Munkanélküliség és "teljes foglalkoztatottság" az Egyesült Államokban

szeme ₁₇₁

Munkanélküliség és ))telies foglalkoztatottsága az Egyesült Államokban

Az Egyesült Államokban -—- a többi tőkés országhoz hasonlóan — a polgári közgazdászok szívesen megkerülik a ka- pitalista gazdaság időszerű, égető kérdé- seinek vizsgálatát.

Mindazonáltal a burzsoa közgazdászok nem vehetik semmibe azokat a kérdése- ket, amelyek a kapitalista gazdaság vál- ságos helyzetéből adódnak. A kapitaliz—

mus egyeduralma avilágon megszűnt és a gyorsan fejlődő tervszerű szocialista gazdaság sikereinek fényében'a kapitaliz- mus belső problémái sokszorta "élesebben, kritikusabban vetődnek fel. Ezért a pol- gári közgazdaságtannak időszerű ideoló- giai alapot, ,,közgazdasági fegyverzetet"

kell teremtenie a tőkések részére ahhoz a harchoz, amelyet uralmuk megvédése érdekében folytatnak.

így kerültek felszínre az utóbbi évtize—

dekben azok a különböző elméletek, ame- lyek a kapitalista gazdaság válságmen—

tessé tételét, ,,tervszerűsítését" igérték, így születtek meg Keynes és követőinek a kapitalizmus stabilizálását ígérő tanai és nem utolsó sorban a ,,teljes foglalkoz—

tatottság" irodalma.

Mindezekre a polgári elméletekre Jel- lemző az, hogy különösen sokat foglal- koznak a munkanélküliség és a foglalkoz- tatottság problémáival. Ez könnyen ért- hető: akapitalizmus általános válságának egyik legárulőbb jele a munkanélküliek tömegeinek rendkívüli megnövekedése és a tömeges munkanélküliség krónikussá válása.

Ezeket a jelenségeket igyekeztek min- denképpen, megmagyarázni és igazolni már 1931-ben a csikágói egyetemen a leg—

nevesebb polgári közgazdászok—Keynes és mások —— amikor ,,A munkanélküliség, mint világprobléma" cím alatt tartottak felolvasásokat. E felolvasásokon Karl Pribram, a frankfurti egytem meghívott professzora aggodalmasan jegyezte meg:

,,1930. közepéig a munkanélküliek száma több mint kétszeresére emelkedett, mintegy 11 millió főt érve el és az év végéig számukat már 19—22 millió főre becsülték... Emellett ott van a részleges munkanélküliség számbavehetetlen tö- mege... Felesleges leirni azt a pusztító

hatást, amivel a munkanélküliség az egyes munkás számára jár.. Csaknem csodával határos, hogy ez a helyzet nem vezetett súlyos szociális megrendülése];- hez számos európai országban."1

Pribram, Keynes és a többiek aggo- dalma nem a munkások iránt érzett rész—

vétből fakadt, hanem a kapitalista tár- sadalmat fenyegető ,,szociális megrendü- lések" lehetőségének a réme szólította őket a katedrára.

A tőkés országok közgazdasági iro- dalma azóta$ is sokat foglalkozott a munkanélküliség és a foglalkoztatottság problémáival. Ezeknek történelmi feldob.

gozása és bírálata meghaladja e cikk ke- reteit. Cikkünk keretében csak néhány olyan amerikai véleményt teszünk bí- ,

rálat tárgyává, amelyek az Egyesült

Államok gazdasági életében jelentkező válságjelenségekkel és a munkanélküli—

ség nagyarányú megnövekedésével pár—- huzamosan az utóbbi időben tüntek fel, s amelyek a ,,teljes foglalkoztatottságra"

vonatkozó polgári nézetek újabb előtér- bekerülésére utalnak.

I. A krónikus tömeges munkanélküliség az Egyesült Államokban

A kapitalizmus általános válságának egyik fő jellemzője —— a krónikus töme- ges munkanélküliség —— az Egyesült Álla- mok gazdasági helyzetének is állandó ki- sérőjévé vált az utóbbi évtizedekben.

A burzsoá amerikai statisztika sem a multban, se ma nem foglalkozik alapo- san a munkanélküliség számbavételével.

A munkanélküliségre Vonatkozó statisz- tikai adatok legtöbbször pontatlanok, szépítettek, hamis képet adnak.

