Károly király Körmöczöt különös figyelmére méltatta;
Körmöcz egy különös „Comitatus Camerae"-nek volt főhelye, hol a királyi kamarai gróf székelt, kinek hivatala, mint alább látandjuk, szorosabb értelemben finanzhivatal volt, azonban tiszti köréhez tartozott a bányászat felügyelete is.
1328-ban Károly király Körmöcz községét (Cremnuch-bánya) ugyanazon jogosítványokkal ruházta fel, melyekkel Csehországban Kutnabánya (Kuttenberg) város birt, mely akkor Európának egyik legelőkelőbb bányavárosa volt.2
Körmöczbányának ez időben legjövedelmesebbnek és leg
jelentékenyebbnek kellett lenni az alsómagyarországi bánya
vidéken, tanúsítja ezt nemcsak az, hogy már régóta fallal körülvett s bástyákkal, tornyokkal védett város vala, hanem azon körülmény is, hogy a Comitatus Cameraenek és a pénz
verésnek székhelyévé választatott; hogy egyébiránt már akkor jól kifejlett bányaipara lehetett, tanúsítja ezt a városi hatóság
nak egy 1331-ki kiadványa, melyben nemcsak „Leopoldus Magister Machinarum domini Regis per Ungeriam, Comes Came-rarum in Kremnicia anno in praesenti, Comesque de eadem, nec non de Árva" említtetik, hanem Gundran János biró és az esküdtek előtt Marsili István mint hitelező, Olt Jedin mint adósának bányavagyonát zálogoltatván, ennek becsértékére nézve mondatik: „ unam rotam cum sexta parte aquae in valle Solei pro triginta marcis pagamenti; item duas rotas et chazam in suprerflui aqua circa molendinum Kadoldi sitam pro 40 marcis Regii pagamenti; item molendinum circa mazal-drum situm, et infra molendinum Judicis de Pukano ipsum Jeclinum contingentem pro 50 marcis etiam Regii pagamenti;
item unum contuni, quod vulgariter kolbe dicitur, in eadem aqua inferius sita, et ibidem Nycolaus dictus Putner . habét unum coutum, pro 5 marcis pagamenti aestimavirnus".3
1 Horváth Mih. id. m. II 196. 1.
2 Wenzel Guszt. id. m. 44. lap. D U. o. 45. lap.
Világos, hogy ezen malmok és kerekek az érezek elő
készítésére szolgáltak, és már igen kifejlett bányaipart fel
tételeznek.
Károly uralkodásának elejétől fogva nagy gondja volt az ország pénzügyeinek rendezésére. II. Endre király óta szo
kássá lett, hogy a pénz minden évben újra verettessék, és egy bizonyos összegért a régi pénz újjal felcseréltessék; ezen összeg képezte a kamarai nyereséget — lucrum camerae.
Károly király is követte e szokást számos évig; de mivel e közvetett adó mindig súlyosabbá vált az ország l a k o s a i ^ . 1323-ban az országgyűlésen az határoztatott, hogy az ország-népe a kamarai nyereség helyett ezentúl közvetetlen egyenes adót, s pedig évenként minden jobbágy félfertót (egy gira huszonnegyed részét) fizessen, a jövőben veretendő pénz pedig állandóan forgalomban maradjon.
Károly azután mind az adót, mind a pénzverést haszon
bérbe adván, oly értékű pénzt veretett, mint Béla király ide
jében divatozott, s melyből 3 dénár tett egy cseh garast.1
Ez intézkedés által sok kellemetlenség és kár háríttatott el ugyan az ország lakosairól, melyet ezek a pénzváltók kap
zsiságától szenvedtek; de minden baj a pénzügy tekintetében korántsem volt elmellőzve. Károly a pénzkamarákat/ — mert több ily kamara volt az országban, — melyek a pénzverést és beváltást kezelték, haszonbérbe szokta volt adni. A haszon
bérlők, úgynevezett himnragrófoh pedig, minden felügyelés és ellenőrködés daczára is, melyet az esztergálni érsek és a tárnokmester embereik által a pénzverésnél gyakoroltak, gyak
ran rosszabb vegyitékű érczből verették a dénárokat, mik folyó pénz gyanánt szolgáltak. Ebből az keletkezett, hogy a közön
ség nagy kárára különféle értékű dénárok jöttek forgalomba.
