Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király Krakkóban nyugszik. Az idő-ben e város volt a lengyel királyok székhelye. A Wawel-hegyen a királyi palo-tával összeépülten áll a székesegyház, a királyok temetője. A templom hajója körül hét oldalkápolna lenn a sírboltban nyugvó királyoknak és nagyemberek-nek emléktábláival van tele. Itt pihen Báthory István is Sobieski János király, Kosciusko Tádé szabadsághős s Mickiewicz Ádám, a lengyelek legnagyobb köl-tője társaságában.
A fejedelem reneszánsz ízlésű ónkoporsóban pihen. Fenn a templomban egyik szép oldalkápolnában vörösmárvány síremlékén alakja fekvő helyzetben látható. Elhelyezése a nagy tettekben kifáradt uralkodó megpihenése. A két osz-lopköz által képzett mezőben jellemzése olvasható. E szerint a király a béke és háború műveiben híres volt, igazságos, jámbor és szerencsés oroszverő.
Íme, életmegítélés pár szóban összefoglalva. Nem hideg évszámok korha-tárt jelző táblája, hanem bő élettartalom összefoglalása. Minden egyes megálla-pítás sűrű sorokkal megtelt lemez, amelyeket csak meg kell szólaltatnunk, hogy belőlük hangos gramofon harsogó hangjával bőbeszédű magasztalás áradjon.
A pár szó erősen megépített híd hatását kelti. Ez izmos lábaival jeget tör, a víz sodró árja ellen védelmez, hátán meg a nyugodt tovahaladásnak tart fenn utat.
A fejedelem is háborúival az ellenséget visszatartva, országában az igazság, a vallás és a tudomány terjesztésére tág teret nyitott.
Súlyos napokat élt akkor Lengyelország, amikor őt királyává választotta.
Háta mögött akkor erősült meg Oroszország, elszedte a lengyelek várait, föld-jét, az egész ország elvétele eszében forgott. E nehéz napokban Báthory István sietett a lengyelek védelmére. A fáradt lengyel nemesség személyes felkelése he-lyett a megnagyobbított adókból katonaságot fogadott. Lassan tízezerről
száz-81
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
ezerre szaporodott serege, amelyben nagyon sok volt a magyar, főleg erdélyi.
Fennmaradt a katonaság fizetési jegyzéke, és abból tősgyökeres magyar nevek tűnnek elő. Századosok, tizedesek, zászlótartók, gyalogos és lovas katonák, a huszárok és hajdúk százai. Magyar fiúk véreztek el Lengyelország szabadságá-ért! Ők voltak a király leghűségesebb katonái, mert ők a becsületért is harcol-tak, amikor fejedelmük oldalán a lengyelekkel együtt küzdöttek. Külön száza-dokra osztva maradtak, hogy a nagy uralkodó szeme mindig rajtuk lehessen, és vitézségükben gyönyörűsége telhessen. Possevino jezsuita atya mondotta, hogy sohase látott még oly bátran, halálfélelem nélkül harcolni, mint az orosz háborúkban a fejedelem székelyeit. Báthory csodás harcai után síremlékén a szabadság jelképe, a lengyel sas nyitott szárnnyal valóban szabadon repülhet, és a Báthory család címerén a sárkányfogak (megcsonkított heraldikai ékek) jogosan büszkélkedhetnek.
A fejedelem szülőhelyén, Szilágysomlyón, a Púpos-hegy oldalán mutogat-ják a barlangot, amelyben a hagyomány szerint hajadonokat rabló sárkány la-kott. A sárkányt az egyik Báthory megölte, és fogait pajzsára festette. A sárkány mesebeli szörny, az erőszakosság képviselője, legyőzése pedig az emberi átlagos erőket meghaladó igazságosztás kifejezője. A gyengébb Lengyelország ekkor élet-halálharcát vívta, és a király szorgalma, kitartása, hadvezéri kiválóságai ré-vén végül is kitűzte a diadalmi zászlót.
