Zsigmond gondot fordít a bányászatra,

1396-ban megerősítette Zsigmond a körmöcziek szaba­

dalmait.

A kamarai grófok rendesen egyszersmind vagy bírák vagy tanácsnokok voltak Körmöczön, de csakis a pénzveréssel s az urburával vagyis a bányaadóval, s az arany és ezüst beváltásával és vásárlásával foglalkoztak, nem pedig a por­

talis adó beszedésével is, a mi abból is kitűnik, hogy az „urbu-rarum comes"-ek mellett egyidejűleg „comites lucri camerae"

is léteztek, mint ezt egy 1399-ki oklevélben olvassuk, mely­

ben Zsigmond király „coniiti lucri camerae anni praesentis"

meghagyja, hogy Körmöcg városától a kamarai haszont be ne hajtsa, minthogy a király e várostól 1000 darab aranyat vett kölcsön s azért azt kímélni akarja.⁵

A kamarai grófok, tisztek, és pénzverők már régóta fel voltak mentve minden adófizetéstől, de ama városok, melyek­

ben épen tartózkodtak, azon voltak, hogy őket a községi terhekhez való hozzájárulásra kényszerítsék, s kivált a

pénz-1 Kachelmann J. Das Altér und die Schieksale des ung. Berg-baues. 90. I. 8 Ugyanott. 3 Ugyanott 88. 1.

4 Krizsko Pál. A körmöczi régi kamara és grófjai. 60. lap.

r> Ugyanott 13. lap.

verőktől, kik akkor külön ezéhet képeztek, és a jobb állapotú osztályhoz, s gazdagabb és tekintélyesebb polgárok közé tar­

toztak, kívánták, hogy az akkoriban szokásos kollektákhoz s különféle adakozásokhoz ők is járuljanak. E miatt a pénzverők a királynak panaszkodván, Zsigmond 1401. január 17-én kelt rendeletével figyelmeztette a városokat, hogy a pénzverők minden adózástól régóta mentesek, csak a kamarai grófok hatósága alatt állanak, és csak örökösödési díjt tartoznak fizetni.1

A királybócmiaJc régi szabadalmait Zsigmond 1397-ben és 1406-ban megerősítette; a Szentiványi nemesek bányajogo­

sítványa pedig az 1391-ben Bebek Imre országbírónak elnök­

lete alatt készült Regestum Liptoviensébe fölvétetett.² 1401-ben Zsigmondot Venczel cseh király és német csá­

szár a birodalom helytartójává nevezte ki, és Csehország örök­

ségét számára biztosította.

1402-ben Zsigmond a rendek beleegyezésével örökösének fogadta fel Albert osztrák herczeget, és őt a maga távollé­

tében az ország kormányzójává tette 12.000 arany forint évi díjjal. Ezután Zsigmond elzálogosítván a budai pénzverőt Wol-fart Ulriknak, és más úton is pénzt szerezvén, egy hadsereg élén Csehországba távozott, hogy igényeit a cseh koronára biztosítsa.

De alig hagyta el Zsigmond az országot, mindenfelől kitört ellene az elégedetlenség; majdnem az egész dunántúli vidék trónvesztettnek nyilatkoztatta Zsigmondot, s nápolyi Lászlót, Kis Károly fiát behítta az országba.

László 1403. augusztus 5-én magát Zárában megkoro­

náztatván, Magyarországba jött és a dunántúli vidéken kívül Ó-Buda, Eger s Esztergom is hódoltak neki. Zsigmond erre Csehországban fegyverszünetet kötött, és seregével együtt visszajővén, Lászlót Pápa-Pinkócz mellett megverte s minden tábori szereit elfoglalta; erre Esztergom, Győr és Ó-Buda is visszatértek hűségére, és rövid idő alatt sikerűit a pártosokat az egész országból kiszorítania.

A következő évben Horvátországban, Dalmátiában és Boszniában is helyreállíttatott a rend, és László párthívei mindenütt elnyomattak.

Zsigmond ezentúl több gondot fordított, az ország kor­

mányára. Élénk vállalkozási szellemének azon politikai avat­

kozás helyett, mely őt eddig künn foglalkoztatá, ezután egy-időre itthon országgyűlések tartásában s a sokáig elhanyagolt közügyek rendezésében keresett kielégítést.

1 Krizsko Pál id. m. 14. 1.

3 Wenzel Guszt. id. m. 71. 1.

Több törvény alkottatott a pénz-, bánya- és harminczad-tigy rendezésére.

