Mint az a fejezet bevezetőjében elhangzott, a mai bibliográfiai adatok alap-ján nem tudható, hogy az I.M. monogramú fordító alatt jean Millet vagy jean Maugin személyét kell-e értenünk. ennek feltárása a későbbiekben a specifikus francia irodalomtörténet feladata lesz. Saját döntésem alapján én a Lady Mar-garet Hall katalógusába felvett jean Maugin neve alatt tárgyalom az 1551/54-ben, illetve 1556-ban megjelentetett fordítást.
Párizsi kiadások és francia fordítások
A fordító verses ajánlását így címzi: I. M. de S[on?] Amour, au Seigner françois Richier Son Amy. A fordító által megszólított barátról sajnos csupán annyit sikerült megtudnom, hogy franciaország indiai nagykövetét a 2010-es évek elején ugyanúgy hívták, mint őt. A fordító a versben arról biztosítja ol-vasóját, hogy a művel egyetlen célja, hogy örökös tetszést vívjon ki.88 Az Olva-sónak szóló prózában írt dedikációban pedig jean Maugin kissé mentegetőzik, hogy egy szemérmetlen szerelemről szóló történetet fordít le,89 de előre figyel-mezteti az olvasóit, hogy a gonosz eurialus csábítására hallgatva milyen ve-szélyeknek, s végül a halálnak teszi ki magát Lucresse.90 Nem árul tehát zsák-bamacskát, s azt is hangsúlyozza, hogy igaz történetet (non fable) tolmácsol latinról franciára fordítva.
jean Maugin 1551/54 és 1556-os munkájának legfontosabb jegye, hogy mű-vészien ugyan, de nagyon szorosan követi latin forrását, fordításának tehát része a Schlicknek és Sozzininek írt két bevezető levél is. e szoros forráskövetés következtében mintegy tizenhét olyan szöveghely azonosítható fordításában, amelyek a latin forrás nyomára vezethetnek. Maugin fordításában e hűséges fordítói attitűd révén megtalálható például a fecske és a bolha erotikus utalása is eurialus harmadik levelében: Que pleust a Dieu qui ie feusse transmute en Arondelle, mais i’aymerois mieux deuenir pulce, de peur que vostre fenestre me fust close.91
A legbővebb szövegcsoport, amelybe Maugin forrása biztosan beletartozik, az alapján a locus alapján állapítható meg, amely Lucretia belső monológja so-rán hangzik el. Az asszony e francia verzió szerint tétovázik elhagyni anyját, férjét és hazáját: Donques laisseray ie mon mere, mon mari, et mon pais?92 ez a szöveghely a latin Ergo ego et matrem et virum et patriam relinquam? mondatra vezethető vissza, és sajnos a kéziratok (38 darab) és nyomtatványok (49 darab) egész tömegét állítja elénk: mss Ricc, fiC, Bp2, Bp1, R, Va, Vb, Vc, Mf, Me, Mg, Mh, M, Mk, Mj, Mr, Mü, Ms, Mm, Ml, RCo, RCa, CV1, CV2, CV3, CV4, tr1, tr3, Pz, WOs, Ox, P1, P2, Ps1, Ps2, Ps3, WUn1, WUn2. H 151, H 154, H 156, H 157, H
88 A Lady Margaret Hall példányának oldalszámait idézem: jean Maugin, L’amour d’Eurialus et Lucresse, par lequel est succintement demonstré quel profit vient du chaste amour et quel dommage de l’impudique. Avec quelque epistres... (Lyon: Benoist Rigaud & jan Saugrain, 1556). Lady Margaret Hall Library, Briggs Room: 847.28 2(1). „Mais seulement, Amy i’ay pretendu, / te declarer une volente pleine / De m’slayer, á fiare en temps deu / Ouurage, en quoy ton esprit plaisir perenne.” Maugin, L’amour d’Eurialus..., 2.
89 „et que c'est chose mal seante á un homme chrestien parler de l'amour impudique [...] Cecy sans aucune controverse ie t'accord”. Maugin, L’amour d’Eurialus..., 3.