A nyugalom napjait a béke műveinek szentelte. A dacos főnemességet szigorú rendben tartotta ugyan, de nagy sérelmet szüntetett meg azzal, hogy
— amint elődei megtették — nem avatkozott bele az igazságszolgáltatásba. A papságot engedékenységével nyerte meg, és ezek háborúiban nagy pénzössze-gekkel támogatták. Tízéves királysága alatt az országban nagyon fellendült az irodalom és a tudomány. A krakkói egyetemet rendbe hozta, jó tanárokkal látta el. Végrendeletében a grodnói kollégium templomának építésére tízezer forin-tot hagyott, miután ennek alapjait két év előtt ő tette le. A varsói szegényháznak végrendeletében húszezer forintot hagyományozott. Vilnában a pápa támoga-tásával a főiskolai hallgatók számára otthont, ún. szemináriumot létesített. Az egyetem egyenesen az ő nevét viseli. Több iskolát emelt, fenntartásukra alapít-ványokat tett. Nem csoda tehát, ha naggyá lett népe szeretetében és hálájában, ünnepeltté az elismerés dicséretében.
Sírfeliratán olvasható életmegítélésének előzményeiből Erdély is részt kér. Báthory Istvánt ugyanis az erdélyi fejedelmi székben eltöltött évek vív-mányai segítették a lengyel királyi trónra. Az itt elért eredmények emelték a magasba, amely magasság fokozását az értékét felismerő lengyelek a hatalmas Habsburg-házi trónkeresővel szemben is vállalták. Az erdélyi fejedelem böl-csessége, erőskarúsága, nemzetnevelő alkotásokért lelkesülő heve fogta meg a lengyeleket és támasztott bennük királyt megillető reményeket. Ők tehát már megmintázott arcot kaptak, és csak élesebben emelték ki annak jellegze-tes vonásait. Így a lengyelek megállapításai Báthory erdélyi uralkodásának is vezetőfonalai.
Báthory István személyes tekintélyt vitt a fejedelmi székbe. A páduai egyetemen tanult, sok országot bejárt, János Zsigmond fejedelemsége idejé-ben követségidejé-ben gyakran járta a bécsi udvart. Erdélynek Ferdinánd magyar király korában történt átadása nyomorúságain okulva, a kereszténységgel való egyesülés felemelő gondolatáért nem tudott lelkesülni. Úgy látta, hogy amíg a magyar Nagyalföldet a török tartja megszállva, addig Erdély Nyugat-hoz kapcsolása nem időszerű. A pártfogó török jóakaratát nem értékelte túl, mint kifejezte, a török más kosarába nem szed epret, de azon az úton kívánt haladni, amelyet még János Zsigmond fejedelem megjelölt: Erdélyország ak-kor élhet békében, ha egyrészt a német, ti. a magyar király, másrészt a török barátságát bírja.
János Zsigmond fejedelem azonban életének utolsó napjaiban törökpárti politikájában megingott. Halála esetére szólóan szerződést fogadott el, amely szerint a különálló Erdély újból vajdasággá, a magyar királyság részévé lenne.
Másfelől a János Zsigmond alatt török részről biztosított szabad fejedelemvá-lasztó jog is veszélyben forgott. A török ugyanis már most, az első alkalommal, a fejedelmet maga akarta kinevezni.
S most e kétséges helyzetben az erdélyiek Báthory Istvántól vártak megol-dást. Külső politika irányítására csak az vállalkozzék, aki kétséges helyzetben határozott állásfoglalásra bátorodik. A megoldásra ő vállalkozott. Azzal a párt-tal tartott, amely Erdély trónján nem vajdát, hanem önálló fejedelmet akart és amely a fejedelem kinevező iratának felolvasását a választás végrehajtása után következő időre hagyta.
83
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
Erdély különállása ekképpen lett befejezett, német-török részről tisztázott.
Függetlenségének kettős megvédelmezése a fejedelmi hatalom szilárdságá-nak alapja lett, egyben Erdély államiságászilárdságá-nak biztosítása. A német párt ugyan az ő uralkodása alatt is még egyszer próbát tett, de Báthory a párt fejét, Békés Gáspárt, aki az országgyűlés fogalmazása szerint arcul támadt a fejedelemre és az országra, Kerelőszentpálnál leverte, híveit pedig elhallgattatta.
Választásakor letett esküjében a fejedelemtől az ország nem kért többet, mint hogy a múlt intézményeit tiszteletben tartja, az országot szabadságában és vallásában megőrzi és mindenkinek igazságot szolgáltat. Ő mindezeknek megfelelvén, a fejedelmi hatalom iránt bizalmat, hitet ébresztett, és az ország belügyi fejlődésének irányításával az állam jólétét mozdította elő.
