1. fejezet
4.2. Vagyoni jogok
4.2.1. Rendelkezés a vagyoni jogokról
A vagyoni jogok és a személyhez fűződő jogok szoros összefonódását valló monista szem-léletből következik, hogy a vagyoni jogok főszabályként ugyanúgy elidegeníthetetlenek, mint a személyhez fűződő jogok.281
A jogalkotó a vagyoni jogok átruházásának, átszállásának, a róluk való lemondásnak a tilalmát a szerzői művek forgalmához fűződő praktikus társadalmi érdeket szem előtt tartva (így néhol a dualista elveknek engedve) áttörte az alábbi kivételekkel.
A. A vagyoni jogok öröklése
A vagyoni jogok örökölhetők, halál esetére a jogosult rendelkezhet róluk, illetve – bár élők közti, de ide kapcsolódó szabály szerint – az örökösök egymás javára szintén rendelkezhetnek a hagyaték tárgyát képező szerzői vagyoni jogokról.
Érdemes kiemelni, hogy amennyiben a szerző a törvény által lehetővé tett jogátruházással átengedte valakinek a műhöz kapcsolódó vagyoni jogait, az nem lesz része a hagyatéknak, ellentétben azzal az esettel, amikor „csak” felhasználási szerződéssel hasznosította alkotását, amelyhez kötődő szerzői jogok így a hagyaték részét képezik. (A felhasználási vagy jogát-ruházási szerződésen alapuló, a szerző halála után járó jogdíjkövetelés lényegében a szerzői joghoz kapcsolódó kötelmi igény, amely szintén tárgya a hagyatéknak.)
A viszonylag hosszú védelmi idő miatt probléma lehet, hogy akár már a másodfokú örö-kösök rendelkeznek – az esetlegesen a részjogosítványokra vagy egyes művekre szétaprózott – vagyoni jogokkal.
280 SZJSZT-14/10. számú szakvéleménye.
281 A szerzői jog egységes szemléletét jól érzékelteti, hogy a jogalkotó az erre vonatkozó alapvető szabályokat egy helyen (az Szjt. 9. §-ában) rögzítette, nem külön a személyhez fűződő és a vagyoni jogokra vonatkozó feje-zetekben.
B. A vagyoni jogok gyakorlásának átengedése
A jogalkotó a főszabállyal ellentétben, a törvényben kifejezetten meghatározott alábbi esetek-ben lehetővé teszi a vagyoni jogok élők közti átruházását, átszállását:
a) egyes vagyoni jogok gyakorlására (kifejezett rendelkezés esetén továbbengedélyezésére) jogosító felhasználási szerződéssel,
b) kivételként, kizárólag a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel jogátszál-lással, illetve jogátruházással:
Ex lege jogátszállásról rendelkezik a törvény együttesen létrehozott mű (Szjt. 6. §) és munkaviszonyban alkotott mű [Szjt. 30. § (1) bekezdése282 esetén]; e mellett a felek szabad döntésétől függően, jogátruházási szerződéssel teszik lehetővé egyes műtípusok vagyoni jo-gainak teljes átadását {ilyen a szoftver [Szjt. 58. § (3) bek.], a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis [Szjt. 61. § (2) bek.], a reklámozás céljára megrendelt mű [Szjt. 63. § (1) bek.] és a fi lmalkotás [Szjt. 66. § (1) bek.]}.
Egyes műtípusoknál (pl. a médiaszolgáltatásban meghatározó fi lmalkotás esetén) nem csupán átruházható a vagyoni jogok teljessége, de ez a (diszpozitív, a felek eltérő megegyezé-sét amúgy megengedő) főszabály.
Kiemelendő, hogy a kapcsolódó jogi teljesítményekre – így az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, fi lmelőállítók jogaira – e rendelkezések nem irányadóak, azok teljes egészében átru-házhatók.