Érdemes erre vonatkozólag ismertetni a ,,The Economist" c. ismert angol köz—

gazdasági hetilap 1954. november 6—i szá—

mában közölt megállapításokat: ,,A Nép-

számlálási Hivatal maga is elismeri, hogy a munkanélküliségre vonatkozó adatai- ban magas a statisztikai hibaszázalék.

Ezen túlmenően, mivel a számlálóbizto- sokat (az Ewesült Államokban a munka-

' K. Pribram: World—Unemployment and Ha Problems. Megjelent az ..Unemployment as a World—

Problem" c, kötetben, Chicago. 1931. 46—48. old.

172

nélküliségi statisztikákat 21 000 család számlálóbiztosok útján történő havi kif kérdezése révén állítják össze) az ural—

mon lévő párt javasolja munkakörükbe, csupán néhány túlzottan párthű szám—

lálóbiztosra van ahhoz szükség, hogy a partvonal érdekében jelentős mértékben

részrehajló eredmény szülessék."

Azonban még ezekből a burzsoa sta- tisztikusok által közzétett adatokból is a munkanélküliség fokozatos növekedését látjuk. Lássuk először az 1929—től 1938-ig . terjedő évek adatait.

Teljes és részleges munkam?lküliségl az Egyesült Államokban (1929—1938)

Összes (tel- Teljes mun- 33552: jes 4- részle-

kanélküliek küliek ges munka-

Ev száma száma. nélküliek

száma

* millió fő

4,5 .

7,9 — . .

10,0 7,3 17,8

12,5 8,2 20,7

12,3 8,3 20,6

10,5 9,7 20,2

9,4 9,0 18,4

7,0 8,7 lő,?

5,4 8,4 13,8

8,5 8,9 17,4

* A mezőgazdaságot nem számítva!

31938. IV. hó.

Forrás: Statistical Year-Book of the League of Nations. 1937/38. és Historical Statistics of the Uni—

ted States, 1789—1945. adatai alapján számítva

Az előbbi tábla -— amelyet a Népszövet—

ség és az Egyesült ,, Államok hivatalos—

adatai alapján állítottunk össze -— bár) valószínűleg nem ad teljes képet, mégis a tömeges munkanélküliség valóságára—

utal. Amint ezekből az adatokból kitűnik;

1929 és 1938 között az Egyesült Alla—

mokban a mezőgazdaságon kívüli munka—

erőnek kb. 33—530/o-a teljesen vagy rész-r legesen munkanélküli volt.

A válság idején a polgári közgazdászok;

által kidolgozott ,,tervgazdálkodási" ' rend——

szabályok segítségével a ,,teljes foglal—?

koztatottságot", a munkanélküliség fel—A számolását nem tudták elérni; A korszak nagy teryszerűsítési, szabályozási kisér—

lete, a roosevelti ,,New Deal" ilyen érte——

lemben nem érte el célját, holott —— az, ,,olcsó pénz" (vagyis alacsony kamatláb), az inflációs rendszabályok és a nagy ál—

lami beruházások keynesi receptje sze—%

rint —— az Egyesült Államokban l931—tőli 1937-ig a kamatlábat 3,4%—ról 1,9%—ra csökkentették, 5 állami eszközökből 1933- és 1939 között 30 milliárd dollár beru—v házást végeztek.

A háború évei alatt az Egyesült Álla—4- mokban a munkanélküliség — a fegyve—

res erők megnövekedése és a haditermelése nagyarányú kibontakozása következtében:

— enyhült ugyan, de teljesen nem szűnt:

meg.

Teljes és részleges munkanélküliségi az Egyesült Államokban (1939—1945) __

1939. 1940. 1941. ' 1'942. 1943. 1944. 1945.

Megnevezés

"

millió fő

Telleaen munkanélküliek ... 8.1 _ 5,6 2.7 1,1 0,7 1,0

Részleges munkanélküliek ... . . és,!) 5.7 7,0 7,7

Összesen (teljes-Hészleges) munkanélküliek ... . . ' 9,0 6,8 7,7 8,7

1 A mezőgazdaságot nem számítva.

Forrás: Statistical Abstract of the United Statelgll952.

Amint a táblából kitűnik, a munka—- nélküliség még 1943—ban is -—- amikor az amerikai ipari termelés a hadiipar felfej—

lesztése következtében egy azóta sem el- ért csúcsszínvonalra emelkedett — arány—

lag jelentős volt.

