Az alábbiakban a négy olasz fordítást, majd pedig a spanyol névtelen szerzőtől származó fordítást veszem sorra. Az olasz fordításokat forrásuk szerint cso-portosítva tárgyalom: előbb a firenzei Almanno Donati és a Venetói Névtelen munkáját, amelyek az X-ág ún. carmen pergratum-szövegcsoportjának egy al-csoportjára, az ún. Adonis-csoport valamely tagjára mennek vissza. egyrészt be fogom bizonyítani, hogy Alamanno Donati munkája egészen pontosan a H 218 jelű nyomtatvány felhasználásával készült, másrészt, hogy a Venetói Név-telen munkájának ugyan két lehetséges forrása van, a H 218 kiadás, és ennek egy Rómában nyomtatott kalózkiadása, a C 70 jelű nyomtatvány, de egy döntő érvnek köszönhetően véleményem szerint csak a H 218 jöhet szóba a Venetói Névtelen forrásaként is.
ezt a nagy egységet követően a firenzei származású Alessandro Braccesi és a milánói eredetű Giovanni Paolo Verniglione verses átdolgozását elemzem lehetséges forrásaik szempontjából. e két fordítás római kiadású nyomtatvá-nyokkal áll rokonságban, amelyek az Y-ág ún. domus-csoportjának tagjai.
A fejezet következő része Ines Ravasini kutatásait összefoglalva röviden bemutatja a korai spanyol fordítás(ok) jellegzetességeit, hangsúlyozva, hogy annak forrása szintén Rómához kötődik, az ún. domus-csoport valamely tagja lehetett.
Végül a fejezet két fordítói előszó összehasonlításával zárul. Alessandro Braccesi és Alamanno Donati firenzei előkelőségeknek, a nagy hatalmú Medici család tagjainak írt, a fordításaik bevezetőjéül szolgáló előszavait elemezve térek ki arra, mit gondoltak az egyes szerzők a hűséges fordító feladatáról, s állásfogla-lásuk mennyire bizonyult sikeresnek könyveik ismertsége szempontjából.
Donati, a Venetói Névtelen és a carmen pergratum-csoport
A firenzei Alamanno Donati és a jobb híján Venetói Névtelenként emlegetett szerzők fordításai a Historia de duobus amantibus latin szöveghagyományá-nak X-ágába tartozó ún. carmen pergratum-csoportjászöveghagyományá-nak tagjaira mennek vissza. A szövegcsoportot kialakító, nagy valószínűséggel nyomdai szedés
3. fejezet
során kialakult hibát eric john Morrall azonosította.52 Az első fejezetben már bemutatott hiba a két szerelmes történetének ún. Pacorus-epizódjában fordul elő, amikor a Pacorus nevű magyar lovag egy virág szárába rejtett levéllel próbál Lucretia közelébe férkőzni. Lucretia ugyan elfogadja a violát, de azt egyik szolgálólányának adja át, akitől pedig bizonyos tanuló diákok elkérik, s felfedezik benne a titkos üzenetet. A Venetói Névtelen tolmácsolásában ez így hangzik:
(37r) una viola cum foglie indorate: nel pomolo de la qual avea ascoso una epistola (37v) amatoria scripta in subtilissima carta (…) Recevuto che l’ebbeno lo aperseno e trovoeli quello che alle nostre matrone sole esser (38r) gratissimo cioe quella lettera amatoria. Ma poi che cognoscetteno esser de quelli de la compagnia di Cesar cominzano haver invidia et odio: perché quella gente ne lo principio che venneno solea molto esser sbeffata in Sena: et habuda in odio: perche le donne haveano piu piacer de arme fazante strepito che di eloquentia delle lettere. Adoncha per ogni via cercavano como li potesseno far despiacer.53
Venetói Névtelen A szöveg furcsán bukdácsol, mert zavar támad akörül, hogy mi volt kedves az asszonyoknak és hogy mit találtak a tanulók a virág szárába rejtve. A probléma onnan eredhetett, hogy a Venetói Névtelen forrásában az alábbi táblázat jobb oldalán bemutatott hibás szedésű szöveg állt, amelyben félsorok felcserélőd-nek, összezavarva az általam vastag betűvel szedett részek értelmét:
52 Morrall, „The early editions…”, 225.
53 „egy aranyos levelű violát adott neki, amelynek a szárába egy finom hártyára írt szerelmes levelet rejtett. (…) S hogy ezt megszerezték, kinyitották, és azt találták, ami a mi asszonya-inknak nagyon kedves szokott lenni, vagyis a szerelmes verset. De aztán, hogy megértették, hogy a Császár kíséretéből valók, elkezdtek irigykedni rájuk és elkezdték gyűlölni őket:
mert ezek az emberek [a diákok] az elejétől fogva [hogy emezek, a katonák] megjöttek;
nagy gúny tárgyai lettek Sienában, és gyűlölni kezdték őket, mert az asszonyok nagyobb örömüket lelték a zörgő fegyverekben, mint az ékesszóló írásokban. ezért hát [a diákok]
kerestek minden módot, hogyan árthatnak nekik [a katonáknak].”
A mediterrán szövegváltozatok
Sequitur Pacorus violam in manibus gestans deauratis foliis, in cuius col-lo epistulam amatoriam subtilibus inscriptam membranis absconderat.
(…) Parumper, ultra progressa violam alteri ex virginibus dedit. Nec diu post obviam facti sunt duo studentes, qui virgunculam, ut sibi florem traderet, non magno negotio induxerunt. Aper-toque viole stipite carmen amatorium invenerunt. Solebat enim hoc homi-num genus pergratum esse matronis nostris. Sed postquam Cesaris curia Senas venit,54 irrideri et despici et odio haberi cepit, quia plus armorum stre-pitus quam litterarum lepor nostras feminas oblectabat. Hinc grandis livor et simultas ingens erat querebantque togae vias omnes, quibus possent no-cere sagis.55
Sequitur Pacorus violam in manibus gestans deauratis foliis, in cuius col-lo epistolam amatoriam subtilibus inscriptam membranis asconde-rat. (…) Parumper ultra progressa violam alteri ex virginibus dedit nec diu plus obviam facti sunt duo studentes: qui vergunculam ut sibi florem traderet non magno negotio induxerunt: apertoque viole stipite:
carmen pergratum esse matronis nostris. Sed plus quam caesaris amatorium invenerunt. Solebat hoc hominum genus cum Senas venit:56 irrideri despici et odio haberi, quia plus armorum strepitus quam litte-rarum lepor nostras feminas oblec-tabat. Hinc grandis livor et simultas ingens erat: querebantque toges vias omnes: quibus possunt nocere sagis.
545556
ez a félreértés azonban alaposabb filológiai ismeretek birtokában könnyen javítható, s ezt a humanista felkészültségű fordító Alamanno Donati meg is tette, nem ragaszkodva túlságosan a mondatok sorrendjéhez sem. Donati for-dítása előszavában megjegyzi, hogy javításokat kellett végrehajtania az előtte álló latin szövegen, amely „a szedők nemtörődömsége miatt sok helyen
rom-54 Csak a vastag betűvel szedett rész fordítása: „egy szerelmes verset találtak. ez az emberfajta nagy becsben állt asszonyaink előtt. De miután a császári kúria Sienába jött.”
55 Az itt idézett teljes szövegrész fordítása: „Pacorus követte őt, kezében egy aranyos levelű violával, amelynek a szárába egy finom hártyára írt szerelmes levelet rejtett. (…) [Lucretia]
Kicsit tovább menvén a violát az egyik leánynak adta. Nem sokkal később szembe talál-koztak két diákkal, akik kevés győzködéssel rávették a lányt, hogy adja nekik a virágot.
