Kibékitési kísérletek

1530. elején Várday esztergann érsek azon kezdett mű­

ködni, hogy Ferdinándot s Jánost egymással kibékítse. De a pártokban még nagyobb volt az elkeseredés egymás ellen, mintsem hogy a békegondolatok valósággá érhettek volna sziveikben. A jánospártiak a ferdinandiákat németeknek, ezek amazokat törököknek nevezték — „mintha a magyar névre már senki sem lenne méltó!" — A harcz, bár mind a két részről csekély erővel, — mert pénze egyiknek sem volt — de folyton vívatott, miből mondhatatlan zavar és nyomor áradt a hazára. Oly ellenséges indulattal ölték, égették, pusz­

tították egymást, hogy a török nem követhetett volna el nagyobb kegyetlenségeket.²

Ferdinánd pártján Tótországban Fekry Lajos, a felvi­

déken Serédy Gáspár, Dunán-túl pedig Török Bálint hábo­

rogtak.

János 1530. közepén Budán országgyűlést tartott, s Gritti Alajost és Nádasdy Tamást nevezte kincstárnokokká.

Ez alatt a szendrői basa 20—30 ezernyi emberrel János rendelkezésére megérkezett; János őt Morvaországba utasí­

totta, de a török Morvaország helyett a Vág vidékét pusz­

tította, s ott barát és ellenség jószágát egyaránt irgalmatlanul fölprédálta.

A törökök visszavonulása után Ferdinánd 10 ezernyi spanyol-német haddal Rogendorf Vilmos tábornokot külclé Buda ostromlására, de Rogendorf kénytelen volt a rossz idő­

járástól és nyavalyáktól sokat szenvedett seregét deczember közepén visszavezetni.¹¹

János király ezután Grittit, ki a törökök pártfogása mel­

lett mindinkább döntő befolyást kezdett gyakorolni a királyra, Magyarország kormányzójának czímével ruházta fel, és neki adományozta Máramaros megyét.

E közben ismét béketárgyalások kezdettek november közepén Posenben, de a béke helyett csak fegyverszünet köt­

tetett egy évre.4

1 W e n z c l (iiifiztiív id. in. 1!I1. 1.

M l o r v i í t l i Mih. id. HÍ. I V . (ül. 1. :! l". o. 7 1 . I. 4 U. o, T>. I,

A bányavárosokban Mária királyné mindig nagyobb mértékben igénybe vétetett pénzbeli segélyekkel; a királyné eleinte a segélyeket főképen Körmöcznek majdnem egészen elhagyatott bányászata fölélénkítése végett engedélyezte, és ott, hol a pangásnak csak a kellő üzemi tőke hiánya volt az oka, tapasztalta is jó hatását, a termelés nagyobbodott, és evvel növekedett a királyné jövedelme is. De úgy látszik, hogy lassankint szokásba meni a bányamivelés minden ierhe sebb vállalatára a királyné segélyei kikérni.

Egy ilyen kérelemre válaszolja Mária királyné 1531.

márczius 14-én Linczből a selmeezieknek, hogy megkapta folyamodványukat, melyben panaszolják, hogy a vízhúzás Glauzenbergen és az altárna Hodruson oly nagy költségeket okoz nekik, liogy azokat a királyné segítsége nélkül el nem viselhetik. A királyné szívesen segítene rajtok, de a körül­

mények nem engedik, hogy magára nagyobb terhet vállaljon;

mindazonáltal, hogy jóakaratát tanúsítsa, utasította Dubra-viczky János és Behem Berehtold alkamaragrófokat. hogy a glanzenbergi vízhúzás költségeire 100 frtot, és ha múlhatat­

lanul szükséges, még további 100 frtot adjon segítségül. Hal­

lotta továbbá a királyné, hogy Siebenbürger Cherubhi sel-meezi polgár megszökött és Krakkóba távozott; mivel ennek következtében bányarészei elláttatlanul maradnak, és ez által a királyné kamarája kárt szemed, rendeli a királyné, hogy Siebenbürger visszahivattassék, s ha visszajönni nem akarna, bányarészei a királyné számára lefoglaltassanak.1