Az Egyesült Államokban a háború után a munkanélküliség ismét jelentősen

megnőtt. (Lásd a 173. oldalon lévő felső táblát.)

Ezekhez a számokhoz (amelyek pedig-i hivatalos s feltehetően szépített adatokl), ' felesleges kommentárt fűzni. Ezek az., adatok önmagukban is az úgynevezett ,,amerikai kivételesség" elméletének csat-w ' tanó cáfolatát jelentik. 4 (

Az amerikai imperialisták által kirob—

bantott koreai háború tartama alatt a hadiipari termelés fokozása, a hadsereg, a hadiflotta és a légierők személyi állo—f

'SZBMLE

173

Teljes és részleges munkanélküliség1 az Egyesült Államokban 1946—1950

Eéazlegesen Összes mun- Teljes mun- k kanélküliek

kanálküliek Jaaa (teljes-l-

É'v száma. száma részleges)

' száma

millió fő

"1946 . 2,3 7,5 9,8

1947 2,1 8,2 10,3

1948 2,l 11,0 13,1

1949 . . 3,4 12,2 15,6

1950 ._. ... 3,1 12,6 15,7

* A mezőgazdaságot nem számítva.

1 Forrás: Statistical Abstract of the United States, 952.

mányának felduzzasztása következtében a munkanélküliség valamelyest csökkent.

o,,Teljes 'foglalkoztatottságról" azonban természetesen szó sem volt, amint ezt az alábbi táblából láthatjuk:

Teljes és részleges 'rn'u,'nka'nélküliség1 az Egyesült Államokban (1951—1954)

1951.! 1952. ! 1953.l1954.

Megnevezés ————————-————-——-

március Teljesen munkanélküliek

(millió fő) . . . ... 2,9 2,3 2,5 5,0 Bészlegeseu munkanélkü-

liek (millió fő) ... 9,7 9,7 ' 9,7 10,0

Összes (teljes 4— részleges)

munkanélküliek(milllóíő) 12,6 12,o ! ím 15,o

! A mezőgazdaságot nem számítva. _

Forrás: Monthly Labor Review. 1952. Z.,x1954. 2.

es 1954. 6. szám. A teljesen munkanélküliekre vonat--

?kozó sor Renier szakszervezeti vezető adatközlése iján korrigálva. Tekintettel arra. hogy 1954-re még csak a márciusi adat állt rendelkezésre., az összehasonlíthatóság érdekében az adatok minden évben márciusra vonatkoznak.

A munkanélküliség színvonala tehát ebben a korszakban is igen jelentős mé—

retű volt sa koreai háború befejeződése után, 1953. második felében és 1954. első felében a gazdasági válság érlelődése folytán a munkanélküliek száma újból

erősen emelkedett.

!

Az 1929. és 1954. közötti korszak munkanélküliségi adatainak ez a rövid összefoglalója megmutatja számunkra azt, hogy a polgári közgazdák évtizedek óta a gyakorlat tényeinek szemethúnyva hirdetik a ,,teljes foglalkoztatottság" ha—

mis jelszavát.

Marx már a Tőkében rámutatott arra, hogy a munkanélküliség a kapitalizmus elkerülhetetlen jelensége, sőt egyenesen a tőkés gazdaság létfeltételeihez tartozik.

,,A munkásnépesség abszolút száma ál- dandóan gyorsabban nő, mint a változó tőke vagy foglalkoztatásának eszközei. A tőke felhalmozása tehát... állandóan vi—

szonylagos, azaz a tőke közepes értékesí—

tési szükségleteihez viszonyítva fölös,

tehát fölösleges, vagyis munkásetúlnépes- séget hoz létref") Marx tehát már a múlt században kimutatta, hogy a tőke szer- ves összetételének növekedése és a munka- nélküliség között szoros összefüggés van, mert ,,a munkásnépesség az általa létre- hozott tőkefelhalmozással együtt nö—

vekvő terjedelemben termeli azokat az eszközöket, amelyek őt magát viszonylag fölösszámúvá teszik. A tőkés termelő mód sajátságos népesedési törvénye ez..."

Marx ezenkívül rámutatott arra is, hogy ,,ez a túlnépesség a tőkés felhalmo- zás emeltyűjévé, sőt a tőkés termelőmód egyik létfeltételévé válik. A tőkés terme- lés számára nem elegendő a rendelke—

zésre álló munkaerőnek az a mennyisége, amelyet a népesség természetes szaporo- dása, biztosit. Szabad játékához ettől a természeti korláttól független ipari tar—

talékseregre van szükége."