Ellenőrködés végett az ország részéről: az esztergami érsek; a királyéról: a főtárnokmester a pénzkamaráknál külön tiszteket tartottak. Az érsek tisztviselője minden kivert ezüst márkától egy pesetto-t (olasz pénznem), a tárnoké egy nyol-czad pesetto-t kapott a haszonbérlőtől. Innen ered az úgyne
vezett pisetum.
A vásárokon, piaezokou pénzmérlegek tartattak az adók
vevők biztosítására; de minthogy ezek csak a súlyt igazolták, nem pedig egyszersmind a pénzek érezvegyítékét is; ennek ktílönfélesége miatt az adók-vevők gyakran megkárosodtak.
Mind e bajok lehető orvoslása végett Károly 1342-iki február 2-án egy részletes szabályzó rendeletet bocsátott ki a pénzügyben.
1 Horváth Mih. id. muuk. II. 195. 1.
várnagynak: a körmöczi kamara a hozzá tartozó területtel, u. m. Nyitra, Nógrád, Bars, Pozsony, Hont, Trencsén, Zólyom, Pest, Komárom megyékkel, és Pozsony és Bácsmegyének dunán
túli részeivel, évenkénti 800 márka ezüstérfTT
2. Elrendeltetett, hogy Ipolit mester jó tartalmú ezüst dénárokat veressen, olyanokat, milyenek már 3 év óta veret
nek, és melyekben 12 „j)én,2"-ben legyen egy márka vagy gira finom ezüst, 8 ,,^éw^"-nek súlya pedig legyen egy budai
márka.
3. Utasíttatik a kamaragróf, hogy a régi dénárokat, kivéve a legutóbbi 3 év alatt véreiteket, melyeknek értéke megma
rad, új dénárokkal váltsa fel a kirendelt biztosok jelenlétében, és adjon: 3 új dénárt 4 régi bécsi dénárért; 6 új — vagy az utóbbi 3 év alatt veretett — dénárt egy garasért; 8 pénzt és 16 dénárt egy pagameH marha (beváltott) ezüstért.
/fi.
1 Horváth Mih. id. műnk. II. 225. lap és Sehmidt: Sammlung der Berggesetze I. 3. lap, mely szerint a rendelet főbb pontjai a következők:
Nos Carolus Dei Gratia Kex Ungariae, Memóriáé commendantes tenoré praesentium signiíicamus quibus expedit Universis :
1. Quod nos Praelatorum et Baronum nostrorum voto unanimi, et de consilio eorundem consideratis iidelitatibus et industriosis virtuti-bus Magistri Ipoliti Castellani de Arwa, lidelis nostri, Comitatum Ca-merae nostrae de Kremnycz cum omnibus Comitatibus, Districtibus, Villis, Oppidis, qui et quae, ab antiquo ad eandem Cameram nostram dignoscuntur pertinuisse, scilicet cum Comitatibus Nitriensi, Neogradiensi, Barsiensi, Posoniensi, Hontensi, Trenchiniensi, de Zólyom, de Pesth et de Komarom, et alia parte Danubii, scilicet a Posoniensi et Bachiensi, partibus situatis, eidem Magistro Ipolito, pro Octingentis Marcis, partim in florenis, seu Aureis denariis, Camerae nostrae ejusdem cusis et cu-dendis, partim verő cum integris Camerae nostrae monetis annorum praeteriti tertii et quarti, et praesentis per totum Eegnum uniformiter Discurrendis, ad modum anni praeteriti, tam per ipsum, quam per alios Regni nostri Camerarios ampliandis, nobis in terminis iní'rascriptis per-solvendis. Anno Domini Millesimo, Trecentesimo, quadragesimo secundo, a data praesentium per anni circulum, simul cum Decimis Archiepisco-palibus, dedimus iterato, et locavimus ad exercendum, procurandum et tenendum isto modo :
2. Quod idem Magister Ipolitus faciat fabricari integros denarios, Camerae nostrae, Argenteos verae combustionis tertiae, ad modum et formám, ac valitudinem denariorum annorum praeteriti, tertii et quarti;
eosdem ampliando in vera et tertia eombustione, et quibus de una Marca hni argenti, duodecim pensae incidantur; et octo pensae ex eisdem et non plures, unam marcam ponderis Budensis in statera pon-derabunt et current, pro marca tini argenti in Montanis.
