Az erdélyi fejedelemség hanyatló korában Apafi Mihály uralkodása alatt buk-kant fel Béldi Pál. A múltból nem mutathatott fel nagy hadi tetteket, diplomá-ciai sikereket, amelyekkel nevét ünnepeltté tehette volna. Különösebben Bánffy Dénes megbuktatásában való szereplése, majd saját elfogatása hívták fel reá a fi-gyelmet. Bánffy Dénesben a némethez való szitás vezetője hullott el, Béldi maga szabad szájával keverte magát gyanúba, Bethlen Jánossal és Bethlen Miklóssal együtt azért került fogságba.
Olyan kora ez Erdélynek, amikor az arestációk, a törvényes eljárás nélkül való elfogatások, kivégzések gyakoriak voltak. Két-három főúr összefogott, elfogatott egy ellenfelet. Így járt Bánffy Dénes, így járt két társával Béldi, így jártak mások is. Nem csoda, ha az ilyen eljárás ellen nagy volt az ingerültség, ha Béldiék kisza-badítása érdekében az egész ország összefogott. Most lett különösen ismeretessé Béldi neve, úgyhogy, amikor kiszabadult, azt látta, hogy tisztelői száma nagyon megszaporodott. Amíg társai, a két Bethlen, félreállottak, ő éppen népszerűségére támaszkodva, bosszúállásra gondolt. Így jött létre a Béldi-felkelés, amely 1677. év szeptember végétől a következő év január végéig, ezen rövid négy hónap alatt a Székelyföldet, főleg Háromszék megyét mozgásba hozta, foglalkoztatta a szászsá-got, nem hagyta érintetlenül a magyarokat, sőt egész a török portáig hatott.
Sok egykorú előtt rejtély volt, hogy e felkeléssel mit akart Béldi. Vádolták, hogy fejedelemségre tör, mások úgy gondolták, hogy csak a Teleki-kormányt akarta megbuktatni. Az újabb történetírók is ingadoztak e kérdésben. E cikk írójának tollából a közelmúltban értekezés jelent meg (Századok, 1920), amely újabb kiadott s nagyobbrészt ki nem adott adatok alapján megállapítja, hogy Béldi csak a Teleki-kormány megbuktatására vállalkozott, és hogy e tervét fegy-veres országgyűléssel akarta elérni.
Szándékának megvalósítását országos eseményekre építette. Apafi feje-delemsége kezdettől fogva nem volt népszerű. A süllyedő Erdély megalázott
167
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
helyzete sokakban keserűséget támasztott. Általános volt a nézet, hogy az or-szág lejtőre jutott. A kor vallásos szelleme szerint telve voltak bűnbánattal, a hanyatlásban Isten büntetését látták. Az állam kifelé erőtlenséget, befelé elsze-gényedést, széthúzást mutatott. Mindez természetes következménye II. Rákó-czi György rosszul végződött lengyel hadjáratának, de az egykorúakban fel-gyülemlett elkeseredés alkalmas volt arra, hogy Apafi uralkodásának gyenge oldalait annál inkább feltüntesse.
Ilyenből pedig volt elég. Így maga a fejedelem megválasztását a török eről-tette, s Apafi elég tapintatlan volt ahhoz, hogy a békétlenkedőket ismételten azzal torkolja le, hogy ő a fejedelemségét nem az országnak köszönheti. Emel-lett nem volt a régi híres családok sarja, kormányát pedig erdélyi szempontból határtalan idegenszerűség jellemezte. A politikailag is nagy szerephez jutott fe-jedelemasszony, Bornemisza Anna, magyarországi volt, a főtanácsos, főminisz-ter Teleki Mihály szintén. Mellettük befolyásos helyzetben volt Székely László tanácsos, aki, mint szegény jenei nemes Erdélyben gazdagodott meg. Nem volt tősgyökeres erdélyi Naláczy István sem, a harmadik oldaltanácsos. Az idegen-szerűség sok „tős” hazafit bántott.
A külpolitikában ez időben a magyarországi bujdosók megsegítése fog-lalkoztatta az embereket. A kuruc–labanc világ korában éltek, előtérbe került Thököly Imre, továbbá Wesselényi Pál, Béldi veje. A bujdosókat támogatták a lengyelek, franciák, de azok főleg Erdélytől vártak segítségnyújtást. A megsegí-tés mellett különösen Teleki Mihály kardoskodott. De mert e kérdést nem lehe-tett országgyűlésen tárgyalni, nehogy a török engedélyadása előtt már a magyar király megtudja, csak beavatottakat vontak be a megbeszélésekbe. Emiatt azon-ban sokan elégedetlenek voltak, azt hangoztatták, hogy ez eljárás a fejedelem választási feltételei ellenére van.