4.2.2. A vagyoni jogok jogosultjai
A vagyoni és a személyhez fűződő jogok jogosultjainak személye – tekintettel arra, hogy az előbbinek az átruházására már élők között is van lehetőség, míg utóbbinál nem – elválhat egymástól.
A gyakorlatban elengedhetetlenül fontos meghatározni a vagyoni jogok jogosultjának kilé-tét, hiszen egy védett mű felhasználására (ha nem esik a szabad felhasználás körébe) tőle kell engedélyt kérni, illetve neki kell díjat fi zetni (vagy közös jogkezelő szervezet szedi be és osztja fel a jogdíjat – amelyhez azonban szintén pontos adatszolgáltatásra van szükség). Mindehhez először be kell azonosítani, hogy általánosságban kik lehetnek a vagyoni jogok eredeti (elsőd-leges), valamint származékos (másodlagos) jogosultjai.
A. Eredeti jogosultak
Aki a mű megalkotásával (a szerzői jogi védelem létrejöttével, ex lege) elsődleges jogosulttá válik: a szerző. (Kapcsolódó jogok esetén az előadóművész, a hangfelvétel-előállító, a rádió- és televízió-szervezet, a fi lmelőállító, valamint a jelentős ráfordítással létrejött adatbázis elő-állítójának a teljesítmény létrejöttével keletkeznek az ahhoz kapcsolódó jogai.)
282 A munkáltatóra a munkaköri kötelezettség keretében alkotott műre vonatkozó vagyoni jogok az átadással szállnak át. Ez részben a szerző személyhez fűződő jogait is érinti; az egyes felhasználások engedélyezésére nem marad joga, díjigénye azonban fennáll a munkáltató nem saját felhasználása („megfelelő mértékű díjazás”), valamint a kötelező közös jogkezelés körébe tartozó felhasználások után.
Hatályos szerzői jogi törvényünk fenntartotta azt a korábbi alapelvet, mely szerint szerző csak természetes személy283 lehet: „a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta”.284
A kapcsolódó jogi teljesítményt azonban – ellentétben az emberi alkotással – jogi sze-mélyek (vagy jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülések) is létrehozhatják (sőt, hangfelvétel-előállító, fi lmelőállító tipikusan, rádió- és televízió-szervezet praktikusan jogi személy).
Az egyes eredeti jogosultakra a szerzők számából, illetve a művek, műtípusok jellemzőiből adódóan speciális szabályokat is tartalmaz az Szjt.; témánk szempontjából a legfontosabb – a gyakorlatban többször egymást is átfedő kategóriákat jelentő – szerzői- és szomszédos jogi jogosult-típusok az alábbiak:
Több alkotó egymást kiegészítő, egymás művét nem módosító alkotásai az ún. eredeti többszerzős művek. Ilyenek a közös művek és ennek alkategóriái285 valamint a gyűjteményes művek. 286
A közös művek287 esetén – akár felhasználói oldalról, akár jogosulti szempontból nézzük – az elsődleges kérdés, hogy a szerzők hogyan, milyen arányban rendelkeznek a közös alko-táshoz kapcsolódó jogokkal.
Egyszerű közös művek (például közösen írt zenemű) esetén az alkotás egyes részei nem használhatóak fel önállóan, így a jogok a szerzőket kétség esetén egymással azonos arányban illetik meg – azzal, hogy a szerzői jog megsértése esetén bármelyik szerzőtárs önállóan is felléphet.
Amennyiben az egyes mű-részek önállóan is felhasználhatók, összekapcsolt közös műről beszélünk, amely részeinek önálló hasznosításáról annak szerzője kizárólagosan rendelkezhet (tipikus példa erre meglévő vers megzenésítése vagy meglévő zeneműhöz szöveg írása288). E főszabály alól kivétel az olyan összekapcsolt közös mű, amelyet együtt alkottak a szerzők (azaz pl. a zeneszerző és a szövegíró egymás alkotására tekintettel, közösen szereztek egy szöveges zeneművet).
