Ines Ravasini már többször hivatkozott kötetének megjelenéséig az volt az el-terjedt nézet, hogy a Historia de duobus amantibus spanyol nyelvű változata először 1512-ben jelent meg Sevillában jacobo Cromberger nyomdájában,119 de a spanyol kutatónő bebizonyította, hogy az anonim fordításnak volt egy 1496 körül, Salamancában napvilágot látott kiadása is.120 A névtelen spanyol fordító munkájának népszerűségére vall, hogy a művet 1524-ben változatlan formában és címmel ismét jacobo Cromberger, majd 1530-ban örököse, juan Cromberger adta ki, valamint tudomásunk van egy 1538-ban toledóban megjelent edícióról is, amelynek nyomdásza ismeretlen.121 ennek a fordításnak a készítője is hí-ven követi a latinban olvasottakat, és úgynevezett félrefordításai vagy hibái is éppen ebből erednek. Ravasininek e hibák alapján sikerült leszűkítenie egy kéziratra és hét római eredetű nyomtatványra122 azoknak a szövegeknek a körét, amelyek legközelebb állnak az egykor a fordító előtt fekvő szöveghez.
A nyomtatványok tételszámai a következők: H 225, H 234, H 237, C 64, C 65, R 3, BMC IV 44. A kézirat, mely Ravasininél az ms Ma jelöléssel szerepel, a Biblioteca Nacional de Madrid tulajdona (I 359), s a spanyol kutatónő szerint valószínűleg a C 64 kiadásról készült másolat lehet.123 Ines Ravasininek nem volt alkalma, hogy megvizsgálja a R 4 jelű nyomtatványt [Róma, a Mercuriales Quaestiones tipográfusa (Theobaldus Schencbecher?), 1473 körül, 4o.], amely ma azonban már megtalálható az interneten a Gallica oldalán.124 fel kell hívni azonban a figyelmet, hogy a Gallica oldalán található szövegváltozat sok he-lyen nem konzisztens annak a nyomtatványnak a szövegével, amelyet első-ként e. j. Morrall vizsgált meg,125 s nevezett el r4 nyomtatványnak, és amelyet hozzá hasonlóan én is a Cambridge University Library gyűjteményében vet-tem kézbe.126 Ugyanakkor a Gallica oldalon olvasható szövegváltozat annak a nyomtatványnak a szövegével sem egyezik mindenben, amelyet mind Morrall, mind Ravasini, mind pedig jómagam mint R 3 jelű nyomtatványt vizsgáltunk meg.127Annak tisztázása, hogy a Gallicán szereplő nyomtatvány egy külön
ki-119 Hystoria muy verdadera de dos amantes Eurialo franco y Lucrecia senesa, Sevilla, jacobo Cromberger, 28. VII. 1512.
120 Estoria muy verdadera de dos amantes Eurialo franco y Lucrecia senesa, Salamanca, a Gramática Nebrija tipográfiájával, 1496 körül. Az első két spanyol kiadásról és datálási kér-déseikről lásd Ravasini véleményét: Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 159‒177.
121 A további kiadásokról részletesen lásd: Uo., 178‒191.
122 Uo., 197.
123 Uo., 197, 73. j
124 http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k58685s/f2.image.r=mercuriales%20quaestiones.
langeN. Letöltés: 2015. 07. 22.
125 Morrall, „The early editions…”, 219.
126 Cambridge, University Library, Inc.5.B.2.7.[1155]
127 Biblioteca Nazionale Róma (70.8.f1.2.).
A mediterrán szövegváltozatok
adás, vagy csupán valamelyik előbb említett kiadásnak néhány változtatással készült utánnyomása-e, részletesebb könyvészeti vizsgálatot igényel, amelyhez azonban mindhárom kötetről kielégítő másolat lenne szükséges, ilyen vizsgá-latok elvégzésére pedig nem volt módom. A jelen vizsgálat szempontjából tulaj-donképpen a kérdés csak annyiban érdekes, hogy a cambridge-i nyomtatvány adataival ki lehet egészíteni Ravasini gyűjtését: a cambridge-i nyomtatvány szövege minden, Ravasini által a spanyol fordítás forrásának szempontjából döntő jelentőségűnek tartott helyen128 a C 64, C 65, R3, BMC IV 44 és ms Ma szövegvariánsával egy csoportba sorolható, és jól elkülönül a H 225 és H 234, H 237 kiadások által alkotott másik kisebb csoporttól a római kiadásokon belül.