Kinyitván a viola szárát, egy szerelmes verset találtak. ez az emberfajta nagy becsben állt asszonyaink előtt. De miután a császári kúria Sienába jött, elkezdték kinevetni és gyűlölni őket, mivel asszonyaink nagyobb gyönyörűséget leltek a fegyverek zörgésében, mint az iro-dalom kellemességében.” ebben az esetben a Venetói Névtelen forrására alapozva két apró változtatást hajtottam végre a Pirovano által hozott szövegen, vö. Piccolomini, Historia…, 76‒78. A Pirovanónál szereplő tradidit igealakot dedit alakra cseréltem, amelyek jelentése azonos. Pirovanónál togae főnév helyett techne szerepel. A Venetói Névtelen forrása itt jobb, hiszen metonimikusan utal mind a katonákra a ’katonaköpeny’ jelentésű sagum szóval, mind pedig az egyetemi diákokra, akiknek hagyományos viselete a toga (lásd például a kora újkori magyarországi gimnáziumokban az ún. togátus osztály elnevezést).
56 Csak a vastag betűvel szedett rész fordítása: „a vers nagyon kedves volt asszonyainknak. De többet találtak, mint császári szeretőt. ez az emberfajta, amikor Sienába jött, szokott.”
3. fejezet
lott volt”,57 s ezek közül a legszembetűnőbb javítás éppen a carmen pergratum-csoportot létrehozó hiba kiküszöbölése saját szövegében:
(41r-v) Soleuano prima essere gli studianti in gratia et accepti alle nostre donne: ma poi che ci uenne lo imperadore con suoi puliti scudieri cominciorono non solo a essere poco stimati ma hauuti anchora dal loro in odio: imperoche lo strepito dell’arme piu che la dolceza delle lectere le dilectaua: onde infra loro grande inuidia et occulte inimicitie et capitali ne nacque: et gli studianti tutte le uie cercauono per le quali potessino offendere et nuocere a soldati et cortigiani: siche per tanto nel aprire el gambo della uiuuola sco-prendosi lo inganno et fraude di Pacoro di subito correndo ne uanno a trouare Menelao pregandolo sia contento legiere la lectera hanno nel gambo della uiuuola trouata.58
Donati ezen a – latin szöveghagyomány szempontjából – döntő különbségen kívül azonban Donati fordítása magán hordozza az ún. Adonis-szövegcsoport legfon-tosabb jegyeit.
A fentebb bemutatott filológiai hiba, amely létrehozza a carmen pergratum-szövegcsoportot az alábbi Historia kiadásokban (tizenegy ősnyomtatványban és három antikvában) található meg:
1. H 214 [Historia de duobus amantibus], s.l. [Köln], s.t. [Ulrich zell], s.a.
[cc. 1470], 4.
2. H 218 [Historia de duobus amantibus], s.l. [Sant’Orso], s.t. [Giovanni da Reno], s.a.[1475], 4.
3. H 219 [Historia de duobus amantibus. epistola de remedio amoris.
epistola retractatoria], s.l. [Strassburg], s.t. [johann Pruss], s.a. [cc.
1489], 4.
4. H 221 [Historia de duobus amantibus], s.l. [Löwen], s.t. [Aegidius van der Heerstraten], s.a., 4.
5. H 226 [Historia de duobus amantibus. epistola de remedio amoris. epistola retractatoria], Lipcse, Conrad Kachelofen, s.a. [1489‒1495], 4.
57 Donati, 2v‒3r „Preterea l’habbiamo in molti luoghi emendata: dove per negligentia delli impressori era scorretto.”
58 „Korábban a diákok az asszonyaink kegyében álltak és fogadták őket, de azután, hogy a császár eljött hozzánk sok fényes fegyverhordozójával, nemcsak, hogy kiestek kegyeikből, de gyűlölni kezdték őket, mivelhogy az asszonyokat jobban gyönyörködtette a fegyverek zörgése, mint az irodalom édessége. ennélfogva nagy irigység és hatalmas ellenségeskedés támadt közöttük, és a diákok kerestek minden módot, hogyan árthatnának a katonáknak és az udvaroncoknak. Így hát, amint a viola szárának kibontásával felfedezték Pacorus hazugságát és csalását, rögtön szaladtak, hogy felkeressék Menelaoszt, és megkérték, hogy méltóztasson elolvasni a levelet, amelyet a viola szárában találtak.”