A média gyakorlatában: amennyiben nem együtt létrehozott közös mű egyes részei ke-rülnek felhasználásra egy műsorszámban (például utólag megzenésített vers), akkor – közös jogkezelés útján vagy egyedi engedély alapján – kizárólag e rész szerzőjének kell jogdíjat fi zetni. Amennyiben azonban együtt alkotott közös műről van szó, például fi lmalkotáshoz olyan sláger szövegét (dallam nélkül) szerkesztik hozzá, amit a zeneszerző és a szövegíró egy-más alkotására tekintettel, együtt hoztak létre, mindkét szerző hozzájárulására szükség van (függetlenül attól, hogy a konkrét példában a zene nem kerül felhasználásra, csak a szöveg).
283 A „személy” csak embert takarhat – tehát nem beszélhetünk gép által létrehozott alkotásról, illetve pl. az állatok által létrehozott „művek” sem részesülnek szerzői jogi védelemben.
284 Szjt. 4. § (1) bek.
285 A közös műveken belül megkülönböztetjük az – Szjt. által külön, a 6. §-ban említett, de a szakirodalom által ide sorolt – együttesen létrehozott műveket, valamint a szoros értelemben vett közös műveket, míg az utób-biakon belül az egyszerű (korábban: „szerzőtársas”) és az összekapcsolt szerzői alkotásokat (amely utóbbi szintén lehet egymásra tekintettel és már meglévő műhöz létrehozott alkotás).
286 Többszerzős mű az eredeti többszerzős mű, a származékos mű és speciális kategóriaként a fi lm, mint több-lépcsős (eredeti többszerzős és általában származékos műnek is minősülő) alkotás.
287 Szjt. 5. §.
288 Példaként szokták még említeni a zenére koreográfi a és ezzel egy táncmű létrehozását – bár álláspontunk szerint kérdéses, hogy a koreográfi a a zene nélkül vagy más dallammal, ritmussal felhasználható-e, így ezt az esetet nem látjuk feltétlenül idesorolhatónak.
Együttesen létrehozott mű jön létre, amikor olyan módon egyesülnek abban a szerzők hozzájárulásai, hogy az egyes szerzők jogait külön-külön nem lehetséges meghatározni.
A médiaszolgáltatás során ennek a műtípusnak nincs relevanciája (sőt, a szakirodalomban előfordult e kategória szükségességének megkérdőjelezése is).289
Gyűjteményes mű esetén az annak tartalmát egyéni-eredeti módon összeválogató szer-kesztő az ilyen alkotás szerzője – azzal, hogy amennyiben eleve szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt álló alkotásokat gyűjtött egybe, annak jogosultjai szintén rendelkeznek a gyűjteményes műre vonatkozó engedélyezési joggal és díjigénnyel. (A közelmúltban került közvetítésre például egy rádióra alkalmazott antológia: az abban szereplő novellák szerzőinek nem pusztán a hangjátékká átdolgozáshoz kellett egyedi engedélyt adniuk, de annak bármely felhasználása – pl. közvetítései – után is jogosultak jogdíjra.)290
Egy médiaszolgáltató műsorának formátumával összefüggésben merült fel kérdésként, hogy az gyűjteményes műnek minősül-e. Az SZJSZT – a médiaszolgáltatás szempont-jából kiemelt fontosságú – döntésében kimondta, hogy „a szerkesztettség maga min-den műsorszám fogalmi eleme […] az egész műsorszámra gyűjteményes műként azért sem terjed ki a szerzői jogi védelem, mert különösen tartalmi, de formai szempontból is korlátozott az alkotói mozgástér”.291 Korábbi bírói döntés ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett, amikor konkrét ügyben az ötleteket egységes rádióműsorrá szerkesztő szel-lemi tevékenységet egyéni, eredeti jegyekkel rendelkező, szerzői jogi védelem alatt álló alkotásnak minősítette.292
A közszolgálati médiaszolgáltatás gyakorlata – magazinműsorok, kívánságműsorok, játékok formátumnak és / vagy rendezői utasításoknak megfelelő szerkesztése – alapján az előbbi, a gyűj-teményes műnek minősítés lehetőségét szűkebben meghatározó állásponttal értünk egyet.293 Ter-mészetesen amennyiben a válogatás, szerkesztés egyéni-eredeti jellegű, és a munkáltató, rendező stb. utasításai által nem teljesen behatárolt, amelynél fogva az alkotó személyisége valóban tükrö-ződik a műsorszámban, helye lehet a szerkesztett tartalom szerzői jogi védelme megállapításának.