Ezek alapján teljesen világos, hogy a kapitalizmusban ,,teljes foglalkoztatott- ság"—ot feltételezni teljeséggel lehetetlen, mivel ez ellentétben áll a kapitalizmus népesedési törvényével és általában a tő—

kés gazdaság létfeltételeivel. Különösen képtelenek a ,,teljes foglalkoztatóttság"

megvalósíthatóságára vonatkozó állítások a kapitalizmus általános válságának vi- szonyai között, amikor a munkanélküli- ség addig nem tapasztalt tömeges mére—

teket ölt, és krónikussá válik. —

Egyébként statisztikailag is bizonyít—

ható (amint ezt a felsorolt adatokból lát- hattuk), hogy a ,,teljes foglalkoztatott—

ság"-ról való fecsegés ellenére, éppúgy mint azelőtt, 1929 és 1954 között is a.

munkanélküliség sem a ,,New Deal", sem a második világháború hadigazdasága, sem a "Marshall-terv", sem a koreai há—

borús konjunktúra idején nem szűnt meg, mint ahogylr ez a kapitalizmus kö—

rülményei -—— és különösen az általános

1 Marx, A tőke I. kötet, GSI—687. old. Szikra.

1949. A kiemelések Marxtól származnak,

174 ,

válság viszonyai — között nem is szűn- het meg. A munkanélküliség és a munka—

nélküliség következményeinek megszün- tetéséhez csakis a kapitalista gazdasági és társadalmi rend felszámolása útján lehet eljutni.

n. A ,,teljes foglalkoztatottság" kérdésé- nek űjabb előtérbekerülése

Az utóbbi időben —— az Egyesült Alla—

mokban fokozódó gazdasági nehézségek hatására —— a polgári amerikai közgaz—

dászok fokozott figyelemmel fordultak a ,,teljes foglalkoztatottság" kérdései felé.

Az amerikai gazdaság érlelődő perió—

dikus válságának előjelei (az ipari ter—

melés csökkenése, a munkanélküliség fokozódása, az árukészletek: felhalmozó- dása stb.) ismét arra ösztönzik e közgaz—

dákat, hogy egy olyan utat keressenek, amely kivezet a nehézségekből s lehetővé teszi a válság elkerülését.

Ezzel van kapcsolatban az, hogy a Harvard Egyetem — a polgári amerikai közgazdaságtan egyik központja —- köz—

gazdasági folyóirata a ,,The Review of Economics and Statistics" 1953. végén vezető helyen, a kérdés jelentőségét hangsúlyozva vitát indított a ,,teljes fog—

lalkoztatottság" és a ,,tervezés" kérdé- seiről.

A vita során megjelent cikkében Alvin H. Hansen, a Harvard Egyetem politikai gazdaságtan professzora, nyomatékosan hangoztatta, hogy a fokozódó munkanél- küliség problémáját a közgazdászoknak igen komolyan kell venniök és fel kell készülniük különféle megoldási módoza- tok kidolgozására.

A munkanélküliség kérdései körül forgó jelenlegi vita fő jellegzetessége az, hogy a hozzászólók elsősorban annak bi- zonyítására törekszenek: a kapitalista gazdaságot az eddigi tervek és kísérletek kudarcai ellenére mégis tervszerűvé le- het tenni, s elkerülve a válságot meg lehet valósítani a teljes foglalkoztatottságot.

Erre azért van szükség, mert ma már a polgári közvélemény 'is bizonyosfokú szkepticizmussal tekint a foglalkoztatott- ság problémája felé. így például az emlí- tett Hansen professzor is kénytelen elis- merni, hogy az úgynevezett ,,Nemzeti Tervezési Társaság" által a háború befe—

' szea—e'

jezésekor kiadott terv2 —-_amely az 1945—

től 1950-ig terjedő kor perspektivikus, terve volt —— csak, azért nem bizonyult teljesen irreálisnak, mert közbejött ,,a—

hidegháború és ténylegesen kifejlődött

egy váratlanul nagy hadi— és külföldi se—

gélyprogram."3

A korábbi tervek sikertelenségét a vi—

tában résztvevők csaknem egyötetűen azzal igyekeznek megmagyarázni, hogy azokat nem kellő szakértelemmel állítot- ták össze. így például Hansen is azt ál—

lítja, hogy a korábbi tervek kudarcaiból nem az következik, hogy a kapitalista termelési viszonyok között a tervszerű—, sítés lehetetlen, hanem csak az, hogy na—

gyobb hozzáértéssel, alaposabb munkával kell a terveket összeállítani.

