Mátyás király a cseh rablókat megfékezi

A király halálának hire az országba jutván, 1458. január l-re Pestre királyválasztó országgyűlés hirdettetett, és erre Szilágyi Mihály is megérkezett 40 ezerre szaporodott seregé­

vel ; január 24-én a hadsereg Mátyást királynak kikiáltván, végre beleegyezett a Garay párt is, és a 15 éves király mellé, annak 20 éves koráig, Szilágyi választatott kormányzóvá.

A Garay párt meg nem akadályozhatván Mátyásnak ki-rálylyá választatását, oly törvények megalkotásán működött, melyek a királyi hatalmat lehetőleg korlátolták, így határoz-tatott, hogy a király az országot csak saját zsoldosaival vé­

delmezze ; a nemesség jobbágyaitól semmi szín alatt adót ne szedessen, és a pénzlábot, mely szerint 200 fillér, vagy 400 batka (obolus) számíttatik egy forintra, meg ne változtassa.¹

Podjebrad értesülvén Mátyás megválasztatásáról, addig nem bocsátotta öt el, míg nem kötelezte magát, hogy leányát nőül veszi, és 40,000 aranyat fizet.

Szilágyi Erzsébet azonban nem 40 ezer, hanem 60,000 aranyat adott Podjebradnak, ki Mátyást az ország határáig elkísérte. Azonban a korona Fridrik császár kezében lévén, ki maga is igényt tartott a trónra, Mátyást nem lehetett megko­

ronázni, és az ifjú királynak egyéb tekintetben is sok nehéz­

séggel kellé megküzdeni; mert Giskra, ki elébb Podjebrad közbenjárására Mátyásnak hűséget igért, csakhamar felmondta az engedelmességet, a kezein levő felföldi váraiban és váro­

sokban kénye szerint parancsolt, és Kázmér lengyel királyt ösztönözte a magyar trón elfoglalására; rablásból élő huszitái pedig Pestig kalandoztak, és a vidéket zsákmányolták s pusz­

tították.

Még nagyobb veszély fenyegette az országot a töröktől, ki Szerbiát elfoglalván a temesi bánságba is becsapott.

Mátyás saját hatalmának és az ország jólétének

biztosí-1 Schmidt. Sammlung d. Berggesetze. I. 39. I.

tása végett mindenek előtt szükségesnek tartotta a belbéke helyreállítását, és a pártoskodás megszüntetését.

E végett tehát április közepén a cseh rablók megfékezé­

sére küldte Rozgonyi Sebestyént és Héderváry László egri püspököt, kik oly szerencsésen feleltek meg feladatuknak, hogy Axamith a rablók egyik vezére 600 emberével együtt levága­

tott, egy másik vezérök pedig Walgata 250 társával együtt elfogatván, Budára küldetett.1

Ez eredmények következtében Giskra békeajánlatokat tett, melyeknek tárgyalása végett vele fegyverszünet, köttetett.

A fiatal király azután erélyesen kezébe fogta a kormány gyeplőit, és szigorúan büntetvén minden engedetlenséget, még inkább maga ellen ingerelte a Hunyadiaknak régi ellenségeit, kik Fridrik császárt óhajtották a magyar trón elfoglalására meghívni.

Nehéz idők álltak be a még csak 16 éves, de a legbo-nyolódottabb ügyben is bámulatos biztossággal és könnyűség­

gel intézkedő királyra; ő azonban nem habozott, hanem értesülvén a titkos tervekről, az elégedetleneket rögtön meg­

fosztotta hivatalaiktól, s helyeikbe a maga biztos hiveit ne­

vezte ki.

A pártosok ez által nyílt föllépésre indíttatván, Fridiiket magyar királylyá választották, és 1459 márczius 4-én Német-ujhelyt megkoronázták. Mátyás ennek hirére gyorsan sereget küldött Fridrik ellen és ez megveretvén, elhagyatott pártosaitól.

kik azután egyenként meghódoltak Mátyásnak.

Fridiikkel ezután 1460. június 24-ig tartó fegyverszünet köttetett.

E közben Mátyás gondjait egyrészről a cseh rablók, ki­

ket alattomban a császár ujabb nyugtalanságokra izgatott, másrészről pedig a törökök mozgalmai vették igénybe.

