Piccolomini a szerelmi történetet Luxemburgi zsigmond magyar király és né-met-római császár sienai tartózkodásának idejére helyezi, megadva a császár szállásának helyét is, amely a ma Porta tufi néven ismert kapu közelében volt.
A német és a dán fordításokban azonban egy c betűvel kezdődő alakot találunk:
Palacium illi apud sacellum sancte Marthe super vicum qui ad Chophorum18 ducit portam structum fuit.
Wyle ain palaste by Sant Martan kirchlin vf der strǎsse die da fürt vnd geet zu der port gen Cophorum.19
17 Ilyen esethez már volt szerencsém: sok évig csak elképzelésként élt bennem, hogy hogyan kellett kinéznie a magyar fordítás latin forrásának, míg azt az Oporinus-kiadást meg nem találtam, amely valóban megfelelt ezeknek a kritériumoknak.
18 A következőkben itt a lábjegyzetekben jelölöm, ha a Baccarus‒szövegcsoport valamely tag-ja a fent idézettől eltérő olvasatot tartalmaz. Kivételt képez ez alól a ms Mm, mivel annak szövege csonka, így kizárom a további vizsgálatból. H 156[chophorum].
19 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 80–81, latin 81, 3–4 skk.
2. fejezet Dán først var der bygt it Pallaß paa Gaden hos Sancti Martens Kircke / hannem til aere / dersom mand gaar til den Port Cophorum.20 eurialus első levelében arról panaszkodik Lucretiának, hogy sem enni, sem aludni nem bír az asszony által táplált nagy szerelme miatt:
Tu mihi et somni21 et cibi vsum abstulisti
Wyle Mich haben vberwunden din schyn vnd geleste diner ougen mit denen du mechtiger bist dann die sunne.22
Dán Du hauffer draget fra mig all Spises oc Søffns brug.23
A szöveghagyomány más alcsoportjaiban, amelyekről az olasz fordítások kap-csán lesz szó, ez a panasz néha az étel és az ital (cibi et potus usum) megvonásá-ra, máskor az étel és az ital ízére (cibi et potus saporem) vonatkozik, vagyis ez a hiba is egy jól körülhatárolt szövegcsoportra korlátozódik.
eurialus első próbálkozása után az egyre szerelmesebb felek sűrű levélvál-tásba kezdenek, pro- és kontra érveket sorakoztatnak fel a kapcsolat maga-sabb szintre emelése mellett és ellen. eurialus az egyik alkalommal az Ovidi-us által megénekelt, trója pOvidi-usztulása után Kis‒Ázsiában maradt akhájokkal (Achivorum) érvel, akik hozzá hasonlóan nem akartak visszatérni hazájukba, hogy ne kelljen elhagyniuk a háború idején szerzett asszonyaikat. filológiai szempontból számunkra most az a fontos, hogy a német és a dán fordítások forrásaiban, jellemzően a Baccarus‒szövegcsoport elemeiben eurialus feltételes módban fogalmaz: „ha olvastad Ovidiust, azt találtad, hogy [...]”.
Si tu Ovidium legisti inuenistique post Troiam dirutam Anchivorum plurimos dum remeant peregrinis retentos amoribus nunquam in patriam revertisse.
Wyle hăst du gelesen Ouidium so hăst du funden daz năch der zerstörten troy vil der Anthinochen vf ir widerfart behept sindt druch fremder fröwen liebe vnd niemer me komen jn jhr haimant24
20 Paulli, Danske Folkebøger…, 39. „először egy palota épült a Szent Márton templomnál lévő utcán / az ő tiszteletére / amelyen a Cophorum kapuhoz jutni.” A dán szöveg értelmező fordítását Kármán Gábor (MtA BtK történettudományi Intézet) végezte el, amelyet itt is köszönök neki. Mint felhívta rá a figyelmet, a dán fordító a nőiből férfi szentet csinált, Mártából Márton lett a fordításában. A lengyel szövegben nincs pontos utalás a palota elhe-lyezkedésére; Golian az ünnepségek után rögtön a három asszonnyal való találkozásra tér.
Samuel Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi, Biblioteka Pisarzów Polskich 32 (Kraków:
PAU, 1896), 1.