3. Qui quidem denarii nostri integri, cambientur per hunc modum:
Quod ipse Comes Camerae vei sui Ofliciales in singulis foris Civitatum et liberarum villarum nostrarum Eegalium, et Beginaliuin, ac quorum-Hbet aliorum praesentibus hominibus dominorum Archiepiscopi, Magistri Tavernicorum, et Comitia Parochialis, ac uno Judice nobilium, sub
PECH A. : BÁNYAMÍVELÉS TÖKTÉNETE.
Az ezüst pénzen kívttl veretett Károly — királyaink közt első — aranypénzt is a florenczi aranyok alakjára és értékében, miért azok átalában forintosoknak (floreni) nevez
tettek, úgy, hogy ezen név alatt e korban mindig csak arany
pénz értetett. A rendelet 10-ik pontja határozza, hogy a forint vagy arany dénár egyértékű legyen 90 ezüst dénárral.
11. Egy budai márka 12 karátos arany egyértékű legyen 7 márkával ezüst dénárokban.
12. Az aranyat s ezüstöt csak a kamaránál szabad pénzzé fölváltani.
13. Minden más pénzzel való fizetés megtiltatik.
14. Az árúczikkeket csak új pénzért szabad eladni.
15. A nyers aranyat s ezüstöt külföldre vinni nem szabad.
16. Csak a bányászati czélokráj*beszerzendő anyagok vételére szükséges aranyat s ezüstöt lehet az országból kivinni, az ellenőrködő biztosok tudtával.
testimonio alicujus Capituli, in eidem foris, ipsos denarios ampliandos Camerae, et multiplicandos, publice super tatrala sua exponere debeat, et trés ex eisdem denariis pro quatuor latis Viennensibus, vei aliís Ca
merae nostrae monetis, quinti anni jam abolitis, aut etiam in aliis praecedentibus annis fabricatis, Combustionem Viennensem habentibus cambientur, et sex ex eisdem tam denariis novis, quam annorum prae-teriti, tertii et quarti, Camerae monetis, quia ipsonim annorum praeprae-teriti, tertii et quarti, denarios in suo esse cursu, et cambio remanere volumus, pro grosso; et octo pensae ac sedecim denarii, pro Marca pagamenti absque aliqua augmentatione, ubique csurrant et solvantur.
10. Item floremis seu Aureus denarius Camerae, pro nonaginta denariis integris, Camerae nostrae ampliandis semper absque augmen-tatione, et rei'utatione ubique acceptetnr et cambiatur.
11. Item ima Marca Auri, ponderis Budensis, duodecim karatorum cambitur, cum septem marcis ipsorum denariorum Camerae enm eodem pondere Budensi levando in statera.
13. Caeterum statiűmus, ut nullus omnino hominum, cun< aliquibus antiquis monetis aut auro vei argento in specie et specialiter cum par-vis et etiam cum mediocribus Viennensibus (qnorum omnimodam exstir-pationem volumus, et committimus) praeterquam cum praedictis monetis Camerarum nostrarum mercandi habeant facultatem. Alioquin emptores et venditores suas res et bona perdent, et dehonestabuntur in personis.