A mediterrán szövegváltozatok
6. H 233 [Historia de duobus amantibus], Velence, s.t. [Bernardino Stagnino], 1483, 8 VII, 4.
7. H 235 [Historia de duobus amantibus. epistola de remedio amoris.
epistola retractatoria], Antwerpen, Mathias Goes, 1488, 4.
8. H 236 [Historia de duobus amantibus. epistola de remedio amoris.
epistola retractatoria], Antwerpen, Gerard Leeu, 1488, 4.
9. H 240 [Historia de duobus amantibus], Velence, Piero Quaregni, Giovan Battista Sessa, 1497, 10 III, 4.
10. C 70 [Historia de duobus amantibus], s.l. [Róma], s.t. [johannes Bulle], s.a. [cc. 1480], 4.
11. P 157 [Historia de duobus amantibus. epistola de remedio amoris.
epistola retractatoria], Köln, Heinrich Quentell, s.a. [cc.1495], 4.
12. [HISTORIA DE DUOBUS AMANTIBUS], Velence, Giovan Battista Sessa, 1504, 17 XII, 4.
13. [HISTORIA DE DUOBUS AMANTIBUS], Velence, Melchiorre Sessa, 1514, 4.
14. [HISTORIA DE DUOBUS AMANTIBUS], Velence, Melchiorre Sessa, 1515, 17 IX, 4.59
ez a tizennégy kiadásból álló csoport tehát a kiindulópontja a következő vizs-gálatoknak, amelyek során egymással párhuzamosan mutatom be Alamanno Donati és a Venetói Névtelen forrásának szoros rokonságát.
Alamanno Donati fordítása 1478-82 között készülhetett, de nyomtatásban csak egy évtizeddel később, 1492-ben jelent meg, egyetlen egyszer. A fenti ki-adások közül erre a feltételezhető keletkezési idő négy éves intervallumára
59 Számomra kétségesnek tűnik egy, a Cosenza-bibliográfia által számon tartott kiadás léte-zése. Vö. Mario emilio Cosenza, Biographical and Bibliographical Dictionary of the Italian Humanists and the World of Classical Scholarship in Italy, 1300-1800 (Boston: G. K. Hall, 1962), Vol. IV, 2816, nr. 62. [HIStORIA De DUOBUS AMANtIBUS], Venezia, Melchiorre Sessa, 1529. Cosenza bibliográfiai tétele ugyanis szerintem egy Arsenio frugonitól származó ké-tes adatra alapozódik: frugoni, „enea Silvio Piccolomini…”. jelzett cikke 230. oldalán a 2.
jegyzetben frugoni a következőket írja: „Nel frontespizio di una edizione veneziana del 1529 del tipografo Merchiorre Sessa è rappresentato il Pontefice Pio II che sta raccontando al collegio dei Cardinali raccolti in semicerchio ed attenti la sua Historia de duobus amantibus […].” „egy Merchiorre Sessa által nyomtatott 1529-es velencei kiadás címlapján II. Pius pápa ábrázolása van, aki éppen Historia de duobus amantibusát meséli az őt félkörben körbe-ülő bíborosi kollégiumnak.” Valóban léteznek kiadások hasonló címlappal, amelyeket Ve-lencében a Sessa nyomdászok adtak ki 1504-ben, 1514-ben és 1515-ben. (Az 1504-es kiadás címlapjának reprodukciója megtalálható az eDIt 16 internetes katalógusban: http://edit16.