Ines Ravasini nagy kutatómunkával összeállított apparátusából én csupán néhány olyan szöveghelyet idézek, amelyeket más fordítások kapcsán már em-lítettem, illetve amelyek jól példázzák a Spanyol Névtelen hű forráskövetését.
Ravasini először néhány szöveghely segítségével kimutatja, hogy a spanyol fordítás forrása az Y-ág tagjai között keresendő. ebből a szempontból döntő annak bizonyítása, hogy a Spanyol Névtelen egy, a domus-csoporthoz tartozó szövegből dolgozott:129
(f. b4r) y la casa sera infamada130 Spanyol Névtelen
ezt követően Ravasini a spanyol fordítás azon részére hívja fel a figyelmet, amely eurialus és Pandalus beszélgetésében hangzik el, felemlegetve a szoros őrizet alatt tartott Lucretiát, akit úgy vigyáz a férje, mint az aranygyapjat a sárkány, s a kert(!) azaz huerto kapuját őrző Cerberus:
(f. c3r) no con tanta diligencia el vellocino de oro el velante dragon guardo / ni las entradas del huerto cervero131
Spanyol Névtelen A fordítás tanúsága szerint a Spanyol Névtelen előtt olyan szövegváltozat állt, amelyben aditum orti Cerberus olvasat szerepelt aditum Orci Cerberus olvasat helyett. ennek a hibának a kialakulását kéziratos változatokban könnyen ma-gyarázhatjuk, s találunk is rá példát jó néhány korai latin kéziratban:132 a minu-scula t és c betűket összekeveri a másoló, és úgy értelmezi, mint ha a hortus-i
128 Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 197‒201.
129 Uo. 195.
130 „és a ház rossz hírbe keveredik”
131 Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 196. „nem őrizte ekkora szorgalommal az éber sár-kány az aranygyapjat / sem a kert bejáratait Cerberus.”
132 ms Ma vö. uo. 196, valamint saját kutatásaim alapján: mss Vb, fiC, Bp1, Vb, Mg, Mj, Mü, tr1.
3. fejezet
(m) ’kert’ jelentésű szónak a szókezdő h nélküli alakja lenne, vagyis létrehozva egy (h)orti alakot. Az olvasat aztán tovább öröklődik nyomtatványokba is, s így már érthető, hogyan lehet az, hogy a spanyol fordításban Cerberus a kert, nem pedig az Alvilág kapuját őrzi. A spanyol fordító egyébként feltételezhette esetleg, hogy a latin szövegben az Alvilág egyik részének, az elíziumi mezők-nek a kapujáról van szó, amelyet elképzelhetünk egy, a zsidó-keresztény ha-gyomány Édenkertjéhez hasonló kies helyként. A fordítási, illetve már a latin forrásban meglévő hibára tehát némi okoskodással találhatunk magyarázatot is; az mindenesetre bizonyos, hogy a Spanyol Névtelen nem kérdőjelezte meg a forrásában álló alak helyességét, hanem legjobb tudása szerint értelmet adott neki.
A következő szöveghely, amelyet érdemes kiemelni Ravasini példatárából, abból a részből való, amikor Lucretia az utolsó éjszakán nagy erőfeszítéssel kinyitja a kaput eurialusnak, majd elájul. A férfi könnyzáporával élesztgeti szerelmesét, s ekkor Lucretia a spanyol fordítás szerint úgy ébred fel, mint a rózsa, mikor vízzel megöntözik:
(f. c6r) con las quales como rosa con el agua acordada la hembra como si de muy graue sueño despertara se leuanto133
Spanyol Névtelen Mint Ravasini kimutatja, itt a spanyol fordító szó szerint a H 225 nyomtatvány-ban megtalálható rosa cum aquis olvasatot követi, amely egyébként elég ritkán fordul elő, én is csak a vélhetően magáról a H 225 nyomtatvány egy példányá-ról készült ms N kéziratban leltem rá eddig.