14. Praeterea nullus mercator extraneus, vei hujus Eegni super-veniens, palám, vei occulte in domibns aut Camera suas res et bona, tam in pannis, quam in aliis generibus, et spéciéi rebus, pro aliis monetis antiquis, cujuscuuque formae, auro vei argento vendere, aut commutare praesumat, sed pro monetis Camerae praedictis: de noticia tamen, et ad scitum Comitis Camerarum, aut praedíctorum hominum Dominorum Archiepiscopi, et magistri Tavernicorum nostrorum ac alio-rum, dum ad locum depositionis, ad vendendum vei commutandum devenerit, vendendi habeat facultatem.
15. Si qui autem secus facientes et exercentes, per ipstim Comi-tem Cameraruni, vei suos Ofíiciales reperti, seu per eosdem reprehensi fuerint, res venditioni, tam ín pannis, quam in aliis rebus expositas, et
19. A „lucrum camerae" helyett minden jobbágykaputól 18 dénár fizetendő évenkint a kamaragrófnak.
37. Minden kamarai tisztviselő, a ki pénzt ver, saját jegyét verje rá.
39. A kamaragróf minden városban, hol pénz veretik, két szekrényt tartson, az egyikben legyenek a bélyegek az esztergami érsek és tárnokmester embereinek zárja alatt, a másikban pedig a pénzrudak 3 zár alatt, u. m. az érsek, a
tárnokmester, és a kamaragróf zárja alatt, és csak ezeknek jelenlétében nyittassanak fel e szekrények és verettethessék
a pénz.
43. A pénzverésnél alkalmazott tisztek, szolgák és mun
kások a kamaragróf hatósága alá rendeltetnek, csak ő Ítélheti el őket és büntetheti.
49. Az érsek emberének minden márka kivert pénz után egy nehezék (pondus), a tárnokmester emberének pedig minden
pro venditis rebus receptas, perdant et puniantur in personis : Et ne dum illi, qui per se et sua propria anthoritate contra ordinationem Camerarum nostrarum et nostram voluntatem, Aurum vei Argentum in speeie (praeter quam in Aureis, aut Argenteis novis denariis) expor-tantes inventi fuerint, ablatione eorundem, et dehonestatione personarum suaram puniantur.
16 Hoc tamen in praesenti Articulo specialiter expresso, quod Comites Camerarum nostrarum, sub quorum Jurisdictione Montana ha-bentur, et existunt, pro_coiu£arandpi4jluial>o et aliis evidentibus neces-sariis Camerarum, et Mön^Tilinfni,"'sine''TJTioriim Copia minerae Auri et Argenti minimé videntur posse procurari, ad notitiam eorundem hoininum, domini Archiepiscopi et aliorum, si tamen evidens necessitas id requirit, de Auro vei Argento tantum, ad comparationem praemissorum habebunt transmittendi facultatem.
19. Item quia volumus, ut praesens moneta nostra tertiae com-bustionis amplianda, per totnm Eegnum uostruin immutabiliter possit perpetuare et abundare, et ipsi Denarii Camerae nostrae annorum prae-teriti, tertii et quarti, una eum eisdem novis pariter debeat discurrere et acceptari: Statuentes ordinavimus et committimus, ut in quolibet Comitatu de singulis portis, per quas currus, cnm í'oeno vei frugibus oneratus intrare potest, et exire ; sive sub eadem porta, seu Cnria por-tám habente, trés aut quatuor vei etiam plures existant homines resi-dentes, sive solum unus commoretur in eadem, nec in tantum sit egens, et pauper, ut solvendi non habeat facultatem ; quod videlicet praenomi-nati quinque homines Archiepiscopi et aliorum, juxta ipsorum con-scientiam solvere posse cognoverint, et commiserint, ac domini terrae, seu of'íiciales sibi solutionem facere posse, vei non posse, juramento suo dixerint, exceptis servis et conditionariis nostronvm Regalium et Beginalinm Bcclesiarum ac aliorum quorumlibet, nec non exercituantibus, servientibus dominorum terrae, quos ipsi juramento ipsorum exceperint, et iisdem quinque homines, scilicet domini Archiepiscopi et aliorum, főre exercituantes investigando sciverint, et etiam exceptis Ecclesiis, Civitatibus, vei aliis, evidenti privilegiatica libertate, fultis, facta dica-tione, infra quintumdecimum diem, decem et octo denarios praedictae
2*
munkanap után egy félfertó adassék az ellenőrködésért, és ha a kamaragróf e járandóságot kiadni nem akarná, joguk legyen az érsek és tárnokmester embereinek, hogy a pénzverő bélye
geket elzárják és ki ne adják.
