A történelem tisztelettel hajlik meg azok előtt, akik saját koruk viszonyaihoz mérten nagyot, elhatározót, hasznosat alkottak. Fejöket az elismerés koszorú-jával övezi, és nevüket nagybetűkkel írja bele az évkönyvekbe. A megbecsülés révén ezek magas jegenye módjára emelkednek ki a köznapiság síkjából. Írók és költők tollára kerülnek és alakjuk megmintázásában művészek versenyeznek.
Mindig nagy embereknek számítottak azok, akik egy nemzet helyzetét okos körültekintéssel megjavították, megszilárdították. Az olyanok, akik nemzetüket korszerű és nemes világ- szemlélettel gazdagították. Ilyen a keresztény világné-zet is, amely a pogányságot felváltotta. Ez az embert ki nem elégíthetvén, tart-hatatlannak bizonyult, s helyébe a lelki élményekben és benső tartalomban gaz-dag, művészi és tudományos közösségi alkotásokra kész kereszténység lépett.
A magyar nemzet is átesett azon a válságon, amely őt pogánykori elmara-dottságából kiemelte és a XI. évszázad modernségének magaslatára állította.
Megérezte az idő követelményét: az európai nemzetek egységes világszem-léletébe kapcsolódott. E belekapcsolódás ügyében királya, Szent István tett legnagyobbat. Halálának kilencszázéves fordulója most különösen reátereli a figyelmet, és szemünk elé állítja az érdemeket, amelyeket a nemzetnevelés, környezethez-simulás, alkalmazkodás, s ezzel a béke biztosítása terén szer-zett. Eljárása így nyert egyetemes történelmi jelentőséget és kapott elismert szépséget.
A többszázéves keresztény társadalom az ő idejére már jótékony felfrissü-lésen esett át. A clunyi szigorú fegyelem vágya széles körben elterjedt, lelkeket megtermékenyítően hatott, mint a záporeső. E szellemet a szent király felka-rolta, és azt a maga életével is példázta. Róla szóló tudósítások, legendák őt jószívűnek és kegyesnek, igazságszeretőnek és béketűrőnek mondják. Az üldö-zötteket befogadta, a bántalmazóknak megbocsátott. Emellett akarata keresz-tülvitelében erélyes volt, nagy szervező erőt árult el, bőkezűsége határtalannak
179
T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y O K
látszott. Az általa alapított püspökségek, kolostorok vallásosságot, tudományt, művészetet terjesztettek és a keresztény gondolkozásmódot állandósították.
Gyönyörködtet bennünket az erdő, amely felüdít és pihenést nyújt. Tetsze-nek a viruló kertek, amelyek színes virágokat teremTetsze-nek. Megilletődéssel járunk az épületóriások boltívei alatt. Méltán elgondolkozunk azon, hogy e helyeken mennyi emberi utánjárás, gondozás, tervezés eredményében gyönyörködünk.
A lelkek átformálásának, a nevelés ezernyi esetének, az intézmények kiesze-lésének és szervezésének látása hasonlóképp mélységes hatással van lelkünkre.
Mint egy szobor előtt, úgy állunk meg előttük, csodálva az alkotóművész nagy munkáját, ihletének kifejező erejét. A nagy király lelkének elgondolásai, az új társadalmat felépítő cselekvései nagy akaraterőre vallanak. Valóban lelki és fizi-kai erő egyesültek, hogy boldogabb, kielégítőbb életfelfogást teremtsenek.
A keresztény országokban törvények születtek, melyeket az új szellem su-gallt. Az Egyisten imádásában és a felebaráti szeretet szellemében alkotott sza-bályok új idők bekövetkezését jelentették. Ezek mintájára készített Szent István is törvényeket, és azokat nemzeti sajátságokkal színesítette. A törvények mindig fontosak, mert évtizedekre, sőt századokra kihatnak. Természetük, hogy alapel-veiket megőrizve, időnkint a szükséghez mérten módosulnak. Így történt Szent István törvényével is. A méltányosság és igazságosság, amely azokat jellemezte, állandó vezető fonál maradt a sok körülményes eset elbírálásánál később is.
A szent királytól megerősített keresztény lelkület adott a magyarságnak erőt arra, hogy a pogányság felújítását meggátolta, hogy kisebb pogány, vándorló nemzeteket letelepített és a kereszténységnek megnyert. A kereszténység bizto-sította az ellenállást, amellyel a nemzet más világfelfogásban élő nagy népekkel szemben megállhatott. Így a tatárok, utóbb a törökök ellen mutatott erőfeszíté-sei a kereszténység erejéből is táplálkoztak.
A magyar keresztény állam és Szent István neve elválaszthatatlanul egybe-forrtak. S e kapcsolat méltó helyet biztosít neki az egyetemes történelemben.