90 „ou est declaré comme la paoure Lucresse persuadee par les decevantes parolles d’un malheureux eurialus [...] en fin la paourette fut contrainte de grand douleur et passion extreme, faire eschange de sa vie á une mort piteuse.” Maugin, L’amour d’Eurialus..., 4‒5.
91 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 64. „Bár Isten akarná, hogy fecskévé változzak, de én szívesebben lennék bolhává, ha nem lenne zárva ablakod előttem.”
92 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 33. „tehát hagyjam én el anyámat, férjemet és hazámat?”
5. fejezet
158, H 160, H 213, H 214, H 215, H 216=C 61, H 217, H 218, H 219, H 220, H 221, H 222, H 226, H 228, H 230, H 231, H 232, H 233, H 234, H 235, H 236, H 237, H 239, H 240, R 3, P 157, RSuppl1, C 59, H 223=C 62, C 64, C 65, C 68=P 155, C 69, C 70, C 71, C 72, R 4, BMC IV 44, Velence 1504, Lyon 1505, Velence 1514, Velence 1515, Lyon 1518, Bázel 1545, Bázel 1551.
A magyar lovag neve miatt azonban, akit ebben a fordításban is Pacorusnak (Pacorus de Pannonie)93 hívnak, megszabadulhatunk a Baccarus‒csoport tagja-itól,94 valamint azoktól a kéziratoktól, amelyek egyéb, változatosan hibás for-mákban tartalmazzák a nevet.95 A következő szövegek maradnak tehát:96 mss Ricc, fiC, Bp2, Bp1, R, Vc, Me, Mg, Mh, M, Mj, Mü, Ms, Ml, RCo, RCa, CV1, CV2, CV3, CV4, tr1, tr3, Pz, WOs, Ox, P1, Ps1, Ps3, WUn2. H 213, H 214, H 215, H 216=C 61, H 217, H 218, H 219, H 220, H 221, H 222, H 226, H 228, H 230, H 231, H 232, H 233, H 234, H 235, H 236, H 237, H 240, R 3, P 157, RSuppl1, C 59, H 223=C 62, C 64, C 65, C 68=P 155, C 69, C70, C 71, C 72, R 4, BMC IV 44, Velence 1504, Velence 1514, Velence 1515, Bázel 1545.
A következő szöveghely eurialus lovának leírásához, és a Lucretia látvá-nyától a lóhoz hasonlóan pajkossá váló férfi képéhez kötődik: Eurialus se faissoit autant incontrant et retif que son cheval, ayant veu Lucresse.97 Maugin fordításá-ból egyértelmű, hogy forrása a Similis illi fiebat Eurialus visa Lucretia latin szer-kezetre megy vissza. ennek a kritériumnak azonban nem tesz eleget számos kézirat98 és néhány, főként római kötődésű kiadás. mss R, Mh, CV2, tr2, tr3, Ox, P2, Ps1. H 214, H 215, H 216=C61, H 218, H 219, H 220, H 221, H 222, H 226, H 228, H 230, H 231, H 232, H 233, H 234, H 235, H 236, H 237, H 240, C 59, H 223=C 62, C 68=P 155, C 70, C 72, P 155, P 157, Velence 1504, Velence 1514, Velence 1515, Bázel 1545.
eurialust hamarosan már nemcsak az asszony látványa, de Cupido titkos nyilának szívébe hatolása is szerelemre serkenti, a Sosiastól kapott hír hal-latán, amely szerint egy helyi hölgy figyelmével tünteti ki őt. Maugin fordí-tása a latin szövegek kisebb csoportjában megtalálható secreto Cupidinis arcu
93 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 112.
94 ezeket a nyomtatványokat, illetve az ms Mm kéziratot kizárja továbbá a Wyle és rokon forrású fordításai kapcsán már említett Commune bonum olvasat is. Maugin szövegében a bujaság közönséges bűn, nem dicsérendő érzés: „C’est un malheur commun...” „Közönséges betegség...” Maugin, L’amour d’Eurialus..., 88.
95 Pantorus: mss Va, Vb; Pacarus: mss Mf, WUn1; Pactorus/Butorius: ms Mk; Pancorus: mss Mr, P2; Paucorus: ms Ps2.
96 Az alábbiakban a főszövegben csak a még listán maradó szövegek siglumait sorolom fel.
97 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 36. „eurialus türelmetlen és kelletlen lett, mint a lova, miután meglátta Lucretiát.”