Származékos műnek nevezzük, amikor egy már meglévő műre épül úgy egy másik alkotás, hogy az eredetit át is formálja, méghozzá egyéni-eredeti módon (enélkül szolgai másolásról és nem új szerzői műről lenne szó).294
A közszolgálati médiaszolgáltatás a származékos művek igen gazdag tárháza – néhány pél-dát kiemelve a rengeteg műfajból: a regényekből, novellákból készült játékfi lmek, televízió-sorozatok, operettfi lmek, színházi előadásokból vágással, szerkesztéssel készült fi lmalkotások, valamint a rádióra alkalmazott irodalmi és zenei művek (például hangjátékok, mesejátékok, opera-feldolgozások), dalcsokrok, vers-összeállítások, sajátos szempont szerint szerkesztett kí-vánságműsorok, emlékműsorok.
289 Gyertyánfy Péter szerint „a nemzeti szabványokon és esetleg bizonyos műszaki, térképészeti alkotásokon kívül nincs olyan műtípus, ami ezen szabály alá esne”. Gyertyánfy Péter: A szerzői jog bírói gyakorlata 2006-tól: a szerzők személye, a többszerzős művek. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2013. 2. 64.
290 A novella átdolgozására egyedileg ad engedélyt a szerző – az Szjt. 26. § (1)–(7) bekezdése szerinti nyilvá-nossághoz közvetítéséért azonban közös jogkezelő szervezet útján érvényesítheti díjigényét.
291 SZJSZT-24/08. számú szakvéleménye.
292 Ld. a LB Pf.IV.25.051/01/8. sz. döntését és az SZJSZT-26/00. sz. kapcsolódó szakvéleményét („Cappuccino-ügy”).
293 A szerzői mű kritériumainak hiányában még az Önök kérték, Kívánságkosár típusú kívánságműsorok szerkesztése sem egyéni-eredeti.
294 Az Szjt. 4. § (2) bekezdése a származékos művek tipikus példájaként a fordítást, átdolgozást, feldolgozást nevesíti.
A médiatartalmak egy része emellett több lépcsőben létrejövő alkotás (a fi lmalkotás rend-szerint ilyen), amely a fenti kategóriákból egyszerre többe is besorolható lenne (származékos mű, hiszen gyakran egy korábbi alkotás átdolgozása; az önállóan nem hasznosítható részek alkotói szerzőtársak; míg a külön is felhasználható műrészek viszonyában összekapcsolt alko-tásról beszélhetnénk). Emiatt és a szerzőkre vonatkozó egyes speciális rendelkezések miatt295 a jogelmélet a fi lmeket a többszerzős műveken belül a származékos és az eredeti többszerzős művek kategóriája melletti harmadik, speciális kategóriaként, mint többlépcsős műveket tár-gyalja.