Igen jellemző ebben a tekintetben Kenneth E. Boulding, a michigani egye-r tem közgazdasági professzorának cikke.

Boulding azt állítja, hogy a tervezés lé—

nyegében lehetséges, 3 a megvalósítással- kapcsolatban a "nehézségek az államveze—

tés alacsony szinvonalából adódnak. Vé- leménye szerint: ,,A történelem különös

iróniája lenné, hogy éppen abban a pilla-

natban, amikor a kapitalista rendszer megismerése olyan ponthoz jutott el,.

hogy a kapitalizmust meglehetősen köny——

nyen egy lényegében állandó alapra le—

hetne helyezni, vélt barátainak tudatlan—

sága megsemmisitse a kapitalista rend- szert."4 Kijelenti azt is, hogy: ,,Nem túl——

zás azt állítani, hogy a kongresszusi ta—

gok 'többsége nem érti meg még a leg-' egyszerűbb közgazdasági sémákat sem és ilyen viszonyok között nem lehetetlen el—

képzelni egy nagy gazdasági szerencsét.-—

lenséget az elkövetkező néhány éven belül az Egyesült Államokban."4

Annál furcsább, hogy Boulding a kon-—

gresszusi tagok (egyébként általunk egy—f _ általán nem vitatott) közgazdasági analfa—

betizmusára hárítja a felelősséget a ka—

pitalizmus belső törvényszerűségekből fa- kadó nehézségeiért, mert cikkében nem árul el semmit annak az állítólagos ,,mély' megismerés"—nek a részleteiről, amelynek alapján a kapitalizmust ,,álladó alapra lehetne helyezni." Ellenkezőleg, maga is"

, National Budgets for Full Employment, Natio- nal Planning Association, 1945.

' Loung—run and Short-run Adíustments. The—

Review of Economics and. Statistics. 1953. nov.

4 Kenneth E. Boulding: Projection, perdicüom and precarionsness, The Review of Economics and:

Stalistics, 1953. november, 260. old. '

SZEMLE

; 175

bevallja, hogy ,,Még ha sokkal többet is

tudnánk a rendszer szerkezetéről és di-

namikájáról, természetesen az előrelátás;

-—_- abban az értelemben, amelyben a csillagászok használják ezt a fogalmat

—— lehetetlen lenne a rendszerben lévő véletlen és külsőleges elemek létezése miatt."5 Ezenkívül a kormánykiadások ,,megtervezéséről" szólva, elismeri, hogy ,,... ezt talán a legnehezebb előrelátni.

A szám légbőlkapott kell, hogy legyen, valakinek, főleg a jövendő nemzetközi helyzetre vonatkozó becsléséből kiin- dulvafm

Az amerikai polgári közgazdák a ,,tel- jes foglalkoztatottság" megvalósítását il—

letően nemcsak a közgazdasági szakér—

telem fokozott alkalmazásától várnak sikereket, hanem sokat hivatkoznak az ú. n. ,,beépített stabilizátorok" jelentősé—

gére is. ,,Beépített stabilizátoroknak" -——

angolul: built-in stabilizers — nevezi az amerikai burzsoá közgazdasági irodalom az olyan intézkedéseket, illetve intézmé—

nyeket, mint a társadalombiztositás, munkanélküli—segélyezés, kötelező mini—

mális bérmegállapítás, közmunkák stb.

Ezeket a válságok ellen ható, illetve a válságot enyhítő tényezőknek számítják, amelyek elősegítik a ,,stabilitást". Igy pél- dául Boulding szerint: ,,Még nem tudjuk valójában, hogy a beépített stabilizátorok tekintetben mekkora a különbség az 1929. évi és a mai helyzet között, de meg—

lehetősen— bizonyosak vagyunk abban, hogy ma a helyzet kedvezőbb, mint an- nak idején volt."1

A marxista közgazdászok természete- sen már sokszor rámutattak arra, hogy ezeknek . az állítólagos ,,stabilizátorok—

nak" a segítségével a válságokat elke—

rülni nem lehet. A ,,Political Affairs" ——

az Egyesült Államok Kommunista Pártja elméleti folyóirata — 1954. februári szá—

mában Mary Norris helyesen jegyzi meg:

,,Még kedvező körülmények fennforgása esetén sem képesek ezek a ,,beépített"

védőeszközök arra, amit állítanak róluk;

ténylegesen nem tudják megakadályozni a válságot. Ezeknek a rendszabályoknak a többsége Európában és Angliában léte—

zett már valamivel az 1929—1932. évi

5 I. m. 258. oldal.

' 1. m. 257. oldal.