Mindezekhez járult, hogy a magyarországi felkelők a határon sok kárt okoz-tak, felprédálták a Szilágyságot, Kraszna, Közép-Szolnok megyét, a Szilágyság elpusztításában lengyel hadak is segédkeztek. Emellett Erdélyben mindenfelé tüzek támadtak, így Segesváron, Ebesfalván (Erzsébetváros), Nagybaconban, Brassóban, Kézdivásárhelyen és egyéb helyeken, a közvélemény rendszeres gyújtogatásra gondolt, amelyek a magyar király embereitől származnak. Sokak-nak még magánsérelmei is voltak.
Béldi tehát jól látott, amikor észrevette, hogy sok elégedetlen ember van Er-délyben. Ezeket akarta összegyűjteni. Különösen számított a székelységre, akik közé maga is tartozott, és a szászságra. Demokratikusabb szervezeténél fogva mindkét nemzet érzékenyebb volt jogi tekintetben, mint a magyar nemesség, panasza is mindig több volt. A szervezkedésnek semmi vallási háttere nem volt, erre sem Béldi, sem az udvar sohasem hivatkoztak.
Végre is Béldi tettre határozta el magát. Maga mellé gyűjtötte néhány bizal-mas hívét, leveleket adott kezökbe, s szeptember 28-án Uzonból kibocsátván őket, olyanokhoz küldötte, akiknek csatlakozását várta. Megüzente nekik, hogy ő kegyelmek serkenjenek fel, a szegény haza megmaradására és javára célozó dolgokban vele értsenek egyet, orvoslásához lássanak hozzá, ne nézzék csak hivalkodó szemmel. Akik csatlakoztak, azok megesküdtek, hogy a haza javára s megmaradására végzendő dolgokban Béldivel egyetértenek.
Általánosan megnevezett cél, de megvalósításának főbb eszközei az első perctől fogva ismeretesek. A szervezkedők kiáltvány szerkesztéséről s a portára való küldésről beszéltek. A kiáltványt Erdélynek szánták, a portát pedig céljaikról akarták tájékoztatni. Mindkét gondolat eredeti: Erdélyben eddig magános ember olyan dologban, amely részben a fejedelem ellen is irányult, kiáltványban nem fordult az országhoz, hazafi hazafi ellen a portán orvoslást nem keresett még soha.
Béldihez szegődtek Csáky László, Lázár István, Bakó Kristóf, Haller János, a Hármas história szerzője. A vezetők a mozgalom alapelveit írásba foglalták, amelyben a porta engedelme nélkül a magyar bujdosók érdekében külállamok-kal, a lengyellel és franciával való szövetkezést, az ős hazafiak mellőzését és üldözését, a választási feltételek be nem tartását említették sérelmek gyanánt.
Mindezek orvoslására pedig az erdélyi unió törvényre hivatkoztak.
Úgy tettek tehát, mint a magyarországiak tették, amikor az Aranybullára támaszkodtak. De a kettő között nagy volt a különbség. Az Aranybulla a király ellen való fegyveres fellépésre adott jogot, míg a Bethlen Gábor alatt felújított s kifejtett unió törvény éppen a fejedelem kezdeményezésére és kölcsönös vé-delemre alakult. A törvény éle nem irányulhatott a fejedelem ellen, most pedig Béldiék törekvése közvetve a fejedelmet is érintette.
A szövetség megkötése után elhatározó lépések következtek. Siettette a kezdeményezést, hogy eddigi tetteik nem maradtak titokban. Bár senki sem
169
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
tudott bizonyosat, de mindenfelé beszéltek Béldiről. Erre aztán az elégedetle-nek maguk részére nyerték a fejedelem követét, Kapi Györgyöt, Brassóban két hétig visszatartották s rávették, hogy a portán ne árulja el, hogy az ő követük, Páskó Kristóf oda nem a három nemzet megbízásából megy. Ugyanez alka-lommal tanácskoztak a szászokkal, akiknek szervezésére Jotzmeister Kálmán Kristóf vállalkozott.