iccu.sbn.it/web_iccu/imain.htm.) egyáltalán nem világos, honnan vette frugoni, hogy az általa vizsgált példány 1529-ben jelent meg; valójában ő sem azt nem mondja meg, mely gyűjteményben vette kezébe a kérdéses példányt, sem könyvtári jelzetet, vagy hasonló adatot nem ad meg. Mindenesetre ha létezett is 1529-es velencei kiadású Historia példány, annak mára nem maradt nyoma, s 2015-ben már nem volt megtalálható az on-line eDIt 16, Censimento nazionale delle edizioni italiane del XVI secolo katalógusban.
3. fejezet
csak a H 214, a H 218 és a C 70 jelű nyomtatványok jelentek már meg, és ezek közül csak egyetlen egy van, amelynek a címe összeegyeztethető a Donati ál-tal így említett forrás címével: „una operetta dignissima intitolata Historia de dua amanti: da Pio secondo Pontefice sommo a Mariano suo compatriota”.60 Csakis a H 218 jelű kiadás címe tartalmazza ugyanis mind II. Pius nevét és titulusát, mint szerzői nevet, mind pedig Mariano Sozzini nevét, mint a novella megrendelőjének és egyik címzettjének a nevét, hiszen a címlapján ez áll:61 Silvii Aneae Poetae qui postea summi Pontificatus gradum adeptus Pius est appel-latus Historia De duobus amantibus Cum multis epistolis amatoriis Ad Marianum compatriotam suum Foeliciter Incipit.62
Az alábbiakban először be fogom mutatni, hogy a Venetói Névtelen és Alamanno Donati fordításai ugyanabból a fent említett carmen pergratum/Ado-nis-csoportból származnak. ezt követően újabb bizonyítékokat hozok fel arra nézve, hogy Donati tudós humanistaként emendálta és javította is az előtte fekvő latin szöveget. Végül bemutatok két olyan szöveghelyet, amelyek minden további kétséget eloszlatnak afelől, hogy az 1478‒1482 közötti időre megjelent három Piccolomini-kiadás (H 214, H 218 és C70) közül miért csak a H 218 jöhet szóba Alamanno Donati munkájának forrásaként.
Már elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a Venetói Névtelen nem nyilat-kozik a tekintetben, hogy kéziratból vagy nyomtatott kiadásból dolgozott-e, s a történetet csupán ezzel az egyszerű címmel kezdi: Enea Silvio de doi amanti (enea Silvio a két szerelmesről). Az általam végzett filológiai vizsgálatok mindenesetre arra mutatnak, hogy ez a mű is nyomtatott forrásra támasz-kodott – legalábbis a carmen pergratum/Adonis specifikus csoportjába tartozó kéziratok ritkának számítanak, ilyenből eddig mindössze egyet találtam, a ms tr2 jelűt.63
Piccolomini történetének kezdetén Lucretia szolgája, Sosias segítségével jut-tatja finoman eurialus tudomására, hogy vonzónak találja. Bár a szolga nem fedi fel úrnője pontos kilétét, ezzel ráhagyva a férfira az első konkrét lépés
60 „egy igen nagy figyelemre méltó művecske, amelynek címe a Két szerelmes története: má-sodik Pius Pápától Marianónak, az ő honfitársának.”
61 [Historia de duobus amantibus], s.l. [Sant’Orso], s.t. [Giovanni da Reno], s.a.[1475], 4, rom., ff. 34, c.s. (a8, b10, c-d8), ll. 25. Bibliográfiai leírása: H *218, HC *218 [Venezia, Bartolomeus Cremonensis, 1473], Pell. 150, BMC VII. 1027, IGI 7800, Goff P-676, NUC 397695, Sul Mendes 1034, IBe 4628. Vizsgált példányok: München, Bayerische Staatsbibliothek, 4 Inc. s.a. 1733b.
Róma, Biblioteca Angelica, Inc. 731. Oxford, Bodleian Library Douce 33 (1).