Tanúskodik ebbeli gondoskodásáról egy rendelet, melyet a táborból Esztergom mellett intézett 1459. octóber 16-án a helytartóhoz, és melyben ennek megparancsolja, hogy mivel a bányavárosokban uralgó drágaság részint abból származik, hogy a rablók miatt nem meri senki a városokba vinni ter­

ményeit, részint pedig abból, hogy némelyek a terményeket a termelőktől előre felvásárolják, és csak magas árak mellett hozzák a piaczra, vagy pedig belőle bort égetnek; ezen drá­

gaság elenyésztetése végett azonnal intézkedjék Zólyom me­

gyében, a bányavárosokban és a velők szomszédos megyékben, hogy az utak biztonságára nagyobb gondot fordítsanak, a

rab-1 Kachelmann J. Geschichte d. Bergstadte III. 70 1.

lókat kipusztítsák, és a termények előleges felvásárlását és nem rendes czélra való használását szigorú büntetés alatt meg­

tiltsák.1

A cseh rablók ellen Palóczy Lászlót és Ónodi Czudar Simont, későbben pedig a múlt évben szerencsésen munkál­

kodott Rozgonyi Simont is kiküldte, sőt Pata várának ostro­

mánál maga is megjelent, és seregét annyira feltüzelte, hogy nemcsak a makacsul ellenálló Patát, hanem utóbb Sajót, Sajó-Kémetit, Derencsént, Gömört, Osgyánt több más rablóvárral együtt megvették.²

Constorffer utódja Körmöczön a főkamaragrófságban baj-móczi Noffry Bardó volt 1459-ben. s úgy látszik, hogy ez Körmöcz városának az aranypénz verésére vonatkozó ellenőr­

zési jogát nem akarta elismerni, mert a király Budán márczius 12-én kiadott rendeletében újra megerősíti Körmöcz városának ellenőrzési jogát, és megparancsolja, hogy a főkamaragróf és hivatalnokai a városi tanácsot e jog gyakorlatában ne hábor­

gassák.3

Ugyanazon évben tudatta Mátyás király Körmöczhánya városával Noffiy főkamaragrófnak adott parancsát, hogy a várost a lakosság segítségével minden ellenség ellen megvédje, s annak hatalmába ne juttassa; más részről magát a várost kérte s intette, hogy támogassa a főkamaragrófot törekvései­

ben legalábbis addig, míg magának a királynak lehetővé vá­

lik a város védelmére nagyobb erővel megjelenni.4

1460-ban pedig megújította Mátyás király Körmöcz vá­

rosának ama jogát, hogy a bányabírót maga választhassa."

Ezalatt a király egyrészt a törökökkel folytatta a hábo­

rút, másrészt pedig alkudozások folytak, hogy a császárral és Giskrával béke köttessék, de a béke nem volt sem egyikkel sem másikkal megköthető, sőt Giskrát a császár szolgálatába is fogadta. — Podjebraddal azonban egyezséget kötött a ki­

rály, hogy leányát Katalint nőül veszi, és háztartására O-Bu-dán, Diósgyőrön s a Borbála királyné által birt egyéb javakon kívül neki évenként 7000 aranyat ad."

Csak 1462. elején sikerült Fridiikkel egyezségre lépni a korona kiadása végett; és azután nem sokára Giskrával is megköttetett a béke, mely szerint Giskra a kezén levő várakat s birtokokat 25,000 aranyért kiadta, és legénységével együtt

1 A rendelet teljes szövegét lásd az okmányok közt I. sz. a.

2 Horváth M. id. m. III. 94. 1.

3 Krizsko Pál id. m. 27. 1. 4 U. o. 38. 1. 5 U. o. 39. 1.

6 Horváth Mih. id. m. III. 98. 1.

Mátyás király zsoldjába állott, s iránta azontúl mind haláláig­

hűségben maradt.¹

Ez évben Benedictus de Thwrocz volt körmöczi főkama-ragróf,² selmeczi kamaragróf pedig Meixner András vala, ki október 17-én szabályozta a piaczi árakat, melyek közül tájé­

kozás végett elég lesz a következőket megemlíteni: 1 kappan 7 dénár, egy nagy darab hús 40 dénár, 17 véka zab 1 f't, — három tojás 1 dénár, — egy nagy kenyér 6 dénár; egy lúd

12 dénár; — egy kacsa 5 dénár, hat kis madár 1 dénár; — két nagy madár 1 dénár; — egy meszely (Seitel) legjobb bor 4 dénár; — egy meszely must 3 dénár; — 12 pár czipő

1 ft; — egy pár uri csizma 1 ft: — négy pár paraszt czizma 1 ft; — egy meszely sör 1 dénár; — öt véka szép búza 1 ft;

— egy szép malacz 12 dénár; — harminczkét lópatkó 1 ft.3

Mátyás király ezalatt az időt hadserege szervezésével és a törökök elleni készülődéssel töltötte; és felszereléseit bevé­

gezvén 1463. végén szerencsés hadjáratot intézett Bosnya or­

szág ellen, melyet a töröktől visszafoglalt, s diadalmasan tért 1464. február közepén Budára, hol neje: Katalin, kevés nap­

pal megérkezése előtt meghalt.4

Az 1462-ben Fridrikkel kötött egyezség föltételei telje­

síttetvén, Fridrik végre kiadta a koronát, és Mátyás 1464.

márczius 29-én Székesfehérvárott megkoronáztatott."