21 ms Bp2: sompni.
22 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 100–101, latin 101, 13–14 skk.
23 Paulli, Danske Folkebøger…, 62. „elvetted tőlem az étek és álom minden használatát.” Golian lengyel: „tyś smak ustom wdzięczny, tyś odjęła spanie” 618. sor. „elvetted az ízt a számtól, és megfosztottál az alvástól.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 21.
24 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers..., 112–113, latin 113, 14–16 skk.
Niklas von Wyle és kiadása
Dán Haffuer du loest Ovidium / saa haffuer du vel fundet / at effter troia bleff forstyrrit/ at mange Grecter ere forholdne paa deris hiemreise25
A szöveghagyomány nagyobb részében azonban eurialus biztos benne, hogy Lucretia tudja, mert olvasta, kikről van szó, ezért kezdi a mondatát „Sed tu Ovidium ...” formában.
Hérodotosz történeti munkájából ismert Lűdia (Lydia) királyának, Kan-dau lész nak a története, aki nem tudván betelni felesége szépségével, s mert el akart dicsekedni vele, egy láthatatlanná tévő gyűrű segítségével becsem-pészte barátját, Gügészt hálótermükbe, hogy a másik férfi is megcsodálhassa az asszony testét. Amikor a királyné tudomást szerzett erről, sértettségében Gügésszel megölette a királyt, s hozzáment a leskelődő férfihoz, aki így az or-szág trónját is megszerezte. A századok során a lűd király neve európa-szerte igen sok fejtörést okozott a Historia másolóinak és nyomdászainak, akik szá-mos értelmetlen változatot állítottak elő nevéből saját tehetségüknek, s talán anyanyelvi hátterüknek megfelelően. ez a baj nem kerülte el a német és a dán fordítások forrásainak írnokait sem, akik Candaule helyett Candele alakban ad-ják meg a király nevének genitivusi alakját:26
Non tam Candele regis Lidie formosa vxor fuit quam ista est.
Wyle Candele des küngs Lidie elich husfröwe ist nit so húpsch gewesen als die ist.27
Dán Candele den Konnings i Lidia hustru / hauffer icke verit saa skøn / som denne.28
A következő említésre érdemes locus az az olvasat, amelyről az egész szöveg-csoportot elneveztem, a magyar lovag Pacorusból Baccarusra módosult
név-25 Paulli, Danske Folkebøger…, 79. „Ha olvastad Ovidiust / biztosan megtaláltad / hogy miután tróját lerombolták / sok görög feltartóztatott hazaútján.” Golian lengyel: „jeśliś Owidyusza też kiedy czytała, / Nalazłabyś, jak wiele troja ucierpiała.” 989‒990. skk. „Ha te is olvastad volna valaha Ovidiust / Azt találtad volna, mennyit szenvedett trója.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 33.
26 A Baccarus-szövegcsoport ma ismert tagjai közül csak egy kéziratban és két kiadásban kez-dődik a lűd király neve c betűvel. ms Bp2, H 160: Candele regis Lidie; H 158: Candaulis regis Lidie. A ms Mm kódex nem tartalmazza a helyet, a Baccarus-szövegcsoport többi tagjában pedig a király neve Tandali. A kutatás jelen fázisában tehát e hely alapján csupán a kézirat és a két nyomtatvány igazi esélyese annak, hogy a német és a dán fordítás valódi forrásával szorosabban rokonítható legyen.
27 Piccolomini és von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 136–137, latin 137,21–22 skk.
28 Paulli, Danske Folkebøger…, 106. „Candele, Lídia királyának felesége / sem volt oly szép / mint emez.” Golian lengyel: „Nie pięknejsza tandalis, króla Lidyjskiego / Żona nad Lucretią Menelaa cnego.” 1707–1708. skk. „tandalis, Lydia királyának neje nem volt szebb / mint Lucretia, Menelaosz felesége.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 56.
2. fejezet
alakja: Baccarus29 interea pannonius eques: domo nobilis qui cesarem sequebatur ardere Lucreciam cepit. A német és a dán fordítások forrásai ebben az esetben is nagyon hasonló hibát hordozhattak, amely egy fonetikai jelenségen alapul.