" I, m 259 oldal.

, lyezkedik,

válság előtt, a válságot azonban mégsem tudták ott elhárítani. Ezen túlmenően saját országunkban ezek a rendszabályok , még a New Deal tetőpontja idején sem 'hoztak teljes stabilizálást."a

Egyes közgazdászok —- hogy a ,,teljes foglalkoztatottság" megvalósíthatóságát.

nagyobb hitellel bizonyíthassák —— a, konkrét amerikai viszonyokra vonatkozó.

számszerű tervezeteket állítanak össze.

Igen jellemző ebben a tekintetben az, ekonometrikus9 irányzathoz tartozó R. S.

Weinberg cikke, amelyet nemrég közölt az Amerikai Közgazdasági Társaság fo- lyóirata, a ,,The American Economic Re—

viewm.

Weinberg mielőtt tervezetét felépítenér meghatározza, hogy -— szerinte -—- mi te- kinthető "teljes foglalkoztatottságnak".

Mindenekelőtt bejelenti, hogy ,,bevezet, egy változó tényezőt, az ú. n. minimális súrlódási munkanélküliséget, vagyis a munkanélküliségnek azt a színvonalát,

amely elfogadható a teljes foglalkozta—

tottsági fokon."n '

Weinberg tehát arra az álláspontra he—

hogy mindaddig, amíg a mukanélküliség nem magasabb, mint az, általa meghatározott ,,minimális súrlódási munkanélküliség", addig teljes foglalkoz-—

tatottság áll fenn.

íme a Weinberg—féle Kolombusz tojás:

a tőkés rendszerben egyszerre teljes fog-—

lalkoztatottság és munkanélküliség is le- het. A dolog roppant egyszerű: csupán be kellett vezetni a minimális súrlódási munkanélküliség fogalmát, azt elfogad-—

hatónak kellett nyilvánítani, s a ,,teljes foglalkoztatottság" megoldott problémává vált...

Érdemes szemügyre venni, hogy néz ki

konkréten a ,,teljes foglalkoztatottság"

Weinberg-féle tervezete.

' Mary Norris: The Economic Gnollook, Political

Affairs, 1954. február, 41. oldal.

' Az ekonomelria a jelenlegi burzsoá közgazda—

ságtanban elterjedt irányzat. —— amely a gazdasági élet törvényszerüségeit a jelenségek puszta meny- nyisegi összefüggéseire vezetve vissza -— a gazda—

sági összefüggések feltárására a legalkalmasabb esz- közt a matematikában látja A jelenségek minőségi elemzését elvetve :: kapitalista rendszer ,,harmoni- aljának" igazolására törekszik.

" R. S. Weinberg: Full—Employment 1955—1960.

—— a Feasibilily Test. The American Economic Review, 1953. december, 800. oldal,

" I. m. 860. oldal.

176 _{* Tsz—EMm '}

Foglalkoztatottság és munkanélküliség az; Egyesült Államokban 1955—1960

(milliő fő)

Megnevezés 1955. 1956. 1957, 1958. 1959. 1960.

Foglalkoztatottak száma ... 64,4 65,8 66,9 67,9 69,1 170,0

Munkanélküliek száma *

1. változat ... — -— 1,0 1,5 2,1 2,7

11- ,, 1,9 2,9 4,2 5,1 6,1 7,1

111- ,, 4,4 5,9 7,4 s,7 10,1 11,4

A tervezettel kapcsolatban elsősorban arra kell rámutatni, hogy Weinberg a részlegesen munkanélküliek óriási töme- geit —- a háború befejezése óta átlagosan 10 millió embert —— egyszerűen a foglal—

koztatottak közé sorolja, holott a 10 millió részlegesen munkanélküli munkaidő ki- esése kb. 5,5 millió teljesen munkanélküli

munkaidő kiesésével egyenlő.