Az Aranybulla
Amely évben a magyarság mindenfelé ünnepel, hogy hírneves költőjének, Pe-tőfi Sándornak százéves születési évfordulóját méltóképpen megülje, ugyanaz évben másik fontos esemény emléke is feltámad lelkünkben. A nagy költő a nemzetéért élt, halt, annak jövőjéért küzdött szóval és tettel, jellemvonásait pedig utol nem ért szépséggel rajzolta. E faj legszebb vonásai, amelyeket a költő oly híven örökített meg, leküzdhetetlen ragaszkodás a honi földhöz, s küzdés a nemzet elnyomása ellen. Ugyanaz a szellem nyilatkozik meg hét-száz évvel előbb, amikor a magyar nemzet jogait törvénybe iktatta, hogy ezzel védekezzék az ősi szabadságától való megfosztás és földjének idegen kézre jutása ellen. E két gondolatban Petőfi és az Aranybulla találkoznak, és gon-dolatközösségük jele lesz, hogy ezután minden századik évben emlékezetük közös megünneplés tárgya lesz.
Hétszáz évvel ezelőtt történt, 1222-ben, hogy II. Endre király uralkodá-sával a magyarok nem voltak megelégedve. A szegényebbek panaszkodtak, hogy a hatalmasok őket elnyomják, hogy a főnemesek kedvéért őket elfogják, tönkre teszik. Panaszkodtak, hogy a várispánok (utóbb főispánok) hatalmuk-kal visszaélnek. Hogy az uralkodó az államjavakhatalmuk-kal nem jól gazdálkodik, azo-kat elpazarolja, egész várispánságoazo-kat elajándékoz, magánbirtokká tesz. Hogy idegenek kezelik a kincstári pénzeket, bányákat, az idegenek nagy földbirto-kokat kapnak, így a szegényebb nemesség, a köznemesség, amely ősi szokás szerint a főnemesekkel jogban egyenlő volt, jogaiban megrövidül. Hasonlóan elnyomást szenvednek azok, akik még nem is nemesek, ezeket a beszálláso-lások, a hatalmaskodások sújtották. S úgy látták, hogy e bajokkal szemben a király védelmet nem nyújt.
Ez állapotok megváltoztatására az elnyomottak mozgalmat indítottak, a mozgalomhoz mind többen csatlakoztak, maga a király fia, Béla herceg is mel-léjök állott. Erélyes fellépésükkel kivívták, hogy a király jogaikat írásba
foglal-181
T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y O K
tatta. Ez összeírástól azt várták, hogy a király így a nemesi jogok azonossága alapján a hatalmas főnemesek ellen fellép, továbbá, hogy a király sérelmes in-tézkedéseivel, az idegenek pártolásával, törvényellenes adományozásaival fel-hagy s mindannyiok jogain őrködni fog. Így jött létre az az Aranybulla, a király és az alattvalók jogainak és kötelességeinek első írásba foglalása.
Az Aranybulla Magyarország első alaptörvénye, amelyen minden későbbi törvény felépül. Fontosságát az egykorúak is érezték, azért ez iratot hét pél-dányban állították ki. A pápának, két egyházi lovagrend nagymesterének, a ki-rálynak, az esztergomi és kalocsai érsekeknek, a nádornak adtak egyet-egyet.
A király ellenőrzésével a nádort bízták meg, a püspököket, országnagyokat, a nemességet felhatalmazták, hogy egyenkint és összesen a királyt az Aranybulla megtartására fegyveresen is kényszeríthetik.
Mivel az Aranybulla a nemesség jelölésére a nobilis szó mellett a serviens szót is használja, van olyan vélemény, amely az Aranybullában a serviensek – a nemességnél alantosabb néposztály: szabados várőrök s közéjük letelepedett szabadok falusi, majdnem paraszti ivadékai – jogainak megerősítését látja, és azt állítja, hogy az Aranybulla ezek lázongásainak lecsillapítását célozta. A ser-vienseknek adott jogok mentek át idővel a nemességre. A vita tisztán történelmi értékű, mert akkorra, amikor az Aranybulla életbelépett, már csak a nemesekre vonatkozott. Ez ideig a városi polgárságon kívül két osztály alakult: a nemesség és a jobbágyság, így az Aranybulla jelentősége a vita eredményétől teljesen füg-getlenül is megállapítható.
Az új törvény 1222-ben készült, de mert a viszonyok erősebbek voltak, mint az egyes emberek, már ez évben érvényét is vesztette. Még II. Endre alatt (1231) az Aranybulla elvei alapján új oklevél készült. Ebben a gyenge király ellenőrzését az esztergomi érsektől, vagyis az egyház tekintélyétől várták. Az új irat sem lett erősebb érvényű, mivel II. Endre már megváltozni nem tudott.
Ettől kezdve az Aranybulla részei ismételten megerősítést nyertek (1267, 1290, 1298), de a maga egészében sokáig érvényre jutni nem tudott.
