Giskra, a királyné főkapitánya

Albert halála után az oligarchia uralma állott be nagyra­

vágyó törekvéseivel, féktelen hatalmaskodásaival, irigy önzé­

sével, szünetlen fegyverzajával, s közben-közben nagyszerű tetteivel. — A nemzet tömegéből hatalmas egyéniségek emel­

kednek ki, melyek egyrészről nagyság-, s hatalomvágytól űzetve, önző czéljaik valósítására irányzott fondorlataikkal és cselszövényeikkel, — másrészről a vészben forgott haza szere­

tetétől áthatva, annak megmentésére magasztos lelkesedéssel törekedve, áldozatra kész hazaliságuk nagyszerű tetteivel fog­

lalják el a nemzet történelmének lapjait.⁵

Az özvegy Erzsébetnek joga a királyi székre kétségtelen volt, mindazonáltal a buzgóbb hazafiak, tekintve a törökök által tett hadi készületeket, egy erélyes férfi-kormányt óhajtanak.

A királyné uralkodásának leghevesebb ellenzői közé tartozott Rozgonyi Simon, kit a királyné az esztergami érseki szék betöltésénél mellőzött.

1440-ben Budán országgyűlés tartatván, a többség Ulász­

lót, az ifjú lengyel királyt, hívta meg királynak.

A királyné azonban február 22-én született fiát Lászlót május 15-én Székesfehérváron megkoronáztatta, s innen Győrbe menvén, brandeisi Giskra Jánost némi cseh hadakkal magá­

hoz hivatta, és a koronával együtt Pozsonyba ment.^ü

1 Horváth Mih. id. m. II. 531. 1.

2 Schmidt. Sammhmg der Berggesetze I. 34. 1. 3 Ugyanott 36. 1.

4 Horváth Mih. id. m. II. 532. 1. 5 Ugyanott 535. 1.6 Ugyanott 540.1.

A körmöczi kamarát a múlt évben Láng András és Miklós testvérek és Rudel Konrád bírták bérben; azonban úgy gazdálkodtak, hogy Erzsébet királyné 1440. január 6-án kényszeríttetett Körmöcz városát felszólítani, hogy őket bör­

tönbe zárja s minden vagyonukat lefoglalja, mert a kamarai tárgyakat elpazarolták és a királynét csúful megcsalták, úgy hogy roppant kárt kell szenvednie. Egyúttal utasította a városi tanácsot, hogy valaki mást, kire a körmöczi fokamarát rábízni lehetne, ajánljon a királynénak.1

Körmöcz város ajánlatára egyébiránt nem volt szükség, mert a királyné Giskra vezetésére bízván ügyeit, ez Rollner Konrádot nevezte ki főkamaragróffá, ki e hivatalt több évig viselte, és a bányászatnak nagy barátja s előmozdítója volt.

A mint Rollner elfoglalta hivatalát, kieszközölte a király­

nénál, hogy a már nagyon elkopott próbatű helyébe, azon aranypénzdarabokból, melyek már régóta a kémlész pecsétje alatt őriztettek, a fokamaragróf ellenőrzése alatt egy új tű készíttessék, a próbapénzek fölöslege pedig a királynénak beszállíttassék.2

Az erre vonatkozó rendelet a város tanácsához van czí-mezve, és benne az érseki pisetarius és a tárnokmester meg­

bízottja meg sem említtetik. Hogy mikor ruháztatott a pénz­

verés ellenőrzése a városra, annak emléke nem maradt meg.