E törvények azonban nem voltak elegendők a hazában eláradt bajok orvoslására, melyeknek legbővebb forrása tán az volt, hogy az oligarchia, melynek kifejlését az újabb ban-deriális honvédelmi rendszer megerősítése végett az Anjou­

házból származott királyok szándékosan elősegítették, a Lajos halála után beállott pártoskodások alatt félelmes, a király­

ságra és a nemzetre egyaránt ártalmas hatalommá emelkedett.

Úgy látszik e baj orvoslását tűzte ki most Zsigmond a maga feladatává, melyet avval gondolt legjobban megoldhatni, ha az országgyűléseket többször egybehívja, s egyrészről az or­

szág ügyeinek rendezéséből majdnem egészen kizárt nagy­

számú alsóbb aristocratiának befolyását gyarapítja; másrészről pedig a nemesség mellett a gazdagságnak és műveltségnek jelentékeny fokára vergődött városi polgárságból egy erőtel­

jes, alkotmányos rendet képez, mely befolyása által az oligar­

chia túlságos hatalmát mérsékelje, s politikai súlya, pénzereje s hű ragaszkodása által a királyi széket szilárdítsa.1

E czélból, midőn 1405-ki április 15-re Budára országgyű­

lést hirdetett, meghítta arra a királyi városok követeit is, és ezeknek közreműködésével törvényesen szabályozta a városok rendi állását és hatóságát. E törvények a megyéken is külön elfogadtatván, egy ugyanazon évben, augusztusban tartott második országgyűlés által megerősíttettek, és ekkor még az oligarchiának visszaélései ellen is hozattak törvények.²

E törvényeknek meglett volna kívánt hatásuk, ha Zsig­

mond azokat következetesen alkalmazta volna ; de különösen a főnemesek iránt ő maga is nagyon elnéző volt, ha pártjá­

hoz tartoztak, s hatalmukat korlátlan bőkezűséggel nevelte, úgy hogy a Garay-ak, Cilley-ek, Stiborok, Frangepánok, Ka-nizsay-ak stb. mintegy kis királyokká lettek, s a megyei hatóság alól kivétettek.³

Ez időszak alatt hozatott Selmeczen 1402. április 5-én egy bírósági határozat, Smernstempel János királyi fő Steiger, Stoyan János selmeczi kamaragróf, Dobinger János bíró, és Heinczmann Salczer, Ploczil János veje Grosseydel, Nic. Keg-ler, Péter Fleischer, Andre Wassergysser, Péter Pogyl, Andre Hollalbrecht, Jorge Garswerch, Nic. Grünerz, Hans Gebhart és Jac Rosler esküdtek, és Jorge Eotyl bányamester jelenlé­

tében tartott tanácskozásban, egyértelműleg a király jövedel­

meinek gyarapítására és a város javára, mely határozatban megállapíttatik, hogy az altárnát hajtó vállalkozó egy idegen

1 Horváth Mili. id. m. II. 435. 1. 2 Ugyanott 43Ö. 1. s Ugyanott 438. 1.

PECH A. : BÁNYAMlVELÉS TÖRTÉNETE. 3

telekben a tárna felett és alatt 4 ölet és egy „lehen"-t fog­

lalhat el.1

Ugyanazon évben kiűzetett Selmeczről egy tolvaj, ki a

„Sclimatefiruhr." nevű bányából erezet lopott.2

1404-ben január 5-én nyugtatót adott Zsigmond király Bi^zti-rczrMnycm létében Druslin Péter körmöczi kamaragróf-nak 1000 arany forintokról, melyeket tőle a kollekták s egyéb adók fejében előre felvett.³

Ugyanezen hó 13-án felmentette a király a belzavarok alatt elszegényedett breznóbányaiakat azon adományok telje­

sítésétől, melyeket a király utazása alkalmával az udvari tisz­

teknek adni szoktak. Június 13-án pedig Geyb János breznó-bányai plébánosnak adományozta a város tizedét és Luclia s Hronecz faluk tizedét,4

