Az Erdélyi Múzeum-Egyletnek s általában az erdélyi tudományos világnak egyik legkiválóbb alakja Vass József kegyesrendi tanár. Hosszú élete megsza-kítás nélküli munkában telt el, melyet számos megjelent dolgozata a legjobban igazol. Korán feltűnvén, reményt keltett maga iránt, s a tudományos körök nem is csalódtak benne. Munkásságának jutalmául 1859-ben a M. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta, 1865-ben pedig az E. M. E. választmányi tagjává lett. Harminc évet töltött tanári széken, melyen buzgósága, lelkiismeretessége, munkakedve mindvégig kisérték és nevét tiszteltté tették.
26. Vass József
Vass József 1813. március 19-én született Zalaegerszegen. Húsz éves korá-ban az ottani gimnázium hat osztályát elvégezvén, a kegyes tanítórendbe lépett.
197
T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y O K
A rend privigyei házában főleg pedagógiai ismereteket szerzett. Két év múlva – a kor szokása szerint – már próbaéves tanárnak küldötték ki az akkor még piarista kézben levő kalocsai gimnáziumhoz. Tapintatos eljárásával elöljárói és társai bizalmát, szeretetét sikerült megszereznie úgy, hogy a próbaév letelte után nehezen bocsátották el magasabb tanulmányainak folytatására. Vácon a bölcsészeti, Nyitrán és Pozsonyszentgyörgyön a hittudományi tanulmányokat befejezvén, 1841. augusztus 5-én áldozópappá lett, s ettől fogva állandóan taní-tott. Az 1841–42-iki tanévtől 1848-ig Máramarosszigeten, Szegeden és Vácon nyert alkalmazást; főleg a nyelvtanító osztályok tantárgyait bízták rá.
Első munkáját 1846-ban írta meg A latin nyelv ékes szókötése címen, s ez az iskolai kézikönyv néhány év alatt négy kiadást ért meg. Mikor az első magyar minisztérium 1848-ban a pesti és budai piarista gimnáziumokban a szakrend-szert életbe léptette, Vass a budai gimnáziumba került latintanárnak. A szabad-ságharc után ez állását elhagyta, mert – mint a piarista nekrológ mondja – „az idegen erővel diadalmaskodó osztrák kormány őt, sohasem palástolt nemzeti érzelmeinek jutalmául nemcsak a budai tanszéktől fosztá meg, hanem a tanár-kodástól is elmozdíttatni parancsolá. Az 1849–50-iki tanévet tehát minden hi-vatalos foglalkozás nélkül, de a piarista nekrológ szerint „éppen nem hivalkodva tölté” a rend pozsonyszentgyörgyi házában. Az akkor már ismert író munká-ban keresett vigasztalást, de élt benne a remény, hogy nemsokára taníthat is. S csakugyan, mikor 1850-ben minden magyarországi és erdélyi gimnáziumban a szakrendszert behozták, Vass Kolozsvárra került, hol egy évtizednél több időt töltött. Itt könnyen megszokott, hiszen könyvek közé került, melyeket annyira szeretett. A rendházzal kapcsolatos gazdag líceumi könyvtár bő anyagot nyújt-hatott neki, mert éppen őreá bízták a könyvtár kezelését. Mi sem gátolta tehát búvárlataiban, s hogy mennyire tudott élni az alkalommal, arról a kolozsvári tartózkodása alatt kifejtett munkássága tanúskodik. Jóakarattal vették körül;
maga Haynald Lajos, erdélyi püspök biztatja a munkára, amint erről Vasshoz írt levele is bizonyságot tesz. Tanársága és irodalmi munkálkodása mellett arra is volt ideje, hogy lelkigyakorlatok tartására vállalkozzék. Haynald pedig kö-szönetet mond neki azért, hogy a Kolozsvárt lelkigyakorlatokra összesereglett erdélyi papság előtt vallásos beszédeket tartott. Külföldi lapokba is dolgozott.
Így a bécsi Mechitarista-társulat 1858. december 30-án köszönetet mond neki
egy költeményért, melyet e társulat Viribus unitis címen I. Ferencz József tisz-teletére kiadott albuma számára küldött. Kolozsvári tanárkodását néhány évi váci tanársága szakította félbe. De másodszori kolozsvári tanársága nem sokáig tartott. Az 1867. évben a budai kir. egyetemi főgimnáziumhoz a magyar nyel-vi szakra pályázatot hirdettek, s ez állást a nagyszámú folyamodók közül Vass nyerte el. Itt 1868 márciusában kezdette meg működését. – Visszakerült tehát a fővárosba, hol munkakedve még inkább fokozódott. A M. Tud. Akadémiától is többízben kapott megbízást. Négy évet töltött itt, midön 1872-ben egészségi állapota bomladozni kezdett. Agyhártyagyulladása következtében testi és szel-lemi erejében megfogyva, az 1871–72. tanév harmadik felében ideiglenes nyu-galomba vonult. Orvosai tanácsára a stájerországi radegundi fürdőben keresett gyógyulást, hol két hónap alatt némileg fel is üdült. De javulása látszólagos volt, 1873. januárius 13-án meghalt Budán, hatvanéves korában.
