Jazvy zahojené, príbehy rozchádzajúce sa
II. Zmeny v roku 1930 – 1947
Obyvateľstvo v 30 okresoch južného Slovenska v ro. 1930 – 1947 sa zdanlive nevzrástlo. (V r. 1947 podľa súpisu zásobovaných osôb bolo 1 453 100 prítom-ných obyvateľov, t. j. skoro rovnaký počet ako v r. 1930 t. j. 1 455 576.) Ak však počítame s evakuovaním Čechov (30 000) a Slovákov (20 tisíc) a s odvlečením Židov (50 tisíc) prichodí na skutočný vzrast 100 000.
Podľa percentuálneho rozloženia národností prichodí z tohto vzrastu 52 000 na Slovákov, 39 000 na Maďarov. V skutočnosti je teda pred započatím našich akcií 592 000 Maďarov a po exodu po oslobodení 583 000 štatistických Maďa-rov. Z nich ubudlo s prijatím reslovakizačných prihlášok 193 000, náborom do Čiech 33 000, a výmenou ubudne 80 % kvóty, t. j. 82 000. Dovedna strácajú Ma-ďari s našimi akciami 308 000 osôb. Na území uvedených 30 okresov môžeme počítať s prítomnosťou 277 000 Maďarov.
Slováci okrem prirodzeného prírastku (52 000) získali príslušný počet reslo-vakizantov (193 000), výmenou prisťahovavších sa (82 000), dovedna vzrástli na 1 035 000, spolu s vnútornou kolonizáciou a obsadením úradov na 1 150 000.
Zvyšok obyvateľstva tvoria Ukrajinci, Nemci a zlomky príslušníkov iných národ-ností.
III. Stav v r 1947 uvádzame pre obce i okresy. Je zrejmé, že tieto číslá si nemôžu činiť nárok na absolútnu presnosť. Predovšetkým nepokladáme zápis zásobova-ných osôb z konca 1945 za naprosto spoľalivý. Nevieme tiež, aké migračné zme-ny nastali od tohto súpisu až do konca roku 1947. V jednotlivostiach nemôžu byť vždy presné dáta o výmene poskytnuté O(sídlovacím) Ú(radom) a dáta o nábore do Čiech. No jednako v celkovom súhrne potvrdzujú uvedenú dedukciu o dnešnom početnom stave Maďarov, možno teda ich so vzpomenutými výhrada-mi brať metodicky za dobrý a zatiaľ jedine možný základ pre každú ďalšiu úva-hu o riešení maďarskej otázky.
1. Slováci tvoria v obciach (a okresoch) zväčša rozdiel medzi vypočítaným stavom Maďarov a počtom obyvateľstva v r. 1946. Malý počet Ukrajincov, Židov a Cigáňov a prípadný zlomok príslušníkov iných národností, neprichodí praktic-ky do úvahy. Väčšie rozdielnosti sme odstránili jedine v Bratislave, v Košiciach a v okrese Moldava n(ad)/Bodvou, kde počítame ešte so zvyškami Nemcov (na mapkách bielou farbou).
2. Maďari. Ich stav v r 1947 je pre každú obec a okres daný z príslušne zvý-šeného základu z r. 1930 (podľa roku 1945), odpočítaním prijatých reslovakizan-tov a 80 % na výmenu určených a odhadnutého počtu s náborom odsťahovavších sa Maďarov do Čiech.
LITERATÚRA
Slovenský národný archív v Bratislave:
Osobný fond Antona Granatiera, Reslovakizačná komisia v Bratislave, 19. február 1948., kr. č. 6.
BÉKÉS, Csaba: Európából Európába. Magyarország konfliktusok kereszttüzében, 1945 – 1990. Budapest: Gondolat 2004.
BINDORFFER, Györgyi: „Van Magyarországon egy cseh nyelven vallásos szlovák közeg”. „A nemzetiségeket már olyan sokan és olyan sokszor elsiratták, és még mindig vannak. Nem fognak kihalni, mert tudatosan védik a kultúrájukat.” Életút-interjú Gyivicsán Annával. In: Társadalmi Együttélés, 2012, 1. Dostupné na:http://
epa.uz.ua/02200/02245/00001/pdf/EPA02245_Tarsadalmi_egyutteles_2012_01_
Bindorffer.pdf (cit. 31. 01. 2021)
FÜLÖP, Mihály – SIPOS, Péter: Magyarország külpolitikája a 20. században. Buda-pest: Aula 1998.
FÜLÖP, Mihály: The Unfinished Peace. The Council of Foreign Ministers and the Hun-garian Peace Treaty of 1947. Wayne: Center for HunHun-garian Studies and Publica-tions 2011.
GREŽĎOVÁ, Helena: Činnosť československej presídľovacej komisie v Budapešti. In:
Povojnové migrácie a výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďar-skom. Eds. Z. Sáposová – Š. Šutaj. Prešov: Universum 2010, s. 163 – 179.