Az ekkor alkotott törvények között a bányászatra vonat­

kozik a 9-ik törvényczikk, mely megtiltja a külföldi só beho­

zatalát ; a 22-ik törvényczikk, melylyel rendeltetik, hogy oly pénz verettessék, mint Zsigmond alatt; és a 26-ik törvényczikk, mely a hamis pénzverők megbüntetéséről szól.6

1464-ben Mátyás király Lipcse várát a várossal és hozzá tartozó uradalommal együtt Orbáczi Horváth Damián és Péter testvéreknek inscribálta 12,000 forintban.7)

Bélabánya ezen időben gyarapodott, s lakossága 5—600-ra szaporodván, Szécsy Dénes esztergami érsek a selmeczi és bélabányai polgárok között létrejött egyezség következtében jóváhagyta, hogy Bélabányán egy külön káplán alkalmaztas-sék a selmeczi plébános főnöksége alatt.8

Mátyás király 1464-ben is szerencsésen hadakozván a

1 Horváth' Mih. id. m. III. 100. 1.

2 Krizsko Pál id. m. 61. 1.

3 Kachelmann J. Geschichte d. Bergstadte III. 85. 1.

4 Horváth Mih. id. m. III. 107. ]. 5 U. o. 108. ].

6 Schmidt id. m. I. 40. 1.

7 Wenzel Guszt. id. m. 67. 1.

8 Kachelmann J. G. d. B. III. 87. 1.

törökökkel, ezek a következő évben nem igen háborgatták az országot; de a felvidéken egy Svehla nevű cseh kapitány meg­

szökvén a király fekete seregéből, és mintegy 7000 kóbor hu­

szitát összeszedvén, Nyitrainegyében Kosztolányi megvette, s azt megerősítvén az egész vidéket rablással, pusztítással sanyar­

gatta. A nép e rablókat zsebrákoknak — koldusoknak — nevezte. Mátyás haladék nélkül Kosztolány alá vezette seregét, s azt körültáborolta. Svehla egy kitörés alkalmával seregének nagyobb részével keresztülvágta magát a körülfogó seregen, és megszökni akart, de az utána robogó ostromlók és a min­

denfelől ellene támadt nép által seregének legnagyobb része agyonveretett, Svehla pedig felakasztatott; erre nemsokára azután a Kosztolányiján maradt csekély őrség is megadta ma­

gát és egy pár évre megtisztult a felvidék a cseh rablóktól.

3. Egy szerencsétlen pénzügyi intézkedés.

Selmeczen 1465-ben Hőhel János volt a kamaragróf, és bérbe vette a hodrusi bányák urburáját ezen évre 4 márka ezüstért,1 a mi arra mutat, hogy ekkor a hodrusi bányák na­

gyon keveset termeltek. Mátyás király folytonos háborúi, me­

lyeket zsoldos hadseregével viselt, roppant összegeket emész­

tettek meg, melyeknek előteremthetése végett évenkint tartott országgyűlést, hol mindig új és ujabb adókat szavaztatott meg magának ; de másképen is igyekezett jövedelmét szaporítani, és e végett 1466. április 29-én Budán kelt rendeletében meg­

hagyta Mikola István körmöczi pénzverő grófnak, hogy a bá-nyamivelők által beváltott finom ezüst márkáját az Albert király alatt fennállott 4 ft 50 denárnyi beváltási árral fizesse.²

Lehet, hogy ez intézkedés csakugyan fölemelte rögtön a kincstár jövedelmét, de ez csak rövid ideig tartott, addig ugyanis, a meddig a feltárva levő közek fejtése tarthatott;

mert ily csekély beváltási ár mellett meddő feltárási mívelete-ket tenni lehetetlen vala, s így a feltárt közek elfogyván, a bányamívelésnek teljesen megszűnni kellett; a király pedig, ha a bányamívelőket ismét fölsegíteni akarta, kénytelen volt egy időre a bányáknak minden jövedelméről lemondani.

A helytelen intézkedésnek ezen boszúló következése Kör-möczön is mindinkább érezhetővé lőn, és Mátyás király kény­

telen volt 1479-ben úgy a várost, mint minden ottani

bánya-1 Kachelmaini János. Geschichte d. u. B. III. 90. 1.

2 Kachelmanu János. Das Altér u. Scli. d. u. B. 119. 1.

birtokost a bánya s más nemű adó fizetésének kötelességétől hat év tartamára fölmenteni.1

Hogy Selmeezen miképen állottak a bányák, kitetszik a városi levéltárban található számadásokból, melyek szerint Sel-mecz 1467-ben és 1468-ban másfél év alatt 510 ft urburát fizetett, a mi bizony nagyon csekély termelésre mutat.

In document Pech Antal. (Pldal 67-72)