98 eurialo viso Lucretia: mss P1, fiC, Mg, RCo, RCa, CV3, tr1. eurialus viso Lucretia: mss Bp2 [euriolus], CV1, CV4. H 213, H 217, C 64, C 65, C 69, R 3, R 4, RSuppl1, BMC IV. 44. eurialus viso viso[!] Lucretie:ms Ricc. eurialo visa Lucrecia: mss Vc, Me, M, Mj, Ms, Ml. euriolo visa Lucrecia: ms Mü. Silis[!] illi fiebat eurialus [δ] Que licet dum sola fuit: ms Ps3.
Párizsi kiadások és francia fordítások
percussus olvasatot tükrözi: Mais Eurialus blesse du secret arc de Cupido.99 ez a variáns tovább szűkíti lehetséges forrásai körét, két kivétellel kizárva minden kéziratot is:100 mss tr2, Ps1. H 214, H 216=C 61, H 218, H 219, H 220, H 221, H 226, H 228, H 230, H 232, H 233, H 234, H 235, H 236, H 237, H 240, C 70, C 72, P 157, Velence 1504, Velence 1514, Velence 1515, Bázel 1545.
felbátorodva a szerelemtől, eurialus megírja első levelét Lucretiának, amelyben arról is panaszkodik, hogy gyötrelmében már enni és inni sem bír:
vous m’avez osté l’usage et du biore et du manger.101 A latin variánsok közül a Tu mihi et cibi et potus usum abstulisti tűnik legmegfelelőbbnek. ettől eltérő olvasa-tokat tartalmaznak a H 216=C61 (et tibi et potus usum), a H 219 és H 236 (cibi et potus suum) valamint a P 157 (cibi et potus saporem) nyomtatványok, amelyeket így kihúzhatunk fenti listánkról: mss tr2, Ps1. H 214, H 218, H 220, H 221, H 226, H 228, H 230, H 232, H 233, H 234, H 235, H 237, H 240, C 70, C 72, Velence 1504, Velence 1514, Velence 1515, Bázel 1545.
egyetlen szöveghely segítségével ezt a még mindig bő, huszonegy lehet-séges szövegváltozatot tartalmazó csoportot csupán három lehetlehet-séges nyom-tatványra redukálhatjuk. A már sokszor fontos szerepet játszó domus‒csoport maradék tagjairól van szó, hiszen Sosias ebben a fordításban is amiatt aggódik, hogy az úrnője és a ház is megszégyenül, ha eurialus és Lucretia viszonya kitutódik: ma Dame se perdra, et la famille sera deshonnoree.102 A fenti szöveg-változatok közül tehát csak a következők jöhetnek szóba Maugin forrásaként:
H 228, H 234, H 237.
A következő két szöveghely lényegében ugyanazt tartalmazza mindhárom latin nyomtatványban, így csak arra szolgálnak, hogy a Maugin forrásával kapcsolatos feltételezésemet tovább erősítsék. ezek után azonban be fogok mu-tatni további hét olyan olvasatot, amelyeket illetően Maugin forrása vagy a H 228 kiadást, vagy pedig a H 234 és H 237 egymással lényegében azonos római kiadásokat követi, tehát saját verzióját a H 228 plusz H 234/H 237 kontaminá-lásával állítja elő.
Lássuk tehát először azokat a szöveghelyeket, amelyek nem tesznek különb-séget H 228, illetve H 234 és H 237 között. A francia Maugin fordításában, ami-kor Lucretia belső vívódásai során a távoli országokból jött férfiaktól elhagyott hősnők példáira emlékezik, Médea mellett meglepő módon Hercules feleségé-nek, Deianeirának a nevét említi: Qu’est il besoin parler du Dianira au Medea?103 ez a szöveghely ugyanaz, amelyet a Venetói Névtelen fordítása kapcsán már
99 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 47. „De eurialus eltalálva Cupido titkos nyilától.”
100 Certo Cupidinis arcu: mss R, Mh, tr3; toto Cupidinis arcu: ms CV2; certe Cupidinis arcu: ms P2; cupidinum arcu: ms Ox.