A zöngétlen p hangnak a német nyelv bizonyos nyelvjárásaiban zöngésült ej-tése b hangként, eredményezhette azt, hogy egy hallás után dolgozó, Wylenél akár korábbi másoló *Bacarus/Baccarus alakban örökítette meg a lovag nevét, s az ebben a formában került tovább az ő korai kéziratából készült további másolatokba.30 Ha megfigyeljük Wyle német nyelvű sorait, ott erre a jelen-ségre rögtön két példát is találunk: nemcsak Pacorus lesz Baccarus, hanem még a lovag pannonius nemzetisége is banonischer alakban kerül a fordítás-ba:31 Baccarus ain banonischer raisiger von edelm geschlecht geborn an hub Lucreciam liebzehaben.32
A dán fordításban Baccarus33 származása „Bononischer”, illetve „Bononister,”
azonban mindkét alak jelentése ’bolognai’: Huorledis en Bononischer edel Mand bar Lucretiae it Breff i en fiol stilken. I Middel tid / begaff det sig / at en Bononister edelmand (fød aff aedel slect) begynte at elske Lucretiam.34 Véle-ményem szerint itt a dán fordító értelmet próbált adni a forrásában szereplő latin *bannonius alaknak talán egy *bonnonius/bononius olvasattal, s ilyen módon, egy számára ismerősebb, s az itáliai környezetben játszódó történet miatt valószínűbb ’bolognai’ származást tulajdonított a lovagnak. egy másik, európa-szerte elterjedt humanista novella, Griselda történetének dán népkönyv (folkebog) változatából, amely már 1528 óta legalább másik két kiadást is meg-ért35 Bologna neve ismerős lehetett a fordítónak, mégpedig Bononien alakban.
Griselda történetében ugyanis Bologna az a város, ahová az ördögi Volterus gyermekeit elküldi neveltetni, miközben feleségével elhiteti, hogy elemésztette őket. Az értelemadás tehát alapulhatott a lectio facilior elvén is.36
29 ms Bp2: Bactarus panonius.
30 A jelenség leghíresebb magyar irodalmi feldolgozását Gárdonyi Géza Egri csillagok című művében találjuk (Negyedik rész: eger veszedelme, 1. fejezet), ahol a német pattantyús és a magyar parasztok nehezen értik egymást éppen a b-p zöngés-zöngétlen hangpár anyanyel-veikben eltérő ejtése miatt.
31 A szó talán már Wyle forrásában is b-vel kezdődő alakban szerepelhetett, ahogyan ez egy másik helyen virtuális forrásában, a H 160 kiadásban előfordul: „milliesque bapirum basiauit” vö. Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 103, 103,21 sor.
32 Uo. 136–137, latin 137,32 sor.
33 Neve először a 108. oldalon fordul elő. Paulli, Danske Folkebøger…, 108.
34 Uo. 107. „Hogyan vitt egy bonóniai nemes egy levelet Lucretiának egy hegedű szárában.
Időközben / az történt / hogy egy bonóniai nemes (aki nemesi sorból született) beleszeretett Lucretiába.” Sem Kármán Gábor, sem jómagam nem értjük pontosan, hogy hogyan lett a vi-rág szárából egy hegedű szára, talán nyomdahiba okozta, talán mi értünk valamit rosszul.
35 Seelow, „Griselda in Iceland...”, 77.
36 Hubert Seelow, „Three Icelandic Poetic Sources of the Story of Griselda”, in La storia di Griselda in Europa, a cura di Raffaele Morabito (L'Aquila: japadre, 1990), 199–209, és kü-lönösen 207. Itt arról is olvashatunk, fonetikailag hogyan alakul tovább, illetve rövidül az izlandi nyelvben dán közvetítéssel Verona neve Bern alakra.