Ines Ravasini kimutatja, hogy a fent felsorolt hét római eredetű kiadás (az én kiegészítésemmel, R 4-gyel együtt nyolc) és a ms Ma kézirat bizonyos filoló-giai helyek alapján kisebb belső csoportokra osztható. Az alábbi két esetben a H 225, H 234 és H 237 kiadások olvasata áll szemben a C 64, C 65, R 3, R 4, BMC IV 44 és ms Ma olvasatával, s a spanyol az előbbieket követi.
Már volt szó eurialus három barátjának nevéről az olasz fordítások kapcsán.
A spanyol fordításban tükröződő torz névalak a Nisum, Achatem Polimiumque olvasatnak feletethető meg:
(f. b7r) Mientra assi va hablando vio a Niso y Achates y Polimio134 Spanyol Névtelen
133 Uo., 197‒198. „amelyekkel, mint a rózsa vízzel megöntözve, az asszony mintha egy nagyon mély álomból ébredt volna, magához tért”.
134 Uo., 198. „Miközben így ment beszélve, meglátta Nisót, Achatest és Polimiót.”
A mediterrán szövegváltozatok
A német, dán és lengyel fordítások kapcsán említettem már Lűdia királyának, Kandaulésznak az esetét, akinek a neve azokban a fordításokban tandalus alakban szerepel. A Spanyol Névtelen szövegében a király neve Candaulo, az általa uralt ország pedig Libia:
(f. b7v) No creas que tan hermosa fue la muger de candaulo rey de libia como esta135 Spanyol Névtelen A spanyol szöveg Ines Ravasini szerint tehát az alábbi latin változatot követi:
Non tam Candaulis regis Libie formosa uxor fuit quam ista est. fontos hangsúlyoz-ni, hogy ebben az esetben egy földrajzi névnek, Lydia/Lidia ’Lűdia’ értelemben, egy másikkal Libia/Lybia kb. ’a mai Afrika, mint kontinens, vagy annak vala-mely, a földközi-tengerhez közelebb eső része’ értelemben való fölcseréléséről van szó,136 de nem a ma Líbia néven ismert észak-afrikai országot kell érteni rajta, amely csak 1951 óta létezik. (Az ókorban egyébként a mai Líbia területén a görög letelepedéseket követően egészen a Római Birodalom kettészakadásáig két római provincia, tripolitania és Cyretania létezett.) A Lydia/Lidia névalak-nak a Libia/Lybia alakra való rontása lectio facilior, vagyis a kevésbé ismertnek a jobban ismert szóval való helyettesítése, amelyre számos kéziratban is talá-lunk példát.137
Végül egy példát hoznék Ravasini gyűjtéséből, amely azt hivatott meg-mutatni, hogy bizonyos esetekben a H 234 és H 237 kiadások alkotnak külön csoportot a másik hat kiadás és egy kézirat olvasatával szemben, s a Spanyol Névtelen az előbbieket követi. A német, dán és lengyel fordításoknál említet-tük már, hogy a latin szöveghagyományban különféle értelmezések lehetsége-sek arra nézvést, hogy eurialus vagy Lucretia válik a pajkos lóhoz hasonlóan nyugtalanná a másik látványára. A spanyol szöveg szerint egyértelműen a férfi az, aki megbokrosodik, akárcsak a paripája:
(f. a5r) Tal era Eurialo viendo a Lucrecia138
Spanyol Névtelen
A spanyol fordítás forrása tehát ezen a helyen azt a szövegvariánst hozza, amely jellemzően az X-ágba tartozó kiadásokban van jelen: Similis illi fiebat Eurialus visa Lucretia. Ahogyan erre már e. j. Morrall rámutatott, ez a szöveghely is az
135 Uo., 198‒199. „Nem gondolod, hogy ennyire csinos lett volna Candaulónak, Libia királyá-nak felesége, mint ő.”
136 A szó jelentéséhez lásd http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3 A1999.04.0059%3Aentry%3DLibya. Letöltés: 2015. 07. 23.