62 A másik két kiadás címe/incipitje: H 214 Enee Silvii poete Senensis de duobus amantibus Eurialo et Lucretia opusculum ad Marianum Sosinum feliciter incipit. C 70 Incipit tractatulus de duobus se invicem diligentibus conpositus per dominum Eneam silvium poetam imperialemque secretarium qui tandem ad summi apostolatus apicem assumptus Pius papa II vocatus est.
63 trieste, Bibliotca Civica, II. XVI, most II. 2. Leírás: Kristeller (1967: II, 200), valamint: zembrino e Sancin, Trieste Biblioteca Civica…, 20‒21.
A mediterrán szövegváltozatok
megtételének feladatát, eurialusban mégis fellángol a szerelem, a két olasz for-dítás tanúsága szerint azért, mert Cupido titkos nyila áthatja minden tagját s egészen a velejéig hatol:
(13v) In questo mezo Eurialo ferito dal secreto arco di Cupidine nessuno riposo alle sue membra dava64
Donati (10v-11r) Et domandante poi Eurialo ch[e] parlar fosse questo no[n] li rispose [ti. Sosias, a szolga ‒ M. Á.]: ma ascosamente percosso da l’arco di Cupido non dava alcun riposo a le sue membre: et lo ascoso fuoco discorrente per tutte le vene devorante l’ultime medolle65
Venetói Névtelen A Cupido titkos nyilát (secreto Cupidinis arcu percussus) említő latin változat, amelyet e két fordító követ, s amelyben a carmen pergratum-csoport mind a tizennégy tagja is osztozik, azonban valószínűleg egy korai szövegromlás eredménye, hiszen a szöveghagyomány Y-ágában jellemzően Cupido nyilának jelzője a biztos (certo Cupidinis arcu),66 illetve a teljes (toto Cupidinis arcu), vala-mint az X- és az Y-ágba tartozó korai kéziratokban is van rá példa, hogy a jelző teljesen elmarad (Cupidinis arcu).
A szerelem tehát utat talált eurialus szívéhez, s ahogyan az antikvitástól kezdve az orvosi könyvekben meg van írva, fiziológiai működésében változá-sok, zavarok lépnek fel: álmatlanság és nyugtalanság, sokszor étvágytalanság kíséri a heves érzelmi állapotot. eurialus, kézbe véve az események irányítását és a tollát, erre a toposzra hivatkozva kezdi Lucretiának írt első levelét, a két olasz fordító szövegében arról panaszkodva, hogy sem enni, sem inni nem bír az asszony iránt érzett szerelmében:
(15r-v) per tuo amore perduto ho el gusto del mangiare e del bere67 Donati
64 „Ily módon eurialus megsebesült Cupido titkos nyilától, s semmi nyugalmat nem leltek a tagjai.”
65 „És megkérdezvén őt [ti. Sosiast] aztán eurialus, miféle beszéd ez, az nem válaszolt neki;
de titokban átjárta őt Cupido nyila, és semmi nyugalmat nem nyertek tagjai; és a titkos tűz átjárta [eurialus] minden erét, s beette magát a legutolsó csontja velejéig.” A latin forrásban valószínűleg ez állhatott tehát: O quam hic dilectus es ait. Nec illi querenti quid hoc esset respondit. At euryalus secreto cupidinis arcu percussus, nullam membris quietem dabat igne furtivo populante venas, qui totas penitus vorabat medullas.