Niklas von Wyle és kiadása
A szerelmesek második éjszakáját a férj váratlan hazaérkezése szakítja fél-be, s ekkor Lucretia leleményesen a pincébe csábítja urát, hogy megkóstolják az aznap érkezett bort: Venerunt tamen villici ex Rosalia nescio quid vini portantes, optimum esse ferebant Trebianum.37 Ego pre mestitia nihil gustavi;
nunc, quoniam ades, eamus, si placet, in cellarium introrsum gustemusque vinum, si, ut illi dixerunt, tam suavissimum sit.38
Wyle fordításából csak a fent vastag betűvel szedett első mondatot idézem:
„es ab kamen aber di mayer von Vosalia / die etwas (ich waisz nit was) wins gebracht haben. Doch sagten sy es were vast guter trebianer”.39 A német jelen-tésben teljesen megegyezik a latinnal, ellenben a falu neve Vosaliára változik. Itt a forrás kézírása szolgálhat megoldásul. egy kissé nyitottabban írt minuscula r betűt nem lehetett nehéz v alakban átvenni, főleg, ha egyik névalak sem bírt különösebb jelentéssel a másoló számára.
A dán fordításban pedig, akárcsak az előbb idézett *bannonius/bononius esetben, vélhetőleg forrásának a német fordítás forrásához hasonló romlása, s egy, a furcsa szóalakot értelmezni próbáló olvasat miatt Vasalia lesz a falu neve.
A dán fordító talán a Vassal ’vazallus, szolga, alárendelt’ szóról asszociált a falu nevére, hiszen a vidékről bort hozó emberek a szöveg alapján alá-fölérendelt-ségi viszonyban vannak Menelausszal: „Hid komme de Bønder aff Vasalia / de hauffe førd hid nogen Vin (ieg ved icke huad) dog haffue de sagt / at hun vaar god trebeaner.”40
Most érkezünk el ahhoz a szöveghelyhez, amely talán a legszembetűnőbb módon köti egymáshoz a német és a dán fordítások forrásait. Piccolomini eredeti szándéka szerint eurialus Pandalusszal való beszélgetése során egy juvenalis VI. szatírájából41 vett mozzanatot idéz fel: a római matróna, Hip-pia esetét, aki férjét elhagyva követte gladiátor szerelmét Afrikába, ezzel megszégyenítve egész családját. egy valószínű korai szövegromlás követ-keztében (Ippia ludum – [δIp]pia ludum – pialudum) azonban mindkét for-dítás forrásában az alábbihoz hasonló, értelmetlen olvasat állhatott: nupta
37 ms Bp2: trobianum. H 151, H 154, H 156, H 239, Bázel 1551, Bázel 1571: trebeanum; H 157, H 158: trebanum.
38 Piccolomini, Historia…, 82. „Pedig jöttek a Rosalia nevű faluból, nem tudom, milyen bort hoztak. Azt mondták, kiváló treviai. Én szomorúságomban meg sem kóstoltam. Most, hogy már itt vagy, ha úgy tetszik, menjünk le a pincébe és kóstoljuk meg a bort, hogy valóban olyan mézédes-e, ahogy mondták.”
39 Piccolomini and von Wyle..., The Tale of Two Lovers, 146. „jöttek azonban Vosalia falujából, ahonnan (nem tudom, milyen) borokat hoztak. Ők azt mondták, hogy jó trebianert.”
40 Paulli, Danske Folkebøger…, 117. „Ide jöttek a vasaliai parasztok / idehoztak valami bort (nem tudom, mifélét) de azt mondták / hogy jó trebeani volt.” Golian lengyel: „Chłopi tu z Rozaliej jacyś przychodzili, / Wino na skosztowanie do mnie przynosili.” 1969–1970. skk.
„Néhány paraszt jött ide Rosaliából, / és bort hoztak nekem kóstolásra.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 64.
41 Iuv., VI 82–83. „Nupta senatori comitata est eppia ludum / ad Pharon et Nilum famosaque moenia Lagi”.
2. fejezet
senatori romano secuta est Pialudum42 ad Pharaon et Nilum famosaque menia Lagi.