A lengyelek ötévi erdélyi uralkodás után választották meg királyukká. E választást, mondták az erdélyiek, ők jónéven veszik, azon örülnek és hálát ad-nak az Istennek, aki a szegény magyar nemzetnek utolsó reménységében meg-engedte érni és látni, hogy véréből való királyt idegen nemzeteknél is lásson, és amint azelőtt is erdélyi vajdaságból egyeseket fő-fő tisztségre, királyságra vitt, most is e földnek a jövő időkre szóló állandó dicsőségét megérni engedte. Ha-talma ezzel lényegesen növekedett. Nem jogilag, mivel a két ország független maradt egymástól, hanem tekintélye növekedésen alapuló hatalmával. Mintegy védője maradt Erdélynek, továbbra is uralkodója. Viszont bátyját, Kristófot, a sok nyelven beszélő kiváló diplomatát is vajdává-fejedelemmé választották, hogy itthon közvetlenül uralkodjék.
S most az a sajátságos helyzet állott elő, hogy tulajdonképpen két fejedel-me volt Erdélynek. Báthory István is fejedelmi jogokat gyakorolt: hivatalokat töltött be, intézményeket létesített, nemességet adott, birtokadományozásokat tett, külön erdélyi kancelláriát tartott fenn, viszont Kristóf is szabad fejedelem módjára uralkodott. Választásakor esküt tett, a török neki is megerősítő iratot küldött. Rövid uralkodása alatt a külső ügyekben nyomokat nem hagyott, a belső ügyekben királyi öccse intézkedéseit mindenben hűségesen előmozdí-totta, végrehajtotta. Ahogyan temetésekor az ünnepi szónok kifejezte: egyik a karvezető, a másik a tanító szerepét töltötte be. Kristóf fiának, Zsigmondnak kiskorúsága alatt a király Erdélyt három tagból álló kormányzótestületre, tri-umvirátusra bízta. Megkívánta azonban, hogy nehezebb belső vagy külső ügyet
nélküle el ne intézzenek. Utóbb, az erdélyiek kívánságának megfelelően, egy kormányzóra bízta az országot. Ez idő már csak a meglevő intézmények to-vábbvitele a király 1586-ban bekövetkezett haláláig.
Intézkedéseivel a fejedelmi hatalmat nemcsak nagyobbította, hanem a siker érdekében azt teljes mértékben fel is használta. Erdély története azt mutatja, hogy helyzetszülte adottsága mellett sorsa elsősorban fejedelmei egyéniségétől függött. A fejedelmek céljai elérésére jótékony hatással volt a felfogás, amellyel maguk a fejedelmek és az alattvalók is az uralkodóról gondolkoztak; főleg a hivatás, amelynek betöltését tőle várták. A fejedelem is, az alattvalók is az Isten kegyelméből való uralkodás alapján állottak. Nyilvánvaló, hogy a felséges Is-ten a fejedelmeket a közönséges rend közül kiválasztani s őket kiváltképp való kegyelmes gondviselésével szokta őrizni, írta I. Rákóczi György fejedelem. A birodalmak, fejedelemségek Istentől vannak, vallották az alattvalók. Hangoz-tatták, hogy a választásban fő az Isten akarata, amelyhez járul sok jó ember egyező véleménye. Ez Isten tetszéséből választott fejedelmektől megkívánták, hogy alattvalóikat ne csak a külső ellenségtől megvédjék, hanem benn az or-szágban is a béke létrehozói legyenek. Ilyen felfogás mellett érthető, hogy a fejedelmek keze mindenben benne volt, mintegy kézen vezették alattvalóikat.
Személyi arravalóságuk, egyéniségük csak fokozta hatásukat.
E hatások Báthory István uralkodása idején különösen megfigyelhetők, és a lengyelektől megállapított életmegítélés kereteibe illeszthetők.