Teljes szövegű felújítása 1351-ben, Nagy Lajos király uralkodása alatt kö-vetkezett be. Nagy Lajos ugyanis az Aranybullát, mint amelyet II. Endre ki-rály nekik ajándékozott, a nemesek kérésére teljes egészében megerősítette.
Csupán a birtokok adományozásáról szóló rész változott meg, ennek helyébe
lépett az ősiség. Zsigmond király (1397) az Aranybulla legtöbb pontját meg-erősítette, hasonlóan Albert király is (1439), Mátyás pedig szóról-szóra har-madízben kiadta.
E királyok idejében az Aranybulla még nem elfogadott alaptörvény, újabb és újabb átírása, részben vagy egészben való felújítása a királyok belátásának eredménye. Alaptörvénnyé a Habsburg-királyok trónra lépésétől lett. I. Ferdi-nánd koronázási esküjében megfogadta, hogy II. Endre törvényeit, vagyis az Aranybullát megtartja. Azóta koronázási esküjében e törvények megtartását minden magyar király esküvel ígérte.
A pontok közül idővel sok elavult, de a királyi eskü szövegéből azért meg-tartásuknak megígérése nem maradt ki. A magyar nemzet a hozzájuk való ragaszkodással azt fejezte ki, hogy ha e pontok betartása szó szerint nem is lehetséges, de királyaitól elvárja, hogy azok szelleméhez ragaszkodjanak. Az Aranybulla lett az alap, amelyen az alkotmány épülete felépült, azért az alapból a magyarság egyetlen követ sem engedett kihullni. Hogy a korviszonyok miatt nem mindent lehet betartani, az nyilvánvaló, de e körülmény a pontokban el-helyezett elvek érvényességén mit sem változtat.
Ez elvek között első helyen áll, hogy a király alkotmányosan uralkodjék. A királyi hatalom gyakorlására első ízben az Aranybulla alkotott törvényeket. A keresztes háborúk alatt Európa-szerte a korlátlan uralkodás elvei léptek életbe, Angolország mellett Magyarország tett csak e tekintetben kivételt. Angolor-szágban a Magna Charta, Magyarországon az Aranybulla a király elé korláto-kat szabott, amelyek átlépése a nemzet ellenállásával találkozott. Védekezésül mindkét nemzet fegyveres védekezésre nyert jogot. E fellépés nem a király le-tételét, csupán a királyi hatalom jogos gyakorlásának kikényszerítését célozta.
A sok sérelem, amely a magyar nemzetet a Habsburg-királyoktól érte, a fegyveres ellenállást többször szükségessé is tette. E védekezésben a nemzet mindig az igazságosság alapján állott, az Aranybullára mindig csak úgy mel-lékesen hivatkozott. Igazsága keresésében nem papírra, hanem méltányosság-ra támaszkodott, amelyet uméltányosság-ralkodójától várt. A királyok mégis azon voltak, hogy az Aranybulla ellenállási pontjait eltöröljék, mivel véleményük szerint így a nemzet a felkelésre olyan könnyen bíztatást nem kapna, s a megtorlással szemben írott törvényre nem hivatkozhatna. A célt a magyarok különösen az
183
T Ö R T É N E T I T A N U L M Á N Y O K
ellenállási jog eltörlése után (1687) vették észre. Éppen azért II. Rákóczi Fe-renc felkelésének jogosságát – eltörlése után is – az Aranybullában biztosított ellenállási jogra építette, s e nemzeti jog érvényességét az összes felkelők közül legerősebben hangoztatta.
Az Aranybullában szereplő pontok természetéből következik továbbá a személyes szabadság, a tulajdonjog sérthetetlenségének elve, az adó- és újoncmegszavazásnak joga, az az elv, hogy az alattvalók sérelem esetén or-voslást kérhetnek, hogy hivatalt csak honfiak viselhetnek; a köztisztviselők felelősséggel tartoznak, továbbá, hogy igazsága keresésétől senki el nem uta-sítható, az az elv, hogy az alattvalók passzív ellenállással a törvénytelenségek-nek ellenszegülhettörvénytelenségek-nek.
Ez alapelvek alapján érthető, hogy az Aranybulla hosszú hétszáz év után is Magyarország szemében fontosságából nem veszített. Tiszteletreméltó a kitar-tás, amellyel a magyarság rég múlt idők emléke mellett ekkora állhatatossággal kitart. A „jámbor emlékű” király, II. Endre a bulla kiadásával a magyar nemzet előtt halhatatlan nevet hagyott hátra, uralkodásának az Aranybulla kölcsönöz fontosságot. Az Aranybulla küzdelmek eredménye, mint ahogyan az eszmék küzdelmekkel teljes időkben születnek. Említésekor régi idők újulnak meg el-ménkben, a pontjai alapján kifejlett elvek pedig Magyarország polgárainak jo-gain manapság is őrködnek.