Ez évben adta át a Hősei család utolsó ivadéka Lőrincz minden vagyonát üngernek. 1531. Rogate utáni pénteken Dubravitzky János körmöezi alkamaragróf, Hillebrandt Péter és Frankfurter Bertalan selmeezi polgárok jelenlétében szer­

ződést kötött Hősei Lőrincz l'nger Gergelylyel, mely szerint Rősel átadja minden vagyonát, bányáit s egyéb birtokát vejé­

nek, Üngernek, Rősel Borbála férjének azon kikötéssel, hogy ha Hőseit a Rumi-féle házból, melyben akkor lakott, a Ruméi örökösök kiszorítanák, Unger neki a bányához tartozó házban tíelmeczen adjon helyet haláláig, l'nger tartozik a bányáknak minden adóságát is átvenni és kiűzetni, és Bőseinek háztar­

tására hetenkint 5 frtot adni. Rősel halálával megszűnik e járulék, de ha Rősel még Borbála leányán kívül más örökö­

söket is hagyna hátra, ezeknek adjon l7nger 100 frtot, és ezeknek adassék a Lutz-féle ház Helmeezen a hozzátartozóval, és az alsó major, mely régebben Muner Lőrinczé volt, vala­

mint két szőllő Báthon : a többi mind az l'ngeré legyen.²

1 Si'huecz-viirosi levéltár. Fixliualia. - l". o.

Ferdinánd c közben római királyivá megválasztatott, de e tisztségei csak bajai szaporodtak, mert a német fejedel­

mek és rendek egy része a választást ellenző.

Ez évben is történtek békekötési kísérletek a két ellen­

király között, de sikertelenül.

A buzgóbb hazafiak az ország szomorú helyzetétől Judit­

tal va, 1532. január 1-ére ország-gyűlést hittak egybe Kenes-sére a Balaton mellett, azon tanácskozandók, hogy mikőp tarthassák fenn az országot, önmagokat, s családjaikat V

Kenessen azonban számosan jelentek meg a ferdinand-pártiak, de kevesen a jánospártiak; csak azt határozták léhát, hogy márczius 1.2-őn Berenhidán v^y újabb országgyű­

lést fognak tartani. De erre eltiltotta a megjelenést mind a kőt király, s Ferdinánd Esztergomba, János pedig Pestre hir­

detett országgyűlést. Azonban ezekre is nagyon csekély szám­

ban jelent meg a nemesség, s így határozat nélkül oszlot­

tak szét.

A török ez alatt 1582. április lö-én új hadjáratra indult Konstantinápolyból. Szulejman júlins közepén Eszéken tábo­

rozott rettentő seregével, s innen Bécs felé indult; de egy gyönge erőd és egy hős férfiú megállította őt diadalmeneté­

ben. A gyönge Kőszeg, melybe Jurisich Miklós 28 huszárral, 10 nehéz lovassal, és 700 fegyveres paraszttal beszorult, az egész törökhad ostromát 25 napig kiállotta, míg végre a török augusztus :-51-én onnan elvonult.

Ez idő alatt Ferdinánd mintegy ÍM) ezernyi sereget gyűjtött Bécsbe, várván, hogy a törökök a, várost megtámad­

ják, de ezek Kőszeg mellett már sok emberöket veszítvén, ős csak nyilt csatára lóvén elkészülve, Bécset nem támadták meg, hanem .Stájerországon keresztül pusztítva visszaindultak ; október 12-ón Nándorfehérvárnál 30 ezernyi foglyot vittek át magokkal. Ferdinánd szép serege pedig nem akart János ellen indulni, hanem a mint a törökök elvonultak, szétoszlott.1

29. Körmöcz szegényedik, de Selmecz emelkedik.

Ferdinándnak maradt némi kis hadserege, melylyel 1532.

szeptember és október havában sikerült a bányavárosokat visz-szanyerni. Ez évben a hőt bányaváros rendkívül súlyos terhe­

ket volt kénytelen viselni. Május 12-én 2500 aranyat és augusztus li-án 100 márkát ezüstben kellett hadi adó fejében János királynak fizetni, november 25-én pedig Kacziánernek