Boldog város, boldog nemzetség az, amely a béke idején gondolkodik a hadügyről, vallották régi példabeszédre hivatkozva az erdélyiek. E felfogásuk magyarázza meg, hogy hadügyük fejlett volt. A róla való gondoskodást az kí-vánta meg, hogy az országnak, főleg a végeknek védelme állandó felkészültséget kívánt. Német, török részről jövő be-betörések, foglalások gyakran adódtak. Ha tehát a Báthory-címer egyik sárkányfogára az oroszok ellen, akkor a másik ket-tőre e két irányban volt szükség. A katonaság nemesekből, jobbágyporták után kiállított lovas jobbágyokból, a székelyekből, a szászoknak megszabott számú gyalogságából és a rendes várkatonaságból állott.
A fejedelem a hadsereg fejlesztésében továbbment. Mint hadvezér a gyors elhatározás, rajtaütés módszerét követte. A támadásban nagy szerepet juttatott az ágyúknak. 1575-ben új fegyvernemet hozott be. Eddig ugyanis minden
ti-85
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
zenhat kapu után állítottak ki egy lovas jobbágyot, ő most a lovas mellé egy-egy gyalogost is szavaztatott meg. Ezeket pázsitzöld ruhába öltöztette. Ezzel a veres-ruhás székely, feketeveres-ruhás szász, kékveres-ruhás udvari katonaságból álló sereg még színesebb lett. A zsoldos katonaságtartást Erdélyben is gyakorolta, a sereg egy részét ugyanis állandó katonaság alkotta. Nem engedte azonban, hogy az ország kárára a várkatonaság a szükségesnél nagyobb legyen.
E rendezésnek, szervezésnek, pontos számbavevésnek eredménye az lett, hogy amíg János Zsigmond korában az erdélyi sereg létszáma általános felkelés idején 70000 ember volt, addig ő csak lovasból könnyen kiállított ugyanannyit, az olcsó felszerelésű gyalogságból meg annyit, amennyit éppen akart. Az ország védelme és a sereg elhelyezése végett Erdély területe öt kapitányságra oszlott:
huszti, váradi, szilágysomlyói, szörényi és fogarasi kapitányságokra.
A hagyomány azt tartja, hogy Szilágysomlyón fenn a Várhegyen állott várat ő építtette. Köveit a gondviseletlenség következtében széthordták, de a város piacán az ún. Báthory-lovagvár romjai még ma is megvannak. Két csonka ke-rek bástyája és egy kapuja felett az emeletes őrház falai kielégítő épségben fenn-maradtak. A fejedelem 400 évvel ezelőtt, 1533 (Possevino szerint 1534-ben) szeptember 27-én e lovagvárban született. A Báthory család a régi várat átépít-tette, e szerint a fejedelem is javíttatott rajta. A kolozsvári vár is épült alatta, ez építkezés emléke az egykori Szappan utcai kisbástya, ma tűzőrtorony.
A fizetett katonaság, a várak, hadiszerek, továbbá a török adó, ajándékok, udvartartás, a táblai bírák fizetése sokba kerültek. A szükséges összeg előterem-tése elsősorban az uralkodó vállaira nehezedett. Ő nevezte ki a kincstartót, és az elszámolás is neki történt. Uralkodása elején kimondták, hogy mindennemű jövedelmek a fejedelemhez tartoznak, aki ezekből az országra és annak szüksé-gére olyan gondot viseljen, hogy a haza semmiben meg ne fogyatkozzék.
Ilyen pénzkezelési rendszer mellett a fejedelem költekezésekkel érzékeny pénzzavart idézhetett elő, de Báthory István helyes gazdálkodással az állam-háztartás mérlegét egyensúlyban tartotta. A magánkezekbe jutott állami bir-tokok visszavételét is megkezdette, továbbá az ország egyik legkeresettebb és legbővebb kiviteli áruját – a bőrt – egyedárusággá tette. A monopóliumot mint államjövedelmet Erdélyben ő kezdeményezte. Erdélyben sokáig divatosak vol-tak az árszabályozások, e rendszernek ő is híve volt.
A bevételek fokozásával tűntette el a hiányt, amelyet az uralkodása alatt be-vezetett új adókulcs előidézett. A jobbágyok eddig 6 forintot érő vagyon után, amely két ökörnek volt az ára, fizettek egy rovást (99 dénárt). 1578 óta négy ökör lett a rovásalap. A két ökör vagyonról a négy ökör vagyonra való leszállás az adófizetők számát és ezzel a befizetett adóösszeget lényegesen csökkentette.