1405-ben Zsigmond Újbányán tartózkodott, és itt adta ki február 7-én azon rendeletét, mely szerint minden feddhe­

tetlen embert feljogosított új bányák nyitására, vagy a régiek és elpusztultak rtjból mívelésére. Mindenkit, a ki ily dologhoz fogott, egy év tartamára minden bányaadótól felmentett s más jogokban is részesített. Ez oklevélben említtetik először együttesen a hat bányaváros : „in universis montanis nostris ubilibet in regno nostro habitis et existentibus, videlicet Crempnicia, Schebnicia, Kbnigsperg, Bacabania, Bystricia, et Lybetha, cum omnibus pertinenciis earundem

mineras querere et effodere quascunque." — A király egy­

szersmind az akkori főkamaragrófnak Báthi Jakabnak és Holalbreeht András bányabírónak kötelességévé tette, hogy a bányamívelésre vállalkozókat nemcsak ne gátolják, hanem inkább minden móddal támogatni és törekvéseiket előmozdí­

tani igyekezzenek.5

Ugyanazon évben május 1-én megerősítette Budán a libetlibányaiak szabadalmait.6

A fennebb említett 1405-ki országgyűlésen hozott törvé­

nyek közül a következők vonatkoznak a bányászatra és pénz­

verésre :

A 7-ik törvényczikk meghatározza az aranypénz értékét, hogy ezentúl csak olyan aranyforint legyen forgalomban, mely­

nek értéke 100 új dénár.

A 13-ik t.-cz. határozza, hogy az olyan birtokokat, melyek­

ben bányák vannak, a király a birtokos akarata és

bele-1 Kachelmann J. Das Altér und die Schicksale des ung. Berg-baucs. 91. lap. 2 Ugyanott 91. lap. s Ugyanott 92. lap. 4 Ugyanott 92. 1.

5 Krizsko Pál id. m. 14. 1.

6 Kachelmann J. üas Altér u. die Schicks. des ung. Bergb. 92. 1.

egyezése nélkül el ne vehesse, se el ne cserélhesse. A király az ilyen bányáktól megelégszik az urbura felével, s másik felét a birtokosnak engedi. De az ilyen bányákban ^termelt fémeket csak a kincstári kamaránál szabad értékesíteni, a TEnftotfos azonban megtarthat annyi aranyat és ezüstöt, a mennyi saját házi használatára szükséges.

15-ik t.-cz. Minthogy az arany, ezüst, réz és más fémek kivitele az országból az ország régi törvényei szerint tiltva van: minden városban 2 esküdt polgár jelöltessék ki, a kik a kereskedelmi czikkek becsomagolásánál jelen legyenek, és a csomagokat, melyek külföldre szállítandók, saját pecsét­

jükkel lezárják.

18-ik t.-ez. Az országos pénzt mindenki köteles elfo­

gadni, a ki pedig elfogadni nem akarná, áruczikkei vétesse­

nek el tőle.

19-ik t.-cz. Minden városban királyi pénzváltó-hivatalok állíttassanak fel, melyek az aranypénzt ezüstre s viszont felváltani kötelesek ; magánosnak a pénzváltással foglal­

kozni tilos.

21-ik t.-cz. A nyers aranyat és ezüstöt, míg pénzzé nem veretett, nem szabad senkinek sem eladni, a bányamívelók különösen ne merjenek ilyet tenni, hanem az országban ter­

melt vagy talált arany és ezüst csak egyedül a királyi kama­

ránál értékesíttessék a meghatározott áron. — Saját haszná­

latára mindenki vehet a királyi kamarából aranyat és ezüstöt.

Aranyat vagy ezüstöt tartalmazó ásványokat vagy olvasztási hulladékot sem szabad senkinek se tartani; csak az ötvö­

söknek van megengedve, hogy olyan anyagokat otthon tart­

hassanak, melyek az arany és ezüst árúk gyártásánál kép­

ződnek és aranyat vagy ezüstöt tartalmaznak.1

1410. szeptember 20-án megválasztatott Zsigmond római czászárrá. Az ez évben Pozsonyban tartott országgyűlésen szavokat adták a rendek, hogyha Zsigmondnak fia nem szü­

letnék, Erzsébet leányát, ki 1409-ben született, elismerik a korona örököséül. Ez alkalommal Zsigmond Erzsébetet a 11 éves Albert osztrák herczeggel eljegyezte.

1412-ben Zsigmond kibékült Ulászló lengyel királylyal, és ennek tiszteletére hónapokig tartó fényes mulatságokat rendeztetett. Azután pedig Velencze ellen háborút indítván, mivel kincstára a mulatságok alatt igen kiürült, 10 szepesi yárost zálogosított el a lengyel királynál 155 ezer forintért.

A következő évben fegyverszünetet kötvén a

Velen-1 Schmidt. Sammlung der Berggesetze. I. 22. s köv. lapok.

czeiekkel, Németországba utazott a vallásügyek rendbehozása végett, itthon pedig nejét Borbálát, Garay Miklós nádorral és Kanizsay János esztergami érsekkel helyetteseiül hagyta.

In document Pech Antal. (Pldal 41-46)