Vass József igen sokat és sokfélét írt. Vannak értekezései, nagyobb dolgo-zatai a magyar nyelvészet, magyar irodalom, egyháztörténelem, művelődéstör-ténelem köréből. Több kiadatlan iratot közöl (Rhédei László naplója; Báthory István végrendelete, vallási kiváltságlevelek), könyvismertetéseket ír. Történel-mi munkái részint általános érdekűek, részint Erdélyre vonatkoznak, vagy csak Kolozsvárról szólnak: Emléklapok Kolozsvár előkorából, Kolozsvár síralmai 1699-ben. Legnagyobb nyelvészeti munkája A Dunántuli nyelvjárások, melyet a M. Tud. Akadémia pályadíjjal tüntetett ki. – Ide tartozik Nyelvünk és Erdély hölgyei a XVII. században is.
A magyar irodalom körében a többek között a Béldi-kódexszel, szótár-iro-dalmunkkal foglalkozik. Egyháztörténelmi értekezései: Kalászat az erdélyi egy-háztörténelem mezején, Az ősegyház és ősnyomatok. Szépen megírt útirajzai:
Székelyföldi útirajzok, Rajzolatok erdélyi útijegyzeteimből. A latin nyelv ékes szókötése a latin nyelv stilisztikája, de magyar nyelven írva. A latin nyelv tisz-taságáról (szó, értelem, szórend, mondat tisztaság), a tisztaság elleni hibákról szól benne. Tárgyalja a latin nyelv ékességeit, milyen a főnevek, elöljárók, kötő-szók felcserélése. Szó van benne a hasonértelműségről, nyelvtani figurákról, a körmondatról, a levelekről, elbeszélésekről, párbeszédről és verstanról. Világos, áttekinthető munka, mely korában méltó érdeklődést keltett. Az egykorú napi-lapok, Vasárnapi Újság, Századok, az Erdélyi Múzeum Vassnak sok
kisebb-na-199
T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y O K
gyobb cikkét hozták, a M. Tud. Akadémiában kifejtett munkásságáról meg az Akadémia Almanachja számol be. Munkái közül kettőt az Akadémia, hármat a Budapesti Egyetem, egyet az Erdélyi Múzeum-Egylet, egyet a Vasárnapi Újság tartott jutalmazásra méltónak.
Nagyobb dolgozatai azonban a művelődéstörténelem körébe esnek, s ezek a művek vannak hivatva arra, hogy nevét fönntartsák. Ide tartoznak: A hazai és külföldi iskolázás az Árpádok alatt, Egy időszak a nemzet műveltségtörténe-téből, Az Anjouk és műveltségünk, Béla király névtelen jegyzőjének kora, Erdély országgyűlései a vajdák alatt 1002–1540-ig, Nemzetünk műveltsége az Árpádok alatt, Erdély a rómaiak alatt.
Történelmi felfogása szerint a történelemnek nem az a föladata, hogy el-beszélje, hogy az ellenség miként dúlt, győzött, igázott, gyilkolt, zsarolt. „Ma – mondja Vass – a történelem kérlelhetetlen szigorral vonja feleletre a diadalmi hőst, mi gyümölcse győzelmének? az emberiség közügye vagy népüdv nyert-e fegyverei által? nem szenvedett-e a jog? nem semmisült-e meg az egyéni köz-szabadság? szépült-e a meghódított föld, s áldás forrásává lett-e a vérözön? ipar, szorgalom, közvagyonosodás, ismeretek, tudomány, művészet új emeltyűket nyertek-e a diadalíveken? szelídült-e Isten országa, közeledett-e a meghódított birtok végső rendeltetése felé, hogy legyen megelégedett nemzet boldog hazája?
Ha mindezekre híven meg nem felel a történelem, úgy a mesés Sybilla-könyvek sorsát megérdemelte.1 Ily szempont tekintetbe vételével érthető, hogy figyel-me a művelődéstörténelem felé fordult. Az elbeszélő történelem nála csak arra való. hogy megkönnyítse a művelődéstörténelem megértését, csak annyiban foglalkozik vele, amennyiben szüksége van rá.
Történelmi munkáiban az egykorú bírálok leginkább a pontosságot, az adatok hitelességét emelik ki. Vass első sorban a meglevőt bírálva, saját kuta-tásainak hozzáadásával írja meg munkáit. Igaz, hogy forrásai többnyire már nyomtatott forrásművek, de szokatlan éleslátása, kiváló disztingváló ereje van.
Jellemző tulajdonsága, hogy sohasem szeret kicsiségekből nagyra következtet-ni, óvatos s így megbízható. Az adatokat mérlegelve csak azt használja fel, amit
1 Erdély a rómaiak alatt. VII. l.