Mint alább látható, Wyle német szövegében a furcsa Pyaludum alakon kívül a többi szokatlan földrajzi név, a Pharosz félsziget és a Nílus folyó, valamint a ma Nigériában fekvő Lagos város neveit többé-kevésbé értelmes alakban hoz-za. A német Pharone alak azt sem zárja ki, hogy Wyle forrásában az itt idézett virtuális forrásból származó alaknál jobb olvasat állt: ain fröw die vermechelt was ainem römischen senatori, lúf hin vnd folget năch Pyaludum zu Pharone vnd an den Nylum vnd in die lobwirdigen statt Lagi.43
A dán fordításban viszont a Pharosz folyó neve a fentebb bemutatott H 160 kiadásban található olvasathoz hasonlóan torzul, még egy e betű betoldásával a szóba pedig, mintha egyenesen az egyiptomi uralkodók hagyományos rang-ja, a fáraó kerülne be a szövegbe: Som en quinde giorde som vaar giffuen en Romerste Raadmand / løff hen oc fylgede effter Pialudum aff Pharaone / hen til Nilum / oc den lofflige stad Lagi.44
eurialus a beszélgetés egy későbbi részében egyenesen a palotagrófi címet ajánlja fel Pandalusnak, ha az hozzásegíti őt egy titkos randevúhoz Lucretiával.
A kedves sienai sógor tettetett szerénységgel tiltakozik ilyen kitüntetés ellen, s a szöveghagyomány nagyobb részében azt állítja, nem érdemel különösebb jutalmazást: non propterea sum premiandus. A német és a dán fordítások azon-ban egy kisebbségi, a Baccarus‒csoportra jellemző olvasatot tükröznek, amely szerint, Pandalus nem várja el, hogy különösebben szeressék:
Ego vt vitem infamiam nostre imminentem familie hic ago quod si tibi conducit: non propterea sum amandus.45
Wyle dann ich vil das des du begerst tun vnd volbringen vmb daz ich vermyd vneerlichen lümden vnsers geschlechtes, ist daz dir das kunpt zu nutze, dar vmb bin inch dir nit vil liebzehaben.46
42 ms Bp2: Nupta senatori romano secuta est pia[!] ludum adpharaon[!] et iulium[!]
formosaque menia perlagi[!]. H 151, H 154, H 156[libdum], H 157, H 239[Ippia]: ippia liddum at pharon et nilum famosaque menia lagi. H 158, Lyon 1505, Lyon 1518: Ippia liddum ut pharon et nilum famosaque menia lagi. Bázel 1551, Bázel 1571: Hippia Lyddum ad Pharon et Nilum famosaque moenia Lagi.
43 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 154‒155, latin 154,1‒2 skk.
44 Paulli, Danske Folkebøger…, 125. „Ahogy egy asszony is tett, akit egy római tanácsosnak adtak / elmenekült és követte a fáraó Pialudusába / onnan a Nílushoz / és Lagi nevezetes városához.” Golian szövegében nincs benne Hippia, a hely körülírása a 2200‒2205. sorokban található. Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 71‒72.
45 ms Bp2: ego ut vitam[!] infamiam nostre imminentem familie hoc ago. Quod si tibi conducit, non propterea sum premiandus.
46 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 156‒157, latin 157, 14‒16 skk. „Co jeśli sie tak sprawi, jako usiłuje / Myśl twa, nie przeto serce twe mnie niech miłuje.” 2281‒2282.
skk. „Ha úgy is történik, mint akarom, ne azért szeressen engem a te szíved.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 74.
Niklas von Wyle és kiadása
Dán Thi det du begierer / vil jeg fulkomme / paa at vor gandske Slecte bekommer icke it uaerligt Rycte / kand saadant komme dig til gode / derfor fortiene jeg icke at elskis.47
A titkos randevút végül is sikerül összehozni, s eurialus harmadjára is bejut kedvese házába. Amikor azonban Lucretia nagy nehezen kinyitja neki a nehéz kaput, elájul, s szinte halottnak tűnik. A férfi ekkor szenvedélyes felkiáltások és kérdések közepette könnyeivel öntözi az asszony arcát, aki, mintha rózsavíz-zel locsolgatnák, magához tér:
At sic fatus lacrimarum flumen supra frontem et mulieris timpora fluit: quibus tanquam rosarum aquis excitata mulier quasi de graui somno surrexit amantem-que videns.