De nemcsak a pénzverésnél,. hanem a bányászatnál is maradt emléke Rollner fokamaragróf működésének, ki maga is több bányával bírt, és a tekintélyesebb urburariusok sorába tartozott. Ugyan e minőségénél fogva megbízta őt Erzsébet királyné, hogy a hat bányaváros bíráival s tanácsnokaival együtt válaszsza meg a bányabírót, s megerősítés végett a királynénak ajánlja. Ez meg is történt, és a királyné meg­

parancsolta 1440. október 19-én kelt nyilt levelében a hat bányaváros bányamiv élőinek, hogy Knapp Mihály besztercze-bányai polgárt, kit a fokamaragróf és a bányavárosok tanácsa

„scansor"-nak vagy bányabírónak választott, tiszteljék és parancsainak a régi szokás szerint engedelmeskedjenek.³

A pénzverés és pénzértékre nézve meghagyta Erzsébet

1 Krizsko Pál id. m. 26. lap. 2 Ugyanott.

3 — — — Quocirca vobis fidelibus nostris universis et singulis montanistis sexx montanarum cultoribus, quarumcunque fodinarum ad pretactam cameram nostram Crempniciensem spectancium, serié presen-cium iirmiter precipientes, mandamus, quatenus amodo imposterum pre-fato Michaeli Knap et suis hominibus, tamquam vestro judici seu scansori in omnibus licitis et consuetis obedire et obtemperare, ac judicatui dis-cnssioni et deliberationi suis satisfacere more alias observari solito, módi onmibus debeatis — — — (Krizsko Pál id. m. 28. 1.)

királyné, 1441. július kezdetén írt nyilt parancsában, hogy egy aranynak értéke 300 nagyobb, vagy 600 kisebb ezüst dénárral legyen egyenlő.1

Rollner fókamaragrófsága alatt már erősen küzdöttek vízemeléssel a körmöczi bányák, és e végett vízkerekeket hasz­

náltak, melyeknek segélyével kötelén függő vedrekkel húzták ki a vizet épen úgy, mint a köveket vagy érczeket.

Az országban ez alatt mind erősebben lobogott a polgár­

háború tüze. Ulászlót párthívei Székesfehérvárott Szent István ereklyéjéről levett koronával megkoronázták.

Erzsébet pedig mind több és több csehet hozott az or­

szágba, kiket hogy fizethessen, jószágait, koronáját elzálogo-sítá, s végre Fridrik római királyra bízta fiát is.

1441-ben a királyné a lipcsei várat és Breznóbányát Gergely corbaviai grófnak, a lipcsei vár kapitányának 10.000 aranyforintban inscribálta jutalmul azért, hogy a kapitány a várat Szent-Miklósi Pongrácztól visszaszerezte.²

Giskra, kit a királyné Zólyommal adományozott meg, és cseh hadainak fővezérévé nevezett,8 a bányavárosokban, Axamith a Szepességen, Talafuz Kassán, Ribald Kerszky s mások más felső városokban fészkelték meg magokat, s Bárt­

fát, Lőcsét, Eperjest is hatalmokba ejtek. E kelyhesek szá­

mos apró favárakat, mind megannyi rablófészkeket építtettek a felvidéken, melynek aztán számos éven át ostoraivá lettek.

Rahlá s, zsarolás lévén egyetlen czéljok, a szegény népet, ki­

vált Ulászló pártosait, oly kegyetlenül üldözték, pusztították, hogy a várak vidékein a városok, helységek elnéptelenedtek, lakosaik részint békésebb vidékre költözködtek, részint az erdőkben s hegyekben kerestek ellenök menedéket. Ulászló, mivel pártjának ereje többfelé is igénybe vétetett, sem na­

gyobb, sem állandóbb segélyt nem küldhetett ellenök.

1 Krizsko Pál 29. lap.

2 Wenzel Guszt. id. m. 67. lap.

3 1442. január 28-án írja a királyné : „ als wissentlich ist, dass wir unsern lieben getreuen, Jan Giskra von Brandis, unsern Hauptmann in der Czips, mit wohlbedachtem Muth und guten Kate, zu sunderliohen unsern und ewer aller Nutz und Ehren, daselbst auf der Crempnitz und all andern unsern Perkstetten, und in die ganze unsre Grafschaft in Sol, zu einem Haubtmannn gesetzet, und die zu beschutzen und zu beschirmen bevohlen habén, — — — — darum sie ihra, als ihrem rechten Hauptmann und was er, oder sein Unterhauptmann an seiner statt, mit ihnen schaffet und bestellet, williklich thuen sulién.