A közszolgálati médiaszolgáltatásban felhasznált alkotások jó része (pl. a fi lm tipikusan, de egyes hangjátékok, mesejátékok és egyéb hangfelvételek is) többszerzős származékos közös művek, de nem kizárt fi lm és hangjáték esetén sem, hogy atipikus módon egy szerzője legyen, avagy úgy legyen több szerző közös alkotása, hogy nem más műből történik átdolgozás. 296 a) Filmszerző
Az Szjt. egyetlen műtípusnál, a fi lmalkotásnál rögzíti szerzőinek nem taxatív felsorolását, il-letve defi nícióját. Eszerint „a fi lmalkotás szerzői a fi lm céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a fi lm rendezője és mindazok, akik a fi lm egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a fi lmben felhasznált egyéb művek szerzői-nek e törvényben biztosított jogait” – azaz ugyancsak a fi lm szerzői leszszerzői-nek az alapul szolgáló művek (pl. a megfi lmesített irodalmi művek) alkotói.297
A fi lmszerzők meghatározásával kapcsolatos – a védelmi időre vonatkozó fejezetben már említett – érdekesség, hogy az Szjt. 2013. november 1-jétől hatályos 31. § (6) bekezdése a fi lmalkotás védelmi idejét nem általában a legutoljára elhunyt fi lmszerző, hanem a követke-ző személyek közül utoljára elhunyt halálát követő év első napjától rendeli számítani: a fi lm rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a fi lmalkotás céljára készült zene szerzője. Az – uniós szabállyal harmonizált 298– módosítás jelentősen segíti a védelmi idő pontos számítását, amit a korábban hatályos rendelkezés túl általános megfogalmazása meglehetősen bizonytalanná tett.299
A fi lmalkotás olyan összetett, több lépcsőben létrejövő szerzői mű, melynek létrehozásá-ban a mellett, hogy többen (szerzők, szomszédos jogi jogosultak, valamint ezek egyikének sem minősülő közreműködők) is részt vesznek, gyakran más művek (novella, regény, dráma, táncjáték, opera – és a legkülönfélébb műfajú irodalmi és zenei művek) átdolgozásai, így az alapul szolgáló mű szerzője szintén a fi lm szerzőjének jogaival rendelkezik.
295 A fi lmalkotások szerzőire, illetve az őket és a fi lmelőállítót megillető jogokra a megfi lmesítési szerződésre vonatkozó 66. § az általános szabályokhoz (így az 5–7. §-okhoz) képest speciális rendelkezéseket tartalmaz.
296 A technológia fejlődésével a fi lmalkotás többszerzős jellege alól egyik tipikus kivétel napjainkban a mo-biltelefonon létrehozott fi lmalkotás (azzal, hogy amikor e készülékeken akár a vágás, szabadon letölthető zenék alászerkesztése, képek beillesztése stb. is egyszerűen megoldható lesz és általánossá válik, ismét „klasszikus”
többszerzős fi lmekről beszélhetünk majd).
297 Szjt. 64. § (2) bek.
298 Ld. az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i, a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védel-mi idejéről szóló 2006/116/EK irányelve 2. cikkének 2. bekezdését.
299 Az Szjt. 31. § (6) bekezdésének 2013. október 31-éig hatályos megfogalmazása (valamennyi közül a legutol-jára elhunyt fi lmszerző halálával kezdődő védelmi idő) és a fi lmszerző tág és sokszor meglehetősen szubjektív defi níciója miatt sokszor nem volt egyértelmű a számítás, illetve régebbi fi lmalkotások esetén több alkotó halála időpontjának (sokszor nem egyszerű) vizsgálatát tette szükségessé.
A jogosultak egy részének (pl. rendező, forgatókönyvíró, alapul szolgáló mű szerzője) sze-mélye és jogainak terjedelme a legtöbbször egyértelmű, azonban több közreműködő esetén – jelenleg és korábbi szerzői jogi törvényeink hatálya alatt is – csak összetett jogi vizsgálat után lehet eldönteni, ki minősül szerzőnek.