101 Maugin, L’amour d’Eurialus..., 53. „Ön elzárta előlem az ivás és az evés szokását is.”
102 Uo., 88. „az asszonyom elveszik, és a család megszégyenül.”
103 Uo., 34. „Mi szükség van rá, hogy Dianiráról vagy Medeáról beszéljek?”
5. fejezet
említettem, aki szintén megpróbált értelmet adni az előtte fekvő latin szöveg-ben található Quid Dianam referam val Medeam? olvasatnak. Mint emlékezhe-tünk, a Venetói Névtelent is zavarba ejtette, hogy a rossz hírű asszonyok között Dianát, a vadászat szűz istennőjét találja példaként (az ideális latin szövegben a Thészeusztól elhagyott Ariadnéra van utalás), s ezért ő Danaét, a zeusztól aranyeső formájában megtermékenyített királylányt hozta be saját szövegébe.
Vélhetően Maugin is ugyanígy járt el: a forrásaiban található Dianam (H 228), illetve Dyanam (H 234 és H 237) névalak helyett az öregedéstől és elhagyatástól félő Deianeirát idézi itt fel. A mítosz szerint Deianeira elfogadta a haldokló Nessus kentaur vérébe mártott inget a félig ló, félig ember hőstől, s később fél-tékenységében ezt adta férjére, Herculesre, aki pokolian égető kínokat állt ki a vértől, s végül máglyán égette el magát, hogy véget vessen szenvedéseinek. fel-tételezésemet az is igazolhatja, hogy Maugin fordításában ennek a Diana/Ari-adné-helynek a párja, amikor tehát ismét Ariadné történetét idézi fel Lucretia, már a fonaláról híressé vált hősnő szerepel, ahogyan ez a H 228 és H 234/H237 nyomtatványokban is áll: mais par le conseil d’Adriane il echeppa le danger.104 ez pedig teljesen megfelel az Adriane fretus consilio evasit latin olvasatnak.
A következő locus a történetnek abban a részében található, amikor eurialus két hónapnyi távollét után, a pápával folytatott tárgyalásokat követően vissza-tér Sienába, s ezzel Lucretia életkedvét is visszahozza. Lucretia hangulatválto-zása feltűnik a császárnak, aki ugratja a lovagot, s bár a császárnak mindent letagad eurialus, azért lopva mégis Lucretia szemébe néz. ez a pillantás lesz az első köszöntésük a hosszú szünet után: qui fut la premiere salutation.105 e hely latin megfelelője a kiadásokban kissé eltérő, de a fordítás alapján nem lehet dönteni közöttük:
H 228 eaque post reditum prima salutatio fuit.
H 234, H 237 eaque post reditum prima consalutatio fuit.
e fejezetrész további lapjain azok a szöveghelyek következnek, amelyek arra utalnak, hogy Maugin, vagy esetleg egy számomra ismeretlen kézirat készí-tője, amelyből ez a francia fordító dolgozhatott, a főszövege előállításához a H 228, illetve a H 234 és H 237 kiadásokban szereplő olvasatokat keverte, egy kontaminált forrást hozva létre.
A H 228 nyomtatvány szövege két helyen teljesebbnek bizonyul, mint H 234 és H 237. Mint arról már volt szó johannes Oporinus szerkesztési elvei és a magyar fordítás kapcsán, az utóbbi, római kiadásokból hiányzik eurialus segélykérése, amellyel Istent szólítja meg, miközben az első randevú alatt a betoppanó férj miatt az ágy alá bújva retteg saját életéért: Ecce venit dies meus. δ[Nemo me adiuvare potest,
104 Uo., 68. „de Ariadné tanácsának segítségével elkerülte a veszélyt.”
105 Uo., 85. „amely az első köszöntésük volt.”
Párizsi kiadások és francia fordítások
nisi tu, Deus meus.] Maugin francia szövege azonban hiánytalanul hozza a könyör-gést: Voicy mon dernier iour, et n’ya homme qui me peust aider si non toy mon Dieu.106 A másik locus, amely a H 234 és H 237 kiadásokból hiányzik, de megta-lálható a H 228 nyomtatványban, eurialus és Pandalus beszélgetésében van.