A fejedelem helyes gazdálkodása révén azonban az állambevételek évi össze-ge az ő uralkodása alatt sem apadt. Mint előtte, úgy most is az évi jövedelem 150000 arannyal – kétszerannyi forinttal – ért fel.
A fejedelem eljárása a jobbágyság terheinek könnyítésében szociális érzé-sének kifejezője, amely őt mélyen áthatotta, és sok jócselekedetre bírta. Példája az emberiességnek, amely az erdélyiekben olyan elismerésreméltó mértékben megvolt. Szántó István jezsuita éppen ez időben – a lengyel jobbágyság sanyarú helyzetével párhuzamba állítva – írta, hogy Erdélyben a jobbágyokat nem úgy tartják, mint Lengyelországban, hanem úgy bánnak velük, mint polgárokkal szoktak. Száz évvel később is, Apor Péter szerint, szeretetben élt úr és paraszt.
Az eltolódás okát Apor a Habsburgok alatt bekövetkezett rangemelésekre, na-gyobb embermegkülönböztetésekre vezette vissza.
Méltán tehető fel tehát a kérdés, mi volt az oka a székelyek elégedetlenségé-nek, lázadozásainak s több alkalommal, éppen a Báthoryak idejében is, méltán feltűnést keltő cselekedeteinek. Elkedvetlenedésük a fejedelemség kezdő korá-ból eredő megadóztatásukra vezethető vissza. Régi csekély adózásukkal (ökör-sütéssel) szemben ugyanis János Zsigmond óta a többi nemzettel arányosan kellett fizetniök. Régen, akiket hűtlenségi perekben elítéltek, azoknak jószága a család kezében továbbra is megmaradt. Utóbb jószágvesztéssel ők is sújthatók lettek. Az ilyen alapon elvett birtokaikba nemszékely urak is beültek, akiket gyűlölettel néztek. Ilyen körülmények között aztán régi adómentességük, előb-bi helyzetük visszaállításának ígérgetésével könnyű volt megnyerni őket.
A külső államokkal való érintkezésben és egyéb belső ügyekben is voltak újításai. Ő volt az első fejedelem, aki Törökországból fejedelmi megerősítő ira-tot kapott. Az az eljárás, ahogy a megerősítést hozó követet fogadta, utódainak is például szolgált. Általában a követek fogadásmódjára, elhelyezésére, kihall-gatásra hozására udvarmesterének utasítást adott. Ezek utódai alatt csak jobban kifejlődtek, és rendszerré lettek.
87
T A N U L M Á N Y O K A Z E R D É L Y I F E J E D E L E M S É G R Ő L
Amikor Erdélyt a háromtagú kormányzótestületre bízta, az ország vezetésé-re intézkedéseket tett, amelyek széles látókörének, vezetésé-rendszevezetésé-retetének, mindenről gondoskodásának bizonyítékai. Jelentősége ez iratnak, hogy a főtanácsúrnak, kancellárnak munkakörét részletesebben is megjelölte, amiről egyébként a tör-téneti források szűkszavúan szólnak. Hasonlóképpen a fejedelmi tanács jelen-tőségét, a tanácskozáshatározás módját is körvonalazta, amivel ez intézményt hozzánk közelebb hozta. Az udvarmesternek adott utasítása a fejedelmi udvar belső életébe enged bepillantást. Békességet és erkölcsös életet kívánt. A nemes ifjak udvari nevelésére ugyancsak az ő uralkodása idejéből, részben az említett iratból maradtak fenn az első adatok.
A szegénység érdekeinek felkarolása, amely a fejedelmet díszíti, az ő igazság érzetében találta alapját. Ahogyan igazságszeretetét örök idők emléke-zetére a lengyelek sírkövére vésették, azon módon ez érzésének Erdélyben is tanújeleit adta. Igazságkeresése a fejedelemség korának vallásos szelleméből táplálkozott, az ő érzése viszont alattvalóira is kihatott. Az igazságosztás szük-ségességét éppen az ő idejében ilyenformán szövegezték: Hogy Istennek neve, dicsérete szemük előtt legyen, hogy Istent naponkint való bűneikkel nagyobb s nagyobb büntetésre ne ingereljék, sújtják a bűnösöket. Igazságosságukban a fejedelem tehát megbízhatott és ennek tulajdonítható, hogy a Békés-féle fel-keléskor a fővezetőkön végrehajtott rögtönítélet után a többi politikai vétkes megrendszabályozását alattvalóira bízta.