54. Sem az érsek embere az Ő nehezékét, sem a tárnok embere az ő félfertóját másra nem ruházhatja és el nem adhatja.
55. Az érsek és a tárnokmester oly embereket alkal
mazzanak biztosul, kik vagyonosak, és vagyonukkal jót állhat
nak stb.
Ez volt Károlynak utolsó fontosabb intézkedése. A bár még csak 54 éves, de az utolsó években gyakran szenvedő, 1342 július 16-án megszűnt élni.
Károly kétségkívül jeles kormányzói tehetségű egyéniség,
Camerae nostrae, pro lucro Camerae ipsi Comiti Camerarum, dare et solvere teneantur.
37. Et ut Camerariorum nostrorum justicia appareat in denariis fabricandis : Statuimus, ut quilibet eorum ipsorum monetis signum habeat, per quod moneta per ipsuni fabricata cognoscatur.
39. Item ipse Comes Camerarum nostrarum in Civitatibus nostris, ubi monetae nostrae fabricantur, debet habere duo serinia, in quorum uno ferramenta formalia, sub sigillis hominum domini Archiepiscopi et Magistri Tavernicorum conser-ventur: in altero verő virgulae pro mone-tis fusae, absquc monemone-tis novis, sub sigillis tribus, et clavibus tribus eorandem trium hominum, videíicet domini Archiepiscopi, et Magistri Tavernicorum, ac ejusdem Camerarii debent conservari, et semper in praesentia ipsorum hominum, domini Archiepiscopi, et Magistri Taver
nicorum aperiantur, nec possint aliquo ipsorum absente aperiri, vei opera monetarum exerceri.
43. Caeterum, antiqua libertate Camerarum nostrarum requirente statuimus, ut omnes servientes, ofíieiales, ac monetarios ipse Comes Camerae nostrae et non altér debeat judicare, et si ipse ex parte suo-rum justitiam dare neglexerit, Magister Tavernicosuo-rum nostrosuo-rum prae-dictus justitiam facere teneatur, quibuscunque quaerulantibus de eisdem.
49. Praeterea de qualibet Marca unum pondus ad rationem denariorum, ratione conservationis ferramentorum homini ejusdem domini Archiepiscopi, omni die operis dimidius fertő homini ipsi Magistro Tavernicorum, praeter summám conventionis nostrae regalis persolvatur.
Si verő ipse Comes Camerae nostrae, quolibet die operis de singulis Marcis cusis, singula pondéra denariorum, et dictos dimidios fertones, praemisso modo, persolvere recusaverit, vei dilationem facere vellet, homines ipsius domini Archiepiscopi et Magistri Tavernicorum ferra
menta formalia includendi habeant facultatem.
54. Volumus etiam ut tam Magistri Tavernicorum suos dimidios fertones, quam dominus Archiepiscopus sna pondéra, quibuspiam vendere non possint et locare. Quod si fecerint, his juribus ipsorum priventur.
55. Praeterea iidem, Archiepiscopus et Magister Tavernicorum tales homines in prosequendis negotiis Camerae transmittant, qui pos-sessiones habeant, et si demerita ipsorum requirerent, perdere habeant.
Et cet.
egyike volt kitűnőbb fejedelmeinknek. Az ország, mely pár
tokra szakadva, a fejetlenség zavargásaiban elpusztulva, elsze
gényedve jutott kormánya alá, gazdag, békés, nagy nyomatékú lőn halálakor Európa politikai mérlegében.1