Másrészt pedig még a teljes munkanél—

küliség alakulására vonatkozó III. — vagyis legkedvezőtlenebb változat — is indokolatlanul alacsony bázisból indul ki.

Köztudomású ugyanis, hogy a teljesen munkanélküliek száma 1954—ben és 1955 elején meghaladta az 5 millió főt az

Egyesült Államokban, úgy, hogy a III.

változat növekedési ütemét feltételezve a teljesen munkanélküliek száma 1960—ban 12—13 millió fő körül kell hogy legyen.

Egyébként a tervezet második —— te- hát közepes —— változata szerint is 1960- ban 7,1 millió teljesen munkanélküli lesz

az Egyesült Államokban, nem beszélve a

részleges munkanélküliekről, akikről a szerző ,,megfeledkezett".

Amint ebből látható, Weinberg terve—

zete, amely a ,,teljes foglalkoztatottság,"

megvalós—ithatóságának bebizonyítására született, valójában arra irányuló kísér- let, hogy a milliós tömegek munkanél—

küliségét és egyre romló helyzetét a ,,tel—

jes foglalkoztatottság" jelszavának leple alatt szentesítse.

Ezirányú törekvésben Weinberg koránt—

sem áll egyedül a polgári amerikai köz—

gazdászok között. Gerhard Colon például ,,Az amerikai gazdaság 1960—ban" című tanulmányában" az úgynevezett polgári munkaerő 40/0-05 munkanélküliségét szin- te'n ,,teljes foglalkoztatottságnak" tekinti.

Ugyanakkor vannak olyan közgazdá—

szok is, akik csaknem nyíltan a tömeges

** G, Colm American Economy in 1960, Washing- ton, 1952.

munkanélküliség szükségességének a vé—

delmére kelnek. Jellemző ebben a tekin—

tetben a Harvard Egyetemen tanító Sum—

ner H. Slichter nemrég megjelent cikke, amelyben bírálat tárgyává tette Colm fentebb említett 40/0—03 munkanélküliségi tervezetét, mint olyat, amely nemkívána- tosan alacsonyra szabja meg a munka-—

(nélküliség fokát. Amint Slichter cikkében

kifejti, kérdés, hogy: ,,40/0—03 munkanél—

küliség elegendő-e ahhoz, hogy megaka—

dályozza a munkaügyi kiadások emelke—

dését" és az ,,alacsony munkanélküliségi ráta . . . világosan összeegyeztethetetlen lenne a stabil munkaügyi kiadásokkal és ezért — hosszabb időt tekintve —— a stabil árszínvonallal."13

Az idézetből láthatjuk, hogy Slichter, bár nem mondja ki nyíltan, -— de nem is álcázza túlzottan —-— valójában a munka- ügyi kiadások —— vagyis a munkabérek

—y emelkedését tartja veszélyesnek. Tisz—

tában van azzal, hogy a munkanélküliség színvonala és a munkában lévő munká- sok bére között lényeges -—— éspedig for—- dított —— összefüggés, áll fenn. Ezért fon—

tosnak tartja azt, hogy a munkanélküliek munkaerőkinálata elég nagy nyomást gyakoroljon a bérekre, nehogy a munka—

ügyi kiadások (értsd: munkabérek) emel- kedjenek.

Slichter úgy tünteti fel, hogy a munka—

ügyi kiadások emelkedését azért nem tartja kívánatosnak, mert az áremelke- déseket váltana ki. A polgári közgazda—

ságtan régi —— és régen megcáfolt —— ér—

velése ez: a béremelésért harcoló mun- kást is rendszerint a béremelkedések miatt bekövetkezendő áremelkedések ré—

mével kísérlik meg követeléseitől vissza- riasztani. A tőkések terinészetesen nem félnének különösebben a munkaügyi ki—

adások emelésétől, ha áremeléssel feltét—

" Growth and Stability, The Review of Econo—

mics and Statistics. 1953. november

"SZEMLE

177

lenül kompenzálhatnák magukat. A va- lóságban a bérek emelkedése elsősorban .a profit nagyságát veszélyezteti ——- vagyis amikor Slichter árszínvonalról és bérszín- vonalról beszél —- profitra gondol.