GYIVICSÁN, Anna: Anyanyelv, kultúra, közösség. A magyarországi szlovákok. Buda-pest: Teleki László Alapítvány 1993, s. 250 – 251, 254 – 255.
ILYÉS, Zoltán: Az 1940-es évek eseményei a két Szeli szimbolikus határképzési folya-mataiban és kommunikatív emlékezetében. In: Alsó- és Felsőszeli a 20. században.
Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában. Red. L. Szarka – K. Tóth. Somorja – Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet 2010, s. 147 – 156.
KRUPA, András: A magyarországi szlovákok és a lakosságcsere. In: Otthontalan emlé-kezet. Emlékkönyv a csehszlovák–magyar lakosságcsere 60. évfordulójára. Red.
I. Molnár – L. Szarka. Komárom: MTA Kisebbségkutató Intézet – Kecskés László Társaság 2007, s. 172 – 187.
KUGLER, József: A csehszlovák–magyar lakosságcsere lebonyolítása Békés és Csanád megyében. In: Regio, 1996, č. 4, s. 47 – 73.
PARÍKOVÁ, Magdaléna: Reemigrácia Slovákov z Maďarska v rokoch 1946 – 1948.
Etnokultúrne a sociálne procesy. Bratislava: STIMUL – Centrum informatiky a vzdelávania FiF UK 2001.
PARÍKOVÁ, Magdaléna: Orálna história a možnosti jej využitia pri skúmaní etnokul-túrnych procesov. (Analýza výsledkov etnologického výskumu v prostredí presíd-lencov na južnom Slovensku. In: Povojnové migrácie a výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom. Eds. Z. Sáposová – Š. Šutaj. Prešov: Universum 2010, s. 212 – 221.
PÉTER, László: Fehérlaposok. Adalékok a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyez-ményhez. Szekszárd: Völgységi Tájkutató Alapítvány 2005.
POPÉLY, Árpád: A csehszlovák nemzetállami törekvések és a magyar kisebbség 1945 – 1948. In: Az elfelejtett béke. Tanulmánykötet a párizsi békeszerződés
életbelépé-sének 70. évfordulójára. Red. M. Fülöp. Budapest: Dialóg Campus Kiadó 2018, s. 161 – 174.
PROKŠ, Petr: Československo a Západ 1945 – 1948. Vztahy Československa se Spo-jenými státy, Velkou Británií a Francií v letech 1945 – 1948. Praha: ISV 2001, s. 164 – 165.
ROMSICS, Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés. Budapest: Osiris 2006.
SÁPOSOVÁ, Zlatica: Sťažnosti Slovákov k výmene obyvateľstva medzi Českosloven-skom a MaďarČeskosloven-skom v dokumentoch MZV ČSR. In: Povojnové migrácie a výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom. Eds. Z. Sáposová – Š. Šutaj.
Prešov: Universum 2010, s. 191 – 202.
SIMON, Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938 – 1945. Az első bécsi döntés és követ-kezményei. Budapest: Jaffa 2014.
SZALATNAI, Rezső: Kisebbségben és igazságban. Bratislava: Madách Kiadó 1970, s. 406.
SZARKA, László: A szlovákiai magyarok kényszertelepítéseinek emlékezete 1945 – 1948. Komárom: MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kecskés László Társaság 2003, s. 52 – 53.
SZARKA, László: Magyarország és a magyar kisebbségek ügye a párizsi béketárgyalá-sokon: határkijelölés, népszavazás, kisebbségvédelem. In: Kisebbségi magyar kö-zös ségek a 20. században. Budapest: Gondolat Kiadó 2008, s. 22 – 29.
SZARKA, László: A csehszlovák-magyar lakosságcsere helye a magyar kisebbség ter-vezett felszámolásában 1945–1948 között. In: Földönfutók. A Magyarországot érintő kényszertelepítések a II. világháború után. Budapest: Lucidus Kiadó 2008, s. 45 – 62.
SZARKA, László: Csehszlovákia és a magyar békeszerződés. In: Az elfelejtett béke.
Tanulmánykötet a párizsi békeszerződés életbelépésének 70. évfordulójára. Red.
M. Fülöp. Budapest: Dialóg Campus Kiadó 2018, s. 141 – 160.
SZUDOVÁ, Kristína Estera: Motivácia dolnozemských Slovákov na presídlenie a vplyv tejto migrácie na vývoj počtu obyvateľstva s osobitným pohľadom na Slovenský Komlóš. In: „Mať volá“? Výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďar-skom v rokoch 1946 – 1948. Red. M. Žiláková – J. Demmel. Békešská Čaba: Výskum-ný ústav Slovákov v Maďarsku 2018 (Acta Partis Minoris Slovacae), s. 207 – 234.
ŠUTAJ, Štefan: Reslovakizácia (Zmena národnosti časti obyvateľstva Slovenska po II. svetovej vojne). Košice: Spoločenskovedný ústav SAV 1991.
ŠUTAJ, Štefan: Výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom – migrá-cie a Slovensko – výskum a výsledky. In: Povojnové migrámigrá-cie a výmena obyvateľ-stva medzi Československom a Maďarskom. Eds. Z. Sáposová – Š. Šutaj. Prešov:
Universum 2010.