A közszolgálati televízió több mint hatvan éve készít saját gyártású fi lmeket, emellett köz-vetít ennél akár több évtizeddel korábbi, a fi lmgyártás kezdeti időszakából származó, elsőd-legesen fi lmszínházi bemutatásra szánt alkotásokat. Rendkívül színes archívumából nagy számban használ fel digitalizált archív anyagokat – különösen e régi „kincsek” bemutatására szolgáló M3 csatornán –, amelyek közvetítése vagy más módon történő felhasználása előtt minden esetben meggyőződik arról, milyen terjedelmű jogokkal rendelkezik, szükséges-e egyedi engedély beszerzése az adott felhasználáshoz, illetve milyen jellegű közös jogkezelés körébe tartozó adatszolgáltatást kell azzal kapcsolatban nyújtani. E vizsgálat során az adott fi lmalkotás elkészítésekor hatályos jogszabályok rendelkezéseit is fi gyelembe kell venni, így az alábbiakban ennek mentén mutatjuk be a fi lmszerzők meghatározásához szükséges forrásokat:
Filmszerzők az 1921. évi szerzői jogi törvény hatálya alatt
Az 1921. évi LIV. törvénycikk nem rögzítette, ki(ke)t kell a mozgófényképészeti művek szerző-jének tekinteni. Az értelmezéshez segítséget az jelentett, hogy párhuzamosan rögzítette: e művek nyilvános előadására a „mozgófényképészeti mű szerzőjének van – az esetleg felhasznált mű szer-zőjét megillető jogok sérelme nélkül – kizárólagos joga”300. E megfogalmazásból következik, hogy a jogalkotó különbséget tett a fi lmalkotás szerzője és az ahhoz felhasznált művek alkotói között, és megerősítette, hogy utóbbi a származékos új műre vonatkozóan is rendelkezik szerzői jogaival.301 A fi lm szerzőinek meghatározása a régi Szjt.-ben
Az előző szerzői jogi törvénnyel ellentétben az 1969. évi III. törvény már meghatározta, kiket illetnek a fi lmalkotásokon fennálló szerzői jogok.302 Eszerint: „a fi lm szerzői a fi lm számá-ra készült irodalmi és zeneművek szerzői, a fi lm rendezője és mindazok, akik a fi lm egészének kialakításához ugyancsak alkotó módon járultak hozzá. Ez a rendelkezés nem érinti a fi lmben felhasznált egyéb művek szerzőinek e törvényben biztosított jogait.”303
300 1921. évi Szjt. 74. §.
301 Az eredeti fi lmszerző személyével kapcsolatban – pontos meghatározás hiányában – vita alakult ki. Az egyik – Balás P. Elemér nevével fémjelzett – álláspont szerint a fi lmgyártót illetik meg eredeti jogcímen a szerzői jogok, mivel „a vállalkozó nem csak befektető, hanem a fi lm művészi alakítója is” (Ld. Petkó Mihály: A szerzői jogi szabályozás története, in: Miskolci doktoranduszok jogtudományi tanulmányai (Miskolc: Bíbor, 2003) 238.).
A másik (Szente Andor által támogatott) nézet szerint eredeti szerzőnek csak az tekinthető, aki saját maga „ön-álló eszmével” járult hozzá a mű megalkotásához: fi lm esetén a fi lmgyártó tőlük szerzi meg a szerzői jogokat, amelyeket így a gazdasági életben (mint másodlagos jogosult) praktikusan már kizárólagosan ő gyakorol.
A Kúria az utóbbi álláspontot erősítette meg. Eleinte az előadóművészt is szerzőnek tekintették, ám ezt a véle-ményt kiszorította a mára egyértelmű álláspont, mely szerint a – jelen esetben – fi lmszínész nem alkot újat, csak megjeleníti a fi lm alapjául szolgáló irodalmi művet.
302 A fi lmszerzők fogalmának meghatározására alapul szolgált a BUE 1967-ben, Stockholmban elfogadott szövege, mert bár kimondta, hogy a fi lmalkotásokra vonatkozó szerzői jog jogosultját annak az országnak a törvényhozása határozza meg, ahol a védelmet igénylik, de rögzítette, hogy a BUE-ben felsorolt vagyoni jogok a fi lm megvalósítása céljából készült forgatókönyvek, párbeszédes jelenetek, zeneművek szerzőit, illetve a fi lm főrendezőjét mindenképpen megilletik.