(Kachelmann J. Geschichte der ung. Bergstadte. III. 43. lap).

10. Selmecz veszedelme.

Ulászló a Cillevekkel kibékülvén, és Horvát- és Tótor­

szágban lecsendesítvén a lázadást, 1442. húsvét táján a len­

gyel hadak egy részét gazdagon megajándékozva, haza bo-csátá. Talafuz, Erzsébet kassai kapitánya, erről értesülvén, a zsákmány reményében ellenük megy s őket Egerben, hol Rozgonyi Simon püspök által megvendégeltettek, egy hajnal­

ban meglepi, számos lovaikat elszedi, s midőn látá, hogy a magyarok és lengyelek már nagyobb csoportokban készülnek neki ellenállani, mint jött, hirtelen ismét távozik a gazdag-prédával. De a rablók nem maradtak büntettetlenűl. A püspök és a lengyelek, látván, mily csúful játszattak ki, dandáraik-kal rögtön lóra kapnak, s utánok erednek. A csehek, kik a múlt éji úttól fáradt lovaikon futással tovább nem menekűl-hetének, harczrendbe sorakozva várják üldözőiket, de vesz­

tökre : mert nagyobb részök leöletik, a többiek s maga Tala­

fuz is, fogságba kerülnek. A püspök és a lengyelek e győ­

zedelem által felbátorodva, azonnal a bányavárosokra indul­

nak, Selmeczet megveszik s feldúlják, és gazdag zsákmány -nyaí térnek vissza.¹

Selmecznek volt ekkor egy kis várkastélya fenn a hegyen a város felett; Rozgonyi emberei lévai Cseh László vezérlete alatt négyezerén rohanták meg a gyönge váracskát, és azt elfoglalván, s felgyújtván, elözönlötték azután a völgy­

ben épült várost is, melyet egészen kiraboltak, a lakosok nagy részét leölték, és az épületeket tűzzel elpusztították.²

Ez történt május 24-én ; deczember 19-én pedig egy erős földrengés rombolta le a fenmaradt épületeket annyira, hogy a lakosok nagy része kényteleníttetett másutt keresni magá­

nak hajlékot a téli idő zordonsága ellen.3

A város ezután lassanként ismét felépült, de a

vár-1 Horváth M. id. m. II. 549. 1.

2 Wenzel Guszt. id. m. 33. 1. E pusztításnak emlékét megóvta Selmeczbánya legrégibb jegyzőkönyvének kezdete, mely így szól: Anno 1442. venerunt alumni iniquitatis, Simon Episcopus Agriensis, de genere Eozgon, et Ladislaus Csech filius Petri Csech de Léva, et properaverun Sebnieium quatuor millibus Hungarorum et Polonorum, succenderuntque civitatem praedictam totaliter, interfeetis quam plurimis ex utraque parte. Et sic Sebnicienses ecclesiam eorum cum mulHs bonis, quae hostes recepenint omnimode, cum Ecelesiae rebus, calicibus, crucibus, et reliquiis Sanctorum multis et claustri. Haec sünt faeta anno predicto feria sexta post Pentecosten, et exusserunt venerabile sacramentum Corporis Christi in ecclesiis utrisque altariaque fregerunt.

3 Kaehelmann J. Das Altér des ung. Bergbaues 111. lap.

kastély romba dőlve maradt, s most csak alapfalai mutatják egykori helyét.

Ugyanez évben Cesarini Julián bibornok azon kezdett működni, hogy Erzsébet és Ulászló közt békét kössön; és midőn a király és királyné november 25-én Győrött szemé­

lyesen találkoztak, Ulászló nyilt őszintesége és lovagias maga­

viselete annyira megnyerte Erzsébetet, liogy három heti együttlét után a béke valójában megköttetett. Azonban Erzsé­

bet deczember 19-én meghalálozott.