Pandalus álságosan tiltakozik az asszonykerítésért rá váró jutalom ellen, és a római kiadásokban egy szintagma hiányzik a mondatából: Ego ut vitem infamiam nostre imminentem familie hoc ago, δ[quod si tibi conducit] non propterea sum premiandus. Maugin fordításában azonban ismét hiánytalan a mondat: Ie fay seulement cely, pour eviter le deshonneur qui pourroit venir á nostre parenté.
Que si cela vous est profitable, pourtant ie n’en dois estre pagé.107
Meglepő azonban, hogy Maugin látszólag egy olyan helyen is a H 228 nyom-tatványt követi, ahol annak szövege hiányos a két római kiadáshoz képest.
A H 228 és Maugin fordítása sem említi eurialus és Pandalus alkudozása során Dávid királyt: vous n’ignorez que Salomon le tressage, ne Sampson le tresfort...108 ez a szöveghiány azonban, lévén e két kiadás az Y-ág tagja, nem jelentkezik a H 234 és H 237 nyomtatványokban.
Kevéssé tudom megmagyarázni, hogy a vergiliusi szöveghely (és Piccolomini szerzői szándéka) ellenére, Maugin fordításában eurialus harmadik barátjá-nak nevét miért Plinius alakban veszi át a H 228 nyomtatványból, jóllehet a H 234 és H 237 kiadásokban a helyes Palinurumque olvasat szerepel: Nisus, Achates et Pline.109 talán Maugin számára is több értelme volt a Plinius név-nek, mint az alapos Vergilius-ismeretet igénylő Palinurus alaknak.110 esetleg arra is gondolhatunk, hogy ismert korábbi francia változatot, amelyben szintén Plinius olvasható, mint például Saint‒Gelais fordításában, és ez a kvázi „helyi hagyomány” hatott választására.
teljesen egyértelműen a római H 234 és H 237 nyomtatványok hatása mu-tatható azonban ki Maugin szövegében az alábbi három esetben. A teljes
106 Uo., 100. „Itt az utolsó napom, és senki ember nem segíthet rajtam, hacsak nem a te réveden, Istenem.”
107 Uo., 143. „Csak azért teszem ezt, hogy elkerüljem a szégyent, amely családunkra jöhetne.
Ha ez hasznos önnek, nem kell, hogy ezért jutalmazzon engem.” Megjegyzendő, hogy né-hány kiadásban (pl.: C 69, H 214), amelyeket korábban elimináltunk a források közül, még a mondatokra tagolás is ugyanolyan, mint Maugin fordításában. ezért talán elképzelhe-tő, hogy mégis egy kéziratos forrást keresünk, amelyben még a mondattagolás is egyezik Maugin francia fordításával?
108 Uo., 131. „ne felejtse el, hogy a legbölcsebb Salamon, sem a legerősebb Sámson...”
109 Uo., 107. „Nisust, Achatést és Pliniust.”
110 talán Maugin hiányos műveltségére, talán ismét csak a tovább keresendő kéziratos(?) for-rására utal egy másik locus: Sappho költőnő viszonzatlan szerelmének tárgyát Maugin szö-vegében Phano-nak hívják. „Si bien ie suis recors des paroles qu’escrit Sapho á Phano Sicilien.”
„Ha jól emlékszem a szavakra, amelyeket Sapho írt a szicíliai Phanonak.” Maugin, L’amour d’Eurialus..., 50. egészen pontosan a Phanoem siculum olvasat szerepel az R 3 és C 64 nyomtat-ványokban, amelyből talán a szokásos franciásítással hozta létre Maugin a Phano alakot.