Marx ,,Bér, ár, haszon" című művében világosan kimutatta, hogy ,,A munkás munkaideje által meghatározott adott ér—

ték az az egyetlen alap, amelyből mind a munkás, mind a tőkés megfelelő részü—

£ket vagy osztalékukat kaphatják... Ha a bérek esnek, a hasznok emelkednek, ha

;a bérek emelkednek, a hasznok esnek.. . A bérek általános emelkedése tehát az :általános haszonráta sűllyedését vonná maga után, de semmi befolyással sem

?lenne az értékekre."" '

.

Milyen összefoglaló következtetések

"vonhatók le az amerikai munkanélküli—

ség tényeinek és a ,,teljes foglalkoztatott- sági" nézetek e rövid elemzéséből?

Amint láttuk, az amerikai polgári köz- ,gazdászok a fokozódó munkanélküliség

" Marx: ,,Bér, ár, haszon. Marx—Engels Vál.

müvek, I. kötet, 413. oldal.

és a tömegek nyomásának a hatására is—

mét kénytelenek a foglalkoztatottság kér—

désének nagyobb figyelmet szentelni.

A növekvő munkanélküliséggel isméta teljes foglalkoztatottság jelszavát állítják szembe, annak ellenére, hogy az elmúlt két és fél évtized számtalan teljes foglald;

koztatottsági igéretével szemben állan—

dóan a krónikus tömeges munkanélküli- ség valósága uralja az amerikai gazda- sági életet.

A jelenlegi hangadó amerikai közgaz—

dászok azt a hitet igyekeznek kelteni, hogy az eddigi rossz tapasztalatok elle—- nére a teljes foglalkoztatottság jelszava helyes és megvalósításának sikere csupán a hozzáértő, gyakorlati alkalmazáson múlik.

A munkanélküliség és a teljes foglal—

koztatottság öszeegyeztetésére irányuló kísérletek azt bizonyítják, hogya bura zsoá közgazdászok a teljes foglalkozta- tottság jelszavának leple alatt a krónikus tömeges munkanélküliség miatt szenvedő milliós tömegek egyre romló helyzetét próbálják igazolni.

Kenessey Zoltán

.Az 1954. július 1-i lakásösszeírás előzetes eredményei

A város- és községfejlesztési és rende—

;zési munkálatokhoz, valamint a kommu—

nális fejlesztési és beruházási tervek el- készítéséhez feltétlenül szükséges, hogya népesség számáról, valamint a lakóház—

és lakásállományról pontos adatok állja—

nak rendelkezésre.

Az 1949. január 1-i népszámlálásnak

"ilyenir'ányú adatai már nem megfelelőek.

A lakásalapban a népszámlálás óta alap- ' vető változások történtek. Részben a vá-

rosok iparosodásával járó fejlődés, rész- 'ben a természetes szaporodás következté- ben a városok lakossága jelentősen meg—

változott, a lakásviszonyok erősen módo—

sultak. _

A Központi Statisztikai Hivatal a la—

kásépítkezéseket csak 1951. óta figyeli meg rendszeresen. Az,1949. és 1950. évi lakásépítkezésekről, a lakásmegszűnések—

ről, a lakások számában és közművekkel való ellátásában bekövetkezett változá-

sokról, a' lakóházak állapotáról. csak igen hiányos adatok álltak rendelkezésre.

Igen sok településen még hozzávetőle—

6 Statisztika-i Szemle

gesen sem lehetett megállapítani a laká—

sok, illetve a népesség számát,, még ke—

vésbé voltak laksűrűségi mutatószámaink.

(Pl. Miskolc népességét illetékes szervek 120 OOO—170 000 lakos között találgatták.) A lakásviszonyok ismeretének hiányában nem volt pontosan megállapítható a la—

kásszükséglet, a lakásépítési és lakásgaz- dálkodási tervek sem voltak pontosak.

A városok, illetve községek fejlesztési és rendezési tervének elkészítéséhez szintén ismerni kellett volna a lakóház- és lakásállományt. Központilag megszer- vezett adatgyűjtés hiányában a városter—

vező vállalatok esetenként a—' sokszor kontármódra végrehajtott adatfelvétel út- ján — gyűjtötték össze a tervezéshez

szükséges adatokat. '

A város— és községgazdálkodási felada—

tok ellátásához hasonlóképpen feltétlenül ismerni kell a lakóházak, lakások állo—

mányán kívül azok felszereltségét, köz—

művekkel való ellátottságát. A kommu- nális szolgáltatást nyújtó vállalatok (gáz—

művek, viz- és csatornaművek, gázszol-