66 A szöveghely változataira lásd az Appendixben lévő táblázatot.
67 „szerelmed miatt nem vágyom sem enni sem inni”
3. fejezet (13r) Tu me ai tolto lo uso del mangiare et bevere.68
Venetói Névtelen
ezek a fordítások a latin szöveghagyomány azon kisebb részére támaszkodnak,69 amelyben a Tu mihi et cibi et potus usum abstulisti mondat szerepel az álmat-lanságot és az étvágytaálmat-lanságot együtt emlegető Tu mihi somni et cibi usum ab-stulisti többségi olvasattal szemben. A számunkra fontos tizennégyes csoportból az alábbi kisebb csoportok alakulnak ki a részben eltérő olvasatok szerint:
tu mihi et cibi et potus usum abstulisti. ms tr2. H 214, H 218, H 221, H 233, H 235, H 240, C 70,
Velence 1504, Velence 1514,
Velence 1515.
tu mihi et cibi et potus saporem abstulisti. H 219, P 157.
tu mihi et cibi et potus suum[!] abstulisti. H 226, H 236.
Véleményem szerint a potus saporem- és a potus suum-csoportok nemcsak ké-sőbbi kiadási idejük miatt nem lehetnek a két fordító forrásai, de azért sem, mert a két olasz szöveg nem említi az ételek és italok ízét, tehát nem szerepel bennük a saporem latin alaknak megfelelő szó.
eurialus szerelmes levelekben vívott ostroma sikerrel jár, s egy Lucretia ál-tal kiötlött terv révén, egy teherhordó álruhájában a férfi be is jut az asszony hálószobájába. Az első boldog együttlét után eurialus ismét teherhordó gúnyá-ba bújva indul haza, amikor szembe találkozik három gúnyá-barátjával:
(37v-38r) In mentre che Eurialo fra se cosi parla: gli venne ueduto Niso Achate et Plinio: et entra loro innanzi70
Donati (34v) Parlando cussi vette tre suoi compagni cioe Niso, Achate et Plinio.71
Venetói Névtelen
A Piccolomini-szöveg szándéka szerint,72 mint már említettük, a három tu-lajdonnév Vergilius Aeneiséből vett, szimbolikus tartalommal is bíró kölcsönzés:
Achates-Acate Aeneas egyik társa, Nisus-Niso eurialus leghűségesebb barátja,
68 „te elvetted tőlem az evés és ivás szokását”
69 Amelyhez összességében harmincnál több kézirat és kiadás tartozik.
70 „S hogy eurialus így beszélt magában, meglátta Nisót, Achatét és Pliniót, és előttük ment 71 „Így beszélve meglátta három barátját, azaz Nisót, Achatét és Pliniót.”be.”
72 „Dum sic loquitur, Nisum, Achaten Palinurumque cernit, eosque preit”, Piccolomini, Historia…, 72.
A mediterrán szövegváltozatok
akivel együtt esnek el a rutulusok táborában, Palinurus-Palinuro pedig Aeneas hajójának kormányosa. Ahogy a fenti idézetekből látszik, Palinurus neve mind a két olasz fordítónál meglehetősen deformált alakban (vagy mondjuk így: a lectio facilior szabály értelmében egy közismertebb névre rontva) jelenik meg.
Donati bővítve szövegét még meg is ismétli a neveket műve 40r lapján: così ragiona Eurialo con Achate et Plinio et Niso. ez a szövegromlás harmincnál több kéziratban és nyomtatványban is előfordul, kifejezetten a szöveghagyomány X-ágában,73 köztük természetesen az általunk kiindulási pontul választott carmen pergatum-csoport mind a tizennégy tagjában is.
A történet utolsó harmadában, amikor Menelaosz már minden találkozási le-hetőséget elzárt a szerelmesek elől, eurialus Pandalushoz fordul segítségért. Be-szélgetésükben eurialus a szerelem ellenállhatatlanságáról beszél, s saját esetét három bibliai hős, Dávid, Sámson és Salamon példájával mentegeti: Scis, quia nec
A történet utolsó harmadában, amikor Menelaosz már minden találkozási le-hetőséget elzárt a szerelmesek elől, eurialus Pandalushoz fordul segítségért. Be-szélgetésükben eurialus a szerelem ellenállhatatlanságáról beszél, s saját esetét három bibliai hős, Dávid, Sámson és Salamon példájával mentegeti: Scis, quia nec