5. fejezet
Piccolomini‒szöveghagyományban is ritka111 olvasat található meg e kiadvá-nyokban112 Lucretiának a narrátori hangtól származó jellemzésében a történet elején. A leírásban Lucretia szépsége és más erényei mellett egy virago, vagyis férfias lelkű nő tulajdonságaival is meg van áldva. A középkori és kora újkori irodalomban a virago, (aki gyakran virgo vagyis szűz is) mindig a kivételes nőt jelenti, akit a nagy női átlagtól való pozitív különbsége miatt tisztelnek, de ret-tegnek is a férfiak. ez a férfias nő hősies, szűzies, bölcs, és általában csupa olyan tulajdonsággal bír, ami a férfiakra jellemző, de a nőknél ritka. ebbe a „csodanő”
kategóriába tartozik a sienai Lucretia is, aki férfias lelket hordozott női testében, vagyis a római kiadások szerint: virilem animum femineo in corpore gerebat. jean Maugin francia szövege is Lucretia testét említi: mais en un corps feminin.113
Maugin szövege szintén relatíve jó olvasatot hoz Kandaulész királynak és or-szágának nevét illetően: La femme de Candaulis Roy de Lybie.114 A H 234 és H 237 nyomtatványok a következőt tartalmazzák: Candaulis regis Libye formosa uxor fuit quam ista est. A H 228 kiadásban ehhez képest a Candali regis Lidia variáns szerepel.
Harmadikként kell említenem egy olyan olvasatot, amely a H 234 és H 237 nyomtatványokon túl alig fordul elő másutt a szöveghagyományban: et in tauro Phalaris clausi vitam se credunt possidere beatam. Agrigentum zsarnoká-nak, Phalarisnak az ércből készíttetett bikájáról van szó, amelyről más fordítások kapcsán is beszéltem. Az érc bikában szörnyű kínok között senyvedő emberhez hasonlítja a narrátor Pacorust, a magyar lovagot, aki nem akarja feladni Lucretia ostromlását, bár végül mégis kénytelen elmenekülni Sienából a szégyen és a császár fenyítése elől. Maugin fordításában is a mítosznak megfelelően bikáról van szó: endos dans le Taureau de Phalaris.115 A H 228 nyomtatványban, akárcsak a szöveghagyomány nagyobb részében hibásan lóról, nem pedig bikáról van szó.
Végső soron az érv, amely bizonyítja, hogy a strasbourgi eredetű H 228 kiadás mellett a fordító (vagy másoló elődje?) használta a H 234 és H 237 római kiadások valamelyikét is, az, hogy jean Maugin kis kötetében a szerelmi história után helyet kaptak az ún. Epistola iuveni non esse negandum amorem dicens elnevezésű, és az Epistola amatoria néven ismert Piccolomini‒levelek is. ezek a levelek pedig a há-rom kiadás közül csak a két római ősnyomtatványban találhatóak meg. A levelek közül az elsőt Piccolomini zsigmond osztrák hercegnek címezte, a második pedig egy mintalevél a számára, hogy Piccolomini megmutassa az ifjúnak, hogyan kell
111 Általában, így a H 228 kiadásban is a sub femineo corde és hasonló olvasatok jellemzőek, tehát ezekben nem Lucretia testéről, hanem a szívéről van szó. Könnyen belátható, hogy egy kéziratos fázisban a nagyjából ugyanolyan betűkből (c+r+e) álló, esetleg core+nazális alakban rövidített egyik szóból hogyan jöhetett létre a másik.
112 továbbá mindösszesen csak a mss Vb, CV2, N, Ps2. H 225, Bázel 1545 és Bázel 1554 szöveg-tanúkban.
113 Uo., 25. „de egy női testben.”
114 Uo., 111. „Candaulisnak, Lybia királyának felesége.”
115 Uo., 117. „még Phalaris bikájában is.”
Párizsi kiadások és francia fordítások
egy hölgynek (méghozzá egy fiktív, Lucretia nevű hercegnőnek) szép retorikával udvarolni. filológiai vizsgálataim szerint tehát jean Maugin francia fordítása két Piccolomini‒kiadás felhasználásával készülhetett: a H 228, valamint a H 234 vagy a H 237 nyomtatványok olvasatainak vegyítésével. A Piccolomini‒szöveghagyo-mány és a többi fordítás ismeretében szokatlan lenne ugyan, ha Maugin maga készítette volna el ezt a vegyes variánst a fordítása kedvéért, de nem kizárható.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy a kéziratos hagyomány további feltárása meg fog-ja oldani a kérdést, és képes lesz felmutatni egy olyan kódexet, amely pontosan ezeknek a kiadásoknak az olvasatait kontaminálja a fent bemutatott módon.