1 Horváth 3Iih. id. m, IV. 93. I,

többnyire igen csekély és rendetlen bányaniívelés miatt any­

ujára elszegényedtek a körmöcziek, hogy a bányák legnagyobb részét elhagyni kényszerültek. Mária királyné a kamarai jöve­

delmekből pénzbeli előlegekkel segítette a szűkölködő bánya-mívelőket, és 1533. ápril 22-én értesítette a báiyavárosokat, hogy ő és a király biztosokat szándékozik a bánj'avárosokba küldeni, kik oda a legközelebbi pünkösdre meg fognak ér­

kezni ; a városok tehát készüljenek erre előre, tanácskozza­

nak a bánj^rák szükségeiről, és hogy mikép lehessen azokon segíteni; és ha megérkeznek a biztosok, adják elő vélemé-nyöket.²

Ferdinánd király pedig május vagy június havában írt levelében oda utasította Behem Bernát fokamaragrófot, és Dubraviezky János s Behem Berchtoíd alkaniaragrófokát, hogy Kürmöcsbánga városától azon 15 darab aranyat, melylyel he-tenkint a városi „Golflkimsthandlung" nevii bányák fentartá-sához két év óta járulni szoktak, ne követeljék, és ő is meg­

ígérte, hogy szakértő bányászokat fog küldeni a körmöczi bányák hiányainak kikutatása, s a bányászat uj felvirágzására szolgáló intézkedések életbe léptetése végett/1

Azonban daczára ez Ígéreteknek a bányavárosok még két évig voltak kénytelenek a biztosokra várni.

János királynak igen meggyült a baja ez időben Gritti Alajossal, ki niiut kormányzó és főkapitány egyaránt érezteté zsarnoki gőgjét tehetetlen királyával s annak híveivel; a ren­

dektől roppant adót követelt, s hogy maga iránt nagyobb fé­

lelmet ébreszszen, az Arthándy testvéreket minden Ítélet nél­

kül lefejezteté. Dóezy János, Battyány Orbán, Laszko Jeromos, Osáky Mihály, Kállay s többen pártolták Grittit, sőt azon vé­

leményt igyekeztek terjeszteni, hogy jó lenne a hatalmas és erélyes embert királylyá választani.

Ez alatt folytak a kibékítési kísérletek, és 1533. elsejétől négy hónapig tartó fegyverszünet köttetett.

Ferdinánd a törökkel is alkudozott közvetetlenül és 1533.

elején arról értesült, hogy a szultán beleegyezik egy oly bé­

kébe, melj' szerint az ország a két király közt megosztatnék.

De a béke is csak átkot hintett el az országban, üdv és áldás helyett, ámbár föltételei még végre sem hajtattak;

mert az erkölcsi romlottságnak a fegyverek nyugvása csak nagyobb táplálékot adott. A vesztegetés, csábítás, mind a két

1 Krizsko Pál id. in. 57. I.

" SDIUICCZ városi levéltár. Fodinalia.

3 Krizsko Pál id. in. 58. I.

félen napi rendre kerülvén, a hit, hűség becsületesség még inkább áruvá silányult.

A törökkel kötött békét 1533. október elején hirdette ki Ferdinánd.1

Selmecsen ez időben némi vállalkozási kedv mutatkozik a bányamívelők közt; a schüttersbergi altárna, mely a mi időnkben Hofer altárna név alatt ismeretes, és már 1497-ben kezdetett, 1533-ban valószínűleg elhagyatva hevert, mert szent Ferencz napja után jövő pénteken ,JUug Albrecht'1 altárna név alatt teljes altárnai jogokkal adományoztatott Fleischer György és Schmelnizer Lénárt polgároknak.2

Ráró Pempflingen Sebestyén pedig, kinek Mária királyné 1528-ban a selmeczi válató műhely felét adományozta, de ki 1533-ban már a műhelynek csak negyedrészét birta, eladta ápril 5-én e negyedrészét Behem Bernát főkamaragrófnak 300 arany forintért, úgy hogy ezután a válató műhely egészen Behem Bernát birtokába jutott.3