Páskó elindulásával egyidőben a háromszéki Maksán székgyűlést tartot-tak, ahonnét az országhoz kiáltványt intéztek. A gyűlés a vállalkozás hivatalos megalakulásának napja, zászlóbontás, helybenhagyása az eddig történteknek.
A kiáltvány a székely sérelmeket helyezi középsőpontba, szó sincs benne a kül-politikáról. Hogy kifejezésre juttassák, hogy nem a fejedelem ellen támadnak, a fejedelem és a fejedelemasszonyhoz hűségnyilatkozatot küldöttek. Nincs szó fegyverről, az országtól a szabadság megvédéséhez csak támogatást várnak.
De az udvar sem maradt tétlen. December hó elején Ebesfalván tanács-gyűlést tartottak, ahová Béldit is várták, de ő a megfogástól félve betegségére hivatkozva nem ment. Biztosabban érezte magát a székelység között. A tanács-gyűlés tehát Kornis Gáspárt, Mikes Kelement és Macskási Boldizsárt küldötte Háromszékbe, hogy a székelyek nevezzék meg sérelmeiket. Egyben Páskó el-lensúlyozására Vajda Lászlót a portára indították.
Mire a kiküldöttek Háromszékbe megérkeztek, már Béldiék mellett állott egész Háromszék, Csík- és Kászonszék is bejelentették csatlakozásukat, úgy-szintén Gyergyószék is. A szászok részéről is biztatásokat kaptak. Udvarhely csatlakozásáról is kedvező hírek érkeztek.
A fejedelmi követeket a dec. 24-i székgyűlésen hallgatták meg. De mert Páskóról még semmit sem hallottak, a szervezkedés meg még csak folyamat-ban volt, hogy időt nyerjenek, a fejedelemnek adott válasz is semmitmondó volt. Hűségüket hangoztatták és általános sérelmeket jelöltek meg. E válaszban megnyilvánuló erőtlenség, a hosszas várakozás, a bizonytalanság, főleg pedig az udvar megindult ellenmunkája okozták, hogy mostantól kezdve a szervezke-dés ellanyhul. Csik-, Gyergyó-, Kászonszék Apor István megjelenésének hatása alatt a fejedelemhez mentegető iratot küldöttek, Háromszékben Nemes János toborozott a fejedelem mellett. December végén már csak Háromszék tartott ki Béldi mellett, sőt Nemes szerint az emberek itt is elcsendesedtek.
Mikor így a mozgalom a legválságosabb helyzetbe jutott, akkor jött a hír, hogy Páskó a portán sikerrel járt s egy kapusi pasával jön. Tényleg Páskót meg-hallgatták, az ország és a fejedelem kibékítésére a kapusi pasát küldötték. Páskó a portán főleg Teleki ellen vádaskodott, aki a fejedelmet törvénytelen tettekbe, külháborúba viszi bele. A pasa is nem a fejedelem ellen, hanem a fejedelemmel való békesség közvetítésére jött.
Ugyanez időben a felkelők is nyíltan kezdték hibáztatni Telekit, másrészt Nemes János előtt nyíltan bevallották, hogy fegyveres országgyűlésen akarják orvosolni sérelmeiket. De az udvar nem bízott bennük, főleg nem a kapusi pasa megérkezése után, aki január 22-én felszólította az országot, hogy a császár pa-rancsának megértésére hozzá siessenek. Fejedelem joga volt országgyűlést hir-detni, Achmed pasa tette tehát forradalmi tény volt.
Most már aztán Apafi nem tétovázott, nehogy az országgyűlés összejöhes-sen, fegyvereseket küldött Béldiék ellen. Béldi mellé vagy 4500 ember gyüleke-zett, ezek is legott elszéledtek, úgyhogy a vezetők részére nem maradt más hát-ra, mint a futás. A portára menekültek, szorultságukban ott a fejedelem ellen is felléptek, de eredmény nélkül. Béldi csakhamar a Héttorony foglya gyanánt meg is halt.
Hasonló körülmények között, amikor Erdélyben olyan sok volt az elégedet-len, nagyobb határozottsággal más a mozgalmat sikeresebben irányíthatta vol-na. Béldiből hiányzott a merészség, tervét jól kieszelte, de már pártját szervezni nem tudta. El is számította magát, kitűnt, hogy az udvarnak több híve van.
Tekintélye sem volt akkora, hogy Telekit legyűrhette volna. Nála beigazolódott, hogy érdemes emberek eltávolítására csak náluk érdemesebb vállalkozhat.
171
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L