137 Lásd az erre vonatkozó táblázatot az Appendixben.
138 Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 200.
3. fejezet
Y-ágnak az X-ággal való kontaminációjára utal a H 234 és H 237 kiadásokban.139 Ines Ravasini végül is kijelenti, hogy minden szempontot figyelembe véve a H 225 kiadás áll a legközelebb a Spanyol Névtelen forrásához, mert csak eb-ben található meg a De remedio amoris szövege is, amelyet a spanyol fordítás szintén tartalmaz. Mivel azonban teljes egyezést a fordítás és e latin kiadás szövege között nem tud kimutatni, így a fent felsorolt hét nyomtatvány és egy kézirat szövegét is mindig figyelembe veszi bilingvis kiadása készítésekor.140 Úgy vélem, magának a spanyol fordításnak a sajátosságairól nem tisztem érte-kezni, hiszen ezt megtette Ines Ravasini monográfiája. Amit fontosnak tartok hangsúlyozni, az nem más, mint hogy a római eredetű latin szövegváltoza-tok (ún. domus-szövegcsoport tagjai) Alessandro Braccesi és Giovanni Paolo Verniglione olasz fordításai mellett nagy szerephez jutottak a Spanyol Névtelen munkája szempontjából is. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a másik két olasz fordítás, Alamanno Donati és a Venetói Névtelen munkái pedig a Velence-kör-nyéki nyomdászat termékére alapozódnak (H 218), azt kell látnunk, hogy a fordítások szempontjából az Appennini- és az Ibériai-félszigetet Itália látja el alapanyaggal. Az Alpok a nyomdatermékek hatóköre szempontjából természe-tes földrajzi határnak, ha tetszik, vízválasztónak tűnik.
jelenleg ugyan még nincsenek átfogó adataink Közép-Kelet európára nézve arról, hogy eneas Silvius Piccolomini munkáit pontosan milyen kiadásokban ismerték a magyar, lengyel és cseh olvasók,141 az már mindenesetre most is világosan kirajzolódik a történeti katalógusok alapján, hogy elsősorban a né-met területek nyomdatermékeivel kell számolnunk, Magyarországon főként az Epistole familiares és az Opera omnia kiadások példányaival.142 A lengyel ada-tokról Golian fordítása kapcsán már szóltunk, Marian Chachaj adatait idézve.
A hiányos adatok ellenére is érdemes hangsúlyozni, hogy csak egyetlen ma-gyarországi származású és humanista műveltségű emberről tudunk, zsámboki jánosról (johannes Sambucus) akinek a birtokában volt egy 1504-es velencei kiadású Historia de duobus amantibus. Sambucus-zsámboki esetében azonban, aki kb. húsz évet töltött peregrinációban európa különböző részein, ez nem
139 Morrall, „The early editions…”, 223. „The two Rome editions r8 [H 234] and r9 [H 237] do not fall clearly into either group since they read inveniat/dimisit. At some point in their line of descent conflation between representatives of the two groups has taken place.”
140 Piccolomini, Estoria muy verdadera…, 202.
141 Az IStC adatai szerint csupán a prágai Nemzeti Könyvtárban van példány a H 228, H 226 és H 236 jelű ősnyomtatványokból.
142 ennek egy rövidebb fejezetrészt szenteltem varsói disszertációmban. Az adatok a következő két kötetből származnak: Herner jános és Monok István, szerk., A magyar könyvkultúra múltjáról: Iványi Béla cikkei és anyaggyűjtése, Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgal-maink történetéhez, 11. (Szeged: jAte, 1983); Berlász jenő, A Dernschwam-könyvtár: egy magyarországi humanista könyvjegyzéke, szerk. Keveházi Katalin, Monok István és Varga András, Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 12/1 (Szeged: jAte, 1984).
A mediterrán szövegváltozatok
annyira meglepő. Úgy gondolom, ő műveltségénél és életpályája állomásainál fogva éppen a kivétel az általános szabály alól.143