1 Horváth Min. id. ni. IV. 106. 1.

2 Selmecz városi levéltár. Fodinalia.

3 leli Sebastian von Pempflinngen, Freiherr zu Zitlisaw, vntifl Kochlburg, der durchleuchtigisten, Grosmá'chtigisten Furstin vnd Frawen, Frawen Maria, zu Hungern vnd Behaim ete. Klmnigin Kömischer Kai-serliclier Majestá't etc. Stathalterin, vnd Gubernannthi, der Xiederlandeu etc. raeiner genedigisten Frawen Kati, Haubtmann, Span, zn Diősgier vnnd Brugg an der Leitta. Bekenn ort'eiitlich, fur ínich, mein Érben.

vnd allermaunigclich liiemit dicsem Brief. Naelidem hochgedacht mein gnedigiste Fraw mir, vnd dem Edlen Ernnesten, berni Bernbardten Be­

hem von Fridschaimb, aneh her Maiestat Kart. Chamergrafen vnnd Hauptmann zu Altensol das halb tliail des Schaidgaden auf der Sehem-niez, nach absterben Hamisén Krnegs so neben. llanimen Preussen, Je-der bemelts' Sehaidgadens, lialben tliail gchabt, Auf scin des herrn Chammergrafen Bettc, vnnd hanndlung. Allso das leli am Viertthail vnd der Herr Chamergrai' die Drittail, wann hu der halb tliail zuuor, an be-íneltem Schaidgaden. von Irer líunigcliehcn Maiestat gnedigelichen gebén worden, hietten. vnd Jeli aber hernaeh gedaebteni Herrn Cbamergrafen sein vierdten tail, damit .ledér den lialben tliail, an ernenntein Schaid-gaden hietten, klicuflich angenonnnen. Aber aus i'urfallenden vrsachen der khauf verhinndert worden, hab Jeli heut dato auf Beuelch hocher-iiielter meiner genedigisten Frawen aneh Ihrer AJaiestiit verordennt Rii-ten hanndlung mit íiicuorgedaehRii-teni Herrn Chamergrafen vmb mein vierdten tliail, an ernenntem .Schaidgaden ain khauf gemaeht, besehlos-sen, angenommen vnd gctrorr'eii, verkhauí' aneh fnr micli mein Érben, hienrit wissentlich In craft't diez briefs, bemeltem herrn Chamergrafen seinen Érben, vorgedaehten mein vierdten tliail des Schaidgaden, umb (Irewhundert guldein Iiungeriscli in gólt welcher vorbestimbter Suma der drewhundert guldein bungeriseh in gólt leli heut dato, von Íme dem herrn Chamergrafen, völligclich. on allén abganng, entrieht, bezahlt. vnd liiemit fur mieh mein Érben, vnd allermennigclieh qiiittirt, ledig gézeit, vnd allercling vnanspreehig gemaeht habén will, Alsó vnd dergestalt, das genanter Herr Chamergraft', sein Érben, nunfurau mit gannezcm Schaidgaden on mein, meiner Jírben, vnd menigelichs von meinntwegen

Az ellenkirályok e közben valóságos toborzást intéztek pártfeleik szaporítására. Ferdinánd 1584. június 9-én Thurzó Elek helytartót, Szalaházy Tamás kanczellárr, és Nogarola Lénártot egy oly bizottmány tagjaivá nevezte ki, mely a hozzá áttérőknek nemcsak védelmet, hanem egyéb ,,becsületes és lehet­

séges" dolgokat is ígérhessen. E bizottmány térítette át Erdődy Simon zágrábi püspököt, Bebek Ferenczet, és Nádasdy Tamást.

Erdélyben Gritti, a mint Konstantinápolyból visszaérke­

zett, dölyfös magaviseletével sokakat megsértett, s miután Czibak Imre helyettes vajdát meggyilkoltatta, a felbőszült és ellene fellázadt nép által Medgyesbe szoríttatott, s ott elfogat­

tatván, Dóczy Jánossal együtt lefejeztetett.

E hírekre elfogatta János király Budán Laszko Jeromost, Gritti megbízottját, és lefoglalt irataiból bővebben meggyőző­

dött az árulók terveiről, kik a király erélytelenségét és az országban uralgó zavart föl akarták használni arra, hogy kor­

látlanul uralkodjanak.