303 Régi Szjt. 41. § (1) bek.
Filmszerzők az Szjt.-ben
A fi lmalkotás szerzőinek meghatározásán a hatályos Szjt. nem változtatott,304 hiszen az to-vábbra is megfelel mind a jogelméletnek, mind a vonatkozó nemzetközi szabályoknak305 – sőt, ezzel az EU egyes irányelveinél részletesebb defi níciót ad.306 A fi lmalkotás eredeti szerzői tehát:
– az Szjt.-ben kifejezetten nevesített szerzők (fi lmírók307, fi lmzene és zeneszöveg szerző-je308, a rendező mint privilegizált szerző),
– az egyéni-eredeti tevékenységükkel újat alkotó közreműködők (tipikusan ilyen lehet az operatőr, a rajzfi lmeknél a fi guratervező, esetenként a szerkesztő, de akár a riporter, vagy az egyéni-eredeti alkotást létrehozó díszlet- és jelmeztervező is stb.309)310, illetve
– bár közvetetten, de szintén fi lmszerzők az esetlegesen a fi lmtől függetlenül létrejött, a fi lmben felhasznált művek szerzői (pl. regényíró).
A közreműködők személyét a gyakorlatban általában a stáblistán szereplők neve, vala-mint az Archívum elektronikus nyilvántartásában rögzített adatok alapján határozzák meg.
(A stáblistán azonban a közreműködőket nem feltétlenül szerzői jogi szempontok szerint tüntetik fel, emellett régebbi – akár több évtizedes – alkotások keletkezésekor használt szak-kifejezések lényegesen változtak; így a stáblista tartalmát (a közreműködők ott feltüntetett minőségét) kellő körültekintéssel kell kezelni.)
A név és az ellátott feladat (pl. operatőr) általában elegendő a jogosult beazonosításához, több esetben azonban csak a fi lm (vagy részlete) megtekintése, a fi lmhez kapcsolódó szer-ződések és egyéb dokumentumok (pl. költségvetés, forgatókönyv, rendezői utasítások, záró elszámolás) részletes vizsgálata alapján állapítható meg, hogy pl. egy operatőr vagy egy „jel-meztervező” egyéni-eredeti alkotó tevékenysége (személyiségét tükröző beállításai, kreatív tervezői munkája) révén szerzőnek minősül-e. Az aprólékos elemzés része többek között an-nak megállapítása, hogy a közreműködő munkaköri kötelezettsége részeként vett-e részt a fi lm létrehozásában, vagy ha nem, a vele kötött (általában sugárzási vagy megfi lmesítési)
304 Szjt. 64. § (2) bek.
305 A BUE meghatározására és kapcsolódó szabályaira épít, illetve utal vissza mind a TRIPS-egyezmény, mind a WIPO Szerzői Jogi Szerződése.
306 Több irányelv csupán a főrendezővel kapcsolatban mondja ki, hogy őt mindig szerzőnek vagy a szerzők egyikének kell tekinteni. Emellett lehetővé teszik, hogy a tagállamok más személyeket is a fi lm társszerzőjének minősítsenek.
307 Filmíró alatt a fi lmvázlat-, fi lmnovella-, forgatókönyv és általában minden, a fi lmhez készült irodalmi mű szerzője értendő.
308 A fi lm számára készült irodalmi- és zeneművek szerzői is csak akkor fi lmszerzők, ha tevékenységükkel a fi lm lényegéhez, egészéhez alkotó módon hozzájárultak.
308 A fi lm számára készült irodalmi- és zeneművek szerzői is csak akkor fi lmszerzők, ha tevékenységükkel a fi lm lényegéhez, egészéhez alkotó módon hozzájárultak.