Wyle Vnd do er also redt / flos ain grosser bache der trecher vf der fröwen stirnen vnd schlaufăder, da durch sy als durch röswasser erkiket, glycherwyse als vsser aim schweren tröme vfstund vnd jren liebhaber ansechende sprach.48
Dán Oc som hand saa talede / brast hand i en stor graad / saa den fald paa hendis Ansict / huor aff hun avignede som aff Rosenuand / lige som hun haffde vogned aff en suar drøm / oc saae paa sin Bole!49
Érdemes megemlíteni még egy közös hibát, amely vélhetőleg mindkét for-dítás forrásában szerepelt, s nem csupán Wyle figyelmetlenségének számlájá-ra írható, mint ahogyan azt e. j. Morszámlájá-rall feltételezte. Wyle német fordításából ugyanis mintegy másfél sornyi latin szöveg kimarad (a hiányzó részt az idézet-ben álló betűvel szedjük):50
Caue mi Euriale si me vis saluam. Fenestra hic ad dexteram est: vicinusque pessimus nec cauponi credendum est: qui parua pecunia et te et me perderet: [δ sed alia incedamus via. Satis est si huic sermoni nostro patet accessus respondit Lucrecia.] At mihi Eurialus inquit mors est hec visio: ne te simul amplector meisque brachiis teneo mediam.
47 Paulli, Danske Folkebøger…, 128. „Mivel amit kérsz / azt én teljesítem / hogy teljes nemzet-ségünk hírneve ne legyen rossz / ez neked javadra válhat / így nem szolgálom meg, hogy szeressenek.”
48 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, 164‒165, latin 165, 18‒21 skk.
49 Paulli, Danske Folkebøger…, 138. „És ahogy beszélt / oly erőteljesen kitört[ek a könnyei] / hogy az a hölgy orcájára hullott / amitől felébredt, mint a rózsavíztől / mintha nehéz álomból ébredt volna / és látá Boléját.” Golian lengyel: „Któremi, by różaną wódką pokropiona, / I zaraz, jak z ciężkiego snu, jest obudzona.” 2533‒2534. skk. „Homloka mintha rózsavízzel öntöznék, / azonnal, mint egy nehéz álomból, felébredt.” Adalberg, Historya o Euryalu i Lukrecyi…, 82.
50 Piccolomini and von Wyle, The Tale of Two Lovers…, Morrall 121, 93. jegyzete így szól: „sed
… Lucrecia: Niklas has overlooked or omitted these sentences, which express her hesitation.”
2. fejezet
A német fordításban, de a dán verzióban sem látszik nyoma Lucretia hezitáló szavainak, s rögtön eurialus replikája olvasható:
Dar vor hüte antwort Lucrecia min euriole, ist das du mich jn saelikait vnd by eeren wilt belyben. es ist hie zu der rechten hand ain fenster vnd ain allaer boester nachgebur So ist ouch dem winschenken nit zegetruwen der vmb wenig geltes willen dich vnd mich taett geben in den tode Aber dise gesicht sprach euriolus ist mir auch zum tode es wer dann daz ich dich ouch moech halsen vnd minen armen vmbfhăhen vil [...]
Lucretia suarede. Derfor foruare dig euriole / er dit saa at du vilt beholde mig ved aeren. Her er it vindue paa denne høgre side / oc en arg stalck til Aabo / icke tør mand heller forlade sig paa denne vintapper / huilcten for ringe penge skyld / skulle komme baade dig oc mig omhalsen.
Saa er dog (suarede euriolus) denne siun min død /wden ieg kand fagne dig oc med mine Arme dig omspende.51
Mivel a dán nyomtatványban nincs nyoma a szokásosan a szerző/szerkesztő által kihagyott részek jelölésére szolgáló etc. rövidítésnek, arra következtetek, hogy e sorok hiánya egy olyan lacuna nyoma, amely mindkét fordítás forrásá-ban megtalálható volt.51
Az eddigi szöveghelyek azt mutatják, hogy sok lényeges ponton közel állt egymáshoz a dán és a német fordítások forrása, mivel közös ősre mennek visz-sza. Ugyanakkor néhány, a fordításokban látványosan jelentkező különbség
Az eddigi szöveghelyek azt mutatják, hogy sok lényeges ponton közel állt egymáshoz a dán és a német fordítások forrása, mivel közös ősre mennek visz-sza. Ugyanakkor néhány, a fordításokban látványosan jelentkező különbség