Mióta János a trónon ült, alig akadunk oly tettére, mely­

ben bármi csekély erély nyilatkoznék. Félénk, erélytelen, s azon egyen kiviil, hogy a törököket gyűlölő közvélemény elle­

nére a kereszténység ezen ellenségének pártfogásáért folyamo­

dott, minden merészebb elhatározásra képtelen, minden gond­

ját csak arra fordítá, hogy fondorlatok s kicsinyes cselszövények által tartsa fenn magát a királyi széken, melyen méltósággal megállani lelki ereje hiányzott, melyről leszállani hiúsága, nagyravágyása, nem engedé. Önálló cselekvésre erőtelen, köny-nyelmű, mindig nyakára hagyott nőni valakit környezetéből.

ki ész, vagy jellemerő által a maga felsőbbségét irányában érvényesíteni tudta.¹

verhinderung haniidlen. vnd als mit seinein írey a igen gucf tinién, vud lassen solK'ii. Gelob vnd versprich ancli trewlich, iiieuorangezogen khauf.

vestigelich zuhalten, vnd WÍUIII Tm, dem herrn Chamergrafen oder sein Érben, von niir, mein Érben, oder andern von imsernrwegen bemelts meins viertenthails lialben Kintrag, Irningen, oder ainieherlai verhinde­

rung besehech, allcr ansprach ziienntlieben, aurli die brief verschreibun-gen, bestiitttingcn, von wcm die inir ober offternenipts Sehaidgaden ge­

bén, zn seinen liannden síeljen, getrenlieh vnd on alls geícrdt, zn vrkliundt hab icli f'nr mieli, nieinc Érben, zn gezeucknns obgeschribner diniig, mein Innsiegel hieran, an dicsen brief gehangcn. Vnd zu merer sicher-hait mit vleiss erpeten den Wolgebornen lierrn liern Vllriehen Erei-lierrn von Eyezinng ancli liievor, vnd hoeligedachtcr, meiner genedigisten Frawen Ratt eto. nieiiien t'reimtliclien lielien lierr Schwager, das Er sein Innsigl neben íneinem an diesen lirief, doeli lm, .sein Érben, on schaden.

vnd allén naelitliail gelianngen hat. der gebén ist den tunfften tag des Monats Apprilis nach Christi gepnrdt, f'unl'zehenhniidert vnd lm drewund-dreissigistem .Tar. (Selnniedt id. in. E 110. ].)

'' Horváth Mili. id, ni. IV. 12:!. 1,

János király a váradi püspökké és kincstartóvá emelt Ftye-senieh Fráter Györgyben, ki fondorlatokra liajló lángészt nagy tevékenységgel, lángoló nagyravágyást, s hatalomszomjat meleg hazafisággal egyesített magában, végre minden körülmény közt hű emberére talált.1

1534-ben még mindig élénk vala a sr.lnwc.:'i bányamíve-lés; a következő évben tíelmeczen járt bizottság jelentéséből láthatjuk, hogy 1534-ben a körmöczi pénzverőnél következő aranyos-ezüst mennyiségek váltattak be:

Helmeczről 13,087 mk 31 pizet A körmöczi czimentezéstől . . . . 137 ,. 2 ,.

A Goldkunsthandlung-tól . . . . 141 ,, 4^]/² A körmöczi magánosoktól . . . . 309 ,. 137a >•

A Fuggerféle rézvállalattól . . . . 1,438 „ 1 3 ' / . ,.

Összesen: 15,113 mk lfi'/2 pizet Ebből Bécsbe küldetett 925 ,. — ,, Pénzzé veretett összesen 14,188 ,, Ifi¹/* ^r És kiválasztatott arany 689 ,. — ,,

Kitetszik o kimutatásból, hogy az arany- és ezüst-terme­

lésnek túlnyomó része tíelmeczről származott.2

Meg kell még említenünk ez évből, hogy július 24 én Szalay István bírósága alatt Hans Plettl bányamesteruek ado­

mányoztatok a ivittdischleiieui altatna, mely régóta elhagyva és elfúlva volt.'

Igen különös eset az is, hogy — in feria quarta pro-xinia post Egidii — Liptó megye folyamodott Ferdinánd ki­

rályhoz, hogy: tekintve a nagy drágaságot, és a bányavárosok szorult helyzetét, az ezüst beváltási árát fölemelje.¹

In document Pech Antal. (Pldal 144-150)