági növekedés és az árstabilitás éveiben csökkent a munkabérek aránya és nőtt a profité. Az 1966-tól kezdve gyorsabb ütem—

bén emelkedő fogyasztói árak ellensúlyozó- saképpen nőtt a munkabérnek a nemzeti jö- vedelmen belüli aránya, de az infláció és a gazdasági pangás következtében a reálbé- rek növekedése mégis alacsonyabb volt, mint a korábbi időszakban.

Kétségtelen, hogy a reálbérek lassúbb üte- mű emelkedése, a fokozódó infláció ösztön—

zőleg hat a sztrájkmozgalomra, de a kevésbé stabil gazdasági viszonyok, az előre kiszámít- hatatlan ár—, jövedelem— és foglalkoztatottsági következmények a munkaerő pozíciójának gyengülése irányában hatnak.

A kérdés másik oldalát vizsgálva szerző az ipari munkabérek változásai és az inflá- ció közötti kapcsolatot elemzi. Megítélése szerint a vezető iparágakban végrehajtott, de kellőképpen nem ellenőrzött nagyarányú bér- rendezések növelik az inflációt. Az ilyen bér—

emelkedéseknek ugyanis akkor van meg a gazdasági alapjuk. amikor a termelékenység és a profit is nő. a gazdasági hanyatlás idő—

szakában azonban árfelhajtó szerepet tölte- nek be.

Mindezeket a tényezőket mérlegelve. a cikk írója a jelenlegi inflációt nem tekinti olyan ideiglenes jelenségnek. amely megfe- lelő kereslet- és jövedelemszabályozó intéz—

kedésekkel. esetleg a gazdasági fejlődés át- meneti. de világméretekben foganatosított fékezésével megszüntethető. Az 1966 és 1972

7.

közötti viszonylag mérsékelt. lényegében ke- resleti és költségszintből eredő áremelkedés- sel ellentétben a jelenlegi infláció számos belső és nemzetközi tényező együttes hatá- sát tükrözí, és hosszú távúnak igérkezik. Sú- lyosbítja a kérdést. hogy a folyamat erősza- kos eszközökkel való fékezése növeli (: mun—

kanélküliséget. Az inflációellenes intézkedé- sek akkor lesznek hatékonyak, ha részét ké—

pezik egy sokkal átfogóbb jellegű gazdaság-, politikának.

Az Egyesült Államokban a jelenlegi inflá- ció bizonyos fokig oka és hatása annak a harcnak. amelyet a munkáltatók és a munká- sok folytatnak a jövedelemelosztás érdeké- ben. A vezető iparágak béremelési törekvé- sei pedig a többi szektort is arra serkentik, hogy megfelelő részt kapjanak a nemzeti jö—

vedelemből. Jelenleg azonban az ilyen jel—

legű küzdelmek sokkal nehezebbek. mivel az infláció és a recesszió együttes nyomása alatt nem növekszik. sőt inkább csökken J nemzeti termék.

A cikk írója a vizsgált 16 év elemzése alap- ján arra a következtetésre jut. hogy az az infláció. amellyel az Egyesült Államok és a világ jelentős része szembenéz, a jelenlegi periódusban sokkal jelentősebb és veszélye- sebb, mint az időszak kezdetén. Hacsak nem választja az ország a termelékenység és a foglalkoztatottság további és nagyfokú csökkentésének útját, a jelenlegi infláció el- fogadható méretek közé szorítása jó néhány évet igényel. Ebben az időszakban viszont a legjobban sújtott rétegek fokozódó támoga- tására van szükség. Ehhez a támogatáshoz.

valamint az infláció ellenőrzéséhez az érde—

kelt szervezeteknek és csoportoknak együtt kell működniök.

(Ism.: Szőnyi Gyuláné)

PODDER, N. — KAKWANI. N. C.:

A VAGYON MEGOSZLASA AUSZTRÁLIÁBAN

(Distribution of wealth in Australia.) — The Re- view of Income and Wealth. 1976. 1. sz. 75—92. p.

A tanulmány két egyetemi tanszék 1966—

1967. évekre vonatkozó vizsgálatainak mód—

szerét és eredményeit ismerteti. A vizsgála—

tok keretében kiválasztott háztartások brut- tó vagyonát, tartozásait és nettó vagyonát vizsgálták, a családok szociális és demográ- fiai jellemzőivel összefüggésben. A vizsgá—

latok emellett a háztartások évi jövedelmé- nek megállapítására is kiterjedtek.

A vizsgálathoz az a megállapítás adta az ösztönzést, hogy a jövedelem önmagában nem ad teljes képet a háztartások gazdasá- gi helyzetéről. Sok idős embernek viszonylag alacsony a jövedelme. de elég vagyona van ahhoz, hogy szükség esetén arra támaszkod—