Noha Isten, akié a győzelem, hálálkodott az országgyűlés, s mind a vétek nagyvolta más módot mutatott volna a megbüntetésre, de mivel a fejedelem szokott kegyelmes természete szerint, mint régi igaz megregzett úr nemzet, ilyen való dologban is a törvény útját követi, ennek ítéletét rájuk támasztotta, kegyességét országul megszolgálni igyekeznek.
A megbocsátásnak örökszép szavait intézte Békéshez, amikor őt utóbb a legmagasabb katonai állásba királyi udvarába hívta. A megengesztelődött ba-rátság – úgymond – sok jónak és szépnek lehet forrása. Vizsgálja meg Békés jól szívét s tiszta lélekkel, becsületes szándékkal jöjjön s minden, ami történt, feledve lesz.
A fejedelem erdélyi uralkodásának legmaradandóbb virágai a vallás és tu-domány talajából nőttek ki. Szülei gyermekük születésekor hálaadásul
Szilágy-somlyón kisded templomot építettek. Átépítve, bővítve e templom ma is ren-deltetése betöltésére szolgál, és kiemelkedő dombról hirdeti, hogy a fejedelem, akinek emlékére e templom fogadalmi jelül épült, a vallással születésekor el-jegyeztetett. Fejedelmi székbe jutása éppen az időre esett, amikor Erdélyben a hitújítás befejeződött. Az egyes protestáns vallások egymás után nyertek elis-merést, ennek alapján Erdély a négy bevett vallás alapjára helyezkedett. A val-lási átalakulásból és elhelyezkedésből a katolikus vallás került ki legelgyengül-tebben. További esésében megállítani, szervezni, intézményekkel biztosítani, ez volt Báthory István törekvése. Célja elérésére az iskolának is szerepet szánt.
Iskolapolitikájának nemes célzatait azonban az országos szükségen segítés gon-dolatával annyira összefüggésbe hozta, az erdélyieket a helyi elzártság veszélyé-ből annyira emelte, hogy kortársai előtt is megértéssel találkozott. Erdélyben mindig a fejedelmek vallása adta meg a kulturális vezetést. Mindegyiket a saját korában cselekvés előnyei mutatták nagynak, Báthory István is saját korába he-lyezetten mutat igazi arcot.
A katolikus egyházi vagyonnak 1556-ban történt elvételekor megszűnt a katolikus püspökség, vele együtt a magasabb egyházi állások, vezetés nélkül maradt az alsópapság. Mivel így nem volt, aki új papok neveléséről gondos-kodjék, a meglevők száma egyre fogyott. E mellett a katolikus papság 1566-ban elhatározott kiutasítása után alig maradt itt-ott egy-egy pap Erdélyben. A szerzetesek a csíksomlyói ferencrendiek kivételével mindenünnen eltávoztak.
A székelyek között volt a legtöbb katolikus, viszonylag itt maradt a legtöbb pap is. A mai Csík megye katolikus maradt, Háromszék és Udvarhely megye csak részben. A városok közül legtöbb katolikus volt Nagyváradon, Kolozsvárott, Gyulafehérváron, Karánsebesen, kisebb számmal Torda vidékén, Marosvásár-helyen. A Báthoryak birtokain, főleg Szilágysomlyón és környékén is megma-radtak. A székely katolikusok száma 40000, Kolozsvárott 300–500 ember, Gyu-lafehérvárott 300 család, Karánsebesen 3000, Nagyváradon 2500–3000 ember élt a katolikus vallásban.
E számokhoz viszonyítva a pap mindenütt kevés volt. Kolozsvárra egy sem jutott, Nagyváradra Báthory Kristóf vitt egy szerzetest, amikor odavaló kapi-tány volt. Szilágysomlyón is volt egy öreg minorita, a körülötte fekvő megyében
E számokhoz viszonyítva a pap mindenütt kevés volt. Kolozsvárra egy sem jutott, Nagyváradra Báthory Kristóf vitt egy szerzetest, amikor odavaló kapi-tány volt. Szilágysomlyón is volt egy öreg minorita, a körülötte fekvő megyében