ŠUTAJ, Štefan: Parížska konferencia 1946 a mierová zmluva s Maďarskom. Prešov:
Universum 2014, s. 295 – 339.
VIDA, István: Az amerikai diplomácia és a csehszlovákiai magyar kisebbség (1945–
1947). In: Jelenkor, 1985, č. 12, s. 1114 – 1125.
Internetové zdroje
Ezer év törvényei, 1946. XV. tc. indoklása. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?do-cid=94600015.TV (cit. 31. 01. 2021)
Összefoglalás
Beforrott sebek, eltérő történetek
Adalék az 1946–1948-as lakosságcsere történetéhez és emlékezetéhez
Közép-Európa második világháború utáni etnikai változásainak tematizálása – a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbségre vonatkozóan – mindmáig jelentős mértékben eltérő módon történik a két országban. Ugyanakkor a néprajzi, törté-neti és antropológiai szakirodalmi interpretációk kölcsönösen egyre inkább közelednek egymáshoz. A magyarországi közgondolkodásban egyértelműen a negatív értékelés do-minál a homogén szláv nemzetállam létrehozásának csehszlovák kísérletével, illetve a csehszlovákiai magyar kisebbségnek a felszámolási kísérletével kapcsolatban. A ki-kényszerített lakosságcsere, a reszlovakizációnak nevezett kényszerasszimiláció és a magyar családok erőszakkal történt csehországi munkatoborzása a közösségi emléke-zetben egyformán traumatikus emlékek formájában él tovább. Ezzel szemben a szlová-kiai közvélemény nagyobb része megalapozottnak ítéli a háború utáni homogenizálási politikát, a magyarországi szlovákok toborzását, és jogosnak tartja a lakosságcserét mint a szlovákok önkéntes áttelepülését és repatriálását. A lakosságcsere értékelésében a ma-gyar és a szlovák kisebbség legalább ennyire polarizált. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy mindmáig nem szerveznek közös szlovák–magyar megemlékező rendezvényeket, noha a „kicseréltek” élettörténeteiben a tagadhatatlan különbségek mellett sok közös vonás is van. E jelenség okai sokrétűek. Az alapvető értelmezési nehézségek általában véve a korabeli legyőzött Magyarország és a győztes Csehszlovákia egyenlőtlen helyzetének ellentmondásos következményeivel, a korabeli bonyolult folyamatok érzelmi színezetű megközelítésével és – minden bizonnyal – a legmagasabb szintű kétoldalú történelmi megbékélés mindmáig tartó hiányával vannak összefüggésben. Az elemzői álláspontok harag- és elfogultságmentes kialakításának alapvető feltétele a dél-szlovákiai magyarok kikényszerített áttelepítése s a magyarországi szlovákok ún. önkéntes áttelepülése kül-politikai és belkül-politikai, valamint szociális és kisebbségi összefüggéseinek párhuzamos figyelembevétele.
Summary
Healed Wounds, Differing Stories
An Addition to the History and Memory of the Population Exchange of 1946–1948
The thematization of the ethnic changes in Central Europe after the Second World War – regarding the Hungarian minority in Slovakia and the Slovak minority in Hunga-ry – is still carried out in significantly different ways in the two countries. At the same time, ethnographic, historical, and anthropological interpretations in academic literature are increasingly converging. The negative assessment of the Czechoslovak attempt to create a homogeneous Slavic nation-state, resp. the attempt to eliminate the Hungarian
minority in Czechoslovakia, clearly dominates the Hungarian public opinion. The forced population exchange, the forced assimilation called reslovakization, and the forced re-cruitment of Hungarian families for work in the Czech Republic continue to live in the memory of the community as equally traumatic memories. In contrast, the majority of the Slovak public considers the post-war homogenization policies and the recruitment of Slovaks in Hungary to be justified, and considers the population exchange to be valid as the voluntary resettlement and repatriation of Slovaks. The Hungarian and Slovak mi-norities are at least as polarized in the assessment of the population exchange as their majority nations. This is also proved by the fact there are no joint Slovak-Hungarian commemorative events organized to this day, although there are many similarities in the life stories of the “exchanged”, in addition to the undeniable differences. The causes of this phenomenon are manifold. The fundamental difficulties of interpretation are gener-ally related to the contradictory consequences of the unequal situation of the contempo-rary defeated Hungary and victorious Czechoslovakia, the emotionally coloured ap-proach to the complex processes of the time, and – certainly – the continuing lack of bilateral historical reconciliation on the highest level up until today. The basic condition for the formation of analytical positions free from anger and bias is the parallel consid-eration of the foreign and domestic policies, and the social and minority contexts of the forced relocation of Hungarians from Southern Slovakia and the so-called voluntary re-location of Slovaks from Hungary.
Kontakt
Dr. habil. László Szarka, CSc.
Univerzita J. Selyeho, Komárno szarka@ujs.sk